Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-21 / 146. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. június 21. Ne többet a jogosnál! Fel kell ssámolui a munkaegység-hígítást A tsz-ekben a munka méré­sére, a jövedelem elosztására eddig legjobban a munkaegység­rendszer vált be. Ezért írja elő használatát a mintaalapszabál}' és az 5/1958. I. 15. Korm. sz. ren­delet: „A jövedelem túlnyomó ré­szét a végzett munka alap­ján osztják el; ennek érde­kében a munkát — az eddig legjobban bevált — munka­egységgel mérik. A jövede­lem kisebb részét földjára­dékfizetésre használják fel.” Megyénk tsz-ei a fenti irány­elveknek megfelelően valóban munkaegységgel mérik a végzett munkát s a jövedelmet ennek alapján osztják el. Azonban: jó néhány tsz-hen a munkaegység­gel nem megfelelően gazdálkod­nak, nem a végzett munka alap ján írják jóvá. A munkaegység- könyvben világosan rögzítve van, hogy egy-egy elvégzett munká­ért mennyi munkaegység jár. Ezzel szemben néhány tsz-ben az elvégzett munka után a jogos nál több munkaegységet írnak jóvá. Ilyen jelenség volt tapasztal­ható —- például — a jászszent- andrási Haladás Tsz-ben. A két szarvasmarhatenyész­tő tagnak március hónapra 132,2 munkaegységet írtak jóvá összesen. Ezzel szem­ben kettőjüknek a munka­egységkönyv szerint csak 74,4 munkaegység jár. Tehát a két gondozó közel két­szeresét kapta a jogos munka­egységnek. Hogyan kaphatta?... Mint egyes tsz-ekben jogtalan gyakorlattá vált: kialkudta a tsz- vezetőség gel a magasabb munka­egységet. Ez a helyzet a kengyeli Kossuth és Dózsa Tsz-ben is, ahol az állattenyésztők egysze­sy*.idósítás Csépiről? Ugyan ' ■* miről? Nyáridő —< dolog­idő. Az emberek nem érnek rá és nincs túlsók esemény, As élet a határban zajlik, a kuko­rica-, a cukorrépa- és a búzaföl­deken. A parasztember tulajdon­képpen ilyenkor nem otthon a faluban, hanem kint a földjén él. A község jóformán üres. S az utcákon csak elvétve kavarja az út porát néhány szekér. An­nái élénkebb a határ. Amerre o szem ellát, mindenütt hajla­dozó, munkálkodó emberek. Ki kapál, ki a szénát petreneézi. Megszokott ősi rendben folyik az élet, s nagy a nyugalom. Pedig ez a nyugalom csak lát­szólagos, is az eseménytelenség is az. Harc folyik itt, nagy küz- delem és ezt csak az nem látja, aki csak a felszint szemléli, — Akt viszont emberekkel beszél, az a szavakból nyomban rájön: itt Csépán is — mint minde­nütt — két nagy erő birkózik egymással: az új és a régi. S most ilyenkor, nyáridőben nem túlzás állítani: . roppant nagy birkózás az egész határ. A régi, csikorgó tehetetlenséggel próbálja ugyanazt adni, amit az új ad. A régi termelési mód megszállottjai remegő inakkal húzzák a kapát, hajtják magu­kat, feszülnek az izmaik, de hiába. illa már csak néhány szór- galmas középparaszt képes az ottani Alkotmány Termelő­szövetkezettel versenyezni. Csak azért képes, mert jó beosztó, okos ember, s talán évtizedekkel ezelőtt megalapozta a maga kis gazdaságát, De a legtöbb egyé­nileg dolgozó paraszt — mint Csemus Sándor és még igen so­rúén kijelentették, hogy 1,5 mun­kaegységért dolgoznak naponta; teljesen függetlenül attól, hogy a jóváírt munkaegység mögött mennyi a ténylegesen elvégzett munka. A tagok tudják, hogy nem egy napon marad alatta az elvégzett munka a jóváírt egy­ségnek. Ebből eredően nemcsak a közösség károsodik, hanem fe­lesleges és hátrányos feszültség áll elő a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozói között A növénytermesztők a meghatá­rozott területen jól elvégzett munka után kapják munkaegy­ségjóváírásukat; velük senki sem „jótékonykodik”. Milyen címen követelnek maguknak többet egyes állattenyésztők? És mi­lyen címen tesz eleget a jogta­lan követeléseknek néhány tsz vezetősége? Megfeleljük: Jogellenesen, gyengekezűségből, megalkuvás­ból. Az ilyen utat járó tsz-veze­tőknek kevesebb fáradságá­ba kerülne rendet teremteni, mint elsimíthatni a jogtalan kifizetésekből eredő vitákat. Hogyan áll az ilyen vezetőség zá rsu ám ad ásíkor a tagság elé? .. A szövetkezeti gazdálkodás alapja a terv. Megtervezik a várható terméseredmények alap­ján a közös jövedelmet. Előre — a rounkaegy&ógkönyv alapján — kiszámítják, hány munkaegysé­get írnak jóvá az elvégzendő munkák után; s természetesen azt is, hogy mennyi lesz egy munkaegység értéke. Ha már­most a munkaegység j óváírás mögött nincs meg a tényleges munka: több munkaegység jóvá­írása történik. Ebből pedig az következik, hogy az egy munka­egység értéke csökken. Miből ered mindez? Nem másból, mint toppant íKKjtf hlikázás az exiéstt ha tál kan — lassan, de biztosan elma­rad, Még akkor is, ha éjjel­nappal dolgozik. Mert van olyan ember, aki eddig négy órakor csinált ébresztőt, most már há romkor felkel, csakhogy tartsa magát és bebizonyítsa: ő is ké­pes annyit termelni, mint a nagyüzem. Hiábavaló, ideig-óráUi tartó erőfeszítés ez. A szövetkezeti gazdák gabona­táblája szebb, mint az egyénieké, s többet ígér, mint a falusi át­lag, Többet is ad. Szorgalmasak az Alkotmány Tsz tagjai is, de nem dolgoznak annyit és nem fáradnak úgy, mint az egyé­niek. A jövedelem viszont ná­luk mégis több, Van, aki azt mondja: a búza nem minden. Ez igaz, de az Al­kotmány Tsz nemcsak e téren, hanem más vonatkozásban is bebizonyította fölényét. Itt sok mindent lehetne sorolni. De ta­lán ez a leglényegesebb, hogy mit adott a közös gazdaság és mit ad a gazdáinak? Nézzük, Az elmúlt évben a közös gazdaság ban egy-egy munkaegység érté­ke meghaladta az 50 forintot. Ez eddig azt jelenti, hogy a szor­galmasan dolgozó szövetkezeti tagok jövedelme 1500—2000 fo­rint volt havonta és átlag. Ame­lyik családból ketten-hárman dolgoztak, ott a jövedelem en­nek megfelelően nőtt. Csoda-e hát, hogy öten házat abból, hogy néhány tag mások rovására jogosulatlanul jut több­letjövedelemhez. Ml a teendő? Szögezzük les nem valószínű, hogy me­gyénk valamennyi tsz-ében tapasztalhatók lennének a fenti hibák, mégis szükséges, hogy a vezetőségek, ellen­őrző bizottságok végezzenek alapos, minden részletre ki­terjedő ellenőrzést az eddig jóváírt munkaegységek felett. Meet, az aratás megindu­lása előtt még kisebb feladattal keli megbírkózniok, mint a be­takarítás után A felmerült jog­talan jóváírásokat haladéktala­nul helyesbítsék, mégpedig azok­nak a normáknak alapján, me­lyeket a jól bevált munkaegy­ségkönyv tartalmaz. Az elmondottak alapján min­denki előtt nyilvánvaló, hogy a munkaegye éghígításból más, mint hátrány nem származik a tagságra. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy nemcsak a most ismertetett bajok ered­nek a szabálytalan gazdálkodás­ból. Kormányrendelet írja elő, hogy az alapszabályellene­sen működő tsz-ektől meg kell vonni a kedvezménye­ket. Hangsúlyozzuk: súlyos esetben a 3004-es kormány- határozatban biztosítottakat is! Alig valószínű, hogy lenne megyénkben olyan közös gaz­daság, mely az említett kor­mányhatározat több-kevesebb * kedvezményében ne részesült* volna. Gondolkozzék a tagság, aj vezetőség: Érdemes-e vajon egy-} két tag kedvéért veszé’yeztetni* a közös érdeket? A válasz csak? egy lehet: Nem érdemes. J Lakó István j--------------------­­vásáro ltak, tíz tsz-tag motorke-f rékpárt vett, nagyon sokan új, bútort és még sok egyebet, Ez volt tavaly. De az idén a ? számítások szerint több lesz. — <■ Ezen is érdemes elgondolhat-1 niok a csépai egyéni gazdáknak. • A küzdelem, a birkózás ke­mény és az győz — ez már az élet törvénye —, aki erősebb. í A tsz pedig erősebb. Egyre nő» B, közös vagyon. 1957-ben már 1 t millió 325 ezer 622 forint volt, I s az idén még több less. Új gaz-| dasági épületeket húznak tető J alá, terjeszkednek és terjeszke- J désüket nem is tudja megállítani J semmi, t j!z előrelátó, földszerető dől- * ( ' gozó parasztok legtöbbje; nemcsak szavakkal, hanem cse- i lekvéssel is elismeri, hogy a tsz j az erősebb, s érdemes szövetke-í sett gazdálkodást folytatni. 1956- bau, az ellenforradalom után al közös gazdaság mindössze hat-j vanegy taggal kezdte újból aj munkát. 1957-ben kilencvenegy- ♦ re nőtt a tagok száma és 1958- * ban idáig száztízre szaporodtak. J A kapu nyitva mindenki előtt, t Aki jobban akar élni, közéjük * állhat. Igaz, nehéz elszakadni a régi­től, a megszokottól, attól, amit apáink, nagyapáink csináltak, S hatalmas a megszokás ereje még Csépán is. Visszahúzza, nem en­gedi az egyéniek egy részét. — Szinte gúzsbaköti az akaratot. S ezért folyik itt nagy küzde­lem, ezért roppant nagy birkózás az egész határ. A szövetkezeti gazdák már megszabadultak a maradiság görcsétől. Segítsék megszabadítani az egyénieket is. Ha segítenek, akkor ez az esz­tendő a nagy győzelmek éve le- 1 hét a községben. Az újnak győz- \ nie kell. i SZEKUUTY PETEK * Rendezzük át rizstelepeinket! Miként ? Nyilatkozik a Vízügyi Igazgatóság szakembere AZOK a rízatelepek, melyek megyénkben éveken át jelentős jövedelmet biztosítottak a tsz- eknek, állami gazdaságoknak, egyénileg dolgozó parasztoknak: klmerülőben vannak. Sok helyen megjelent a nehezen kipusztlt- ható gyékény, csökkent a föld termőereje. Az ésszerű gazdálko­dás azt követeli, hogy ezeken a területeken bevezessük a vetés­forgót, melynek első növénye a here. Rizsföldjeink mai formá­jukban nem felelnek meg a me­zőgazdasági öntözés követelmé­nyeinek; át kell alakítanunk azokat. Miként? ... Erre a kér­désre válaszolt Karászi Kálmán, a Vízügyi Igazgatóság főmér­nöke:- öntözésre berendezett terü­leteink legnagyobb részén ma rizst termelünk: tsz-ek és egyé­niek területén idén mintegy 17 ezer holdon. Az egyes táblák szintje nem azonos magasságú. — OLYAN táblákat kell lét­rehoznunk, melyek mindegyike önállóan öntözhető, a mellette fekvőtől függetlenül lecsapol­ható. Az árasztásos öntözés he­lyett tehát sávos öntözési mód­ra kell áttérnünk. A rizsgátak helyenként útját állják ennek a munkának; e?ért ezeken a sza­kaszokon el kell távolítanunk azokat. Erre a munkára termé­szetesen gépet: dózer-t haszná­lunk. A terepegyengetésnél ki­tűnően bevált a szovjet gyártmá­nyú hidraulikus szkgéper, s elég jónak mutatkozott a mechani­kus megoldású magyar Gagán- féle is. Ilyenfajta génünk kevés van; a Vízügyi Igazgatóságnak mindössze egv dózere és négy szkrépere. A sávos öntözésnél kisebb méretű csatornákat kell nyitnunk. Igen jól megfelel erre a célra a csatornanyitó eke, a sáncológép és a ridger. Az állami gazdaságokban saját gépierővel történik a mezőgazdasági öntö­zéshez szükséges munkák elvég­zése. A tsz-elínek és egyéni gaz­dáknak a gépállomás segít. Me­gyénkben — az állami gazdasá­gok területét leszámítva — kö­rülbelül 40 ezer holdon kell a közeljövőben a fent elmondott tereprendezést végrehajtani. Ha a munkát a fent ismertetett mó­don végzik a termelők, holdan­ként 250—300 forint értékű, na­gyon kifizető ráfordítás szüksé­ges. Végleges rendezés esetén ennek körülbelül tízszerese. A 250—300 FORINTOS megol­dás átmeneti jellegű és nem te­szi feleslegessé, hogy a későbbi évek során végjeges tereprende­zést hajtsunk végre. Hazánk és megyénk jelenlegi gazdasági helyzete - úgy védjük - ezt az olcsóbb megoldást indokolja. A tereprendezéshez gépek kel­lenek. Van-e belőlük elegendő? Ezt majd a Szolnok megyei Gép­állomások Igazgatóságán kérdez­zük meg... — b. z. — Képek az örményesi Új Élet fsz-ből Aratás előtt, Az örményes! Oj Élet Tsz szorgalmas fiataljairól készült ez a fénykép. Nemcsak a kapálásból, hanem néhány nap múlva az aratásból is kiveszik majd a részüket. KISZ-ta­gokhoz illően segítik a közös gazdaság1 erősödését. Szemet gyönyörködtetóen szép az Üj Élet Tsz búzája. Hiába; a nagyüzemi munka meghálálja magát... Erős a szár. tömöttek a kalászok. „Nemsokára jöhet a kombájn!1' — mondja Mu­rányi István elnök Talpas István párttitkárnak-. Ebben az év­ben az aratást teljes egészében géppel végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents