Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

YJLAQ PROLET Akt Ai EGYESÜLJ tik fi A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG É9 A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 82. szám. Ara: 50 fillér 1958. április 8. kedd. Szolnok megye lakossága nagy szeretettel fogadta a szovjet párt- és kormányküldöttséget SZOLNOK KARCAG szolnoki ntcSk talán soha sem voltak ilyen ünnepélyesek, de való az is: Szolnok talán soha sem volt ilyen nagy esemény színhelye. A szocialista nagyhatalom országának párt- és kor­mányküldöttsége, élén az új társadalmat építő 200 milliós nép kormányfőjével: Hruscsov elvtárssal látogatott el a mi kis városunkba, Szolnok méltóképpen fogadta nagy vendégeit. A főútvonal s az azt keresz­tező mellékutcák, a Kossuth-tér kopár fái, villanyoszlopai kivirágzottak e napra. Munkáskezek zászlókat szegeztek, dísz- szalagokat tekertek a fák törzsére, galy- lyaira. Középületek s magánlakások ab­lakaiban, erkélyein transzparensek függ­tek. „Forró baráti üdvözletünk a Kom­munista Párt vezette szovjet népnek", Üdvözöljük kedves vendégeinket” — hir- dették a feliratok, mellettük Hruscsov, Kádár, Dobi, Vorosilov és a többi elvtárs képeivel. 9 óra «Mn OzOn&k a sokaság a térre, & fogadó-nagygyűlésre. — Mindenki az emelvény közelébe szeretne férkőzni, A tribün előtt közvetlen a Járműjavító kettő és félezres tömege helyezkedik el. Tőlük tudjuk meg: az üzemben sokan szabad­ságot vettek ki erre a napra, hogy lát­hassák és hallhassák Hruscsovot. A vas­utasok legalább ezren, diákfiatalok, tsz parasztok csoportosulásai szimbolikus szín­foltokat alkotnak a várakozók sokszoros gyűrűjében. Ki tudja, összesen hány ezren vonnak csak a téren. S a Ságvári-út környékén megint még hány- és hány ezren, s a környező épületek ablakaiban százával to­longanak a lakosok. A tér magaslati he­lyein, fákon, villanyvezeték-állványokon, sőt még a hirdetőoszlopok tetején is gye­rekek és idősebbek „csüngenek'* együtt. A Varga Katalin gimnázium és a Ver­seghy gimnázium diákjai önálló betűkből álló feliratot emelnek a magasba: „Ma­gyar-Szovjet Barátság", „Hruscsov". Há­tul fölmorajük a tér; nem látunk a táb­láktól. Eltakarják az emelvényt. Hideg, erős hideg idő van, s az óra­mutató is gyorsan halad. Már dél is el­múlott s a tekintetek egyhelyre irányul­nak: a Táncsics-utcába. Megjöttek a mo­toros futárok, a magyar és szovjet sajtó (többek között a Pravda), televízió, film­híradó munkaársai. Negyed egy után fel­tűnik a konvoj. Az első kocsik egyikéből alacsony, egyszerű külsejű, ritka fehér­hajú, csizmába öltözött férfi lép ki. i— Hruscsov — fut végig az dlmél- kodás a sokaságon. S már fel is dördül a turps, Jönnek cus emelvényre Hruscsov, Bojkova, Kozlov, Seleszt, Dobi István, Kiss Károly, Fehér Lajos és Dögéi Imre elvtársak. A tribünre úttörők futnak fel. Vörös szegfűvel ugra­nak a küldöttek nyakába. Az emelvényen a tizenhetes Nagy Októberi Szocialista Forradalomban résztvevő vöröskatonák, tizenkilences kommunisták, nők és fiata­lok, a termelésben élenjáró dolgozók áll­nak a szovjet küldöttség mögött. Kezdetét veszi a fogadó-nagygyűlés. A szovjet és magyar Him­nusz elhangzása után Czine- gc Lajos elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság első tit­kára üdvözölte a szovjet vendégeket. Hangsúlyozta: n* Szolnak megye dolgozói­nak szívében, agyában soha el nem halványuló fénnyel ég az a tudat, sorsuk jobb- rafordulását, emberibb éle­tüket annak köszönhetik, — hogy a szovjet nép 13 évvel ezelőtt történelmi küldetését teljesítve a magyar dolgozó­kat felszabadította az idegen és a hazai népelnyomók ural­ma alól. A megyében több mint 30 ezren kaptak földet, 1945-ben, A felszabadulás ófa eltelt 13 évben tíz új nagyüzem létesült a megyében. Bőví­tették a régi üzemeket is. Jelentős lépéseket tettek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján. — Kétszázbúsz termelőszövet­kezetben, százharminchét termelőcsoportban — több mint 250 ezer kát. holdon folyik a szövetkezeti gaz­dálkodás. Az elmúlt három hónapban két és fél ezer új tag lépett be a termelő- szövetkezetekbe. Ma már az állami szocialista szek­tor 53 százalékos a mező­gazdaságban. Rámutatott: — Szolnok megye dolgozói nagy figyelemmel kísérik a szovjet nép munkáját, nagy­szerű eredményeit, a nép­gazdaság, ezen belül a me­zőgazdaság nagyarányú fej­lesztése terén. Együtt örül­nek a szovjet tudomány új, nagy győzelmeinek, többek között annak, hogy a világon elsőnek a Szovjetunió bocsá­tott fel mesterséges holda­kat. Végül a Szovjetunió leg­utóbbi kezdeményezésére az atom- és hidrogénfegyver kí­sérletek egyoldalú megszün­tetésének hatalmas jelentő­ségéről beszélt . . A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége forró testvéri üdvözletét és legjobb kívánságait tolmácsolja a szocialista Magyarország épí­tésében eléírt sikerekhez. — Majd így folytatta: Itt tar­tózkodásunk, találkozásaink és beszélgetéseink az önök vezetőivel, a magyar dolgo­zókkal, számunkra is igen hasznostik és hozzájárulnak a népeink, országaink, párt­jaink közötti barátság to­vábbi erősítéséhez. Ezekből a találkozásokból, beszélgetésekből azt a szi­lárd meggyőződést merít­jük, hogy a magyar nép őszinte, igaz barátja a szovjet népnek. Ez a ba­rátság az, amelynek ked­véért szovjet kormányunk a magyar kormány kérésé­re segítséget nyújtott a magyar népnek az ellen- forradalom leveréséhez. Nem is tehettünk mást, mi­kor a magyar nép ellenségei, tehát a mi ellenségeink is a nép legjobb fiait gyilkolták. Biztosítjuk Önöket, hogy a szovjet nép a legtestvérieb- ben érez a magyar nép iránt, barátságunk kiállta a nehéz idők megpróbáltatásait. Népe­ink közös forradalmi hagyo­mányain épült barátságunk nemcsak a szovjet népnek és magyar népnek hasznos, ha­nem erősíti az egész szocia­lista tábort, erősíti a népek békéjét és biztonságát az egész világon. A szocializmust építő or­szágok a népek békéjéért, barátságáért harcolnak. Ez nem is lehet máskép, mi­vel a szocializmus és a bé­ke elválaszthatatlan egy­mástól. Ezért a Szovjetunió, Ma­gyarország, a többi szocialis­ta, ország Jtövetkezetes bar* cot folytatnak a népek béké­jéért, a népek közötti barát­ság erősítéséért, a háborús veszély elhárításáért. Bár bizonyos nyugati körök ez ellen dolgoznak. A Szov­jetunió, a szocialista tábor békeszerető politikája a vi­lág népeinek újabb és újabb embermillióit állítja a maga oldalára. Ezzel kénytelenek számolni a hidegháború leg­vadabb képviselői is. Eleve­nen tanúskodik erről az a ha­tás, melyet nyugaton kivál­tott a szovjet kormány leg­utóbbi határozata, az atom- és hidrogénfegyver kísérle­tek egyoldalú mégszüntetésé- ről. A békeszerető emberek világszerte üdvözlik a Szov­jetuniónak ezt a lépését. Ugyanakkor pedig a béke el­lenségeinek táborában zavar mutatkozik. A szovjet kor­mány mostani külpolitikai kezdeményezése újból fénye­sen bizonyítja a szocialista tábor országainak helyes — lenini — külpolitikáját. Ezért elvtársak tegyünk újabb és újabb erőfeszítéseket a béke és a szocializmus ügye győ­zelméért F. R. Kozlov beszédét a béke, a megbonthatatlan ma­gyar—szovjet barátság élteté­sével fejezte be. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet párt és kormánykül­döttség vezetője szólt az egy­begyűltekhez. Beszédét nagy tetszéssel fogadták, szavait sűrűn szakította meg a lelkes cljenzés és taps. A beszédet követően Czl- negc Lajos elvtárs átadta a szovjet párt és kormánykül­döttségnek a megye dolgozói­nak ajándékait, amelyeket N. Sz. Hruscsov elvtárs köszönt meg. Az ünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért vé- ** 1, ­alán még az ősi kun föld is köszöntésére ké­szült? Legalább is erre vall a zöld ruha, amelybe öltö­zött, hogy gyönyörködtesse kedves vendégeinket, a szov­jet pért- és kormányküldött­séget, akik országjárásuk so­rán ezen a kissé szeles, bo- rongós áprilisi napon Kar­cagra is ellátogatnak. Amerre a szem ellát, min­denütt a készülődés nyomait lehet látni. A fehéren kígyó­zó müút mentén mintha va­lami haühatatlam hívójel szó­lítaná őket, gyülekeznek a kíváncsiskodók. Néhol cso­portosan, néhol pedig csak úgy alkalmilag egyenként. Mégis számuk szinte ezre­ket kitevő. Amerre a műút a helységeken halad keresztül, környékét zászlók, transzpa­rensek díszítik. Itt-ott még lehet tapasztalni az április 4-i ünnepségek nyomait, de nagyrészben minden díszítés a reggel első óráinak szü­lötte. TÖRÖKSZENTMIKLÖSON a diadalkapu alatt áthalad­va, egy piros ruhába öltözött, megfiatalodott várossal talál­kozik az ember. Az útmenti fákon szalagok sokszínű csokra, a villamosvezetéke­ken szebbnél-szebb, ötletes- nél-ötletesebb, gondos kézre valló díszítések láthatók. — KISÚJSZÁLLÁSON az éj­szakai eső ellenére is friss feliratok köszöntik a szem­lélőt, Nem beszélve KARCAG­RÓL, amelynek képe első benyomásra is olyan érzést támaszt a díszkapu alatt át­haladóban, mintha egy rég­várt, egy nagyon várt ün­nepre készülne a város. A hajnali órákban esett ki­adós tavaszi eső nyomai még itt-ott látszanak. A járó-ke­lők a csípős élű tavaszi szél­től kicsit fázósan húzzák össze a már megunt télika­bátot. De a barátságosnak éppen nem mondható idő sem tudja megakadályozni a karcagiakat abban, hogy a szovjet párt- és kormánykül­döttség érkezése előtt órák­kal már a város főterére gyülekezzenek. Szerény szá­mítások szerint is 11 óra után néhány perccel már jó 4—5 ezer ember állja körül a tribünt. Az arcokon boldog mosoly ül és a várakozás iz­galma szinte gyermekké va­rázsolja a korra éppen fia­talnak nem mondható ko­moly parasztembereket. Ál­landóan hullámzik a tömeg. Egy-egy megmozdulása azt jelenti, hogy újabb csopor­tok érkeztek. Jönnek a tsz- ek, a Béke, a Lenin, a Tán­csics és sorba mind, mind; vállalatok és magánosok. TABLA ÉS ZASZLO- ERDÖ. A táblák égő piros színek­kel éltetik a magyar-szovjet barátságot, a Szovjetuniót, annak kommunista pártját és az MSZMP-t. A városról néhány szót. Az ünnepi hangulat külső­ségekben is megnyilvánul. Nemcsak a Kossuth téren és a főutcán, de a mellékutcák­ban is zászlódíszt öltöttek magukra a házak. Békega­lambok ékeskednek a legki­sebb ház ablakában is. Tizenkét órára^a sző szo­ros értelmében zsúfolásig megtelik a tér. Mintegy tiz- tizenkétezer ember várja már a küldöttség érkezését. De még egyre jönnek. Most éppen a Ságvári Tsz népes küldöttsége fordul be a fő­térre vezető utcába. Vörös és fehér zászlók alatt vonulnak, Hruscsov, Kádár és Münmich elvtársak képeit hozzák ma­gukkal. A munkásőrök zene­kara forradalmi dalokat ját­szik és a tömeg még egyre szaporodik. — Tizenkét óra után néhány perccel már 15 ezer felé jár azoknak a szá­ma, akik eljöttek, hogy ta­lálkozzanak annak a népnek küldötteivel, amely a világbé­kéért vívott harc élvonalában az első. Mintha még a nap is tekintettel lenne e délután jelentőségére, elő-elő bújik az esőt igérö felhők közül. Láttára még jobban felderül­nek a várakozás izgalmában égő arcok. A hullámzó tömeg árja Dcbrai József elvtárs, a Bé­ke Tsz elnöke mellé sodort bennünket. Dcbrai elvtárs­nak és a Béke Tsz tagjainak ez a mai nap kettős örömet jelent. Kettős örömet azért, mert amellett, hogy itt a Kossuth téren találkozhat­nak Hruscsov elvtárssal, — aki a szovjet állam és párt ki­emelkedő vezetője és a kísé­retében lévő elvtársak ellá­togatnak a termelőszövetke­zetükbe. — Ne Is kérdezzenek az elvtársak — mondja még mi­előtt kérdést intéztünk volna hozzá, — mert nagyon nehéz lenne kihámozni ma az én szavaimból egy értelmes mondatot. Hogy rajért? Hát azért, mert még gyermek ko­romban sem voltam ilyen iz­gatott és nem emlékszem ar­ra, hogy valamit ilyen szoron­gó szívvel vártam volna, mint a Hruscsov elvtárssal való ta­lálkozást. Nem is kérdezzük tovább. Engedjük, menjen, mert amig mi egy percre megálltunk ve­le, már körülbelül húszán vették körül, akik hívták ide-oda: tanácshoz, emel­vényre, no meg egy kis be­szélgetésre. Az emelvény és a tanács­háza közötti téren amig a tö- megberf jártunk, az út két ol­dalán piros nyakkendős út­törők sorakoztak fel. Zász­lókkal, csapatuk zászlóival akarják fogadni a vendége­ket. A melegnek éppen nem mondható időjárás ellenére is a pajtások türelmesen állnak sorfalat az út két oldalán. A türelmes jelző ugyan egy ki­csit túlzás, mert az apró gyer­mekarcokon feszült várakozás jelei látszanak. Az öröm ragadós — tartja a régi közmondás. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az a hatalmas tömeg, amely ösz- szegyült a Kossuth-téren er­re a találkozóra. Már jóval elmúlt dél, két óra felé bal­lag az óramutató, de még az asszonyok sem mozdulnak. Néhány perccel fél három után az összegvült emberse­reg arcán az eddigieknél is nagyobb öröm mosolya suhan át. Az öröm oka nem más, mint az annyira várt kedves ven­dégek megérkezése. Elsőnek Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs száll ki a kocsi­ból és szinte az ismerős köz­vetlenségével üdvözli az oda­érkezett Kovács István elv­társat, a városi pártbizottság első titkárát, Szentesi László elvtársat, a városi tanács el­nökét és mindazokat, akik köszöntésükre egybegyűltek. A pajtások sorfala között ha­ladnak a vendégek a dísz­emelvényig. A küldöttség láttára a tér ritkán hallható ünneplésben tör ki. Percekig éltetik a résztvevők a Szovjetuniót, a szovjet—magyar barátságot és a békét. Még tart a lelkes ün­neplés, amikor fehér inges, piros nyakkendős úttörők fe­hér virágokat nyújtanak át a küldöttség tagjainak. Ezek- után KOVÁCS ISTVÁN elv­társ, a városi pártbizottság első titkára üdvözli a kedves vendégeket, a díszelnökséget, és a fogadógyülésre összejött sokezer embert. — Karcag dolgozói nevé­ben szívünk teljes melegével köszöntőm drága vendégein­ket. Köszöntőm Hruscsov elvtársat, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjét, akit Karcag dolgozói is nagy szeletet tel vártak. (Hosszan­tartó éljenzés és taps.) Kö­szöntőm a küldöttség tagjait. (Hosszantartó tapsi.) Szeretet­tel üdvözlöm Dobi István elv­társat, az Elnöki Tanács el­nökét (nagy taps), Kiss Ká­roly és Fehér Lajos elvtársa­kat, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjait és Dögéi Imre földművelésügyi minisz­ter elvtársat. (Taps.) Nagy megtiszteltetés érte dolgozó népünket, amikor fel­szabadulásunk tizenharmadik évfordulóját együtt ünnepel­hetjük a szovjet nép párt- és kormánydelegációjával, a szovjet nép vezetőivel. Külö­nösen nagy megtiszteltetés, hogy a szovjet párt- és kor­mánydelegáció Hruscsov eiv- társ vezetésével eljött a mi kis, alföldi városunkba s itt vendégül láthatjuk. A felszabadulás előttCsötét esztendőkben városunk dol­gozóinak csak a nyomor és a nélkülözés jutott osztályré­szül. A felszabadulás után azonban láthattuk, mire ké­pes egy nép, amelyet a mun­kásosztály, a kommunisták pártja vezet. A felszabadulás előtti sötét reakció évei után a szovjet nép kemény harcok, sok-sok véráldozat árán adta kezünkbe a szabadságot. Dol­gozó népünk élt a lehetőség­gel: jogos tulajdonosának ad­ta a földet. Mi karcagiak is elindultunk a felemelkedés útján s ki­bontakoztattuk az uj éle­tet: már 1945-ben voltak olyan dolgozó parasztok — — mint a Szabadság Ter­melőszövetkezet alapító tagjai, — akik bátran hoz­zákezdtek a nagyüzemi mezőgazdaság megalapozá­sához városunkban. (Folytatása a 3-ik oldalon) F. R. Kozlov elvtárs beszéde Ac Gdvüriéane F. *. Ko*- lov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese válaszolt.

Next

/
Thumbnails
Contents