Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-06 / 159. szám
1958. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Orvosproblémákról - őszintén Mostanában, ha belelapozunk az újságokba, itt is, ott is orvosokról szóló cikkeket olvashatunk. Megindult ugyanis a harc az orvosi közélet megtisztulásáért, azért, hogy az orvosok ne követeljenek illegális jövedelmeket, ne nehezítsék meg különösen az anyagiakkal kevésbé ellátott dolgozó rétegek életét. Ugyanakkor, amikor ilyen irányú cikkek garmadával jelentek meg, alig egy-két olyan írást olvashatunk, amely az orvosoknak arról a hatalmas többségéről ír, akik szeretik hivatásukat, nem igyekeznek két év leforgása alatt hatszobás villát építtetni, hanem becsülettel és sokszor komoly nehézségek között igyekeznek eleget tenni hivatásuk nehéz, felelősségteljes követelményeinek. Ezekről a kényes kérdésekről beszélgettünk dr. Schlammadinger József kórházi főorvossal, a kiváló és városunk társadalma által megbecsült szakemberrel. Mindenekelőtt azt kérdeztük meg, hogyan is áll ezeknek a külön juttatásoknak az ügye? — Elöljáróban le kell szögezni — mondotta Schlammadinger doktor —, hogy különösen a kezdő, fiatal orvosok fizetése alacsony. Alacsony, mert számításba kell venni a rettenetesen sok tanulást, amelyet az orvos belefektet munkájába, amíg megkaphatja a diplomát és azután is. Szakkönyveket kell vásárolnia, rendelőt berendeznie, orvoskon gresszusokra, esetleg tamul- mányutakra utaznia Mindezek ellenére a fiatal orvosoknak csak elenyészően kis százaléka igyekszik könnyű pénzkereseti forráshoz jutni. Éppen az idősebb, beérkezett orvosok között vannak, sajnos, olyanok, akik a kötelező SZTK-kezelésért is tartják a markukat, lejáratva ezzel a becsületes orvosok hírnevét is. Sajnos, olyan esetekről is tu dunk, amikor a beteggel jófor- már a műtőasztalon alkudoztak, hogy milyen külön juttatást fizessen azért, hogy a tanársegéd operálja és ne az alorvos. — Azt viszont határozottan helytelenítjük mi, becsületes orvosok, hogy ezen a címen egyes sajtóorgánumokban valóságos hajsza indult meg az orvosok ellen, minden lényegesebb különbségtevés nélkül. Ez a közhangulatot is befolyásolja és helytelen. Helyesebb lenne néven nevezni őket, hiszen a becsületes orvostársadalom is kiveti magából azokat, akik nem tisztességes úton tesznek szert jövedelemre. — Az ilyenfajta korrupció lehetőségét megszüntető rendeletet örömmel fogadtuk. Általánosságban helyes úton halad és alapos előkészítő munka gyümölcse. Néhány apró hiányosságával kapcsolatban pedig az élet bizonyára kikristályosítja majd a helyes gyakorlatot. Példaként hadd említsünk egyet: a szabad orvosválasztást. A bizalom fél gyógyulás. Gondolkozni kellene az illetékes szerveknek a szabad orvosválasztás kérdésén, amelyet soli ország társadalombiztosításában bevezettek. Ez feltétlenül emelné az orvosi ellátás minőségét és bizonyos egészséges versenyszellemet teremtene az orvosok között. — Hogyan áll azoknak az orvosoknak a problémája, akik klinikákon, tudományos intézetek ben dolgoznak? — Ezen a 'őrületen sem egészséges a helyzet. A fiatal orvosok ugyanis nem akarnak klinikákon dolgozni. Tudományos intézetekben még kevésbé. Az ok, a kevés fizetés. Pedig ahhoz, hogy valaki jó diagnoszta legyen, elengedhetetlen a többéves klinikai gyakorlat, vagy a különböző egészségügyi tudományos intézetekben végzett munka. Tudjuk azt, hogy a párt és a kormány mindent megtesz, sokszor még erején felül is, hogy az orvostársadalmat megfelelő anyagi juttatásokban részesítse. Türelmesek is vagyunk, hiszen tudjuk, nem könnyű az ország gazdasági helyzete. — Az orvosnak jó emberisme- rónék, lelkes, önzetlen embernek és érző&zínvűnak kell lennie az emberi szenvedések láttán — mondotta befejezésül Schlammadinger elvtáns. — Itt Szolnokon, büszkén állíthatjuk, elenyésző kivételtől eltekintve, ilyen orvosok vannak. A problémáinkat meg fogjuk oldani, mindössze csak arra kérjük a dolgozókat, sok megértéssel és szeretettel viseltessenek az egészségük érdekében dolgozó orvos iránt. Higyjék el, a szeretet és a bizalom minden esetben megtermi gyümölcsét az egész társadalom számára. — ht — A Szolnok megyei gépállomások 101,95 százalékra teljesítették tavaszi idénytervüket A Szolnok megyei Gépállomások Megyei Igazgatósága közli, hogy a megye gépállomásai június 30-ig tavaszi idénytervüket 101,95 százalékra telje sítették. Legjobb a törökszentmiklósi, a kunmadarasi, a kunszentmártoni és fegyverneki gépállomás. Hogyan lesz 16 forintból 28,80 ? Fehér selyempup- lin ingem gallérja a napokban kilehelte lelkét. Újra feltámasztandó: elvittem a Kisipari Szövetkezetek fehérnemű részlegéhez, Beloiannisz utca 21. szám alá. Ott az ingek tudós professzornője alaposan átvizsgálta a beteg ruhadarabot, majd kimondta a szentenciát: — Hát igen, ezt az inget újra kell gal- lérozni; és majd be- toldunk valamit a hátába; ugyanis onnan vesszük ki a gallérnak valót. Ezután leült és némi tűnődé^ után kiszámolta, hogy a javításért 16 forintot fogok fizetni. Elég borsosnak találtam, de ha teljesen rendbehozzák érte az inget — ám legyen. Tegnap reggel azután elmentem újjávarázsolt ingemért. Gyönyörködtem a szép munkában, őszinte örömöm csak akkor változott megdöbbenéssé, amikor az üzletvezető kijelentette, hogy még 12,80 Ft-t fizetek az ing hátába betaldott anyagért, melynek mérete: 23x49 cm. Véleményem szerint ez kimeríti a burkolt árdrágítás fogalmát. Ugyanis ilyen nagyságú vászondarabok a fe- hémemügyártísnál hulladékként szerepelnek. Értéke legfeljebb négy-öt forint. Ezen kívül megkérdezem: — Miért nem mondták meg előre, hogy az anyagért külön kell fizetni, miért keltették azt a látszatot, mintha a 16 forintban a bedolgozott vászondarabka anyagára is benne- foglaltatnék? Az eset csattanója: amikor kifogásoltam ezt az eljárást, a legbájosabb mosollyal jelentették ki: „Hát egy férfinek csak nem mondhatjuk, hogy anyagot hozzon magával az Inghez?’’ — H Megérdemelt helyére került Hiába jégből még sosem lett kockacukor — mondják a buraiak — amikor Kakó Miklósra tereli velük a szólás sorját az érdeklődő. Nehéz annak megszokni a miénket, aki éveken keresztül mondhatott magáénak 70 hold földet, mint Kakó. Még nehezebb megállni, hogy ne nyúljon hozzá a miénkhez, mivel abból neki nem származik kára. Illetve nem származna, ha... Dehát származott. — S ennek örülnek a buraiak. Node hagyjuk a talányokat. Nézzük inkább a tényeket. Kakó Miklós miután látta, hogy a cselédtartásnak, meg az olcsó napszámos munkának befellegzett, gyorsan leadta földjét. Bérelt inkább helyette a kiskörei határban tartalékföldet. Nem annyit; mint volt, kevesebbet, de sokkal hasznosabbat. Tudniillik a bérleményben még erdő is volt. És a fa az sosem egy rossz üzlet. Igen ám, de mielőtt kivágja valaki, engedélyt kell kérni. — Ezen már ne múljon — mondotta Kakó Miklós. — Ha kell, hát kell. A törvény törvény. S ezzel kapta magát felment a tanácshoz és mondván, hogy 3 fát ki akar vágni, favágási engedélyt kért a gazdasági felügyelőtől. Persze aiTÓl mélyen hallgatott, hogy a kivágásra kerülő fához semmi köze nincs a burai tanácsnak, mert az Kisköréhez tartozik. Minek is szólt volna. A fontos az engedély. Miután ez megvolt, megkezdte működését. Sorban irtogatta a fákat és egy egész rendes kis fakereskedést nyitott. Vágta, adta. S ha fuvaros kellett hívott valakit és a fizetésnél „forint híjában’’ fával tudta le a kötelességét. Summa-summárum. Addig folytatta „hasznos'" működését, amíg 40 ezer forint értékű kárt nem okozott. És végül, amikor a rendőrség őrizetbe vette, még ő méltatlankodott. jvííéct nem balkan seóI a jaEE Koraest. Vijjog a saxxophon, sivit a piszton, s a nagydob is fel-felhördül. Óhatatlanul feltör az érzés: a szerencsétlen hangszert a félhomályban megtá- mcxlta egy muzsikusnak álcázott gyilkos; s most élet-halál-harcu- kat vívják pedállal, dobverővel, kétségbeesett puffanásokkal. A dob rémülten védekezik; a zenész fáradhatatlanul támad. Kissé ördögi a hangulat; kajánul fel-f elv akkant a saxophon, kárörömmel brummog a bőgő. A vendég megtapogatja lüktető halántékát, s e percekben őszintén örül, hogy nem a vendéglátószakmát választotta élethivatásul ... Aztán elszégyelli magát; lehet, hogy nem is olyan kibírhatatlan a ricsaj; nincs kizárva, hogy csupán ő az, aki finnyásan érzékeny a hangzavarra; vagy éppen botfülűsége folytán nem érti meg a szárnyaló jazz-muzsikát... A lehetőségekhez mérten gyorsan fizet, s elindul, hogy a legilletékesebbeket: a környék lakóit kérdezze meg a Sport zenéjéről... — Zenéről? — sóhajt keserűen özvegy Bartus Pálné, a Beloiannisz utca 40. sz. ház felügyelője. — Itt, éppen a Bartók Zeneiskola árnyékában megcsúfolása a zenének az, amit odaát a Sportban művelnek naponta éjjel egyig. Még csukott ablakok mellett sem ritka, hogy olykor légó-szirénázással álmodunk. Kérem, én nem is értem, hogyan lehet estéről-estére ilyen ricsajt csapni egy munkásvárosban ... — rosszalóan csóválja ősz fejét, s öreges fcipe- gessel elindul, hogy cínkannájá- ból meglocsolja az udvar virágait . . : * Orosz Lajos, a Kisker Vállalat dolgozója a Beloiannisz utca 35. számú ház első emeletén lakik. — Tüzér voltam — von vállat —, megszoktam a durrogást. Persze jobban szeretem a tarackok dörgését gyakorlaton, mint a mennydörgéssel konkuráló dobpuffogást... Nem tudja véletlenül, miféle új sport ez a Sportban? ... Négyéves kisfiam még zárt ablakok mellett is felfelriad; szerencsére most nyaral; alhat. Katonáéknál kultú- ros voltam: higgye el, megtanultam különbséget tenni zene és zenebona között... Ügy látszik, Orosz Lajos nem akarja megsérteni a zenekart; nem nyilatkozik arról, hogy produkcióját melyik kategóriába sorolja ... * Dr. Szarka Károly, a Móricz Zsigmond utcában a cukrászda fölött, az első emeleten lakik. Csengetésünkre kedves, öszhajú asszony nyit ajtót. — Mi nagyon szeretjük a zenét, és amikor szép halkan, ízlésesen játszanak, szívesen is hallgatjuk. A rikoltozást mi sem szeretjük. — Nekünk még szerencsénk van — szól közbe dr. Szarka —, mert a tűzfal bizonyos mértékig elveszi a hangok erejét. De már hallottunk panaszokat annak a bérháznak a lakóitól, amelyben a TÜZÉP van. Ott semmi sem állja a hang útját és sokan siratják éjszakai nyugalmukat. * Pongyolában nyit ajtót Dénes Sándorné, dr. Szarkáék szomszédja: — Nem mondom, gyakran hangos a zene. Magam nem hallom túlságosan, mert ablakaim ellenkező irányba nyílnak. Persze magam is jobban szeretem a kultúrált zenét. * — Szórakozzanak a fiatalok: az öregek meg fordítsák fejüket a falnak! — mondja a Sportcukrászda özvetlen ralszom- szédja, aki nem szereti nyomtatásban látni a nevét. Másként vélekedik az asz- szony: — Szeretem bizony a zenét; a a minap is átmentünk a Sportba: emlékszel? — fordult a párjához. — Az is igaz: alig vártuk, hogy elfogyjon a sörünk; az a sivítós valami megkeserítette ottlétünket. Szinte az agyvelőig hat... Libabőrös lett a hátam tőle. Ügy látszik, a Sprt- nak nincs rádiója, így nincs, aki figyelmeztesse a zenekart: 10 óra, halkabban! Ismét az ember veszi át a szót: — Egyik este — úgy éjfél tájban — kinéztem a sarokra. Hát mit látok? Nagy nyugalommal a rend őrei közül négyen hallgatták az amerikai jazz- virtoúzkodás gyatra utánzatát... Elgondolkoztam: Mi csap nagyobb zajt: egy hazaballagó, pityókás nótázó, akit feltétlenül figyelmeztetnek; vagy a Sportcukrászda sok-tagú zenekara ... ♦ A hetes szám — állítólag szerencsés ... Hetedikként a Csend- rendeletet kérdezte meg az alkony vándora: Miként vélekedik a kerthelyiségből kiharsogó hangzavarról. A hetes kabalája csődöt, szörnyű csődöt mondott... A bánatos Csendrendelet lehor- gasztott fővel, magárahagyatott- ságtól fonnyadozó paragrafusokkal. elhalóan zizzenő porlepte lapokkal suttogott: — Vélemény? Nekem? ... Kedves barátom — ugy-e, megengedi, hogy így nevezzem —, ön az egyetlen, akinek eszébe jutott eddig, hogy egyáltalán létezem... andrási—borv áró—hernádi — Csak a házam akartam kijavítani, s ahhoz kellett volna egy kis .fa — mondta. Arról azonban mélyen hallgatott, hogy 25 köbméter fa azért csak nem kell egy házhoz. Vagy a javítási költségeket is a fa árából óhajtotta előteremteni? Ez a valószínűbb. Kakó most jó helyen, a börtönben van. Két év és két hónap alatt lesz ideje gondolkodni azon, hogy szabad-e megkárosítani államunkat, félrevezetni a tanácsot. S talán ez az idő arra is elég lesz neki, hogy megtanulja: ha már farkas mivoltától nem is tud megszabadulni, legalább húzza meg magát, ne nyúljon a miénkhez, mert arra még jobban is rá lehet fizetni. — nagy — Nőgyűlés lesz holnap Szolnokon A Szolnok Városi Nőtanács EU nöksége hétfőn délután fél hétkor a városi tanács nagytermében gyűlést rendez, ahol a Nemzetközi Demokratikus NőszöveU ség IV. kongresszusáról Dr. Ortu- tay Gyulíné, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára tart beszámolót. A gyűlésen résztvesz a NDN IV. kongresszusának kameruni küldötte is. Fellép a gyűlésen a „Szocialista Kultúráért” címmel kitüntetett Szolnoki Városi Énekkar. A gyűlésre mindenkit szerettei vár az Elnökség. % »> Köszönet a segítségért Nagykörű község lakóinak komoly gondot okozott az elsüly- lyedt komp, mivel nélküle nem j tudtak átjárni a Tiszán és így nagy hátrányt szenvedett a mezőgazdasági munkák végzése, a folyó túlsó oldalán fekvő szántóföldeken. A közelmúltban a szolnoki műszaki alakulat katonái siettek a nagykörüiek segítségére. Békési József főtörzsőrmester napokig dolgozott búvárfelszerelésben az iszap eltávolításáni Kovács István tiszt elvtárs és 28 beosztottja pedig az esőzések ellenére is fáradtságos munka után a felszínre emelték a kompot. Áldozatos munkájukért, eüv- társi segítségükért fogadják a nagykörűi tanács és a lakosság köszönetét. A keresztrejtvényt és a június havi nyertesek nevét anyagtorlódás miatt július 8-í lapszámunkban közöljük. 4 j
