Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

WAG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK?

SZOLJIOK MEGYEI

A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGI É3 A MEGYEI TANÁCS LAPJA

IX. évfolyam, 88. szám.

Ara: M fillér

1958. április 9. szerda.

mi igazságunk: a munkásosztály igazsága,

a dolgozók igazsága

No Sz. Hruscsov beszéde az 1958 április 7-i ceglédi gyűlésen

Kedves Elv társat! ! zajlott az oSitdberl torradaKedves e**««*«*. | &£ S5SÄ

ségben, megdöntötte az ön— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Forra- delmi Munkás-Paraszt Kormánynak a meghívására baráti látogatásra jöttünk az önök országába;

1— Az Önök országában eddig eltöltött rövid idő alatt — találkozva a magyar dol- gozókkkal — irántunk, a Szovjetunió képviselő iránt, mindenütt a legbarátibb érzelmek nyilvánultak meg. örömmel fejezzük ki elismerésünket és mély köszöne- tünket a szívből fakadó vendégszeretetért

— Ügy érezzük, hogy a magyar dolgozók, szivében a legmélyebb testvéri érzések élnek a szovjet nép iránt. Ez számunkra különösen értékes. A magyar és a szovjet dolgozók testvéri együttérzése már eddig is, sokszor és megragadóan fejeződött ki. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor országunkban lekényuralmat és kivívta a szovjet hatalmat A fehérgárdisták és sok más ország intervenciós csapatai akkor rárontottak a fiatal szovjet köztársaságra. — Országunk munkásosztálya, valamennyi dolgozója harcba szállt a forradalom ellenségeivel. Ke mény harc volt ez és a forradalmi erők oldalán ott küzdött sok magyar katona is, aki akkor hadifogoly volt Oroszországban. A magyar és más népek fiad országunk munkásaival és parasztjaival vállvetve harcoltak ellenségeink, a külföldi beavatkozók ellet».

— Ezek a magyar dolgozók megértették, hogy amikor Oroszországban a szovjet köztársaság ellenségei ellen harcolnak, egyúttal a magyar nép ellenségei ellen is harcolnak.

Emlékszünk, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók nagyszerű cselekedetére,

amikor 1919-ben országukban megdöntötték a földesurak és a nagytőkések hatalmát, s kikiáltották a Tanács- köztársaságot. Gondolunk arra a felhívásra, amelyet Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság vezetője intézett nagy vezérünkhöz és tani' tónkhoz, Leninhez.

Az 1919-es magyar forradalom vereséget szenvedett. Azért szenvedett vereséget, mert a nyugati imperialista államok burzsoáziája a magyar reakció segítségére sietett és együttes erővel megfojtották a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot.

—- Elvtársak! A Szovjet unió dolgozói, a Kommunista Párt vezetésével, harcban a belső ellenforradalommal és a beavatkozókkal, megvédtek a szovjet hatalmat.

Az imperialisták azonban nem tudtak beletörődni a szovjet szocialista állam létezésébe. Fondorlatokat szőttek ellenünk, gazdasági blokáddal próbálták megfojtani a fiatal szovjet köztársaságot, terveket készítettek szovjet államunk fegyveres megtámadására.

A háború, amelyet Hitler indított a Szovjetunió ellen — mint tudják —, a fasiszta Németország szétzúzásával végződött. A szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot a hitleri fasizmus alól és szétverte a Horthy-rendszert.

A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség önfeláldozó küzdelemben vívta ki azt a lehetőséget, hogy érdekeinek megfelelően építhesse szocialista államát.

A magyar nép földesurak és kapitalisták nélkül, szocialista alapon épiti országát — és nagy sikereket ért el. De őszintén meg kell mondanom, hogy az ország volt vezetői a múltban súlyos hibákat és torzításokat követtek el. A reakció kihasználta

ezeket a torzításokat. A népi demokratikus rend magyarországi ellenségei, külső imperialista erők támogatásával, 1956 őszén ellenforradalmi lázadást szerveztek. — A reakció megkísérelte, hogy megsemmisítse a Magyar Népköztársaság dolgozóinak vívmányait A fasiszta lázadók terrort szerveztek a munkásosztály legjobb fiai ellen. Azokban a napokban előttünk, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak vezetői előtt, ojtt állt a nehéz kérdés: — mit tegyünk? — Erősek voltunk és a mi oldalunkon volt az igazság. A mi igazságunk: a munkásosztály igazsága, a dolgozók igazsága. De nehézséget okozott az, hogy a magyar dolgozók egy bizonyos, legkevésbé öntudatos része, az ellenséges propaganda hatása alá került s résztvett azokban a rendzavarásokban, amelyeket az ellenforradalom szervezett.

Ott állt előttünk a kérdés: mit tegyünk? A józan ész azt követelte, hogy segítsünk a Magyar Népköztársaság munkásainak, dolgozóinak.

De más dolog az, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk: fémet, gabonát küldjünk, tanácsot adjunk, s megint más dolog, hogy csapatokat küld lünk. Nem remeg a kezünk amikor vissza kel] vernünk az ellenség támadását, de láttuk, hogy a magyar lakosság egy része öntudatának hiánya miatt az osztályellenség eszközévé vált.

Elvtársak! Higyjék el, nagyon nehéz volt döntenünk, de úgy véltük, nem nézhetjük közönyösen, hogy pimasz fasiszta elemek Budapesten és más magyar városautcáin, terein állati kegyetlenséggel gyilkolják le a munkásokat, a parasztokat, kommunistákat és a magyar nép más

forradalom megkísérli a nép

vérébe fojtani a magyar dolgozók szocialista vívmányait Nem nyugodhattunk bele, hogy ismét a fasiszta rend diadalmaskodjék Önöknél, s Magyarország újabb háborús fészekké váljék.

Amikor elhatároztuk, hogy teljesítjük a magyar dolgozók felhívását és segítségükre sietünk, jól tudtuk, hogy a munkásosztály minden ellensége, az imperialista világreakció, a saját céljainak megfelelően használja majd ki ezt a lépésünket. De hittük és meg voltunk győződve róla, hogy a magyar munkásosztály, minden magyar dolgozó és a világ összes országának valamennyi haladó embere, végül is jól megért bennünket. Ismétlem, nem lehettünk tétlenek, amikor az imperialista reakció kardot rántott a magyar dolgozó nép ellen»

Esért a szovjet kormány teljesített« a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérését és úgy döntött, hogy fegyveres segítséget nyújt a magyarországi ellenforradalmi lázadás elnyomásához.

A magyar nép nehéz napjaiban megadtuk ezt a segítséget

Elvtársak, magyarok! Ügy vélem, nagyon jól tudják, hogy amikor harcba küldtük harcosainkat és tisztjeinket a

fasiszta lázadók eilen, nem

volt más célunk, csupán az, hogy segítsük barátainkat, akik átmenetileg bajba jutottak. (Taps.) Amikor a bur- zsoá államok egy másik országba küldik csapataikat, hódító célokat követnek és és arra törekszenek, hogy az illető ország dolgozói felett megszilárdítsák a kizsákmá- nyolók uralmát. Mi azért segítettünk Önöknek, hogy a maroknyi fasiszta összeesküvővel szemben megvédhessék érdekeiket, megvédhessék azt a jogukat, hogy kizsákmá- nyolók nélkül építhessék életüket. Amikor segítettünk a magyar népnek az ellenforradalmi erők szétzúzásában, internacionalista kötelességünket teljesítettük.

De többet is tettünk ennél: nagy gazdasági segítséget nyújtottunk a Magyar Nép- köztársaságnak a fasiszta lázadás szétzúzása után, hogy gyorsabban helyrehozhassa az ellenforradalmi összeesküvők okozta károkat. A Szovjetunió szenet, acélt, gabonát küldött Magyarországnak.

De nemcsak a Szovjetunió segítette önzetlenül a magyar dolgozókat, hanem valamennyi szocialista ország is, mert a szocialista orszá■ gok őszintén kívánták, hogy az anyagi kár, amelyet az

1956. évi október-novemberi események idején a trfagyar népgazdaság elszenvedett, ne csökkentse erősen a magyar nép életszínvonalát,

Cselekedhet-e ígry egy olyan állam, amely hódító célokat követ ?!

Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Népköztársaságuk kormányának, Kádár elvtársnak meghívására eljöttünk Önökhöz, mélyen meg voltunk győződve arról, hogy teljes megértésre találunk önöknél, s hogy nyíltan és becsületesen nézhetünk a népi Magyarország munkásainak, parasztjainak és dolgozó értelmiségeinek szemébe. Ügy jöttünk önökhöz, mint leghívebb barátainkhoz és testvéreinkhez, örülünk, hogy nem csalódtunk várakozásainkban. Mióta a népi Magyarországon vagyunk mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép a legbarátibb érzésekkel viseltetik a Szovjetunió iránt Elvtársak! Emlékeznek, milyen dühödt lármát csapott a nemzetközi reakció az 1956-os magyar események napjaiban. Mi mindent össze nem írtak akkor ellenségeink. Azért, hogy félrevezessék az embereket, párhuzamot vontak az 1956-os események és az 1848-as magyai forradalom között. Az ellenséges propaganda azt rikácsolta, hogy amint a cári Oroszország kormánya az 1848-as forradalom elnyomására küldte csapatait Magyarországra, most — úgymond — ugyanez ismétlődött meg, amikor a szovjet csapatok elnyomták az állítólagos „népi" forradalmat De efféle párhuzamot csak a magyar és a szovjet nép ellenségei vonhatnak.

Ki ne látná világosan, hogy az 1848-as magyar forradalom és az imperialista rekciós erőktől támogatott 1956 október-novemberi ellent orr ad ami, fasiszta lázadás két tökéletesen különböző dolog.

A különbség az, hogy 1849- ben Oroszország cári kormánya, vagyis a kizsákmányolok kormánya, sietett a magyar népet kizsákmányolok kormányának segítségére. A magyarok jól tudják, hogy 1849-ben az orosz cár a Habsburg-ház segítségére küldte csapatait, mert a magyar forradalom veszélyeztette az orosz önkényuralmat is. Az orosz cár nemcsak a magyar, hanem az orosz nép ellensége is volt. (Taps.) Kíméletlenül leszámolt a haladó .orosz közéleti férfiakkal, fegyveresen törte le a dekabristák lázadását, s megsemmisítette vezetőiket.

Volt azonban elvtársak egy ] más Oroszország is. Herzen és Csernisevszkij Oroszországa együttérzett az elnyomói ellen feltámadt magyar néppel.

nak szőriben arról, hogy Hitler hadseregével együtt magyar csapatok is harcoltak a Szovjetunió területén és eljutottak Sztálingrád alá. Ez nem is olyan régen volt, mindössze 15—17 évvel ezelőtt. Mit mondanak erre a magyar burzsoá nacionalisták?

A szovjet emberek tudják, hogy Magyarország dosgo zó népe nem felelős a Horthy fasiszta klikkjének cselekedeteiért. Mi tudjuk, hogy Horthy egyaránt ellensége volt a magyar és a szovjet népnek.

(Taps). Azt hiszem, hogy ez világos a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek előtt. (Hosszú taps). Aki előtt pedig nem világos, azt fel kell világosítani. (Taps).

Elvtársak! A Sztálin város: gyűlésen is elmondtam: amikor hírül adtuk, hogy delegációt küldünk Magyarországra — de még nem jelentettük be, kikből fog állni ez a küldöttség — az imperialista re. akció azt írogatta a külföldi sajtóban, hogy — úgymond — Hruscsov nem utazik Magyarországra, mert úgy fogadnák ott, hogy hosszú orral kellene onnan távoznia. (Derültség.) Sőt, mi több, kaptam táviratokat nem szocialista orszá gokbóL Az egyik táviratban egy jóakaróm ezt írta: Hruscsov úr, ne utazzék Magyarországra, de ha mégis odautazik, vigyen magával jó nagy őrséget. Azért javaslom ezt önnek — irta a továbbiakban ez a jóakaróm —, mert látom, hogy ön jó ember, ön a béke ügyéért harcol (Nevetés, taps.) Természete sen, van velünk őrség, de akármilyen és akármekkor legyen is az, a nép támogatását semmiféle őrség sem pó tolhatja. A nép nagy erő, ki. rályokat dönt le trónjukról,

nagyszerű forradalmakat hajt

végre és nehéz rákényszeríteni idegen akaratot, ha az ellenkezik a nép osztályérde- keiveL

— Minden félelem nélkül jöttünk ide Önökhöz, magyar elvtársak, mint testvér a testvérhez, és örülünk, hogy nem csalódtunk. (Viharos taps.)

Jíl esik nekünk, hogy itt tartózkodhatunk az Önök városában, amely kiemelkedő szerepet játszott Magyarország történelmében.

Itt szólalt fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, amikor harcba hívta NMagyaror- szág népét hazája függetlenségéért és szabadságáért. Lángoló beszédeiért, szabad- ságszeretetéért, a haza érdekeinek odaadó szolgálatáért szeretik és tisztelik Kossuthot Magyarország és a Szovjetunió dolgozói. De az az idő, amikor Kossuth élt, a burzsoá forradalmak időszaka volt. Most más korban élünk, a szocialista forradalmak idején, amikor a munkásosztály harca folyik a nagytőke ellen.

— Elvtársak! Ügyünk a Szovjetunióban. Magyarországon, a Kínai Népköztársaságban és valamennyi szocialista országban igen jól halad.

A szocialista országok gazdasága biztosan ível felfelé, gyors ütemben fejlődik a szocialista tudomány és kultúra.

Mi örülünk ezeknek a sikereknek.

— A lázadók okozta nagy károk ellenére a Magyar Nép- köztársaság határozottan és magabiztosan halad a szocialista gazdaság fejlesztésének útján. Mindamellett önöknél is, nálunk is a Szovjetunóban és a többi szocialista országban is vannak nehézségek amelyeket le kell gyűrnünk.

Nem számíthatunk senki segítségére, saját magunkban kell bíznunk,

Mi ennek az Oroszországnak vagyunk közvetlen örökösei

El akarok mondani itt valamit, ami biztosan nem teiszik a burzsoá nacionalistáknak. Valószínűleg közülük is legjobb fiait, s hogy az ellen- akad egy-kettő itt ezen a

gyűlésen. A magyar burzsoá nacionalisták azt állítják, hogy minkét terhel a felelősség a cári kormány múltszá- zadbeli eljárásáért. Hailgatsaját munkánkra és tudományunkra kell támaszkodnunk Szakadatlanul növelnünk kel a munka termelékenységét erősítenünk kell a munkafegyelmet és minél kevesebb ráfordított munkával, miné több terméket kell előáll íta nunk. Csak a munka termelékenységének növelésévé haladhatunk még gyorsabban, s vívhatunk lü újabb és újabb győzelmeket.

* — Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány mindent megtesz, hogy fejlessze az ország gazdasági életét, emelje népünk életszínvonalát, s biztosítsa a világ békéjét. Mi nem akarunk háborút, nekünk nincs szükségünk háborúra. Ez azonban nem jelenh azt, hogy lemondunk az osztályharcról. Az os2tályharc addig nem szűnhet meg, amit? vannak kizsákmányolok és kizsákmányoltak.

— Mi azt mondtuk és ma is azt mondjuk: a népek bel- ügye, hogy milyen állam rendszer legyen az egyes or szágokban. Mi nem avatko zunk be más országok bel- ügyeibe és nincs ilyen szándékunk. Mi azt mondtuk és mondjuk ma is: a szocialista

| országokban a körülmények olyanok, hogy a tőkés rend I szerrel való békés gazdasági ‘ versenyben miénk lesz a győzelem.

— Önök tudják, hogyan gúnyolódtak rajtunk ellenségeink, amikor a nagy Lenin felszólította Oroszország munkásosztályát, vegye kezébe a hatalmat és a dolgozó parasztsággal együtt harcoljan a szocializmus győzelméért.

Osztályellenségeink és a nemzetközi munkásmozgalom soraiban megbúvó revizionisták, opportunisták és egyéb ügynökök azt hajtogatták: ez hiú ábránd, mert a műveletlen orosz munkások és parasztok bajosan győzhetik le a kapitalizmust.

Lenin és a bolsevikok hogyan merészelik felszólítani a munkásokat, hogy vegyék kezükbe a hatalmat egy ilyen ’lmaradott országban.

S íme, eltelt negyven év Hol volt Oroszország azokban az időkben? Abban az időben az egyik legutolsó helyen állt. Hol van a Szovjetunió ma?

(Folytatás a 2-ik oldalon)

i