Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-23 / 121. szám

1958. május 23. SZOLNOK MEGYBT NÉPLAP 3 Kérdezzen — felelünk öt évi tagság alapján részesülhet rokkantsági nyugdíjban a tsz-tag Jávorezki Pál abádszalóki levélírónk aziránt érdeklő­dött, részesülhet-e rokkant­sági nyugdíjban. Mint leve­lében, írja, 1948-tól 1953-ig tsz-tag volt. Ekkor elvesztet­te munkaképességét, de meg azóta sem rendeződött ügye. A Termelőszövetkezeti Ta­nács Megyei Irodája az aláb­bi választ adta Jávorsziki Pál kérdésére: A nyugdíjtörvény értelmé­ben ötévi tagság alapján, — életkorra való tekintet nél­kül, az a tsz-tag részesülhet rokkantsági nyugdíjban, aki munkaképességét legalább kétharmad részben elvesz­tette, 1953. január hó 1. nap­ja előtt lépet be tagként ter­melőszövetkezetbe, jelenleg is tsz-tag és tagsági ideje alatt az évi 120 munkaegy­séget teljesítette, vagy annak teljesítésében egészségi álla­pota akadályozta, illetve a tsz-töl pénzben, vagy ter­mészetben nyugdíjat kapott és a háztáji föld kivételével nincs földingatlana. Ha tehát J ávorsxki Pál 1948. évben lépett be a ter­melőszövetkezetbe és jelen­leg is tsz-tag. akkor is igény- jogosult nyugdíjra, ha mun­kát ténylegesen csak 1953-ig tudott végezni. .— Forduljon ezért közvetlenül a tsz veze­tőségéhez, ahol az előírt nyugdíjigény-bejelentőlapot ki fogják tölteni és elbírá­lásra felterjesztik kérelmét az Országos Nyugdíjintézet­hez. Amennyiben a tsz-tag- sága 1953. évben megszűnt, úgy nyugdíjigény-jogosultsá­ga elveszett. A Termelőszövetkezeti Ta­nács Megyei Irodája közvet­lenül is eljárt volna levél­írónk ügyében a tsz vezető­ségénél, de nem írta meg, hogy melyik termelőiszövet­kezet tagja. Vasárnap vendége­ket fogad a mesöhéki Táncsics Tsz A mezőhéki Táncsics Tsz nemcsak a szolnoki járás, hanem Szolnok megye egyik legjobb közös gazdasága. A termelőszövetkezetről sokat hallottak már a cibakház! egyéni gazdák is. Éppen ez­ért elhatározták, adandó al­kalommal megnézik; A ci- baíkházi földművesszövetke­zet a helyi párt- és tanács­vezetők segítségével vasár­nap szervezi a látogatást. A cibakházi egyéni gazdák bizonyára alaposan körülnéz­nek ipajd és saját szemük­kel győződhetnek meg, mire képes a nagyüzem. Megszólalás tankönyv-ügy ben — Levél és riport helyett — A kisiparosok önkéntes biztosításáról Tuzó Istvánná tiszabői varrónő arra kért felvilágo­sítást szerkesztőségünktől, hogy jogos-e a 60.— Ft-os tagdíj, amelyet a Kisipari Szövetkezet Kölcsönös Biz­tosító Intézet állapított meg. Kérdésére a fenti szerv tá- jékoztatása alapján az aláb­biakat válaszolhatjuk: A magánkisiparosok ön­kéntes biztosításban résztve- !te fenek, amennyiben az ide­vonatkozó szabályzati ren­delkezést magukra nézve kö­telezően elismerik. A járulé­kot a tiszta jövedelem után ücell fizetni, melynek kulcsa ei járulékalap 6 százaiéira. A járulék összegét a jövedelmi adó végleges összege alapján állapítják meg. Az olyan kis­iparosok, akik új iparenge­déllyel rendelkeznek, de vég­leges jövedelmi adókiveté­sük még nincs, egységesen havi 60 forint járulék fize­tés mellett vehetők fel bizto­sításba. A járulék összegét minden évben az alközpont július vé­géig felülvizsgálja és megál­lapítja a következő évre ér­vényes járulékösszeget. A fe­lülvizsgálatot az adóhatóság adófőkönyvei alapján végzik el. Tűző Istvánná 1957 már­cius hónapban kapta meg iparengedélyét. Biztosítósba 1957, április 1-től lépett be. Részére nem volt adókivetés akkor, amikor a többi kis­iparos járulékait 1958. évre megállapították; A szabály­zati rendelkezés értelmében azok a kisiparosok, — akik iparengedélyüket 1957. év­ben kapták, a járulékot 1958. évre is az egységesen meg­állapított 60 forint összeg­ben tartozik fizetni. Ebben az évben is megtörténik a járulék felülvizsgálata, — s amennyiben az adókivetés összege indokolttá teszi azt, az alközpont megváltoztatja a járulék összegét minden érdekelt önkéntes biztosított kisiparosnál. Irtsuk a kártevőt Eljött az idő, hogy felké­szüljünk a lucerna- és a vö­röshere magfogásra. Már az első kaszálás, széna be szárá­éi ás, betakarítás után hozzá kell látnunk a kártevők el­len történő védekezéshez. — A Magtermeltető Vállalat a tsz-eknek, csoportoknak egyéni gazdáknak egyaránt díjtalanul bocsát rendelke­zésre védőszert a szerződött magfogásos terület védelmé­re, mégpedig kát. holdanként 30 kg Agritox-ot vagy 15 kg Nikéről porozószert. A porozást két részletben kell végrehajtani. A betaka­rítás után ajánlatos könnyű fogassal, vagy még eredmé­nyesebb rózseboronávál a hajnali órákban meg járatni a területet. A kártevők ebben az időben nincsenek rejte­lmükben. így a boronálás tete­11 Kertváros“ jeligére üzeni az ORSZÁG- VILÁG: „Kolorádóbogarak és hangyák ellen csupán a DDT porozó, vagy permetező­szerrel védekezhet...” A MÜ- NÖSZER kiadásában megje­lent tájékoztató a kolorádó­bogarak ellen történő véde­kezésről így ír: „A burgonyabokor fejlett­sége szerint kát. holdanként 4—6 kg „Holló—10‘‘ DDT olajos emulzióval, vagy kát. holdanként 1 kg 50 százalékos DDT hatóanyagú Hungária Matador permétezőszerrel (a gép típusától függően 150— 400 liter vízbe keverve) vé­dekezzünk a burgonyabogár ellen. Az 50 százalékos DDT- permetezőt csak a növényvé­dő állomás használhatja.’* Szép dolog az olvasóknak történő segítségnyújtás, ta­nácsadás. Különösen, ha szak­szerű. Laptársunké — mint a fen­tiek mutatják —, nem volt az. .a de mir el ? mes részüket megsemmisíti Ha a kártevő továbbra is mutatkozik, holdanként 5 kg Nikerol-lal, vagy 10 kg Agri- tox-szal kell folytatná a vé­dekezést. Az Agritox-ot csak a délutáni órákban, Nikerolt bármikor lehet szórni. A má­sodik porozást zöldbimbós ál­lapotban, a vállalat által biz­tosított porozószerrei: hol­danként 20 kg Agritox-szal keli végrehajtani. A kenderesi Növényvédő állomás a porozást díjtalanul végzi el a termelőszövetkeze­tek részére; míg a csoportok­nak és egyénieknek maguk­nak kell területükön ennek a munkának végére járatok. — Gépet a Növényvédő Állomás biztosít a községi tanácsokon keresztül; Sajnos, a gépekkel kapcso­latban baj van Tiszaszöllő- sön. Tiszaszöllősön a Növény­védő állomásnak három po­rozógépe, három magasnyo­mású gépe van raktáron — egy pumpával. — A gépek többsége erősen használt; ge­neráljavítva nem volt; ellen­őrzésen nem esett át. A köz­ségi tanács VB gazdasági előadója több ízben kérte a Növényvédő Állomást egy hosszabb idő óta használha­tatlan magasnyomású gép ki­javítására. A gépek elhanyagolt álla­pota nemcsak bosszúságot okoz a használóknak: kárt is a termelőnek. Olyan esetet is tudok, melyben a gazdának egynapi porozás száztíz fo­rintjába került; melyből csak 10 forint volt a kölcsöndíj. A többi javítási költség. Sürgős intézkedést várunk a Növényvédő Állomás részé­ről. Késedelem esetén hiába biztosít a Magtermeltető Vál­lalat holdanként 330 lórim értékű védekezőszert díjmen­tesen, az nem kerülhet ki­szórásra. Kerekes Sándor termelési felügyelő. öt gyerek — egy kislány, négy fiú — szorgoskodik az iskola előtt viruló parkban gyomlál, locsol. Munka után a szerszámok a kamrába ke­rülnek, — magunk pedig egy tanterem hűvösében telep­szünk le. Az öt gyerek — nyolcadik általános osztályo­sok — hamar felenged be­szélgetés közben. Igen: be szélgetés, mert nemcsak ma­gam kérdezek — ők felelnek: megfordítva is. A fiatalok igen tájékozottak a fizikában; kitűnően tudják, mint műkö­dik a telefon, mi a rádió lé­nyege; hogyan fut Pesten troli. Cibakházi valamennyi, egy kivételével parasztgyere­kek. Mint ilyenek — termé­szetesen — ismerik az ekét, kapát, de a kultivátort már egyik sem. Tímár Jancsi tud­ja, hogy van a világon tsz is, tszcs is; a kettő között azon­ban nem tud különbséget ten­ni. Barta Andris hallott az itatásos -borjúnevelésről, de csak félfüllel, öze Sándor tudja, mi a szövetkezeti gaz­daság célja, de módszereiben csak többé-kevésbbé tájéko­zott. Zombor János többet tud a fémiparról, mint a me­zőgazdaságról. Rozenberszki Mária, a talpraesett úttörő hasonlóképpen áll az ismere­tekkel. Mindennek okáról Szeleczki János, az iskola igazgatója szól: Egyetlen út Nem fér ahhoz kétség, hogy mezőgazdaságunk előtt egyet­len út áll: a szocialista nagy­üzemé. Tankönyveink szinte kivétel nélkül abban az idő­ben láttak napvilágot, midőn hazánk főfeladata a nehéz­ipar megteremtése volt. A könyvek abba az irányba te­relték a gyermekek érdeklő­dését, arra ébresztettek ben­nük kedvet. Útmutató erejüket bizonyít­ja, hogy idén abból a huszon­Kár a továb fa- tenyésztésre alkal­mas szarvasmarhát levágni Tudják ezt a törökszent­miklósi járásban is. Az Ál­latforgalmi Vállalat részére leszerződött hízómarhából a ktmesorbai Vörös Október Tsz 15, a fegyvernek! Kossuth Tsz 12 temyészüszőt, a tisza- tenyői Lenin Tsz 35 választott borjútbiztosított a közös gaz­daság részére. Az állatok fel­nevelését az állam 300 forin­tos szerződési előleggel és 400 forintos adókedvezménnyel segíti, A borjak 1959 őszén, mint 18 hónapos hízottmar­hák kerülnek leadásra — a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek kiválogatása után. t »qoqooooooooooooooooooooeooooooooooooooooooooooo i x>oeeooooo909ooooooooaoeooooo9< három tanulóból ki negyven kilenc közül továbbtanulásra határozta el magát, egyetlen egy sem választotta élethiva tásának a mezőgazdaságot. — Hat év alatt összesen három növendékem ment az általá­nos iskola után mezőgazda sági technikumba. Ennek vé­leményem szerint az is az oka: az ifjúság tudja, hogy az ipari munkásság részére hoz­záférhetőbbek a kulturális örömök, mint a parasztság számára. Arról azonban vaj mi kevés szó esik könyveink­ben, hogy a mezőgazdaság szocializálódása a kultúrszint emelkedését is magával von ja a falu életében. Szeleczki János igazgató elmondja, hogy az elmúlt iskolaévben mindössze egy szervezett tsz-látogatására ke­rült sor. Valamelyik tan­könyv ír egy termelőszövet­kezetről de — elég helytele­nül — nem a meglévő leg­jobbak egyikéről, hanem egy képzeltről, általánosságban. Történelemórákon kitűnő al­kalom kínálkoznék, hogy a fejlődés ismertetésekor bő­ven foglalkozzanak a kor kö­vetelésének megfelelő nagy­üzemi gazdasággal. Földrajz­órán — sajnos —, nem esik szó arról, hogy megyénkben 82 ezer kh öntözésre beren­dezett terület van, s hogy ezt teljes értékében csak a szoci­alista mezőgazdaság képes kihasználni. S az irodalom?... Szeleczki igazgató kissé szo­morúan mosolyodik el mikor megemlítem: egyik növendé­ke Ady „A grófi szérűn” cí­mű versét — mezőgazdasági tárgyúnak vélte... — Mulasztás terheli korunk íróit — mondja, — nem fog­lalkoznak eleget és kellő for­mában mezőgazdaságunk szo­cialista átszervezésének kér­déseivel. Urbán Ernő, Dobozy Imre színvonalas írásaiból mégis lehetne — és kellene! szemelvényeket közölni az általános iskolák tankönyve­iben. * A Művelődésügyi Minisz­térium megbízottai napjaink­ban munkálkodnak azon, — hogy alapos, több tanulóge­neráció részére jól hasznosít­ható tankönyveket állítsanak elő. Úgy tudom, szakítani kí­vánnak a be nem vált maxi- malizmussal, a tanulóifjúság megindokolatlan túlterhelésé­vel. Jó ez így és helyes. Talán nem késő egy túl­nyomóan mezőgazdasági jel­legű megyéből szót emelni annak érdekében, hogy a tan­könyvek többet szóljanak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekről: tsz-ekről, ál­lami gazdaságokról. Talán he­lyes volna, ha az ifjúság fi­gyelmét költői, irodalmi esz­közökkel irányítanák a pa­raszti élet szépségeire; ha a matematika és statisztika cá­folhatatlan erejével bizonyí­tanák a nagyüzem fölényét a kisparaszti gazdaság felett. Ahhoz, hogy Magyarország mezőgazdaságának szocialista átszervezése mielőbb befeje­ződhessék: elsősorban az ifjú­ság megnyerése szükséges. Hivatott szakemberek, pe­dagógusok talán egyetértenek e sorok írójával abban hogy volna mód tartalmilag rész­ben eltérő tankönyveket nyomtatni a vidéki, ismét má­sokat a fővárosi iskolák tanu­lói számára. Foglalkozzanak az előbbiek főként olyan is­meretekkel, melyek birtoká­ban az ifjúság igazi élethiva­tásának érzi majd a nagyüze­mi, szocialista mezőgazdaság fejlesztését, építését. — borváró — KÖRBE-KÖRBE a kisüzem ketrecében csökkennek, éppen az általá­nos nagyüzemesedés, a gépe­sítés alkalmazása és a tudo­mányos módszerek elterje­dése következtében, jVI uzslad András kész a válasszal: — Gyártsanak több kisgé­pet. Ügy gondolja, ezzel megol­dódna minden probléma. — Nem veszi tudomásul, hogy a gépeknek határt szab a parcella. A parcella féke- zője a tudományos gazdálko­dásnak. Előhozakodik ameri­kai és nyugatnémet példák­kal. Hogy ott kisgépekkel se­gítik a paraszti gazdaságokat. Ez csak látszat-igazság. Azt nem tudja Muzslai András, vagy ha tudja, 'nem hiszi el — pedig elhiheti, hogy Nyu- gat-Németországban az el­múlt években több tízezer kisgazdaság ment tönkre, az Amerikai Egyesült Államok­ban pedig tulajdonképpen már befejeződött a mezőgaz­daság nagyüzemi átalakítása és kisparasztit csak mutató­ba tartanak. Nem akarja el­hinni, hogy nyugaton az erő­sebb elpusztítja a gyengéb­bet. A nagygazdaság felfal;! a kisgazdaságot és ez ott kér­lelhetetlen törvény. Amikor mondtam neki. új­ból csak azt hajtogatta: — Én még többet tenne­tek, mint a tsz. 'T’omajmonostorán Muzslai * András bevallása sze­rint talán még 3—4 olyan gazda van, mint ő. Nem ér­tenek egyet a szövetkezeti gazdálkodással. Nagyon so-kat kell beszélnünk, vitáznunk velük, és a hozzájuk hasonló gazdálkodókkal. S erről nem mondunk le. Nem, mert az élet bebizonyítja, be is bizo­nyította; a holnap a szövet­kezeteké. Nehéz ezt tudo­másul venni, de egészen bi­zonyos, hogy rájön még erre Muzslai András. Akarjuk is, mert hozzánk tartozik, ve­lünk érez. Szckulit.V Péter r r i i a fegmódosabb tomaj ” monostori gazda. Muzt lai Andrásnak hívják. Velünk érez. Hozzánk tar tozik. Számontartja a nép demokrácia minden vívnia nyát, örül eredményeinkné és ő is büszke létesítmé nyeinkre. Mindennel egyet ért, csak a tsz-szel nem. Er ről hallani sem akar. Tomaj monostorán, pedig sok embe járja már a közös utat, má sok nemrég írták alá a belé pési nyilatkozatot, mégtöbbei őszre határozzák el magukat de őt ez sem zavarja. A tér melőszövetkezetek kézzelfog ható eredményeiről nem akai tudomást venni. Kitartó, sok szór szinte már nevetsége konoksággal hajtogatja: „nen és nem”) Miért nem? Roppant izgal mas kérdés és jó lenne őszin­te választ kapni tőle. Mi mond vajon? Számára sajá mesgyéjén túl megszűnt ; világ. Kilenc és fél holdoi gazdálkodik, ennek egy ré­sze juttatott föld. Egy ki: szerencsével, némi ügyeske déssel és persze, sok szorga lommal, jól összeszedte ma gát. Elemi csapás elkerülte Gazdasága évről-évre jobban fizetett és most úgy érzi, ak; őt a szövetkezésre akarja bírni, az neki nem barátja hanem ellensége. üdéké® ember. Hozzá ^hasonlót minden köz­ségben találunk. Egyik este felkerestem. — Én mindig eleget tettem a kötelességemnek, annak­idején a beadást első között teljesítettem — mondja. — Erre büszke és ezzel egy ki­csit takarózik, meg védeke­zik is. Valahogy olyan for­mán: hagyjuk őt békében. Hiába. A világon mindenütt a nagyüzemesedés felé halad a mezőgazdaság, s ez elől Muzslai gazdának sem lehet kitérni, beszélni kell róla. — Nekem így a jó — sza­badkozik. — De miért? Nem válaszol, gondolkodik. Keresi a szavakat. Látni raj­fa mnnanf nvafac — Valahogy az ember sza badabb — jelenti ki végre És még hozzáteszi, hogy nek több a jövedelme, minit To majmanostorán a tsz-tagok nak. Igaz ez? Dehogy igaz. í mi lesz holnap? Mi lesz hol L napú tán? — Gondol-e em i Muzslai András? Nem! Ern • nem akar gondolni. Pedig h: ■ akarja, ha nem, a nagy igaz- ' ságot tudomásul kell vennie • Kérdezem tőle: — Muzslai elvtáns, mondjs meg őszintén, a termelőszö­vetkezeteik, azok, amelyeke ismer, most is úgy gazdál­kodnak, annyit termelnek mint 3—4, vagy 5 évvel ez­előtt? | A válasz egyenes: — Nem. Ezt nem mondha- i tóm. Éppen ma jártam Kar­■ cagon és magam is elcsodál­koztam, ahogy kitekintettem a vonatablakból, mert a földe­ket nagyon szépen művelik. T/ ánytelen tehát elismer- ni, hogy a szövetkezeti gazdaságok évről-évre előre mennek. Néhány évvel ez­előtt még nem ismerték a vegyszeres gyomirtást. Ma már? Egyre nagyobb terüle­teken és egyre több növény­féleségnél alkalmazzák a kö­zös gazdaságok. És a kom­bájn? Legyint. • -— Láttam néhány évvel ezelőtt. Nem igen tetszett. — De ez néhány évvel ez­előtt volt. Azóta már más a helyzet. A kombájnisták meg­tanultak ezzel a masinával bánni. Most nézze meg. Bólogat. — Igaz, gyakorlat teszi a mestert. Sorolom. Hát a négyzetes vetés, az ikersorcs kukoricák, a rimőrtelepek, ezek nem a nagyüzem fölényét hirdetik? Nem szól semmit, csak ak- i. kor válaszol, amikor meg- i kérdezem tőle, ő hogyan ter­- melt 10 évvel ezelőtt és ho­- gyan termel most? — Ügy, mint akkor—,vá- > laszolja. — Nála tehát nincs . előrehaladás. De ő ezt nem j ismeri éL Azzal hozakodik i elő: még bírja magát. S ami- i kor nagyon szorít a vita, így- tér ki a válasz elől: . — Én is termelek annyit, mint a tsz. i Ide lyukadunk ki únos- untalan. Hiába. Nehéz t kitörni a kisüzem ketrecé­• bői. ’ Azt mondja Muzslai And­rás: — Én is termelek annyit, mint a tsz. — De ugyanúgy- állítja elő még mindig a ter- . mékeit, mint tíz évvel ezelőtt, . és éppen ezért drágán ter­mel. A kézi munka mindig 1 drágább, mint a gépi. És itt • versenyről van szó, nagymé­retű világversenyről. Arról, hogy az a győztes, aki ren­' geteg gabonát, húst, zsírt ké­• pes előállítani, de olcsó áron. 1 S Muzslai elvtárs — ha egyé­ni gazda marad — 5 év múl­va olcsóbban termeli majd a búzát? Egyáltalán nem! A szövetkezeti gazdaságok pe­dig sokkal olcsóban. Be is vallja: — Én ennél olcsóbban nem tudom előállítani. — Hát akkor mi lesz? — Nem tudom. Az lesz, hogy Muzslai And­rás középparaszt nem találja meg a számítását. De az or­szág se. Mert egy mázsa bú­za, vagy kukorica megter­melése neki sokba kerül. Az állam ezt nem fizetheti meg örökkön-örök- ké, akkor, amikor kap ol­csóbban is terményt vagy ga­bonát a nagyüzemektől. Nem fizetheti meg, mert a világ­piaci árak is erőteljesen

Next

/
Thumbnails
Contents