Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-15 / 114. szám

izotwoK umrrer nt? roxi» 1959; JttifftHS Dolgoznak a kommunisták, ha van irányítás W' — Pusstamonostori tanulságok — LEÁLLT a Két part­szervezet A FALUBAN. Az ellenforradalmat követő forradalmi időszak ugyan fel- lelkesí tette, összeforrase tolta a kis kollektívát. Először semmire sem várva, a Kom­munista Párt szervezéséhez fogtak hozzá. Később az MSZMP név alatt szervez­kedtek tovább. Akkoriban együtt voltak, összefogva ve­zették az ellenforradalom fel­számolását, törtek előre nap mint nap. Aztán a „szélcsendben” nem tudtak mihez kezdeni. Beeveztek a révbe és csak nézték, hogyan viszi előre a fejlődés áramlata a fahi Vi­torlását. Csakhogy, ahol nem a kommunisták ülnek erős kézzel a kormánynál, vissza­felé is evezhet a jármű, leg­jobb esetben egyhelyben vesztegel. Mint ahogy a pusztamonos­tori lankadó pártélet is kiha­tott az egész községre. A földművesszövetkezetnél — a pártirányítás hiányában — ellenforradalmárokat is alkal­maztak. Pusztamonostor állo­másfőnöke még mindig Pin­tér Lajos, az ellenforradalom helyi szószólója. Egyetemista fia"— miután Jászberényben réssztvett a szobordöntés, a diákok felfegyverkezésének irányításában — disszidált. A község vezetői háttérbe szo­rultak, a demagógok vitték a prímet, arattak sikert a fa­lucska társadalmi életében. A párt kiengedte kezéből a politikai élet irányítását. A nőtanáos csupán az alakuló­gyűlés összehívására volt ké­pes. Februárban létrehozták ugyan az 53 tagú községi Népfront Bizottságot, de ezentúl a népfrontban sem történt semmi, mert vezetőit nem választották meg, az ak­tívák nem láttak munkához. A tanácsban dolgozó kommu­nisták tevékenykedtek, de eléggé magukra hagyatottan. A tanácsüléseket is nagyon nehéz vélt összehozni. A KISZ sikeresen próbálkozott a fiatalok összefogásával A KISZ SZERVEZET tag­gyűléseire állandóan eljártak idősebb elvtársak; Kezdetben igaz, kissé idegenkedtek fiatalok, később viszont vár­ták a kommunistákat, hogy beszélgessenek, vitatkozza­nak velük; A KISZ-titkár maga is párttag, így sikerült olyan szellemet teremteni az ifjúság körében, hogy két kiszista felvételéit [kérte a pártba. Annál eredmény tel enebb volt a köznevelés, kulturális rendezvények a fehér holló­val kötöttek barátságot. S ha volt is kulturális megmoz­dulás, hiányzott belőle az eszmei igényesség, a politi­kai nevelés. A tudományos is­meretterjesztést — a tömegek világnézeti átnevelésének legjobb módszerét — teljesen nélkülözték Pusztamonosto­ron. A pedagógusok, akikre számíthattak volna a falu kulturális életének kibonta­kozásában, az iskolában sem végeztek társadalmi munkát. Döcögve indult az úttörómo- galom; Az iskolaigazgató párttag, ő dolgozott is, amennyit tudott, s rajta kí­vül még három fiatal tanító. A többieket nem érdekelte a falu élete az iskolai oktatá­son kívül. Az ellenforradalom előtt termelőszövetkezeti község­ként ismerte a Jászság Pusz­tamonostort. Az ellenforrada­lom szétzilálta a tsz-eket, egyedül a Búzakalászban áll­tak helyt a kommunisták. Megmaradt a termelőszövet­kezet, s azóta sokan vissza­jöttek. Gazdaságilag nem is állnak rosszul. Egy-egy tsz-dclgozónak 1300—1400 forint volt a ha­vonkénti jövedelme a múlt évben. A baj ott van, hogy egyeseket túlelőgeztek már ezévre is, nüg másokat a múlt évről sem fizettek ki. Alapszabályellenes engedmé­nyeket kapták ugyanis a Bú­zakalász növénytermesztői. A kapásokat harmadába vették át a tsz-től, ugyanakkor mun­kaegységet is írtak rá. BAR FEJLŐDIK A SZÖ­VETKEZET, sokkal előbb le­hetne már e hibák nélkül, önálló pártszervezete van a Búzakalásznak. Feltehetjük a kérdést: hol voltak a kom­munisták, amikor a közgyű­lés megszavazta e szabályel­lenességeket? Tizenháromtagú előkészítő bizottság már hosszabb ideje létrejött új termelőszövetke­zet alakítására. Azonban ke­veset törődött vele a part szervezet, nincs is még új termelőszövetkezet. A KIS FALU TÁRSADAL­MÁNAK szinte minden moz­zanatában fellelhető a kom munisták cselekvő jelenlété­nek hiánya. Csoda-e, ha tö­megnélküliek maradtak a párt rendezvényei? Nem dol­goztak a tömegszervezetek, nem juttatták el a párt sza­vát a lakosság minden réte­géhez. Az ötvenhárom kom­munista pedig képtelen a tö­megszervezeteket is helyette­síteni; De még a törekvés sem volt meg teljesen ben­nük. Miért? (Folytatása következik.) BORZÁK LAJOS „A fasizmus nem fog diadalmaskodni" viharos jelenetek közben felfüggesztették a francia nemzetgyűlés ülését Párizs. Waldeck—Rochet kommunista képviselő emel­kedett szólásra a nemzetgyű­lés ülésén, a beiktatási vita során. Rámutatott arra, hogy Algírban rendkívül súlyos események vannak folyamat­ban: Massu tábornok ultimá­tumot intézett a köztársaság elnökéhez. „Lényegében te­hát annak vagyunk szemta­núi — mondotta —, hogy felt kelő kormányt alakítanak a köztársaság ellen”. Szavait a kommunista képviselők nagy tapassal, a jobboldali képvi­selők pedig heves tiltakozás­sal fogadták. „Több képvi­selő kiáltozni kezdett, hogy függesszék fel az ülést”. „Követeljük — folytatta Wal- deck-Rochet — valamennyi köztársasági csoport összefo­gását, hogy eltorlaszoljuk pártütők útját1’. „A fasizmus nem fog diadalmaskodni” — kiáltották a kommunista kép­viselők; Ezután Pflimlin, a kijelölt miniszterelnök lépett az emelvényre, s közölte: az ülés felfüggesztését kérte, hogy „azok, akik a rendért felelősek, szembenézhessenek a helyzettel’’. Az ülést viha­ros jelenetek közben felfüg­gesztették; (MTI.) Szovjetunióban járt lelkészek beszámo­lója a Magyar Újságírók Országos Sző vétségében Ä Szovjetunió Miniszterta­nácsa mellett működő egyház­ügyi tanács meghívására a közelmúltban római kato­likus, evangélikus és refor­mátus lelkészek harminc ta­gú csoportja kéthetes látoga­tást tett a Szovjetunióban. A külföldi út j ükről hazatért egyházi férfiak kedden dél­után a MUOSZ székházában beszámoltak a sajtó munka­társainak a Szovjetunióbeli útjuk tapasztalatairól. Horváth Jánosnak, az Egy­házügyi Hivatal elnökének megnyitója után először dr. Langmár Lipót, siófoki ró­mai katolikus apátplébános mondotta el élményeit. — Meggyőződésem szerint igen nagy fontossága van a népek barátsága hónapjának, s egyáltalán annak a gondo­latnak, hogy a népek a min­dennapi élet munkájában is­merjék meg egvmást — mon­dotta. Majd igy folytatta: ha a fejlődés tempóját figyeljük a Szovjetunióban, akkor a kis méretekhez szokott kis nem­zet fia szinte szédül a lá­tottaktól. Előttünk, papok előtt ennek a munkának, lendületnek, alkotásnak az ad még nagyobb értéket, hogy mindez azért történik, hogy a népnek, az embereknek minél köny- nycbb életük legyen, ne fenyegessen senkit a létbi­zonytalanság réme, a haj­léktalanság mostohasága. Szovjetunióbeli utunk meg­győzött bennünket arról, hogy a Szovjetunió nem akar há­borút, hiszen mindenütt ha­talmas építő munka folyik, amelynek célja az alkotó, békés élet szolgálata. Ezután a protestáns egyhá zi személyek képviseletében dr. Varga Zsigmond, debre­ceni református teológiai pro­fesszor szólott. fi Francia Kommunista Párt felhívása a köztársaság védelmére Párizs (Reuter). A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdára virradó éjszaka felszólította a mun­kásokat: juttassák kifeje­zésre, hogy el vannak szán­va a köztársaság megvédé­sére. A felhívás hangsúlyozta a fasiszta veszély súlyosságát és azt, hogy hivatalos körök összejátszanak a lázadásra kai bizottság felszólítja a párt szervezeteit, hogy ve­gyék fel a szükséges érint­kezést a szocialista párt és valamennyi köztársasági ér­zelmű párt- és csoport szer­vezeteivel, hogy végrehajtsák a dolgozók és az antifasiszta erők összehangolt akcióját a törvényesség tiszteletben tar­tásának kikényszerítésére. — (MTI.) Római katolikus hittestvé­reinkkel közös programunk volt legnagyobbrészt — mon­dotta. Majd így folytatta: láttuk, hogy kevés olyan nép van a világon, amely annyira komolyan veszi az összefüg­gést történelmi múltjával — a szerves kapcsolatot a jelen­legi élet és a történelmi múlt között, — mint a szovjet nép. Észtországi tapasztalatairól elmondotta: a Szovjet Szoci­alista Köztársaságok Szövet­sége messzemenően megbe­csüli ennek a népnek az ön­álló nemzeti kultúráját. Meg­tudtuk — és ennek kézzel­fogható nyomait is volt al­kalmunk szemlélni, — hogy az észtek ma lényegesen magasabb százalékban tud­ják kézzelfogható doku­mentumokban is meg jelení­teni nemzeti kultúrájukat, mint azelőtt, az úgyneve­zett független köztársaság idején. Tapasztalatainkat a követ­kező élményben foglalhatom össze: a Kreml megtekintése közben —, mint ahogy azóta erről itthon is sokat beszél­nek — összetalálkoztunk egy csoporttal, s a legjobb szemű barátunk egyszer elkiáltotta magát: ott jön Hruscsov kor­mányelnök és Naszer is. Ez valóban így történt. Minden ceremónia nélkül közeledtek hozzánk. Hruscsov megkér­dezte tőlünk, kik vagyunk. Bemutattak bennünket és er­re udvariasan válaszolt: „En­gedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a mi kedves vendé­günket, Nasszer elnököt.” Nasszer elnök a tőle megszo­kott elegáns mozdulattal meghajolt. Érdeklődtek, ho­gyan töltjük az időt a Szov­jetunióban, majd sok szeren­csét és sok jót kívántak to­vábbi utazásunkhoz és olyan közvetlenül, ahogy jöttek, el is búcsúztak. Azt hiszem fe­lesleges közelebbről értékelni ezt a találkozást. Kétségtelen, hogy egyikünk sem tudta kivonni magát ennek a rendkívül érdekes találkozásnak a hatása alól, s rendkívül felélénkülve tárgyaltuk később is az ese­ményt. Kérdést tettek fel azzal kapcsolatban is, hogy egyes külföldi lapokban úgy tünte­tik fel a magyar egyházi sze­mélyek látogatását a Szov­jetunióban, mintha az kény­szer hatására történt volna s nem fér össze a magyar lel­készek lelkiismereti nézetei­vel. Dr. Langmár Lipót kije­lentette: egy ilyen látogatás nem érinti a világnézeti *za- badságot. A látogatáson még papi mivoltomat is gyakorol­hattam, semmiben sem vol­tam korlátozva. A kérdéshez kapcsolódva Morász Pál, c. prépost székes- fehérvári templomigazgató elmondotta: szívesen látoga­tott a Szovjetunióba, majd a szovjet ifjúság nemzeti ön­tudatáról beszélt. Hangoztat­ta: a Szovjetunió nagy alkotá­saiban mindenütt fellelhe­tő az ifjúság munkája. A szovjet emberek öntudato­san érzik magukénak ha­zájukat. Dr. Darányi Lajos, a tiszán- inneni református egyházke­rület püspöke elmondotta: életemben — az utóbbi idő­ben is — az isten sok min­dennel megajándékozott, de kevésnek örültem úgy, mint annak, hogy a Szov­jetunióba utazhatom. Úgy még nem irigykedtek rám soha, mint amikor meg­tudták, hogy a Szovjetunióba látogathatok — mondotta. A két hetes kinntartózkodás felüdített. Azt is merném mondani, hogy gyógyított, mert bennem is sok aggoda- dalom volt. Tapasztaltuk, hogy a szov­jet nép békét akar, az em­beriség javát akarja. Szólt a vallási élet szov­jetunióbeli kedvező lehetősé­geiről, majd a Szovjetunióban meglátogatott három nagy vá- . rost így jellemezte: Moszkva nagy, Leningrád szép, Tallin családias. Tallinban úgy ta­pasztaltuk, hogy az észt nép megtalálta helyét a szocializ­mus országában. Grünwalszky Károly, az evangélikus egyház egye- mes főtitkára az előtte fel­szólalók beszámolóját kiegé­szítve megjegyezte még: azok, akik utazásunkkal kapcsolat­ban kényszerről beszélnek, nem tudják felmérni, milyen nagyjelentősége van annak, hogy ilyen közvetlen, baráti érintkezés vált lehetővé a Szovjetunióban, valamint a Magyar Népköztársaságban élő egyházak között. A találkozás lehetővé tette, hogy kicseréljük tapaszta­latainkat és közösen szol­gáljuk a világ békéjéért folyó harcot. A sajtófogadás Horváth Jánosnak, a művelődésügyi minisztérium egyházügyi el­nökének zárószavaival ért vé­get. (MTI). T A. TOLSZTOJ Cilin mélnc/c w hifid éc/cicfja iTTrnni'iHynrwTiyHWTgMrriPHiw'rrrwni 61. uszító tábornokokkal. A polití ling a homlokát ráncolta, mint aki ellen szörnyű tapin­tatlanságot követtek él: — Ügy értsem ezt, hogy fogva szándékszik tartani engem ezen a hajón? — Ügy, úgy. i— Figyelmeztetem, hogy mint az Egyesült Államok polgára, sérthetetlenséget élvezek. Szabadságomat és érdekeimet az egész amerikai hadiflotta védi. —• Annál jobb! — kiáltott fel Zoja haragosan és szenvedélyesen. — Minél előbb, annál jobb!... Felállt, s kinyújtott kezét ökölbe szorította, úgy, hogy elfehéredtek rajta a kis csantocskák. — Jöjjön csak az egész flottájuk ellenünk, jöjjön az egész világ ellenünk! Annál jobb! A heves mozdulattól fellibbent rövid szoknyája. Ahogy itt állt ez a nő, aranygombos, fehér, matrózszabású kabátkájában, bubifrizurás hajával, az izgalomtól elsö­tétült, szürke szemével, felindult arcával, s ökölbe szorí­tott kezecskéivel, amelyekben mintha a világ sorsát szorongatta volna — mulatságos és félelmetes látványt nyújtott egyszerre. — Talán rosszul hallottam önt, nagyságos asszonyom — fordult felé egész testével Rolling. »— Az Egyesült Ál­lamok hadiflottájával akar harcba szállni? így méltóz- tatott kifejezni magát? Selga abbahagyta a dobolást. Jókedvű lett — ami már egy hónapja nem fordult elő vele. Még a lábát is kinyújtotta és elterpeszkedett, mintha egy színházi pá­holyban ülne; Zoja Garinma nézett, s tekintete még jobban el­sötétült. — Befejeztem, Pjotr Pefrovics.t. Magáé a szó..: Garin zsebre dugta két kezét, s cipője sarkára állva, előre-hátra ringatta magát. Ajkán, amely olyan piros volt, mintha kifestette volna, mosoly játszadozott. Csep­pet sem látszott komolynak, inkább azt vélhette az ember, hogy csak tréfálkozik. Csupán Zoja ismerte fel e modor mögött Garin semmilyen gonosztettől vissza nem riadó, acélos akaratát, csak ő látta, hogy ez a játékos« ság a túláradó akarat mellékterméke. lFolytatjuk.) * v Becsapta az alsó fedélzet ajtaját, majd ráérősen a szemközti ajtóhoz lépett, amely a fedélzeti felépítmény felé vezetett. Amikor megfogta a kabin kilincsét, észre­vette, hogy szivarjáról lehullott a hamu. Elégedetten el­mosolyodott; most világosan tudott gondolkodni, s már régen nem érzett ilyen elégtételt, mint ebben a pilla­natban. Kitárta az ajtót; Á felsövilágitású kabin üvegteteje alatt hárman ültek, szemüket a belépőre szegezve: Zoja, Garin és Selga. Rolling visszaihőkölt, a folyosó felé hát­rálva. A lélegzete is elállt, s úgy érezte magát, mintha kanállal kavargatnók az agyát. Az orra izzadt. S ami a legszömyűbb volt: még mosolygott is, bárgyún és szánal­masan, mint egy kis tisztviselő, akit rajtakaptak, hogy meghamisította a főkönyvet (előfordult vele ilyen eset vagy huszonöt évvel ezelőtt), —• Jó napot, Rolling —■ mondta Garin és felállt. — Lám, én Is itt vagyok, öreg cimbora.-v­Bekövetkezett az, aminél jobban semmitói sem ret­tegett Rolling: nevetségessé vált. Ugyan mit is tehetett volna ilyen helyzetben? Fog­csikorgatva álljon, ott tomboljon, rántsa elő a revolverét éis kezdjen lövöldözni? Egyik rosszabb, mint a másik, egyik ostobább, mint a másik... Jansen kapitány el­árulta — ez világos. A jacht személyzete nem megbíz­ható ..; És a hajó kint úszik a nyílt tengeren. Minden akaraterejét megfesaítve (az erőlködéstől még meg is roppant benne valami), elűzte arcáról azt az átkozott mosolyt. — Á! •— üdvözölte Garin mérnököt, meglendítve fel­emelte karját. — A, Garin.. No mi az, kedve szottyant egy kissé kiszellőztetni az agyát? Legyen szerencsém, nagyon örülök;.. Majd elszórakozunk egy kicsit. Zoja éles hangon félbeszakította: — Csapnivaló színész maga, Rolling.- Hagyja abba, semmi célja, hogy szórakoztassa a publikumot. Jöjjön be és üljön le. Csupa ismerős arcot lát itt: a halálos ellen­ségeit. Maga az oka, hogy ilyen kellemes társaságot vá­lasztott a földközi-tengeri sétahajózáshoz. Rolling ónos szemekkel nézett rá: — Ahol nagy ügyekről van szó, Madame LamoUe, ott háttérbe szorulnak a személyes érzelmek; a gyűlölet éppúgy, mint a barátság. Azzal leült az asztalhoz, Zoja ég Garin közé, olyan méltóságteljesen, akár egy fejedelem a trónusára. Két kezét az asztalra tette. Egy percig mindnyájan hallgat­tak. Rolling törte meg a csendet. — Hát jó, elvesztettem a játszmát. Mennyit kell fizetnem? Garin csillogó szemmel válaszolt, s oly jókedvűen mosolygott, mintha a következő pillanatban kedélyes nevetésiben akarna kitörni: — Pontosan a nekem járó ötven százalékot, öreg cimbora, mint ahogy Fontainebleau-ban megállapod­tunk. Itt a tanú is. — Szakállával Selga felé intett, aki komoran dobolt az asztalon. — Könyveinek átvizsgálá­sával nem óhajtom zaklatni. De kereken egymilliárd dollárra becsülöm a részesedésemet, persze végelszámo­lásként. A maga számára fájdalommentes operáció ez, hiszen annyi pénzt vágott zsebre Európában, hogy meg sem lehet számlálni. — Bajos lesz egymilliárdot egyszerre kifizetni —> felelte Rolling. — Majd meggondolom a dolgot. Rendben van. Még ma Párizsba utazom. Azt remélem, hogy pén­teken, mondjuk Mansedlle-ben, kifizethetem az összeg javarészét., s — Ejnye, ejnye, ez kellemetlen — mondta Garin. — Mert a dolog úgy áll, öregem, hogy csak akkor kapja vissza a szabadságát, ha kifizette az összeget. Selga gyors pillantást vetett rá, de hallgatott. Rol-

Next

/
Thumbnails
Contents