Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-16 / 115. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÍPCAP

1958: május 18

Dolgoznak a kommunisták,

— Pusztamonostori tanulságok —

ha van irányítás

II:

Kétségtelen, hogy az 1955- ös tsz-fejlesztésben történtek kisebb hibák (ezt az ellenség felnagyította) s a falu parasztjainak bizalma még mindig nem teljes. Ám éppen ebben a hangulatban nem szabad a párttagoknak kényelmességből, a vitáktól menekülve visszavonulni. Mi követtük el ezeket a hibákat igaz, s hibáink mégiscsak eltörpülnek amellett, amit az utóbbi 14 évben tettünk) s mi is javítottuk ki és javítjuk ki. Világosan beszélünk arról is, md a parasztság felemelkedését a szövétkézés- ben, a nagyüzemi gazdálkodásban látjuk.

S ha őszintén beszélünk erről, kitartunk elveink mellett, tisztelnek azok is, akik még nem értenek velünk egyet. — Érvelésünk pedig előbb-utó bb gondolkodásra készteti őket;

A mezőgazdaság kérdése — ha a legjelentősebb is — nem az egyedüli, amiben választ vártak Pusztamonostoron a kommunistáktól;

Csakhogy szervezettség, irányítás nélkül a pártszervezet sem egységes ütőerő. S ebben a jászsági kisközségben ez hiányzott: a községi pártbizottság, a pártvezetőség irányító munkája.

A falu két pártszervezetének élére 19 tagú községi bizottságot választottak. A bizottsági tagok azonban nem végeztek pártmunkát, rend- szertelenül tartották meg üléseiket ÍS:

A községi alapszervezet hét tagú vezetősége szintén alkalomszerűen jött össze, a taggyűlések előtt nem dolgozták ki egységesen álláspontjukat. A párttagság kétharmada jelent csak meg a taggyűlése- . ken. Magyarázat? Nem bízták meg őket pártmunkával, s így nem érezték, hogy szükség van rájuk.

A Búzakalész Tsz kis létszámú aiapszervezetében a volt párttitkár magatartása is hozzájárult a pártélet alélt- ságához. Szundi elvtárs, a tsz közgyűlésein maga is támogatott olyan elgondoláso- kát, amelyek helytelenségeire éppen a pártszervezetnek

kellett volna a tsz tagok figyelmét felhívni.

A pártcsoportbizalmiak a bélyegeladáson kívül nem foglalkoztak nevelőmunkával. Nem tartottak megbeszéléseket. Az fmsz vezetőségéből ki is szorították a párttagokat, az MSZMP csoportot nem fogták össze, szétforgácsolva megoszlott az erő.

Nem mutatott kedvező képet a pártoktatás sem. Harminckét elvtárs jelentkezett a marxizmus—leninizmus tanfolyamára, az időszerű kérdések szemináriumára. — Bizonyítványt viszont csak tizenhatan kaptak.

A falu eseménytelen életének, a tömegek érdektelenségének tehát közvetlen magyarázata a pártszervezet harcképtelensége. Mindezt leírni, a hibákat felsorolni — nem vitás — könnyebb, mint a pusztamonostori kommunistáknak cselekedni.

A jászberényi járási párt- bizottság látta a helyzetet. Látta, s változtatott rajta. Április 25-én Pusztamonostoron tartott ülést a járási párt-végrehajtó bizottság. A bizottsági ülés tárgya: a monostori pártszervezetek élete. Jelentést a községi MSZMP bizottság készített. Becsületükre legyen mondva, kommunista önkritikával tálalták a valóságot. A bátran, párt- szerűen feltárt helyzetkép után„ tudhatták, hol kell a munkát kezdeni.

Határozat született ezen az ülésen. A megye többi párt- szervezeteinek tanulságára érdemes lenne szó szerint közölni. Az \első pont a pártmunka egységes irányítása érdekében azt javasolja: a községi bizottság és az egységes pártvezetőség tagjai konkrét megbízatásokat kapjanak, üléseiket tartsák meg. A pártcsoportok és a pártcsoportbizalmiak bizalmi megbeszéléseiről, megbízatásaikról a harmadik pont intézkedik;

Az aránylag rövid (mindössze 6 pontból álló) határozat összefoglalja a pusztamonostori párt élet javításának lehetőségeit és feltételeit. Jóllehet, a pártmunka minőségét nem a papirok, a határozatok szabják meg egyedül, ám az is igaz: a jó határozat, a jó feltérképezés nagy segítség, iránytű az indulásban, a gyakorlati munkában.

S a szóbanforgó határozat jó. Röviden, szószaporítás nélkül, kézzelfoghatóan, személyekre vonatkozóan jelöli meg a kommunisták tennivalóit.

A járási párt-vb intézkedett, hogy a nő tanács járási titkára, a Hazafias Népfront járási titkára és Gergely elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa fő tennivalójukként most azt kapták, hogy ebben a faluban segítenek rendet teremteni.

A járási párt-végrehajtó bizottság ülése lehetőséget adott a pusztamonostori párt-élet kibontakoztatására. ■ (Folytatása következik.)

Borzák Lajos.

Sok ember gondja az övé

Együtt a pártért

Martfűn megkezdték az MSZMP három helyiségből álló székházának építését. A párttagok és pártonkívüliek egyaránt szívesen segítik társadalmi munkában a Szolnoki 2. sz. Építési Vállalat dolgozóit. A Tisza Cipőgyár dolgozóit Fazekas Sándor, a kiszistákat Nagy Mihály vezeti a munkában. Több középparaszt is felajánlotta segítségét, így a pártonkívüli Molnár Imre 5 holdas, Csurgó János 10 holdas paraszt. Császár András 8 holdas egyéni gazda eddig 140Q téglát fuvarozott saját fogatával az építkezéshez.

*

Mindennapi munkájáról közvetlenül beszélt Szabari Imre elvtárs, de amikor az országgyűlési képviselő tevékenysége jött szóba, kicsit megilletődött, majd mentőötlete támadt:

— Itt vannak a dokumentumok. Azok talán majd hitelesebben elmondják, — s kiemelt az íróasztala fiókjából egy dossziét, amelyben lefűzött iratok sorakoznak. Ezek tanúsítják, hogy bár Szabari elvtárs a jászberényi járás tanácselnöke, messze esik választó kerületétől, a kunszentmártoni járástól, ismeri az ottani helyzetet. — Tudja, hogy Öcsödnek két orvosa van, mindkettő idős ember, betegesek is. Friss erő kellene melléjük. Meg, hogy Szelevényen szépkultúr- ház épült, melynek tető alá hozásához már ő is segítséget adott. Meg is hívták, sajnálja, hogy nem tudott elmenni az avatásra. Dehát úgy van az ember, hogy az eredményeknek már nem ér rá örvendezni, hiszen mindig újabb gondok jönnek. — A kunszentmártoniak iskolát, a tiszasasiak bekötőutat kérnek a szőlőhöz és ki tudná mind felsorolni, mik a mindennap gondjai;

Jönnek-mennek a levelek, géppel és jobbára tintával, ceruzával írottak. Kérések, tájékoztatások, köszönetek, javaslatok kifogyhatatlan sora. Sikerről, félsikerről és eredménytelenségről, jogos és túlzott igényekről szóló rövid és terjedelmes levelek, Köztük ilyenek:

„Kedves Szabari Elvtárs! Levelét megkaptam. Nagyon köszönöm intézkedését mindazoknak a nevében, akiknél kigyulladt végre a villany. Köszönjük, hogy ha sokára

i i— ———

Szeretet az anyáknak — tisztelet a hősöknek

Kenderesen a Haladás Tsz asszonyai anyák napját rendeztek, amelyre meghívtak egyénileg dolgozó parasztasz- szonyokat is. így a gyűlésen több mint százhúszat) vettek részt. Meghívták a községi párttitkárt, Özse János elvtársat is, hogy tartson rövid beszámolót a nők életéről, munkájáról.

Özse elvtárs örömmel fogadta a meghívást. Özse elvtárs 'beszélt a világháború

borzalmairól, hogy az emberiséget milyen súlyosan érintette a két háború.

Beszéde annyira megragadta az asszonyok figyelmét, hogy a beszéd után zárt sorokban kivonultak a hősök szobrához és a gyerekek által vitt virágokat ott helyezték el. A felvonulás során több, mint százötvenre emelkedett a résztvevő asszonyok száma. Pataki István

Kenderes

is, de került olyan felelős ember, aki eljárt ügyünkben. Mégegyszer köszönöm sokónk nevében.

Tisztelettel:

Kardos Mihály, Tiszasas."

Egy másik levél címzettje a szelevényi községi tanács elnöke. Szabari elvtárs írja neki: „Kedves Elnök elvtárs! Kérték, járjak el azirány- ban, hogy Szelevény és Csépo között vasúti megállót létesítsenek, a Haleszbe pedig bekötő-utót építsenek. Sajnos, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumnak véleménye szerint a megálló létesítése nem indokolt, az útépítést viszont az ország anyagi helyzete nem engedi meg. — Egyelőre tehát ezeket a kéréseket félre kell tennünk ' A lefűzött levelek közt sok az egyéni kérelem segítségkérés. Szepesi Istvánná szelevényi lakos 400 forint házhely ár visszafizetését kérte a csépal tanácstól. Jogos volt a kérés, de valami miatt mindig elmellőzték a rendezését. Szabari elvtárs közbejárt — sikeresen. — Zubor Lászlónéval meg 50 százalékkal több adót fizettettek tavaly Öcsödön, mint ameny- nyire köteles volt Hiába ment ide is, oda is, nem akadt senki, aki végére járt volna panaszának. így jutott el az országgyűlési képviselőig, aki aztán elintézte.

Sok levél, sok cím és címzett. Egészségügyi, postaügyi, földművelésügyi, honvédelmi- és más minisztériumok, járási, megyei, községi tanácsok különböző hivatali szerveknek szóló és onnan érkező írások. Mind más, más ember gondja, csak itt az országgyűlési képviselőnél van gondosan egy csokorba kötve. S e csokor megadja egy ember munkájának tükrét; Azt, hogy Szabari elvtárs erélyes, ha ügyet kell elintézni, Sürget, számonkér, javasol, vitatkozik, következetes, ha az igazság megkereséséről van szó, s nem fél* ha éppen ellent kell monda- a kérelmezőnek. Gyöngéd, ha vigasztalni keli.

Nemrég egy régi munkatársától is levelet kapott. Elpanaszolta a fiatalasszonyka, hogy férje elhagyta. A válasz nem késett. S ha sokat nem Is segíthetett, vigasztaló szavakat küldött. Nem volt szűkszavú, magáról is írt. „Jól vagyok, lakásom Jászapátiban, szülőfalumban van. Feleségem jól érzi magát. A gyerekek nagyok. A nagyobb Leningrádban tanul, negyedik éves egyetemista. A kisebb a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikumba jár .. ■. Kívánom, hogy jöjjön rendbe a családi élete és együtt neveljék fel kicsi gyermeküket.’’

Ez hát a kép egy képviselő munkájáról. Aki bár megszokta a nyilvánosságot, mégis izgalomban volt, amikor először tartott képviselői beszámolót. Nem kis dolog az ország ügyeinek intézői közé tartozni. B. E.

Békegyűlést tartottunk

Békegyűlést tartottunk a napokiban. A Hazafias Népfront rendezte a népek barátsága hónapja alkalmával. 350—400-an lehettünk, akik meghallgattuk Győri elvtársnak, a mi országgyűlési képviselőnknek ünnepi beszédét. Vendégünk is volt, az angol munkáspártnak egy tagja.

Győri elvtárs beszélt arról, milyen más az ember élete, ha barátai vannak. A nemzetek is így vannak, magabiztosabbak, ha erős, tapasztalt és igazságszerető népekkel barátkoznak össze.

Angol vendégünk vázolta előttünk azt a harcot, amelyet ők otthon a dolgo- * zók jogaiért folytatnak. Elmondta, hogy ez a harc mindig erősebb és erősebb lesz. S ha a világ népei együtt harcolnak, a békét meg lehet menteni. Vendégünk igen örült a mi vidám ifjúságunknak, tetszettek neki a népi táncok. Két virágcsokrot kapott, amit kedves csókkal viszonozott.

Ebédre az Alkotmány Tsz látta vendégül. Ott is beszélgettek a tagokkal, s tiltakozó táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, melyben kifejezték tiltakozásukat a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések ellen.Csintó Kálmán

Jászapáti

A.

TOLSZTOJ

S

cSa t ín méhnc/c

időnk. Most töltse ki a csekket. Marsé il).e-be!

84

Aztán teljes gőzzel

Aifielóo ícidf'a

■inmwHMrmrFrnii'rnwrTFWFwmi'i'wrwrw’imH’rrrrrn?

62.

— Először is — mondta Garin lábujjhegyre ágaskodva — nem állítjuk, hogy éppen Amerika ellen viseltetünk ellenséges érzelmekkel. Elhatározott szándékunk, hogy megtépázunk minden flottát, amely ellenem irányuló támadó szándékkal vonul fel. Másodszor — s Garin most megint cipője sarkára állt — egyáltalában nem ragaszkodunk a verekedéshez. Ha Amerika és Európa haderői elismerik szent jogunkat ahhoz, hogy elfoglaljunk minden olyan területet, amelyre szükségünk van, ha elismerik szuverenitásunkat ezeken a területeken, satbbi, satöbbi, akkor békén hagyjuk őket, legalábbis katonai vonatkozásban. Ellenkező esetbein a legkíméletlenebbül lépünk fel Amerika és Európa tengeri és szárazföldi haderői, támaszpontjai, erődjei, katonai raktárai, vezérkarai ellen, és így tovább, és így tovább. Remélem, az anilingyárak sorsa meggyőzte arról, hogy ezek nem üres szavak.

Megveregette Rolling vállát.

— Hello, öregem, volt idő, amikor felszólítottam, hogy társuljon be hozzám... De hiába, nem volt elég fantáziája, és ez mind azért van, mert hiányzik magából a magasabb kultúra. Hát az is valami, börzespekulánsokat megkopasztani és gyárakat összevásárolni? így állunk, bizony, kedves öregem.:. Elszalasztottá a magának való embert, a nagy szervezőt, aki tudott volna mit kezdeni a maga ostoba milliárdjaival...

Rolling már félig olyan volt, mint egy oszladozó hulla. Alig tudta kisajtolni magából a szavakat, amikor ezt sziszegte:

— Maga anarchista :. ?

Ekkor Selga, egészséges kezével hajához kapva, olyan hahotába tört ki, hogy fent, az üvegtető felett, megjelent Jansen kapitány ijedt arca. Garin cipője sarkára állt és megint Rollinghoz fordult:

— Nem, öregem, rosszul kapcsolt. Én nem vagyok anarchista... Én az a nagy szervező vagyak, akit maguk a legközelebbi jövőben lámpással fognak keresni fényes nappal... No; de erről majd elbeszélgetünk, ha lesz rá

Á következő napokban gyorsan peregtek az események. Az „Arizona” horgonyt vetett Marseille külső kikötőjében. Garin bemutatta a Credit Lyonnais nevű bankban Rolling húszmillió fontsterlingre kiállított csekkjét. A bank igazgatóját páni rémület fogta el és azonnal Párizsiba utazott.

Az „Arizoná”-n közhírré tették, hogy Rolling beteg. Ä trösztvezér lakat alatt ült fülkéjében, s Zoja éberen ügyelt rá, hogy senkivel se érintkezhesisék. Három napon át hordták az „Ajrizomá”-ra a folyékony üzemanyagot, a vizet, a konzerveket, a bort és egyéb készleteket. Aztán — a matrózok és a rakparton bámészkodók nem kis csodálkozására — homokzsákokkal megrakott lapcsfenekű dereglye úszott a Földközi-tenger „elegáns kokottja” felé. Azt rebesgették, hogy a jacht a Salamonnszigetek felé tart, ahol tudvalevőleg csak úgy hemzsegnek az emberevők. Jansen kapitány fegyvereket is bevásárolt: húsz karabélyt, revolvereket és gázálarcokat.

A megbeszélt napon Garin és Jansen újra megjelentek a bankban. A pénzügyminiszter helyettese fogadta őket, aki lóhalálában idesietett Párizsból. Az udvariasságtól csöpögve kijelentette, hogy noha cseppet sem kételkedik a csekk hitelességében, mégis szeretne személyesen beszélni Rollinggal. Magukkal vitték az „Arizona” fedélzetére.

Rolling betegen, beesett szemekkel fogadta a miniszterhelyettest. Olyan beteg volt, hogy alig tudott felállni a karosszékből. Megerősítette, hogy ő állította ki a csekket, közölte, hogy hosszabb útra indul a jachton, s kérte, ho-gy mielőbb intézzék el a formalitásokat.

A pénzügyminiszter helyettese székének támlájába fogódzkodva, s úgy gesztikulálva, mint egy második Camille Desmoulins, szónoklatot vágott ki a népek nagy testvériségéről és Franciaországról, mint a kultúra kincsesházáról — s végül fizetési haladékot kért.

Rolling lehunyta fáradt szemét, s a fejét rázta. Végül abban állapodtak meg, hogy a Credit Lyonnais az összeg harmadrészét fizeti ki fontsterlingben, a többit pedig frankban, napi árfolyamon számítva.

Estére el is hozták a pénzt, katonai motornaszádon: Azután mikor az idegenek már mind eltávoztak, megjelent a parancsnoki hídon Garin és Jansen.

— Mindenki a fedélzetre.

A hajó legénysége felsorakozott a hátsó fedélzeten, s Jansen szilárd, zord hangon így szólt hozzájuk:

— Matrózok! Az „Arizona” nevű jacht rendkívül

veszélyes és kockázatos útra indul. Itt dögöljek meg, ha bárki életéért is kezeskedem! Még a jacht tulajdonosainak életéért és a jacht épségéért sem állok jót. Ismertek engem, vén fókák.-.: A zsoldotokat megduplázom meg a szokásos prémiumot is. Mindazok, akik szerencsésen visszatérnek hazájukba, életük fogytáig nyugdíjat kapnak. Napnyugtáig mindenki meggondolhatja a dolgot. Aki nem akarja kockáztatni a bőrét-, szedheti a sátorfáját.

Este a legénység nyolc tagja elhagyta a hajót. Helyükbe még ugyanazon az éjszakán nyolc elszánt gazfickót vettek fel; maga Jansen kapitány szedte össze őket a kikötő csapsizékeiből.

öt nap múlva a jacht már a Southampton! révben horgonyzott, s Garin és Jansen bemutatták a Bank of Englandben Rolling húszmillió fontos csekkjét. (A munkáspárt vezére ezzel kapcsolatban óvatos hangú interpellációt terjesztett elő az alsóházban.) A pénzt kifizették. Az újságok feljajdultak. Számos' városiban munkástüntetésekre került sor. Az újságírók Southamptonba száguldottak. De Rolling senkit sem fogadott. Az „Arizona” folyékony üzemanyagot vett fel és kifutott az óceánra

Tizenkét nappal később a jacht a Panama-csatornában kötött ki és rádióüzenetet küldött az „Anilin Rolling” központjához, MacLinney-t, a társaság vezérigazgatóját kérve a készülékhez. A megjelölt órában Rolling ott ült a rádiófülkében, s miközben egy nekiszegezett revolver csöve meredt rá, utasítást adott MacLinney- meja hogy általa kiállított csekk bemutatójának, Mister GÄfrnak fizessen ki százmillió dollárt. Garin New Yorkba uflfeott, ahonnan a pénzzel és magával MacLinney-vel tért vissza a jachtra. Ez hiba volt. Rolling öt percig beszélt az igazgatójával, Zoja, Garin és Jansen jelenlétében. MacLinney azzal a mély meggyőződéssel távozott, hogy itt valami nincs rendjén.

Az „Arizona” ezután a Karaib-tenger elhagyott partjai mellett cirkált. Garin beutazta Amerikát, gyárakat keresett fel, hajókat bérelt, gépeket, műszereket, különféle készülékeket, acélt, cementet és üveget vásárolt be. Ezeket az árukat San Franciscóban rakták hajára. Garin megbízottja mérnököket, technikusokat, munkásokat szerződtetett. Egy másik megbízottja Európába utazott és az orosz fehér hadsereg maradványaiból-ötszáz embert toborzott rendőri szolgálatra.

(Folytatjuk.)

,

4