Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-06 / 159. szám

SZOLNOK MEOTRI NZPLAP 1958. július 6. A párttagság érezzen felelősséget a 1AKAREKOSSAGERT Bertrand Kassel nyílt levele a svájci államszövetség elnökéhez IGAZ, NEM MÁSFÉL HÓ­NAPPAL ezelőtt szóltunk elő­ször a takarékosságról és a tár­sadalmi tulajdon védelméről. De akkor, a megyei aktívaülés után kezdtük újult erővel a harcot azért, hogy minél több ember érezze: őt károsítják meg azok, akik szarka módjára kezelik a közös vagyont, vagy a társa­dalmi tulajdont. A Szolnoki Pa­pírgyárban már az aktíva ülés felhívásának megjelenése előtt gyakran elhangzott pártvezető- ségi és taggyűléseken, hogy „vigyázzunk jobban az anyag­ra”, „óvjuk jobban az üzem fel­szerelését”: A felhívás után, ahogy mond­ják, „teljes gőzzel" rákapcsol­tak. Elég messze kellett kez­deni, mert bár a hanyagoknál a gondos, figyelmes munkások sokszorta többen voltak, a né­hány legkövetkezetesebb párt­tagon kívül senki nem lépett fél erélyesen a herdálók ellen. Ügy vélték, hogy ők nem nyúl­nak az üzeméhez, más meg vi­selje az esetleges következmé­nyeket, ők nem ártják kényes dolgokba magukat. A felhívás utáni taggyűlésen azonban a párttagok kikeltek e szemlélet ellen. Mészáros Ba­lázs elvtárs például így beszélt: Ahhoz, hogy az embereket rá­szoktassuk a társadalmi tulajdon gondos kezelésére, megőrzésére nekünk, párttagoknak kell össze­fogni. Magunk között is felszámolni azt a szemléletet, hogy: „ne szólj szám, nem fáj fejem". De igenis, fájjon minden kommu­nista feje azért, hogy megbe­csülünk-e minden csepp anya­got, jól használjuk-e feL És ne­künk se, másoknak se lehet kö­zömbös, hogy lesz-e év végén nyereségrészesedés, vagy sem. Gondolatát Tarjám István vette ét Hevesen érvelt: Sok módja van a társadalmi tulajdon her­dálásának legális úton is. A vállalat például szabályos úton megrendelt 3 ezer bronzésavart. Ezért a munkáért kifizettek 22 ezer forintot. Üzemen bélül vi­szont előállíthattuk volna 12 ezerért. És ezt a felesleges ki­adást egy negyed évben három­szor ismételtük meg. Gergely Sándor segédmunkás még megtoldta: A csavarokat méret után rendeltük meg, mégis mindet át kellett mun­kálni a lakatosnak. Ennek a költségét szintén a felesleges ki­adáshoz sorolhatjuk. De ha már itt tartunk, beszéljünk arról is: Látni az udvaron itt is, ott is különböző építőanyagokat ha­nyagul tárolva. Igaz, nem a mi üzemünké, de a mi kapunkon belül van. Javaslom, hogy hív­juk fel erre az illető vállalat vezetőinek figyelmét, A pártvezetőség álhatatos munkával készítette elő a tag­gyűlést és megtalálta a dolog nyitját: Megváltoztatni azt a szemléletet, amely szerint „elég, ha én nem nyúlok a társadalmi tulajdonhoz”; ATAGGYŰLÉS UTÁN ÜJRA összeült a pártvezetőség. Most már volt bőven mire alapozni, kikre számítani. Kidolgozták az intézkedési tervet, melynek fő célkitűzése az volt: A párttag­ság érzi a felelősséget, érzik, hogy nemcsak önmagukért tar­toznak felelősséggel; s nemcsak azokat kell megszólítani, akik a papírt, vagy a csavart a tás­kába dugják, hanem azokat is, akik nem gondolják meg. mivel hogyan gazdálkodjanak. Tovább léphetnek egy lépéssel: Minden­kivel elfogadtatni, közkinccsé tenni az üzemben a takarékos­kodás szellemét. Nemrég egy ipari tanuló pi­ronkodva nyitott be a pártiro­dába. Zsamai elvtársat, a tit­kárt kereste. Ott előtte szedte elő a .30—40 dekányi papírt, amit ki akart vinni az üzemből. Nem tudják, nem mondják, ki látta meg és ki szólt a fiúnak. Valaki, aki talán régen többet is elnézett. Aztán más ügyben is jelent­keztek. Az egyik cellgyári dol­gozó például kigondolta: Ha a retúrvizet kétszer használnák fed, sok előnye lenne. Először: megoldaná a cellgyár vízhiá­nyát, másodszor: csökkentené az üzem vízkiemelés! költségét, harmadszor pedig rostot is fog­nának, ami addig elment a víz­zel a Tiszába. Okos, hasznos ja­vaslat volt. Megvalósították. Az most már szinte természetes a Papírgyárban, hogy ha valahon­nan leesik egy lemez, vagy hulladékba kerül valami hasz­nosítható anyag, nem hagyják rá az emberek. Nemrég utána néztek annak is, mennyi tartalék-alkatrész van a TMK raktárakban. Meg­lepő dolgokat tapasztaltak: 67 ezer forintot érő anyag volt kint, egyik-másik helyen olyanok, amelyekből máshol régóta hiány van. Volt olyan cikk, amiből az üzem feleslegesen újabb tétele­ket rendelt, nem tudták, hogy a raktárban van. Ebből aztán nagy vita van. Egyesek úgy vé­lik, mégsem kellett volna így a mélyére menni a dolgoknak. Mások meg úgy, hogy ha egy­szer a takarékosságról beszél­tünk, vigyük végig következe­tesen a dolgot. A PARTSZERVEZET NAP­ROL-NAPRA szítja, éleszti a takarékosság gondolatát, s az ő ténykedésük nyomán forrong, kavarog és érik az emberek ér­zésvilága: Csak úgy lesz rend a gyárban, ha mindenki felelős­séget érez érte, csak úgy lesz év végén nyereségrészesedés, új gép, jobb munkavédelem, ha mindenki akarja és mindenki tesz is érte valamit. B. E. Russel, a világhírű angol tudós, aki a nukleáris leszerelés érde­kében kibontakozott mozgalom egyik vezetője, pénteken nyílt levelet intézet Thomas Holen- steínhez, a svájci államszövet­ség elnökéhez, mert a svájci kormány nem engedélyezte a Baselben e hét végén megtar­tandó atomfegyverkezés-ellenes európai kongresszust. „Az On kormányának elhatá­rozása — írja többi között a levélben — világszerte megren­dítette a szabadelvű embereket, mert ez az elhatározás szem- melláthatóan eltérést jelent a toleráns nemzetköziségnek ama hagyományaitól, amelyek miatt mindazok nagyrabecsülik az ön hazáját, akik törődnek az em­beriség jólétével". Amerikai mezőgazdasági szakértők Moszkvában Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió és az Egyesült Államok közötti kulturális együttműkö­dési program keretében július 4-én Moszkvába érkezett az amerikai földművelésügyi mi­nisztérium munkatársainak egy csoportja Az amerikai szakem­berek egy hónapig fogják ta­nulmányozni a szovjet mezőgaz­daságot. (MTI.) Detmold (MTI). Adenauer bonni kancellár csütörtökön es­te, a Detmoldban tartott vá­lasztási gyűlésen egyebek között kijelentette: „Hruscsovnak az a javaslata, rozása nyilvánvalóan két szem­pontra vezethető vissza: 1. A kongresszus feltehetően bírálni fogja a nyugatnémet kormány politikáját és 2. a kongresszus határozatai közvetve ellenezni fogják a svájci kormánynak arra irányuló eltökéltségét, hogy maga is hidrogénbombákkal rendelkezzék. Russel levele végül hangoz­tatja: „Felmerül a gyanú, hogy az ön kormánya mindaddig tá­jékozatlanságban akarja hagyni Svájc lakosságát a nukleáris fegyverekkel járó veszélyeket illetően, amíg Önök nem bizto­sították az ilyen fegyverek gyártását saját országukban. — Vagy úgy gondolja-e az ön kor­mánya, hogy semmilyen ország állampolgárainak nem áll jo­gukban véleményt mondani más Nagy harcok Beirutban KAIRO (AFP). A kairói rá­dió jelentése szerint igen heves harcok folynak a libanoni fő­város különböző negyedeiben. A felkelőknek sikerült elfoglalniok Beirutban a „Camille Chemoun” sportnegyedeit. A késő esti órák­ban is folytak a harcok. A fel­kelők megsemmisítettek négy páncélos járművet. hogy a váratlan támadás meg­előzésének tanulmányozására üljön össze katonai szakértők bizottsága, a szövetségi kor­mány által óhajtott általános és ellenőrzött leszerelés elérésének egyik módja.” Russel azt fejtegeti levelében,. országok hidro-génbombáíról?" hogy a svájci kormány elható- | (MTI.)­........... ................................................................... — Ad enauer: „Hruscsov legutóbbi javaslata az általános és ellenőrzött leszerelés elérésének egyik módja“ A KULTÚRA KÖZKATONÁI t-ggr ~:a sí A hadseregben nem csak és nem elsősorban a tiszteké a na­gyobb szerep. Igen gyaíkran a közkatonák ügyességén, bátor­ságán, leleményességén múlik az ügy sikere. A kultúra ügyének is meg­vannak a maga áldozatkész közkatonái. Gyárakban, hivata­lokban, üzemekben tevékeny­kednek, nem pénzért, hanem azért, hogy minél több fejben gyulladjon világosság, hogy a munkások, parasztok sok köny­vet olvassanak, hogy a színhá­zak nézőterein a munkásasszo­nyok kis helyet kapjanak. Ezek­ről az áldozatkész, kevéssé isi­mért elvtársakról emlékezünk meg ezzel a riporttal. A könyvterjesztő Ha a Cukorgyárban az embe­rek könyvet akarnak vásárolni, magátólértetődően a rendelő, vagy az elsősegélyhely felé ve­szik útjukat. Itt dolgozik Feitel Erzsébet, az őszeshajú, de fia­talosarcú elvtársnő, aki bármi­kor szívesen áll rendelkezésére annak, aki olvasni, szép köny­veket gyűjteni, művelődni akar. Feitel Erzsébettel szemben ülünk a nagy tárgyalóasztal mellett. Senki sem mondaná róla, milyen sokon ment ke­resztül. A fasizmus áldozataként koncentrációs táborba hurcol­ták, és amikor nagynehezen be­tegen hazajött, otthonát és egész életét romokban találta. Mégis talpraállt és erejéből még arra is futotta, hogy másokat segít­sen a helyes, a szocialista út megtalálásában. 1948-ban pártmunkaként kap­ta a könyvterjesztést. Ezt a pártmunkáját tíz hosszú éven át azóta is becsülettel, lelkesedés- eel- látja élj Semmi különöset nem csinált, éppen csak elbe­szélgetett az emberekkel egy-egy könyvről, mit, miért érdemes olvasni. Ügy intézte, hogy min­denki akkor fizethessen, amikor a legkönnyebb neki. És az olvasók gyűltek-gyűltek. Lassanként ál­landó könyvvásárló gárda ala­kult ki körülötte. Az első könyv­napján még kétezer forint érté­kű könyvet sem adott el., Múlt évben már ötezer, most, három nappal a könyvhét lezárulása előtt már a hatezernél tart. — És ha megkaptam volna a terjesztőtől azokat a könyveket, amelyeket kémek tőlem, már valahol a tízezernél tartanék. ' — Az embereknek megvannak az elképzeléseik nálunk a Cu­korgyárban is — magyarázza tüzesen. — Igen soknak van már rádiója, majd mindegyik új­ságot is olvas, amelyek sokszor írnak újonnan megjelenő köny­vekről. Ezeket felírják a dolgo­zók egy papírra és nálam már határozott kívánságokkal jelent­keznek. Most sokan akarták megvenni a Pármai Klostor-t, Anna Frank naplóját, a Szöszi-t, a Pesti lány-t, de bizony nem igen tudtam az igényeket kielé­gíteni. Talán majd a könyvhét után..: Az emberekről beszél. Azok­ról, akik számára már tíz éve szerzi a könyvet, beszélget ve­lük nagy forradalmárokról és csodálatos szerelmekről. Büszke rájuk, szereti őket. Beszél Dikó Imre lakatosról, akinek három gyermeke van és mégis talál módot arra, hogy évente több­száz forinttal növelje könyvtá­rát! Ragó István technikus és a felesége mintegy ezer forint ér­tékű könyvet vásárolnak egy év alatt. Szép összegekkel szerepel a könywásárló listán Barta Ist­ván üzemi gondnok és egy fia­tal leány, Nagy Éva könyvelő, aki hat-riyolcszáz forinttal nö­veli saját kis könyvtárát. — Néha nagyon fáradt va­gyok, vallja be a beszélgetés vé­gén. — Sokszor arra gondolok, hogy átadom fiatalabbnak ezt a munkát. Aztán mégis marad minden a régiben. Sokszor nem is tudom ,miért. Mi tudjuk. Azért, mert Fei­tel Erzsébet a kultúra szerelme­se. És ez a szerelem a lelkes, jó elvtársaknál sírig szokott tar­tani. A színházi szervező Tabák Máriának hívják, így külsőleg ellentéte Feitel Erzsé­betnek. Vidám, hangos, bőbe­szédű, csak a lelkesedés az, amiben hasonlítanak egymásra. A színházban már megszokott látvány a cukorgy áriak nagy csoportja, akik Tabák Mária „vezényletével” minden új elő­adáson hűségesen megjelennek. — Az emberek szeretik a szín­házat — magyarázza. — Ná­lunk a gyárban nagy az érdek­lődés a színházi bemutatók iránt. Van egy olyan 40—50 fő­ből álló törzsgárdánk, amely minden darabot hűségesen meg­néz, legyen az akár dráma, akár operett. Ezenkívül azután egy-egy darabot majdnem az egész gyár megnéz. Elsősorban a könnyű műfaj vonzza a kö­zönséget. Nevetni, szórakozni mindegyikünk szeret, Ilyenre volna szükség prózában is. Szí­vesen jönnének tanító, nevelő hatású vígjátékokra a mi dol­gozóink is. Sor kerti] azután arra is, hogy milyen darabokat szeret maga a szervező. — Hát én bizony legjobban a szép operetteket szeretem, de nagyon tetszett például a Cyra­no is. Ezt a szép darabot há­romszor néztem meg. De sokan voltak olyanok a gyárból is, akik kétszer is látták. Tabák Mária szavaiból az is kiderült, hogy bizony a komoly mondanivalójú drámáknak még nem nagy közönsége van a munkások között. Sok nevelő munkára, nagy türelemre lesz szükség, hogy a komoly mon- daniivalójú darabokat is sokan nézzék meg, ne csak a Csár­dáskirálynőt, vagy a Cirkusz­hercegnőt. Tabák Mária bízik benne, hogy el fogják ezt érni. Mint Feitel elvtársnőnek, neki is vannak állandó „vevői”. — Legszorgalmasabb jegyvásárlók: Kohári Zoltánná takarítónő, aki tíz tagú takarítóbrigádjával és családtagjaival megy színházba minden egyes előadásra. Szath- mári Sándor, Tisza József, Pá­pai Mihály is az állandó láto­gatók közé tartoznak. Tabák Mária szervezi a színházat, ked­velt és megbecsült vendég, va­lahányszor megjelenik. Ezt a munkáját örömnek tartja és még sokáig akarja végezni. A brigádvezető Kohári Zoltánnéról már az imént szóltunk. Most fel is ke­ressük, Kohárinénak . semmiféle ­hivatalos funkciója nincs, mégis kötelességének tartja, hogy va­lahány színház* bemutatóról tu­domást szerez, máris mozgósít­sa a brigádot, összegyűjti a jegyigénylést és szalad vele Ta­bák Máriához. Azután a brigád férjestől, gyerekestől elmegy a színházba. A gyárban ebédszünetben az­után megbeszélik, mi tetszett, mi nem tetszett a darabban. A megbeszéléseket, illetve in­kább vidám, kötetlen beszélge­téseket Koháriné irányítja. Ez az egyszerű munkásasszony olyan jó kritikai érzékkel ren­delkezik, hogy sok hívatásos kritikus megirigyelhetné. A ze­nés darabokat ő is jobban sze­reti, de szívesen megnézi a drámát is. Most annak örül, hogy egyik munkatársát, Szabd Terit hosszas húzódozás után sikerült rávenni, hogy jöjjön el a színházba a többiekkel. A Traviatát látták és Termek nagyon tetszett. — Megígérte, hogy ezentúl gyakrabban fog elmenni a brigáddal színházba. Három kultúrmunkásról ír­tunk, három közkatonáról. Nin­csenek az érdeklődés előteré­ben, nem készítenek nagysza­bású terveket, nem láthatók a protokoláris fogadásokon. De munkájuk nélkülözhetetlen, fel­emelő és megérdemlik, hogy e néhány szerény sorral tiszteleg­jünk előttük. Hernádi Tibor 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents