Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-21 / 119. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NE T* ti A E

1938. május 21.

Veszély fenyegeti

a Francia Köztársaságot

ALIG EGY HETE JÁRTAK

be a világot az algériai fasiszta katonai puccsról szóló hírek. S azóta a világ dolgai iránt érdeklődő emberek élénk figyelemmel kísérik a franciaországi eseményeket.

Mi történt Franciaországban és a hozzátartozó négy algériai megyében? Hogyan 'lehetne röviden összefoglalni a meglehetősen összekúszáló- dott, sokszor egymásnak ellentmondó eseményeket és híreiket?

A francia kormányválság utolsó napján, a Pfümlin- kormány parlamenti beiktatásának idején Algériában fasiszta jellegű tüntetés robbant ki, amely katonai pucs- csal folytatódott. Az össze- gyűlt u I tr akolon i a lista k — akik mindén eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy Algéria teljes, vagy akár rész leges függetlenséget kapjon — egy olyan kormány meg’ alakítását követelték, amely terrorral felszámolja az algériai szabadságmozgalmat vaskézzel kormányozza Franciaországot. Úgyis lehetne mondani. Algériából akarják kierőszakolni Franciaország, a Negyedik Köztársaság alkotmányos, demokratikus rendjének megdöntését.

Miközben a francia parlamentben a Pflimlin-kormány beiktatása körül folyt a vita, Algírban Massu ejtőernyős tábornok, aki hírhedt terror- osztagait először Indokínában a vietnamiak, majd Észak-Afrikában az algériai hazafiak ellen vezényelte magához ragadta a hatalmat és megalakította az úgynevezett „közüdv-bizottságát”, amelyet azután a „nemzeti üdv” bizottságának nevezett el. •

Massu-ék célja, hogy De Gaulle tábornokkal az élen, egy ugyanilyen nevű kormány kerüljön Franciaország élére, amely azután teljesítené az ultrakOlonialisták és fasiszták követeléseit. A helyzetet súlyosbítja, hogy Massu és hívéi Algéria megyéiben, valamint városaiban magukhoz ragadták a hatalmat, de csatlakozott hozzájuk a földközi-tengeri francia haderők főparancsnoka is. A francia hadsereg ezzel « politikai színpadra lépett, s kétségtelen, hogy a jobboldal, s a velük szemben megalkuvó szocialistáit bűne is, hogy a helyzet idáig fejlődhetett.

Massu-val egyidőben De Gaulle tábornok hívei is akcióba léptek Franciaországban, s vezérüket — akinek fasiszta elképzeléseit még nem felejtették el a franciák

— diktátorl hatalommal felruházott kormányfő szerepére ajánlják fel. A tábornokot Massu és hívei is felkérték a ,.köz-üdv” kormányának megalakítására.

DE GAULLE, aki hosszú napokig nem nyilatkozott, újságírókat sem fogadott, hétfőn Párizsban sajtóértekezle tét tartott, s ezen azt igyeke zeit bizonygatni, hogy köztár- saságpérti, s nem gondol diktátort hatalomra. „A hatalom gyakorlását csak akkor vállal. nőm — mondotta —, ha ezzel megbíznának.”

S hogy ezt hogyan érti, erre is megfelelt a tábornok. „He De Gaulle-t (a tábornok harmadik. személyben beszélt önmagáról) arra késztetnék, hogy egy rendkívüli órában, kivételes helyzetben, rendkívüli feladat végrehajtására vállalja a hatalmat, nyilvánvaló hogy ezt nem tehetné a szokásos eljárások útján, rendkívüli eljárást kellene alkalmazni a parlamenti beiktatásához.’

„Szokásos” eljárás helyett tehát „rendkívüli” (azaz diktatórikus é? alkotmányellenes) módszerek sürgetése búvik ki De Gaulle szavai mögül. Mint ahogyan következő szavai is ezt igazolják. Feltették a kérdést, hogy szavai nem jelentenek-e bátorítást az algériai pártütők számára. Igv válaszolt: ,. Bátorítom mindazokat, akik Franciaország üdvét akarják.” De Gaulle homályos bizonygató, majd azután nyílt kijelentései azok véleményét igazolják, akik úgy vélekednek: a köztársaság győzelme még nem biztosított.

A kormány intézkedései is ellentmondások. A kivételes állapotról szóló törvény a parlamenti szavazás után azonnali hatállyal életbe lépett. A kormány ennek alapján újabb biztonsági intézkedéseket foganatosított. A rendőrség folytatja a szélső- jobboldali szervezetek felgöngyölítését. Ugyanakkor Jacques Soustelle, a volt algériai főkomnányzó, a francia parlamenti gaulleista képviselőcsoport vezetője, svájci repülőgéppel Algírba szökhetett. A lázadó algériai tábornokok ellen a kormány még ezidáig nem hozott semmiféle megtorló intézkedéseket. Ez az utóbbi tény azoknak az érveit támasztja alá, akik azt hangoztatják: a kormány „hidat akar verni” Párizs és Algír között.

az Államcsíny veszélye továbbra is fenyegeti Franciaországot, mint ahogyan a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága megállapította: „az összeesküvés folytatódik”. S ezért a köztársaság hívei egységének erősítésére hívja fel a franciákat. A Francia Kommunista Párt megújította a dolgozókhoz intézett rádiófelhívását, felszólítja őket: országszerte szervezzék meg az antifasiszta éberségi bizottságokat. Ezek a bizottságok már 13 megyében működnek és egyestíik a kommunista, a szocialista, a radikális párt- szervezet, a szakszervezet és több demokratikus szerv* küldötteit. A francia munkások már idáig is tettekkel válaszollak a kommunisták felhívására. A Renault Művek kétezer vasmunkása vasárnap éjszakára sem ment haza, hogy készenlétben álljon. Tiltakozó sztrájkok voltak Párizsban hétfőn De Gaulle sajtóértekezletének hírére. Beszüntették a munkát a földalatti dolgozói, az autóbusz- vezetők és a taxisok is. De sok más francia városban figyelmeztető sztrájkot tartottak a dolgozók. A szakszervezetek a köztársaság megvédéséért közös platformot vallanak: általános sztrájkot, ha kell.

Az egyetlen demokratikus, a franciák és az algériaiak érdekeinek egyaránt megfelelő kibontakozás, csak a hazafias, a baloldali, a köztársaság híveinek összefogásával képzelhető el, amely megadná az önrendelkezést Algériának, s felszámolná a tábornokok fasiszta puccsát. A Pfümlin- kormány azonban elzárkózik ettől a megoldástól, a puccsistákkal való kiegyezésre törekszik.

A veszély éberségre inti a francia hazafiakat, hogy Franciaország sorsdöntő óráiban minden erejüket vessék latba a köztársaság megvédéséért.

A pedagógusok hivatástudatáról

A fiatal pedagógusok szolnoki találkozóján megtartott előadás anyagából

A HIVATÁSTUDATNAK ég vele kapcsolatos hivatásszeretetnek a nevelői pályán különösen nagy jelentősége

vám

Ismerünk nevelőket, akik nevelő-oktató munkájukat pusztán csak mesterségbeli

foglalkozásnak tartják és fogják fel, akik elvégzik ugyan többé-kevésbé jól a mindennapi iskolai foglalkozásukat, akik rossz hivatalnok módjára — nap-nap után „letudják” vagy „ledolgozzák” a napi ledolgozandókat és ha ki csengetnek az utolsó óráról, aznap már megszűntek pedagógusoknak lenni. Van n-ak pedagógusok, akik — mi után rosszul választották meg pályájukat, kitartanak úgyan a pedagógus pályán jobb hiányában, de minden mással örömesebben és szívesebben foglalkoznak, mint a tanítással vagy neveléssel.

Vannak örökké sopánkodó, panaszkodó pedagógusok, akik unos-untalan arról panaszkodnak, hegy mennyit kell nekik dolgozniok és ennek ellenére mégsem fizetik meg a munkájukat, hogy mennyivel jobb a mérnököknek, az orvosoknak .;. Sorolhatnám még tovább az ilyen és nem is ritka arculatú és felfogású pedagógusok egymásutánját, de ahhoz az általánosításhoz, hogy ezekben a nevelőkben hiányzik a hivatástudat, és lelkűkben nem ál a hivatásszeretet, nem is szükséges a további felsorolás. Én azt hiszem, az ilyen típusú emberek más pályán is ugyanilyen elégedetlenek, elkeseredettek lennének, mert nem rendelkeznek a magasabb er- kölesiségból fakadó és a nevelői pályára vonatkoztatva még külön speciális összetevőkből eredő hivatástudattal és hivatásszeretettel.

Az idősebb pedagógus korosztály soraiban is találunk

Kedves vendégek jártak Kunhegyesen

Közel húsz szovjet elviére látogatótt el az elmúlt hét szombatján Kunhegyesre. A vendégeket az I. sz. Vízgépészeti Vállalat dolgozói meghívták ebédre, majd együtt végigjárták az üzem műhelyeit. — A szovjet elvtáreak nagy érdeklődést tanúsítottak az üzem munkája iránt. Volt, akinek régi ismerősei voltak az eszterga-gépek, mért odahaza ő is ugyanolyanon dolgozott.

A vendégekét, akik a népek barátsága hónapja alkalmával látogattak el Kunhegyesre. Trungel László elv- társ, az üzem párttitkára így köszöntötte:

— Nem lehet e néhány perc alatt elmondani, milyen sokat köszönünk mi a szovjet elvtársaknak. Épp úgy, mint ahogy kevés a szó annak óz óriási fejlődésnek kifejezéséhez, amit arszáguk 40 év alatt megtett. Negyven éve kezdték jóformán semmivel és ma a harmadik mesterséges holdjuk kering a világűrben. Nagyra becsüljük tiszteljük ezt az óriási fejlődést. Szeretettel vártuk önökét, érezzék jól nálunk macinkat.

A vízgépészeti üzemből a Lenin Tsz-be, majd az új gépállomásra vezetett a vendégek útja, ahol szintén igaz barátsággal fogadták őket.

Este 7 órakor béke nagygyűléssel folytatódott a nap. Több mint ötszázan hallgatták meg Vadász István elvtárs bókéért lelkesítő beszédét és megválasztották a megyei békekonferencia küldötteit. Ez alkalommal alakították meg a községi békéín- zottságot is. Küldöttnek Farkas Mihály né t, a nő tanács járási titkárát, Göblyös Gábort, a Vörös október Tsz tagját és Móricz Bélát, a Dózsa úti iskola igazgatóját, a Hazafias Népfront községi bizottságának tagját választották. A békebizottság tagjaiul Páldi Mihályt, Dihen.es Imrét, Horváth Győzőnét. Forgács Sándornét és Cseppentő Endrét választották meg.

A békegyúlés után a szovjet elvtársak és a közsegbe- Itek megajándékozták a szovjet vendégeket vertcsipkével, virágvázákkal, díszpárnákkal és - egyéb aprósággal, amiket maguk készítettek.

A szakszervezet tegye magáévá a dolgozók helyes kezdeményezéseit

Az elmúlt napokban szak- szervezeti taggyűlések voltak a szolnoki Járműjavítóban. A beszámolóból látszott, hogy az aktívák alaposan felkészültek.

Az üzem életéből merített időszerű kérdések ismertetését élénk vita követte.

A vitában Mihályi János méltatta a szakszervezeti munka színvonalának emelkedését s javasolta a termelési tanácskozások gondosabb szervezését, mert ezek hivatottak arra, hogy a szakmák közösen tárgyalják meg a termelésben elért eredményeket és kijavítsák a fennálló hibákat. Az anyagi jólét emelkedésével kapcsolatosan felhívta a figyelmét minden dolgozónak az ócska használható anyagok megbecsülésére, mert a még használható anyag eldobása után újat kell bedolgozni, ami az önköltséget rontja, s így kevesebb pénz jut a dolgozóknak.

Koczka Ferenc villanyhegesztő helytelenítette, hogy a hegesztésre váró kocsik a területen szanaszét vannak, s így sok időt rabol el a kábelek lefektetése a hasznos munkából. Javasolta, hogy a csavarkapocs felakasztóhorgot, — melyet a kocsi emelése végett leütnek — rögtön a helyszínen hegesz- szék fel. •

Kovács József bírálólag szólott, hogy az előző taggyűlésen elhangzott javaslatoknak sorsáról a taggyűlést nem tájékoztatták és úgy néz ki, hogy a dolgozók észrevételeit figyelembe sem veszik. Nincs szó a nyugdíj kérdésről, pedig sok idősebb dolgozót érdekelne. Az osztályban a kézmosási lehetőség sincs megoldva és a bognárok

sem kapták meg az őket meg illető kék munkakötényt.

Márkus elvtárs a munkaverseny szélesítésére tett javaslatot, melyet kisebb helyesbítéssel a tagság el is fogadott.

Javasolta: a csoportok teljesítésénél a darabszámos ki- teljesítést is vegyék figyelembe. A javítások a technológiai előírásnak megfelelően történjenek. Az anyagtakaré kosság mérvét a vételezési keretutalványok értékelése szabja meg. A kocsik után- javítási idejét versenyszerűen értékelve csökkentsék. Mindenek között egyik legfontosabb a munkafegyelem megszilárdítása.

A további hozzászólásokban a dolgozók foglalkoztak az órabéreknél mutatkozó aránytalanságokkal és azon problémákkal, amelyek az üzemen belül szervezéssel megoldhatók.

A taggyűlés tanulságai alapján elmondható, hogy a dolgozók foglalkoznak a szak- szervezet munkájával. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy a munkások nem csak a saját területük megoldandó problémáival, hanem az üzemet átfogó kérdésekkel is törődnek.

Az elkövetkezendő időkben a szakszervezeti aktívára mindinkább nagyobb feladatok várnak. A dolgozók öntudatának emelése mellett, — munkájukkal a szakszervezeti demokrácia kiszélesítésében a dolgozók egyéni kérdéseinek megoldásában és a helyes kezdeményezések támogatásában vannak még teendők.

Csömör János

üzemi tudósító

pályatévesztett és az évek hosszú során mégis valahogyan „beletörődött”, „belerázódott”, sok esetben elgépie- s-edett. lélek nélküli robot- pedagógusokat.

DE NEM ÍGY BÍRÁLJA EL a mai szocialista társadalom az ambíció, hivatástudat, felelősség nélküli, pályájuk elején lévő pedagógusokat. Az adottságaiknál fogva cinikus, nemtörődöm, fejlődni nem akaró és pályáját csak átmenetinek vagy ugródeszkának tartó fiatal pedagógusoknak megmondom bátran és őszintén: nincs szükségünk. Aki nem tud vagy nem akar beleilleszkedni az egyetemes magyar szocialista nevelői kar becsületes munkás é3 nevelői öntudattal, hivatásszeretettől telített nagy táborába, az jobb, ha saját maga vonja le a konzekvenciákat és nem csorbítja az egyetemes magyar pedagógus tábor sok-sok áldozatos munka és harc árán kivívott tekintélyét

Vannak azonban és szeretnénk hinni, hogy inkább csak ilyenek vannak, akikben él a hivatástudat, szeretik foglalkozásukat, de oly sok irányban és oly sok addig ismeretien kezdeti nehézség zúdult reájuk, hogy elcsüggedtek, elkeseredtek, talán egy kicsit ki is ábrán- dultak szép elképzeléseikből vagy éppen deiékbatorés előtt állanak. Az ilyen nevelőket — úgy gondolom és azt hiszem — jól és őszintén gondolom — mindenféle tanügyi hatóságnak, igazgatónak, idősebb kartársaknak, szülőknek és a pártnak együttes erővel kéül támogatni, segíteni, mert belőlük még kiváló nevelők fejlődhetnek.

„Mindig szomorú leszek, írja Egresy Gyula derecskéi általános iskolai igazgató, ha sopánkodó fiatal nevelővel találkozom. Az ilyen embert nem érintette még meg a hivatás-szeretet tüze, az alkot- nivágyás, a haza és a nép eze- retete. Pedig alti erre a pályára jött és előbb-utóbb megérti ezt, viszi ő is a lobogó fáklyát. És ha az idősebbek elfáradnak a futásban, ha kialszik a láng, ők lesznek azok, akik felélesztik, továbbviszik azt...”

ANNAK A FIATAL NEVELŐNEK, akinek az életpályája nemcsak foglalkozás és nemcsupán unalmas és terhes munka, hanem becsvágyának és munkaképességé- nak kielégülése, aki mindennapi munkáját örömmel végzi, annak még gondok és nehéz körülmények között is megvan a kellő lelki kielégülése és érzi, hogy az életnek van célja és értelme.

így van ezzel pl. Székely Zsuzsanna, aki a zsigerpusz- tai tanyai iskolába kapott beosztást, mint gy-akorlóéves tanítónő. Kitüntetéssel végezte a tanítóképzőt, valóban azt lehet mondani, hogy az isten hála mögé került, távol minden úgynevezett kultúrléte- sítményfől. Egészen kezdő létére I—IV. osztályból összevont tanulócsoportot vezet. Hogy mennyi bajjal, nehézséggel küzdött, azt ő maga írja le egyik levelében:

„Nehéz volt megszoknom a

IV. osztályt. Az első órák

csaknem azzal teltek el, hogy kiadtam az önálló munkát és azt az óra végén ellenőriztem. Már most könnyebb, de megtörténik még, hogy 1—1 olva-smány-tárgyalás vagy számtanóra elhúzódik, hisz itt az órák csak 45 percesek, éj 10 percet az önálló munkára is kell fordítani. Tessék elhinni, annyi itt a rendestől eltérő dol-o^ hogy előfordul, hirtelen nem ia tudom, hogy mit csináljak.”

Ezt a levelet kb. háromhetes tanító korában írta. Volna egyéb panaszolni valója más természetű is, ami nem kimondottan úgynevezett hivatásbeli kérdés, de ezeksől nem szól levelében. Kerülj úton tudtam meg, hogy fűtési nehézségei vannak, az ablakai nem zárnak jól, hogy gyen se petróleumlámpával világít hogy ha beáll az esős idő, ki sem tud mozdulni az épületből, hotfv éjjelente rázörgették az ablakot, de ezekről nem panaszkodik, hanem az bánja és attól fél — írja tovább levelében, hogy: „az őszi esők, téli hidegek idején sok lesz a hiányzó tanulóm, mért sok gyermek kilométereket tesz meg naponta az iskoláig és vissza. M-i lesz az elmaradásokkal?

Igazgatója így jellemzi a hősies munkát végző kis kartársinőt jelentésében:

„Nehéz körülmények között is szép eredménnyel végezte és vezeti az I—IV. osztályból összevont tanulócsoportot. Szakmai felkészültsége, munkáia kifogástalan. Óráira, önálló foglalkozásokra is gondosan készül, tanítványaival szeretettel bánik. A minden kulturális lehetőségektől elzárt tanyavilágban igyekszik a 6zülők és lakosság nevelését is szolgálni. Rendszeres család-látogatá- okkal, szülői értekezletekkel és műsoros rendezvényekkel igyekszik az iskolát és családot közelebb hozni egymáshoz. Munkáját, hivatását szereti, bár kissé lehangolóiag hat reá az elmaradt tanyai környezet.”

íme, az igazi hivatástudat

és hivatásszeretet olyan példájával állunk itt szemben, hogy valamennyien tanulhatnánk belőle.

ÖRÖM OLVASNI a törökszentmiklósi általános iskola igazgatójának az iskolájában működő fiatal nevelők munkájával kapcsolatban tett ösz- sz efoglaló megállapítását, mely szerint:

„A fiatalok hamar beleilleszkedtek a tantestületbe. Idősebb kartársaik tanácsát megfogadták, nem érzékenyek. Jó pedagógusok lesznek, máris jó módszerrel tanítanak. A gyerekek szeretik őket. Óráikat lelkiismeretesen, pontosan kezdik, a tanulókat korrepetálják, az iskolai rendezvényekből kiveszik a részüket.”

Sok-sok szép és követésre méltó példáját sorolhatnám még fel fiatal nevelőink híva- tásszeretetére vonatkozóan és mindez megnyugvással és elégedéssel kell, hogy eltolt- sön bennünket, idősebb pedagógusokat és arra illetékes tanügyi szerveket, hatóságokat. ■

Magyar áldozata van a párizsi robbanásnak

Párizs (MTI). A francia- országi helyzet robbanásig feszült volta elterelte a figyelmet arról a valóságos robbanásról, amely szombaton délelőtt Párizsban egy többemeletes garázst döntött romba. A garázs tulajdonosa a püspökladányi születésű Nádházi Béla a huszas években vándorolt ki Franciaországba a Horthy-rendszer munkásnyomora elől. Hosszú évek munkájával teremtett magának egzisztenciát. 1948- ban és 1954-ben járt Magyarországon budapesti és püspökladányi rokonainál. Párizsi magyar ismerőseinek elmondotta, a jövő nyáron akart újra hazalátogatni 15 éves Anikó nevű kislányával. Szombaton a többemeletes garázs a levegőbe repült: 1200 liternyi benzin gyulladt lángra és robbant fel a villanyvezetékből kipattanó szikrától. Nádházi és feleségén kívül még tizennégyen haltak meg a szörnyű ka- tasztfófa következtében.

k

i