Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-27 / 177. szám
r 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. július 27; SWEMLI Mit várhatunk a csúcstalálkozótól ? kiáltották a köztársaságot, eltö„Bátran élt és bátran halt meg“ Emlékezés Ságvári Endrére gáevérl Endre 1913-ban született és mindössze harmincegy éves volt, amikor 1944. július 27-én a gyilkos golyó kioltotta életét. Fiatal kora ellenére széles látóköre volt. Az iskolai tanulmányait jelesen végezte. Kiválóan érettségizett, több nyelvet beszélt, jogi doktorátussal rendelkezett. Ugyanakkor tehetséges zenész és kiváló sportoló is volt. Mindezek a tulajdonságok a fiatal Ságvári Endrének gondtalan életet biztosítottak volna ha nem tagadja meg polgári családját és nem jegyzi el magát egy életre a munkásmozgalommal. A budapesti városházán, ahol dolgozott, nem is gondoltak arra, hogy az ifjúmunkások egyik véréré és szabadidejében kirándulásokat szervez, hogy külföldi folyóiratok cikkeit ismerteti, a szocializmus tanításának magvait hinti el a munkás ifik között, Endréért, — mert így hívták — rajongtak az üzemek és falvak fiataljai. Kulich Gyula, az Országos Ifjúsági Bizottság ti .kára egyre inkább bevonta őt a mozgalmi munkába. A fiatal Ságvári Endre megfeszített munkát végzett, hogy minél több falusi kommunista sejt alakuljon, hogy a szervezett sztrájkok miinél sikeresebbek legyenek, ö szervezte az 1937-es május elejei nyilas fegyveres provokáció megtorlását, a Tompa utcai fasiszta hóhérbarlang szétugrasztását, munkás vándor könyvtárakat állított fel, hogy a marxista eszme ragyogjon bé minél több munkás és paraszt ház ablakán, A Horthy-rendőrségi kopók felfigyelnek és Ságvári Endrét „felbujtás’’ címén börtönbe vetik. A nehéz börtönidő letöltése után munkáját ismét folytatja. 1940-ben Kulich Gyula letartóztatása után ő áll a helyére. Ekkor lesz tagja a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának is. Ezekben az időkben minden erejét a nemzeti függetlenségi harc egybékovácselésára szenteli. Szervezi a tüntetéseket, a március 15-i ünnepségeket. Fáradhatatlanul dolgozik a hármas szövetség megteremtésén, amely a munkások, szegény parasztok és haladó értelmiségiek harcos összefogását jelenti. Az ezwkilencszáznegyvenkettes év nagy csapást jelentett az illegális kommunista mozgalomra. A Horthy-hajcsárok ír tói hadjáratot indítottak a kommunisták ellen. Tömeges letartóztatások voltak nap-nap utáh. Ekkor oszlatták fél az Ifjúsági Bizottságot is. Ságvári Endrét a rendőrök és csendőrök fényképpé! a zsebükben üldözték. Az ifjúság Vezére akkor sem rettent meg. Ha egy nyomdát megtalállak, újat állított fel. Ebben az időben sze rkesztette a „Béke és Szabadságot’’. Ezerktlencseáznegyvennégy július végén titkos találkozóra sietett. A Pasaréti cukrászdában Budán a Gestapo pribékjei vártak rá. Mint öntudatos kommunista, nem adta meg magét. Tudta azt, ha a gyf ' kezébe kerül, nem menekülhet. Ezért tűzharcba bocsát ke a pribékek közül többet létérített, nú« «+ is eltalálta a gyilkos golyó. Bátran halt még. A kommunisták harcának beteljesedését 1945-ben már nem láthatta. Harcos emléke előtt a kegyeiét zászlaját meghajtjuk, példája örökké él ifjúságunkban. Cslha Sándor A szovjet kormány emlékiratot intézett a török kormányhoz MOSZKVA (TASZSZ.) A Képzeljük magunkat egy pillanatra valamelyik háborúra spekuláló amerikai milliárdos, vagy politikus helyébe. Milyen kitűnően festett számukra a világpolitikai helyzet még egy héttel ezelőtt! Libanonban állig felfegyverzett amerikai tengerész gyalogosok szálltak partra; Jordániában angol ejtőernyősöket dobtak le; Egyiptom túlsó oldalán, nyugati szomszédságában: Líbiában is angol csapatok törtek rá erre a gyenge, fegyvertelen országra. Világszerte sokan úgy érezték, hogy a kocka el van vetve, nem lehet meggátolni a harmadik világháború kitörését. Alig néhány nap telt el azóta — s ma már mindenki a készülődő csúcstalálkozóról beszél, amely arra hivatott, hogy biztosítsa a középkeleti békét. Bizony, hatalmas változás ez, ilyen rövid idő alatt. S az a bizonyos amerikai tőkés és politikus most nyilván szorgalmasan szedi a fejfájás elleni tablettákat, vagy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidja az égi hatalmasokat. Mi íeile tehetővé a külpolitikai helyzetnek ezt a kétmérföldes léptekkel bekövetkező, hihetetlenül gyors megváltozását? Előadásokon, újságcikkekben gyakran hallunk, illetve olvasunk arról, hogy a béke legfőbb biztosítéka: a Szovjetunió béke- szerető politikája, hogy a Szovjetunió a béke őre. Nos, ennek az igazságát mutatták be roppant szemléletesen a múlt hét eseményei. Ki kezdeményezte abban a pattanásig feszült nemzetközi helyzetben, hogy a világ vezető államférfiai üljenek le egy asztalhoz és mentsék meg az emberiséget a fenyegető világkatasztrófától? Talán az Egyesült Államok elnöke, vagy Anglia kormányfője? Szó sincs róla! A Szovjetunió miniszter- elnöke, Hruscsov elvtárs volt az, aki drámai hangú felhívást intézett a nagyhatalmak vezetőihez és csúcstalálkozóra hívta őket. Nem volt meglepő ez a szovjet lépés. Hiszen a tények megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatnak rá, hogy ahányszor csak a második világháború óta sor került a nagyhatalmak ál- lamférfiainak találkozójára, kivétel nélkül mindig a Szovjetunió volt a kezdeményező fél. Ismeretes, hogy tavaly november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján mondott ünnepi beszédében szintén Hruscsov elvtárs volt az, aki javasolta, hogy a megérett nemzetközi problémák tárgyalására tartsanak csúcs- értekezletet. Az év első negyedében még úgy látszott, hogy az idén nyáron sor is kerül a csúcs- találkozóra, de az imperialisták késleltető politikájukkal igyekeztek megingatni az egyszerű embereknek a csúcs- értekezletbe vetett hitét és bizodalmát. Már-már sokan arra gondoltak, hogy a halogató imperialista taktika, legalább is átmenetileg sikert arat. Ebben a helyzetben robbant ki a középkeleti válság. Libanonban népfelkelés támadt az Imperialistabarát kormány ellen, majd Irakban bátor hazafiak kirölték a föld színéről a korrupt, feudális, a gyarmatosító nagyhatalmakkal összefonódott rendszert. Felborult a középkeleti egyensúly, amelyre pedig Londonban és Washingtonban oly gondosan vigyáztak. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs az az erő, amely a feltörekvő, imperialistaellenes arab nacionalizmusnak útját állhatná. De az Imperialisták mégis megkísérelték a lehetetlent, s fegyveresen próbálták útját állni az újnak, az arab népek egyesülési törekvésének. Ez az imperialista agresszió — ahogy mondani szokták — még a vakot is látóvá tette. Az emberiség túlnyomó többsége mélységesen felháborodott ezen a szinte leplezetlen merényleten. Egyszerű emberek tíz-, meg tízmilliói, és hivatalos tényezők — a szocialista országok vezető körein kívül, különösen az ázsiai és az amerikai országok kormányai is elítélték az amerikai- angol agressziót S amikor ismeretessé vált Hruscsov elvtárs békeajánlata a csúcsértekezletre vonatkozólag, a közvélemény hatalmas nyomása folytán, a vezető imperialista politikusok képtelenek voltak visszautasítani ezt az ajánlatot. Különösen Nyugat-Euró- pában, ott is elsősorban Angliában hatott ez a tömeghangulat a kormánykörökre, hiszen Angliában az ellenzéki munkáspárt — nyilván már a jövő évben esedékes választásokra gondolva — élesen ellenezte a középkeleti angol—amerikai intervenciót. Macmillan tanácséra aztán Eiáenhower is többé-kevésbbé beadta a derekát, s így a két nyugati nagyhatalom azt válaszolta a Szovjetuniónak, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a keretei között tartsanak megbeszélést a középkeleti helyzetről. A szovjet kormány nem sokáig gondolkozott a viszontválaszon. Még huszonnégy óra sem telt belé. amikor mér napvilágot látott Hruscsov elvtárs üzenete áriról, hogy a Szovjetunió hajlandó a Biztonsági Tanács keretei között, kormányfői szinten tanácskozni, s az az álláspontja, hogy ezen a csúcsmegbeszélésen Nehru Indiai miniszterelnöknek Is ott kell lennie, továbbá, hogy be kell vonni az értekezlet munkájába az érdekelt arab országokat is. Ezek után a csúcsértekezlet megtartásának határidejét még lehet ugyan különböző imperialista mesterkedésekkel hátráltatni, de magát a csúcsértekezletet semmiféle módon nem lehet már megakadályozni. Nagyon tanulságos dolog tanulmányozni, hogyan is foglalkoznak most az amerikai lapok a leendő csúcstalálkozóval. Maga az imperialista sajtó elárulja, hogy az amerikai vezető körök még jó képet sem tudnak vágni ehhez az értekezlethez, s körülbelül úgy mennek maid oda erre a találkozóra, mint a fogfájós ember a fogorvoshoz. Nagyon találó a Washington Post hasonlata: „Az Egyesült Államoknak most olyan pikniket kell adni a saját hátsó udvarában, amelyre nem látja szívesen vendégeit". A New York Times arra figyelmezteti az amerikai kormányt, hogy ne megpróbáltatásnak tekintse ezt a reá kényszerített csúcsértekezletet, hanem próbáljon itt alkalmat keresni arra, hogy a propaganda területén felvegye a versenyt a Szovjetunióval. Egyes amerikai lapok azt követelik saját kormányuktól, hogy még a csúcstalálkozó megtartása előtt terjesszen elő konkrét javaslatokat a középkeleti kérdés megoldására és így vegye ki a kezdeményezést a Szovjetunió kezéből. S most próbáljuk röviden elemezni, vajon lesz-e megegyezés ezen a csúcsértekezleten A kérdésnek azonban az ilyen feltevése nem szerencsés, hiszen önmagában már az is roppant nagy jelentőségű, hogy a Szovjetuniónak sikerült megállítani a középkeleti imperialista agressziót és sikerül tárgyalóasz- B tálhoz kényszerítenie az imperialistákat. Azután: már több nyugati hírforrás is felvetette azt a gondolatot, hogy ez a csúcstalálkozó ugyan „papíron” csak a középkeleti hely; foglalkozik majd, de a Szovjetunió valószínűleg felhasználja majd az alkalmat, hogy a többi vitás nemzetközi kérdésben is tárgyalásokat folytassanak — s ha akárcsak egy pontban megegyezés történik, ez megkönnyíti majd másirányú megegyezések elérését is. Ami a szorosan vett középkeleti helyzetet illeti, kár lenne most előre találgatni, hogy ilyen, vagy olyan alapon lehetséges-e a megegyezés. Az egyik legfontosabb kérdés nyilván az lesz majd, hogy a jövőben milyen ■feltételek mellett juthatnak hozzá a nyugati hatalmak, elsősorban a nyugateurópai országok a középkeleti olajhoz. A jelenlegi helyzetben mindenképpen komoly ' lehetőség van, hogy a csúcstalálkozó sikerrel végződik majd. Persze, éretlen dolog lenne most már azt várni a csúcsmegbeszéléstől, hogy most majd beköszönt az örök béke korszaka, s megszűnik minden imperialista háborús mesterkedés. Hosv csak egy jelenséget említsühk: a ma élő nemzedék szemtanú!*) annak, hogyan hullanak részeikre a régi gyarmatbirodalmak, hogyan vívják ki sorra egymásután függetlenségüket a gyarmati népek. De szemtanúi vagyunk annak Is. hogy az imperialisták nem „nyelik le” szó nélkül ezeket a „békákat” s mindenféle ármánykodással ha kell. fegyveresen is iparkodnak a fejlődés útjába állni. Világos, hogy ez Így lesz a jövőben is. A csúcsértekezlettől tehát semmiképpen nem szabad csodát várni. Annyi azonban bizonyos, hogy a csúcsértekezlet puszta ténye: a világ békeszerető erőinek nagy diadala, amely jelentősen hozzájárul a világhelyzet enyhüléséhez, a háborútól tartó emberiség fellélegzéséhez. szovjet kormány ankarai ügyvivője útján emlékiratot adott át á török kormánynak. Az emlékiratban hangsúlyozza: kötelességének tekinti, hogy figyelmeztesse a török kormányt arra a súlyos felelősségre, amellyel a közel- és középkeleti katonai konfliktusban való részvétei esetleges következményei járnak. Az emlékirat hangoztatja: a beérkező hírek arról tanúskodnak, hogy a török kormány már napok óta katonai lépésekre késmii Irak ellen, s hogy a török -sapatok Irakba való behatolásának megvalósítására ürügyképpen Husszein király megfelelő felhívását használják fel. Nyilvánvalóan csak az Egyesült Államokkal való teljes megegyezés hiánya, s a Szovjetunió, valamint más békeszerető államoknak a Libanon és Jordánia ellen megkezdett beavatkozás, s az Irak, meg a többi arab állam ellen készülő fellépés miatti határozott tiltakozása •ovábbá az agresszorokhoz intézett komoly figyelmeztetése akadályozta meg eddig, hogy a took csapatok iraki behatolására vonatkozó terveket megvalósítsák. A helyzet ebben a körzetben '•áltozatlanul veszélyes. Az Irak elleni agresszió veszélye nem szűnt meg. Hírek szerint Törökországban folyik a tartalékosok behívása, Diyarbekirben török katonai alakulatokat vonnak ösz- ■'ze, amelyeket Szíria és Irak határai felé irányítanak, bár — mint ismeretes —, sem Szíria ■em Irak nem fenyegeti Török országoti A szovjet kormány szeretné refnélini, hogy Törökország nem lép az agresszorok sorába, (s nem enged semmiféle -olyan lépést, amely a közel- és középkeleti helyzet kiéleződésére vezethetne. / Újabb amerikai tengerészgyalogosok kezdték meg a partraszállást Beiruínál BEIRUT (Reuter). Mint a Reuter jelenti, Beirutná! pénteken a partok előtt veszteglő amerikai csapatszállító hajókról újabb mintegy 1500 főnyi tengerészgyalogos zászlóalj kezdte meg a partraszállást. A zászlóalj egy héttel ezelőtt légiúton érkezett Észak-Karolinából. A zászlóaljat Beirut térségében helyezik el. Az amerikai légierők egyik szóvivője, akit megkérdeztek, hogy milyen céllal folytatnak az amerikai gépek repüléseket Libanon feleit, kijelentette: „jelentős légifényképezést végeznek”. Arra a kérdésre, hogy a légierő talált-e bizonyítékot Szíria felől történő beszivárgásra, a szóvivő így válaszolt: „ez nem látszik soknak”. Dulíes Európába indult WASHING ION (Reuter). Dulles amerikai kiilügymitiiszíer oénteken este elutazott Washingtonból. hogy tanácskozásokat folytasson Bonnban és Londonban. (MTI.)
