Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-04 / 131. szám

1958. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 > Ketten az ünnepeltek közül MEGKÖNNYEBBÜLTEN, hosszan sóhajtott Vágó Jó­zsef: kunmadarast kulák lci- r.iáikimányottjából gépállomá­si traktoros lett. Ügy érezte, még „igazibb’’ munkássá vált, részesévé a szocialista mezőgazdaság építésének. Ez még 1948-ban történt; a kö­vetkező esztendők nemcsak a megkönnyebbülés, de olykor a nekikeseredés sóhajainak évei is voltak. Gumikerekű pótkocsi helyett rozzant sze­kéren hordta Vágó József az egyéniek kalászosait, kor­szerű esztergapad helyett kézzel-kínnal hajtott vihar­sert pádon esztergálta a ja­vításra szoruló alkatrészeket. Nappal a nap égette őt és munkatársait; éjszaka javí­tott és tanult;-.: Tóth Lászlót hallgatta, aki megismertette a marxizmus—leninizmussal. Szíve-esze az igazsághoz húz­ta: párttag lett. Mint ilyen, rossz szemmel nézte a nép- vagyon herdálását. Elsők kö­zött volt, akik felszólaltak az eilen, hogy egy gépen három­négy traktoros dolgozzék, mert az úgy idő előtt elpusz­tul. Alig bocsátotta ki a párt és a kormány a felhívást: Je­lentkezzetek brigádvezető- nek! — aláírta az ívet. öt hasznos hónapot töltött el a tanfolyamon. AMINT FEJLŐDÖTT a szocialista ipar, úgy érkeztek új és új munkagépek a gép­állomásra. Jöttek a négyze­tes vetőgépek, függesztett kultivátorok és rendsodrók... A vérzivatarcrs őszön azonban rendbontók is jöttek: száj- tépők és kapzsiak, gonoszok és megtévesztettek. Vágó Jó­zsef a többi kommunistával állta ellenük a harcot, míg megérkeztek a belső ellensé­get letörő szovjet csapatok. Vágó József jogos büszkeség­gel tekint vissza élete utolsó 10 évére: részese volt az első esztendők nehéz küzdelmei­nek, s méltó részese ma a békés munkának: tizenöt erő­géppel dolgozó brigád veze­tője. Otthonában ‘több féltve őrzött oklevél tanúsítja: pár­tunk és a gépállomás vezetői nem fukarkodtak vele szem­ben a réssel. megérdemelt elisme­Tratito rvexe tő bő l főmechanikus HA TUDÁSA, élettapasz­talata sokat gyarapodott is az elmúlt tíz év során, ha — mint mondják — nagyot lé­pett is felfelé: egy dologban nem változott Szabó Lajos emberszeretetében, szocialista vi'ágszemléletében. Ma épp­oly közvetlen és elvtársi ma­gatartást tanúsít beosztottai­val, mint egykor legközvet­lenebb munkatársaival szem­ben. Ez az „egykor” 1948 ok­tóberére értendő, amikor mint traktorvezető kezdte meg Ti- szaroffon gépállomási mun­káját. A régmúlt idők gyenge szervezés^, rossz anyagi ellá­tottsága sem néki, sem a többi tiszaroffinak nem szeg­te kedvét, jobbára agrárpro­letárok gyermekei vo'tak; szűkesztendők edzettjei, egy emberibb jövő harcosai. A TISZAROFFI évek alatt traktorosból szerelő, majd fő­gépész lett. Az ÁMG főigaz­gatóságán ebben az időben már sók jót tudtak Szabó Lajosról. így történt, hogy 1950—51-ben ő is résztvett a Szabolcs—rSzatmár megyei gépállomások ellenőrzésén. — Tapasztalatokban meggazda­godva tért viasza megyénkbe. Ettől kezdve három éven át megyei gépállomásaink igaz­gatóságán dolgozott műszaki ellenőrként. Az ötvenhatos •3OOOOO0OOO0ÖOGOOOOOC Szívesen és szorgalmasan Nagy izgalomban vannak a tószegi Attila út lakói. Beto­nozni akarják a járdájukat, hogy végre tiszta cipőben járhassanak esős időben is. örömükre megérkezett az el­múlt vasárnap három vagon sóder. Épp jókor, mert szom­bat-vasárnap inkább otthon vannak, s be is hordták mind társadalmi munkával. A kö­vetkező vasárnapon meg a be­tonozásra fognak össze. nehéz napok Tiszaörsöm talál­ták. Azt tette, amit a párt, a dolgozó nép várt tőle: he­lyén maradt. Ma Kunhegye­sen dolgozik, mint főmecha­nikus. Munkahelyét, munka­körét igen szereti: csakúgy, mint azok, akik annak idején vele együtt kezdték gépállo­mási pályájukat. Tíz év alatt nem egy dicséretben, nem egy elismerő kézszorításban volt része Szabó Lajosnak. A közelgő traktorosnapon mellét a „Gépállomások kiváló dol­gozója" jelvény és a „Munka Érdemérem” díszíti majd, melyeket 1953-ban és 1955- ben kapott. Talán — nem so­kára — egy harmadik is megcsillan mellettük. Ma nyílik meg az Áramszolgáltató Vállalat kiállítása Tegnap délelőtt már utolsó simításokat végezték az Űt- töröház földszintjén mtegnyíló kiállítás anyagán. A falon szemléltető fénykép1 ablók so­rakoznak, a fal mentén hú­zódó asztalokon magyarázó feliratokkal ellátott szemlél­tető tárgyak — s minden talp­alatnyi helyen valami figye­lemreméltó látnivaló. Kint az utcán többmázsa súlyú transzformátort emelnek da­ruval kiállítás bejárata elé. Egyszóval mindent elkövet­nek az Áramszolgáltató dol­gozói, hogy sok látogatója le­Nem fogy a kenyér, több sütemény kellene Az 1958-as esztendő gyenge forgalmat ígér a sütőiparban. Áprilisiban is csak 84.8 száza­lékban tudtuk a tervünket teljesíteni — mondják a tö­rökszentmiklósi Sütőipari Vállalat vezetői. És egyre-másra sorakoznak a nehézségek, melyek a vál­lalatot akadályozzák a terv­teljesítésben. — Az ősz végén le kellett állítani négy kemencét, mert vége lett a mezőgazdasági munkáknak, a tsz-tagok és az egyéniek otthon sütöttek kenyeret. A maszek is előny­ben van, éjszaka dolgozik, ami nekünk tiltva van és korán reggel friss készítmé­nyekké! látja el vevőit. — A vállalat kenyeret csak 11 óra felé tud biztosítani. A péksütemény 8 óra után in­dul az üzletekbe. Bizony ez igen késő, mert a péksütemény reggeli eledel. Nagyon sokan szívesen fo­gyasztanak egy-két kiflit — különösen, ha fris6, ropogós — reggelire. Az iskolások is kedvelik tízóraira. Kenyérből 800 mázsával kevesebb fogy havonta. Vi­szont a péksüteményből 7000­3 009 érával csökkent egy hónap alatt a betegség miatt kieső munkaórák száma A Járműjavító beteg dol­gozóinak összevont főorvosi felülvizsgálatán iegutóbb már jóval kevesebben voltak, mint előzőleg. Hiányoztak pl. a színlelt betegek, a szimu­láns bokarándulásos bénák, szívnélküliek — akikkel ál- takUMn a legtöbb baj van ilyen alkalmakkor, mert nem- létező bántalmaikat erővel rá akarják beszélni az orvosra. Szóval „meggyógyultak” azok az emberek, akik inkább a táppénz, mint a munkapad felé kacsingattak. Az eredmény az lett, hogy míg márciusban 6.2 százalék, áprilisban már csak 5 szá­zalék volt az átlagos be­teglétszám — s munka­időre átszámítva ez azt je­lenti. hogy betegség miatt 8.000-el kevesebb óra esett ki a termelésből. Ebben része van a beleglá- togatási aktívahálózat jó munkájának. S persze nem­csak úgy. hogy a fekvőbe­tegnek kiírt J. Józsefet kuko­ricakapáláson csípik rajta és megvonatják a táppénzt, vagy ellenőrzik, hogy a gyors gyó- ^jlás érdekében a betegek ut£eg betartsák az orvos az Vsait. Fontosabb ennél a petertörődjenek, segítsék úgylátsz. S ezt a munkát, tesen végben lelkiismere- b\zonytt5a Több levél is „•los asztalos Csömör Vil­iben azt 1’ya'>szönőleve- 7cti bizottsaß0 ‘'kszerve­esett Sa^ na_ togatésa. Havai0' operáció müyen jáz is megunta, Wpaségébei tudni, hogy Hogy javul a betegek ará­nya — érdeme Szántó László ellenőrző főorvosnak is. A rá­szorulóknak mindig megadja a lehetőséget arra, hogy fel- épüljönek, orvosi tanáccsal látja el őket. Ellenben a szi­mulánsok, táppénzcsalók hiá­ba is próbálják meglágyítani, vele nem lehet alkudozni. S ezért aztán persze e’őfor- dul olyan szégyenletes eset is. mint pl. B. Antal mázolóé, aki csúnyán szitkozódott — alaposan megsértette az el­lenőrző orvost, majd köszö­nés nélkül kiment s úgy be­vágta a rendelő ajtaját csak úgy zengett. Ez- bizony neve­letlenség a javából. Az eredmények ellenére van még tennivaló. Tovább lehetne csökkenteni a terme­lésből feleslegesen kieső órák számát — s nem utolsósorban megkímélni a dolgozókat a betegségtől — az üzemi bal­esetek és sérülések számá­nak csökkentésével. Bőven van még v kézsérülés, ami rendszerint vigyázatlanságból ered. Kihalófélben vannak a baleseti oktatások is — s sok­szor ez már csak annyiból áll, hogy a balesetoktatási könyvet aláíratják a dolgo­zókkal, igazoltatván a köte­lező oktatást. Pedig a dolgo­zók saját érdeke volna, hogy megismerjék a legkorszerűbb balesetvédelmi rendszabályo­rel több készül, mégis kevés­nek bizonyul. Á vidéki eladó­helyeken legtöbbször nincs és ha van, akor is többnapos péksüteménnyel lehet talál­kozni. A lakosság, ha rendszere­sen jóminőségű friss kenye­ret tud vásárolni, akkor nem fogja váLasztani a nehezebb megoldást, az otthoni sütést. A vállalatnak minden elő­feltétele megvan. Jó az ellá­tás nyersanyagban, tüzelőben egyaránt. — A kereskedelem joggá! követeli az időbeni áruszállítást, mert szeretné a lakosokat igény szerint ki­elégíteni. A feladat: törekedni kell a vállalatnak, hogy a kenyér és sütemény időben a fogyasz­tókhoz jusson. A sütemény­gyártást fokozzák és naponta juttassák el a vidéki bol­tokba. A gazdaságosság érdekében csökkentsék az előá’lítás rezsi kiadásait. Nézzenek körül a portájukon, hogy hol lehet rezsi dolgozót produktív te­rületre átcsoportosítani. Mindezek az intézkedések szükségesek akkor is, ha a leállított tiszakürti, abádsza- lóki, öcsödi és fegyverneki kemencét újra üzemeltetik. Semmi sem jön magától. Minden forintért meg kel' dolgozni és ha jól fogják a munka végét, gazdaságosan termelnek és a takarékos- sági intézkedéseket megtart­ják, akkor fölösleges a ború­látás. — ab — gyen a bemutatónak, s ha már elmegy valaki, tanuljon is belőle. TuLajdonképp>en „baleset- védelmi kiállítás” ez, melyet a TITÁSZ munkavédelmi hó­napja keretében rendeznek meg. Ám nemcsak vállalati dolgozók, szakmabeliek ré­szére és érdekében készült. Viszonylag a szakemberekké l — akik ismerik az áram ve­szedelmét — történik a leg­kevesebb baleset. Jóval több laikus áramfogyasztókkal. És itt módjuk lesz megis­merni, hogy a vülamosveze- ték, az előírásnak meg nem felelő villamosberendezés nem játék. Néhány „lejátszott” fényképfelvétel nagyon hűen illusztrálja a legutóbbi halá­los baleseteket: a leszakadt villanyvezetékkel játszó kis­fiút, a villanykörtét becsava­ró munkást, a magasfeszült­ségű vezeték oszlopára fel­mászó férfit, stb. Hallatlan enei-gia fut végig az ártatlannak látszó dróthu­zalokban. Ha valamilyen ok­nál fogva elszakad és a földdel érintkezik — a föld valósággal megolvad. A kiál­lításon be is mutatnak egy ilyen ökölnagyságú megöl-* vädt és üvegessé dermedt rö­göt. Látni lehet miniatűr vas- . illanyoszlopon egy eredeti vadgalambfészket, melyet a villanyszerelők a magasíe- szültségről szedtek le. Ez a különc madár — úgy látszik, belenőtt korába, mert nern- csakhogy magasfeszültség kö­zelébe rakta fészkét, hanem egyenesen 10—20 cm-es drót­darabokból 6zőtte össze. Ez egyrészt azért veszélyes, mert könnyen zárlatot okoz­hat, másrészt azért, mert sok baleset származott mór abból, hogy a gyerekek fölmásznak a villanyoszlopra a vadga- lambtojósért és még meg sem kell fogniok a vezetéket ah­hoz, hogy halálos áramütést kapjanak. Természetesen nem mon­dunk el mindem, sok érdekes látnivaló van. Bemutatják a védekezés módját is — a~ ipar modern műszereit, védó­berendezéseit s más egyebe-, két. Reméljük, hogy a kiállí­tást, mely ma nyitja meg ka­puit és június 11-ig tart nyitva, többezren megnézik. P. I. A käzäs ÚtbH Ismerjük mindnyájan Föld­nélküli János meséjét, aki annyira vágyakozott a föld után. — Hót Kunhegyesen volt belőlük épp>en elég. — Majdnem négyezren nyögték a nagybirtok munkáját, mind időszaki munkások, vagy gazdasági cselédek. Az ő szá­mukra igazi megváltás volt a felszabadulás és az első karó, amely az új tulajdonos nevé­vel a jószagü fekete földbe fúródott. 12.000 holdat bito­roltak a nép kizsákmányolói és több mint 7000 hold ment ót a földnélkülieknek, az ag­rárproletároknak a tulajdo­nába. Szép és nagyszerű volt a saját földön dolgozni, de hamarosan még szebb, még tágasabb horizont csillant fel a szorgalmas parasztemberek e!őtt. Együtt közösen többre mennek. Ez volta vélemény. Ma már 20.000 h.-on felül van a szocialista szektor az összes szántók 83 .százaléka. Szépen virágzik a hat tsz. és 1956- ban szilárdan á’ltak ellen a bomlasztó törekvéseknek. — Földet vissza nem adunk, ez volt a jelszó, mint 1946-ban. És újra megvédték jövőjük alapját a termelőszövetkeze­tet. Szorgalmasak a kunhegyese parasztok. A múlt évben át­lagban 310 munkaegység ju­tott egy-egy tsz-tagra. Jó­módú lett itt a parasztság; Ha égy pillantást vetünk az o’dal más helyén közölt kis statisztikára: a sok rádió, motorkerékpár, sőt televízió, mind egyet hirdet, a kunhe- gyesi parasztok elszánt aka­ratát a szocialista mezőgazda­ság felépítésére. i{ . :A növényvédelem időszerű kérdéseiről Beszédes számokKunhegyesről . -1945. ÉV ELŐTT: toetegségerc ■ Rád;ó voIt; kb< 3()<) , ra és meg^to^ erékpár: 92.' gondom - k6rhazban, ►orkerékpár: 35 ták a K JELENLEG: 1977 db Ebből vezetékes 502 db Televízió 4 db Kerékpár: 4500 db Motorkerékpár: 250 db Dongó: 15 db ♦ Szinte látom, hogy a cím Jelolvasás« után, hogyan fut- Jnak össze tapasztaltabb gaz- ídatársaim homlokán a rosz- Jözalló ráncok: lehet egyálta­lán másként beszélni a nö­• vények egászégének védelme­iről, mint időszerű kérdésről?! • Lehet. Addig azonban, míg a ♦ megoldatlan gyakorlati kér- J lések előttünk állnak, fel- Jadatunk csak ezek felszínre­1 hozása lehet. Néhány ilyen kérdéssel szeretnék az aláb­biakban foglalkozni. Néhány szót elöljáróban ♦ a kukoricamolyról J Előtt-m fekszik három, Jigen beszédes adat. Az egyik {azt mutatja, lrogy Szolnok • megye termelői mennyi hib- {ridkukoíica-vetőmagot kap- Jtak ebben az esztendőben, s •okszerű gazdálkodással csu­dán ez a tény mennyivel ♦emelheti a kukorica termésát- Jlagát. A másik adat egv je- •lentés: a megyében tavaiy a {jászsági részen 100 kukorica- Xtő közül 30—32 szárban káro­sított a kukoricamoly; a me­ggye közepén ez a szám „le- fesett” 24—27-re, míg Tisza­iföld vártól délre újból fel- Jemelkedett csaknem a jász- {sági károsítás mértékére. A {harmadik adatsor, ami előt­étem van, az előzőeket indo- ikolja, vagy megkérdőjelezi: a | megye területén — főként az {egyéni gazdák vonalán — |egyesek nem tettek elege* a {tavalyi kukoricaszár megsem- Jmisátésére vonatkozó rende­kat s ezek alapján mindenhol vigyázni tudjanak épségükre. { A szakszervezet azt várja* a műszaki vezetőktől, tartsák J meg minden hónapban olvan ) lelkiismeretesen az oktatást, ) mint Tóvízi László főműveze- ! tő. S akkor még tovább csők- ) ■ kenhet a betegek száma. ■ Csömör János ‘ üzemi tudósító) <-------- .. -» r- IBI------------- ■ 4 Er ősödik ) a tiszavárkonyi Petőfi tsz 3 A 740 hold földön 77 tag-) gal dolgozó Petőfi Tsz alakú-) , lásától kezdve igen nagy utat < j tett meg. Szépen fejlődik a; tsz közös állatállománya is.; . 46 fejőstehéntől naponta kö-) I zel 300 liter tejet fejnek. 25 ta- ; ' gú növendékmarha állomá-) nyűkből a tagság határozata ! alapján, tovább növelik a! , a szarvasmarha törzsállo-; j mányi. 110 darab sertésükből; I 30 anyakoca és nyolcvan pe-; ( dik süldő, amelyre az idén; szerződést kötöttek az Állat-! I forgalmi Vállalattal. , ,■ Szépen ígérkezik a tagok; jövedelme is. Munkaegysé-; génként 45 forintot terveztek; • te az év elején és eddig min-) - den hónapban osztottak elő-! leget a tagoknak. ) ) Stránszky György! Tiszavárkony ) < letnek. a múlt évről maradt kukoricaszárakban áttelelt kártevő adja át a fertőzést a következő évnek, s a szárak­ba befurakodott kártevő el­len a növényvédő is, a gazda is, tehetetlen; így a védekezés egyetlen módszere a rajzó lepkék elpusztítása. Ha ki­engedjük a kártevőt a ke­zünkből, az szabadulását ku- koricatermesztésünknek eset­leg 8—10 százalékos csökken­tésével „hálálja meg”. A ta­valyi szár megsemmisítésére, mint már említettem, rende­let, törvény kötelez minden­kit; s ennek betartását az Ál­lomás mezőgazdászai a leg­szigorúbban ellenőrzik a kö­zeli napokban. A mezőgazda­ság fejlődik: a termésered­mények növeléséért folytatott szívós munka egyik láncsze­me volt például a hibridku­korica vetőmagjának kiadása a gazdák kezébe, mellyel 8— 10 százalékkal növelhetjük a terméseredményt. A másik oldal: a felületesség egyesek részéről, mely nemcsak a ki­adott drága vetőmagot, ha­nem a megye minden rendű és rangú kukoricását veszé­lyezteti. Ugye, érdemes ezen elgondolkozni, gazdatársak?! Lucernásaink védelmében is most kell résen lennünk A levélíelületet más évek­ben annyira károsító lucerna- böde ebben az éven háttérbe szorult, helyét azonban egy veszedelmes kártevőegyüttes foglalta el, a lucemaorrmá­nyos és a lucernaboga Gyakran találkozhatunk fris sen lekaszált lucernásain sárjúján, az előbbi fűzöl« hernyóra igen hasonlító Iá: váivai, s az utóbbi kissé sz< rözött, szürkés, érintésre ös: szekunkorodó, három pár ]: bú, jellegzetes levélbogár Iá vájával. Színétől eltekints’ alakban hasonlít a számuni ra oly hasznos hétpettyes ki ticabogár lárvájához. Ez a lucernabogár-lán okozza a nagy kártételt: a kJ szálás után a lucerna „al\ marad”, azaz nem hajt re) desen sarját. A bogarak ei digi táplálékforrása, a luce na nagy levéltömege rend« fonnyad, vagy elvittük, mn szénát. A táplálék nélki maradt lárvái« kettőzött bu galommal esnek a kibú sarjára, s az a kártétel, mei a nagy levéltömeg eset« alig látszik, most végzetes: válik lucernásunk számár Első kaszálás után nézzük ti hát a sarjúképzést, s ha ki sést látunk, bizonvosan me: találjuk a kártevő lárváit 1 Ebben az esetben „Hungar Matador” porozószerrel (DD tartalmú porozószer) be ke avatkoznunk. Holdanként 1 —16 kg porozószert adj un ki. HCH porozószert — n gebbi nevén „Agritox”-ot - ne használjunk, mert az ezzi kezelt lucernás szénája átvi heti a porozószer jellegzeU dohos szagát, s emiatt a j< szag fanyalogva fogadja mégo’y szépen sikerült sz< nát is. Wb-T—

Next

/
Thumbnails
Contents