Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

I Ne Sz. Hruscsov beszéde az 1958 április 7*i ceglédi gyűlésen (Folytatás az első oldalról) Milyen magaslatokra jutott fel? A gazdasági fejlődés színvonalát tekintve: a vilá­gon a második helyre került és messze maga mögött ha­gyott olyan országokat, mint Anglia, Franciaország, _ Né­metország és egyéb országok. (Taps.) Melyik ország neveli a legtöbb középiskolai és egyetemi végzettségű szak­embert? A Szovjetunió (Taps.) Kinek a mesterséges holdjai röppentek fel legelő­ször a világűrbe? A szocialis­ta ország, a Szovjetunió mes­terséges holdjai! (Viharo; laps.) S ki akarja most utol­érni a Szovjetuniót a tudo­mány fejlődésében? Az Ame­rikai Egyesült Államok tűzi maga elé a feladatot, hogy* utolérje a Szovjetuniót. (Taps.) — Gondolom, nem értenek félre, nem dicsekszünk, s nem óhajtjuk megbántani az amerikai népet. Az amer'- kaiak deTék emberek. De el­érkezett az idő, amikor a ka­pitalizmus kénytelen utat en­gedni az új, a haladó rend­nek, a szocialista rendnek. Ez, elv-társak, nem jelenti azt. hogy a szocialista országok l>eavatkoznak a kapitalista országok ügyeibe. Ott is van munkásosztály, ott is vannak dolgozó tömegek, s ók meg­teszik a magukét, csak türe­lem kell hozzá. Ismétlem minden ország népének be!- iigye, hogy milyen rendszer van az illetó országban. — Engedjék meg, kedve? elvtársak, hogy isméteken kifejezzem az önök iránt érv zett szeretetünket, őszinte el­ismerésünket és mély tiszte­letünket. Párt- és kormányküldött­ségünk a szovjet nép test­véri üdvözletét hozta el Önöknek, s biztosítja önö­TITKÁRVÁLASZTÁS két arról, hogy sehol sem találhatnak jobb bará­tokra a szocialista orszá­gok népeinél, (Hosszantartó taps.) A szocia­lista országokban olyan rend­szer született, amelyben nine» kizsákmányolás, nincsenek kizsákmányolok. Örökre meg­semmisült a kapitalista rend, megszűnt a nemzetiségi el­nyomás. A szocialista orszá­gok népei önzetlen segítsége* nyújtanak egymásnak é" megbecsülik testvéreik mun­káját. Még szorosabbra kell zárnunk sorainkat, vala­mennyi szocialista ország munkásainak, parasztjainak és értelmiségi dolgozóinak so­rait. Állhatatosan harcolnunk kell a világ békéjéért. (Hosz szantartó taps.) — Éljen a Magyar Népköz- társaság munkásosztálya! (Hosszantartó taps.' — Éljen Magyarország dol­gozó parasztsága! (Hosszantartó taps — Éljen a magyar értelmi­ség, amely a munkásosztály- lyal együtt halad, a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével! (Hosszantartó taps — Éljen a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, élén Münnich Ferenc elvtárssal! (Hosszantartó taps «V- Éljen a magyar nép ki­váló fia, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, kedves elvtársunk. Dobi István! (Hosszantartó taps *— Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, élén Ká­dár János elvtárssal! (Viharos, hosszantartó taps.' (MTI) .vuuMinninnnnr-rr................ ................. Ne m hiába fizetünk... A jászfényszarui községi tanács a lakosság által be­fizetett községfejlesztési hoz­zájárulásból vízelvezető csö­veket vásárolt, hogy az. ártézi kutak vizét több utcába el- vézétihessék. Az első körzet lakói kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy adjon a ré­szükre 330 méter csövet, s társadalmi munkában maga a lakosság vezeti el a Garami úton lévő kúttól a vizet a Kossuth Lajos és az Attila út sarkára. Kiss Sándor és Palóca Sándor megkérte Már­kus Pál kútfúrót, hogy ve­zesse le ezt a munkát, majd hívó szavukra hatvan ember fogott ásót, lapátot, csákányt. Március 28-án egy méter mélyen fektették le a víz­vezető csövet, s az emberek boldogan mondogatták: 330 méterrel közelebb van hoz­zánk a jó ivóvíz, és van bő­ségesen. Nem potyára fizet­jük a községfejlesztést. Dányi János levelező, Jászfényszaru. AZ ÜZEMI KISZ ALAP­SZERVEZET taggyűlése von­tatottan indult. Talán mert közvetlenül munka után szer­vezték, s ilyenkor ösztönösen is igyekszik az ember haza­felé. Nehezen fogja hát a hely különösen a fiatalokat, kivált abban az időben, ami­kor a tavaszi nap szabadban csábítóan próbálgatja már erejét. A beszámoló után vezető­ségválasztás volt a taggyűlés napirendjén. Az elnök előter­jesztette javaslatát, s néhány szóval azt is elmondta, miért tartja őket alkalmasaknak az ifjúság vezetésére. „Ezek az elvtársak, fedd­hetetlen jellemek, róluk az ,'jiiság példát vehet, bizalmu­kat élvezik és szeretik őket." S minthogy hozzászóló eh­hez sem igen akadt, meg­kezdték a szavazást. Az első jelölt Rendes Péter volt. A tagság egyhangúlag elfogadta. Már kezdte az elnök: — Második jelöltre szava­zunk . ;; :.. És ekkor a ,,második jelölt”, Nagy Teréz felpat­tant székéről és izgatottan kiállt az asztal mellé. — Mielőtt szavazná' ok rám, hadd szóljak pár szót. — Lá­nyosán is kemény arcvoná­sain sírásbahajló keserűség ömölt szét. — Az előbb itt szó volt arról, hogy a KISZ veze­tőknek szükséges, hogy élvez­zék a fiatalok megbecsülését és szeretetét. Én is így gondo­lom. Éppen azért meg kell, hogy mondjam: én úgy ér­zem, hogy engem senki sem szeret. Ellenkezőleg ... Hogy ennek mi az oka, nem tudom pontosan, de — mert hallot­tam már ilyen hangokat — azt hiszem az, hogy néhány évvel ezelőtt a Néphadsereg­ben teljesítettem szolgálatot. Tudom, hogy ezzel semmi olyat nem tettem, ami nem helyes, mégis sokan megró­nak érte. Pedig ha ismernék az életem ... Engem az utca nevelt a szó szoros értelmében. Kiskorom­ban házról házra járva ebé­deltem. S én úgy, de ügy szerettem azokat az egyszerű embereket, kedves öreg néni­kéket, hogy kimondani nem is lehet. Csakhát ezt a szere- tetet nem tudtam soha kimu­tatni, még anyámmal szem­ben seih, mert az utca vaddá, nyerssé, trágárbeszédűvé ne­vélt. Csak a szeretetem volt, de ki érzi azt, na nem tudom kimutatni. Reménytelenül kerestem valami kiutat ebből a ször­nyű állapotból. Valahogy így történt aztán, hogy katonának jelentkeztem, Ettől kezdve nem volt he­lyem a régi környezetben. Mindenfelé azt beszélték ró­lam: „Ugyan milyen lány le. hét, aki katonának megy”. Irántam érzett szeretettje gyűlöletté, szívélyességük, el­lenszenvvé változott. Mit te­hettem: viszonozni próbáltam ezt az érzést, csakhogy nem ment sehogysem. Ha látszatra daccal fordultam feléjük, a szívem sajdult belé: szeret­tem és most is szeretem őket. Leszereltem, de megtelve? zően kisért: „Katona volt lány létére.” AZTÁN AZ ÜZEMBE KE­RÜLTEM. Nehéz munkát vé­geztem, e nem is kerestem könnyebb végét a dolognak. Sokszor rámsózták a legnehe­zebbjét, de — ha nem is ép- I.en szó nélkül — megcsinál­tam. Igyekeztem mindig helytállni, és segíteni, mégis úgy érzem, nem sikerült meg­szerettetni m'-gam munkatár­saimmal. Talán kicsit nyers szabadszájú vagyok. Tudom, hogy nem tettem helytelenül, mégis sokszor megbántam, hogy katonának mentem. Azután jött az ellenforra­dalom. Mindenki félve bújt meg, amikor a hangoskodók követelőzni kezdtek. Bizony, nem volt életbiztosítás akkor ellentmondani. Én mégis úgy éreztem, szólnom kell: Em­berek! Mit csinálnak! Vi­gyázzanak! Ennek nem lesz jó vége! Akadtak, akik ezt is felrótták. így azt éreztem, mindenki ellenem van. Már sehová sem mehetek, hiszen úgy látom, a fiatalok egy­mást bíztatják ellenem: Csak nem szórakozol vele? .. Igen! Engem nem szeret senki.;; senki!... — mond­ta, s hangja sírásba csuklóit. A teremben most is csend volt, de ezt már — valami néma mély együttérzés meg­hatottsága szülte. VARGA FERI HANGJA SZAKÍTOTTA meg ezt a csendes varázst. Nem vigasz­taló szavakat keresett az el­keseredettnek, — úgy érezte, azzal most nem érné el a kí­vánt hatást. Itt arról kell meggyőzni, hogy nem egé­szen úgy van, ahogy ő látja. irmmrmTW''TmrTHn»prTrwwrTHHli,TFwnrTnrrrrr*m 36. Az évek elszálltak Reicherné felett. Kitört a második háború, aztán az is elmúlt. Nagy nehezen kikecmeregtek a mocsárból, amelyben emberi holttestek milliói rothad­tak. És most — megjelentek a tömegek. Csak a szemébe kell nézni bármelyiknek ezek közül az emberek közül, akik sapkájukat homlokukba húzva vonulnak az utcá­kon. Ezek nem német szemek. Tekintetük dacos, kedély- telem, titokzatos. Megközelíthetetlen szemek. És Reicher- nét iszonyat fogta el. Az erkélyen most megjelent Alefcszej Szemjonovics Hlimov. Kifogástalan, szürke vasárnapi öltöny volt rajta. Hlinov meghajtotta magát Reicherné előtt, jó estét kivárt és leült a professzor mellé, aki ajkát tréfásan elhiggyesztve, kedélyesen a sakktáblára kacsintott. Az asztalon folyóiratok és külföldi lapok hevertek. A pro­fesszor szegény ember volt, mint minden német értelmi­ségi. Vendégeinek nem tudott mást nyújtani, mint ezt a tompa lámpafényt a frissen vasalt sztalterítőn, a húsz- píenniges szivart, amellyel megkínálta őket, Ó5 okos szellemes szavakat «— de ezek talán többet értek, mint egy pazar, pezsgő« vacsora. Hétköznapokon a professzor reggel héttől este hétig munkájába mélyedt. s ilyenkor hallgatag, zárkózott volt. De vasárnaponként „szívesen elkalandozott barátaival a képzelet birodalmába”, s szeretett szivarfüst mellett el­beszélgetni velük; — Hát igen, ezt jól meg kell fontolni — szólalt meg Ismét a professzor a füstfelhő mögül. —- Kérem, csak ‘essék — felelte hűvös udvariasság­gal Wolf. Hlinov kiteregette a párizsi „LTntransigeant’*-t s mindjárt az első oldalon ezt a címet olvastat „Titokzatos bűntény Vilié D’Avray-beiT*. Alatta hét feldarabolt em­beri holttest fényképe volt látható. „Hát Igen, ezeket felszabdalták” — gondolta Hlinov közönyösen. Ám az, amit a kép alatt olvasott, gondolkodóba ejtette: „...Arra a feltevésre kényszerülünk hogy a bűn­tényt valamilyen eddig ismeretlen gyilkoló eszközzel követték el, talán Izzó drótvezetékkel, vagy j-oppant nagyfeszültségű hősugárral. Sikerült megállapítanunk a bűntény elkövetőjének nemzetiségét, s pontos személy­leírással szolgálhatunk róla. A gyilkos — amint az eleve feltételezhető volt — orosz nemzetiségű (ezután a szál­loda tulajdonosnője által megadott személy leírás követ­kezett). A gyilkosság éjszakáján egy nő tartózkodott nála. De a bűntény maga továbbra is rejtély maradt. Talán némi fényt derít a rejtélyre a fontainebleau-i er­dőben talált véres lelet. Az erdőben, harminc méterre az úttól, eszméletlen állapotban egy Ismeretlen férfit talál­tak. Testén négy lőtt 6eb volt Személyazonosságát nem lehetett megállapítani, mert támadói elrabolták minden okmányát A jelek szerint egy gépkocsiról dobták le a gyilkos merénylet áldozatát. Eddig még nem sikerült eszméletre téríteni”... 46; «— Salck! —- kiáltott fel a professzor, diadalmasan fel­mutatva ellenfelének levett lovát. — Sakk-matt! Wolf, vegye tudomásul, hogy legyőztem, térdre kényszerítet­tem, megszálltam és most hatvanhat évig fizetheti a jó­vátételt. Ezt már így követeli az imperialisták magas politikájának törvénye. — Játszunk egy revanche-ot? — kérdezte Wolf. — Ó, sző sem lehet róla. Élni fogunk a győztesek minden kiváltságával. A professzor megveregette Hlinov térdét. — No. mi érdekeset olvasott az újságban, maga Ifjú és engesztelhetetlen bolsevik? Hét franciát feldarabol­tak? Hja, ez már ígv van: a győztesek mindig hajlamo­sak a kilengésekre. A történelem egyensúlyra törekszik; A győztesek az összeharácsolt kincsekkel együtt a pesz- szimizmus nyavalyáját Ts behurcolják házukba. Nagyon zsíros koszton kezdenek élni. Gyomruk nem tud megbir­kózni azzal a sok zsírral, és undorító mérgeket fecsken­dez a vérükbe. Embereket darabolnak fel, vagy felakaszt­ják magukat a nadrágtartójukra, vagy levetik magukat a hídról. Kivész belőlük az élet szeretete. Ezzel szem­ben a legyözóttek az optimizmust kapják kárpótlásul az elrabolt javaltért. Az emberi akaraterő nagyszerű tulaj­donsága az a hit. hogy ez minden világok legjobbbika, ahol minden csak jóra fordulhat. A pesszimizmust gyö­kerestől ki kell irtán. Ha megnézzük Kelet komor és vé­res miszticizmusát, a hellén civilizáció reménytelen bá­natát, Róma fékevesztett szenvedélyeit a városok füs­tölgő romjai között, a középkor fanatizmusát, amely évről évre várta a világ végét és az ítéletnapot; s végül itt van a mi korunk amely a jólét papírházikóit építi és mohón habzsolja a mozik elviselhetetlen sületlensé­geit ... Kérdem magától: mi az oka annak, hogy a ter­mészet urának ilyen beteges lehet a lelki alkata? Nos, Fel bírás a gépállomásokon dolgozó fiatalokhoz A KISZ Szolnok megyei Végrehajtóbizottsága, a Gép-t állomások Megyei Igazgatósága meghirdeti a gépállomá­sok ifjú traktoristáinak egyéves egyéni versenyét. IFJÚ TEAKTORISTÁK! K1SZESEK! FIATALOK! Harcba hívunk benneteket a Magyar Szocialista Mun­kás Párt agrártéziseinek megvalósításáéért, megyénk há­roméves mezőgazdaság fejlesztési tervének maradéktalan végrehajtásáért, a takarékosság ügyének elősegítéséért. VERSENYPONTOK: 1. A terméshozam növelése, a különböző munkák ki­váló minőségben való elvégzése. 2. A traktor és motor-munkák éves tervének a túltel­jesítése, 3. Az anyaggal, alkatrésszel, fűtőanyaggal való taka­rékosság. 4. A munkafegyelem betartása, a kötelező karbantar­tások elvégzése, a balesetek elkerülése. 5. A tsz-ben, az egyéni gazdaságokban a gépimunka megszerettetése. 6. A társadalmi tulajdon védelme, megbecsülése. A versenyt a KISZ megyei VB., a Gépállomások Me­gyei Igazgatóságával közösen rendszeresen értékeli. Az eredményt sajtó és rádió útján nyilvánosságra hozza. Az éves terv befejezése után megyénk három legjobb ifjú traktorosa az alábbi pénzjutalmat kapja: 1. Kettőezer forintot. 2. Egyezerötszáz forintot. 3. Egyezer forintot. A versenycsatlakozási lapokat a gépállomásokon meg­találjátok. Nevezési batáridő április 30. Gépállomási fiatalok! Várjuk, hogy valamennyien csatlakozzatok e versenyhez. Ifjúsági Szövetségünk szá­mit rátok, ügy dolgozzatok, hogy megbecsülést szerezze­tek a kiszista névnek. KISZ Megyei Végrehajtó Bizottsága Gépállomások Megyei Igazgatósága *— Tériké, te most egy lo­von ülsz azaal az emberrel, aki fűben-fában veszedel­met, ellenséget képzelt be magának. Azt hiszed, rád mindenki haragszik: nincs igazad. Mj valamennyien csak megbecsüléssel nézünk. Azért is, mert katona vol­tál, azért is, mert bátor vol­tál helytállni a nehéz idők­ben. Senki sem ítélhet el, ha emberileg gondolkodik. De van valami, amit mi is hibádul rovunk fel: ez a mo­dorod. Néha tényleg gorom­ba vagy munkatársaidhoz, s bizony, gyakran használsz trágár kifejezéseket. Ez az, amiről okvetlenül le kell szoknod, Nagy Teri! Mert nem, a katonáskodás nem való egy lánynak, — hanem a gorombaság, a káromko­dás, Nem! Ez senkinek nem illik. Erről leszokni csupán erős akarat, önfegyelem kér­dése. És meglátod, azután megszeretnek munkatársaid és megbecsül környezeted is. *— Valóban — szólt közbe a taggyűlésre meghívott igaz­gató elvtárs — nincs igaza Nagy Tépáznék, ha azt gon­dolja, hogy ellenszenves a dolgozók körében. Én eddig csak jót hallottam róla. — Ügy érzem, minden adottsá­ga megvan ahhoz, hogy jó vezetővé váljék. — Én is azt hiszem — vet­te ét a szót a párttitkár. — Az pedig, hogy egyesek bű­nül rójják fel az elmondotta­kat. nem szabad, hogy elke­serítse. ÉS HA ÜGY ÉRZI, hogy elítélik azért, a kiszistákra mindig, mint barátokra tá­maszkodhat. Ha most veze­tőjükül megválasztják, az azt is jelenti, hogy szeretik, hogy bíznak benne. A kipirosodott arcokból melegfényű szemek csillog­tak felé. — Hát akkor szavazásra bocsájtom — szólt az elnök. — Kik fogadják el Nagy Te­réz jelölését? Valamennyi kéz a magas­ba lendült. Bartai Tibor ez az ok: a pesszimizmus;.; Az átkozott pesszimizmus,:. Olvastam a maga Leninjét, kedves barátom;.. Ez az ember nagy optimista. Igazán tisztelem őt... — ön ma kitűnő hangulatban van, professzor úr — jegyezte meg komoran Wolf. — És tudja, miért? — A professzor hátradőlt fonott karosszékén, álla ráncokba húzódott, szeme vidáman, fiatalosan csillogott szemöldöke alatt. —■ Roppant érde­kes felfedezést tettem..; Néhány táblázatot kaptam, összehasonlítottam egyes adatokat és meglepő ered­ményre juottam..; Ha a német kormány nem kalando­rok bandája volna, iá biztos lehetnék benne, hogy fel­fedezésem nem csirkefogók és rablók kezébe kerül... akkor talán nyilvánosságra is hoznám;a De így nem... Jobb, ha hallgatok róla;.. — De remélem, velünk közölheti, miféle felfedezés­ről van szó? — faggatta Wolf. A professzor huncutul rákacsintott: — Mit szólna hozzá például, kedves barátom, ha egy becsületes német kormánynak (értse meg jól: egy be­csületes német kormánynak, ezt nem győzöm hangsú­lyozni. mert ennek a szónak különleges tartalma van nálam!)... tehát, ha egy becsületes német kormánynak felajánlanám, hogy annyi aranyat szerzek neki, amennyit csak kíván? — Honnan szerezné? - - kérdezte Wolf. — Természetesen a föld méhéből. j >— És hol van ez a föld? — Bárhol. A földgolyó bármely pontján..: Aká’ Berlin kellős közepén is... Csakhogy ezt az ajánlatot én nem teszem meg. Nem bízom benne, hogy ez az arany magát, engem, a Fritzeket és Micheleket tenné gaz­daggá ..; Sőt, meglehet, hogy még szegényebbek len­nénk tőle... Csak egyetlen embert ismerek — s Hlinov felé fordította ősz oroszlánfejét — az ön honfitársát aki tudta, mire kell felhasználni az aranyat.:. Meg­ért engem? Hlinov mosolyogva bólintott; *— Professzor úr én komoly szavakat szoktam öntől hallani — szólt közbe Wolf. — Igyekszem komoly lenni. Látja, náluk Moszkvá­ban olyan kemények a téli fagyok, hogy a hőmérő oly­kor nulla alatt harminc fokot mutat, és a második eme­letről kiloccsantott víz jéggolyócskák alakjában ér földet a járdán. Tíz-tlzenötmHlIárd éve kering a föld a világ- térben. Az ördögbe is. nem kebett volna kihűlnie ennyi idő alatt’ Nos. én azt állítom, hogy a föld már reges­re een kihűlt minden hőjét kisugározta a viláztérbe. 'Hát a vulkánok, a folyékony láva, a forró gejzírek? — kér­dezik önök. (Folytatjuk.) i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents