Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-05 / 158. szám
1958. július 5, SZOLNOK MEOVE1 NÉPLAr 5 Küzdelmes évek Turkevén fogtak el. Két hetet töltöttem a kisújszállási bőrtörtben, folytonos rettegések között. Ezután elvittek Túr hevére, a városháza pincéjébe, ahol a jegyző nekem esett, ököllel vert az arcomba, rugdosott, és ocs- mány szavakkal szidalmazott. Mint veszedelmes agitátort, úgy kezeltek. Minden nap volt valami szörnyűségben részem. Fölöttem a rendőrfogalmazó vallatta az elfogott elvtársakat, a mellettem lévő cellában botoztak. 1920 márciusában Mezőtúrra hurcoltak, $ oda utánamhozták sógornőmet, Csík Esztert is. Minden kihallgatás nélkül mindkettőnket Fegyvernekre vittek, ahol a Prónai-különitmény úgy fogadott bennünket, mint fene-i ■vadakat. Karvastagságú botok* kai ütöttek-vertek és éheztettek. Még ma is borzadva gondolok ama, hogyan kínozták ott az elv* társakat, mindannyiunkat. A fejem — mint a fokhagyma, olyan gerezdes volt a sok ütéstől. Az egyik fülemmel nem is hallok. Innen Budapestre vittek bem* nünket, internálótáborba- 1922- ben szabadultam, de az egész Horthy-éra alatt éreztették velem, férjemmel és gyermekeimmel: nem felejtették el, hogy 1919-ben résztvettem a mozgat lomban.” özvegy Csík Sándorné csak a felszabadulás után érhette el, hogy némileg is jutalmat kapjon munkájáért, amelyet a közösség érdekében végzett. Nyugdíjat kap. Most tért haza Hollóházáról, ahová a párt küldte üdülni. Élete legszebb napjai közé tartozik az ott töltött két hét. Csík elvtársnő jelenleg is aktívan dolgozik a nőtanácsban és a II. területi pártalapszervezetben. Szeretettel kívánunk további munkájához erőt, egészséget. N, K. tj' gyszerű, tintával irt sorok hevernek előttem, özvegy Csík Sándorné 68 éves asszony rótta egymás mellé a betűket, hogy küzdelmes, harcos életének egy-egy epizódját közreadja. Már ötéves korában megismerte a szomorúságot, fájdalmat. Meghalt a dolgoskezű, édesapa, kereső nélkül maradt a kis család. Az iskolapadot sem sokáig koptathatta, dolgoznia kellett. S mégis nélkülözött év- ről-évre, mint annyi száz és ezer hozzá hasonló szegénysorsú ember. 1918—1922 özvegy Csik Sán- domé életének; olyan szakaszát öleli fel, amely kitörölhetetlenül él emlékezetében. Az erről írt sorokat borzadással vegyes tisztelettel olvashatjuk: „Otóberben jött a hír, hogy vége a háborúnak, s Budapesten forradalom van. A munkáskörben gyűlést rendeztek, megalakult a direktórium, amelynek én is tagja lettem- Mint a Kommunista Párt nő-szervezője, megalakítottam a munkásnő- csoportot. Rövidesen több mint ezer tagja lett. 1919 áprilisában szárnyraka- pott a hír: jönnek a románok. Igyekeztünk a város pénztárát és az egyéb értékeket megmenteni. Éppen ezekben a napokban járt nálunk Budapestről egy elvtárs- nő. Vele együtt — az ő javaslatára hagytam el a várost. Budapesten a 6 hetes pártiskola elvégzése után az ország olyan részeire kaptunk beosztást, ahol nem volt idegen hadsereg. A Tanácsköztársaság elbuká- sa után megkezdődött az én kálváriám is. Kisújszállásra mentem egy rokonunkhoz, de már sarkamban volt a kevi rendőrség. A román parancsnokság nem adott ki, mivel nem mint nap ezrével léptek a közős gazdálkodás útjára. A földterület 98.5 százaléka a termelőszövetkezetek kezelésébe került — Túrkeve termelőszövetkezeti város lett Jelenleg hét mezőgazdasági termelőszövetkezet 20.470 kát hold földön gazdálkodik. Ezenkívül tizenegy I. típusú csoport működik. A közős utat járó gazdák munkáját a gépek segítik. Traktor szántja földjüket, kombájn aratja a gabonájukat. A gépállomás, — amely 1949-ben 10 erőgéppel rendelkezett — ma már száznál több erőgéppel, 25 kombájnnal, ugyanennyi cséplőgépei, villany- és öntözőmotorokkal, különféle munkagépekkel könnyíti meg a termelőszövetkezeti tagok munkáját. A Túrkevei Gépállomás 1958-ban harmadszorra kapta meg az élüzem kitüntetést. ,, - . , ,,V ~ .r-'-NTp*-« -VV ... flp# Gyermekeink második otthona Akik: a varost vezették és vezetik Régen földbirtokosok, kulákok voltak a városi képviselőtestület tagjai. A 775 holdas Ozsváth Sándor, Szőlősi Antal, Kenéz Kálmán — s a többiek szava érvényesült. Azt is jól tudják a ke- viek, hogy az országgyűlésben dr. Kuszka István nyugalmazott főispán nem a dolgozók érdekeit képviselte , Most a tanácstagok között ott találjuk Gál Antal középparasztot, aki termelőszövetkezeti tag, Miklovicz Sándort, az egykori kubikost, Sz. Kovács József malmi munkást, Bodnár Sándor kisiparost, Simon Sándor pedagógust, Szabó Sándorné tsz-tagot, Vad András kubikost, aki jelenleg az MSZMP városi titkára, Rácz Károly gépállomási dolgozót, s így sorolhatnánk mindazok nevét, akik valóban a nép képviselői, vezetői. i Zádori Ferenc 1951-ben lépett be 1 hold saját és 9 hold juttatott földjével a Táncsics Tsz-be. Nem volt könnyű az elhatározás. hogy a közösben dolgozzon. De megszokta, megszerette a termelőszövetkezetet, s három gyermekével együtt szorgalmasan dolgozott. S 1956-ban mégis kilépett. Erről így vélekedik: — Magam sem tudom, hogy történt: az 1956-os októberi események hatására minden megfontolás és alaposabb indok nélkül azokat követtem, akik kiléptek a termelőszövetkezetből. — Meg is bántam később. Ezév áprilisáig az I. típusú Ady csoportban dolgoztam, de gyakran az eszembejutottak munkatársaim, akik többször hívtak vissza a Táncsicsba. A tavaszon aztán számvetést csináltam, s visszajöttem régi brigádomba. Itt szoktam én már meg. Április óta 90 munkaegységet szereztem a növénytermelésben. — Termelőszövetkezetünk jól áll a munkával. Háromszor kapáltuk meg a répát, a tengerit s az aratást is megkezdtük. Van probléma is, mégpedig az, hogy nem minden tag viseli egyformán szívén a munkafegyelemet. a minőségi munkát. Ezen kell sürgősen változtatni. Ezeket mondta Zádori elvtárs aki saját példáján győződött meg arról: mit jelent a parasztság számára az összefogás, a közös út. Úgy érzi, hogy a Táncsics Tsz-be visszatérve — hazatalált. K. Nagy Sándorné Pár évvel ezelőtt, amikor végig mentem a Széchenyi utcán, via dám gyermekzajra lettem figyelmes. A ház falán lévő tábláról ezt oá« vastam: Városi bölcsödé. Megálltam, s néztem az udvaron vidáman játszadozó J—e éve« csöppségeket, s a még kisebbeket, akik a fák árnyékában rácsoa ágyaeskáikban pihentek. Fehérköp enyes gondozónők vigyáztak a gyermekekre, játszottak, énekeltek velük. Ekkor már szivem alatt hordtam gyermekemet, s a köveiket nyáron elérkezett az a nap, amikor elvlttem a bölcsődébe: Mint oly sok kismama, én is megsirattam kisfiámat, amikor első nap elvitte a gondozónő. 0 Lajcsiként már kétéves és minden nap boldogan megy Ms täs* sálhoz, szeretett nevelőihez. £n pedig nyugodtan végzem munkámat! mert tudóm, hogy a bölcsőde dolgozói; drs Hámori Rezső orvossá* együtt vigyáznak gyermekeinkre« ______ .... ftyitrai T. Ú.R*K*E»V.E Két kép - két világ A szélmalom, s a mellette terpeszkedő, dölyfös kuláktanya a múltat idézi. Azt az időt. amikor a földbirtokosok és kulákok uralták a várost, markukban tartva a földterület 65 százalékát, s a cselédek, földnélküli napszámosok ezreit Dr. Kuszka István nyugdíjas főispánnak 292, Kenéz Kálmánnak 455, Vadász Pálnak 560 kh földje volt. Dr. Bense István ügyvéd malommal, s közel 150 hold földdel rendelkezett Ozsváth Sándor pedig 775 kh földet harácsolt össze a dolgozók munkáján, verejtékén. Az egykori cselédek tanúsíthatják, hogy milyen keserű kenyeret ettek a földesurak, kulákok birtokain. S milyen inftt- szakajtó, testet, lelket őrlő munkában teltek napjaik. Ma a földesurak és kulákok földjén a hajdani cselédek, a földnélküli napszámosok a gazdák. Azok, akik 1948-ban már termelőszövetkezetet alakítottak, s 1951 dátumát aranybetűkkel írták be a város történelmének ■ könyvébe. Ekkor „megmozdult i a föld”, s a kevi dolgozó parasz- ' tok, új földhözjuttatottak nap. Újra a Táncsics Tsz-ben
