Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-20 / 145. szám
1958. június 20’ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hogyan lesz olcsóbb a kócsijavítás, alacsonyabb a vasúti vontatás költsége? — A takarékossági mozgalom tapasztalatai a Szolnoki Fűtőházban — HA VALAHOL NEHÉZ figyelemmel kísérni és elemzés alá venni a munka gazdaságosságát, a szolnoki Fűtőház feltétlenül az effajta üzemek közé tartozik- Nemcsak azért, mert a vasúti vontatás költségei rendkívül sokrétű és bonyolult kiadásokból tevődnek össze, hanem azért is, mert ezer dolgozója, hatalmas értékű gépi berendezései ellenére sem önálló válallat és a bevételek-kiadások egyensúlyba állítása itt nem ad módot szinte automatikus ellenőrzésre. Azért mégis komoly számvetés folyik és nem engedik szabadjára a kiadósokat. Már csak azért sem, mert a vasút munkájában is egyre nagyobb súlyt kap a gazdaságosság, takarékosság. A mozdonyvezetők fizetésének pl. jelentékeny részét teszik a szénprémium — élüzem címre is csak az a vontatási telep pályázhat, amelyik nem lépi túl, vagy bizonyos megtakarítást ér el a tervezett kiadásokhoz képest. S a szolnoki. Fűtőház dolgozói most, hogy ezekkel a célkitűzésekkel bővült a verseny, a takarékosságban, gazdaságosságban is élenjárnak. Májusban pl. az élüzem szint minden feltételét teljesítették. A", tervezett — úgynevezet — fajlagos önköltséghez képest, mintegy 11.3 százalékos megtakarítást értek el. És csakúgy, mint máshol, itt sem az irodákban, vagy a műszaki vezetők szobájában hozták ki ezt az eredményt, hanem a mozdonyokon, műhelyekben jól szervezett, irányított munkával a termelésben érték el. 1955-höz képest most közel 10 százalékkal nőtt a munka termelékenység a legreálisabb számítások alapján- Tehát jobb a munkafegyelem, a munkaidőkihasználás, jobbak a gépek most, mint voltak. A termelékenység emelkedése — egyik igen fontos tényezője volt az önköltség csökkenésének, mert míg a vontatási és műhelyi munkák mennyisége nőtt — a költségek jelentős része változatlan maradt. LEGTÖBBET TALÁN mégis a mozdonyvezetők és fűtők tettek a vontatási költségek csökkentéséért. Az ő kezükre egy igen fontos és értékes anyag van bízva — a szén. Az állami költségvetésnek mintegy 2 százalékát teszi ki a MÁV szénfogyasztása — s ebben a szolnoki Fűtőháznak, mint az egyik legnagyobb vontatási telepnek is igen nagy része van. Ha szénfelhasználását a szolnoki mozdonyszemélyzet csak egy százalékkal csökkenti, az egy évben közel negyedmillió forintos megtakarítást jelent az államnak s természetesen az üzemnek. Az itteni mozdonybrigádok tisztában vannak ezzel, ezért már régóta különféle versenybe- szőtt mozgalmak segítik elő a széntakarékosságot. Így pl. a gépek jó állapota és karbantartása, a szén megfelelő előkészítése, az egylapátos tüzelési módszer alkalmazása, mind régóta elterjedt módszerek itt. A szolnoki mozdonyvezetők bátran vállalnak túlsúlyt is — az előírt terhelésen felül —, ez pedig azt jelenti, hogy.ji vontatott súly egységére kevesebb szénfelhasználás jut. — A „szénprémium’1, melyet a mozdonyvezető és fűtői kapnak a megtakarított szén után, jelentős részét teszi ki a fizetésnek. MINDEZ ODAVEZETETT, hogy a szolnoki Fűtőház ez év elejétől mintegy 16,2 százalékos Javítják a „Lehe!“-t szénmegtakarítást ért el, olyan mennyiséget, ami kb. 24 napra fedezné mozdonyai szénszükségletét. Persze a Fűtőház nagy üzem, s vannak olyan részei, ahol nincs minden rendben. Ilyen pl. a kocsijavító. Ez ugyan rendszeresen túlszárnyalja terveit, s az előirányzottnál több kocsit javít meg. Azonban arról nevezetes, hogy eddig az ország hasonló fiókműhelyei közül a legdrágábban javított. Hogy mi az oka, — nyilvánvaló Inkább most az foglalkoztatja az illetékeseket — különösen a műszaki és gazdasági szakemberekből alakult takarékossági brigád tagjait —, hogyan tehetnék olcsóbbá a kocsijavító munkáját. A helyzet itt ugyanis az, hogy az idei javításra behozott kocsikat előzőleg „megrabolják” — vagyis leszedik a hibás vagonokról a még jó, értékesebb alkatrészeket, vonórudakat, ütközőket stb. más műhelyek. Nyilván azzal a céllal, hogy a javításhoz mégegyszer felhasználják és az ilymódon „szerzett” alkatrésze két megtakarítsák. SZOLNOKON VISZONT, mikor javításba veszik az ilyen kocsikat, pótolni kell rajtuk a hiányzó alkatrészeket. Tehát amit máshol megtakarítanak, itt megfizetik. Ilyen körülmények között bizony nem lehet versenyképes takarékosságban a szolnoki kocsiműhely. S ez ellen már képviselői felemelték szavukat a felsőbb szerveknél. Azonban míg tényleg sikerül javulást elérni, úgy határoztak, hogy átmenetileg i csak Szolnok térségéből viszik' be a kocsikat javításra — itt ugyanis nincsen olyan rosszul értelmezett „konkurens”, aki leszedje az alkatrészeket és így próháljon takarékossági bajnok lenni. Reméljük így majd nemcsak a vontatási, hanem a kocsijaví- tási költségeket is csökkenteni tudják a szolnoki Fűtőházban. (palatínus) A takarékosságról tanácskoztak a Fémnyomó és Lemexárugyár kiszesei Nagy előkészület előzte meg a KISZ taggyűlést, melynek egyetlen napirendje volt: A takarékossági mozgalom kiszélesítése a Fémnyomó- és Lemez- árugyár fiataljai, kiszesei körében. A napirendi pont előadója Száraz László elvtárs, a KISZ Városi Végrehajtó Bizottságának titkára volt. Beszámolójában mélyrehatóan ismertette a mozgalom kiszélesítésének előnyeit, fontosságát. Nyomatékosan felhívta a gyár kiszeseinek figyelmét arra. hogy törekedjenek olyan közszellem és közerkölcs kialakítására, amelyben senki nem tud szemethunyni a pazarlás, a herdálás felett. Beszámolóját széleskörű vita követte. A fiatalok javasolták, hogy a hulladéklemezekből készítsenek kétdeciliteres benzinkannákat. Többen indítványozták, hogy az alumíniumhulladékból szappantartókat gyártsanak. Ezenkívül számos javaslat hangzott el. Ezután a taggyűlés választott hat főből álló takarékossági bizottságot. Élére Tóth Antal fiatal mérnököt választották. A bizottság tervébe vette, hogy szervez egy „ezerszemű” őrsöt, mely jár üzemről üzemre és a tapasztalt hiányosságokat felveti és meghozza a kellő intézkedéseket annak kijavítása érdekében. Ezenfelül a gyár kiszesei tovább folytatják azt a kezdeményezésüket, melyet már egyszer gyakoroltak, de sajnos abbahagyták: a selejt edények javítását. A KISZ-taggyűlés tele javaslatokkal, ötletekkel zárult le. Reméljük, hogy ezek a nagyszerű kezdeményezések gyakorlatban is megvalósulnak, f kisze- sek szavukat adták rá. Száraz Sándor a KISZ szervezet üzemi titkára. Magyar kiállítás nyílt Moszkvában A Moszkvai Gépkísérleti Intézet helyiségedben szerdán magyar gépkiállítás nyílt. A kiá’lításon a magyar szerszámgépipar legújabb termékeit mutatják be, köztük célgépek alkatrészeit, különböző típusú fémmegmunkáló gépeket, a közismert „Erosimat” típusú szikraforgácsoló-berendezést, műanyagpréseket, szivattyúkat. A kiállítás iránt már is nagy érdeklődés nyilvánul meg. A közelmúltban ért véget a Taskentben megrendezett magyar ipari kiá’lítás , A közeljövőben még egy ipari kiállítás nyílik a Szovjel- ndóban: június végén Leningrádban a magyar műszeripar legújabb termékeit mutatják be a szakembereknek. Jí a vei« - eretaros a sziveikére! Kilenc éve tizenöt taggal alakult a kisújszállási Asztalos KTSZ. Az akkori rossz vezetés és széthúzás miatt ráfizetéssel működött. A tagság öt évvel ezelőtt leváltotta a vezetőket. Az új vezetőség a tagsággal karöltve végzi feladatát és azóta állandó a javulás. Minden évet nyereséggel zártak, Részletes tervet dolgoztak ki az elmúlt évre is, és a kitűzött egymillió 460 000 forint helyett egymillió 836 000 forintos túlteljesítést értek el. Ma már 40 tagú a KTSZ. A tagok elégedettek, mert a múltévi átlagkeresetük meghaladta az 1550 forintot. A sikeres gazdasági év többi között 1100—2000 forintos osztalékot jelentett a tagoknak. Ez- évben hasonló eredményre számítanak. A negyedévi tervet már 107 százalékra teljesítették. *••*•*»+***+*•*•*****•+*•*•»++**+**»•* \z élő ,,FEHÉR HAJH LEÁNY“ Néhány héttel ezelőtt Jászberényben a „Lehel” épület előtt építőmunkások jelentek meg, és hozzákezdtek az épület külsejének tatarozásához. Az illetékesek úgy döntöttek, hogy a inil- íenneumi évben épült épülettömböt régi szépségében visszaállítják. A külső tatarozást a Jászberényi Községgazdálkodási Vállalat végzi. Vilá,gázérté ismeretes a nagy modern kínai opera: „A fehérhajú leány”. Az opera egy régi, szomorú történeten épül fel. Ezekben a napokban megismétlődött az életben is a fehérhajú leány megrázó története. Csengtui jelentés szerint Csen Ji miniszterelnökhelyettes Szeh- van tartományban végzett útja során fogadta azt a fiatal parasztasszonyt, aki több mint tíz évig teljesen elszigetelten, emberektől távol élt a hegyek között, miután megszökött a rabszolgaságból. A rabszolgatartó egy helybeli földesúr volt, aki tönkretette a leány családját és aztán a fiatal nőt, mint rabszolgát magával hurcolta. Az asszonyt, aki most 32 éves, a lakosság az élő „fehérhajú leánynak” hívja, minthogy a története nagyon hasonlít a daljáték hősnőjének históriájához. A leány annakidején, még gyerekkorában megszökött zsarnoki rabszolgaitartójától és az elhagyott hegyekbe menekült. Mikor a helybeli parasztok rábukkantak, még nem töltötte be a 25-1 k évét és a hegyekben töltött durva és magányos élet alatt megőszült. Csaknem teljesen elfelejtett beszélni és elszokott attól, hogy ruhát viseljen. Mikor kihozták az erdős, sziklás havasokból, több ízben visszaszökött rejtekhelyére. Csak akkor szelídült meg, igen lassan, mikor végleg meggyőződött róla, hogy a világ megváltozott és nincsenek többé Kínában zsarnokok és rabszolgák. Bevonták a szegény teremtést a helybeli mezőgazdasági termelő szövetkezetbe és hozzászoktatták a mezei munkához. Sőt a múlt évben egy paraszt feleségül is vette. Az idén kiküldték az Ipin-ben tartott úttörő-paraszt értekezletre, hogy idegen emberekkel is érintkezzék. Csen Ji miniszterelnökhelyettes a „fehérhajú leányt" a férjével együtt fogadta; jelen voltak a helyi hatóságok és a szövetkezet elnöke is. Ma már persze, új ruhát viselt, de a hosszú szenvedést nemcsak ősz haja, hanem éles arcvonásai is elárulják. A miniszterelnökhelyettes kérte: mondja el, mi is történt vele? De helyette Csou Tien- csin, a termelőszövetkezet elnöke szólt, mert — úgymond — a fiatalasszony még nem mer, vagy nem tud az emberekkel beszélni. Az elnök előadta, hogy Do Csang-sziu — ez a leány neve — szegény parasztcsaládból született. Az apja becsületes, szorgalmas földművelő volt. Lo Csang-sziu nyolc éves volt. amikor apja megbetegedett. A helyi földesúr elrabolta a család élelemkészletét, kijelentette, hogy övé a föld is. A kis család házát felgyújtotta. Az apa bánatában meghalt. A földesúr, mikor a leány tizenhárom éves korra felcseperedett, arra kényszerítette, hogy mint rabszolga, dolgozzék neki. Gyakran megverték a leányt. Egy ízben a földesúr és a felesége addig ütötték vasbottal, amíg vére csörgött. Lo Csang-sziu ekkor megszökött és bevetette magát a hegyekbe. Ott élt tíz esztendeig, minden emberi lénytől távol, egymagában. Csen-Ji miniszterelnökhelyettes figyelmesen meghallgatta a bús történetet és megdicsérte a fiatal nőt bátorságáért és hősiességéért. A mai fiatalság — úgymond — tanulhat a fehérhajú leány szenvedéseiből. Hányán jutottak régente a fiatalok közül rabszolgasorsba! Aki megismeri ezt a történetet, jobban meg fogja becsülni a mai szabad életet. A miniszterelnökhelyettes in* tézkedett, hogy a fehérhajú leányt kivételes gyógykezelésben részesítsék és g^doskxktjafw.k róla, hogy egészsége teljesen helyreálljon. Egyben meghívta a nőt és a férjét, hogy mihelyt a fiataU asszony visszanyeri erejét, látogassanak el Pekingié. (Fordítás az „ŰJ KlNA”ibtx&
