Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-29 / 153. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1953. június 29. C< ap\M W .W7I Nyugtalanító kérdőjelek a világpolitikában A külpolitika most záruló hete egyetlen kérdésben sem hozott látványos fordulatot A kulisszák mögött zajló élénk diplomáciai tevékenység azonban arra utal, hogy a világpolitika legválságosabb pontjain döntés felé érlelődik a helyzet. A nemzetközi élet legaggasz- tóbb góca még mindig Libanon. Foszladozni látszanak azok a remények, amelyeket a nyugati polgári sajtó táplált néhány napig Hammarskjöld ENSZ főtitkár libanoni küldetésével összefüggésben. Joggal kétségbevonható a „kompromisszumos megoldást” kilátásba helyező nyugati sajtó vélemények őszintesége, mert nem lehet véletlen, hogy az angol—amerikai katonai előkészületek befejezését éppen Hammarskjöld bejrúti „béke- missziójához” időzítették. Az ENSZ főtitkár távozása után ismét fellángoltak a harcok Libanonban, a vezető nyugati lapok pedig úgyszólván már csak azt latolgatják, hogy vajon az ENSZ „rendőri erőinek” bevetésével vagy a közvetlen és nyílt angol— amerikai intervencióval kelle- ne-e megmenteni az amerikaba- rát C’hamoun elnök rendszerét. A New York Herald Tribune ismert szemleírója, Alsop például minden kertelés nélkül megírja „ne essenek tévedésbe — a libanoni angol—amerikai partraszállás kilátása nem az újságírók lidérces álma, hanem a rideg, közvetlen lehetőség... A csapatok felkészültek arra, hogy az első kérésre partraszállja- nak". Az imperialista beavatkozás előkészületei tehát vészjóslóan komolynak látszanak. Úgy tűnik azonban, hogy a végső döntést még nem hozták meg. Habozni látszanak, hiszen a szuezi katasztrófa nyomasztó emléke még nem tűnt el teljesen. Remélni lehet, hogy a félhivatalos TASZSZ-iroda nyilatkozatainak komoly hangú figyelmeztetése is megteszi a magáét. Most ez a kérdés, lesz-e annyi józanság Washingtonban, hogy tudomásul vegye a bukott libanoni rendszer eltűnését, vagy Chamoun elnök leszámítolás^ helyett, a katonai intervenció'mellett dönt? A közeli napok eseményei bizonyára választ adnak majd erre a nyugtalanító kérdésre. ez rövidesen meg fogja bosz- szulni magát. Észak-Afrika „pacifikálásába” már sok francia kormány bicskája beletört, csodákra De Gaulle sem képes. Igazi megbékélést Észak-Afrikának csak az algériai háború befejezése hozhat. Ennek pedig előfeltétele, hogy a De Gaulle- kormány hagyjon fel az úgynevezett „francia—algériai” fikciójával és Algéria nemzeti létének elismerése alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az algériai felszabadító fronttal. Végső soron Franciaország algériai politikája szabja meg azt- is, hogy erősebbé válhat-e Párizs hangja a nyugati együttesben. Ameddig a francia kormány nem nélkülözheti a naponta egymilliárd frankot felemésztő algériai háborújához szükséges amerikai dollársegélyeket, addig nem igen lehet komolyan beszélni. a francia külpolitika „új vonaláról”. Várható egyébként, hogy erről az „új vonalról” még hallani fogunk, amikor De Gaulle algériai látogatása után a francia kormányfő egyrpásután találkozik fő nyugati partnereivel, Mac- millannal, Dulles-sal és Aden- auerrel. E találkozók során talán majd fény derül arra. hogy lesz-e a francia külpolitikának új, saját hangja vagy De Gaulle nagy lendületéből is csak arra futja, hogy magasabb árat érjen Makariosz nem képviselteti magát Londonban az Anglikán egyházi értekezleten ATHÉN (Reuter). A jövő héten Londonban megnyílik az Anglikán egyház egyetemes értekezlete. Makariosz érsek a hét elején Athenagorasz püspököt, a nyugateurópai Orthodox egyház fejét jelölte ki, mint aki a ciprusi Orthodox egyházat fogja képviselni az értekezleten. Makariosz pénteken úgy döntött, hogy nem képviselteti magát az Anglikán egyházi értekezleten. Makariosz újabb elhatározására az adott okot, hogy a Canterbury-i érsek szerda este televíziós interjújában sértő megjegyzéseket tett a ciprusi Orthodox egyház fejére. NEW YORK (TASZSZ.) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma — Amerika és a világ más országai közvéleményének nyomására — kiadta az útlevelet Paul Robesonnak, a kiváló énekművésznek és béke- harcosnak. Paul Robeson ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. — Hálás vagyok mindazoknak, akik rokonszenvükkel támogattak engem. Boldogan veszek részt a népek kulturális cseréjében. Július végén vagy augusztus elején Londonban leszek, s remélem, hogy ezután Moszkvába, majd más városokba látogatok el. Nagyon boldog leszek, ha kezet szoríthatok De Gaulle nyilatkozott a francia televízióban PÁRIZS (Reuter). De Gaulle tábornok francia miniszterelnök pénteken este a televízióban mondott beszédében úgy nyilatkozott: meggyőződése. hogy Franciaország még az év vése előtt „előre halad azon az úton. amely az ország három legfontosabb problémája — Algéria a pénzügyi és gazdasági egyer v és az alkotmányreform megoldásához vezet.” De Gaulle azt mondotta, hogy Franciaország magukkal az Nigériákkal akarja rendezni Algéria jövőjét. Az ország gazdasági helyzetéről szólva, De Gaoue hangoztatta, hogy „most vagy soha” kell megvalósítani a gazdasági és a pénzügyi szilárd a- got.” Ez az utolsó lehetőség szovjet barátaimmal üdvözölhetem őket és megköszönhetem rokonszenvüket. Libanoni repülőgép bombát dobott egy szíriai faluban DAMASZKUSZ (AFP). Egy libanoni bombavetőgép csütörtökön Dvszikszir-Abusz sziriai falu fölött bombát dobott le. ..A bomba azonban a falutól távol esett le. A robbanás nem okozott károkat. Ez a provokotiv cselekmény szintén a libanoni bonyodalom nemzetközivé tételére irányul* — közölte a damaszkuszi rádió. Földgolyónk egy másik válságos övexetéből Az indonéziai szigetvilágból jó hír érkezett. Az Indonéz Köztársaság kormánycsapatai Észak-Celebaszen elfoglalták Medanót, a lázadó erők utolsó megerősített állását. Ezzel befejeződött a külföldi támogatást élvező ezredesi katonai-klikk lázadó erőinek szétverése. Medano eleste az indonéziai harcok végét jelentheti, ha az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörült szövetségesei nem szánják el magukat a nyílt beavatkozásra. A lázadás teljes katonai leverése lehetetlenné teszi, hogy a külföldi patrónu-sok továbbra is az indonéz puccsistákkal takarózva próbálják meg- dönteni Indonézia törvényes kormányát. Ha ezután is folytatódnak az agresszív katonai cselekmények az Indonéz Köztársaság ellen, nem lenne nehéz megtalálni azok értelmi szerzőit és gyakorlati végrehajtóit. el lojális együttműködéséért. Az elosztott munkában nagy erő rei/ik Paul Robeson útlevelet kapott Több jel mutat arra, hogy a ciprusi válság újabb kirobbanás irányába fejlődik. Ismeretes, hogy a sziget jövőjére vonatkozó angol tervet a görög és a török kormány — ellentétes okokból — egyaránt elutasította. Az érdekeltek elutasító válasza nem okozott meglepetést Londonban. Felelős angol kormányférfiak maguk is elismerték, nem számítottak tervük azonnali elfogadása A terv körül zajló heves vita angol szempontból mégis meghozta a jól kiszámított eredményt. Ismét robbanásig feszültté vált a görög—török viszony, ez pedig alkalmat ad Angliának arra, hogy most mint „stabilizáló tényező” lépjen fel Cipruson. „Ciprusi jelenlétünk feltétlenül szükségszerűség — jelentik ki Londonban —, mert csak ez mentheti meg a szigetet a polgárháborútól”. Főt, ciprusi angol kormányzó már kézhez vette utasítását, hogy haladéktalanul lásson hozzá a görög— török közösségek szétválasztását célzó angol terv végrehajtásához. Ez a sziget kettéosztása irányában mutató angol terv megfelelő eszköz arra, hogy állandósítsa a ciprusi görögök és a török kisebbség viszálykodását és — persze nem mellékesen — lehetővé teszi az angolok jelenlétét, a döntőbíró szerepében. Nem nehéz megjósolni, hogy amennyiben Anglia ténylegesen megkísérli a terv gyakorlati megvalósítását — ez a görög—török incidensek minden eddiginél hevesebb és veszélyesebb fellángolásának okozója lesz. De Gaulle második algériai utaxása ismét időszerűvé teszi a mindeddig homályba burkolt kérdést: milyen is lesz a tábornok-miniszterelnök külpolitikája? A közeljövőnek kell megmutatnia, rendelkezik-e De Gaulle az algériai háború megszüntetésére alkalmas eszközökkel. Ez a probléma ma az egész francia helyzet alfája és ómegája és ez a francia külpolitika kulcskérdése is. A De Gaulle-ista sajtóban az utóbbi napokban sokat írnak ,,a francia külpolitika” új vonalá- pót. A francia csapatok részleges kivonásáról kötött francia— tuniszi megállapodásit az „új vonal” első és jelentős állomásénak tüntetik fel. Hogy a francia—tuniszi egyezmény új északafrikai politika kezdetét jelzi-e, vagy csupán még egy manőver az eddigiek hosszú sorában — ez a kérdés még nem dőlt el. Egye lőre tény az, hogy De Gaullenak sikerült időt nyernie. Marokkó Tunézia éts Algéria képviselői a várakozás álláspontjára helyezkedtek De Gaulle további lépéseit illetően: függőben hagyták közös akció-tervüket és halasztásit szenvedett az ideiglenes algériai nemzeti kormány felállítása. Ámde abban az esetbein, ha a francia kormány „engedékenysége” csupán halogató taktikai célokat szolgált, akkor A KÖZELMÚLT IDŐKBEN számtalanszor tapasztaiiháttuic: az embereket .nagyon érdekli, miként alakul országunk sorsa, hogyan haladunk előre a szocializmus építésével. Bizonyítja érdeklődésünket, hogy kis- és nagygyűlésekre minden unszolás, különösebb kéretés nélkül elmennek s minden iránt érdeklődnek. A Megyei Pártbizottság figyelembe véve ezt, a párt- szervezetek figyelmét arra irányította, hogy ne csak nagytömegben, hanem közelebbről is találkozzanak az emberekkel. Ezért indult több helyen olyan kezdeményezés, hogy aktíva csoportokat hoznak létre, amelyek törődnek az érdeklődőkkel, választ, feleletet adnak kérdéseikre és türelmes, közvetlen munkával felkeltik azok érdeklődését is, akik tartózkodók, közömbösek voltak. Ritka kezdeményezés, amely olyan gyorsan, szinte máról- holnapra minden erőltetettség nélkül ennyire eherjedjen, mint az aktíva csór ó tok létrehozása. NEMRÉG MÉG CSAK Jász- ri okszálláson mondhatták azt az elvtársak, hogy ha valami van, szinte órákon belül mindenkit tudnak tájékoztatni a községben anélkül, hogy valaki is megerőltető módon dolgozna. Napjainkban viszont már a járási székhelyeken több községet Is felsoroltak az elvtársak, ahol ezt megtalálhatjuk. Hogy mennyire egybe esett a tömegek kívánsága és a Megyei Pártbizottság legutóbbi ülésének határozata az aktíva csoportok létrehozására vonatkozóan, azt a jászárokszállásln kívül a kengyeli példa is igazolja. Nem több. mint egy hónápja, hogy megszervezték a derékhadat, ameiy mindenkor kész megvívni az emberek napról-napra való megnyeréséért. Párttagok, tanácstagok, pedagógusok, nőtanács, KISZ, népfront, földművesszövetkezeti aktívák, tsz tagok, köztiszteletben álló pár- tonikívüllek és sokan mások vállalkoztak arra, hogy közvetítik a párt szavát a lakosság felé és fordítva: tájékoztatják a pártot az emberek hangulatáról, véleményéről, elgondolásairól. NEM KÖNNYŰ az aktíva csoportok megszervezése. A sikernek több titka is van. Olyanok pl., hogy a pártszervezetek bátran, kétkedés nélkül adjanak megbízatásokat azoknak az embereknek, akiket erre rátermettnek, képesnek tartanaik. Aztán, hogy mindenki tudja, mát kell tennie. A kengyeliek nem kendőzik azt sem, hogy céljuk minél előbb tsz községgé alakulni. Nem „házalnak” ők ezért, nem is jelenítik be magukat, mint hívatásos népnevelők. De nem is a kőteleki, vagy a tisza- várkonyi tsz-ek eredményeivel hozakodnak elő. Van a községben épp elég, amiről mindenki meg is győződhet. A Dózsa is, a Búzavirág is, a Kossuth tsz is épp elég érvet adott. tavaly és mar az idén is. Vannak ott sokan olyanok, mint a Dózsába B. Tóth Sándor, aki 6 lánya közül négyet a tsz-ben keresett pénzből stafírungozott ki, 15 ezer forintos bútorokkal. Azóta épített házat, azóta van fejős tehén, meg 4 kerékpár a háznál, mióta a közösben van. Kontos János 11 holdján nemrég még egyénileg gazdálkodott. Mint tanácstagot, őt is megbízták egy hónappal ezelőtt, hogy járjon el a környékbeli' gazdákhoz, beszélgessen velük. Azok már úgy is jelezték, szeretnék valakivel úgy igazából ki beszélgetni magukat. Kontos ért is a nyelvükön. Meghány- ták-vetették a dolgot úgy, hogy a műit hetekben öten megalakították a Zöld Mező Tsz-t. Csatlakoztak Köntöshöz Csató Gábor 10 holdas, Sinkó János 8 holdas, Biró Sándor 7, Laczkó János 9 holdasok. A MEGOSZTOTT MUNKÁBAN rejlő erő máshol is jelentkezik már. Két tszcs-ből úgy lett tsz, hogy az ottani aktíva csoportok felelősei összeültek. — Nem megy ez másképp, csak, ha mi nekikezdünk — vélték az Uj Élet-beliek és összehívták az aktívacsoportok kommunistáit. Döntöttek. A tsz-ek alapszabálya szerint akarnak dolgozni. Mikor ők mind tudták, hogy egyet akarnak, mentek az aktíva csoportok tagjaihoz, azok meg a többiekhez. A 7 párttaghoz még-annyi pártonkívüü csatlakozott. Nagy munka vár még az aktíva csoportokra, nemcsak Kengyelen, mindenütt a megyében. A megbízatás vállalásával emberek jellemének alakítására vállalkoztak. Nem kis felelősség. Dcsahol a tenni-akarás és a jó irányítás párosul, ott a cél nem lesz elérhetetlen. B. E.
