Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-29 / 153. szám

y

1958. június 29.

SZOLNOK MEGYEI NtPLAZ

TOVÁBB EGY LEPESSEL

EGY HÓNAPJA KERÜLT

nyilvánosságra a Megyei Pártbizottság, a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága. a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront Megyei Elnöksége együttes aktívaülésének takarékossági felhívása.

Az azóta eltelt idő tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy megyénk dolgozói megértették a takarékosság és a társadalmi tulajdon védelmének fontosságát. A visszhang több formában jelentkezett. Földművesszövetkezeteink többségénél —. ahol a felhívás megállapításai és a korábbi tapasztalatok szerint is súlyos hiányosságok voltak — például újra megvizsgálták a lehetőségeket és forrásokat.

Uj források feltárásával, a munka és az ellenőrzés jobb meg szervezésével nem egy szövetkezetben konkrét terveket dolgoztak ki. Mezőtúron például a korábban vállalt 100 ezer forintos megtakarítást 15 ezerrel emelték a szövetkezet dolgozói. Kunmadarason a káló és az áruromlások miatt leírásra kerülő összegek csökkentésével több tízezer forintot akarnak megtakarítani a felhívás nyomán.

Ezek a célok reményre jogosítok. Mégis miközben a terveket vizsgálja az érdeklődő, bizonyos fokú kétségei támadnék. Nem az összegek, hanem egyes források, illetve azok meghatározása miatt. Ugyanis néhány tervben — többek között az egyébként alapos kunmadarasiban is — található olyan szakasz, mely szerint 80 százalékkal csökkentik a leltárhiányt.

JELENT-E AZ ILYEN ELHATÁROZÁS előrelépést? Nem, vagy legalább is igen kismértékben, mivel a földművesszövetkezeteknél a károsodás nagyobb része pontosan a leltárhiányokból ered. Épp ezért, csak akkor jutunk túl a jelenlegi állapotokon, ha az ilyenirányú hiányosságok végleges megszüntetését tüzzük ki célul.

Van erre lehetőség? Igen. Teljes kiaknázásához azonban elengedhetetlenül szükséges véget- vetni az ellenőrzésben mutatkozó hiányosságoknak. Így például egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a körzeti ellenőrök száraz, hivatali munkát végezzenek. A helyszínen nyújtott segítségre és a megelőző ellenőrzésekre fordítsanak a körzeti ellenőrök nagy gondot. így az ellenőrzések nem kullognak majd az események után, és nem csak megállapítják a keletkezett károkat, hanem elejét veszik a hibáknak. Ez pedig határozott előrelépést jelentene e területen és meghozná a várt eredményeket.

A Megyei Tanács legutóbbi ülésén a tanácstagok közül többen kérték: a földművesszövetkezetek a korábbi évekhez hasonlóan ismét foglalkozzanak sertés hizlalással. Ezzel orvosolni tudnák a falu húsellátásában jelentkező bajokat. Néhány helyen működik is ez az üzemág. Az igazgatósági elnökök egyréHétfőn ülésezik a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége

Hétfőn délelőtt fontos problémákat tárgyal a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége. Napirenden szerepel a többek között a szakszervezeti kulturális nevelőmunka, a nödolgo- zók munka- és egészségügyi problémájának megvitatása a Tisza Cipőgyár Nőbizottságának jelentése alapján, valamint tájékoztató bejelentés az iskola év befejezéséről Juhász Jenő területi bizottsági elnök jelentése szerint.

másik kérdés, a felelősségrevo- nás kérdése a felsoroltakhoz. Az igaz, hogy a takarékosságra, vagyonvédelemre megtanítani valakit, nevelés kérdése. De ott, ahol ennek szüksége mutatkozik, alkalmazni kell a fegyelmi felelősségre vonást, sőt a törvényes szankciókat is.

A jelenleginél előbbre kell lépni e területen. Ugyanis ezek az eljárások sok esetben bíróságainknál is elhúzódnak. Csak példaként: Laki László 40 ezer forinttal károsította meg a nagy- révi földművesszövetkezetet több mint két éve. S ügyében végleges ítélet még most sincs! Nyilvánvaló, hogy az ilyen eset nem kelt jó visszhangot sem a lakosság, sem a földművesszövetkezetek dolgozói között A hu- za-vona az sosem használ, hanem árt egy ügynek, épp ezért minden szinten meg kell gyorsítani ezt a munkát is, mert ezzel a vagyonvédelem megszilárdulását segítjük elő.

— Nagy —

Több, mint 250 ezer cserepet gyártott terven felül a Marttűi Téglagyár

szének véleménye szerint azonban a hizlalás nem lenne jövedelmező, mivel a szövetkezeteknek nincsen földjük és a takarmányt csak szabadpiaci áron tudnák beszerezni.

AZ ÉRTHETŐ, HOGY RÁFIZETÉSSEL senki sem akar gazdálkodni. Amíg azonban azt latolgatjuk, hogyan lehetne mégis valamit kezdeni, a korábban tetemes költségekkel megépített hizlaldák tönkremennek. Ujszá- szon például már jelentős károk keletkeztek az épületen. Tehát törjük a fejünket a takarékoskodáson és az idő alatt tízezreket hord el a szél és sajátítják el enyveskezek, azért, amiért pénzt adtunk.

Nehezíti a takarékossági mozgalom kibontakozását az a többmillió forint értékű árukészlet, ami elfekvőségként jelentkezik a raktárakban. A közelmúltban nagy sikerrel zárult szezo.nvégi kiárusítás során e készletből jelentős mennyiség talált gazdára. De a probléma nem oldódott meg véglegesen.

Érdemes lenne azon gondolkozni, hogy ezeket a készleteket országos jellegű kiállításon mutatnák be a kereskedelmi szervek minták alapján. S az ott jelentkező igények szerint az iparhoz hasonlóan megfelelő átcsoportosítást lehetne végrehajtani. Ez is előrelépés lenne, mert jelentős mennyiségű tájjellegű cikk kerülhetne értékesítésre.

Az eddigi felsoroltaknál azonban sokkal sürgősebben, mondhatni élesebben vetődik fel egy feladat: az áru és göngyöleg tárolás megjavítása. E területen csak előre lehet lépni, mert jelenleg általánosítás nélkül elmondható: nagy a rendetlenség szövetkezeteink többségénél. — Vannak ugyan kezdeményezések a rendcsinálásra, de konkrét javulás még alig tapasztalható. A leltárhiányok mellett pedig ez az a terület elsősorban, ahonnan a károsodások többsége származik.

Egyrészükről ugyan az égető raktárhiány miatt nem nagyon tehetnek a szövetkezetek dolgozói, de másik részük gondatlanságból keletkezik. Szemléltetésképpen csak egy példa: Hegedűs Sándor tiszaugi boltvezető 20 ezer forint kárt akadályozhatott volna meg, ha nagyobb gondot fordít az árukezelésre.

S ITT KAPCSOLÓDIK ?GY

Az idei május kedvezett a téglagyáraknak — s a martfűi telep ki is használta a jó idő adta lehetőségeket. Tervét minden gyártmányból teljesítette, sőt jelentősen túl is szárnyalta, így pl: nyerstéglából 20 százalékkal, égetett téglából 13,8 százalékkal, nyers cserépből 1,3, égetettből közel 25 százalékkal gyártott többet előirányzatánál.

Ez mennyiségben azt jelenti, hogy a nagyon is keresett és hiányzó tetőcserépből 257 000-rel gyártott többet, mint tavaly s ezzel az előretartással feltehetően akkor is teljesíteni tudja majd feladatait, ha történetesen rosszabbra fordul az idő — legalábbis a téglagyárakra.

Az eredmény még ennél is jobb lenne — a versenyt illetően — ha az egyesülés központja beszámítaná a májusban terven felül legyártott 19 000 nyers és 8600 égetett kúpcserepet, ami szintén igen keresett és nélkülözhetetlen cikk a házépítéseknél.

Panaszra azért így sincs ok. A martfűi telep nemcsak máis fakavékúi sáq ?

Az elmúlt napokban meglátogattam a Tiszaugi Földművesszövetkezet 2-es számú boltját. Az üzlethelyiség a községtől mintegy 4 km-re a szőlők között van. A boltnak az a feladata, hogy ellássa a külterületen lakó dolgozókat a szükséges áruféleséggel. El is látná, de...

Nagy Szilveszter boltvezető elmondta, hogy június elején a Szolnoki Ve- gyianyag Nagykereskedelmi Vállalattól árut rendelt. Többek között 60 doboz fekete- és 40 doboz barna cipőkrémet. Ez idáig rendben is van. De most jön a dolog érdekese. Az emlitett nagykereskedelmi vállalat — mit ad isten — 560 doboz

barna cipőkrémet küldött, az említett bolt kb. két évi szükségletét.

Cipőkrémmel tehát ellátták a tisza- ugi külterületi boltot. De nem küldték a megrendelt 30 kg habzószódát, a 10 db ceglédi mész el őt és a 6 kg klub-szappant, Lehet, hogy a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói azt tartják, hogy Tisza- ugon cipőkrémmel is lehet mosni és meszelni. Hát nem lehet. Ha nem hiszik, próbálják ki.

S ami .nég külön

érdekes, a rendelt áru június 11-én és

12-én érkezett Ti- szaugra. A t úravezető az árut Pásztor Mátyásnénak adta át, akinek semmi köze a földműves- szövetkezethez.

S végül néhány kérdés. Ismeretes, hogy a cipőkrém hosszabb tárolás után kiszárad és a kívánt célnak nem felel meg... Tudják-e ezt a nagykereskedelmi vállalat dolgozói? Tudják-e, hogy takarékosság is van a világon? Sőt pontosság is és munkafegyelem is. Vajon mit válaszolnak, erre nemcsak a tiszaugiak kíváncsiak.

Bartók Sándor

jusban, hanem júniusban is elő* kelő helyen áll. Kemencés cső* portjai pl, az első és második tíznapban a telepek között az első helyen jártak — közel 120 százalékos átlagteljesítménnyel.

A jó munkatempót nagyban elősegítette a helyes műszaki szervezés. A nyerstéglakihordást pl. úgy módosították, hogy a szá* rí tószínekhez vezető síneken le* hetővé tették a körforgást — ló* val hordják el a nyersárut s ez* zel csökkenteni lelhetett az em* béri munkaerő igénybevételét is. Jobb a gyártáshoz szükséges föld kitermelése és behordása mióta a bányákat villamosították.

A jó szervezés, műszaki fejlesztés és a dolgozók igyekezete oda vezetett, hogy az egy órára számított termelékenység 30 százalékkal jobb most, mint tavaly volt. Ebhez képest természetesen emelkedtek a keresetek is a tavalyi átlagos 1182 forintról 1410 forintra:

Persze van még további tennivaló. így pl. kevésnek bizonyul a téglakihordó csille. Ezen könnyű lenne segíteni, mert van heverő, kihasználatlan csille. Csak éppen kerekek kellenének. Jó lenne, ha a központ is segítséget adna a beszerzéséhez;

A. B.

Módosították az élüzem cím elnyerésének feltételeit az építőiparban

Az Építésügyi Minisztérium az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete együttes határozatában módosította az élüzem cím elnyerésének feltételeit. A határozat szerint 1958. második felében azok a vállalatok nyerhetik el az élüzem címet, amelyek a leggazdaságosabban termelnek, tehát a legolcsóbban építenek, minél lejjebb szorítják önköltségüket, jó minőségű munkát végeznek és hiánytalanul végrehajtják a különböző takarékossági intézkedéseket, (MTI).

ARAT AS

Gyomai György

I gép úgy haladt előre a * szövetkezet búzatáblájában, mint e9V óriási, éhes állat. Falta, habzsolta a sárga kalászokat. Haragos morgással, fogait csikorgatva verte ki a hosszú szalmaszálak közül a vörösbama búzaszemeket. Néha mérgesen felzúgott, diadalmasan nótázott. S megállíthatatlanul kúszott előre a remegő búzatengerben.

Az ember a kaszáját fente az árok túlsó oldalán. Lassú, pontos mozdulatokkal húzgálta a kopott kaszakövet a vas sikongó élén. Félszemmel a kasza hajlásút figyelte, hogy bele ne szaladjon az ujja. Másik szemével pedig a rettenetes gépet leste, mely lihegve, zúgva, kegyetlen biztossággal, megállíthatatlanul haladt egyre beljebb a táblában.

— Kegyetlen ész lehetett, aki kitalálta — húzgálta a kasza hegyénél sokáig a fenőkövet az ember, és megtörölte verejtékező, poros homlokát. — Ügy felfalná ez az én kis búzámat, mint a kutya a csirkét.

Irgalmatlanul meleg volt. Az

Irta

asszony kimondta a nagy szót: majd verem utánad a markot én, ahogy bírom. Hajladozik is az ártatlan nagy nyögésekkel, sóhajtásokkal. Várni kell neki minden fertályórában. Mégis olyan lassan haladnak, hogy három napig is elkínlódhatnak ezen a kis táblán.

Az ember ledobta a kaszát. Visszament a feleségéhez. Kévébe kötötte a levágott búzát. Figyelte az asszonyt. Bírja-e még? S amikor meglátta, hogy az arca elsápadt, odaugrott mellé. Átölelte. Lassan bevezette a tanyáiba. Leterítette a mázolt földre az öreg bundát. Lefektette rá a pihegő, remegő asszonyt.

— Mondtam, hogy ne csinálj semmit, de neked hiába beszél az ember — morogta ijedten és az villant az eszébe, hogy ha a felesége most rosszul lesz, itthagyhat mindent. Szaladhat a faluba orvosért. Viheti az asz- szonyt a kórházba. És majd beállít a tanyába a halál. Az csinálja meg az aratást marokverő nélkül.

Az embert egyszerre kiverte a hideg verejték, amikor ezekre gondolt. Megitatta a feleségét friss vízzel. Párnát hozott ki a szobából. Odaillesztette a feje alá, hogy jobb fekvése legyen.

*

ember ingben, gatyában, füzetlen bakancsban szorongatta a kasza nyelét, mégis úgy érezte, lángol minden falat hús a csontjain. Inge ujjúval megtörölgette az arcát, a nyakát. Hátranézett a feleségére. Halad-e már utána? S amikor meglátta a kávék fölött lassan hajladozó asszonyt, beleköpött a markába.

— Kínlódás ez az egész — morogta maga elé. — A nagy hőség miatt nem lehetett várni az aratással egy percet sem, nehogy a mag kiperegjen. Meg kellett kezdeni hajnalban a munkát. De hogyan? A felesége félidőn túl lévő várandós. Az egész határban nem lehet kapni sehol egy marokverő lányt. Még ha aranyat csörgetnek az orruk előtt, akkor sem. Mindenki a magáéi nyúzza, vágja most. S ha valaki napszámost keres, azt egyenesen kinevetik. Ilyenkor nincs napszámos az egész miágon. A rokonok is fülig vannak fulladva a maguk dolgába. Azoktól sem lehet kívánni semmit. Nem maradt más választás, az

— Hol fáj, mid fáj? — susogta remegve és egyre figyelte a fehér arcot.

I

— Nem fáj semmi, csak nagyon elgyengültem — lihegte fáradtan az asszony.

— Többet egy búzaszálai se veszel a kezedbe. Majd elkínló- dok egyedül ezzel a pár csomóval — simogatta felesége haját az ember és kinézett a nyitott ajtón a szövetkezei táblájára.

Az óriási gép morogva, berregve zúgott a végtelen búzamezőben. De amikor ideért a tanya irányába, mintha megváltozott volna a hangja. A zúgás, a morgás itt bugyborékoló nevetéssé, szaggatott kacagássá változott. Dohogott, kiabált, veszekedett a gép és mintha hahotázás bújkált volna vastag hangjában.

Az ember felugrott a földről, összeszorított öklökkel bámulta a lassan haladó gépóriást. Megfenyegette, mintha élő ember lett volna

— Neked könnyű, te kutya!

Aztán visszafordult a feleségéhez. S lassan, minden szót megfontolva azt mondta:

— Ez volt az utolsó kínlódásunk. Ősszel beállók én is a szövetkezetbe,