Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-13 / 139. szám

'58. június I& SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy fúrótorony „árnyékában“ Valahol Karcag, Kunmadaras! as Berekfürdő között acéltorony emelkedik magasba a zöldelő ha­tárból. Olajat vagy gázt sejtenek itt. Nem ok nélkül. A karcagi határ aranyat rejt — ezt már megírta Móricz Zsigmond is, és most, hogy tüzetesebben kutat­ják a föld gyomrát, kiderült, hogy a bereki melegvízen és gázon kívül van ott más kincs is. Karcag városa nem régiben vett meg a Kőolajkutató Válla­lattól egy gázt adó kutat, amit mostanában tártak fel és nemso­kára Karcag városát látja el. Állásidő alatt Az új fúrás is biztat valami­vel... vagy mégsem? A torony közelébe érve első pillantásra egy teremtett lelket sem látni. Kihalt minden, talán abbahagy­ták a munkát, elvonultak a bá­nyászok? A deszkaibódó árnyékából az­tán az autózúgásra először a fú­rómester dugja k a fejét. Aztán egyenként szállingóznak elő az emberek, a motorsátor alól. Néhány perc alatt kiderül, hogy szó sincs itt a munika befe­jezéséről, vagy abbahagyásáról. Az olajbányászok remélik, hogy néhány méter előrehaladás után rájuk köszönt a „jó sze­rencse”. Mé'gis állnak — Azért — magyarázzák fel­váltva a fúrómesiter és a keze­lők —, mert az egyik nyersolaj- motor üzemanyagadagolója el­romlott. Ez volt tegnapelőtt. Ak­kor jelentették, kérték, hogy hozzanak a hibás alkatrész he- helyett a raktárból egy másikat. alkatrészre való várakozás miatt. Pedig a szerelők már szépen ki­tisztították a motor*, rendbetet- ték — úgyhogy késedelem nél­kül, azonnal helyéretehetnék, és indulhatnának újból. És ez fontos is volna, különö­sen most, mert mindössze fél métert kell még lejjebb hatolni — aztán jönnek és megmond­ják, mi volt az eredmény. Ez pe­dig a bányászokat is igen ér­dekli. Az állás alatt van idő egy kis beszélgetésre is. Egymásután mondják ei a problémákat a bá­nyászok. Talán a versenynél időznek legtöbbet Itt a legnagyobb sérelem az, hogy nem teljesítették vállalásukat Miért? Nem mintha nem lett volna meg mindenkiben az igye­kezet, jóakarat. A Szakács-bri­gád állandó ígérete, hogy a ter­vekhez képest 10 százalékos túl­teljesítést ér eL Ez eddig ment isi, nem volt ritka a 120 száza­lékos teljesítmény. Ennél a fúrásnál, azonban 95 százaléknál nem jutottak to­vább. Sok olyan anyag és be­rendezés hiányzott, ami nélkül nem lehet folyamatosan, teljes iramban dolgozni. Bekapcsolódtak más mozga­lomba is. Pl. a legutóbbi tiszta­sági versenyt hivatalosan is megnyerték. A kitűzött jutalom­nak azonban színét sem látták ezidáig. Szó volt ugyanis vala­miféle gázprémiumról, ami szin­tén jogos lett volna és még szántén nem kapták meg A tisz­tasági jutalmat viszont annak a brigádnak akarták adni, aki nem járt olyan szerencsével, mint ők. Végül se ez, se az nem jutott. Nem sokkal jobb a helyzet a íizetéseknél A Szakács-brigád zöme régi olajbányász. Azonban ők sem tudják kiszámítani a bonyolult bérviszonyok között, hogy mi jár egy hónapra vagy egy mé­terre, mikor milyen prémium jo­gos. Hasonló a helyzet a ver- senyértékelésinél, amiről csak azt lehet megállapítani, hogy hány pontszámmal hányadik helyen áll a brigád, de azt már bajosan, hogy miből és hogyan számolták ki ezeket a pontokat. Jó lenne, ha ezeket a problé­mákat orvosolnák. így talán sokkal jobban menne a munka is. A vezetőség, azonban nem­igen látogatja ezt a távoli mun­kahelyet. Ahogy a bányászok visszaemlékeznek — április 12- én láttak utoljára központi em­bert, aki idáig kijutott. így ta­lán nem is tudják, mi újság a fúrótorony árnyékában. Andrási Béla Magyarország felét innen látják el... A Kunszentmártoni Fatömegcikk és Játékáru Ktsz hat éve foglalkozik a TÜKER alágyújtósok farácsainák gyártásával Ha­talmas mennyiséget — évi 12 millió darabot — készítenek ebből. Úgyhogy a Duna vonalától keletre — az ország szükségletének felét fedezi a termelésük. Bizony nem könnyű tizenkétmillió darabot legyártani a kis faszerkezetekből — pláne meg nem könnyű számottevő terme­lési értéket is kihozni belőle. Egy-egy darabért 5 fillért kapnak. Ezért a pénzért fel kell fűrészelni a rönköket, vékony léceket feldarabolni és összeállítani. Csakis úgy tudnak kijönni az ala­csony értékesítési árból, hogy szalagrendszerben készítik — lele­ményes gyártási eljárásokkal. így kifizető és rentábilis a szövetkezet munkája. Tavaly \ például ó8 ezer forintot osztottak ki a tagságnak részesedés címén. Most újabb nehéz problémát kell megoldani a ktsz tagjai­nak. A jól begyakorolt és megszervezett rácsgyártáis mellett újabb cikk gyártásába fognak. Ruhaszárító facsipeszeket készí­tenek. Ezt is rendkívül alacsony önköltséggel, mintegy 5,6 fillérért akarják kihozni. Ez azt jelenti, hogy egy műszakban sokezer alkatrészt kell elkészíteni majd egy munkásnak. Tervbe- vették fürdő- és sárrács készítését is. Láai József gcpmunkás naponta 18—20 ezer farács alsó részét dolgozza ki. De ha igyekszik, még 25 ezer darab is lemegy. Nem zökkenőmentes a közös út A jászszemtandrásd Haladás Tsz-ben is szokás, hogy este, munkavégeztével, bemennek a tagok a székházba. Beszélgetnek. Téma mindig akad, hiszen közösek a gondjaik, eredményeik. Elmondják, hogyan haladtak a munkával, s mi is lesz a másnapi tennivaló. így volt ez akkor este is, amikor ott jár­tunk. Fehér Sándor tsz-elnök, az ifjabb Fe­hér, Juhász Géza párttitkár, Kerek Béla és még néhányan beszélgettek, vitatkoztak. Meg kell hagyni, van gond és probléma elég. Nem zökkenőmentes a közös út. Ezt maguk a Hala­dás tagjai is tapasztalják. Annak idején, ami­kor a közöst megalakították — ahogy ők mond­ják — hét határból jött össze a föld. A tagok szinte kivétel nélkül földtelen, agrárproletá­rok. Nem volt könnyű a kezdet, de azért évről évre gyarapodtak. Sok nehézséget okozott és a fejlődést is hátráltatta, hogy elég gyakran váltogatták egymást a tsz-elnökök. De minden nehézség, küszködés ellenére is kiállta a próbát a termelőszövetkezet tag­sága. Nemrégen valahol azt olvastam, hogy gondtalanságban, maradéktalan jólétben nem nehéz bizakodónak és erősnek lenni... S ha ez így igaz, mennyivel nagyobb elismerés, dicsé­ret illeti azokat, akik a gondok között, s a gondokkal szemben is megállják a próbát. A Haladás Tsz tagsága ilyen. Ha buktatók nehe­zítik is az általuk választott utat, semmi le nem térítheti őket már arról. J elenleg a nyolcvanhat tag 581 kh. terü­letet művel. S többségük nap, mint nap szorgalmasan részt vállal a közös mun­kából. Szükség is van minden munkáskézre, mert elég sok munkaigényes növényt termel­nek. 22 kh. cukor-, 5 kh. takarmányrépa, a 3 kh. burgonya, 15 kh. dinnye, 6 kh. mák, 1 hold paprika és uborka, no meg az 53 hold kuko­rica gyomtalanítása, ápolása nem kis dolog. Nem is beszélve arról, hogy a 3 kh. régi szőlő mellé ez év tavaszán még 9 kh.-at telepítettek. Ezenkívül a 2 kh. tiszta gyümölcsös és a sző- lőkbep lévő gyümölcsfák gondozása is leköti a tagság egy részét. A jószágokkal is van munka, ha nem is olyan sok a számuk. Szarvasmarhaállományuk 43, ebből 23 tehén, a többi borjú. Ezenkívül a malacok, az anyasertések és a 10 hízó gondo­zásáról, takarmányozásáról is gondoskodni kell. A takarmány biztosítása elég sok töpren­gést, gondot okoz a tsz vezetőinek. A jászszent- andrási talaj nem állja a lucernát, vagy he­rét. Ha gyengén ki is kel, hamar kipusztul. Ezért most a termelőszövetkezeti gazdák árpát, kukoricát vetettek többet, ezenkívül 5 kh. siló- kukoricát és 14 kh. zabosbükkönyt is termei­méinek, hogy pótolják a kevés szálastakar­mányt. ök maguk is tudják, hogy a jószág­állományból lehetne év közben pénzelni, de a jószágtartáshoz takanmányafapot kell terem­teni. F oglalkoztatja a tagokat az is, hogy meg lesz-e a betervezett 30 forint munka­egységenként. Tavaly 11 mázsánál többet adott holdanként a búzájuk, a mostani terméskilá­tások alapján nem igen éri el a tizet. Mennyi takarmányuk terem? Még nem lehet pontosan kiszámítani, de mindenesetre ősszel kiselejte­zik a teheneket, s tíz tenyészüszőt vásárolnak a törzs feljavítására. Ilyen és hasonló gondok, problémák fog­lalkoztatják a Haladás Tsz tagjait. De mégis bizakodóak, hiszen az évek hosszú során sok nehéz feladatot megoldottak. S ha kissé rögös is az út, mégis ez vezet a célhoz, a felemelke­déshez és jóléthez. Nagy Katalin íVolt idő, mikor szögeltéik a rácsokat. Most szög nélkül, csapolás- jssal, kalapáccsal állítják össze. Jelentős anyag- és munkameg takarítás. Arany... a tengervízből Már régóta ismeretes, hogy a l tengerek és az óceánok vize ara- jnyat tartalmaz. Egy köbméternyi S vízben átlag öt milligrammnyi »nemesfémet találhatunk. A szov­jet tudósok megállapították, ähogy a tengervízben annyi arany |van, hogy — ha az egész meny- jnyiséget ki lehetne vonni — a jFöld minden egyes lakójára két ä kiló jutna. A moszkvai vegyi-technológiai «intézetben úgynevezett ionkicse- írélő gyantát állítottak elő, amely 'a tengervízbe süllyesztve kivá­lasztja a megfelelő elemet A kí­sérleteket a Csendes-óceánon folytatták, amikor is egy expe- díciós hajó fedélzetéra hosszú ideig figyelték a lesüllyesztett ionkicserélő gyantát Amikor felhúzták, olyannak tűnt, rnáirU ha aranyrudat találtak volna. A sikeres kísérletek után aa ipar azonnal hozzákezdett az ionkicserélő gyanták "tömeg* gyártásához. (A Szovjet Tájékoztató Iroda közleménye.) Azóta is hozzák. A harmincadik órája állnak már. Ezt a pocsék­ba ment időt itt úgy sérelmezik, mint az elfolyó aranyat: Érthe­tően. A fúrás méterenként és óránként 1Q00 forintba kerül Ha egy centit se haladnak előre, mert állnak a gépek, a költségek jelentős része akkor is megvan. S mindez egyetlen Helyes kezdeményezés Jászberényben a Déryné Kul­túrotthon igazgatója Dénes elv­társ, jó módszerrel toborozta a színjátszóegyüttes tagjait. Pályázatot hirdetett a csoport­ba való felvételre. Egy maga választotta verssel, prózai mű­vel jelentkezhet mindenki, s egy helyszínen átadott szerep-típust is alakítani kell a próbázóknak. így az arra legalkalmasabbak kerülnek a csoport tagjai közé és egyben tehetségkutatást is jelent azok számára, akik eddig nem foglalkoztak színjátszással. Eddig mintegy húszán adták be nevezésüket és remélhető, az uj együttes majd méltóan vi­sel nagy példaképének — Déry­nének a nevét.

Next

/
Thumbnails
Contents