Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-15 / 114. szám

izotwoK umrrer nt? roxi»

1959; JttifftHS

Dolgoznak a kommunisták,

ha van irányítás

W'

— Pusstamonostori tanulságok —

LEÁLLT a Két partszervezet A FALUBAN. Az ellenforradalmat követő forradalmi időszak ugyan fel- lelkesí tette, összeforrase tolta a kis kollektívát. Először semmire sem várva, a Kommunista Párt szervezéséhez fogtak hozzá. Később az MSZMP név alatt szervezkedtek tovább. Akkoriban együtt voltak, összefogva vezették az ellenforradalom felszámolását, törtek előre nap mint nap.

Aztán a „szélcsendben” nem tudtak mihez kezdeni. Beeveztek a révbe és csak nézték, hogyan viszi előre a fejlődés áramlata a fahi Vitorlását. Csakhogy, ahol nem a kommunisták ülnek erős kézzel a kormánynál, visszafelé is evezhet a jármű, legjobb esetben egyhelyben vesztegel.

Mint ahogy a pusztamonostori lankadó pártélet is kihatott az egész községre. A földművesszövetkezetnél — a pártirányítás hiányában —

ellenforradalmárokat is alkalmaztak. Pusztamonostor állomásfőnöke még mindig Pintér Lajos, az ellenforradalom helyi szószólója. Egyetemista fia"— miután Jászberényben réssztvett a szobordöntés, a diákok felfegyverkezésének irányításában — disszidált. A község vezetői háttérbe szorultak, a demagógok vitték a prímet, arattak sikert a falucska társadalmi életében.

A párt kiengedte kezéből a politikai élet irányítását. A nőtanáos csupán az alakulógyűlés összehívására volt képes. Februárban létrehozták ugyan az 53 tagú községi Népfront Bizottságot, de ezentúl a népfrontban sem történt semmi, mert vezetőit nem választották meg, az aktívák nem láttak munkához. A tanácsban dolgozó kommunisták tevékenykedtek, de eléggé magukra hagyatottan. A tanácsüléseket is nagyon nehéz vélt összehozni. A KISZ sikeresen próbálkozott a fiatalok összefogásával A KISZ SZERVEZET taggyűléseire állandóan eljártak idősebb elvtársak; Kezdetben igaz, kissé idegenkedtek fiatalok, később viszont várták a kommunistákat, hogy beszélgessenek, vitatkozzanak velük; A KISZ-titkár maga is párttag, így sikerült olyan szellemet teremteni az ifjúság körében, hogy két kiszista felvételéit [kérte a pártba.

Annál eredmény tel enebb

volt a köznevelés, kulturális rendezvények a fehér hollóval kötöttek barátságot. S ha volt is kulturális megmozdulás, hiányzott belőle az eszmei igényesség, a politikai nevelés. A tudományos ismeretterjesztést — a tömegek világnézeti átnevelésének legjobb módszerét — teljesen nélkülözték Pusztamonostoron. A pedagógusok, akikre számíthattak volna a falu kulturális életének kibontakozásában, az iskolában sem végeztek társadalmi munkát. Döcögve indult az úttörómo- galom; Az iskolaigazgató párttag, ő dolgozott is, amennyit tudott, s rajta kívül még három fiatal tanító. A többieket nem érdekelte a falu élete az iskolai oktatáson kívül.

Az ellenforradalom előtt termelőszövetkezeti községként ismerte a Jászság Pusztamonostort. Az ellenforradalom szétzilálta a tsz-eket, egyedül a Búzakalászban álltak helyt a kommunisták. Megmaradt a termelőszövetkezet, s azóta sokan visszajöttek. Gazdaságilag nem is állnak rosszul.

Egy-egy tsz-dclgozónak 1300—1400 forint volt a havonkénti jövedelme a múlt évben. A baj ott van, hogy egyeseket túlelőgeztek már ezévre is, nüg másokat a múlt évről sem fizettek ki. Alapszabályellenes engedményeket kapták ugyanis a Búzakalász növénytermesztői. A kapásokat harmadába vették át a tsz-től, ugyanakkor munkaegységet is írtak rá.

BAR FEJLŐDIK A SZÖVETKEZET, sokkal előbb lehetne már e hibák nélkül, önálló pártszervezete van a Búzakalásznak. Feltehetjük a kérdést: hol voltak a kommunisták, amikor a közgyűlés megszavazta e szabályellenességeket?

Tizenháromtagú előkészítő bizottság már hosszabb ideje létrejött új termelőszövetkezet alakítására. Azonban keveset törődött vele a part szervezet, nincs is még új termelőszövetkezet.

A KIS FALU TÁRSADALMÁNAK szinte minden mozzanatában fellelhető a kom munisták cselekvő jelenlétének hiánya. Csoda-e, ha tömegnélküliek maradtak a párt rendezvényei? Nem dolgoztak a tömegszervezetek, nem juttatták el a párt szavát a lakosság minden rétegéhez. Az ötvenhárom kommunista pedig képtelen a tömegszervezeteket is helyettesíteni; De még a törekvés sem volt meg teljesen bennük.

Miért?

(Folytatása következik.)

BORZÁK LAJOS

„A fasizmus nem fog diadalmaskodni" viharos jelenetek közben felfüggesztették a francia nemzetgyűlés ülését

Párizs. Waldeck—Rochet

kommunista képviselő emelkedett szólásra a nemzetgyűlés ülésén, a beiktatási vita során. Rámutatott arra, hogy Algírban rendkívül súlyos események vannak folyamatban: Massu tábornok ultimátumot intézett a köztársaság elnökéhez. „Lényegében tehát annak vagyunk szemtanúi — mondotta —, hogy felt kelő kormányt alakítanak a köztársaság ellen”. Szavait a kommunista képviselők nagy tapassal, a jobboldali képviselők pedig heves tiltakozással fogadták. „Több képviselő kiáltozni kezdett, hogy függesszék fel az ülést”. „Követeljük — folytatta Wal- deck-Rochet — valamennyi köztársasági csoport összefogását, hogy eltorlaszoljuk pártütők útját1’. „A fasizmus nem fog diadalmaskodni” — kiáltották a kommunista képviselők;

Ezután Pflimlin, a kijelölt miniszterelnök lépett az emelvényre, s közölte: az ülés felfüggesztését kérte, hogy „azok, akik a rendért felelősek, szembenézhessenek a helyzettel’’. Az ülést viharos jelenetek közben felfüggesztették; (MTI.)

Szovjetunióban járt lelkészek beszámolója a Magyar Újságírók Országos Sző vétségében

Ä Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő egyházügyi tanács meghívására a közelmúltban római katolikus, evangélikus és református lelkészek harminc tagú csoportja kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. A külföldi út j ükről hazatért egyházi férfiak kedden délután a MUOSZ székházában beszámoltak a sajtó munkatársainak a Szovjetunióbeli útjuk tapasztalatairól.

Horváth Jánosnak, az Egyházügyi Hivatal elnökének megnyitója után először dr. Langmár Lipót, siófoki római katolikus apátplébános mondotta el élményeit.

— Meggyőződésem szerint igen nagy fontossága van a népek barátsága hónapjának, s egyáltalán annak a gondolatnak, hogy a népek a mindennapi élet munkájában ismerjék meg egvmást — mondotta. Majd igy folytatta: ha a fejlődés tempóját figyeljük a Szovjetunióban, akkor a kis méretekhez szokott kis nemzet fia szinte szédül a látottaktól. Előttünk, papok előtt ennek a munkának, lendületnek, alkotásnak az ad még nagyobb értéket, hogy mindez azért történik, hogy a népnek,

az embereknek minél köny- nycbb életük legyen, ne fenyegessen senkit a létbizonytalanság réme, a hajléktalanság mostohasága. Szovjetunióbeli utunk meggyőzött bennünket arról, hogy a

Szovjetunió nem akar háborút, hiszen mindenütt hatalmas építő munka folyik, amelynek célja az alkotó, békés élet szolgálata. Ezután a protestáns egyhá zi személyek képviseletében dr. Varga Zsigmond, debreceni református teológiai professzor szólott.

fi Francia Kommunista Párt felhívása a köztársaság védelmére

Párizs (Reuter). A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdára virradó éjszaka felszólította a munkásokat: juttassák kifejezésre, hogy el vannak szánva a köztársaság megvédésére.

A felhívás hangsúlyozta a fasiszta veszély súlyosságát és azt, hogy hivatalos körök összejátszanak a lázadásra

kai bizottság felszólítja a

párt szervezeteit, hogy vegyék fel a szükséges érintkezést a szocialista párt és valamennyi köztársasági érzelmű párt- és csoport szervezeteivel, hogy végrehajtsák a dolgozók és az antifasiszta erők összehangolt akcióját a törvényesség tiszteletben tartásának kikényszerítésére. — (MTI.)

Római katolikus hittestvéreinkkel közös programunk volt legnagyobbrészt — mondotta. Majd így folytatta: láttuk, hogy kevés olyan nép van a világon, amely annyira komolyan veszi az összefüggést történelmi múltjával — a szerves kapcsolatot a jelenlegi élet és a történelmi múlt között, — mint a szovjet nép.

Észtországi tapasztalatairól elmondotta: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége messzemenően megbecsüli ennek a népnek az önálló nemzeti kultúráját. Megtudtuk — és ennek kézzelfogható nyomait is volt alkalmunk szemlélni, — hogy az észtek ma lényegesen magasabb százalékban tudják kézzelfogható dokumentumokban is meg jeleníteni nemzeti kultúrájukat, mint azelőtt, az úgynevezett független köztársaság idején.

Tapasztalatainkat a következő élményben foglalhatom össze: a Kreml megtekintése közben —, mint ahogy azóta erről itthon is sokat beszélnek — összetalálkoztunk egy csoporttal, s a legjobb szemű barátunk egyszer elkiáltotta magát: ott jön Hruscsov kormányelnök és Naszer is. Ez valóban így történt. Minden ceremónia nélkül közeledtek hozzánk. Hruscsov megkérdezte tőlünk, kik vagyunk. Bemutattak bennünket és erre udvariasan válaszolt: „Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a mi kedves vendégünket, Nasszer elnököt.” Nasszer elnök a tőle megszokott elegáns mozdulattal meghajolt. Érdeklődtek, hogyan töltjük az időt a Szovjetunióban, majd sok szerencsét és sok jót kívántak további utazásunkhoz és olyan közvetlenül, ahogy jöttek, el is búcsúztak. Azt hiszem felesleges közelebbről értékelni ezt a találkozást.

Kétségtelen, hogy egyikünk sem tudta kivonni magát ennek a rendkívül érdekes találkozásnak a hatása alól,

s rendkívül felélénkülve tárgyaltuk később is az eseményt.

Kérdést tettek fel azzal

kapcsolatban is, hogy egyes külföldi lapokban úgy tüntetik fel a magyar egyházi személyek látogatását a Szovjetunióban, mintha az kényszer hatására történt volna s nem fér össze a magyar lelkészek lelkiismereti nézeteivel. Dr. Langmár Lipót kijelentette: egy ilyen látogatás

nem érinti a világnézeti *za- badságot. A látogatáson még papi mivoltomat is gyakorolhattam, semmiben sem voltam korlátozva.

A kérdéshez kapcsolódva Morász Pál, c. prépost székes- fehérvári templomigazgató elmondotta: szívesen látogatott a Szovjetunióba, majd a szovjet ifjúság nemzeti öntudatáról beszélt. Hangoztatta:

a Szovjetunió nagy alkotásaiban mindenütt fellelhető az ifjúság munkája. A szovjet emberek öntudatosan érzik magukénak hazájukat.

Dr. Darányi Lajos, a tiszán- inneni református egyházkerület püspöke elmondotta: életemben — az utóbbi időben is — az isten sok mindennel megajándékozott, de kevésnek örültem úgy, mint annak, hogy a Szovjetunióba utazhatom.

Úgy még nem irigykedtek rám soha, mint amikor megtudták, hogy a Szovjetunióba látogathatok — mondotta. A két hetes kinntartózkodás felüdített. Azt is merném mondani, hogy gyógyított, mert bennem is sok aggoda- dalom volt.

Tapasztaltuk, hogy a szovjet nép békét akar, az emberiség javát akarja.

Szólt a vallási élet szovjetunióbeli kedvező lehetőségeiről, majd a Szovjetunióban meglátogatott három nagy vá- . rost így jellemezte: Moszkva nagy, Leningrád szép, Tallin családias. Tallinban úgy tapasztaltuk, hogy az észt nép megtalálta helyét a szocializmus országában.

Grünwalszky Károly, az evangélikus egyház egye- mes főtitkára az előtte felszólalók beszámolóját kiegészítve megjegyezte még: azok, akik utazásunkkal kapcsolatban kényszerről beszélnek, nem tudják felmérni, milyen nagyjelentősége van annak, hogy ilyen közvetlen, baráti érintkezés vált lehetővé a Szovjetunióban, valamint a Magyar Népköztársaságban élő egyházak között.

A találkozás lehetővé tette, hogy kicseréljük tapasztalatainkat és közösen szolgáljuk a világ békéjéért folyó harcot.

A sajtófogadás Horváth Jánosnak, a művelődésügyi minisztérium egyházügyi elnökének zárószavaival ért véget. (MTI).

T

A.

TOLSZTOJ

Cilin

mélnc/c

w

hifid éc/cicfja

iTTrnni'iHynrwTiyHWTgMrriPHiw'rrrwni

61.

uszító tábornokokkal. A polití

ling a homlokát ráncolta, mint aki ellen szörnyű tapintatlanságot követtek él:

— Ügy értsem ezt, hogy fogva szándékszik tartani engem ezen a hajón?

— Ügy, úgy.

i— Figyelmeztetem, hogy mint az Egyesült Államok polgára, sérthetetlenséget élvezek. Szabadságomat és érdekeimet az egész amerikai hadiflotta védi.

—• Annál jobb! — kiáltott fel Zoja haragosan és szenvedélyesen. — Minél előbb, annál jobb!...

Felállt, s kinyújtott kezét ökölbe szorította, úgy, hogy elfehéredtek rajta a kis csantocskák.

— Jöjjön csak az egész flottájuk ellenünk, jöjjön az egész világ ellenünk! Annál jobb!

A heves mozdulattól fellibbent rövid szoknyája. Ahogy itt állt ez a nő, aranygombos, fehér, matrózszabású kabátkájában, bubifrizurás hajával, az izgalomtól elsötétült, szürke szemével, felindult arcával, s ökölbe szorított kezecskéivel, amelyekben mintha a világ sorsát szorongatta volna — mulatságos és félelmetes látványt nyújtott egyszerre.

— Talán rosszul hallottam önt, nagyságos asszonyom — fordult felé egész testével Rolling. »— Az Egyesült Államok hadiflottájával akar harcba szállni? így méltóz- tatott kifejezni magát?

Selga abbahagyta a dobolást. Jókedvű lett — ami már egy hónapja nem fordult elő vele. Még a lábát is kinyújtotta és elterpeszkedett, mintha egy színházi páholyban ülne;

Zoja Garinma nézett, s tekintete még jobban elsötétült.

— Befejeztem, Pjotr Pefrovics.t. Magáé a szó..: Garin zsebre dugta két kezét, s cipője sarkára állva,

előre-hátra ringatta magát. Ajkán, amely olyan piros volt, mintha kifestette volna, mosoly játszadozott. Cseppet sem látszott komolynak, inkább azt vélhette az ember, hogy csak tréfálkozik. Csupán Zoja ismerte fel e modor mögött Garin semmilyen gonosztettől vissza nem riadó, acélos akaratát, csak ő látta, hogy ez a játékos« ság a túláradó akarat mellékterméke.

lFolytatjuk.) * v

Becsapta az alsó fedélzet ajtaját, majd ráérősen a szemközti ajtóhoz lépett, amely a fedélzeti felépítmény felé vezetett. Amikor megfogta a kabin kilincsét, észrevette, hogy szivarjáról lehullott a hamu. Elégedetten elmosolyodott; most világosan tudott gondolkodni, s már régen nem érzett ilyen elégtételt, mint ebben a pillanatban.

Kitárta az ajtót; Á felsövilágitású kabin üvegteteje alatt hárman ültek, szemüket a belépőre szegezve: Zoja, Garin és Selga. Rolling visszaihőkölt, a folyosó felé hátrálva. A lélegzete is elállt, s úgy érezte magát, mintha kanállal kavargatnók az agyát. Az orra izzadt. S ami a legszömyűbb volt: még mosolygott is, bárgyún és szánalmasan, mint egy kis tisztviselő, akit rajtakaptak, hogy meghamisította a főkönyvet (előfordult vele ilyen eset vagy huszonöt évvel ezelőtt),

—• Jó napot, Rolling —■ mondta Garin és felállt. — Lám, én Is itt vagyok, öreg cimbora.-vBekövetkezett az, aminél jobban semmitói sem rettegett Rolling: nevetségessé vált.

Ugyan mit is tehetett volna ilyen helyzetben? Fogcsikorgatva álljon, ott tomboljon, rántsa elő a revolverét éis kezdjen lövöldözni? Egyik rosszabb, mint a másik, egyik ostobább, mint a másik... Jansen kapitány elárulta — ez világos. A jacht személyzete nem megbízható ..; És a hajó kint úszik a nyílt tengeren. Minden akaraterejét megfesaítve (az erőlködéstől még meg is

roppant benne valami), elűzte arcáról azt az átkozott

mosolyt.

— Á! •— üdvözölte Garin mérnököt, meglendítve felemelte karját. — A, Garin.. No mi az, kedve szottyant egy kissé kiszellőztetni az agyát? Legyen szerencsém, nagyon örülök;.. Majd elszórakozunk egy kicsit.

Zoja éles hangon félbeszakította:

— Csapnivaló színész maga, Rolling.- Hagyja abba, semmi célja, hogy szórakoztassa a publikumot. Jöjjön be és üljön le. Csupa ismerős arcot lát itt: a halálos ellenségeit. Maga az oka, hogy ilyen kellemes társaságot választott a földközi-tengeri sétahajózáshoz.

Rolling ónos szemekkel nézett rá:

— Ahol nagy ügyekről van szó, Madame LamoUe, ott háttérbe szorulnak a személyes érzelmek; a gyűlölet éppúgy, mint a barátság.

Azzal leült az asztalhoz, Zoja ég Garin közé, olyan méltóságteljesen, akár egy fejedelem a trónusára. Két kezét az asztalra tette. Egy percig mindnyájan hallgattak. Rolling törte meg a csendet.

— Hát jó, elvesztettem a játszmát. Mennyit kell fizetnem?

Garin csillogó szemmel válaszolt, s oly jókedvűen mosolygott, mintha a következő pillanatban kedélyes nevetésiben akarna kitörni:

— Pontosan a nekem járó ötven százalékot, öreg cimbora, mint ahogy Fontainebleau-ban megállapodtunk. Itt a tanú is. — Szakállával Selga felé intett, aki komoran dobolt az asztalon. — Könyveinek átvizsgálásával nem óhajtom zaklatni. De kereken egymilliárd dollárra becsülöm a részesedésemet, persze végelszámolásként. A maga számára fájdalommentes operáció ez, hiszen annyi pénzt vágott zsebre Európában, hogy meg sem lehet számlálni.

— Bajos lesz egymilliárdot egyszerre kifizetni —> felelte Rolling. — Majd meggondolom a dolgot. Rendben van. Még ma Párizsba utazom. Azt remélem, hogy pénteken, mondjuk Mansedlle-ben, kifizethetem az összeg javarészét., s

— Ejnye, ejnye, ez kellemetlen — mondta Garin. — Mert a dolog úgy áll, öregem, hogy csak akkor kapja vissza a szabadságát, ha kifizette az összeget.

Selga gyors pillantást vetett rá, de hallgatott. Rol-