Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-17 / 142. szám
4 SZO! .NOK MFOYPI NgPl.AP 1958. június 17. 7K Néplap GAZDA-ROVATA Kapálni - kapálni 1 A régen várt eső végre megérkezett; forintértékben kifejezve sok milliót ér. Egyes helyeken az eső hirtelen jött, így a talajt összetömörítette. Főleg ezeken a helyeken, de általában minden területen, mihelyt lehet, el kell végezni a növények kapálását. Az eső ugyanis nemcsak a kultúrnövényeknek, hanem a gyomnövényeknek is kedvező feltételeket teremtett. A gyomirtáson kívül, ha a talaj felszínét porhanyóssá tesszük, hosszú időre meg tudjuk őrizni azt a csapadékmennyiséget, amely most a talajba került. A kapálásnál azonban vigyázni kell, ne hogy sáros talajon végezzük ezt a munkát, mert a gyomok újból meggyökeresednek, a föld pedig rögös lesz. Melyik időpontban arassuk a kalászosokat? ŐSZI ÁRPA A határban már minden felé szépen sárgállik az őszi árpa, mely a gabonafélék közül elsőnek kerül aratásra. Az őszi árpát is, a tavaszi árpát is általában sárgaérésben kell aratni. Kivétel ez alól a sörárpa,ahol meg kell várni a teljes érés kezdetét, mert így a szem világosabb, fehérebb színű lesz, s az árpa szárazabb. Azért kell a teljes érést megvárni, mert a sör és maláta ipar az első osztályú nyersmagtól megkívánja, hogy kiegyenlített, vastagszemű fehérjeszegény, keményítőben gazdag, vékonyhéjú legyen és nagy csíraeréllyel rendelkezzék. A sárgaérésben learatott árpában viszont több lesz a fehérje. BŰZ A Számtalan kísérlet es vegy- elemzés megállapította, hogy a búza magja mindig acélosabb és pirosabb, hektólitersúlya pedig nagyobb, ha viaszérésben araA kengyeli Dózsa tsz-ból jelent ük 48 ezer forintos állami támogatással 200 férőhelyes sertésszállást épít a tsz. Az épület augusztusra készül el teljesen. Jelenleg a falak felhúzásán munkálkodik a tagokból alakult építőbrigád. A közelmúltban fejezték be a 10 vagonos kukoricagóré építését. Ezt minden támogatás nélkül, saját erőből építette a termelőszövetkezet tagsága. Jól haladnak a dozs^sok a növényápolással is. Kukoricájukat a kiadós eső után másodszor kapálják. 8 kát. hold dohányukat elpalántálták. Cukorrépájuk már teljesen elborította a földjét. Ezt négyszer kapálták meg. tunk. Teljes, vagy holtérésben aratva, a színe fakó, nem acélos, összetétele puha, lisztes, kisebb hektóliter súlyú, sikérében minősége gyengébb. A búza magjában a viaszérés kezdetén a fehérje sikéranyag már teljes egészében készen van. Aratni tehát kézikaszával, aratógépekkel feltétlenül viaszérésben, kombájnokkal pedig teljesérés kezdetéti kell. Ha megvárjuk a teljesérést, akkor nagy a szemveszteség. A ROZS A rozsot is sárgaéréskor, teljesérés kezdetén kell aratni. Tehát abban az időben, amikor a szár és a levelek megsárgultak, de a szár még rugalmas és a felső két- három bütyök még vastag, lédús; a szemek viaszhoz hasonlóan puhák, körömmel könnyen át- vághatók, de jellegzetes színük már megvan. Sárgaérésben nemcsak mennyiségileg adja a legnagyobb termést, mivel a per- gési veszteség a legkevesebb, hanem a termés minősége is akkor lesz a legjobb. Most rendeljük meg az őszi műtrágvaszükségletet A gondos gazdának már előre tudnia kell, hogy hány mázsa vetőmagra van szüksége az őszi vetéseknél. A szükséglet felmérése után azonnal meg kell rendelnie a műtrágyát a MÜNÖ- SZER Vállalatnál azért, hogy azt időben megkaphassa. A termelő- szövetkezetek használják ki azokat a kedvezményeket, melyeket a kormány biztosított számukra a műtrágya használatánál. Nem szabad elfeledni, hogy a megfelelő mennyiségű és helyesen használt műtrágya jelentős terméstöbbletet biztosit. Vágási Kálmán Fejlődik a közős gazdaság Hadd kezdem azon az időn, melyre nem szívesen emlékszünk vissza, mégsem volna okos egészen elfelejteni: az ellen- forradalom napjain. Negyvenöttel lettünk kevesebben; a zűrzavarban többet osztottunk szét a kelleténél; tornyosult az adósság. Volt közöttünk, aki elvesztette hitét; legtöbbünk mégis nekiveselkedett a munkának — siránkozás helyett. Egy híján százan vagyunk; elegen ahhoz, hogy elmondhassuk: kétesztendei adósságot tudtunk le immár. Aki nem tartozik, könnyen beszél, sőt: könnyen vásárol. Zárszámadás óta a tehergépkocsink mellé Zetort vettünk utánfutóval; két készlet háromtagú vashengert, sttótöltő-szeoskavá- gót, tejszeparátort, egy tíztonnás hídmérlegé, egy tolósúlyos mérleget. Igaz! A darálót is villamosítottuk, megkezdtük az ötvenes tehónistálló átalakítását, sínek lerakását. Mindemellett két új kútra is jutott idő, pénz, munkakedv, ötvenhat óta megkettőződött állatállományunk. Megfogadtuk, hogy a jövőben nem kótyavetyéljük el a marhát; csupán a leghitványabbját fogjuk hízóba. Ma huszonkét tehenet fejünk; év végére negyven alá tartjuk a sajtárt. Százharminc hold szántónkon és.40 hold legelőnkön tett kárt a tavaszi árvíz. Növénytermesztési brigád vezetőnk: Boz6Ó György irányításával úgy igyekeztünk a munkával, hogy ma már csak a legposványosabb részeken vetetten a föld. Silótakanmány kerül ide, mihelyt lehet' Aki beköszönt hozzánk: megláthatja, hogy — akár a többi tsz-ben — nálunk sem parancsszóra megy a munka; hanem önként, jószívvel, szakirányítással, sok-sok gépi segítséggel Többre jutunk — és könnyebben, iránt az, aki még ma is görcsösen ragaszkodik a maga három-nyolc holdjához. Kilenc éve járjuk a közös utat; a két utolsó esztendő különösen gazdag volt sikerekben; és még dúsabbak lesznek az elkövetkezők: termőbb lesz a föld, erősebb a tagság, több a gép. Ezt jelenti e fogalom: szocialista, nagyüzemi mezőgazdaság. Egyed János Kőtelek, Petőfi Tsz. UAJ\ALODIK Tiszafüred - Kócson A VAROS SZÍ VE AZ ÍRÓ megérkezett az idegen városba, mely közönnyel és barátságtalanul fogadta. Az állomáson hiába keresett hordárt; mire bőröndjeivel a taxistandra ért, valamennyi kocsi utasra talált. Kelletlenül vitte■ vissza csomagjait a ruhatárba, s gyalog indult a szálló felé. Hosszú és forró volt az út; egy középület előtt aszfaltkeverőgép pöfögött. A nehéz, fehér füst fojtogatása furcsa fintorra torzította a megérkezett arcát; agyát sértődött gondolatra kényszerítette: így fogadja a város, melyről írni akart, az idegent. Vagy az idegen város az Írót ?... A férfi tudta művessé- ge szabályait, érezte annak etikáját, s kötelességének sejtette, hogy a megfelelő helyre illessze az „idegen" jelzőt. „Ordas Pál, az idegen író", vagy: „Ordas Pál m idegen városban”, ízlelte a szerkezetbeli különbséget, latolgatta a kétféle fogalmazás tartalmát, közben elérte a hotelt (vagy ,,szálló”-t?), mely a várost érintő folyó nevét viselte. A döntésig nem jutott el; mint- ahogy életében alig volt pillanat, melyben határozott volna. „Vele történt ’1c” az események; — s az utolsó években már enyhe örömet vélt érezni, ha az eseménynek történésük közben mellőzték, s nélküle „peregtek", mint egy-egy „muszáj-ríport’’-ban annyiszor odavetette. — Hotelre nem futja sokáig... — gondolt arra a számra, melyet új szerkesztője fizetésként néhány nappe'. előbb ajánlott levélben tudomására hozott. Elindult tehát a városba, melyről az elkövetkező időkben írnia keli, s mellyel idegenek voltak egymás számára. Száraz szél kavarta fel az út porát, mikor elhaladt a szoborrá ’ rrmált kút előtt, mely kedves egykedvűséggel tekintett a színház kiskapuja felé. TarÖ?. kendőbe rejtette arcát, míg íorászállt a koranyár rögtönzött forgószele. , KAPZSI VENASSZONYOK- KAL, pipát szortyogtató kedélyes nyugdíjasokkal alkudozott. Különbejáratú szobának gúnyolt dohos kamrák kopott ajtajában torpant meg. Tbc-től viaszos bőrű lakótárs-jelölteknek mondott udvarias kifogásba burkolt „nem”-et; izzadt tenyerek csepp- jeit törölte észrevétlenül kezéről — közben bealkonyult. Az író művességének finom ösztönével érezte: nem fák derekán és hirdetőtáblákon kínált szállásokban, pénz-sóvár háziasszonyokban, s a lakbért egyedül fizetni már nem képes tüdőbeteg iszákosokban, sőt még nem is finy- nyás — magában rejlik a hiba- a város zárkózott el előle dermedt- ridegen. Kóborlásos. kalandokban telt ifjúsága megtanította: valahol a kőrengetegek mélyén gyárkémények tövén, zsákutcák hajlatán, vagy középületek rej- tekén szív dobog — a város szíve, mely érzőbb és drágább, mint a nőké; mert szóval ígérettel és hangulattal megnyerni nem lehet. A város szívét hódolattal, odaadással és alázattal kell szeretni, s kitart, tiszta lélekkel fogadni szimpátiája szeszélyes sugarait. . — Keresem a város szívét — rezzent meg saját hangjától. — Mit keres? — hallotta e pillanatban, s a hang irányába vetette szemét. Barnabőrű férfiarcból szürke szempár vizslatta tekintetét. Vasutas volt a kérdező; vállán a pályafenntar'ók napszítta-zöld parolinján két ezüstcsík fakult. — Szobát keresek, egyedülálló férfi részére — felelte a gyakorlott albérlő szakszerűségével; s olyan őszinteséggel, melytől maga is megdöbbent. „Nem, nem vehette észre — nyugtatta magát — amit mondtam. csak bérlő-szempontból érthette." A vasutas valóban nem érezte meg az igazságot, melyet, az író is csak olykor és igen tapintatosan fogalmazott meg önmagának: „Ordas Pál egyedül áll.” Erre néha büszke is volt, s önámító daccal vallotta: .Igv jó ez!” Valóban; gyakorlati élete, munkája számára kedvező volt az egyedüllét. írhatott hajnalig, nem kellett tapintatból eloltania a lámpát; vándorolhatott napok s hetekig városról falura, senki sem kérte számon: hol, miért, merre járt. A helyzet csak akkor vált kínossá, sőt néha kínzóim., ha becsavarta a töltőtollat: Most hová, kihez ? ... — Az udvarunkban felszabadul egy — méregette az új ismenős — talán megfelel. Nem olcsó, de tiszta népeké. Igaz, olykor berúgnak, . olyankor marják egymást. — Magánügy! — igyekezett mosollyal barátot szerezni az író. Nézzük meg, ha ráér. A RAMPA KORNYÉKÉRŐL elindultak az úton. A vasutas némi szabóddá után elfogadta a korsó barnára szóló meghívást, Míg a szálláshoz értek, arról folydogált a szó: jegesen, vagy hűvös-hidegen joöbízű-e ser. Az író Shakespeare-re gondolt, aki — emlékezete szerint — tavaszi láz ellen javallottá volt az árpalét... * — Még két napot töltök itt — mondta a hldegszemű lány. — Addig kihúzza a szállóban. Örilorkémények huzatja emeli 4 magasba a gyermekláncfű apró ejtőernyőjeit, metsző éllel vág végig a kocsi utasain az északi szél. A Tiszafüred—Kocsi Állami Gazdaság nyolcezer holdas területének vágunk neki... Lehangoló, szívszorító látvány: köröskörül egy tenyérnyi zöld folt sincsen, csak ameddig a szem ellát — szikkadt, megaszalódott fű. Fellélegzést csak a Tarhos- lapos szépen sorakozó széna boglyái hoznak: élet a pusztában... Zima József igazgatónak, aki eddig komoran nézett a sivár határba, megered a szava — Évek óta az idén használtuk először ezt a területet; 500 holdról 2500 mázsa széna került kazalba! Mellettünk 670 hold vizes terület hever műveletlenül. Évről- évre tervezték, hogy rizst vetnek ide; a szép elképzelés csak terv maradt: a termelési költség magas volta miatt a terület valósággal átka volt a gazdaságnak. Zima József „kibányászta” valahonnan a földvizsgáló állomás jelentését, mely szerint ez a terület csak legelőnek alkalmas, ’ úgy viszont eredménnyel hasznosítható. Az, hogy elődei miért nem jöttek rá erre az egyszerű . igazságra — rejtély ... ■ Feszülő horpaszú, jólf ejtett növendékmarhák gulyája legel az embermagas káka erdejében. . Biztos alapja a nyereséges gaz- . dálkodásnak.. Hajnalodik a kocsi gazdaság- ; ban; a szakértelem, a föld szere- tetének sugarai bontogatják a ! sokéves sötétséget... öt év alatt egyszer sem kapáltak kukoricát az állami gazdaságban; idén 50 kh heleróziskukorjcát már két■ szer járt meg a kapa. \ Fehér-tanyánál 50 kataszt- rális hold őszi árpa. Tízvagonos lucernakazlat raknak a Villangónál. A bükköny valóságos erdő: 120 mázsát ad holdanként. Silózógépek szakadatlan zakatolása veri fel a pusztai csendet; a gödrök feneketlen gyomrába eddig ezer köbméter siló került. Szép szál ember a gépkocsi- vezetőnk: Vincze Sándor. Száznyolcvankét centiméter magas. Mérővessző hiányában ő áll az őszi búza táblába; alig-alig látszik ki belőle. Száznegyven holdon ilyen a termés ... Amerre járunk, meszelik a tanyákat; a Górési üzemegységben meg valóságos lakótelep épül. A tanya közepén a rokkant- derekú viskó: ebben — a felszabadulás előtt — emberek laktak. Kihívó ellentétként áll szemben vele az istálló, a barmok hajléka, melyet a szó legszorosabb értelmében irigyelt tíz éven át a cselédség — az állatoktól. Zima igazgató is irigyelte; s most arra tör, hogy az állami gazdaság dolgozóival feledtessen minden keserűséget, melynek 1945-ben végeszakadt... Jusztuson — itt a juhászat — befejeződött a birkanyírás. D. Nagy Béla megyei állattenyésztési felügyelővel találkozunk, aki hozzáértéssel morzsolja ujjai között a gyapjút: — Átlagosan 5,60 kg-ot adott egy birka; nagy eredmény ez: 1,1 kg-mal jobb az országos átlagnál. Becslésem szerint kétmillió forint bevételt jelent ez a gazdaságnak... — ... amiből 800 ezer forint terven felül jelentkezik! — teszi hozzá Zima József. — Milliós adósságunk van az állammal szemben; legfőbb ideje, hogy törleszteni kezdhessük., Szakszerű gazdasági vezetés, közvetlen, emberi kancsolat valamennyi dolgozóval, ez jellemzi Borsós nárttitkár és Zima igazgató munkamódszerét. Az összefogás nyomán jóbaráttá szelídül a szikes rög, mely annyi éven át volt rabtartója az immár diadalmas embernek. Hajnalodik Tiszafüred-Kócson. Kecskés István iskolaigazgató.
