Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

2 SZOLNOK MtGTH NZPLAP 1958. április VT. A világ dolgozóinak nagy ünnepe előtt Május elseje a világ dol- M gozóinak egyetemes ün­nepe. Politikai jelentőségére Lenin 1904-ben így mutatott rá. Ezen a napon „a világ munkásai megünneplik azt, hogy öntudatos életre ébred­tek, 'megünneplik azt, hogy egyesültek az erőszak és az elnyomás minden formája ellen vívott harcban, a dol­gozó millióknak az éhségtől, a nyomortól és a megalázta­tástól való megszabadításá­ért vívott harcban. Két világ áll egymással szemben ebben a nagy küzdelemben: a tőke világa és a munka világa, a kizsákmányolás és a rabszol­gaság világa, a testvériség és szabadság világa.” Lenni akkor írta ezeket a sorokat, amikor a Földön minden hatalom a kapitalis­ták kezében összpontosult, s a dolgozók csupán öntudatos történelmi tevékenységük hajnalán éltek. Azóta évtizedek múltak el, nemzedékek követték egy­mást. S a néptömegek for­radalmi energiája, amelyet a marxi-lenini tanítások hatot­tak át, felismerhetetlenségig megváltoztatta a világot Az új korszak kezdetét a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme jelezte. Ez a forradalom azt hirdette, hogy megkezdődött az emberiség történelmi átmenete a kapi­talizmusból a szocializmus­ba. Melyek e korszak legfőbb jellemvonásai? Egész sor or­szág kilépett a kapitalizmus világából és kialakult a szo­cializmus világrendszere. A keleti elnyomott népek fel­szabadultak a pvarmati rab­ság alól és az egykori gyar­mati birodalmak romjain po­litikailag független államok alakultak ki. Fokozódott a vi­lág dolgozóinak politikai ak­tivitása. A kommunista és a munkáspártok vezetése alatt, a marxizmus-leninizmus szel­lemében eszmeileg és szerve­zetileg megerősödött a mun­kásosztály. Elmélyültek és élesedtek a kapitalizmus el­lentmondásai. A szocialista tábor, vala­mint a nemzetközi felszaba­dító és demokratikus mozga­lom erejének növekedését szemléltetően bizonyította a kommunista és munkáspár­tok képviselőinek tavalyi, moszkvai tanácskozása. Ez a tanácskozás általánosította a szocialista államok kommu­nista és munkáspártjainak kollektív tapasztalatait, ele­mezte! a nemzetközi forradal­mi és demokratikus mozga­lom eredményeht a kapitalista világ keretein belül és ki­emelte a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadí­tó küzdelmeinek sikereit. A tanácskozás résztvevői ugyanakkor megtárgyalták a jelenlegi történelmi korszak legfontosabb kérdéseit A moszkvai dokumentu­mok megvilágítják a nemzet­közi munkás és demokratikus mozgalom előtt álló célokat valamint a békéért a demok­ráciáért és a szocializmusért folytatott harc • eszközeit. A nyilatkozat — a „Kommunis­ta Kiáltvány” szellemében — legfontosabb feladatként a dolgozók nemzetközi szolida­ritása és a proletár internaci­onalizmus erősítését jelölte meg. Az idei május elsejét a vi­lág dolgozói haladó, sza­badság és békeszerető erők összefogásának jegyében ün­nepük ... A szocialista tábor legyőz­hetetlen ereje pedig éppen a megbonthatatlan összefogás­ban rejlik. A szocializmus or­szágai évről-évre erősödnek és virágoznak. A népi demok­ratikus államok egyre na­gyobb szerepet játszanak a nemzetközi életben. A szocializmus erőinek nagyarányú növekedése következtében gyorsütemű fejlődésnek indult az antiim- perialista nemzeti mozgalom. A háború utáni években nem­csak Kínában és Koreában jött létre a nép hatalma, ha­nem több mint 700 millió em­ber szabadult meg Keleten a gyarmati igátóL Napjainkban tanúi lehetünk annak, ho­gyan omlik össze az imperi­alizmus gyarmati rendszere. A nemzeti felszabadító har­cok tüze felégeti az ázsiai, közel-keleti, afrikai, latin­amerikai és a világ többi ré­szén meglévő gyarmati ural­mat A függetlenségért küz­dő .népek erőt és biztatást nyernek a szocialista tábor legyőzhetetlen erejéből. A szocializmus eszméi ma­gasabb színvonalra emelik a kapitalista országok munkás és kommunista mozgalmai­nak tevékenységét is. Hiszen a dolgozók az élet gyakorla­tában győződhetnek meg ar­ról, hogy csupán a miarxiz- mus-leninizmus képes helyes magyarázatot adni a törté­nelmi fejlődés menetére, hogy csak a kommunista és munkáspártok vezethetik a népet a béke és a társadalmi haladás útjára. Ezzel magya­rázhatjuk azt, hogy a kom­munista ideológia és a kom­munista pártok tekintélye és befolyása szerte a világon növekszik. A kommunista világmozga­lom éltető ereje a tömegekkel tartott szoros kapcsolatából táplálkozik. Ezt a mozgalmat a marxizmus-leninizmus esz­méi oly egységgé kovácsol­ják, amely győzedelmesen küzd a demokrácia, a béke és a szocializmus győzelméért. A kommunista és munkás­pártok képviselői a moszkvai tanácskozáson számtalanszor hangsúlyozták, hogy korunk­ban különösen fontos a szo­cialista államok, a kommu­nista és munkáspártok egy­ségének és testvéri együttmű­ködésének megszilárdítása, a nemzetközi munkás — nem­zeti — felszabadító és de­mokratikus mozgalmak ösz- szefogása. _ A Kommunista Kiáltvány lángoló jelszava: „Világ pro­letárjai egyesüljetek!” (min­dennél élesebben visszhang­zik a szocialista országok né­peinek ajkáról. A proletár internacionalizmus eszméje napjainkban anyagi erővé válik, amely megsokszoroz­za a békéért harcoló erők küzdőképességét. őrünk legégetőbb kér­dése, a béke megvédé­se, amely az összes nép. min­den ember létérdekévé vált. S itt csapnak össze legéle­sebben a haladás és a reakció erői. A Szovjetunió béke­törekvéseit az egesz haladó emberiség támogatja. A szov­jet külpolitika a nemzetközi helyzet reális értékeléséből indul ki. A szovjet kormány és a kommunista párt tehát nem egyszerűsíti le a nem­zetközi problémákat és ne­hézségeket. De meggyőződés­sel vallja, hogy jóakarattal és igaz törekvéssel bármilyen kérdést meg lehet oldani. A szovjet külpolitika pedig ezt a törekvést szolgálja, amit a legutóbbi időben is számos nemzetközi jelentőségű javas­lat és kezdeményezés tanú­sít. A világ dolgozóinak nagy ünnepén még erősebben hal­latják hangjukat a békesze­rető népek. Május elseje újabb bizonyítéka lesz annak, bogy a világ dolgozói olyan szorosra zárják soraikat, hogy gátat vethetnek az emberi­ségellenes próbálkozásoknak. Az afrikai államok értekezlete Közel 75 millió ember kép­viseletében nyolc afrikai or­szág: Etiópia, Libéria, Libia, Marokkó, Szudán, Tunisz és (az Egyesült Arab Köztársa­ság részéről) Egyiptom kül­döttei ültek össze a legifjabb afrikai önálló állam, Ghana fővárosában Accrában, hogy az afrikai népeket érdeklő problémákat megvitassák. Az értekezlet napirendjén szerepel többek között az af­rikai függő országok jövője, Algéria problémái, a faji megkülönböztetés kérdése. Ez a konferencia szemléltetően érzékelteti, milyen óriási vál­tozások mentek végbe a „fe­kete földrészen” az utolsó évtizedekben. Mint a mellék- térképen (jobbra lent) látha­tó, a húsz évvel ezelőtti Af­rika bennszülötteinek csak egyetlenegy önálló állama volt. Libéria néger köztársa­ság, míg Egyiptom, bár név- leg független államként sze­repelt, ténylegesen brit meg­szállás alatt állott. A Dél- Afrikai Uniót nem nevezhet­jük az afrikai bennszülöttek államának, mert ott az euró­pai származású kisebbség a néger lakosságot elnyomja. jelmagyarázat: I. az értekezleten részt­vevő független aJri­•, kai államok, J. Algéria, amelynek a francia gyarmatosítók ellen küzdő forradal­mi mozgalmának ! képviselői megfigye­lőként vesznek részt az értekezleten, S. Az angol megszállás í alatti Kgyiptom (1938- ban), 4. EAK=Egyesült Arab Köztársaság, 'TháifUA eltépnek unnefU ttuíteia a ládiátan A világ proletariátusának nagy ünnepét megelőzően és az ünnep napján a rádió számos, május elsejéhez méltó műsort sugároz. AZ ÁPRILIS S9-I ESTI MŰSORBAN régi májusokra emlékezik Baló Elemér, Gárdos Mária, Gereblyés László, Gyá­ros László, Illés Béla és Várnai Zseni. ÁPRILIS 30-AN este pe­dig Május elseje címmel Szflts László eseményjátékát közvetí­ti a rádió, majd a csepeli Sportcsarnokból ad hangversenyt a Csepel Vasmű dolgozóinak. Május elsejének reggelén zenés köszöntő hangzik fel, — 9 órai kezdettel zenés műsort sugároz a rádió, közben riportok, tudósítások hangzanak cl a május elsejei felvonulásról. Nem­csak a főváros, hanem a vidék és a külföld ünnepi hangulatá­ról is beszámol a rádió, s a munkásosztály nagy ünnepén — MOSZKVA, BUKAREST, PRAG A és VARSÓ Is köszönti a ma­gyar népet. Délután irodalmi összeállítás, zenés, énekes játék és több művészi zenei műsor hangzik el. Ezek között is ki­emelkedik a leningrádi filharmónikus zenekar hangversenyé­nek közvetítése a moszkvai Csajkovszkij teremből. Szolnoki művész Moszkváié—Leningrádról A fiatal magyar képzőművé­szek küldöttségével járt a Szov­jetunióban Bótos Sándor Mun­kácsi-díjas szolnoki festőmű­vész. Keresztül-kasul bejárta a hatalmas ország legszebb tá­jait. A festőművész szemével nézte a zajló életet, a vidéke­ket és az embereket. Járt a két világhírű intézményben; — a moszkvai Tretyakov-képtárban és a leningrádi Errnitage-ban Is. Élményeiről az MSZBT klub­ban tart vetítettképes előadást április 30-án este 8 órakor. A klub vezetősége szeretettel vár­ja nemcsak a képzőművészeket és a képzőművészeti szakkörök vezetőit, hanem a Szovjetunió és a művészet barátait az egész városból és a megyéből is.; Í TOLSZTOJ maiéin mérnitá fti/iel éo/oidfa KPiwiM>ffTiTPwr»inm’i'f8Brfi’mir*ywrirmr J'lTi'ITrW 50. Öt napja nem vetkőztek le, 8 csak a késő éjszakai órákban aludtak egy keveset, ott, ahol éppen voltak. Már azt sem érezték, hogy fáj a lábuk. Rótták a köves uta­kat és ösvényeket, szakadékon és-ösvényeken vágtak át; így járták be a várost övező hegyeket. Már csaknem száz kilométert tettek meg, de nem találtak semmiféle nyomot, amelyből arra következtethettek volna, hogy Gárin itt ütötte fel hadiszállását.. Érdeklődtek a parasz- Toknál, a tanyáit lakóinál, a nyaralók cselédségénél, ér- dókerülőknél és őröknél — de akit kérdeztek, csak szét­tárta kezét: — Az egész környéken egyetlen idegen sincs, az itte- nipk«t pedig mind jól ismerjük. 85; ‘Most már csak a nyugati szakaszt kellett átfésülni, de ez volt a legnehezebb. A térkép szerint gyalogút ve­zetett egy sziklás platóhoz, ahol a „Megláncolt Csontváz"- ról nevezetes vár romjai voltak, a várrom mellett pedig —■ ahogy ez már illik — a „Megláncolt Csontvázhoz” címzett vendéglő. A várromok közt valóban láthatók voltak egy föld­alatti bortön maradványai, s a börtön vasrácsa mögött égj' rozsdás láncokkal megbilincselt óriási csontváz, ülő helyzetben. A környéken mindenfelé árusították azokat a levelezőlapokat, papírvágókéseket és söröskorsókat, amelyeket ennek a csontváznak a képmása díszített. Aki­nek kedve.; szottyant hozzá, húsz. pfennigért le is fény­képez telhette magát a csontváz társaságában és a ké­peslapot elküldhette ismerőseinek, vagy mondjuk, egy ’ lánynak. Vasárnapokéit a várrom csak úgy tarkállott a kiránduló filiszterektől. s a vendéglő nagy forgalmat . bonyolított le. A kirándulók közt külföldiek is voltak. De a háború után hanyatlott az érdeklődés a híres csontváz iránt, A filiszterek elpuhultak, lusták voltak ahhoz, hogy ünnepnapokon megmásszák a meredek he­gvet; inkább lemondtak a történelmi nevezetességeik megtekintéséről, s vajas kényénél, meg egy fél üveg sör­rel felszerelve, a folyó partján, a hársfák alatt heve- reszve, pihenték ki a hétköznapok fáradalmait. A „Meg­láncolt Csontvázhoz” címzett vendéglő tulajdonosa sem tudta már a régi gonddal rendben tartani a romok kör­nyékét. így aztán nemegyszer előfordult, hogy a közép­kori csontváz heteken át senkitől sem zavartatva, egy­magában meresztette ásító koponyaüregeit a zöldeíő völgyre, ahol valaha, ama végzetes napon kiütötte a nye­regből a várúr. Egymagában bámulta az érckakasokkal ékesített, csúcsostetejű evangélikus templomot, meg a gyárkéményeket: ezekben a gyárakban állították elő azt a rengeteg hólyaghúzógázt, tetrilt és egyéb ördögi gyárt­mányokat, amelyek elvették a lakosság kedvét a törté­nelmi emlékektől, a csontvázat ábrázoló képes levelező­lapoktól, sőt talán még az élettől is. Errefelé vette most útját Wolf és Hlinov. A város fő­terén betértek a kávéházba, hogy friss erőt gyűjtsenek, s a kávéházban üldögélve, hosszasan tanulmányozták a környék térképét és alaposan kikérdezték a pincért. A romokon és a vendéglőn kívül még egy nevezetesség volt a völgy nyugati részén: egy néhány évvel ezelőtt tönkre­ment írógépgyáros villája. A villa a domb nyugati lejtő­jén húzódott meg, a város felől nem volt látható. A gyá­ros egyedül lakott benne, télen-nyáron. 66. Pirkadat előtt feljött a telihold. Ott, ahol az előbb még csalt kövek és sziklák sötét tömegét lehetett látni, a holdfényben élesen kirajzolódtak a várrom körvonalai. Kirajzolódtak az épségben maradt boltívek bársonyos árnyai, meg a hajdani várfalnak a szakadék felé lejtő maradványai is. amelj'eket bütykös fácskák és egymásba gabalyodó szederbokrok nőttek be. Láthatóvá lett a négy- szögletes torony is. a várkastély legrégibb része is, ame­lyet még a normannok építettek, a „Gj'ötrelmek Tornya”, ahogy a képes levelezőlapok nevezték. ■ Kelet felől téglából épült bolthajtások csatlakoztak a toronyhoz; úgy látszik, valaha folyosó volt itt, amely összekötötte a tornyot a kastéllyal. Mindebből már csak az alapzat volt meg, s a rengeteg kavicson kívül csak homokkőből való, széthányt oszlopfők őrizték az egykori építmény emlékét. A torony lábánál, egy üreget alkotó keresztboltozat alatt ült a ,.Megláncolt Csontváz”. Wolf, könj'öflcévél * rácsnak támasekodva, sokáig nézte a csontvázat, majd Hlinovhoz fordult*. — Most idenézzen. Mélyen alattuk a könnyű ködfátyollal takart vő'gy megcsillant a víz, mintha ezüstpikkelyek borították volna terült el a holdfényben. Xtt-ott, ahol a bozót sűrűjén át a folyót. Látni lehetett a kis városkát is: mintha játék­házikók sorakoztak volna egymás mellett. Sehol egy ki­világított ablak. Túl a városon, balra, az anilin-társaság száz meg száz fénj'e égett. Fehér füstgomolj'ok szálltak az ég felé, rózsás fény tört elő a kéményekből. Mozdo­nyok sípoltak, s a távolból dübörgés hallatszott. — Igazam volt — mondta Wolf. — Csak erről a pla­tóról lehet a sugárral célba venni a gyárak Nézze csak, azok ott a nj'ersanyag-raktárak, amott pedig, a föld­sánc mögött a félgyártmányok raktárai' vannak, teljesen nyitott raktárak. Azokban a hosszú épülettömbökben kénsavat gyártanak orosz módszerrel, piritből. Kissé odébb, azokban a kerek tetejű gyárépületekben az ani- lint állítják elő, és mindazokat az ördögi anyagokat, amelyek néha minden látható külső ok nélkül, maguk­tól is felrobbannak. — Rendben van, Wolf, de ha fel is tételezzük, hogv Garin csak huszonnyolcadikára virradó éjjel állítja fel a készülékét, valamilyen előkészítő munka nyomával mégiscsak kellene találkoznunk. — Alaposabban szemügyre kell vennünk a romokat. Én majd körüljárom a tornyot, maga pedig a falakat és bolihajtásokat... Tulajdonképpen el sem lehet képzelni alkalmasabb helyet, mint ahol ez a csontváz ÜL — Hét órakor a vendéglőben találkozunk. — Helyes. 67. Reggel nyolckor Wolf és Hlinov tejet szürcsölgettek a ..Megláncolt Csontvázhoz” címzett vendéglő verandá­ján. Az éjszakai kutatások nem jártak eredménnyel. Most szótlanul ültek az asztalra kőnj*ökölve. Ezekben a napokban oly alaposan megismerték egymást, hogy még egymás gondolatait is kitalálták. Hlinov, aki érzékenyebb volt és kevébé bízott önmagában, újra meg újra átgon­dolta mindazokat a szempontokat, amelyek őt és Wo’fot arra indították, hogy Párizsból idejöjjenek, erre a tel­jesen veszélytelennek látszó vidékre. Ugyan mire is ala­pozták azt a meggyőződésüket, hogy itt fenyeget a ve­szély? Néhány sor újsághirdetésre, semmi egyébre. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents