Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-05 / 158. szám
4 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1958. július 5. AZ „EMBERSÉGRŐL...,, és hogyan? Porig aláxva — Mit csináltak tt lakik Törőcsik Mihályné a tiszajenői határban, ahol három megye találkozik: Szolnok, Bács-Kiskun és Pest. A nádtetős „tanya” ott bújik meg a kukoricaföldek végén, talán negyedóra járásra a községi tanács házához, és mindössze néhány percre a kövesúthoz. A szoba-konyhás házacskát szomorú emberek lakják. Törőcsik Mihályné sokat sir, neki még kevés örömet adott az élet. Ott ülünk az agyagpadlós konyhában, s hallgatom ezt a szerencsétlen asszonyt, akin segíteni keü. Segíteni, mert elvégre nálunk — a népi demokráciában — ma már nem a kulákok az urak, s akár tetszik, akár nem: ők nem dirigálhatnak. özvegy Törőcsik Mihályné története a másfél-, két évtizednyi múltat idézi fel, az urak világát, azt, amikor még büntetlenül zsákmányolhatták ki a szegényembert. íme a történet. 1945-ben a Törőcsik-család földet kapott. Ez volt a legnagyobb boldogság. S az új gazda nyomban a felszabadulás után a kapott birtokon nagy munkához látott. Hajlékot épített a családnak. Igaz, nádtetősét, egyszerűt, szegényeset, de hát úgy gondolták, egyelőre ez is megteszi. Az a fontos, hogy az öt gyerekkel legyen hová húződniok. Később még cserép is kerülhet a tetőre. Törőcsik Mihály 1948-ban meghalt... Az asszony ittmaradt öt gyerekkel, és nagyon sok félbemaradt álommal. S az egyik nagy bajt újabb csapás tetézte. Gránát robbant. A háborúból ittmaradt gyilok Törőcsik Mihályné egyik kislányának elvitte a lábát, s a másikat is súlyosan megsebesítette. Az özvegyasszony fájdalmát még leírni sem lehet. Dehát élni kell, s élni csak úgy lehet, ha dolgozik az ember. 9 «* í ßzvegy Törőcsik Mihálynét hívták a termelőszövetkezetbe. Be is lépett, odajárt évekig Jászkarajenőre. De az mesz- szi volt, és úgy gondolta; másképpen fordít élete során. Kilépett. De a juttatott földet már nem kapta vissza, helyette másutt adtak 6 holdat, abból, amit Törőcsik Ferenc jászkarajenői kulák ajánlott fel az államnak. A juttatott föld pedig Nagy A. István ugyancsak jászkarajenői lakos tulajdonába került. Ez a Nagy A. István a kapott földet bérlőknek adja ki évről évre. Az ellenforradalom idején Törőcsik Ferenc jászkarajenői ku- láknák egyszeribe kinyílt a szeme. Azt üzente az özvegyasz- szonynak: vége a jó világnak, s az ő földjére még a lábát se merészelje tenni, özvegy Törőcsik Mihálynétól tehát törvénytelenül és jogtalanul a kulák elrabolta a 6 hold földet. S nyomban ki is adta Törőcsik Miklósnak. A szerencsétlen asszony nem tudta, mitévő legyen, gondolta: ha a kuláknak joga van így csinálni, hát neki is joga van a juttatott földhöz. Ahhoz, amit 1945-ben kapták, ahová a házat építették. Igen ám, csak Nagy A. István ezt megtudta és nem hagyta annyiban. Végülis az elmúlt évben kishaszonbérleti szerződést kötöttek, özvegy Törőcsikné kérte Nagy A. Istvánt, hogy cseréljen vele, hiszen neki teljesen mindegy, hol van a föld, úgyse használja, úgyis állandóan bérlőknek adja. Az özvegyasszony hiába könyörgött és hiába könyörög má is. Nagy A. István hajthatatlan, mert nem akar haragot Törőcsik Ferenccel. Pedig csak egy kis emberség kellene. J dőközben különböző dolgok történtek. Törőcsik Ferenc kuláknak ezévben már vissza kellett adnia a földet. Ez idáig rendjén is vám. De az már nincs rendjén, hogy az elmúlt évi használatért egy fillért sem fizetett az özvegyasszonynak. Az illetékes szervek bizonyára hamarosan eljárnák ebben az ügyben és érvényt szereznek a töltényeknek, kötelezik a kulá- kot az illő bér megfizetésére. Ez az egyik. A másik dolog pedig az, hogy özvegy Törőcsik Mihályné nehezen tudja megérteni: miért nem cserélheti vissza juttatott földjét, azt, ahová építettek. Itt Nagy A. Istvánon múlik minden. Tőle emberséget kérünk. Neki édes mindegy, hogy a földet hol adja ki. Törőcsik Mihályné sokat sír, beteges, bánatos asszony. Neki még kevés örömet adott az élet. Gondoskodjanak arról a község vezetői, hogy legalább azt megkapja, ami megilleti Sz. P. elvtárssal, a szövetkezet főállattenyésztőjével. — Ökrös elvtárs elég szerény ember és váltig állítja, nem csináltak semmi különöset, csak igyekeztek okos tervszerűséget belevinmd tehén- állományuk fejlesztésébe. Három év óta tervszerűen válogatják a teheneket. Az állományt rendszeresen selejtezték s a gyengébben tejelőkön túladtak. Ökrös elvtárs ezt a munkát tartja a legfontosabbnak, T. Kovács János munkacsapat vezető és Károlyi András tehenész érdem szerint takarmányozza az állatokat. Kecskeméti újságlrőskcxiásam alatt az egyik Hírős vásáron rigmusokat kellett írnom és egy „élő't Ludas Matyival kellett elöadatnom. Szőó György eplződszínészt kértem fel ;,kinrlmjelm‘‘ tolmácsolására és meg is jelent időben, csupán a Jelmezről feledkezett el. Vasárnap lévén a színházi kelléktárost sehol nem találta, Dehát Matyi kun ember volt és vasárnap ezer és ezer olyan öltözetet találni, öt perc leforgása alatt megszereztünk mindent i : Szőő Gyurka hosszú lábú nyurga ember volt. Gyors mustrával kiválasztottunk egy hozzá hasonló valakit. Már húztuk is félre — nosza húzza le gyorsan a nadrágját, s a meglepett embernek odaadtuk a másikat, A kalappal hasonló móLudas Matyi „ludasa“ voltam... dón oldottuk meg a műveletet. De még hátra volt a java: milyen Ludas az, akinek nincs lúdja? A kiállított díjnyertes, semmit sem sejtő jámbor jószágok legnagyobbját, az I. díjas 13.5 kilós libát sikerült megszereznünk. Szegény színész barátom majd le roskadt, mikor hóna alá fogta, s szinte minden pillanatban várható volt, hogy mindketten levegőbe emelkednek, amint szárnyait csattogtatta az állat. S végre elérkezett a színpadra lépés pillanata J j i A liba mintha hetekig visszatartott volna valamit, hogy épp erre a nagyszámú publikumtól körülvett helyre rakja le névjegyét, — csúffá téve a kölcsönvett nadrágot. Lett erre, holyan közönségsiker és jókedv, hogy nem is hallatszott a nadrág gazdájának üvöltése, akit alig tudtam visszatartani, hogy meg ne ölje a semmiről nem tehető libát. S aztán fnár nem tudom, a rigmusokon, vagy az első epizód vissza-visz- szatérő emlékein derültek-e, de végül is nagy sikere volt a fellépésnek. Igaz, a végét már nem vártam meg, mert a történtekért én voltam a ludas, s ha az ember társadalmi munkába csinál valamit, nincs kerete kártérítést fizetni.- k Tőámj, liánt aati ? — Elvtárs, tudja, hogy nekem hány fiam van? — kérdezte valamelyik nap a Héki Állami Gazdaság igazgatója, amikor arról beszélgettünk, hogy egy jászkarajenői kulák milyen gálád módon felemlített meg és használt ki egy ötgyermekes ti- szajemői özvegyasz- szomyt. — Hány? S az igazgató elvtárs elmondta. Az elmúlt évben az egyik dolgozót villám ütött agyon. Szerencsétlenség. Nem tehet róla senki. Négy gyerek maradt árván és az asszony özvegyen. Régen mehettek volna a vakvilágnak, nem vette volna őket pártfogásba senki. Most viszont mi történt. Az, hogy a Héki Állami Gazdaságban otthonra találtak. A négy gyerek a gazdaság fia lett. Az igazgató elvtárs elintézte az özvegyasszony nyugdíját, 820 forintot kap havonta. Nem sok, de ez is valami: Ezenkívül ott laknak a gazdaságban. Az asszony élj ár dolgozni. Olyan helyre osztották be, ahol az elfoglaltsága mellett a gyerekekre Is ügyelhet. íme: ez az emberség egyik szép példája. És több hasonló dologról lehetne írni. Arról a fiúról, akinek az édesapja szintén szerencsétlenül járt, s akit most ugyancsak az állami gazdaságban vettek pártfogás alá: szakmunkást nevelnek belőle. Lehetne beszólni arról az asz- szonyról, akinek az ügyében eljártak, hogy a gyerekeit el tudja helyezni a napköziotthonos óvodában, stb. Kis dolgok ezek. Talán szót se érdemelnek. Az igazgató elvtárs arra kért, ne írjak erről, hiszen amit csinálnak, az természetes. Igen, természetes, de elgondolkodtató. Ilyenkor néha szabad egy ki® összehasonlítást tenni. Se. ÖKRÖS PÁL, az abádszalóki Lenin Tsz főállattenyésztője. A Magyar Mezőgazdaság című lap júniusi száma érdekes kimutatást közöl az ország legjobb fejősteheneiről; Feltünteti a sorrendet, a tulajdonosok nevét és tehenenként a tejtermelés meny- nyiségét; A Szolnok megyeiek különös büszkeséggel vizsgálgat- hatják a szóban lévő adatokat. Az a helyzet ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában lévő tizenöt legjobb tehénből kilenc itt van nálunk; méghozzá egy helyen: az abádszalóki Lenin Tsz-ben. Ez Az egyedek kiválasztását; az egész állomány minőségi növelését főleg üszőneveléssel és vásárlással biztosítják; Ezek között van az ország tsz- einek kilenc legjobb tehene. nagy dolog. Ilyesmivel Magyar- országon kevés tez dicsekedhet. Mit csináltak az abádszalóki Lenin Tsz tagjai, hogyan munkálkodtak — egy szóval: milyen módon érték el azt, hogy a legjobb tizenötből kilenc az övék. Erről beszélgettünk Ökrös Pál A tejtermelés egyenletes növekedéséről szólva a főállattenyésztő elmondta, hogy különös gondot fordítanak a meddőség megszüntetésére. Ezzel van ösz- szefüggésben a rendszeres állategészségügyi vizsgálat; 1956-ban a tehenek 60 százaléka ellett, 1957-ben már 75 százaléka és ebben az évben a várható ellési átlag 82 százalékos lesz; A teheneket érdem szerint ta- karmányozzák. Az alaptakarmány életfenntartásra és 10 liter tej tenmelósére elegendő. — Minden további egy liter tej után 40 dkg abrakot adnak. Hosszú évek fáradságos munkájával sikerült megteremte- niök az úgynevezett zöld futószalagot. Ez is hozzátartozik a tejtermelés növeléséhez. ökrös elvtárs érdekes adatokat mondott el az évról-évre elért eredményekről. 1956-ban egy tehén átlag 2000 liter tejet adott, 1957-ben 2 ezer 800 litert, s most az utóbbi félévben a hathónapos átlag tehenenként 3 ezer 30 liter volt. Jelenleg 43 tehenet fejnek és volt olyan nap, amikor ezer litert szállítottak eL Az abádszalóki Lenin Tsz tagjai tulajdonképpen most élvezik évekkel ezelőtt megalapozott munkájuk gyümölcsét. — Sokat lehet tőlük tanulni, s talán hasznos lenne néhány termelőszövetkezet állattenyésztőjét küldeni hozzájuk. i ) 1 i
