Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-25 / 123. szám
Lakodalom a lakodalomban írta: BAB AY JOZSEf Küldöm mindenkinek Verejtékkel írok néha egy-egy verset, Magamnak örömül, másnak csak tehernek; Pedig úgy szeretném a sorok mélyében Kék szemem szerelmét szétfolyatni kéken Mint kicseppent tintát itatós papíron, Ha boruló rímek borulását hívom. — Verejtékkel írok néha egy-egy verset, Magamnak örömül, másnak Csak tehernek; Pedig úgy szeretném széthinteni őket Barázdák árnyába jó magot termőknek, Hogy kikelten, érten, s az aratást várva 1 Ágaskodnának, mint az úbszéli nyárfa. Kitartón, névtelen küldöm mindenkinek: A kmjcáros, riadt, kócos verseimet — S lehet, hogy hiába írok, erőiködök, Mert mint ősszel szoktak a vonuló ködök, Ha gomolygó testtel fosztanak a réten, Én is ronggyá mólok eltűnőn, szerényen -... Péli Árpád Én bizony, nem restellem bevallani, hogy kora ifjúságomban már nős ember voltam .5. Hétéves koromban. Angyaltenyémyi, somogyi kisvárosból „vettem” magamnak élettánsat, aki Rozálka névre hallgatott, egyidős volt velem és mellettem ült az állami elemi iskola első osztályának lyukasra faragott padjában. Rozálka karcsú volt és könnyű, mint a frissen tépett, fehér liba toll, tudott főzni, sütni, táncolni és perlekedni, de tudott még varrni is. E mellett gyönyörűen fényesített cipőt, minthogy özvegy édesanyja, Kalamásznik Kál- mánné, született Gebesdi Kornélia négy albérlőt tartott a zsúpfedelű kis családi házban, hogy meg tudjanak élni A vizsga után, bár perzselő volt a nyár, mégis — fát tettem a tűzre. Valami rossz fát; Olyat, ami miatt könnyen előkerült a mogyorófapálca..; Már akkor is sok mindent tiszteltem, így apámat, anyámat, de a mogyorófapálcát különösen. s — Nos, ne kerteljünk — rossz fát tettem a tűzre, amennyiben utcahíres csúzlimmal orron találtam Brunner urat, a Járási Takarék- pénztár tekintélyes igazgatóját. Az igazgató úr orrából eleredt a vér és aranyfoglalatú cvikkerje is darabokra tört. Brunner úr a szomszédságban lakott s így nem volt kétséges, hogy hazamenet előbb a mi házunkba kopogtat be s csak aztán a magáéba.. : Nem mertem hazamenni. A kertek alatt beosonkodtam Rozálkáék háza mögé, és sikerült megpillantanom a menyasszonyomat i Rozálka is észrevett és kiugrott a kis ablakon át a mályvabokrok mögött. Elmondottam, mi vár rám. S mert nagyon szerettük egymást, nem volt nehéz az elhatározás, hogy megesküszünk és elhagyjuk a szerető szülőd házat... — Most mipdjárt meg kellene esküdnünk — mondotta aggodalmasan kékszemű szerelmem, Kalamásznik Rózái —, mert ez a szokás; — Ha itt esküszünk meg — magyaráztam egy szál fehér nyári ingeoskében álldogáló menyasszonyomnak —, kitudódik és elfognak bennünket. Elmegyünk és megeskü- szünk máshol, Mondjuk Lábadon. Én ismerem 5 lábodi tisztelendő urat, ministráltam is neki egyszer. De legjobb, ha most azonnal indulunk, mert édesanyám már bizonyosan keres..; Hát bizony sem könnyes búcsúcsók, sem szülői áldás nem kísértek bennünket utunkra. Rozália sem hozott semmiféle hozományt, a rajta libegő hosszú, nyárt in- gecsfcén kívül; 1 Esti harangszókor már messzi jártunk. A hold fenn ült a jegenyék tetején, s a Lábad felé vivő országutat telehintette ezüsttel és nagy, titokzatos árnyékokkal. Fogtuk egymás kezét és minden tizenöt lépés után megcsókoltuk egymást komolyan és tisztelettel, ahogy az fiatal házasokhoz illik. Igaz, néha, ha róka, vagy nyúl rohant át az országúton, Rozálka felsi- koltott és én is megriadtam, ha egy-egy boldogtalan kóbor eb futott el mellettünk, fulladozva a céltalan vándorlástól. Szomjasak voltunk és éhesek ist és mikor ezt a szomorú tényt szóvá tette ifjú hitvesem, így szóltam: — Fiatalok vagyunk, kibírjuk, édesem. Bizony, hosszú volt az út Atádtól Lábodig. És egyszer csak borulni kezdett. Valahol, a messzi Dráva felett meg- dörrdült az ég. Szél suhant el kócos hajunkon. TÖBB MINT GYANÚ Csehszlovák bűnügyi film Bemutatja a szolnoki Vöröscsillag filmszínház A csehszlovák filmalkotók kedvelik a bűnügyi témákat. A mozilátogatók emlékezhetnek a néhány évvel ezelőtt sikerrel játszott izgalmas „Emberrablók’’-ra és az „Ol- mer bűne” című ifjúsági filmre. Ez alkalommal is egy érdekes bűnügyi filmről adunk hírt; A TÖBB MINT GYANÚ című új csehszlovák bűnügyi film Ladislav Rychmann fiatal rendező első önálló játékfilmje, amelyen azonban látszik a gyakorlatlanság. A jól felépített történet, a szereplők gondos kiválasztása, a mesteri vágások feszültséggel tőlük meg a filmet, kenyetm nk~ Ferencet szidni. Akkor f&kászáXó- dott és a nyakaimba akasztotta o botja kampóját: — No, fiatalember, hogyan keW szépen köszönni? — Éljen a negyvennyolc! rik* kantattam el magam, mire Lacika elégedetten megveregette a válla-' mat és megígérte, hogy ha az isten élteti, akkor ő nevel belőlem olyan szabót, aki még atillát is tud szabni, olyant, mint az övé. Nem hiszem, hogy lett volna a világon olyan kétségbeesett madár- ijesztő, aki azt az atillát vállalta volna, de volt rajta egy gombi amihez fogható szépet nem fogok már látni ebben az életben A gomb piros csontból volt, de fekete karimával és az eredeti hivatása az volt, hogy női keblen fogja össze a kabátot. A Lacika atilláján azom bon csak mint l’art pour Vart nyert alkalmazást, s a mester tekintete mindig őrajta pihent meg, ha galambepéjét fölkavarta a politikai szenvedelem. Hát ez a gomb volt az, amely két nap óta az ingem derekában lap- pangott. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és egy óvatlan, pillanatban, mikor Lacika az asztalra könyökölt, lesodrogattam a kincset az atilláról. Meg kell vallanom, hogy a bűntudat csak a gyomromon keresztül ébredt föl bennem, de egy percig se haboztam a jóvátétellel. Még aznap délelőtt beosontam az öregtemplomba s az oltárterítő megcsókolásának örve alatt odacsempésztem a gombot az Ür asztalára. Talán egyszerűbb lett volna a Lacika zsebébe csúsztatni, de akkor a jó isten nem tudott volna róla, s én vele akartam a barátságot helyreállítani. S azon az estén csakugyan azzal örvendeztetett meg az édesanyám: — No, cselédem, kertészpecsenye lesz a vacsoránk. Hát az volt. de bicska nem kellett hozzá. Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel annak, aki szereti, de ön hamarosan felmondtam neki a barátságot. Tél végén már vizet ereszt a tök és elnyálkásodik a méze. Visszakívántam a mindennapi kenyeret, héjával, bélivel. De bizony néha ha hajával is be kellett érni. Igaz, hogy amint kitavaszodott, hetipiacos napon zöldhagymát is lehetett hozzá kapni. Ez volt a bérem azért, mert Vak Mórinak, a zöldséges kofának hazatol* torn a piacrul az üres talicskáját. Rossz esztendő járt, mostohán bánt velünk a földecskénk. Amit meghagyott a fagy, elverte a jég, le égette a nap. — Az idén aszaltcseresznyét tér* mett a cseresznyefa — vágta a sarokba esténként az apám a posztó* tarisznyát. Az is jó volt nekem mér akkor, a magjára száradt cseresznye. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét se láttuk három napig. Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor gazdag Dobákné, a csirkéskofa, rámkiáltott a muskátlis ablakukból: — Te, gyerek, szaggas a malac* hámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton! Szép, kövérlevelű papsajtok bo* dorodtak ott, a levelüket megszed* tem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával. Abból lesz énnekem jó vacsorácskám. Gazdag Dobákné igen meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj kenyeret adott napszámba. — Megállj, kenek rá mézet is-**, fordult be a kamrába. De én már akkor kívül voltam a kisajtón, és nekiestem a kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon, mert megképzett előttem az édesanyám sápadt képe. — De jó volna visszaragasztani — néztem a megcsonkuU karajra s belemarkoltam a papsajtba. Pedig most már nem volt olyan jóízű, mint azelőtt. Édesanyám azonban nem örült meg a - kenyérnek. Inkább sírva fakadt és visszaerőltette rám az ajándékom. — Én már megettem a másik ka* rajt — vörösödtem el. (Azóta se esett hazugság ilyen nehezemre.) Anyám meg azon erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Márpedig bundás gombócot. (Az meg a hajábafőtt krumplinak az ünneplős neve. Nem rossz étel az se, ha só is van hozzá.) — Hanem, tudod mát? -=! törül* gette meg anyám a szemét. — El* tesszük a kenyeret apádnak. Szegény ki lesz éhezve, ha hazaér a szőlőből. Azt már én nem értem ébren. A papsajttól jó álma van az embernek, nem feloszt meg a gyomrát. Csak hajnalban ébredtem föl a szóváltásra, ‘—Ne bántsd, fiam, jobb lesz az nektek itthon — hallottam az apám szavát. — Én elvagyok kenyér nélkül is, ellát engem az eperfa. '— No, minket se féltsen — ke- vélykedett anyám s belecsúsztatta a kenyeret a tarisznyába. — Jó az isten, ma is ád annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsaj- tacskót, sárgarépácskát, krumplics. kát. De még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Ott fe- lejtődött még a télen, s úgy megkeményedett, hogy nem vette magába a kést. Anyám örült is neki ■nagyon, mert így az egészet nekem adhatta. Azt mondta, az ő foga már nem bírja. Még akkor is a kővé vált sajtot majszoltam, mikor este az apám hazaért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: — Nó, Ferkó, találd ki mit hoztam neked? — Jaj, mit? Tán fürjecskét? •** ugrottam fel lelkendezve. — Nagyobb újság ez annál is — bontogatta a tarisznya csücskét. — Nézd-e madárlátta kenyér! Tulajdon az a kenyér volt, amit én adtam anyámnak. ä Azóta tudom, mi az a „minden- § napi kenyerünk”. 5 Itatt — Fussunk — kiáltott Rózái ka. És futottunk. Ilyen nagyot még nem futottak országúton nászutasok a házasságok történetében. Esett már. Szél, villám, dörgés és csahosked- vű falusi kutyák kergettek bennünket s észre sem vettük, hogy már rég benn tapossuk a hirtelensarat Lábod falujában, amikor egyszerre csak cigányzene és kurjongatóé állított meg bennünket. Úgy lihegtünk, mint akik elvesztették a szívük. Rozál- ka tér magához hamarabb és kicsavarta a vizet hajából és hosszú ingecskéjéből. Aztán a vigalmaisságos falusi ház ablakához húzódott és bekém- lelt. — Lakodalom van odabent, képzeld .:: — susogta. Suttogott, pedig kiáltozhatott is volna, mert odabenn ropogott a fapadló, durrogott a bőgő és sikoltozott a klarinét Abban állapodtunk meg, hogy én megyek be előbb menedéket kérni. Elvégre én vagyok a férfi.., így is történt Eleinte észre sem vette!?, de a cigányok egyszerre csak abbahagyták a muzsikát és Ö úgy bámultak rám, mintha a ® fellegekből pottyantam volna eléjük. Folyt rólam a víz és tócsa támadt a lábam körül; Hajam eltakarta az arcom, és bár nem állítom, hogy szép és vidám cselekedet egy lakodalom kellős közepén: de olyan keservesen kezdtem zokogni, hogy a lakodalmasok egyszerre észrevették. Fag- ^ gattak, törölgettek, forgattak, nevettek; biztattak, sajnáltak, míg aztán végre szedtem ösz- sze annyi emberséget, hogy ®egy Ids csúcsosvállú vénasz- szony kérdésére válaszolni tudjak: * Ezt kérdezte a néni: — Osztán egyedül vagy, édöském? — Nem én, odakünn van a feleségem is ... — A feleségöd? A tijed? — Igen. Neve szerint Kala- másznik Rozália. Erre aztán harsogva kezdett kacagni a lakodalmas gyülekezet. — Hát osztán, mi a neved? Megmondtam. — Jémisesvmáriáfrt, hiszen te akkor atádi vagy! Persze, hogy az! Most már mecrösmé- röm! Éh viszök hé péhtőkön- ként túrót, teifölt, toiást. miegymást az édösanviának' A lakodalmat ülő fiatal féri lépett most hozzám, felemelt <§ és azt kérdezte; 5 — Osztán mikor nősültél 2 meg? <3 — Ma délután! 2 — És már mög Is Szöktél 5 az asszony elül? — Nem én! Hisz az előbb mondtam, hogy odakünn van az utcán. Fél perc kicsiny idő, de annyi sem telt el. s a „feleségem” már ott szipogott mellettem. Száraz ruhát kaptunk. Terítették. Etettek. Nevették. Itattak. — Ki a fényé gondúta véna, hogy dupla lakodalom lesz ebbe a házba! Cigányék, hé, oda a nótával! Olyan vidám és kedves kavarodás támadt, hogy nekem is, meg a feleségemnek is visszatért a bátorságunk. Különösen a menyasszony volt aranyos, jóságos, etető-ltató, meg a klarinétos, ez a félszemű, bibircsókos cigány, ügy kacagott, hogy az ép szeméből potyogott a páratlankönny. — Hát hajják, no hát haj- ják! — visítozott. — Aszón- gyá, hogy odákinn ván a kedves felesége! Hát vakulják meg a füleimre, ha én még illen árányos m&rhásá- got láttam! Egyszerre azonban kocsizörgés hallatszott az uSvar felől. Uj vendégek rohantak be... Elől a sánta Fillér Ágoston írnok, az anyósom albérlője. Nyomában a nagyapám, bőrig ázottan, vizes arca sápadt volt az aggodalomtól. A2tán Bobunék csizmadia; Cn ebben a pillanatban eltűntem a hosszú asztal alatt, de hitvesem nem. ö pirult arccal állt fel és még mielőtt nagyapám utánam tudott volna hajolni, rákiáltott: — Ne tessék bántani a férjemet! Bobunek, a csizmadia vad hahotában tört ki. És e hahotát olyan áldottízú falusi röhögés követte, hogy nagyapám is elmosolyodott. Ö, naív lélek ám, aki azt hiszi, hogy mingy ár kocsira raktak bennünket. Előbb egy kis szíves-lelkes evés-ivás a váratlan vendégekkel. Artán a dolgok tisztázása. Hát hogy hogyan is találtak ránk ilyen bizonyossággal? Ó, olyan egyszerű :.. Anyám is ég özv. Kala- másznikné, szül. Gebesdi Karolina is végigfutották a várost, minthogy még harangszóra sem kerültünk haza. Rotter Feri, a fűszeres közölte anyámmal, látott bennünket karöltve végigsietni a Veréb utcán. Éppen a Simon- gáti utcába fordultunk be. A Simongáti utcában is láttak bennünket. És éppen Gólya Gizi, aki mióta nyugalomban van, ott lakik házuk ablakában; A lábodi országúton ballagott hazafelé Bobunek, a csizmadia, s egy bokorba búit a hirtelen támadt vihar elől. Észrevette a futásunkat, megismert bennünket, kiáltott is, de nyilván akkor döröghetett, s így nem hallottuk; Ennyi keresési hirtelenhir után gyorsan kocsira ültek, s uccu neki Lábod irányában. Benn a faluban a templom előtt az éjjeliőrt kérdezték meg, vajon nem látott-e égy törpeházaspárt? — Ahun vigadnak-e, a Borostyán Gejza lakodalmán, majd mögöszik ükét a pecsenyével együtt, oll an édöeek. Ippeg most gyüvök onnét. * Nos, nászéjszakára nem került sor.:. Én a saroglyábán aludtam hazafelé, s leányságába visz- szadobbtt hitvesem az írnok ölében. De azért szép házasság volt.:. Rossz nyelvek szerint már csak azért is, mert igen rövid ideig tartott.:» Kemény Erzsébeti Tavaszi strófák Reggel csicsergő fecskera) repült házunk előtt a drótra. Ez a főpróba! Víg kottafejeket hullatnak a porba. Kislányom örökké a tükör előtt áll. gondosan eligazít minden kis tincset. Tegnap játszott még..-. Ma öntudatlan fonja már a fiák szíve köré a bilincset. * A szél nem győzi összeterelni a felhőkölyköket, minduntalan szét- futkosnak és látni engedik az ég frissen mosott kék nylon ingét.
