Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-27 / 177. szám

1958. július 27. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAf 3 Megszűnik a „szomjúság“ Jászberény, Május 1. sziget. A hídnál „tilost” jelző tábla. A hűs árnyékot nyújtó faóriások alján húzódó, máskor beszédtől és ne­vetéstől hangos sétányok most csendesek. Szinte kihalt ez a szép nagy park. Ám, ha egy kicsit jobban bele­fülel a hallgatódzó e tömör zaj- Uilanságba, s vendéglátó büféje irányából furcsa, — erre szokat­lan-hangokat fedez fel. Vajon mi lehet? — Több vizet hozzá... még egy kis cement sem árt... no még ott egy kicsit rázassa meg a vib­rátorral — hallatszik. Semmi kétség, a park túlsó vé­gén emberek vannak és beton­keverő üzemel. Valamit építe­nek. De mit? Bizony, azt a kö­zelebb menő laikus az első rá­nézéssel nem tudja megállapí­tani. Egy jókora gödröt lát, amelyből l,ordaként meredeznek ki a vasszerelések, s az alján pe­dig egy ember dögönyözi elszánt akarattal és egy furcsa, reszke­tő alkotmánnyal a nyers betont. Tiszta képet csak akkor nyer a látogató, ha szóbaelegyedik Bodnár Rudolf mérnökkel, a Bu­dapesti Csatorna- és Vízvezeték­szerelő Vállalat hidrológus rész­legének jászberényi építésveze­tőjével. Először tréfálkozik: — A, semmi ez kérem — mond­ja. Ástunk egy lyukat és most betömjük betonnal. Ne csúfítsa el ezt a gyönyörű parkot. De az érdeklődés láttán ko­molyra fordítja a szót. — Az év végére innen kapja majd a Jászság fővárosa a vi­zet — kezdi. Ugyanis a község­fejlesztési tervekben szereplő vízműberendezést építjük. A munkagödörben jelenleg a táro­lómedencék betonozásán dolgoz­nak. Amint a beszélgetésből kitű­nik, itt tulajdonképpen nem is egy, hanem két medence épül. A vasszerelések már mutatják a ciszternák körvonalait. 400 köb­méter. Ennyi víz fér el majd a vasbetonfalú, utófeszített eljá­rással épülő medencékbe. A csatlakozó fővezetékek labirin­tusán keresztül négy kút vize folyik majd ide, hogy a tornyon át eljusson a városba. S amíg a szerelést gusztálgat- juk, sor kerül a határidőkre is. Megtudjuk: a kétrészes meden­ce szeptember 19-re készül el. A szivattyúház október 15-re lesz tető alatt és a glóbus pedig szilveszterre már üzemel. — Érdemes megjegyezni — so­rolja az építésvezető —, hogy az új vízműben lényegében mindent a víz irányít. Ugyanis teljesen automatikus rendszerrel lesz be­állítva. így fogja majd kielégí­teni a város napi 2 ezer köb­méteres vízszükségletét. És a legérdekesebb: Jászbe­rényben ötven éves lemaradást hoznak be az esztendő végére. Megszűnik a víztelenség, a szom­júság a városban. Nem csoda hát, ha a herényi­ek naponta elkíváncsiskodnak a sziget felé. Még egy kicsit bi­zonytalankodnak, hitetlenked­nek, csóválják a fejüket, különö­sen az idősebbek. Nem akar be­leférni sehogy se a többi gondok közé az, hogy amit apáik egy félévszázad alatt nem tudtak megoldani, a tanács az ő segít­ségükre támaszkodva jóformán egy esztendő alatt megcsinálja. — nagy — Tíz termelőszövetkezetet villamosítanak az idén A múlt társadalmi rendszer öröksége, a sötétség lassan le- tünoben van a tanya-világban is. Nem is olyan régen még csak azok a majorok, uradalmak voltak villamosenergiával ellátva, — ahol a földesurak laktak. Az egyszerű parasztemberek világító esz­köze a mécses, meg a petróleumlámpa volt. Ma mór egyre több helyen, kigyullad a fény. Senki sem ta­gadhatja le ezt az eredményt. A nagyüzemi gazdálkodás megho­nosodásával együtt fejlődik a villamoshálózat is, mely a fényt vi­szi a falvakba és tanyaközpointokib Idáig az áramszolgáltató vállalat mintegy 78 termelőszövet­kezetet villamosított, a MegyeviU tizennégyet. S a munka ezzel még nem fejeződött be. 1958-ban a többek között a mezőtúri Ber­csényi, a kunhegyes! Vörös Október, a tiszaburai Lenin portáján vezeti be a villanyt a Megyevill. Az áramszolgáltató vállalat tíz szövetkezetbe — közte a kisújszállási Búzakalászba, a túrkevei Uj Életbe, az abádszalóki Szabadságba, a karcagi Leninbe, a beseny- szögi Ti'szamen.tibe Sz F. Pillanatfelvétel az 01P-ben ALIGHA VAN EMBER Szol­nokon, aki valamilyen ügyes­bajos dolgával meg ne fordult volna már az Országos Takarék- pénztár helyi hivatalában. En­nek ellenére azt hisszük, keve­sen ismerik munkáját. Ezért egy pillanatképben bemutatjuk. A hosszú pultasztalok mögött sok-sok tisztviselő serénykedik: gépelnek, kartonokat vezetnek, betétkönyveket állítanak ki, ügy­felekkel tárgyalnak, vagy éppen pénzt számolnak. Nézzük köze­lebbről, mi ennek a szakadatlan munkának a lényege. A feltett kérdésre csakhamar választ ka­punk. Fiatal férfi lép be. Végig­siet a pultok mellett és a betét­kezelőknél áll meg. — Jóreggelt kivánpk — mond­ja és előveszi könyvét. — Betétet hozott? — kérdezi a tisztviselőnő. — Hát ez csak természetes — válaszol a férfi —, szeretnénk mihamarabb megvenni a bútort, amit kinéztünk. Még el sem megy a pénztár­ablaktól, máris újabb és újabb ügyfelek érkeznek. A betétkeze­lők szinte pillanatra sem áll­nak meg. Nem is csoda. 80—100 takarékos ember is megfordul naponta a fiókban és a takaré­koskodók száma mellett növek­szik a betétállomány is. Az év első hét hónapjában 25 millió forinttal emelkedett a megyei ta­karékbetétállomány. Természetesen a betétesek nemcsak hoznak a takarékba, hanem visznek is. A betétből az­után bútor, háztartási felszere­tés. motorkerékpár, ruházati cikk, vagy éppen családi ház lesz. A kivétek ellenére az össz- betétállomány növekszik, mert aki égyszer „belekóstolt” a taka­rékoskodásba, az nem tudja ab­bahagyni. . A TAKARÉKPÉNZTÁR mun­kájának azonban csak kis része a beiéigyvi*»«. Számos hiteiféle­séggel is segítik a lakosságot. Illyés József hitelügyi csoport- vezetőt éppen egy ügyféllel foly­tatott tárgyalás után kérdezzük meg: — Milyen hiteleket nyújtanak a lakosságnak? — Többféle hitelünk vari. Legnagyobb az érdeklődés az építési kölcsönök iránt. Évről- évre nagyobb összeget adhatunk erre a célra, de még így sem tudjuk kielégíteni a növekvő igényeket. Tavaly 558 családi ház felépítéséhez és újjáépítéséhez adtunk kölcsönt, az idén pedig már eddig közel négyszáz köl­csönkérő igényét elégítettük ki. — Milyen célra adnak még hitelt? — Például mezőgazdasági cé­lokra. Tsz-tagoknak tehénvásár­lásra, 23 esetben közel 70 ezer forintot, a méztermelőknek mé­hészetük berendezésére 18 eset­ben mintegy 50 ezer forintot ad­tunk kölcsön. Takarékos ügyfe­leinknek motorkerékpár vásár­lásra is biztosítottunk hitelt. Itt van a takarékpénztári fi­ókban a szerencse istennőjének, Fortunának főhadiszállása is. Itt osztják szét a megye területére a játékkedvelő közönség ked­venc Lottó- és Totó-szelvényeit. Havonta mintegy 100 ezer Totó- szelvényt és 400 ezer Lottó- szelvényt töltenek ki a Szolnok megyeiek. Nyeremény is akad bőven: a Totóban legutóbb a 23. játékhéten nyert 413 ezer forintot egy szolnoki dolgozó. Nem is be­szélve a kisebb-nagyobb nyere­ményekről, a lottó tárgynyere­ményekről. melyek szinte min­dennaposak. FELSOROLNI IS SOK min­den ágazatát annak, amivel a bankfiók foglalkozik. Ott intézik oéldául a telekeladást is. Több mint 3 ezer házépítésre alkal­mas telek közül válogathat az érdeklődő. A takarékpénztár fogja össze az iskolás gyerekek takarékbélyeggyűjtési akcióját, szervezi és ellenőrzi a népszerű Üzemi házi bankokat, a Kölcsö­nös Segítő Takarékpénztárakat is. Mondják, hogy jelenleg 77 KST van a megyében, több mint 5 ezer taggal, akik havonta 270 ezer forintot gyűjtenek össze. A Martfűi Cipőgyárban 3 is mű­ködik. Látogatásunk végén Tóth Já­nost, a megyei fiók vezetőjét kérdezzük meg a bankfiók mun­kájáról. Kormányunk azt a feladatot ad­ta a takarékpénztáraknak, hogy tegye a lakosság számára még kedveltebbé és kényelmesebbé a takarékoskodást — tájékoztat a fiókvezető. — Ezt eddig is igyekeztünk megtenni, de most számos új intézkedést hozunk megvalósítására. Még ebben az évben három új fiókot nyitunk a megye területén — Jászárok- szálláson, Jászladányban és Fegyverneken. Üj munkaerőket állítunk be, hogy gyorsabb, za­vartalanabb legyen a kiszolgá­lás. Nemrég vezettünk be egy új betétfajtát, a helyközi taka­rékbetétet. amelynek az az elő­nye, hogy az ország minden OTP fiókjában és számos posta- hivatalban ki lehet venni a be­tétből, illetve lehet hozzátenni. Uj KST-k megalakítását tesz- szük lehetővé és a tanáccsal, valamint a tömegszervezetekkel széleskörű felvilágosító munkát szervezünk, hogy mindenki meg­ismerhesse a takarékoskodás módjait, előnyeit. RÖVID IDŐT töltöttünk el a szolnoki takarékpénztári fiók­ban, s rövid látogatásunk során meggyőződhettünk arról: érde­mes odajárni. B. Angol, argentin, venezuelai vendégeink Szombaton délelőtt kedves vendégeink érkeztek Szol­nokra — a Szakszervezetek Megyei Tanácsához. — A prágai 1. Világifjúsági Konferencia résztvevőinek egy csoportja láto­gatott városunkba, hogy amennyire lehet, egy másfél óra alatt — megismerkedjen az itteni szervezet életével. A fogadáson megjelent a töb­bek között Bajtai Károly elv­társ, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, Szarvas Im­re elvtárs, az MSZMP szolnoki bizottságának titkára, Kruzslicz József elvtárs, az építők területi bizottságának elnöke, Mezősi József elvtárs, a Kőolajipari Tröszt alföldi fúrási üzemének vezetője, Bencze Ernő elvtárs, a KISZ Megyei Bizottságának ágit. prop. titkára és többen mások, A vendégségbe érkezett kül­döttek között volt egy angol bányász és vasmunkás, egy ar­gentin csokoüíádégyári munkás, két argentin vasas és egy ve­nezuelai petróleumipari mun­kás. Bajtai elvtárs üdvöalő beszeue után — hamarosan szívélyes beszélgetés alakult ki a látoga­tók és a vendégek között. A magyarokat főleg a kapitaliz­musban élő dolgozók munkakö­rülményei, mozgalmai érdekel­ték. Arthur Sacrill, a szőke yorkshirei bányász és Andrew Coombs, a vékony surrey-beli £iú tárgyilagosan ismertették a szigetország fiataljainak helyze­tét. — Az angol f iatalok élete ed­dig — a többi kapitalista álla­mokban élőkénél jobb volt. Most azonban a brit fiatalság is egyre jobban megérzi az angol közép­keleti intervenció terheit — mondották. — A szakszervezet és az ifjúsági mozgalom telje­sen legális. Nem azért, mintha a jelenlegi kormány és a mun­káltató csoportok jó szemmel néznék a fiatalok szervezkedé­sét ... Egyszerűen azért, mert \szembe kell nézniök a másfél év­százados múltra visszatekintő ifjúsági szervezettel, mely nagy erőt képvisel. — A szakszervezeti u ucjú- sági mozgalom szívós harca el­lenére sem hasonlítható össze az angol ifjúság s a munkásság helyzete a szocialista országo­kéval. A liO éven alul! fiatalok általában a felnőtt munkások bérének csak a 15 százalékát kapják. A szakszervezet egy ré­sze nagy házaimat élvez a mun­kásság körében. Általában egy shillinget fizetnek be hetenként a munkások és 65 éves koruk után egy fontot kapnak heten­ként a szakszervezeti kasszából. Ehhez még az állam ad heti 2.5 font nyugdíjat. Ha figyelembe vesszük, hogy a létminimum heti 7 font— képet alkothatunk arról, hogy öreg korára milyen körülmények közé jut a sziget- ország munkása. Az angol küldöttek elmondtak azt. is, hogy a bányák mű­szaki színvonala ott magasabb, mint nálunk, s modernebb munkamódszereket alkalmaznak, a bányászok javarésze igen hosszú ideig bírja a földalatti munkát is. Ezeket az előnyöket azonban teljesen kiegyenlíti a mi javunkra, hogy Magyaror­szágon a vezetők és a dolgozók munka- és társadalmi kapcso­lata jobb. Igen élónk társalgás araivtut ki az amerikaiakkal is. A szög­hajú venezuelai olajfinomító munkással Mezősi elvtárs, a szolnoki kőolajfúrási üzem ve­zetője beszélgetett, Josephine Di- dionóval — az éjfekete hajú buenos-airesi lánnyal mindenki váltott volna egy-két szót, ha egyáltalán értették volna a szép spanyol nyelvet. Luis Dresney, a két tüzestekintetű déli legény most megfontolgatva illesztette egymás mellé a szavakat. Az egyikük csokoládégyári munkás — tegnapelőtt egy bu­dapesti édesipari üzem vendége volt —, elmondta: jól érezte magát a magyar szakmunkások kollektívájában. Josephine, a brazíliai lány ar­ról beszélt, hogy van hazájában egy törvény, a 7—29-es, mely újabban kimondja, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár férfi­nak vagy nőnek, gyakorlatban — ezt nem valósítják meg. A prágai világifjúsági kanté- réneidről az a közös vélemény alakúit ki, hogy elérte célját, sikerült közös nevezőre jutni a világ különféle nemzetiségű if­júinak egy sor fontos kérdésben, többek között a középkeleti ag­resszió elítélésében is. A kedves vendégek a aeii órákban egy-egy csokor piros szekfűvei — s egy kedves óra emlékével — búcsúztak Szol­noktól. — Ebédre Debrecenbe várták őket. P, I, Versennyel készülnek aumsztus 20~a tiszteletéte A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár dolgozóinak mint­egy 70—75 százaléka kapcsoló­dott be eddig az Alkotmány ün­nepe tiszteletére folyó munka­versenybe. Különösen lelkes munkaválla­lásokat tettek a karbantartó­üzemi dolgozók és műszaki ve­zetők. A többek között célul tűzték egy vonókocsi generálja­vítását, 16 darab edénytámasztó bak elkészítését. Ezenkívül ké­szítenek még a Ill-as csarnok részére egy szerszámtároló pol­cot és átalakítják a kazánház szénporfűtési ciklonját. A műszaki dolgozók közül Bo­ri T. István üzemvezető és Sza­bó Gyula fömechanikus ígéretet tettek arra, hogy a hordóüzemet korszerűsítik és egy függőpá­lyát terveznek. A tervező díja­kon a két műszaki dolgozó vál­lalásával, mintegy 60—70 ezer forintot takaríthat meg a gyár, Messze földön ismerik Jász fényszaru Szolnok me­gye észak-nyugati részén Pest és Heves megye közé ékelődik. Változatos talajának köszön­hető. hogy minden megterem. Az itteni gazdák legszívesebben kertészkednek. A konyhakerti növények termesztése már odáig fejlődött, hogy a dolgozó pa­rasztok túlnyomó többsége ön­tözéses gazdálkodást folytat. A mi községünk látja el a hatvani konzervgyárat paradi­csommal, borsóval, babbal, stb. De bőven kerül innen az ország minden részébe zöldárú és kül­földre exportárú. Jászfényszaru eldugott kis község, de termé* nyélről, termékeiről messze föl* dön ismert CSILL1K ANTAÉt Jászfényszaru, i ¥ K

Next

/
Thumbnails
Contents