Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-20 / 145. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1858. június 2u. A magyar nép jövőjének formálásából a református lelkipásztorok is részt kérnek __ Megyénk vezetőinek találkozása a Nagykunsági Egyházmegye lelkészeivel — Fi gyelemre méltó összejöveszáguk részére egy háború a pusztulást, a nemzet elvesztését jelentené. Ezek az emberek nem telt rendezett a közelmúlt napokban a Hazafias Népfront Megyei Elnöksége Karcagon. Megyénk politikai és társadalmi éledének vezetői találkoztak a Nagykunsági Egyházmegye református lelkipásztoraivaL A találkozót Csótó István, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki bevezető szavaiban arról szólott, hogy a beszélgetésen — amelyre már rég szükség lett volna — azokról a kérdésekről essen szó, ahol a nézetek kölcsönösen megegyeznek. S az elválasztok helyett az összefűző közös ügyekről cserélődjenek ki a vélemények. Több olyan cél áll előttünk — mondotta Csótó István —, amelyben azonos nézeteket vallunk. A tartós béke óhaja az emberiségnek, s az érte való mindennapi munkálkodás vajon nem kapcsol-e össze bennünket? — tette fel a kérdést a Hazafias Népfront megyei elnöke. Egy hazának a gyermekei vagyunk, egy nyelvet beszélünk és népünk, nemzetünk jelenét s jövőjét nem szeretnénk-e mindany- nyian boldognak, virágzónak? S hogyan tevékenykedjünk közös érdekeinkért? — ez a mai találkozónk tartalma, a legteljesebb bizalom jegyében cseréljük ki gondolatainkat közös dolgainkról — fejezte be megnyitóiét Csótó István. Majd utána szólásra emelkedett Czinege Lajos elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, a Hazafias Népfront alelnö- ke, akinek szavait a hallgatóság nagy érdeklődéssel várta s mindvégig figyelemmel hallgatta. Czinege Lajos elvtárs a többi között a következőket mondotta: — Ha arról beszélünk, és most itt elsősorban arról keli beszélgetnünk, amiben egyetértés van közöttünk, ahol nézőpontjaink megegyeznek; ez mindenekelőtt a béke kérdése. Mindannyian egy országnak, a Magyar Népköztársaságnak állampolgárai vagyunk s nem közömbös számunkra, hogy ez az ország, amelyben élünk, amely nekünk kenyeret ád erős-e s hogyan lesz napról-napra erősebb. Népköztársaságunk erősítése sok kérdést magában foglal, sok oldalú feladat elvégzését jelenti. Magyarországot, ha a világ — dé közelebbről csak ha Európa — országaival mérjük össze, kis ország. Ma azonban már egy ilyen összehasonlítás nem sokat mutathat, mert a ml kis országunk szervesen odatartozik a szocialista tábor országaihoz, a szocializmust építő népek nagy családjához, s ez a tábor hatalmas, erős. A szocialista tábor országainak népei, kormányaikkal az élen egyet akarnak: békét! A béke óhajával csupán csak egyetérteni azonban kevés nálunk. A békét meg is kell védenünk, A békeharcnak sok formája van. Mást jelent a békéért küzdeni Angliában vagy az Egyesült Államokban, mint nálunk, ahol azok az erők — kommunisták és nem kommunisták együtt harcolnak, — amelyek megértették, hogy a háború nem hozott semmi jót, csak egy bizonyos kis csoport számára. De egészen más módja van a harcnak azokban az országokban is, mint Egyiptom és India, ahol a nemzet létfenntartásának, fejlődésének a béke a feltétele. Itt az ország vezetői, s köztük sok gazdag ember is látja, hogy örköm munis ták, de józan politikusok, akik számolni tudnak a reális helyzettel. Nálunk a vezetők és a nép egyet akarnak. A mi vezetőink a népből valók s ezért alakult ki ilyen nagy egyetértés a tartós béke kívánságában. Mi gyűléseken sokszor kinyilvánítjuk békeakaratunkat. S ez fontos is, mert egyik formája a békeharcnak, hogy dolgozóink gyűléseken egységesen hitet tesznek a béke mellett Azonban a béke védelme számunkra mást is jelent Többet és jobban kell dolgoznunk, mert így erősödik hazánk. S ha országunk gazdasági rendje állandóan erősödik, akkor a többi nemzetek szemében növekszik a mi népünk tekintélye és politikai súlya is. De nem kisebb jelentőségű gazdasági erőink növekedése olyan vonatkozásban sem, hogy mennyire elégedettek állampolgáraink, mennyire készek harcolni ezért a rendért amely a megváltozott életet, a jobb módot biztosítja számukra. — Ha az elmúlt tizenhárom évre visszanézünk, véleményünk az, hogy nagyon sokat tettünk. Ez_t azonban akadnak, akik vitatják. A nézeteket, ahogyan a tizenhárom év fejlődését értékelik, mi kétfelé választjuk Hogy sokat tettünk, azt tények bizonyítják. Azt azonban vitatni lehet, hogy eleget tettünk-e? — hogy többet kellett volna előrébb lépnünk. Még kevés az, ahogyan haladtunk. Az ilyen egészséges türelmetlenkedő nézeteket támogatjuk, mert nem mond ellent tenniakarásunknak. Azonban elvetjük az olyan nézeteket, amelyek tagadják a tizenhárom év nagyszerű eredményeit s azt igyekeznek bizonygatni, hogy ebben az országban semmi sem történt. Mi úgy gondoljuk vívmányaink beszélnek helyettünk. Hiszen tizenhárom év alatt gyárakat építettünk, s nem is csak egyet- kettőt. Fejlesztettük, korszerűsítettük iparunkat, bár e téren még sok a feladat előttünk. Mezőgazdaságunk is fejlődött, de ezzel sem lehetünk elégedettek, mert többre is képesek vagyunk. Szorgalmas népünk még nagyobbat is léphet. Országunk előrehaladása mellett „szűkebb hazánkról”, Szolnok megyéről szólva ügy látjuk, hogy előrehaladásunk miatt nincs szégyenkezni valónk. Nem is dicsekvésképpen mondjuk, hogy a tizenkilenc megye között előkelő helyet foglal el Szolnok, mivel nálunk a mezőgazdaságban 52- 53 százalék az állami és szocialista szektor. Majd Czinege elvtárs arról szólott, milyen tényezők működtek közre, hogy ilyen eredményekről beszélhetünk a mező- gazdaságban Szolnok megyében. Ismertette állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink termelési eredményeit. A múlt évi terméseredményeket alapul véve statisztikai adatokkal bizonyította, hogy több éves termelőszövetkezeteink 14 q-s holdanként gabonatermése eléri Kanada közepes évi holdanként átlagtermését. Holott tudvalevő, Kanada nagy gabonatermelő ország, s nem is akármilyen módon. hanem nagyüzemesítve termelik a gabonát. De 50—60 régi termelőszövetkezetünknek ez a 14 q-s átlaga már maga mögött hagyja Hollandia, Franciaország eredményeit is. Azonban hiba volna az erős termelőszövetkezetek jó gazdálkodásáról általánosítani, mert még nem ez a jellemző megyénkben. Bár az előrelépés figyelemreméltó, mégis sok a munka még előttünk — fűzte tovább gondolatmenetét Czinege elvtárs —, hogy a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány jelszavát, s az agrártézisek kitűzött céljait megvalósítsuk. Mi nem azért vagyunk a nagyüzem mellett, hogy csak létrehozzuk a nagyüzemet a mező- gazdaságban, hanem elsősorban a többtermelés és olcsóbb termelés lehetőségeit látjuk a nagyüzemben. S a mezőgazdaság fejlesztése csak ezen az úton járható. Ezt nemcsak a világpiaci kereskedésünknél tapasztaljuk, hanem akkor is, amikor népünk egyre növekvő igényeinek is eleget akarunk tenni. Nem elég ugyanis csak kijelenteni, hogy szocializmust építünk, hanem népünket, amely a szocializmus alatt az egyre növekvő jólétet érti, ki kell elégítenünk. Ha ezt nem tesszük, ellentmondás jön létre a növekvő igények és a termelés között — vagyis nem tudnánk kielégíteni a növekvő szükségletet, amely károsan hat társadalmunk morális helyzetére. S hogy az igényeknél maradjunk, nem nehéz példákat sorolni, hogyan növekednek szinte rohamosan a dolgozó emberek igényei, s hogyan jelentkezik számokban az a kívánság, hogy az emberek a szocializmusban jómódban, kevesebb gonddal akarnak élni. Ha mi nem nézünk szembe a növekvő igények mellett a valóságos helyzettel, nem számolunk az igények kielégítésének módjaival, akkor nem vagyunk jó politikusok. A párt és a kormány azt mondja, hogy előre a szocializmus építéséért, ez nekünk azt jelenti, előre a mezőgazdaság terméshozamának növeléséért. Ezt tűztük ki jelszavunknak. Év- ről-évre termeljünk többet, mert csak így tudunk előre menni célunk felé. S a többtermelés eléréséért felhasználjuk az átmeneti emelőket is, de végsősoron a nagyüzem a tudomány, a technika együttes alkalmazása a mező- gazdaságban, ami eljuttat célunkhoz. A mezőgazdaság nagy- üzemesítése nálunk eszköz a szocialista társadalom felépítésében. Sokan azzal vádolnak benün- ket, hogy mi találtuk ki a nagyüzemet. Ezt a formát, amely most nálunk van. a szövetkezetét, ezt az új társadalmi rend szülte. Ez igaz. De a nagyüzem nem a mi találmányunk. Csak pillantsunk vissza a feudalista és a kapitalista Magyarország nagybirtokaira. vagy a mai kor kapitalista országainak mezőgazdaságára, mindjárt könnyen megcáfolhatjuk, hogy a nagyüzemet nem mi találtuk ki. Czinege elvtárs azután arról is beszélt, hogy a megyében az országos politika alapián készült 15 éves mezőgazdasági fejlesztési terv sze-:nt milyen célkitűzéseket és feladatokat fogunk megvalósítani. Majd szólott az ellenforradalmi eseményekről is e kiemelte, hogy a református egyház tisztségeit viselő emberek jól vizsgáztak ezekben, a népünknek nagy megpróbáltatást jelentő, nehéz napokban. Mi «ión ttz állásponton vágytunk — mondotta —, hogy cgy^egy hibát vagy a néppel szemben bűnt elkövető emberről, legyen az lelkipásztor is, nem általánosíthatunk a többi becsületesekre. Arra is kitért, hogy jelenleg a falu társadalmi életében hogyan ítélik meg a mi vezető embereink, párttagjaink a református egyház lelkipásztorainak magatartását, tevékenységét. Sok helyen még indokolatlan, merev tartózkodás jelentkezik, azokkal a falusi értelmiségiekkel szemben, s így a református lelkésaekkel szemben is, akiket mi, a régi tanult értelmiség fogalmába sorolunk. Pedig közülük sokan saját jól felfogott érdekükben is velünk akarnak együttműködni. Természetesen a tartózkodás a másik oldalon is jelentkezik. Ezért a közeledésnek is kétoldalúnak kell lenni, mert csak így lehet a közös ügyért azt a jő együttműködést kialakítani, hogy a becsületes, törekvéseinkkel egyetértő emberek velünk egy- sorban haladjanak. Czinege Lajos elvtáns után nagyon sokan kértek szót. A többi között: Gál István esperes Tö- rökszenlinikiós, Csáki Benjámin Kenderes, Sás Lajos Karcag, Szabó Dániel Mezőtúr, Kis Gyula Tiszaszöllős, Szabó Dezső Ti- szasas, Vas Albert Berekfürdő, Bajusz Gyula Tiszaroíf, Kolfáth József Tiszagyenda, Vilmányi Sándor Karcag, Molnár Elemér Tiszaszentiiiu’e, Kormos László Kunmadaras, örsi János Tünkévé, lelkipásztorok. Gál István esperes a Hazafias Népfront Megyei Elnöksége kezdeményezésének jelentőségét méltatta. A református lelki- pásztorok nevében kifejezésre juttatta, hogy azokból a nemes és felemelő feladatokból, amelyek a magyar nép jobb jövőjének formálásában előttünk állnak, a református egyház papjai is ki akarják venni részüket. Majd szólott arról is, hogy milyen tényezőit hatása alatt alakulhatott ki sok helyütt a falusi társadalom életében a református lelkipásztorok elszigeteltsége. F. Tóth Sándor lelkipásztor Kunhegyesről az őszinteség, a kölcsönös bizalom légköréinek szükségességéről beszélt. Dr. Marton József, Törökszemt- lósról, a református lelkészek iránt meglévő bizalmatlanság okait boncolgatta. Szót kért a vitában a megjelentek kívánságára Oláh György elvtárs, megyei tanácselnök is, akinek felszólalását nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. Oláh elvtárs az őszinte együttműködés lehetőségeit fejtegette s kijelentette: elveinkből mi nem engedünk, amikor az együttműködésről szólunk, de azt sem kívánjuk, hogy a másik fél adja fel elveit- Mégis sok olyan nézet van, ahol a kölcsönös bizalom alapján közös nevezőre juthatunk, aminek alapján együtt tudunk menni. A késő délutáni órákba nyúló őszinte eszmecsere, s az elhangzottak körüli vita szinte egyöntetű véleményt kristályosított ki, hogy a találkozó hasznos volt. A meghívottak igen jó néven vennék, hogyha a jövőben is sor kerülne ilyen nyílt, őszinte beszélgetésekre s nemcsak a megye vezetőivel, hanem ott, ahol ők élnek, hivatásukat gyakorolják, a községekben, a városokban is. Görögország somlegos vizsgálóbizottság Ciprusra küldését javasolta a török kormánynak Athén (Reuter). A görög külügyminisztérium szerdán este bejelentette: Görögország javasolta a török kormánynak, hogy egy semleges bizottságot kérjenek fel azoknak a vádaknak a kivizsgálására, amelyek szerint „a ciprusi görögök ellen elkövetett kegyetlenkedéseket a sziget határain kívülről szervezték”. ............ .. RE UTER-JELENTÉS a libanoni katonai helyzetről Beirut (MTI). A Reuter jelentése szerint Libanonban szerdán este a következő volt a katonai helyzeti: 1. A felkelők a kezükben tartják az ország északi és közép- déii részeinek nagy területeit és szilárdan befészkelték magukat Tripoli olajkikiötöbe. 2. A felkelők erőis állásokat tartanak Tyre és Sidon bibliai városokban, valamint a Beirut egyharmadát kitevő muzulmán negyedben. A libanoni hadsereg szerda esti közleménye szerint kedden este heves ütközet folyt Baalbek városában* amely az egykori római heliopolis helyén áll; A felkelők a harcban géppuskákat és aknavetőket használtak. A közlemény nem tesz említést egyik fél veszteségeiről sem. ■' ■ ■» Negnovekedett a parasztok száma a LIMP tagjelöltei között A Lengyel Egyesült Munkáspártiban. az utóbbi időben megnövekedett a parasztság arányszáma a tagjelöltek soraiban. 1957-ben az egész országban mindössze 82« parasztot, vettek fel a pártba, ami az összes tagjelölt 8,8 százaléka volt. 1958 első négy hónapjában viszont már 1453 paraszt lépett be a pártba, az új tagjelöltek 36,5 százaléka tehát paraszt. Ezek az adatok a Lengyel Egyesült Munkáspárt űj mező- gazdasági politikájának helyességéről tanúskodnak. Megszilárdult a törvényesség, demokratizálódott a politikai és társadalmi élet a lengyel falvakban, anyagi ösztönzők teszik érdekeltté a parasztságot, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, új légkör alakult ki a parasztság kapcsolatában a párttal es a népha- talommai. Ezért növekedett meg a rokonszenv és az elismerés a párt iránt a parasztság körében. Hammarskjöld megérkezett Beirutba 4 Beirut (Reuter). Dag Hammar- sk.Vld, az ENSZ főtitkára, csütörtökön hajnalban megérkezett Beirutba, s nem sokkal később találkozott a háromfőnyi ENSZ megfigyelő csoporttal. Hammarskjöld rövidesen érintkezésbe lép majd a libanoni kormánnyal A főtitkár megérkezésekor nem volt hajlandó semmiféle nyilatkozatot tenni: (MTI)
