Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

1958. áprffls 27, gmitOK MFOTH RCP8AP 3 fl Termelési Bizottság munkája Jászladányon A Balog család Mikor a Községi Tanács Mezőgazdasági Állandó Bi­zottsága mellett megalakult a Termelési Bizottság, fon­tos feladatának azt tűzte ki, hogy állandóan emelje és biz­tosítsa Jászladány mezőgaz­dasági életének folyamatos fejlődését. S mióta a Terme­lési Bizottság kibővült a Ha­zafias Népfront és a földmű­vesszövetkezet képviselőivel, számos eredménnyel számol­hat be munkájáról. A mező- gazdasági munkák időbeli el­végzésének irányításában nagy jelentősége volt annak, hogy a Termelési Bizottság létrehozta a dülőfelelősöket. A dülőfelelősök nemcsak a faluban kijelölt körzetükben, hanem — tekintve Jászladány kiterjedt tanya világát — a tanyákon élő parasztság kö­rében is mozgósítottak az időszakokhoz kötött mező- gazdasági munkák elvégzésé­re, s ellenőrizték is a mun­kálatok megvalósítását. Nagy szerepük volt a dü­lőfelelősöknek a gépi mun­kák, különösen a gépi szán­tás propagálásában. A Termelési Bizottság a Községi Mezőgazdasági Állan­dó Bizottsággal szorosan együttműködött. A tanács Mezőgazdasági Állandó Bi­zottságának negyedéves ter­vét a Termelési Bizottság be­vonásával tárgyalta, s vitat­ta meg. A mindennapi gazdasági munkán kívül azonban van még egy fontos területe a Termelési Bizottság működé­sének. Gazdaságosan hasz­nálta ki a közművelésre al­kalmas téli napokat, s a ta­vaszi munkák megindítása előtt számos előadással segí­tette a régi gazdálkodási mó­dok fejlesztését, s a gazdálko­dáshoz szükséges újabb isme­retek megszerzését. Különö­sen kiemelkedő eredménnyel zárult az Ezüstkalászos tan­folyam első évfolyama, ahol az Aranykalász Tsz mező­gazdásza, Bíró Sándor elő­adásai utón tizenkilenc tsz- tag és egyéni gazdálkodó tet­te le sikeresen a vizsgát. A Termelési Bizottság az érdeklődés és az eredmények láttán elhatározta, hogy a be­takarítás után folytatja az ezüstkalászos tanfolyam má­sodik évfolyamát, s hogy az érdeklődők művelődési igé­nyét jobban kielégítse, újabb évfrlyamot is indít. Tanul­ságosak voltak a gazdálko­dás köréből megszervezett különböző tárgyú előadások is. Schott Andor a Gazda­körben tartott előadássoro­zatot, Horváth Sándor állatorvos előadása az állategészség­ügyi tudnivalókról szólt, a baromfitenyésztéssel és be­tegségekkel kapcsolatban pedig Szolnokról kértek előadót. A Termelési Bizottság kez­deményezésére alakultak meg a méhész-, rizstermelő és állattenyésztési szakcso­portok is. Itt részletesebb és mélyebb ismereteket kíván adni a Termelési Bizottság a szakcsoport tagjainak ko­moly előadások szervezésé­vel. Az állattenyésztési szak­csoporton belül már meg is tartotta az első előadást Nyitrai József, az Úttörő Tsz mezőgazdásza, s a betakarí­tás után ezek az előadások folytatódnak. Az előadások megtartásában nagy segít­séget nyújtanak a falu ter­melőszövetkezeteinek szak­emberei, akik a Termelési Bizottság és a Hazafias Nép­front felkérésére szívesein vállalják a különböző tárgyú előadásokat. — A bizottság mindezzel a munkájával leg­fontosabb feladatának azt tartja, hogy megszüntesse a parasztság körében a közö­sen és egyénileg gazdálkodó megkülönböztetést. Ehhez jó légkört teremtenek a közös előadások és beszélgetések, a szakcsoportokon belüli együtt­működés, az ezüstkalászos tanfolyam, stb. Ezeken kívül a jövőben a gazdakörben kö­zös találkozásokat is rendez­A Hazafias Népfront szer­vezésével a Termelési Bi­zottság május második fe­lében két látogatást is tervez a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeinek tanul­mányozására. E két látogatás során az egyénileg gazdálkodók a nagyüzemi növénytermesztés előnyét az Úttörő Tsz-mél, az állattenyésztést pedig az Aranykalász Tsz-nél láthat­ják, Ezek a látogatások arra lesznek hivatva, hogy szak­szerű vezetők útmutatásával bemutassák a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és kor­szerűbb, gazdaságosabb gaz­dálkodás módjait. A mező- gazdaság korszerű fejleszté­sét szolgálják még az egyéni gazdálkodók körében szerve­zett mintapareellák is, ahol azt bizonyítják be, hogy mennyire előnyös pl. a mű­trágya használata, s a kor­szerű gazdálkodás. Végül még két jelentős eredményről kell megemlé­kezni a Termelési Bizottság munkájával kapcsolatban. — Jászladányon eddig nagyon elhanyagolták a mélyszán­tást. A bizottság — felismer­ve ennek óriási hátrányát — kitartó munkával magya­rázta meg, és bizonyította be a gazdálkodóknak a mély­szántás ' előnyeit és a gépi munka értékét. Ennek a munkának na­gyon szép eredménye volt, hogy az elmúlt évben már közel 3000 holdon végeztek egyénileg dolgozó parasz­tok is mélyszántást, és számosán kötöttek szerző­dést gépi munkára a gépál­lomással, Hasonló eredmény­nyel zárult a vegyszeres gyomirtás terén végzett fel- világosító munka is. A tava­lyi érdeklődés után a Ter­melési Bizottság már előre készül, hogy ez idén megfe­lelő számú permetezőt tud­jon a gazdálkodók rendelke­zésére bocsájtani a gyomir­tás időszakában, mert a ta­valyi eredmények láttán nagy népszerűségre tett szert a faluban a vegyszeres gyom­irtás. Az eddig elért eredmények bizonyítják, hogy a Terme­lési Bizottság nagy segítséget nyújtott eddig is Jászladány mezőgazdaságának korszerű­sítésében és fejlesztésében, s a jövőben is sokat tehet ezen a téren felvilágosító munká­jával. Ehhez megkapja min­denkori támogatását a köz­ségi tanácstól, de sokat segít munkájában a Hazafias Nép­front és a földművesszövet­kezet is. Oélja a jövőben Is eltéríthetetlenül arra irá­nyul, hogy megkönnyítse az egyénileg gazdálkodók útját a modern, nagyüzemi gaz­dálkodás felé. i --mi-.-. EREDMÉNYESEBBEN, KÖNNYEBBEN Kinek mennyi* se pit a gép ZETOR DÜBÖRÖG EL az ablak alatt; mögötte trá­gyával jól megrakott pót­kocsi; lehet vagy harminc mázsa. A zajra két lovacska magasra ágaskodik, s ha Hu­ber Bertalan erélyes kézzel meg nem fogja a szárat, — hát nem tudom, mi történik. — Lehet, hogy irigykedik most az öreg tsz-esekre, — jegyzi meg Angyal János, a községi tanács gazdasági fel­ügyelője. — Tudják azt már a fegyverneki gazdák is, hogy géppel könnyebb, gyorsabb a munka. A fegyverneki egyéni gaz­dák mind gyakrabban ka­csintgatnak a tsz-ek felé; ha némelyik másért sem, mint okulásért. Sok szeretne • közü­lük a maga gazdaságának is gépet venni. Csakhogy: öt-ti­zenöt holdon nem fizetődik ki. — Más ám a helyzet a kö­zösben! — véli Házi András, az fmsz mezőgazdásza. — Lám, a Vörös Csillag Tsz tagsága nem régiben vásárolt kerti traktort. Már arról folydogál a szó, hogy gépi segítséggel meny­nyi fáradtságot takaríthat meg az egyéni gazda, s meny­nyit a közös embere. Ekkor állít be negyediknek Czakó János, a Béke Tszcs pénztá­rosa. — Bennünket se hagyjanak ki a számolásból! — int. — Igaz, nem haladtunk annyira a gépesítésben, mint a tsz- ek, de vélem: túlmessze sem maradtunk mögöttük.... HAMAROSAN KIDERÜL, hogy Czakó János kissé túl- derűlátóan ítélte meg a hely­zetet. Ezt nem magamtól tu­dom; a papír és ceruza súg­ta meg. (Igaz, a jelenlévők is segítettek szerszámaimnak). Az őszi mélyszántást mind a Béke Tszcs, mind a község­beli tsz-ek, kizárólag géppel végezték; az egyéniek mind­össze 60 százalékban. Trak­torral való vetés csak a tsz- ekben járta: 90 százalékos arányban; a csoport is, az egyéniek is fogattal vetettek. A termelőszövetkezetek — terveik szerint — az utolsó szálig géppel aratnak majd; a csoport 50 százalékban vég­zi géppel ezt a munkát, az egyéniek csak 10 százalék­ban. <- bz. WVWW^^WWWW^WVWWVVWVWWVWWWWWVVWW (VVVVVVVVVWVWVVVWVVVVVVVVWVVVVVVVWVVVVVVWVVVVVVW^S^WSA'WVWVVVVWVVVVV A Ml VOM ÉS AMI MÉG 1A szil Czőbakerüft a tanácsháza ^ előtt, a dűlő végén és mindenütt, ahol egyéni gaz­dák beszélgettek. — A keservit neki, ami sok, az mégis csak sok. — így legyen az ember szövetkezeti tag. — Miért nézik el a veze­tők az ilyen munkát? — Még a határból is ki kellene zavarni ezt az em­bert. — A szövetkezés megron­tó ja. — Én is mennék, aláírtam volna már a belépési} nyilat­kozatot, de ez tart vissza. Az elnök meg csak csinálta a magáét. Hétszámra a korcs­mában ült, s volt úgy, hogy három napig ki se jött on­nan. Máskor meg félállt az asztalra, nagy hangon kiál­tozta: „Ezzel verem ki a sze­meteket”, s lobogtatta a pi­roshasú százasokat. Csuda népszerű ember volt, de csak a potyaleső ivócimborák kö­zött — Mikor lesz ennek már vége? — kérdezgették az egyéni gazdák, nemcsak egy­mástól, hanem a kenderesi Béke Tsz tagjaitól és a köz­ség vezetőitől is. Mivelhogy a Béke Tsz elnöjíe volt ez a mulatozó nagylegény. A szövetkezet majorsága meg olyan istenverte állapot­ban volt, hogy csak rá kel­lett nézni, s naponta dühbe gurult még a leggalambszí- vűbb egyéni gazda is. A hiz­lalda kicsi hijján, hogy össze nem dőlt. Felül láncokkal kö­tözték össze a gerendáikat, hogy valamennyire „tartsa magát”. Szóval, az elnök jó­voltából ez a szövetkezei az elmúlt év közepe táján nem­hogy vonzotta volna, hanem taszította a belépni óhajtó dolgozó parasztokat. Az elnök nem sokáig ga­rázdálkodhatott, Leváltották és megfelelő helyre került, a börtönbe. Az a legérdeke­sebb, hogy ennek nemcsak a szövetkezetiek, hanem az egyéniek is módfelett örül­tek. Meggyőződtek róla, hogy a közös gazdaságokban nincs helye a tékozló, könnyelmű, felelőtlen embereknek. A Béke Tsz tagjai Tar­^ kó József elvtársat vá­lasztották elnöknek, aki lel­kiismeretesen végzi munká­ját, s az egyéni gazdák ezt is látják. Azóta elismerően be­szélnek a Béke Tsz-ről, meg­változtatták a közös gazdál­kodásról alkotott korábbi vé­leményüket. Persze, nemcsak a Békét, hanem a többi közös gazda­ságot is figyelik. Különösen a Vörös Csepelt és a Hala­dást. Pigler Béla, Sipos László és még jónéhány kö­zépparaszt időnként el is lá­togat a tsz-be körülnézni, ismerkedni, barátkozni. A Haladás Termelőszövet­kezetben a tagok a barom­fiállományt szakszerűen gon­dozzák, szép jószágot nevel­nek és az egyéniek erről el­ismerően beszélnek. Tudják a kenderesi embe­rek, hogy a Vörös Csillag Tsz szorgalmas tagjai az el­múlt évben havi kétezer fo­rintos jövedelemre tettek szert S a tanácsháza előtt, vagy a dűlővégen egyre töb­ben hangoztatják: — Ez igen, ezért már eny- nyi pénzért érdemes felcse­rélni az egyéni módot a szö­vetkezetivel. A gazdák ismerik a tsz-ek kiváló terméseredményeit is. Jól tudják, mennyi rengeteg munkától szabadítja meg a kombájn, az aratógép, a kul- tivátor, a traktor a tsz-tago- kat. S ezek a dolgok a szö­vetkezés félé vonzzák az egyéni gazdákat. De mi az, ami még taszít? Elsősorban a Bék Tsz egy­kori elnökének felháborító garázdálkodása. Még mindig sokan előhozzák és arra hi­vatkoznak, mennyi kárt oko­zott. Hiába, nehezen felejte­nek az ottani egyéni gazdák, s a Béke Tsz-re még nagyon sok feladat vár, hogy bebi­zonyítsa: a vezetés korábbi hibái nem ismétlődnek meg. Be is fogja bizonyítani. Akad néhány kisebb, ap­róbb dolog is, ami még ta­szít. • tt-ott baj van a tiszta­■ Sággal, a tanyaépületek környékének, a szérűknek a rendbentartásávai Ezeket a dolgokat az egyéni parasztok kutató szeme nyomban ész­reveszi. Sok jőt mondanak a Vörös Csepel Tsz-ről. de aki meg­fordul a gazdaság központjá­ban, látja, a trágyakezelés hanyagságra vall, S a ken­deresi egyéni gazda azt mondja (persze, nem mind­egyik, de a legtöbb): „Jöjjön valaki az én udvaromba, nézze meg, milyen takarosán összeraktam a trágyát. Ezt várom a szövetkezettől is”, indenkinek megvan a maga bogara. Van, aki a szérűskertek körül talál rendetlenséget. Előfordul, a tsz-tagok megrakják a kocsit szalmával, de nem kötik le. S végigszórják a szalmát az úton, a kazal körül meg nem kaparják össze azt, ami rakodás közben elszóródott. Ez is szembe tűnik. — Azt mondják, az ilyen már nem pontos munka. Vagy széjjel hagyják a szerszámokat. Az egyéni gaz­da nyomban meglátja. És ha szóbakerül a szövetkezés, ak­kor el is mondja: egyetért a közös gazdálkodással, jónak tartja, de ez meg ez még gon­dolkodásra készteti. Száz szónak is egy a vége. Kenderesen a termelőszövet­kezeti tagok jól dolgoznak, az egyéni gazdák elismeréssel beszélnek munkájáról. Ren­geteg olyan eredményük van, ami napról napra von­zóbbá teszi a falu lakossága előtt a szövetkezést. De azt is figyelembe kell venni, ami még taszit. Az a legörvende- tesebb, hogy ezek a dolgok a tagok előtt ismeretesek. Ez évben azon munkálkodnak, hogy a kisebb szépséghibákat is eltüntessék és az egyéni gazdák keresve se találjanak olyat, ami taszít. Szekulity Péter. Valamikor régen — van már jó húsz éve síró ima szállott, fel a magas égre, X Balog II. János béresszobájából — a feleségének vonagló szájából —: „Most adtad már nékem, hetedik gyermekem, de hogyha nem segítsz, miből, hogy nevelem? A „kömmeneióra” úgyis sokan vagyunk. a -. ki gondja, ki bánja, hogyha éhen halunk?" Hosszú ám az idő, vetéstől cséplésig, még hosszabb, míg gyermek — legénynek beérik! Sokszor nem fért a gond, a béres szobába Á — hét gyerekből három, járt az iskolába — % a legnagyobb fiú, ott maradt a Donnál, — két lányuk, ősz óta — a városban szolgál. r~­A véres Don felől, nagy zivatar támadt — verte a futókat — nem csitult, nem, fáradt, amíg el nem érte, országunk határát, meghozta, megadta Népünk szabadságát! Elsodorta a szél, Balog János grófját. s — nem merte bevárni, födjei osztóját — így eset, hogy mire megjöttek a gólyák. Balog János földjén, legelt már a jószág! Hazajött a két lány — nem volt már szolgáló —“ nem lett a határban, náluk jobb kapáló — a hetedik gyermek — Jóska is legény lett —-1 a sorozás után, hej, de büszkén lépett! Nem is sirt az anyja — nem hullt könnye árja, hisz nem Ferenc Jóskát — a Népet szolgálja! Hűséggel őrködött, künn a határszélen, hogy békén szántsanak itt a Kőrösszélen! A Balog-családnál, új baj jött a házhoz, kevés lett az új föld — a forgószántáshoz. j takarmány se futja, — nem elég a trágya, pár holdas gazdaság — olyan mint az árva! Akkor jött meg a hír — társulnak a gazdák, a közös földeket már motorral szántják, jut ott föld kenyérre, meg takarmányra... — összefogott kéznek, erősebb a lánca. — Tépelődik Balog — menne is, meg nem is a régi nagy gazdák — a rosszat hírélik: „Elvesz ott a földed, ne menjél „kolhozba^ újra nyakig leszel, bent a cseléd sorbar’ i.-. ékkor jött meg Jóska, a pártfskoláSból őrmesteri csillag, fénylik a válláról, este pipaszónál, elmondja az apja, a sok tépelődést, ami mostan- marja! Gondolkozik Jóska, azután megkérdi: „Ha rossz egy esztendő — ami szűkén méri — ha nem jut kenyérre — mi lesz a családdá:!, egyedül, hogy küzd meg a sok-sok csapással?" „Igazad van, fiam, látom már az utat, — ha megoszlik a gond — kevesebbet mutat!” ...és a Balog-család, ma van már hét éve, belépett a falu szövetkezetébe... ’* . . Azóta kevesebb a gond, tele a kamra, — háztáji földje is, sokat segít rajta. —< „Nagyon igazad volt — írja a fiának — ez az igaz útja, a boldogulásnak!” Székely I stvAn A szövetheHettől érdemes tanulni — HA KÉT ESZTENDŐ­VEL ezelőtt járt volna itt: kényes lett volna az elődöm helyzete, — mondja György Vencel gazdasági felügyelő. — Akkoriban három tsz mű­ködött Örményesen, de kettő nem sok okot adott a dicsek­vésre. Ma...? Tsz-gazdának lenni tisztesség. AZ UJ ÉLET TSZ nem va­lamely „tanácshatározat” alap ján jutott megbecsüléshez, hanem az eredményein ke­resztül. Magában még ez is kevés lett volna; a tagok el­mondták; sőt meg is mutatták az egyénieknek, mire képes a közös gazdaság. Tavaly még csak cukorrépából vetettek 800—800 négyszögöles kisérle- ; ti parcellákat, idén már ken­I dérből is. Aki kíváncsi, a maga szemé­vel láthatja meg: mitér, mit eredményez a korszerű, nagy­üzemi gazdálkodás. Az Uj Élet Tsz-nek cukorrépából tavaly 191 mázsát hozott hol­danként. Az egyéniek leg­jobbja sem szedett fel egy holdról 140 mázsánál többet. — Ha a répát nem számít­juk, — folytatja György Ven­cel, — az egyéniek legfel­jebb 30—40 kg műtrágyát használnak fel holdanként. Akik gyakrabban tekintget- nek a tsz felé, azok többet.... így Fórizs Balázs 25 holdas gazda a tavasziak alá 10 má­zsát szánt. Aki egyszer jól megnézte, jól megértette a nagyüzemi állattenyésztés módiát lénye­gét: maga is kedvet kap hoz­zá. Mi más lenne az oka an­nak. hogy Herényi János négy ; holdas gazda a minap beállí­tott a tanácsházára: — Szakcsoportot alakíta­nék! Fehér hússertést, barom- ; fit, szarvasmarhát tenyészte­nénk. Akik jelentkeztek, azok közül öttel-hattal magam is szívesen dolgoznék együtt. Ha tízen összejövünk, megint belátogatok; feltéve, hogy szóba jöhet a csoport... Jöhet! — nyugtatták meg az érdeklődőt. György Vencel szerint az sem véletlen, hogy a tsz-te- henészet fejlődésével egyide­jűleg mindinkább érdeklőd­nek az egyéniek szarvasmar­háik törzskönyvi ellenőrzés alá helyezése iránt. Lassan bealkonyul. A gaz­dasági felügyelő fehér kendő­ből még fehérebb szalonnát göngyölít ki: — ízlelje meg! — bíztat «— Uj Élet-beli gazdától kaptam kóstolóba. Ugyanaz a fajta, amit a közösben tenyészte­nek. Mangalica. VENDÉGLÁTÓM több eset­re emlékszik, midőn egyéni­ek ellátogattak a tsz-be ser­téstenyésztési tanácsért. Tud­ták, hogy ott csak jót kap­hatnak: a tsz-ben egy kocára 6.7 malac esik átlagosan. — Antalié Mihály egyéni gazda viszont négy kocától mind­össze 15 malacot nyert — A tsz-gazdákkal fenn­tartott jóbaráti kapcsolat egyre többeket von a közös felé, — mondja György Ven­cel. — Márton József tíz hol­das, Pólyák József nyolc hol­das és Ulbicki István négy holdas gazda megígérték: őszre belépnek az Uj Élet Tsz-be. Igaz. az utóbbi „meg­szegte” ígéretét... — Nem győzte kivárni a zárszámadást: április elseje óta munkaegységre dolgozik. így „megszegett” Ígéretnek szívesen veszi hírét az ember. S az is bizonyos: Ulbicki Ist­ván sem bánja meg majd „sietségét”. — borváró —•

Next

/
Thumbnails
Contents