Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-27 / 151. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958. június 27.

I

Lelkiismereti szabadság és a szocializmus

ENSZ-körök Libanonnak az ENSZ-hez intézett kérdéséről

VALAMENNYI TÁRSADALMI rendszer fontos kérdésnek tartja az egyház szerepének

meghatározását. Az emberiség legkiválóbb gondolkodói már számtalanszor kijelentették: minden embernek jogában áll, hogy valamilyen vallási meggyőződést valljon magáénak. A vallásszabadság problémáját azonban sohasem tudták elszakítani a társadalom osztályviszonyaitól. A feudalizmusban például az egyház az uralkodó osztályok legfőbb támasza volt. Ennek megfelelően rendkívüli bátorság kellett ahhoz, hogy valaki csak beszélni is merjen a szabad vallás gyakorlásáról, s általában az egyháztól való függetlenségéről. Az ilyeneket eretnekeknek bélyegezték és kegyetlenül elpusztították. A kapitalizmus hajnalán a burzsoázia a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelszavával indult harcba a feudalizmus ellen. Ezek a szavak természetesen a lelkiismereti szabadságot is magukba foglalták. — Az idő múlásával azonban elcsitultak az új társa- daiom-okozta viharok, s az egyház mind jobban befészkelte magát az új rendszerbe, egymásután szerezte vissza pozícióit, s mind halkabbra tompította a szabad eondolkozók hangját.

NAPJAINKBAN TANÚI lehetünk annak, hogy a nagyobb kapitalista országokban — például Olaszországban, Francia- országban, Spanyolországban — a katolikus egyház uralkodó hatalommal rendelkezik. Szoros kapcsolatban áll a nagyburzsoázia politikai páitjaival, s különféle eszközeivel nagy hatást gyakorol a tömegekre. Az Egyesült Államok alkotmányában megtalálhatjuk a lelkiismereti szabadság biztosításáról szóló cikkelyt. A jogok deklarálása azonban még távolról sem jelenti azok gyakorlati megvalósulását. Számos amerikai államban a hivők jelentős előnyöket élveznek az atheistákkal szemben. Arkansas állam alkotmányában például a következőket olvashatjuk: „Akik tagadják Isten létezését, nem viselhetnek méltóságokat az állami intézményekben és nem tekinthetők hiteles tanúnak a bíróság előtt”.

A szocialista társadalomban is

felmerülnek az áSLam és az egyház, az ember és a vallás viszonyát érintő kérdések. Sokkal világosabban látjuk e problémák jelenlegi állását a Szovjetunióban, ha rövid pillantást vetünk a múltba. A cári Oroszországban a pravoszláv egyház korlátlan hatalommal rendelkezett. A vallási szertartások betartását kötelezőnek tekintették, s azt, aki nem látogatta rendszeresen a szertartásokat, gyakran elbocsátották az állami szolgálatból. A házasságot csak akkor ismerték el törvényesnek, ha ezt az egyház megerősítette. A más felekezetekhez tartozó hívőket különféle eszközökkel korlátozták, sőt gyakran erőszakkal kónyszerítették hitük elhagyásra. A vallásellenes propagandát száműzetéssel büntették. Ilyen körülmények között határozottan állíthatjuk, hogy a cári Oroszországban nem isméitek a lelkiismereti szabadságot.

A SZOVJET Állam nagy

fontosságot tulajdonít a lelki- ismereti szabadságnak. — Még 1918 február 5-én jelent meg az a dekrétum, amely minden állampolgárnak biztosította a jogot, hogy valamelyik vallás hívének vallja magát, vagy mint atheista, mutasson rá az egyház tudományellenes tanaira. Ez a dekrétum tehát kizárja azt, hogy erőszakkal szabjanak irányt az emberek belső érzéseinek. A szovjet törvények biztosítják, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallási szertartásait, ha egyébként nem mond ellent a társadalmi együttélés szabályainak. A törvények nem határozzák meg az egyház működésének formáit, az állam nem avatkozik bele az egyházi közösségek belső életébe, s ugyanakkor az egyház nem befolyásolja a szovjet kormány tevékenységét. A vallás minden szovjet állampolgár magánügye. Vallási meggyőződése nincs kihatással társadalmi helyzetére.

A szovjet hatalom álláspontja az, hogy senki sem élvezhet előnyöket vallási hovatartozásából, de ugyanakkor ilyen okból kifolyólag nem is kerülhet hátrányos helyzetbe. A szoci- ■ alista állam magánszervezetek- I nek tekinti az egyházi közösségeket, amelyek a hivök hozzájárulásából. tartják fenn magukat, s céljuk csupán a vallási kultusz, ápolása. Ezek a közösségek tanintézeteket tarthatnak fenn. Különféle vallási tárgyú irodalom kinyomtatására az állami nyomdákat is igénybe vehetik.

Habár a szovjet kormány és az egyház nem avatkozik bele egymás belügyeibe, mégis akadnak olyan kérdések, amelyek csak mindkét fél közreműködésével oldhatók meg. Ennek érdekében a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett tanácsadó szervként két tanács működik, amelyek az állam és az egyház együttműködésének gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak.

A LELKIISMERETI SZABADSÁG nemcsak a vallásgyakorlás, hanem az atheista propaganda szabadságát is magában foglalja. A szovjet kormány tehát ezt a jogot is biztosítja állampolgárainak. Az állam széleskörű lehetőségeket nyújt az atheista propagandára, de ugyanakkor szigorúan fellép azokkal szemben, akik valamilyen formában megsértik a hivők vallási érzéseit. A szovjet kormány és a kommunista párt abból az elvből indul ki, hogy a szocialista társadalomban az atheista propaganda eszköze kizárólag a meggyőződés és a felvilágosítás lehet

E rövid cikk keretében természetesen nem tárgyalhatjuk meg a lelkiismereti szabadság bonyolult problémájának valamennyi kérdését. — összegezve azonban, a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a .szocializmus országaiban a lelki- ismereti szabadságot demokratikus alapokon biztosítják.

V. Csertyihín.

Nacrvkanhsa helyett Debrecenben sorsolják a LOTTÓ-t

A júniusi utolsó lottósorsolást ismét vidéken redezi meg a Sportfogadási és Lotto Igazgatóság. A lottó 26. heti nyerőszámainak húzását azonban a tiszántúli tenyészállatkiállítás és vásár alkalmából, az eredeti tervtől eltérően nem Nagykanizsán, hanem Debrecenben, a vásár színhelyén tartják. (MTI.)

New York (MTI.) Mint az AP

jeleníti, a nyugati országok ENSZ küldöttei szerdán este annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy összehívják az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülését, Libanonnak azzal a kérésével kapcsolatban, hogy az ENSZ küldjön rendfenntartó csapatokat Libanonba,

Arra számítanak, hogy Hammarskjöld ENSZ főtitkár ezt a kérést a biztonsági tanács elé terjeszti. Az AP szerint kétségtelen, hogy az előterjesztéssel szemben a biztonsági tanácsban a Szovjetunió él majd vétójogával, (MTI.)

Tizen5tmillió frank a köztársaság védelmére

PÁRIZS (MTI.) A Francia Kommunista Párt által elindított gyűjtés a köztársaság védelmére 15 millió frankot eredményezett eddig.

■ As Humanitében Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára rámutatott arra, hogy a köztársaság hívei előtt nagy harc áll. Október 5-én, a népszavazáskor nemet kell mondani De Gaulle tábornok katonai és személyi diktatúrájának. A tábornok-miniszterelnök híveinek nincs hiányuk a pénzben. Számíthatnak az algériai gyarmati birtokosok milliárdjaira, akik már eddig is szubvencionálták az olyanok, mint Somstelle és Roger Duchet politikáját. Milliár- dokat bocsátanak a diktátort porpaganda rendelkezésére — írja Duclos. A francia nép azonban nem hagyja magát, amint nem hajlandó szabad teret engedni a polgárháború kirobbantóinak sem, akik egész Francia- országra ki akarják terjeszteni az olyan akciót, mint amely a

De Gaulle

mcabeszéléac Salán tábornokkal

PÁRIZS (MTI.) Mint az AFP jelenti, De Gaulle miniszterelnök szerdán délután és a késő esti órákban hosszabb megbeszélést folytatott Sálán tábornokkal, a kormány algériai főmeg- bizottjával. Ezen szóbakerült a kormányfő soronkövetkező algériai útja is. Hivatalos körökben hangsúlyozták, hogy De Gaulle- nak ez az útja kifejezetten katonai jellegű lesz. (MTI.)

paui szakszervezeti székház fel- dúlására vezetett.

A népszavazás csatája kemény lesz, de meg lehet és meg is kell nyernünk. Nem szabad engedni azt, hogy a fasiszták megfélemlíthessék a köztársasághoz ragaszkodó országot, — Válaszolni kell minden támadásra és olyan propagandaeszközöket kell velük szembe állítani, amelyek megfelelnek a nagy kampány szükségleteinek. Pénzre van szükség és a bankok, nagy kapitalista vállalatok és gyarmatosítók pénzével szemben a dolgozók áldozatkészségére apellál a Francia Kommunista Párt. (MTI.)

A tuniszi rendőrség őrizetbe vett két volt minisztert

Tunisz (AFP). A tunéziai rendőrség keddes este őrizetbe vette M’Zali volt miniszterelnököt és Taib Berkiria volt államminisztert. A két személyt az állampolgári hűtlenségről szóló törvény értelmében bíróság elé állítják. (MTI.)

Temesvárról Is hazatér- nek a szovjet katonák

BUKAREST (MTI). Románia több helyőrségéből már visszatértek hazájukba a szovjet csapatok. Ezekben a napokban a Temesvárott állomásozó szovjet egységek katonáit és tisztjeit búcsúztatja a lakosság. A szovjet katonák elutazásuk előtt bú- csűlátogatásokat tesznek a nagyobb üzemekben.

N

epált ősidők óta megközelíthetetlen országnak tartották. A nagy népvándorlás elkerülte. A hegyi utakat dzsungelek zárják el. A rejtelmes, kígyóktól és krokodiloktól hemzsegő mocsarak, a járhatatlan őserdők, amelyeknek sűrűjében tigrisek, leopárdok és más vadállatok veszélyeztetik az emberi életet, ahol maláriaszúnyogok millárdjai nyüzsögnek — elzárták a Nepálba vezető utat a mongol hódítók hordái elől is, a misszionáriusok elől is.A brit gyarmatosítók fél évszázadon keresztül próbálták letörni a nepáliak ellenállását. Végül 1816-ban meghódították az országot, de büszke és szabadságszergtő népét nem tudták leigázni. Amit azonban erővel nem tudtak elérni, azt elérték 1846- ban lakájuk, a Ran-dinasztia megalapítója segítségével, aki fizikailag megsemmisítette politikai ellenfeleit, elűzte a törvényes királyt, diktatúrát teremtett és a nép nyakába rakta a brit kolonializmus igáját.

A gyarmatosítók számára kedvező volt az ország elmaradottsága, a világtól való elszigeteltsége.

De egy idő óta új szelek fújnak a keleti országok felett. A népek erőteljes csapásai alatt egyre jobban roskadozik a gyarmati rendszer. S a nagy változások most már nem kerülték ki Nepált sem. A nepáli nép felszabadító mozgalma győzelemmel végződött. A gyarmatosítók szolgáit 1951-ben megfosztották a hatalomtól. Apja halála után, 1955-ben trónra lépett Hahendra, a jelenlegi király, aki lelért az ország egykori politikai elszigeteltségének út járói. Nepal diplomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal, Japánnal, a Szovjetunióval, Franciaországgal és más államokkal.

Nepal lakossága számos kasiztra oszlik, de mégis általában négy alapvető csoportot lehet megkülönböztetni, kezdve a legmagasabbtól, a brahminok kasztjától egészen a megvetett érinthetetlenekig, akik közé a cipészeket, mosónőket, szeméthordókat,

NEPAL

X peiHÖKÖ S tűu ORÍEÁ0

más iparosokat és egyes muzulmánokat sorolnak. A második helyen áll a hivatalnokok és katonák kasztja. Ez szállította az elmúlt évszázadban, sőt szállítja ma ia a katonákat az angol, indiai éa bur- mai hadseregnek.

A

z ország felszabadulása óta eltelt hét esztendő alatt nagy változások mentek végbe. Ezeknek a változásoknak a jellegéről akkor alkothatunk hozzávetőleges képet, ha tudjuk, hogy csak 1951-ben kezdték széles körben hasznosítani a viíla- mosenergiát. Azelőtt ugyanis csak a Ran-dinasztia tagjai és a hozzájuk közelálló emberek élhettek a kultúrának ezzel az áldásával. Az elmúlt hét év alatt építették meg a telefonhálózatot is. Azelőtt a kormány rendeletéit a Tundikhal téren álló Binzen toronyról hirdették ki. A felkelők a Ran-dinasztia elleni fegyveres harc idején szólaltatták meg az első rádióállomást. Csak a győzelmes felkelés után jutott rádióhoz az ország lakossága.

Nepálban nyolc és félmillió ember lakik. Földjében gazdag vasi-, réz-, ón-, kobaltlelőhelyek és más eddig még fel nem tárt kincsek vannak. Az országnak ennek ellenére nincs ipara, kivéve a kézműipart és néhány kisebb cement, cukor, fűrészáru, juta, textil, rizshántoló üzemet.

Az ország lakossága nagyon keserves körülmények között élt. Évente átlag 35 000 ember halt meg trópusi maláriában. A rossz egészségügyi ellátottság következtében minden betegség aratott az emberek között. Az ország lakosságának mindössze 6 százaléka tud írni-olvasni, a lakosság 95 százaléka mezőgazdasági munkával foglalkozik. A parasztok azonban hallatlan nyomorúságban éltek, meri a

termény nagy részét át kellett adniok a földtulajdonosnak, a Ran-dinasztiának.

I

degen ember nehezen tudja felmérni, milyen változás ment végbe Nepal felszabadulása után a nép életében. Az ors2ág új korszakba lépett. De hol. melyik végén kezdjék meg az évszázados elmaradottság felszámolását? Ez a kérdés foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is a nepáli közvéleményt.

A nepáliak nagy erőfeszítéseket tesznek a gazdasági élet fejlesztésére. 1956-ban elfogadták az első ötéves tervet. Ennek legfőbb célkitűzése az úthálózat és a közlekedés fejlesztése. Erre a célra fordítják az összes tőkebefektetéseknek több mint egy- havmadát. Nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdaság fejlesztésének is. Erre a célra 90 millió rúpiát költenek a 330 millió rupiás tőkebefektetésekből. Tervbevették az ipar fejlesztését, az ásványkincsek feldolgozását, az egészségvédelem megjavítását, hazai műszaki káderek képzését.

Nepálba fokozatosan eljutott a külföldi tőke is, elsősorban az indiai — bár még távolról sem elegendő összegben. Az Indiával folytatott külkereskedelem kibővült. Helyreállítják Nepal hagyományos kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal (Tibet- tel). Nepal rizst, olajat, jutát, fát, bőrt, állatot importál. Az ezért kapott összeget iparcikkek vásárlására fordítják.

Nepálnak kapcsolatokat kell teremtenie más országokkal, s szellemileg is, gazdaságilag is újjá kell születnie. Különösen fontos, hogy olyan országokkal építsen ki kapcsolatokat, amelyek tiszteletben tartják a teljes egyenlőség és a kölcsönös előny elveit;

j:. A felszabadulás friss szele eloszlatja a hosszú idő óta uralkodó misztikus ködöt. A felhőkbe burkolózó Nepal levetkőzi titokzatosságát és teljes realitásában áll a világ elé: elmaradott, de ismeretekre szomjazó, gazda és mégis nyomorgó ország.