Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1358. április 25. Párttagjaink és a szorgalmas dolgozók tevékenységére alaposunk Igaz, hogy Kunhegyes nem a városok közé tarto­zik, de mint járási székhely, a járás szíve, a járás kis ló varosa. Ezt a napi forga­lom, a más községbeli uta­sok sürgése-forgása bizo­nyítja. A járási székhely sok min­denben példát mutat a köz­ségeknek. Mindenekelőtt, a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezésében, hisz 1952 tavaszán már az összes földjének 25 száza­lékán nagyüzemi gazdál­kodás folyt. Ez a szám a későbbi időben még növekedett. Sokan még a rendes em­berek közül is azt gondol­ták, hogy az 1956-os ellen­forradalom szétzúzza, meg­semmisíti a termelőszövet­kezeteket, az állami gazdasá­got. Nem így történt, hiába volt a® ellenforra­dalmárok csúfos mester­kedése. A község dolgozó parasztjai, a szövetkezetiek egy része ha ki is lépett a társasgazdaságból, ismét ok maguk, szinte minden felsőbb biztatás nélkül új szövetkezeteket szerveztek, vagy termelőcsoportokat hoztak létre. Ez megmutat­ta, hogy nálunk mély gyö­keret vert a nagyüzemi gaz­dálkodási forma. Azok az emberek, akik Horthy ide­jében éjjel-nappal dolgoztak az évi 20-24 mázsányi kom- mencióérf, nem felejtették el a kizsákmányolás nehéz időit A kis- és középparasz­tok is emlékeznek erre, hi­szen abban az átkot, rend­szerben sohasem tudták, mi­kor mennek tönkre. Most már másképp gondolkoznak, nem óhajtják vissza a múl­tat. Bizonyítja ezt a községi párt- és tanács vb és a Ha­zafias Népfront rendezte vi­ta is, melyet a termelőszö­vetkezeti fejlesztésről tar­tó ttunk. A programot a köz-. ség vezetői úgy dolgozták ki, hogy az MSZMP köz­ponti bizottsága agrártézisei­nek alapján, a dolgozó pa­rasztság életének állandó ja­vítását biztosítsa. A község programjában igen éberen ügyelnek arra. hogy az ön­kéntességet minden terüle­ten feltétlenül betartsák, — azonban nem bízzák a nagy­üzemi fejlesztést a vélet­lenre. Ezt a következők iga­zolják: Jelentős mértékben akar­ják a tsz-ek földterületét növelni ebben az évben. So­kan mondhatnák! ez esetleg zaklatásokhoz is vezethet. Nem helyes az ilyen felte­vés, hisz ha a tsz-eli életét, gazda­sági eredményeit őszintén és széles körűen ismerte­tik a dolgozó parasztság­gal, bátran lehet merész célkitűzéseket megszabni. Ha a szövetkezetek jól gaz­dálkodnak, a kívülállók szí­vesen közelednek feléjük, így van ez jelenleg is. A Béke Tsz-be például ősz óta napjainkig közel százötve­nen kérték felvételüket. A községben összesen három­száznál is többen léptek ez idő alatt a nagyüzemi, gaz­dálkodás útjára 1352 kát. hold földdel. Ezekre az eredményekre és párttag jaink, valamint a község szorgalmas dolgozói­nak tevékenységére, őszinte segítségére alapoztuk a fej­lesztési programot. Ezt mig a tsz-eicben, gépállomáso­kon, párt- és tömegszerve­zetekben, továbbá kisgyülé- seken is megvitatjuk. — A népfront és a KISZ is fel­adatot kap, különösen a ré- tegagitációt, a szemléltetése­ket. a dolgozó parasztokkal való egyéni beszélgetéseket bízzűk rájuk. A Béke Tsz- ben már meg is kezdték az előkészületeket. Fő gondunk megértetni a több mini harminchárom millió forint értékű takarékbélyeget vásá~ voltak oa idei tanévben a* iskoláéok vásároltak. A takarékossági kedv fokozására ősszel új t fc tartókból y c gsoroz afcot ad­rták :kl. A takarékbélyegeket öt címletben, 50 filléres’ 1 forintos, 2 forintos, 5 és 10 forintos értékekben hozzák forgalomba. (MTI). lakossággal: várunk az önkéntes elhatározásra. — De az ő javukat akarjuk, amikor a nagyüzemek mi­előbbi kialakulását sürget­jük. Hisz ők is szeretik a jobbat és olcsóbbat, mindenből. — Rajtuk múlik, hogy jobb és több teremjen. Ezt kell meg­beszélnünk dolgozó paraszt­jainkkal a gazdakörben, népkörben, a Kossuth és Zöldmező tszcs-ben és min­denütt. A község területének dön­tő többségén — jelenleg is nagyüzemi gazdálkodás fo­lyik. Ez, valamint a kom­munisták irányítása, meg­győző szava, a tsz-ek pádás munkája, a különböző szer­vek aktív tevékenysége, bol­dogulásunk sok-sok lehető­ségének kihasználása bizto- süék tervünk megvalósítá­sára, Oláh József az MSZMP községi Vb tagja, Kunhegyes 9,Mr, levelezők a dolgozók őszinte szavát tolmácsoljuk.. Szerdán délelőtt Szolnok város levelezői tanácskoztak a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság klubhelyiségében. Eljöt­tek a város legjobb és legak­tívabb munkás-, paraszt- és értelmiségi levelezői. A vitában — beszélgetés közben — a Szolnok megyei Néplap jelenlegi munkájáról volt szó. Értékes javaslatok­kal segítették még jobbá ten­ni lapunkat. Seller István tsz-tag — le­velező — arról beszélt, hogy levelei sokat segítettek a szö­vetkezet fegyelmének helyre- állításában. Igaz, egyesek nem szívesen fogadták a bírálatot, de a közösség — és nekünk ez a fontos — helyesen reagált a levél mondanivalójára. Elmondták a levelezők, hogy az ellenforradalom meg­bontotta e lelkes levelező- és tudósító tábor sorait. A rend megszilárdulása után is so­Javul a Járműjavító szak- szervezeti munkája A műhelybizottságok mind­jobban végzik politikai-, né­velő- és szervező munkáju­kat az üzem dolgozói között. 1958. első negyedében elér­ték a 94 százalékos szerve­zettséget — a volt 91 száza­lékkal szemben. Az aktivisták jó munkájá­nak eredménye az átlagos ÍJ forintos tagdíjfizetés. Eb­ben élenjártak a Vili., IX. és a XIV.-es osztály aktivis­tái. A többi műhelybizottsá­gok sem dolgoznak rosszul, csak munkájukban jelentke­zik még a megalkuvás, a ne­velés hiánya. Ezért egyes dol­gozóknál nincs meg a fele­lősségérzet. Ha jogot for­málnak, közben elfelejtkez­nek saját kötelezettségükről. Az üzemi szakszervezet az első negyedévben közel 20 ezer forintot fizetett ki kü­lönféle segély címén, ebből 16 ezret tesz ki a rendkívüli segély összege. A jónak mondható munka mellett hiányosság is van. A főbizalmiak nem tartják meg rendszeresen a bizalmi értekezleteket, melynek kö­vetkezménye. hogy a bizal­miak nincsenek tisztában a soronlévő feladatokkal. . AAA»AAAAAAJA ff•▼ W V * fff^ ■ így csak a bélyegeladásra szorítkoznak. Ezt is közöm­bösen végzik és olyan esetek fordulnak elő, hogy „majd a jövő hónapban fizetek’. így aztán a bizalmi több bélye­get vesz át,‘ mint a létszám, hátha az elmaradottat pótol­ni akarják. Ez módot ad ar­ra, hogy az elmaradást ki­sebb értékű bélyeggel tör­lesztik, ami helytelen. Ha a bizalmiak jól dolgoznak, ez nem fordulhat elő. Meg tud­ják magyarázni, hogy aki­nek tagdíj hátraléka van, — nem tarthat igényt szakszer­vezeti juttatásra és nem ré­szesülhet egyéb kedvez­ményben sem. A bizalmiakat nem na­gyon keresik fel a dolgo­zók, kis problémáikkal is az üzemi bizottsághoz fordul­nak, olyanokkal, amelyeket a bizalminak a helyszí­nen kellene intéznie. A nehezebb kérdéséknél segítséget kérhetnének a pártszervezettől a műhelybi­zottságok, amit szintén el­mulasztanak. A párt alap­szervezetek pedig szívesen segítenek a szakszervezet munkájának további javítá­sában. Csömör János üzemi tudósító káig bizony rossz volt a kap­csolat a szerkesztőség és a le­velezők között. Örömmel álla­pították meg, hogy ma már ez nem tapasztalható. — A rossz kapcsolatnak m: is okozói voltunk — ismerték be —, de most az a feladat, hogy minél több segítséget adjunk a lapnak, hogy való­ban a dolgozó nép újságja le­gyen. A régi és új levelezők sokat foglalkoztak a szerkesztő-ég munkájával. Hangsúlyozták, hogy a lap sokát javult az utóbbi időben, de még többel várnak. Sokat kell foglalkoz­ni a mezőgazdaság átszerve­zésének kérdésével és java­solták a jó módszerek leírását A mindennapi munkában ér­tékesek lennének azok az írá­sok, amelyek egyes munka- módszereket mutatnak be egv jóiműködó tsz-nél, üzemeknél, állami gazdaságban. A tapasztalatcsere-formájú cikkek mellett igen jó volna, ha a lap hasábjain a társa­dalmi tulajdon védelméről közölt cikkek mozgósítanák az egész társadalmat a közös va­gyon megőrzésére, eltulajdo­nításának megelőzésére. Töb­bet kellene foglalkozni a jó1 dolgozó üzemi tanácsok mód­szerednek ismertetésével mert ez megkönnyítené mun­kájukat. A levelezőik sokat beszéltek az alkoholizmus elleni harc­ról. Itt megoszlott a véle­mény, végülis azt Wnák he­lyesnek, ha a sok kétes tal­ponállók helyett barátságos kisvendéglők és különböző szervek tiszta, rendes klub- helyiségei kapnának helyet városunkban. Olyan szórako­zóhelyekre vágynak a mun­kások, ahol nem a szeszfo­gyasztás a lényeg, hanem mű­velődni ési szórakozni lehet egy-egy pohár ital mellett. Az értekezlet igen nagy részét töltötte be a takarékos- sági mozgalomról folyó vita. A levelezőink úgy látják: fri- ‘artó. harcos munka szüksé­ges ahhoz, hogy a népgazda­ság minden területén becsüle tesen gazdálkodjanak a név vagyonával. Sok helyen ha­nyagul kezelik a köíös tulaj­dont és a levelezőknek első­rendű feladata — mondották — annak megvédése. A levelező értekezleten el­hangzott javaslatok között az ch-társak kérték a szerkesztő­séget, hogy az eddigieknél sű­rűbben tartsanak ankétoka*, ahol tapasztalataikat kicserél­hetik, megismerkedhetnek a szerkesztőség munkatársa'val Helyes volna, ha a már régeb­ben tett javaslatot válóra tud­nánk váltani és létrehozna, a szerkesztőség egy klubszoba*, ahová a levelezők is bejárná­nak és még szorosabbra fű­ződhetne a kapcsolat, Véfmze'ül elmondták, hogv büszkék az üzemek dolgozói, mikor róluk írnék a lap ha­sábjain, s mint levelezők, sű­rűbben fognak írni, mert a dolgozók őszinte szavát kí­vánják tolmácsolni. Betiltották a májis 1-i párizsi felvonulási Párizs (MTI). A pári­zsi rendőrfőnökség szerdán este hozott döntésével betil­totta a párizsi dolgozók má­jus 1-re meghirdetett felvo­nulását. A CGT Szajna megyei szervezeteinek Uniója tilta­kozó közleményben hangoz­tatja, hogy Gaillard exkor- mányának önkényes intéz­kedése, amellyel a szakszer­vezeti és a gyülekezési jogo­kat ismételten megsérti a dolgozók újabb megdöbbené­sét váltja ki. A CGT rámu­tat arra, hogy ugyanez a kormány eltűrte és felbáto­rította a fasiszták mesterke­déseit. akik büntetlenül pa­rádézhattak az utcákon. Tá­madhatták meg a demokra­tikus szervek helyiségeit, a demokratikus gyűléseket és a baloldali politikusokat. A dolgozók, különösen a közalkalmazottak megálla­píthat jék, hogyha a dolgo­zók bérköveteléssel lépnek fel, a felelet rögtön kéznél van: „Nincs kormány1’, de mindjárt van kormány ak­kor, ha tiltó rendelkezést kell hozni a dolgozók május 1-i felvonulásának megaka­dályozásába. A szakszerve­zeti jog, a gyülekezés és a felvonulás alkotmányos jo­ga alapján a CGT a köztár­saság elnökéhez fordul ün­nepélyes tiltakozásával. hm TOLSZTOJ dHü rSaiin rnéincK W Aifieb (cfoidfa 48. — Huszonkilencedikére virradó éjszaka újra itt va­gyok. Harmincadikén abbahagyhatja nyúltenyésztési kí­sérleteit, kegyelmes uram, vehet egy elsőosztályú kabint valamelyik óceánjáró gőzösön és attól fogva úgy élhet, mint egy kiskirály, akár a Fifth Aveneu-n is, New Yorkban. — Itt kellene hagyni valami személyazonossági iga­zolványt ennek a büdös disznónak — mondta a tábornok. — Parancsoljon, válassza ki azt az útlevelet, amelyik legjobban tetszik. Garin egy madzaggal átkötött kis csomagot húzott elő a zsebétől. Azok az okmányok voltak, amelyeket Selgától rabolt el Fontainebleau-ban. ®Még nem volt ideje átvizsgálni a csomag tartalmát. *— Ügy látom, az én számomra előkészített útlevelek. Micsoda gondos előrelátás... Tessék, kegyelmes uram, ez talán megfelel... Az asztalra dobott egy útlevelet, majd tovább turkált a levéltárcában. Valami felkeltette az érdeklődését; kö­zelebb húzódott a lámpához. Összeráncolta szemöldökét. — Mi az ördög! — És az oldalsó ajtó felé rontott, amelyen át elhurcolták Selgát. 62 Selga a kőpadlón levő matracon feküdt. Egy petró­leummécses fénye világította meg a boltozatos pincét, az üres hordókat és a pókhálókat. Néhány másodperc múlva Garin felfedezte Selgát. Ajkát harapdálva megállt előtte. — Ne haragudjon, Selga, kissé elragadott az indulat. Azt hiszem, valahogy mégiscsak megértjük egymást és megegyezünk. Akarja, hogy megpróbáljuk? — Próbálja meg. Garin most behízelgő hangon beszélt, egészen más­képp, mint tíz perccel ezelőtt. Selga feszülten figyelt. De az éjszakai izgalmak, az altató gáz, amelynek zsibbasztó hatását még most is érezte egész testében, s a karjába belenyilalö fájdalom annyira megviselte, hogy nem tudta úgy összpontosítani a figyelmét, mint máskor. Garin leült a matracra. Rágyújtott. Tűnődve nézett maga elé. s csak úgy sugárzott belőle a jóindulat és az előzékenység... „Vajon hova akar kilyukadni ez a gazember?” — gon­dolta Selga és a homlokát ráncolta, mert pokolian fájt a feje. Garin átkulcsolta térdét, s miközben mélyet szippan­tott cigarettájából, a boltíves mennyezetet bámulta. — Hát idefigyeljen, Selga. Először is tudomásul kell vennie, hogy én sohasem hazudok... Talán azért, mert megvetem az embereket, de ez végeredményben mindegy. Nos tehát: Rollingra és a mitliárdjaira nekem csak átme­netileg van szükségem... Éppúgy, ahogy neki is csak át­menetileg van szüksége rám ... Ügy látszik, ezt ő már fel is ismerte, bármilyen korlátolt is egyébként... Rolling azért íött ide, hogy gyarmatosítsa Európát. Ha ezt nem teszi meg, odahaza Amerikában a milliárdjaival együtt szétpukkad, mint a levegővel túltelített hólyag. Rolling kö­zönséges, esztelen állat, csak ahhoz ért, hogy vakon tör­tessen előre, felöklelve és letiporva, ami útjába kerül. De egy fikarcnyi fantázia sincs benne... Az egyetlen fal, ame­lyen ha nekimegy, betörheti a kobakját: Szovjet-Orosz- ország. Ezt ő is tudja, s ezért minden dühe a maga édes hazája ellen irányul... Én ugyan nem tartom magam orosznak — tette hozzá Garin gyorsan —•, én internacio­nalista vagyok... — No persze — szólt közbe Selga megvető mosollyal. — A mi kapcsolatunk csupán ennyiből áll; egy ideig együtműködünk ... — Huszonnyolcadikéig . s. Garin csillogó szeméből gyors, kedélyes pillantást ve­tett Selgára. — Ezt már kiszámította? Az újságokból? — Meglehet... — Na, jól van ... Mondjuk, hogy huszonnyolcadíkáig. De utána elkerülhetetlenül összemarakodunk... Ha eb­ben a küzdelemben Roiling kerekedik felül, kétszeresen jaj Szovjet-Oroszországnak: az én készülékem is Rolling kezében lesz, akkor pedig rendkívül nehéz lesz felvenni ellene a harcot... Mármost, Selga levtárs, maga pusztán azzal a ténnyel, hogy itt tölt egy rövid hetét a pókok tár­saságában, mérhetetlenül megnöveli az én győzelmi esé­lyeimet. Selga behúnyta a szemét. Garin ott ült Selga lábánál és rövid szippantásokkal szívta cigarettáját. Selga végre megszólalt: , • De ml az ördögnek van szüksége az én beleegyezé­semre, amikor hozzájárulásom nélkül is itt tarthat, amed­dig csak akar. Mondja meg nyíltan, mit akar... — No lám, miért nem beszélt már előbb is így, ahe­lyett, hogy kommunista becsületét emlegette volna ... Szavamra mondom, az imént igazán felbosszantott... Úgy látom, most már pedzi, miről van szó. Mi ketten ellensé­gek vagyunk, ez igaz... De mégis együtt kell működnünk. A maga szempontjából én dekadens, elrugaszkodott indi­vidualista vagyok... Nos, én, Pjotr Petrovics Garin, az en­gem megalkotó erők kegyelméből, agyam, méghozzá — ne mosolyogjon, Selga, ez így van — zseniális agyam segítsé­gével, olthatatlan szenvedélyeimmel, amelyektől magam is gyötrődöm és félek, mohóságommal és elvtelenségem- mel együtt az a lény vagyok, aki szembehelyezkedem, igen, a szó szoros értelmében szembehelyezkedem az egész emberiséggel. — Tyűh, a kutyafáját! — mondta Selga. — Micsoda aljasság..; — Pontosan úgy, ahogy mondta, aljasság, nagyon jól megértette. Kéjenc vagyok, életem minden pillanatát a gyönyörnek akarom szentelni. Veszettül sürgős nekem, hogy végezzek Rollinggal, mert sajnálom rá vesztegetni életem drága pillanatait. Maguk ott, Oroszországban, a megtestesült harcos eszmét képviselik. Nekem nincs sem­miféle eszmém: tudatosan, vallásosan gyűlölök minden eszmét. Egyetlen célt tűztem magam elé: olyan körül­ményeket akarok teremteni a magam számára (a részie­teket nem mondom eh csak fárasztanám vele), annyi kéjt és gyönyört akarok kicsiholni az életből, hogy Sze­mirámisz kert je és a többi keleti badarság csak egy vér­szegény képzelet szüleménye az én paradicsomomhoz képest. Szolgálatomba kénj-szerítem az egész tudományt, az egész ipart, az egész művészetet. Ezek után megért­heti, Selga, hogy én a maga számára csak távoli és fölöt­tébb imaginárius veszélyt jelentek. Ezzel szemben Rol­ling a konkrét, közeli, félelmetes veszély. Ezért mi ketten egy bizonyos pontig együtt haladhatunk, egészen addig, amíg Rollingot el nem tiportuk. Többet nem kérek ma­gától. — És mit kíván miben nyilvánuljon az én segítsé­gem? — kérdezte a fogai közt Selga. — Egy kis sétahajózást kell tennie a tengeren. (FolytatjukJ Az iskolai takarékbélyeg- gyűjtésbe eddig mér 5398 is­kola, az ország iskoláinak 99 százaléka kapcsolódott be; A tanulók az idei tanévben is igen takarékosak: április elejéig már több mint 33 mil­lió ft értékű takarékbélyeget

Next

/
Thumbnails
Contents