Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-17 / 142. szám

1958. június 17. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 JSéget? vendég, Kunhegyesen Segít a gépállomás Tíz évvel ezelőtt költözött be a gépállomás Fegyverneken a régi uradalmi kúriába. Azóta se gíti, serkenti a környéken a ter­méshozam emelkedését. Akkori ban 7 mázsa körül volt a hol­danként! termésátlag. Tavaly ny árára meghaladta a 12 mázsát. A gépállomási dolgozók szorgalma meghozta gyümölcsét. ^ AZ IDŐZÁR Hogyan menti meg az emberek összefogása a páncélszobába zárt ■kisfiút? Erről szól ez a művészi angol film. — Bemutatja a szol­noki Vörös Csillag mozi június 19-től 25-ig. A NÉPL4P elintézte Gyülekeznék az asszpnyok a kunhegyesi kultúrotthonban. Kedves vendéget várnak, Jessica Huntley néger asszonyt, aki részt vett a napokban lezajlott Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség IV. kongresszusán Az Országos Nőtanács meghívására érkezett hazánkba. Kunhegyesre is eljött, hogy ismerkedjék az al­földi asszonyok életével, munká­jával, hogy tolmácsolja a brit- guyanai gyarmati ország asszo­nyainak üzenetét. A békevédelem, gyermek- nevelés, a nők jogainak meg­védése érdekében tanács­kozott 67 ország küldötte Becsben, köztük volt ő is. A tanácskozásról előbb Orbán Józsefné elvtársnő számolt be, a Nőtanács Országos Elnökségé­nek tagja, aki szintén részt vett a kongresszuson. — Minden édesanya, éljen a világ bármely részén, Indiában, vagy Spanyolországban, Kíná­ban, vagy Amerikában, a Szov­jetunióban, vagy Magyarorszá­gon, Franciaországban, vagy Egyiptomban, reménységgel te- k;nt gyermekeire, akikben a csa- !ád jövőjét látja. Hasonlóképpen minden ország úgy tekint ifjú nemzedékére, mint a jövőjére. Ezért hárul nagy felelősség a világ asszonyai­ra, ha a béke védelméről , van sző. Az anyák feladata, az életvédelem-— tolmácsolta Orbán Józsefné a kunhegy esi asszonyoknak Ma- dám Cotton asszony szavait. Az e kérdés áll >a világ asszonyai e'őtt, megelégszünk-e azzal, hogy gyermekeinket a világra hoz­zuk, vagy fel is akarjuk nevelni őket? Minden asszonynak érez­ni kell ezért a felelősséget attól függetlenül, hogy szocialista vagy kapitalista, vagy gyarmati c-íz ágban él-e. Harcolni kell ezért, hogy az atomenergiát ne Pusztításra, hanem az élet szeb- ' = tételére, s a tudomány fejlesz­tésére haszná'ják fel... Isméidét te Orbánné elvtársnő a török és az Egyesült Államok küldötteinek felszólalását is. El­mondta, hogy ott milyen nehéz a munkásnők helyzete. Azonos munkáért is kevesebb bért kapnak, mint a férfiak. Nincs gyermek­intézmény, amely megköny- nyítse a munkásasszonyok lök, hogy megegyezett a háziak­kal. Bocsánat!... — fordult el, mer; a teavíz már erősen zubo­gott a rezsón. — Iszik egy cse­sz cél? Bólintására a lány helyet mu­tatott, s az író vendéglátója kezét figyelte, míg eleget tett a kíná­lásnak. A kéz könnyű volt, szin­te dallamos; símogatásra, ápo­lásra való. — A kórházban dolgozik? — kérdezte közömbösen; s választ sem várva hozzátette: — Segít­hetek? — Magam szeretek tálalni; kö­szönöm. A kérdést csak akkor válaszol­ta meg, mikor lágy ujjaival már a teát kavargatta: — Nem a kórházban dolgozom. Művész vagyok. — Milyen? — tekintett fel az író, aki abban a pillanatban megbánta a sután hangzó kér­dést. „Milyen?” — ezt szabad megkérdezni egy színről, szabás­ról, esetleg kocsmai folyóborról, de a művészetek valamelyikéről sosem. — Játszom — mondta komo­lyan a nő. — A játék a munkám; mazottként dolgozik mindkét or­szágban. Kérték kormányaikat, hogy a mezőgazdasági munkás szülők gyermekei is tanulhassa­nak. A kormány azonban a leg­csekélyebb összeget se volt haj­landó megszavazni erre a célra. Bezzeg sok milliárd dollárt tud­nak költeni fegyverkezésre, atom- és hidrogénbombákra s egyéb gyilkos fegyverek gyártá­sára. Hogy mit jelent ez? A japán, illetve a birosimai és nagaszaki anyákon kívül Phenjan, Port-Said és más városok anyái jól tudják. Gyermekek életét oltották ki, tízezreket pusztítottak el. tettek nyomorékká a Ja­pánra ledobott első ameri­kai atombombák, a Koreára dobott napalmbom­bák okozta tűzvészek, az angol és francia intervenciós csapatok Egyiptomra hulló gránátjai- Nem! Nem! Nem ilyen sorsot szánunk gyermekeinknek, kiált­ják a világ asszonyai. Az élet­hez alkotó munkára van szük­ség, nem pedig pusztító hábo­rúra. Ez volt írva annak a 600 asz- szonynak az arcára, akik részt- vettek a kunhegyesi nőgyűlé­sen, akik megrendülve, könnyes szemekkel hallgatták a néger vendéget is, amikor arról be­szélt, hogy milyen nyomorban, megaláztatásban élnek. Férjét, mint békeharcost kétszer tar­tóztatták le. Jessica Húntley el­mondta, hogy több kapitalista gyarmati ország küldötte ha­sonló dolgokról számolt be. A A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem az idén is­mét megrendezi szünidei tanfo­lyamát, a Nyári Egyetemet. A tizenkilencedik tanfolyamon a természet és társadalom-tudo­mány korszerű fejlődését ismer­tetik legkiválóbb professzorok. A nyelvtanfolyamokon bármily élő nyelv elsajátítására lehető­ség nyílik. Az előadásolcat és nyelvlecké­ket, kirándulások, hangverseny, színjátszás, tánc- és filmbemu­tató egészíti ki. A megnyitó és záróünnepély a népek barátsága estéről estére. Legalábbis: volt Holnapután utazom. — Hová? — Kíváncsi... — a nő hang­jából, mely lehetett leány •, asz- szonyé egyaránt, némi lekicsiny­lés érzett, mégis megmondta a város nevét. — Miért utazik? HOSSZÜ-HOSSZÜ CSEND következett. A szőke lány (vagy asszony? ...) alig észrevehetően felszegte a fejét, s szótlanul se­perte le az asztalt. Faliszekrény­be tette a csészéket; bűvös-szép kezeit leöblítette. Helyére akasz­totta a törülközőt, s visszaült az asztalhoz: — Elnézését, hogy megvára­koztattam ... Társat keresek, alá annyit ér, mint magam: s akire mégis felnézhetek ... — Ha magam írhattam volna — mondta a férfi — büszke len­nék erre a mondatra. — R endreutasítom — szólt halkan a nő —, mint művész a művészt. Magának, Ordas Pál, az a dolga, hogy szeresse az embe­reket, hogy tanítsa őket. Nem az. hogy stílusom dicsérje... Ne­kem: hogy mulattassam. Es áh­kamerumi kü’dött például ar­ról, hbgy egy fiatalasszonyt, aki 1955- ben a Dolgozó Nők Világ- konferenciáján. Budapesten járt bebörtönözték, később kivégezték. Ilyen az ő helyzetük, ilyen kö­rülmények között küzdenek az elnyomás ellen, a felszabadulá­sért, a békéért. Erőt a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok asszonyai adják nekik a küzdelemhez „Nőni akarnak a gyerekek, az élet virágjai’* tolmácso’ták az úttörők a néger küldöttnek s arra kérték az édesanyákat, hogy összefogva, együttes erő­vel harcoljanak a béke megvé­déséért. Jessica Huntley néger asz- szony megköszönte azt a szeretetteljes fogadtatást, amellyel a kunhegyesi asz- szonyok és úttörők elhal­mozták. A nőgyű'és a kenderesi nő­tanács, a földművesszövetkezet, a nőbizottság, a Vörös Csillag Tsz KISZ fiataljai táncaival, da­laivá’ ért véget. Utána vacsorára hívták a ken­deresi asszonyok a vendéget. — Majd forró kézszorítással, test­véri öleléssel, könnyes szemek­kel búcsúztak egymástól. Megható, kedves ünnepség volt. A kunhegyesi és kende­resi asszonyok is meggyőződ­hettek arról, hogyha egymás nyelvét nem is értették, mégis kifejezték egységes akaratukat, hogy mind-mind békét akarnak. Csathó Mihályné szellemében megy majd végbe. A Debreceni Nyári Egyetem iránt világszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. A külföldiek jelentkezése vé­géhez közeledik, a magyar hallgatók beiratkozása most kez­dődik. A nyári egyetemre bárki beiratkozhat előképzettségre való ,tekintet nélkül, akit a tu­domány újabb haladása érdekel. Az alsó korhatár 16 év. Beirat­kozási díj: 50 forint. Bővebb felvilágosítást nyújt a Nyári Egyetem Titkársága, Debrecen 10. hoz, hogy ezt megtehessem: egy társra van szükségem ... Akire úgy nézhetek fel otthon, mint rám a közönség... — Magam... — kezdte az író; de a nő kézrezdülésére befe­jezetlenül hagyta a mondatot. — Kérem, ne kezdjen udvarol­ni ... Játszani nincs ma kedvem; a komolyat, igazit pedig másutt keresem. Hűvös-kék szeme körülszalad- ta a kis szobát, melyben majd egy éve lakott már. Az író kí­sérte a szempárt, melynek nem voltak, nem lehettek gátai fa­lak és függönyök. A tekintet a múlton keresztül a jövőt kereste. — Itt, a városban nem találta meg? — kérdezte a férfi. — Itt, a városban vesztettem el.., Túl sokat beszéltünk már rólam ... Maga miért jött a vá­rosba? — Írnom kell róla — hajolt előbbre az író, bizalmasan, mint aki titkot súg. — Megkeresem a város szívét. Aztán dolgozom ... Es •— egyszer — megkeresem magát... — Jó munkát, Ordas Pál! Kí­vánom, hogy megtalálja a város Tiszaderzsről kaptunk köszö­nőlevelet, Papp András egyéni gazda tollából. „Kedves elvtárs — írja —, fogadja tőlem tisztele­temet és jókívánságomat: siker kísérje munkájában az igazsá­gért.” szívét... Az emberekben ke­resse, bolti eladóban, betévedt parasztban és munkásban, aki a gyárból jött. Megtalálja; tudom. De ... de ... engem ne keressen, mert nem talál meg... A nevem ugyanaz lesz az új városban is, mint itt volt; művész vagyok, hozzám tartozik... En, érti? én leszek más! Megtalálom, akire felnézhetek, mint ahogy maga is rátalál a város szívére, ha az emberekben keresi... Jó éjt, Ordas Pál! Megígérem, hogy oly­kor megveszem a lapot... SZÖTLAN MEGHAJLÁSSAL köszönt el s indult útjára az író. Forró nyárestében bandukolt a szálló felé; gondolatban az em­bereket kereste, kikben ott do­bog a város szíve. Kissé elszomo­rodott, mert megérezte: holnap­után egy parányi rész eltávozik ebből a szívből: talán éppen az, amely az ő számára a legtöbbet jelentette volna... Ebben az őszinte pillanatban nem jutott eszébe a vigasztalás: A bánat: szeretet; s a szeretet teszi em­berré az embert; s az embersze­retet íróvá az írót... Borváró Zoltán Nem országos, még csak nem is megyei jelentőségű ügy nyert méltányos, igazságos befejezést. Tájékoztató soraink nyomán a Vízügyi Igazgatóság megvizsgál­ta néhány egyéni paraszt dolgát, s látván: igazuk van — engedé­lyezte számukra a gátoldal hasz­nálatét. Kisgazdaságok tehénkéi számára biztosítva van a takar­mány egy része... Az üdvözlet és köszönet — bár­mily jóleső is — nem lapunkat illeti. Annak a kötelességünk­nek tettünk csupán eleget, me­lyet az a tény ró ránk, hogy a Néplap a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács lapja. Min­den igaz ügy pártfogolása a fel­adatunk: legyen az több-tízezres városé, vagy néhány egyénileg dolgozó paraszté. b—z. Két vagon sör Havonként 6000 hektoliter sört oszt szét a szolnoki, a törökszent­miklósi és a jászapáti járás kö­zött a Kőbányai Sör- és Maláta­gyár Szolnoki Kirendeltsége. Szombaton hat vagon fogyasz­tási ég egy vagon elsőosztályú Délibáb, Kinizsi sör érkezett Szolnokra. Három teherautó vit­te szét a három járásba az ér­kezett szállítmányt. helyzetét. A legtöbb nő háztartási alkal­ottoeeeeeeeee IYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1'YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Megkezdődtek o beiratkozások a Debreceni Nyári Egyetemre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents