Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-23 / 121. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Í9Í8. «50* 58?

*

A néptől függ a pártütők ellen és a köztársaság érdekében megindult küzdelem

„ életU’^gamcdi”

üme^ie

Irta: BORISZ PISCSIK

Párizs (MTI). . A Paris- Journal jelentése szerint Pflimlin miniszterelnök hajlandó megbízottat küldeni de Gaulle tábornokhoz, hogy megkezdje vele az egyezkedést. Szerdán este Antonie Pinay-nek, a jobboldali függetlenek elnökének Pflimlin- nei folytatott tárgyalásán hozott volna — a lap szerint — „ miniszterelnök ilyen döntést. Pinay a megbeszélésüket követő nyilatkozatában hangoztatta: „A hadsereg és Algéria európai és muzulmán lakossága bizalommal van De Gaulle iránt. A közvélemény egy széles rétege az anyaországban is abban reménykedik, hogy ennek nyomén rövidesen létrejöhet a béke Algériában. Ezt az esélyt nem szabad elszalasztani, mert egyébként az algériai helyzet visszatérne a korábbi fejlődéshez, ami pedig a probléma nemzetközivé tételéhez vezetne”:

A Paris-Journal hozzáfűzi, hogy e „csábító elgondolás” előtt két akadály merül fel:

1. A nemzetgyűlés nagy részének ellenséges magatartása és mélységes bizalmatlansága.

2. De Gaulle tábornok elutasító álláspontja, a tábornok és „rendszer” keretén belül nem hajlandó feladatot vállalni.

A De Gaulleisita Párisién Libébér ugyancsak arról értesül, hogy Pflimlin egyezkedni próbál De Gaulle tábornokkal

A Combat a helyzetet úgy jellemzi, hogy a kormány borotvaélen táncol és ez az állapot néhány napnál tovább nem tarthat.

A szocialista Povulaire a szükséges egységről beszélve és óvatos formában ugyan, de nem zárja ki a kompromisz- szum lehetőségét „a szó nemes értelmében”; A szocialista párt hivatalos lapja továbbra is De Gaulle ellen foglal állást. A tábornok „súlyos felelősséget vett magára — írja —, amely összeférhetetlen azzal, hogy magát olyan embernek hirdeti, aki egy táborba tömöríti a franciákat. Úgy látszik, számára a legrosszabbnak a politikája az egyetlen kivezető út, hogy hatalomra kerülhessen.

— A Liberation sürgeti, hogy a kormány oszlassa el a jelenlegi kétértelműséget. Tudnunk kell, vajon az illegális bizottságok, amelyek erőszakkal léptek a törvényes hatalmat gyakorló hatóságok helyébe, továbbra is működni fognak-e.

Az Humanité ugyancsak aláhúzza, hogy a lázadó tábornokokat mindeddig nem váltották le parancsnoki tisztjükből;

Waldeck-Rochet vezércikke

rámutat arra, hogy „nyugtalanítók egyes folyamatban

lévő alkudozások”, nem szabad elfelejteni — írja —, hogy a pártütők Algériában támaszpontot teremtettek meg arra, hogy nyomást gyakorolhassanak Franciaországra a köztársasági intézmények lerombolása és a De Gaulle személyi hatalmának megteremtése céljából. De Gaulle és bűntársai Párizsban megkettőzik nyomásukat a kormányra és a parlamentre. Ha igaz is az, hogy a kormány kötelezettséget vállalt a köztársasági törvényesség megvédésére. Nem kevésbé igaz, hogy habozik meghozni a szükséges intézkedéseket a pártütők ellen — szögezi le

Djakarta (AP). Hansono őrnagy, az indonéz hadsereg szóvivője szerdán este közölte, hogy a djakartai kormány csapatai szerdán befejezték morotai-sziget megszállását. A kormánycsapatok kedden szálltak partra a szigeten és elsőnek a repülőteret kerítették hatalmukba.

A Szolnoki Űttörőházbam ma este 6 órakor az általános iskolai tanulók rajz- és kézimunka kiállítása nyilik meg, melyet a gyermeknap alkalmából rendeztek.

24- én délelőtt az óvodákban mindenütt mesedélelőt- töt tartanak és diafilmeket vetítenek. Ugyanezen a napon a városi tanács kultúrtermében — szovjet-magyar gyermektalálkozó lesz, melyen együtt örülnek, szórakoznak a két nemzet legif- jabbjai;

25- én a gyermeknapon

’VaMeck-Rochet az Humanité vezércikkében.

„Végeredményben a néptől függ a pártütőik ellen és a köztársaság érdekében megindult ütközet. A nép az egész országban nagyszerűen válaszolt. Ezer és ezer bizottság alakult már a szabadságjogok és a köztársaság védelmére. Ennek az egységmozgalomnak mindenütt, az üzemekben, a munkahelyeken, a városokban és a falvakban meg kell szerveződnie. Ki kell szélesülnde: így menthetjük meg a szabadságjogokat és a köztársaságot1 ’ — hangoztatja Waldeck-Rochet.

A 48 kilométer hosszú és 20 kilométer széles szigetet az északcelebeszi felkelők áprilisiban foglalták eL A második világháborúban egy- időben ezen a szigeten volt Macarthur tábornok főhadiszállása. (MTI).

— a szabadtéri színpadon este 6-kor a Költői Anna úti iskola tanulói megismétlik a „Szolnoki tollfosztás’’ című nagysikerű táncos népi játék előadását. Ugyancsak 25-én a tervezett rollerveirsenyen kívül a Táncsics Mihály úton az óvodások és alsótagozatos tanulók görkorcsolya és kis- kerékpár versenyét is megrendezik. A gyermeknap alkalmából még sok színes vidám hangulatos meglepetésről gondoskodnak a kicsik számára.

Ä napfényes nyár egyik legszebb ünnepe a nemzetközi gyermeknap. 1950 óta minden évben május végén vagy június elején a gyermekeket, vagy ahogyan a Szovjetunióban nevezik, az „élet virágait” ünnepeljük. Kilenc évvel ezelőtt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsülésén határozták el a világ haladó asszonyai, hogy minden évben — nemzetközi gyermeknapot tartanak.

Ez az ünnep — hangzik a határozat — emlékeztessen minden szülőt, — minden anyát, minden becsületes embert — bármilyen nemzethez tartozik is, bármilyen világnézetet vall — hogy mindannyian felelősséggel tartozunk az emberiség drága kincséért, a jövő nemzedékért

1950-ben a világ 51 országában, 1953-ban már 60 országban, tavaly pedig még több helyen emlékeztek meg a nemzetközi gyermeknapról.

Az ünnepi előkészületek idején eszembe jutott egy kis történet...

s;; A fiúcska már alig várta a reggelit, mert tudta, hogy utána legkedvesebb időtöltése, a játék következik. A reggeli napfényben fürdő utcán vígan futott a játszótér felé, ahol már lapátokkal, ásókkal és babákkal „felszerelt“ pajtásai várták. Az anya alig birta követni fiát, de féltő tekintete mindenütt a nyomában járt. Néhány óra múlva a friss levegőtől és az áradó napfénytől kipirult arcú fiúcska fáradtan, de boldogan fogta édesanyja kezét, hogy ebéd után kipihenje a játék „fáradalmait’’;

Egyik reggel azonban a játszótérre siető gyerek megtorpant és az égre bámult. A kék égbolton fehér csíkot húzó léglökéses repülőgépek száguldottak. A kisfiú, aki már hallott a háború pusztításairól (hiszen az ő családjából is áldozatot követelt), eldobta a játékszereit, s ahogy csak a lába bírta, visszafutott édesanyjához. —; Csak az anyai ölelés nyug-* tatta meg a reszkető gyereket, aki így szólt:

— Édesanyám! Vigyél engem olyan helyre, ahol nincs ég; ä.

... Nemrégiben egy nemzetközi tanácskozáson azt hallottam, hogy mindez az Egyesült Államokban történt. Valamelyik külföldi újság úgy írt az esetről, mintha Chiliében játszódott volna le. Sokan azt állítják, hogy a történet színhelye Nyugat-Németország. —- De egyben valamennyien megegyezünk: minden becsületes embert megrázkódtat, hogy korunkban, a XX. század közepén megszülethetett az égbolttól remegő gyermek legendája.

Mily szörnyű, hogy ifjú nemzedékünk háborús félelmek közepette nő fel. Milyen nyomasztó gondolat, _ hogy gyermekeink a háború rémeitől félnek, ahelyett, hogy mindig csak az élet napos oldalát látnák.

Sajnos azonban a világon még léteznek azok az erők, amelyek sajnálkozva veszik tudomásul, hogy a szomszédunkban lakó asztalos lánya egyetemre jár, hogy idősebb fiam nemsokára befejezi az iskolát és nagy terveket sző, hogy öccse minden nyáron úttörő táborban tölti a szünidőt. Nem szeretik azt sem, hogy kínai ifjak és leányok vidám dalától visszhangzottak május elsején Peking utcái, hogy a csehszlovák pionírok nemzetközi tábort szerveznek festői szépségű hegyeik között, s félve gondolnak arra, hogy szerte a világon olyan nemzedék növekszik fel, amely jól tudja, hol keresse a boldog jövőt, az élet igazságát

■ ■! .... ..i —

Mil

yen lesz a könnyűiparban a jövő évi nyereségrészesedés

A Könnyűipari Minisztérium vállalatainak az iparigazgatóságok most küldik ki az értesítést a nyereségrészesedés feltételeiről. A könnyűiparban az alaprentalbilitást az 1957 utolsó háromnegyedévéhez mérik, mivel a minisztériumhoz tartozó gyárak már a múlt év második negyedévében is rendezett körülmények között dolgoztak és elérték a korábbi termelési szintet. Ezek az üzemek tehát csak akkor kaphatnak nyereségrészesedést 1958. évi munkájuk után, ha jobb gazdasági eredményeket mutatnak fel, mint amilyen a múlt év utolsó kilenc hónapjában volt. Ezen a héten minden gyár megismeri azokat az adatokat, melyek birtokában a gyárak vezetői kiszámíthatják, milyen gazdaságosan kell dolgozniuk ahhoz, hogy a többlet- nyereségből részesülhessenek.

■ ■*<

Az indonéz kormánycsapatok előnyomulása

..........

Miv

el készülnek a gyermeknapra?

Emlékeimben örökké él

A SZOVJETUNIÓBAN jártamkor naplót vezettem azon élményeimből, melyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám. Naplómban ez a dátum, hogy: 1958. jan, 6. Kijev '— bár időben, már néhány hónapos — emlékezetemben úgy él, mint a tegnap.

Első benyomások, első hatások, ugyan ki ne emlékeznék erre az igazán elsőre, ki hasonló körülmények között járhatott a szocializmus országban. Én is úgy vagyok vele, mint amelyik gyerek először lépi át az iskola kapuját s azt soha ki nem lehet emlékezetéből törölni. Büszkén mondhatom, hogy januárban én is egy iskola: a szocialista élet-társadalom iskolájának a küszöbét léptem át, amikor Kijev városában leléptem a vonatról, hogy aztán az életem további útján kísérjen végig emlékezve az ott látottakra, tapasztalatokra. Szimbolikusan kifejezve „táplálék” volt ez a javából, mely elősegíti egy fejlődő élet-társadalom előbbrehaladását, célja a szocializmus kialakulása és megvalósulása felé.

Hideg, havas, télies idő és forró, meleg szívek. Ez talán a legkifejezőbb arra, ahogyan az ukrán munkás- paraszt és értelmiségi fogadott bennünket gyönyörű fővárosukban;

Ez a város már csak azért is emlékezetes marad, mert egyik leghívebb tükrözője a cári világ embertelen, embereket megkülönböztető s végső soron a dolgozókat gyűlölő társadalmának. S ugyanakkor híven dokumentálja a ma szovjet társadalmát, ahol egyenlő mértékkel mérik az embert munkája alapján.

Szinte szembetűnő és az emberi méltóságot sértő, amikor tolmácsunk a Vlagyimir-hegyről lemutatva a Dnyeper balpartján fekvő városrész ismertetésénél ezen szavakat tolmácsolja:

— Ott látják a proletár munkásnegyedet s az ottla- kóknak talán még joguk sem volt, hogy erre a részre átjöjjenek. Ott, odaát bontakozik ki a cári világ dolgozók sorsát-életét megkeserítő és elnyomó világa.

Gyárnegyedek óriása mellett apró házikók zsúfoltsága, egészségtelen körülménye. Ugyanakkor ideát a fény és pompa kifejezői, a hatalmas gyönyörű épületek, amit, mint műemlékeket, féltő gondossággal őriz az Ukrán Köztársaság. Ez a rész volt az arisztokráciáé, mely formájában, és tartalmában minden értéke mellett hirdeti a társadalom mai tagjainak a múlt átkos mivoltát. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezen átkos örökséget hirdető objektumok ma az ukrán milliók felemelkedésének, felfelő ívelő jómódjának, kultúrigényeinek kielégítésére állíttattak be.

HÁROM OBJEKTUMOT ragadok ki az eddigi megállapításaim igazolására. Kezdeném talán a Szófia székes- egyházzal, mely 1037-ben épült Bölcs Jaroszláv fejedelem parancsára. Várszerű épületének kupolái 7 kilogramm

arany bevonatával messziről hirdette évszázadokon keresztül az ukrán föld gazdaságát. A jaraszlávi idők me- sébeillő szépségét, kifogyhatatlan fenségességét őrzik azok a XI—XII. századbeli képek, freskók, melyek eredetiben láthatók. Vagy az a faragvány, mely tiszta hársfából vannak faragva, de színarannyal bevonva 15—20 négyzetméternyi felületével. Akaratlanul Í6 az jut eszembe, hogy nem véletlen a várszerű építkezése sem, mint ahogy ez így is van. Azonban nemcsak a szomszédos fejedelemségek elleni védekezés tette ezt szükségessé, hanem a kor hűséges kifejezőjeként az a tény is, hogy kizárni, bevehetetlenné tenni ezen erődöket — melyek magukban hordozták például a gazdasági és kulturális felemelkedést — a munkások, pórok, a dolgozók részére. Mintahogy a Dnyeper szinte elzárta a munkásnegyedet a gazdagok negyedétől — mint már azt említettem —, úgy zárta be magába a kultúrát, a műveltséget a Szófia és az ehhez hasonló épületek sokasága s tette ezzel meg- közelíthetetlenné az egyszerű nép fiai számára. Úgy foglalhatnám össze, hogy a Szófia a magasain kiugró, aranynyal bevont kupolájának hirdetője volt annak a gazdagságnak, amit milliók verejtékes munkájából tudtak megépíteni, úgy a világ, mint a várszerű építkezés tövében nyomorgó nincstelenek felé, amire a pór felnézhetett, de részére nem lehetett.

MA EZ A SZÉKESEGYHÁZ mint múzeum, féltveőrzött műemlékként hirdeti a múltat, de ugyanakkor a jelent is, megnyitva kapuit mindenki előtt;

Másodiknak említeném az Operát, mely hűen őrzi és egyben fejezi ki az ukrán nép művészetét úgy formájában, mint tartalmában. Az 1630-ban épült monumentális épület estéről estére ezrekkel megtelve elégíti ki művészein keresztül a dolgozók kultúrigényét.

Legközelebb állt hozzám, pedagógushoz, az Ifjúság Háza, mint a jelennek, ennek a társadalomnak azon létesítménye, ahol naponta 5—6000 gyermek töltheti el idejét szórakozva vezetőiknek irányítása mellett, vagy tanulnak a különféle szakkörökbe a legjobb tanárok, írók, művészek és tudósok segítségével.

Aki ebbe az Ifjúság Házába belép, megérti azt, hogy az előző cikkemben miért írtam e sorokat: A béke és a jövő iránti szeretet legszebb kifejezője a gyermekekről való mérhetetlen nagy gondoskodás.

Bár az Ifjúság Háza nevet viseli, két dolgot figyelhettem meg. Egyik az, hogy leginkább a pionírok birtokolják e hatalmas és szépen felszerelt épületet, meri a Komszomolnak külön székháza van, de mint vezetőket, irányítókat, mint tapasztalatokban gazdagabb ifjút, ott találjuk egy-egy szakkör, raj, vagy őrs élén a komszo- molistát. Csak azt a kis komszornolszkát kell emlékezetembe idéznem, aki néhányunk at még arra is felkért, nem is felkért, hanem magával ragadott kedvességén, öntudatos, példamutató és tegyem hozzá, tekintélyt árasztó-sugárzó magabiztos fellépésével. Örömmámorban jutott -eszünkbe pékünk, kik ott játszottunk a gyereksokaság közepette ez a néhány sora Petőfinek: Gyermek

vagyok, gyermek lettem újra... Milyen jó volt látni Dobos Dezső bácsit, amint — ha nem is lovat, de egy siergő kényelmes székét lovagolja meg, vagy dr. Nagy János elvtárs a lesiklón hátán csúszva s fejjel lefelé érkezik meg mindannyiunk nagy nevetése közepette. Úgy játszottunk, úgy örültünk, mint egy gyermek, mert állítom, hogy ki e házba beteszi a lábát, ifjúvá lesz, ahol a játéktermek szakszerű irányítása mellett feledtetik a felnőttel a mindennapi élet dolgos és egyben fárasztó óráit;

SÓHAJKÉNT HANGZIK, csak úgy suttogva a játSc

hevében egyikőnknek is, másikónknak is a száján. Vajh’ mikor lesz nálunk ehhez hasonló létesítmény, ami mindenféle szempontból dokumentálja az ifjúság iránt érzett mérhetetlen megbecsülést, felelősségérzetet, ahol annyi felelősséget éreznek a legifjabbak szervezete iránt az idősebb ifjúsági szervek, min' a Komszomol érez a pionírok iránt. Ahova minden igényt kielégítő tudattal özönlenek ezrei s azt meg is kapják. Hiszem azt, hogy nálunk egy hasonló létesítmény munkáján keresztül mérföldes léptekkel tudnánk előbbrehaladni ifjúsági szervezeteink egészséges kapcsolatának kialakítása útján. Meg kell találnunk nekünk is azt a .közöst”, ahol egy szívvel, egy akarattal, egy célért, egy emberként fog össze a munkás-parasizt-értelmiségi ifjú, a kiszista, az úttörő, Egy hasonló létesítmény munkája, ami benne folyik, annak szocialista tartalmán keresztül lehet ez a „közös”, Itt lehetséges az ifjúság nevelése úgy, hogy ő maga is évek múltán ifjúsági nevelővé váljék, s idősebb korában, munkahelyétől függetlenül érez mindenkor felelősséget a jövő nemzedéke neveléséért s megy öreg fejjel is vissza a gyermekek közé, mert ott igazán jól érzi magát.

Biztos vagyok benne, hogy a fentemlített komszo- molszka évek, de évtizedek múlva is, mint amilyen odaadással végzi nevelői munkáját jelenben, ugyanígy fog a jövőben is szíwel-lélekkel visszatérni és kivenni részét a jövő generációjának fejlesztéséből a szocializmus elve alapján.

ELVI AI,APÓN a mi 'ifjúsági szervezeteink között a nevelési kérdésekben egység van. Azonban a gyakorlati kivitelezés még eléggé sok nehézséggel küzd. Például a KISZ tagjainak bekapcsolódása az úttörő szervezetek életébe még koránt sem kielégítő, bár eredmények e téren is vannak. Gyors fejlődésünk azonban szükségszerűen írja elő számunkra, hogy a magasabb korosztályú ifjúsági szervezetünk legjobbjai tevőlegesen vegyék ki részüket az ifjabbak nevelői munkájából s nem utolsó sorban a munkás ifjúság személyes jelenlétével és példamutató tevékenységével erősítse a munkásosztály vezető pozícióját e szervezetben is, s ezen keresztül segítséget nyújtani pedagógusainknak a nevelői munkában, mely hivatva van a szocialista tudat kialakítására.

PAPP LÁSZLÓ tanár