Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

VJLAG PRO LPT A R! AI prjvpmr 1PTeKt 44U SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÉS A MEGYEI TANACS LAPJA AB 4 >1» Fit • F,K 1958. április 25. péntek. I 'Thai S&áfnUKkbál £ ♦ f 1 * „Mi, levelezők a dolgozók l őszinte szavát tolmácsoljuk** t ^ 1 \ ÜTTÖRŐK PÓRUNK I j KÉRDEZZEN - felelünk { IX. évfolyam 97. szám. MEGSZŰNIK a belvízveszély Megyénk igen nagy területe tavasszal és ősszel belvíz miatt szokott lenni. Az egyszerű emberek az arra illetékes szervekkel együtt évenként komoly erőfeszítéseket tesz­nek a belnízlevezetés érdekében. Napjainkban Tiszasüly mellett épült tízmillió forintos költséggel hatalmas belvízátemelő, elektromos meghajtású, négy gépegyseges, -másodpercenként tízköbméteres teljesít­ményű szivattyútelep. Jászkisér, Tiszasüly vidékéről 224 négyzetkilométeres területet mentesít. Üzembeállítása terv szerint 1959-ben történik meg. A szivattyútelep a villamos- energiát a szolnoki aláilomásról kapja 35 kilométernyi tá­volságról. Eddig az egész környék a Milléri főcsatorna vízgyűjtő- rendszeréhez tartozott, amely 440 négyzetkilométer terület­ről vezette a vizet a Tiszába. A torkolatában épült a Mil­léri szivattyútelep, amelynek 6 köbméteres teljesítménye belvizes időszakban 20—23 nap alatt tudta a vizet a Tiszába átemelni. Ez azt jelenti, hogy 20—23 napig volt viz egyes területeken. A tiszasülyi szivattyútelep üzembeállításával a milléri vizgyújiőrendszert kettéválasztják, a Millérbe el­wmsmmmm Sis--.-.?- .. ' . . s< .... Tiszasüly határában a szivattyútelep építése. helyezett tiltás főáteresz segítségével, s a Miller felső vi­zeit a tiszasülyi telep felé terelik, s ezáltal a szivattyútelep teljesítménye másodpercenként 16 köbméterre emelke­dik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 224 négyzet­kilométer víztelenítése belvizes időszakban sem lehet több, mint 8 nap. Most már nem nehéz összehasonlítani, milyen nagy segítséget jelent a tiszasülyi szivattyútelep megépí­tése. A 23 nap helyett legrosszabb körülmények közt is csak 8 napig lehet víz a szóbamforgó szántóföldeken. Persze, nem minden szivattyútelepünk ilyen korszerű, mint a tiszasülyi. Szolnok megyében van a sajfoki is, amely az ország legrégebbi gőzüzemű belvízátemelő telepe. Ez még 1818-ban épült egy gépegységgel, később 1897-ben átalakították háromgépes üzemmé, s így maradt egészen napjainkig. Ez a sajfoki szivattyútelep Pély, Kisköre, Tar- naszentmiklós, Hevesvezekény, Tiszanána, Sa/rud, Heves, Jászapáti környékéről emeli a belvizeket a Tiszába. A há­rom gépegységnek a teljesítménye 4,5 köbméter másod­percenként és 271 négyzetkilométer a vízgyűjtő területe. Ezek a gépek s az egész szivattyútelep műemléknek vannak A megye ipara teljesítette első negyedéves tervét Ez az egyik műemlék, amelyen Bartus István főgépész dolgozik. nyilvánítva. A másik érdekessége ennek a szivattyútelep­nek, hogy az igazgatóság legüzembiztosabb gépei is. Egyet­len hátránya mindössze az, hogy esős, sáros időben szinte megközelíthetetlen, s így az üzemanyag, mármint a szén, kiszállítása, meglehetős nehézségekbe ütközik. Ezért állan­dóan a telepen kell tárolni kéthétre elegendő tüzelőanyag­készletet. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy népgazda­ságunk milyen hatalmas erőfeszítéseket tesz az országun­kat szinte évenként fenyegető természeti elem, az árvíz le­küzdésére. S ha a tervek maradéktalanul sikerülnek, a jövő évben megyénkben is megszűnik a belvízveszély. Megyénk ipari üzemei 1958 első három hónapjának tervét 100.9 százalékra telje­sítették. A termelés 7.2 szá­zalékkal magasabb volt, mint egy évvel előbb — 1957 első negyedévében. Ennek megfelelően emel­kedett a termelés kénsavból, bőrcipőből, cserépből s mint­egy tízfajta fontos áruból és nyersanyagból. Viszonylagos lemaradás mutatkozik — s nem érte el az előző év azo­nos időszakának termelési színijét az élelmiszeripar. — így kevesebb liszt, nyershús, baromfi, stb. került ki az üzemekből — mint egy év­vel előbb. Ennek ólra — az ellenforradalom után csúcs- fogyasztáson kívül — a be­gyűjtés megszüntetéise. A ba­romfi, tojás felvásárlás ne­hézségei pl. megnehezítik a baromfifeldolgozó ipar mun­káját. Azonkívül csökkentet­te a keresletet az is, hogy a gazdálkodó családok nagy­része húsból, lisztből — a begyűjtés megszűnése után — egész évre ellátta magát. Az első negyedévben elég­gé kedvező képet mutat a gazdaságosság is. Míg a mun­káslétszám 3.1 százalékkal növekedett, 7.2 százalékkal magasabb az egy munkásra jutó termelés a tervezettnél, a termelékenység 4 százalék­kal magasabb az előző évi­nél. Az átlagkereset elérte az 1278 forintot. Legjobb munkát végzett az első negyedévben a miniszté­riumok irányításához tartozó ipar. 4 százalékkal túlszár­nyalta tervét — a termelé­kenység mintegy 5, 8 száza­lékkal nőtt. Az állami helyi- ipar és a szövetkezeti ipar nem érte el a "100 százalékos tervteljesítést, ezzel szemben a termelékenység — különö­sen a szövetkezeteknél jóval meghaladta az" előző szintet. Az első negyedévi munká­nak természetesen vannak árnyoldalai is. Azonkívül, hogy a lemaradó iparágak­ban pótolni kell a mulasz­tást — sok olyan gazdasági és megtakarítási lehetőséget nem használtak ki üzemeink­ben, mellyel növelhették vol­na jövedelmezőségüket. A ta­karékosságot ezért a második negyedévben a gazdasági munka előterébe kell állí­tani. Van még javítanivaló a bérhelyzeten is. Az első ne­gyedévben pL mintegy 3.1 százalékkal romlott a terme­lőmunkások és alkalmazot­tak aránya — az utóbbiak javára. — A helyi és a szö­vetkezeti ipar egyes ágaiban indokolatlanul magasabbak a bérek, mint a nagyüzemek­ben, a minisztériumi ipar­ban. Az első félév végéig el kell érni, hogy ezek a bérarány­talanságok kiküszöbölődje­nek — s minden üzem terv­szerűen, jó minőségben tel­jesítse tervfeladatát Aranv!<o$?orús e vanveket t% oxievelet kaptak akivólóan dolgozó megyei MSZBT aktívák A MSZBT megyei aktíva ülésén Parragi György Kos- suth-díjas újságíró, az MSZ­BT Országos Elnökségének tagja az alábbiaknak adta át az MSZBT arnykoszorús jelvényét és oklevelét: Berczeli Gyula, Benyovsz- ki Béla, Majoros Károly, Virágh Iván, Lévai Zslg— mond, Császtvay István, Laj­tos Béla, Kovács Lajosné ak­tíváknak. Az ülésen kiegészítették a megyei elnökséget is. Az el­nökség új tagjai: Szekeres László, az MSZMP megyei bizottságának ágit. prop. osz­tályvezetője, Fodor Mihály, a Megyei Tanács elnökhe­lyettese, Nyikos Károly tsz- elnök, Czinege Lajos papír­gyári munkás, Gál Gyula, a Damjanich rádió vezetője, továbbá Virágh Iván és Langen Béla elvtársak. Az aktíván igen színvona­las vita alakult ki. Számos követésre méltó kezdemé­nyezést, jó munkamódszert jegyeztek fel a résztvevők. Itt közöljük, hogy a teg­napi beszámolóban szereplő MSZBT budapesti titkára nem Horváth György, — hanem Orbán Gyula elv társ. Lesz-e vezetékes gáz Szolnokon? —- Tervek és lehetőségek a környékbeli mélyfúrásokkal — Mióta megjelentek Szolnok környékén az alföldi kőolaj- kutatók acéltornyai s híre járt, hogy a föld gyomra itt szénhidrogént rejteget — igen érdekűd az embereket, hogy lesz-e ebből a városnak köz­vetlen haszna. Fődeg arra gondolnak itt, hogy adnak-e a mélyfúrások fűtésre alkalmas gázt, ami­vel el lehetne látod a háztar­tásokat, üzemeket. Az érdeklődésnek valóban van alapja. Szolnok környé­ke gazdag gázmezőket rejte­get — az olajbányászok jó­voltából — olyan állapo.ban, hogy csak a ledugaszoláso- kat kell feloldani. A rákóczi- falvi fúráskor pl, kétmilliárd köbméter gázt találtak és dugaszoltak el. Törteién az eddigiek mellett a napokban is találtak tizenhatezer köb­méter teljesítményű gázlelő­helyet. Kisebb-nagyobb elő­fordulásokra, feltárásokra — a kőolajbányászok nagysza­bású terved alapján — a jö­vőben is lehet számítani. Mi lesz ezekkel a kincsek­kel? A kérdés megoldása ko­ránt sem olyan egyszerű, amilyennek sokan elképzelik, mert nagy sora van s hatal­mas anyagi áldozatokba ke­rült, míg a fűtésre alkalmas gáz a csővezetékeken át a la­kásokba, üzemekbe jut. A gáz hasznosításával je­lenleg a Megyei Tanács tervosztálya foglalkozik s igen nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy mihamarább a lakosság hasznára legye­nek ezek a természeti erő­források. Mégsem valószínű, hogy az elkövetkezendő há­roméves tervben teljesen meg tudják oldani a problé­mákat. Tudni kell ugyanis azt, hogy a környékbeli gázelő­fordulások nem csupán fű­tésre alkalmas szénhidrogén­ből állnak. A rákóczifalvi mezőnek pl. 85 százaléka szénsav és csak 15 százaléka fűtésre jó metán. A törteli lelőhelyeknek kb. háromne­gyed vésze alkalmatlan tüze­lésre? Persze, tecljmkaiJag vi­szonylag könnyen meg lehet oldani a szeparálást — kü­lönválasztani az éghető részt az égésre alkalmatlantól. Ám számolni kell azzal is, hogy a fűtésre nem jó szénsavval mi legyen. A szabadba nem engedhetik, mert ez megen­gedhetetlen pazarlása volna az ásványi kincseknek. A szénsav ugyanis kiválóan al­kalmas „szárazjég” gyártásá­ra, ami igen értékes és ex­portra is keresett cikk. Ez az út tehát nem járható. Olyan megoldást kell ta­lálni, ami lehetővé teszi, hogy a feltörő gázt a lehető leggazdaságosabban haszno­sítsák —, sőt a gázzal együtt sugárzó magas kalóriaértéket képviselő thermálvizet is. Ez pedig csak igen átgon­dolt komplex hasznosítási ter­vek — több tízmilliós beru­házások utján valósítható meg. Ez bizony már túlmegy a helyi lehetőségek, kezde­ményezések határain — s ál­lami feladat. Kérdés hogy a népgazdaság mikor tudja ma-< gáravállalni ezt a nagy be­ruházást? A tervek, az elgondolások mégis megvannak s ezek fő­leg három irányt szabnak. Először is meg akarják olda­ni — a gázmezők állandósu­lásával — egy körzet gáz el­látását, — beleértve Szolno­kon kívül Törökszentmiklósi, Ceglédet, Nagykőröst, Kecs­kemétet is. Ezzel párhuzamosan a fo­lyékony szénsav hasznosítá­sára palackozó és műjéggyár- tó üzemet hoznának létre. Er­re már azért is szükség van, mert Szolnoknak amúgyis szüksége volna egy nagyka­pacitású, modern hűtőházra, és a műjéggyár az üzemanyag szükségletét ennek is fedez­né, sőt felvetődtek olyan ja­vaslatok is, hogy gáz alap­anyagom műanyaggyárat hoz­zanak létre, aminek szintén nagy jövője és kelendősége van. Mind a három elgondolás , helyes s az állami tervek va­lószínű ezt a hármas komp­lex megoldását jelölik majd meg a hasznosításra. Még­hozzá feltehetően úgy. hogy nem egy vagy két gázkútra alapoznak, hanem az eddigi és a leendő előfordulásokat közös termelőhálózatba von­ják. Ennek bizony idő és péna kell, nem lehet egyik napról a másikra megcsinálni. Ez viszont nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a ta­nács helyi erőkre támasz­kodva kisebb mértékben ne hasznosítsa már előtte is, amit lehet. Ebből a szempontból figye­lemre érdemes pl. a karcagi helyi szervek leleményessége. A város térségében itt is ta láltak két gáztadó helyet, — melyek kb. 30.000 köbméter iparilag hasznosítható gázt adnak naponta. Nem hagyják parlagon he­verni, hiszen itt tudják milyen hasznos természeti kincs ez. Bereken pl. az üveggyár már évtizedek óta használja kivá ló eredménnyel a huták fűté sére az ottani régi feltörést, a melegvízzel pedig fűtenek az üzemben, sőt néhány éve ker­tészeti üvegházakban is. Ezért úgy határqgtak,, hogy három lépcsőben folyama­tosan veszik nagyobb és na­gyobb hasznát az ingyen fűtő­anyagnak. Először is a vá­ros nagyobb ipari üzemeinek fogyasztását biztosítják. Utá­na a nagyobb középületekbe vezetik be a gázt, s ha tartó- sabbnak ígérkezik a gázmező — az egész városba bevezetik. Végül a nyomvezetékek vo­nalának mentén a környékbe­li termelőszövetkezetek igé­nyét is kielégítik. A Megyei Tanács tervosz­tálya már tárgyalásokat is folytatott ebben az ügyben a Nagyalföldi Kőolajkutató Vál­lalat vezetőségével, mely be­leegyezett, hogy kísérletkép­pen kutaiból átadja a malom és a téglagyár fűtéséhez szük­séges gáz mennyiséget. A kőolajbányászok azzal is elősegítették a karcagi kez­deményezést, hogy 10 kilo­méter hosszú csővezetéket bocsátottak o tanács rendel­kezésére. Úgyhogy, it# már csak a társadalmi erők jó megszerve­zéséről kell majd gondoskod­ni és lesz gáz. Hasonló megoldással pró­bálkoznak Szolnokon is s — nem kétséges, — hogy széles­körű társadalmi támogatás­sal, az üzemek és vállalatok segítségével még az országos intézkedés előtt kisebb mér­tékben sikerül megoldani a földgázkincs egy részének hasznosítását. Palatínus I. Villásreggelit adtak a Moszkvában tartózkodó egyházi küldöttség tiszteletére •Moszkva (TASZSZ). — Alekszej Puzin, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mel­lett működő vallásügyi bi­zottság elnöke szerdán vil- iásreggelit adott a Moszkvá­ban tartózkodó magyar ka­tolikus és protestáns egyházi küldöttség tiszteletére. — A villásreggelin megjelent Bol- doczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. íMTI). Lesz miben válogatni A balatoni és más üdülő­helyeken pihenők kifogásol­ták, hogy kevés az üdvözlő­lap és szegény a választék. A Képzőművészeti Alap, — amely a képeslevelezőlapokat forgalomba hozza, orvosolja az üdülők panaszát, s csupán a Balaton mentén például egymillióval több üdvözlő la­pot árusítanak, mint tavaly. Az idén forgalomba kerülnek a nyújtott formájú „széles­vásznú” és a könyvnagysggú levelezőlapok is. I

Next

/
Thumbnails
Contents