Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-16 / 115. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÍPCAP 1958: május 18 Dolgoznak a kommunisták, — Pusztamonostori tanulságok — ha van irányítás II: Kétségtelen, hogy az 1955- ös tsz-fejlesztésben történtek kisebb hibák (ezt az ellenség felnagyította) s a falu pa­rasztjainak bizalma még min­dig nem teljes. Ám éppen ebben a hangulatban nem szabad a párttagoknak ké­nyelmességből, a vitáktól menekülve visszavonulni. Mi követtük el ezeket a hibákat igaz, s hibáink mégiscsak eltörpülnek amellett, amit az utóbbi 14 évben tettünk) s mi is javítottuk ki és javít­juk ki. Világosan beszélünk arról is, md a parasztság fel­emelkedését a szövétkézés- ben, a nagyüzemi gazdálko­dásban látjuk. S ha őszintén beszélünk er­ről, kitartunk elveink mel­lett, tisztelnek azok is, akik még nem értenek velünk egyet. — Érvelésünk pedig előbb-utó bb gondolkodásra készteti őket; A mezőgazdaság kérdése — ha a legjelentősebb is — nem az egyedüli, amiben vá­laszt vártak Pusztamonosto­ron a kommunistáktól; Csakhogy szervezettség, irányítás nélkül a pártszer­vezet sem egységes ütőerő. S ebben a jászsági kisközség­ben ez hiányzott: a községi pártbizottság, a pártvezető­ség irányító munkája. A falu két pártszervezeté­nek élére 19 tagú községi bi­zottságot választottak. A bi­zottsági tagok azonban nem végeztek pártmunkát, rend- szertelenül tartották meg ülé­seiket ÍS: A községi alapszervezet hét tagú vezetősége szintén alka­lomszerűen jött össze, a tag­gyűlések előtt nem dolgozták ki egységesen álláspontjukat. A párttagság kétharmada je­lent csak meg a taggyűlése- . ken. Magyarázat? Nem bíz­ták meg őket pártmunkával, s így nem érezték, hogy szükség van rájuk. A Búzakalész Tsz kis lét­számú aiapszervezetében a volt párttitkár magatartása is hozzájárult a pártélet alélt- ságához. Szundi elvtárs, a tsz közgyűlésein maga is tá­mogatott olyan elgondoláso- kát, amelyek helytelenségei­re éppen a pártszervezetnek kellett volna a tsz tagok fi­gyelmét felhívni. A pártcsoportbizalmiak a bélyegeladáson kívül nem foglalkoztak nevelőmunká­val. Nem tartottak megbeszé­léseket. Az fmsz vezetőségé­ből ki is szorították a párt­tagokat, az MSZMP csopor­tot nem fogták össze, szét­forgácsolva megoszlott az erő. Nem mutatott kedvező ké­pet a pártoktatás sem. Har­minckét elvtárs jelentkezett a marxizmus—leninizmus tanfolyamára, az időszerű kérdések szemináriumára. — Bizonyítványt viszont csak tizenhatan kaptak. A falu eseménytelen életé­nek, a tömegek érdektelen­ségének tehát közvetlen ma­gyarázata a pártszervezet harcképtelensége. Mindezt le­írni, a hibákat felsorolni — nem vitás — könnyebb, mint a pusztamonostori kommu­nistáknak cselekedni. A jászberényi járási párt- bizottság látta a helyzetet. Látta, s változtatott rajta. Április 25-én Pusztamonosto­ron tartott ülést a járási párt-végrehajtó bizottság. A bizottsági ülés tárgya: a mo­nostori pártszervezetek élete. Jelentést a községi MSZMP bizottság készített. Becsüle­tükre legyen mondva, kom­munista önkritikával tálalták a valóságot. A bátran, párt- szerűen feltárt helyzetkép után„ tudhatták, hol kell a munkát kezdeni. Határozat született ezen az ülésen. A megye többi párt- szervezeteinek tanulságára érdemes lenne szó szerint kö­zölni. Az \első pont a párt­munka egységes irányítása érdekében azt javasolja: a községi bizottság és az egy­séges pártvezetőség tagjai konkrét megbízatásokat kap­janak, üléseiket tartsák meg. A pártcsoportok és a párt­csoportbizalmiak bizalmi megbeszéléseiről, megbízatá­saikról a harmadik pont in­tézkedik; Az aránylag rövid (mind­össze 6 pontból álló) határo­zat összefoglalja a pusztamo­nostori párt élet javításának lehetőségeit és feltételeit. Jóllehet, a pártmunka mi­nőségét nem a papirok, a ha­tározatok szabják meg egye­dül, ám az is igaz: a jó hatá­rozat, a jó feltérképezés nagy segítség, iránytű az indulás­ban, a gyakorlati munkában. S a szóbanforgó határozat jó. Röviden, szószaporítás nélkül, kézzelfoghatóan, sze­mélyekre vonatkozóan jelöli meg a kommunisták tenni­valóit. A járási párt-vb intézke­dett, hogy a nő tanács járási titkára, a Hazafias Népfront járási titkára és Gergely elvtárs, a járási pártbizott­ság munkatársa fő tennivaló­jukként most azt kapták, hogy ebben a faluban segí­tenek rendet teremteni. A járási párt-végrehajtó bi­zottság ülése lehetőséget adott a pusztamonostori párt-élet kibontakoztatására. ■ (Folytatása következik.) Borzák Lajos. Sok ember gondja az övé Együtt a pártért Martfűn megkezdték az MSZMP három helyiségből álló székházának építését. A párttagok és pártonkívüliek egyaránt szívesen segítik társadalmi munkában a Szol­noki 2. sz. Építési Vállalat dolgozóit. A Tisza Cipőgyár dolgozóit Fazekas Sándor, a kiszistákat Nagy Mihály ve­zeti a munkában. Több kö­zépparaszt is felajánlotta se­gítségét, így a pártonkívüli Molnár Imre 5 holdas, Csur­gó János 10 holdas paraszt. Császár András 8 holdas egyéni gazda eddig 140Q tég­lát fuvarozott saját fogatával az építkezéshez. * Mindennapi munkájáról közvetlenül beszélt Szabari Imre elvtárs, de amikor az országgyűlési képviselő tevé­kenysége jött szóba, kicsit megilletődött, majd mentő­ötlete támadt: — Itt vannak a dokumen­tumok. Azok talán majd hi­telesebben elmondják, — s kiemelt az íróasztala fiókjá­ból egy dossziét, amelyben lefűzött iratok sorakoznak. Ezek tanúsítják, hogy bár Szabari elvtárs a jászberényi járás tanácselnöke, messze esik választó kerületétől, a kunszentmártoni járástól, is­meri az ottani helyzetet. — Tudja, hogy Öcsödnek két orvosa van, mindkettő idős ember, betegesek is. Friss erő kellene melléjük. Meg, hogy Szelevényen szépkultúr- ház épült, melynek tető alá hozásához már ő is segítsé­get adott. Meg is hívták, sajnálja, hogy nem tudott elmenni az avatásra. Dehát úgy van az ember, hogy az eredményeknek már nem ér rá örvendezni, hiszen mindig újabb gondok jönnek. — A kunszentmártoniak iskolát, a tiszasasiak bekötőutat kér­nek a szőlőhöz és ki tudná mind felsorolni, mik a min­dennap gondjai; Jönnek-mennek a levelek, géppel és jobbára tintával, ceruzával írottak. Kérések, tájékoztatások, köszönetek, javaslatok kifogyhatatlan so­ra. Sikerről, félsikerről és eredménytelenségről, jogos és túlzott igényekről szóló rövid és terjedelmes levelek, Köz­tük ilyenek: „Kedves Szabari Elvtárs! Levelét megkaptam. Nagyon köszönöm intézkedését mind­azoknak a nevében, akiknél kigyulladt végre a villany. Köszönjük, hogy ha sokára i i— ——— Szeretet az anyáknak — tisztelet a hősöknek Kenderesen a Haladás Tsz asszonyai anyák napját ren­deztek, amelyre meghívtak egyénileg dolgozó parasztasz- szonyokat is. így a gyűlésen több mint százhúszat) vettek részt. Meghívták a községi párttitkárt, Özse János elv­társat is, hogy tartson rövid beszámolót a nők életéről, munkájáról. Özse elvtárs örömmel fo­gadta a meghívást. Özse elv­társ 'beszélt a világháború borzalmairól, hogy az embe­riséget milyen súlyosan érin­tette a két háború. Beszéde annyira megragad­ta az asszonyok figyelmét, hogy a beszéd után zárt so­rokban kivonultak a hősök szobrához és a gyerekek ál­tal vitt virágokat ott helyez­ték el. A felvonulás során több, mint százötvenre emel­kedett a résztvevő asszonyok száma. Pataki István Kenderes is, de került olyan felelős ember, aki eljárt ügyünkben. Mégegyszer köszönöm sokónk nevében. Tisztelettel: Kardos Mihály, Tiszasas." Egy másik levél címzettje a szelevényi községi tanács elnöke. Szabari elvtárs írja neki: „Kedves Elnök elvtárs! Kérték, járjak el azirány- ban, hogy Szelevény és Csépo között vasúti megállót léte­sítsenek, a Haleszbe pedig be­kötő-utót építsenek. Sajnos, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumnak véleménye szerint a megálló létesítése nem indokolt, az útépítést viszont az ország anyagi helyzete nem engedi meg. — Egyelőre tehát ezeket a ké­réseket félre kell tennünk ' A lefűzött levelek közt sok az egyéni kérelem segítség­kérés. Szepesi Istvánná sze­levényi lakos 400 forint ház­hely ár visszafizetését kérte a csépal tanácstól. Jogos volt a kérés, de valami miatt mindig elmellőzték a rende­zését. Szabari elvtárs közbe­járt — sikeresen. — Zubor Lászlónéval meg 50 százalék­kal több adót fizettettek ta­valy Öcsödön, mint ameny- nyire köteles volt Hiába ment ide is, oda is, nem akadt senki, aki végére járt volna panaszának. így jutott el az országgyűlési képvise­lőig, aki aztán elintézte. Sok levél, sok cím és cím­zett. Egészségügyi, postaügyi, földművelésügyi, honvédelmi- és más minisztériumok, já­rási, megyei, községi taná­csok különböző hivatali szer­veknek szóló és onnan érke­ző írások. Mind más, más ember gondja, csak itt az or­szággyűlési képviselőnél van gondosan egy csokorba köt­ve. S e csokor megadja egy ember munkájának tükrét; Azt, hogy Szabari elvtárs erélyes, ha ügyet kell elin­tézni, Sürget, számonkér, ja­vasol, vitatkozik, következe­tes, ha az igazság megkere­séséről van szó, s nem fél* ha éppen ellent kell monda- a kérelmezőnek. Gyöngéd, ha vigasztalni keli. Nemrég egy régi munka­társától is levelet kapott. El­panaszolta a fiatalasszonyka, hogy férje elhagyta. A vá­lasz nem késett. S ha sokat nem Is segíthetett, vigasztaló szavakat küldött. Nem volt szűkszavú, magáról is írt. „Jól vagyok, lakásom Jász­apátiban, szülőfalumban van. Feleségem jól érzi magát. A gyerekek nagyok. A nagyobb Leningrádban tanul, negyedik éves egyetemista. A kisebb a törökszentmiklósi Mezőgaz­dasági Technikumba jár .. ■. Kívánom, hogy jöjjön rendbe a családi élete és együtt ne­veljék fel kicsi gyermekü­ket.’’ Ez hát a kép egy képviselő munkájáról. Aki bár meg­szokta a nyilvánosságot, mégis izgalomban volt, ami­kor először tartott képviselői beszámolót. Nem kis dolog az ország ügyeinek intézői közé tartozni. B. E. Békegyűlést tartottunk Békegyűlést tartottunk a napokiban. A Hazafias Nép­front rendezte a népek barát­sága hónapja alkalmával. 350—400-an lehettünk, akik meghallgattuk Győri elvtárs­nak, a mi országgyűlési kép­viselőnknek ünnepi beszédét. Vendégünk is volt, az angol munkáspártnak egy tagja. Győri elvtárs beszélt arról, milyen más az ember élete, ha barátai vannak. A nemze­tek is így vannak, magabiz­tosabbak, ha erős, tapasztalt és igazságszerető népekkel barátkoznak össze. Angol vendégünk vázolta előttünk azt a harcot, amelyet ők otthon a dolgo- * zók jogaiért folytatnak. El­mondta, hogy ez a harc min­dig erősebb és erősebb lesz. S ha a világ népei együtt harcolnak, a békét meg lehet menteni. Vendégünk igen örült a mi vidám ifjúságunk­nak, tetszettek neki a népi táncok. Két virágcsokrot ka­pott, amit kedves csókkal vi­szonozott. Ebédre az Alkotmány Tsz látta vendégül. Ott is beszél­gettek a tagokkal, s tiltakozó táviratot küldtek az Orszá­gos Béketanácshoz, melyben kifejezték tiltakozásukat a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések ellen.­Csintó Kálmán Jászapáti A. TOLSZTOJ S cSa t ín méhnc/c időnk. Most töltse ki a csekket. Marsé il).e-be! 84 Aztán teljes gőzzel Aifielóo ícidf'a ■inmwHMrmrFrnii'rnwrTFWFwmi'i'wrwrw’imH’rrrrrn? 62. — Először is — mondta Garin lábujjhegyre ágas­kodva — nem állítjuk, hogy éppen Amerika ellen visel­tetünk ellenséges érzelmekkel. Elhatározott szándékunk, hogy megtépázunk minden flottát, amely ellenem irá­nyuló támadó szándékkal vonul fel. Másodszor — s Ga­rin most megint cipője sarkára állt — egyáltalában nem ragaszkodunk a verekedéshez. Ha Amerika és Európa haderői elismerik szent jogunkat ahhoz, hogy elfoglal­junk minden olyan területet, amelyre szükségünk van, ha elismerik szuverenitásunkat ezeken a területeken, satbbi, satöbbi, akkor békén hagyjuk őket, legalábbis katonai vonatkozásban. Ellenkező esetbein a legkímélet­lenebbül lépünk fel Amerika és Európa tengeri és szá­razföldi haderői, támaszpontjai, erődjei, katonai raktárai, vezérkarai ellen, és így tovább, és így tovább. Remélem, az anilingyárak sorsa meggyőzte arról, hogy ezek nem üres szavak. Megveregette Rolling vállát. — Hello, öregem, volt idő, amikor felszólítottam, hogy társuljon be hozzám... De hiába, nem volt elég fantáziája, és ez mind azért van, mert hiányzik magából a magasabb kultúra. Hát az is valami, börzespekulánso­kat megkopasztani és gyárakat összevásárolni? így ál­lunk, bizony, kedves öregem.:. Elszalasztottá a magá­nak való embert, a nagy szervezőt, aki tudott volna mit kezdeni a maga ostoba milliárdjaival... Rolling már félig olyan volt, mint egy oszladozó hulla. Alig tudta kisajtolni magából a szavakat, amikor ezt sziszegte: — Maga anarchista :. ? Ekkor Selga, egészséges kezével hajához kapva, olyan hahotába tört ki, hogy fent, az üvegtető felett, megjelent Jansen kapitány ijedt arca. Garin cipője sarkára állt és megint Rollinghoz fordult: — Nem, öregem, rosszul kapcsolt. Én nem vagyok anarchista... Én az a nagy szervező vagyak, akit maguk a legközelebbi jövőben lámpással fognak keresni fényes nappal... No; de erről majd elbeszélgetünk, ha lesz rá Á következő napokban gyorsan peregtek az esemé­nyek. Az „Arizona” horgonyt vetett Marseille külső kikö­tőjében. Garin bemutatta a Credit Lyonnais nevű bank­ban Rolling húszmillió fontsterlingre kiállított csekkjét. A bank igazgatóját páni rémület fogta el és azonnal Párizsiba utazott. Az „Arizoná”-n közhírré tették, hogy Rolling beteg. Ä trösztvezér lakat alatt ült fülkéjében, s Zoja éberen ügyelt rá, hogy senkivel se érintkezhesisék. Három napon át hordták az „Ajrizomá”-ra a folyékony üzemanyagot, a vizet, a konzerveket, a bort és egyéb készleteket. Aztán — a matrózok és a rakparton bámészkodók nem kis cso­dálkozására — homokzsákokkal megrakott lapcsfenekű dereglye úszott a Földközi-tenger „elegáns kokottja” felé. Azt rebesgették, hogy a jacht a Salamonnszigetek felé tart, ahol tudvalevőleg csak úgy hemzsegnek az ember­evők. Jansen kapitány fegyvereket is bevásárolt: húsz karabélyt, revolvereket és gázálarcokat. A megbeszélt napon Garin és Jansen újra megjelen­tek a bankban. A pénzügyminiszter helyettese fogadta őket, aki lóhalálában idesietett Párizsból. Az udvarias­ságtól csöpögve kijelentette, hogy noha cseppet sem ké­telkedik a csekk hitelességében, mégis szeretne szemé­lyesen beszélni Rollinggal. Magukkal vitték az „Ari­zona” fedélzetére. Rolling betegen, beesett szemekkel fogadta a mi­niszterhelyettest. Olyan beteg volt, hogy alig tudott fel­állni a karosszékből. Megerősítette, hogy ő állította ki a csekket, közölte, hogy hosszabb útra indul a jachton, s kérte, ho-gy mielőbb intézzék el a formalitásokat. A pénzügyminiszter helyettese székének támlájába fogódzkodva, s úgy gesztikulálva, mint egy második Camille Desmoulins, szónoklatot vágott ki a népek nagy testvériségéről és Franciaországról, mint a kultúra kin­csesházáról — s végül fizetési haladékot kért. Rolling lehunyta fáradt szemét, s a fejét rázta. Vé­gül abban állapodtak meg, hogy a Credit Lyonnais az összeg harmadrészét fizeti ki fontsterlingben, a többit pedig frankban, napi árfolyamon számítva. Estére el is hozták a pénzt, katonai motornaszádon: Azután mikor az idegenek már mind eltávoztak, meg­jelent a parancsnoki hídon Garin és Jansen. — Mindenki a fedélzetre. A hajó legénysége felsorakozott a hátsó fedélzeten, s Jansen szilárd, zord hangon így szólt hozzájuk: — Matrózok! Az „Arizona” nevű jacht rendkívül veszélyes és kockázatos útra indul. Itt dögöljek meg, ha bárki életéért is kezeskedem! Még a jacht tulajdonosai­nak életéért és a jacht épségéért sem állok jót. Ismertek engem, vén fókák.-.: A zsoldotokat megduplázom meg a szokásos prémiumot is. Mindazok, akik szerencsésen visszatérnek hazájukba, életük fogytáig nyugdíjat kap­nak. Napnyugtáig mindenki meggondolhatja a dolgot. Aki nem akarja kockáztatni a bőrét-, szedheti a sátor­fáját. Este a legénység nyolc tagja elhagyta a hajót. He­lyükbe még ugyanazon az éjszakán nyolc elszánt gazfic­kót vettek fel; maga Jansen kapitány szedte össze őket a kikötő csapsizékeiből. öt nap múlva a jacht már a Southampton! révben horgonyzott, s Garin és Jansen bemutatták a Bank of Englandben Rolling húszmillió fontos csekkjét. (A mun­káspárt vezére ezzel kapcsolatban óvatos hangú interpel­lációt terjesztett elő az alsóházban.) A pénzt kifizették. Az újságok feljajdultak. Számos' városiban munkástünte­tésekre került sor. Az újságírók Southamptonba szágul­dottak. De Rolling senkit sem fogadott. Az „Arizona” folyékony üzemanyagot vett fel és kifutott az óceánra Tizenkét nappal később a jacht a Panama-csatorná­ban kötött ki és rádióüzenetet küldött az „Anilin Rol­ling” központjához, MacLinney-t, a társaság vezérigaz­gatóját kérve a készülékhez. A megjelölt órában Rolling ott ült a rádiófülkében, s miközben egy nekiszegezett revolver csöve meredt rá, utasítást adott MacLinney- meja hogy általa kiállított csekk bemutatójának, Mister GÄfrnak fizessen ki százmillió dollárt. Garin New Yorkba uflfeott, ahonnan a pénzzel és magával MacLinney-vel tért vissza a jachtra. Ez hiba volt. Rolling öt percig be­szélt az igazgatójával, Zoja, Garin és Jansen jelenlété­ben. MacLinney azzal a mély meggyőződéssel távozott, hogy itt valami nincs rendjén. Az „Arizona” ezután a Karaib-tenger elhagyott part­jai mellett cirkált. Garin beutazta Amerikát, gyárakat keresett fel, hajókat bérelt, gépeket, műszereket, külön­féle készülékeket, acélt, cementet és üveget vásárolt be. Ezeket az árukat San Franciscóban rakták hajára. Ga­rin megbízottja mérnököket, technikusokat, munkásokat szerződtetett. Egy másik megbízottja Európába utazott és az orosz fehér hadsereg maradványaiból-ötszáz embert toborzott rendőri szolgálatra. (Folytatjuk.) , 4

Next

/
Thumbnails
Contents