Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-19 / 66. szám

ÉN MÉG EGY PÁR ÉVIG KIBÍROM

If

f Kedves Barátom!

Örültem, hogy meglátogatnál, csak hamar elsiettél Azt mondtad, a 11 órás vonattal el kéül menned, ha törik, ha szakad. Az itatást, az etetést nem lehet az asszonyra hagyni, különösen most télen nem, mert a lovaknak, a teheneknek vödörrel hordjátok a vizet és a kút elég messze van. Mindenesetre sajnálom, hogy már a 11-es vonattal elmentél, mert a Tisza-moziban éppen az Akasztottak lázadása című lenyűgöző erejű művészi filmet játszották. Délután még megnézhettük volna. Úgyis a mozi a legkedvesebb szórakozásod ; ) Q ■

Gondolom, egy csöppet furcsának találod,

hogy mindezt a Szolnok megyei Néplapon keresztül Írom neked, hiszen posta is van a világon, az újság meg nem éppen arra való, hogy egymással levelezgessünkj Ez igaz, csak mi ketten, amíg megittuk azt a két pohár sört, olyasmiről vitatkoztunk, ami nagyon sok hozzád hasonló jómódú középparaszt gazdát érint és érdekel.

Azt mondtad, ha felétek Járok, ne kerüljem él a házad, mert nagyon megharagszol. Mivel Szókimondó ember vagy, inkább komolyan, mint tréfásan, azt is hozzátetted: „De csak úgy gyere ha a tsz-t nem hozod elő. Ha azzal jössz, hogy engem majd megagitálsz, akkor barátság ide, barátság oda, megmutatom, merről jöttél" «*- emlékszel, így mondtad szó szerinti Nevettem, mert ismerlek, tudom, nyakas, büszke gazda vagy, tőled nem veszik pénzért a szót és holtbiztos, hogy amit nekem mondtál, jónéhányszor, otthon meg- mondtad a tanácselnöknek is Szeretsz azzal kérkedni, hogv le nem félsz és amit gondolsz, azt az atyaúrtstennek is megmondod. Igazad van persze, hiszen szóból ért az emben De azért kár olyan magasan hordani a gallért, mert könnyen lehet, hogy még akikor sem vennének be a, tsz-be, ha éppenséggel jelentkeznél. (Jó, jó, tudom, hogy most mérgelődsz és az asztalt vered, de hát soha nem tudja az ember).

Most azonban nem is ez az érdekes.

Hiszen tudom, beszélünk mi még nagyon sokat a szövetkezeti mozgalomról és azt is tudom, egyáltalán nem mutatsz ajtót. Inkább az a má sík kijelentésed érdekes, és elgondolkoztató. „Én még egy pár évig kibírom’’ ezzel búcsúztál tőlem, amikor siettél az állomásra. Ez az a kijelentés, amiről nemcsak veled, hanem nagyon sok hozzád hasonló középparaszttal beszélnünk kell és beszélünk i&

Mi nem árulunk zsákbamacskát. Tudjuk, sokminden benne van abban az egyetlen egy mondatban, hogy: „én még néhány évig kibírom". Nézd, hát először is, ez azt jelenti, Te is nagyon jól tudod, hová vezet a fejlődés útja, d** húzod, halasztód a dolgot. Azt tartod, majd csak akkor kéred a felvételed, ha nem bírod tovább a versenyt. Be kell látnod, nem sokáig bírod.

Olvasd csak el a Szolnok megyei Néplap vasárnapi számát, az abban lévő határozatot Ott pontosan megvan, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt évben jóval nagyobb terméseredményeket értek el, mint az egyéniek. Erre persze azt mondod, hogy nálad más a helyzet, te nem vagy átlaggazda. Ez is igaz. De hozzád hasonló ember legfeljebb egy vagy kettő van minden községben. S ahogy akad átlagon felüli jövedelemmel rendelkező középparaszt, úgy szép számmal van átlagon felüli termelőszövetkezet is. Ha nem tudnád, itt nálunk Szolnok megyében 30 olyan termelőszövetkezet van, ahol az elmúlt évben az egy munkaegység átlagos értéke 55.82 forintot tett ki;

így aztán szép számmal van olyan szövetkezeti gazda.

aki haimadmagávai »0—80 vagy akár 100 ezer forintot keresett, vagy másodmagával 40—50 ezer forintot, Azt is hozzáteszem, hogy a háztájin kívül és hogy ez az összeg tiszta bevétel. Tudom, hogy ezt nem nagyon hiszed el, s éppen ezért- bebizonyítom neked. Lefényképeztük Sáfár T-ajos elvtársat, a mezőtúri Ujreménység Tsz tagját, aki az elmúlt évben 9 hónap alatt feleségével együtt 41.550 forintot kapott a közösből. A pénzre nem nagyon lehet rászorulva, mert csak néhány nappal ezelőtt vett fel a Szövetkezet irodájában 17 ezer 333 forintot egy összegben. (Itt a fénykép, megnézheted).

És most kanyarodjunk egy

kicsit vissza ahhoz, hogy Te nem vagy átlaggazda. Amikor azt mondod és azt gondolod, hogy néhány évig kibírod, akkor valami affélét

szel, soha nem tenmeBheted meg egy munkaóra alatt a mázsa búzát, viszont a tsz megtermeli. És ha megtermeli, akkor nyilván olcsóbbá ffcszi az előállítási árat

Te pedig nagyon drágán termelsz*

és nem találod meg a számításodat. A Te búzád a világpiacon nem lesz versenyképes. S azt sem kívánhatod, hogy az állam még hosszú évekig többet fizessen a Te ft—7 óra alatt előállított egy mázsa búzádért akkor, amikor az egy munkaóra alatt megtermelt búzát jóval olcsóban megvásárolhatja. S erről Is szó van. Persze, ezeknek a kérdéseknek még nagyon sok ága-bogán lehetne vitatkozna és legközelebb vitatkozunk is. Persze, én tudom, nagyon nehéz a régi, megszokottat újjal felcserélSáfár Lajos, a mezőtúri .Ujreménység Tsz tagja az elmúlt évben kilenc hónap alatt 41 550 forint jövedelemre tett szert. Néhány nappal ezelőtt számolták a kezébe a még tavalyról visszamaradt jövedelem egyréseét a 17 333 forintot.

is forgatsz a fejedben, hogy Te még akkor sem mégy, ha ötszörös lesz az adó, mert azt is kibírod. Nézd. erről is őszintén kell beszélni. A mi pártunknak, államunknak egyáltalán nem célja, hogy adminisztratív eszközökkel kényszerítsen téged és a hozzád hasonlókat a tsz-be. Erre ne gondolj. Nyugodt lehetsz, hogy ez nem következik be.

S különben is, nálunk a nagyüzemi gazdaság megvalósítása nem a parasztcsaládok tönkretétele, földtől való megfosztása útján történik. Ezt „a párt politikája szervező, irányító munkája segíti úgy, hogy a parasztsággal egyetértésben, a példa és a meggyőző szó erejével szülessenek a nagyüzemi kollektív gazdaságok";

Azt is bizonyára tudod,

hogy a kapitalista országokban egészen másképpen végzik a nagyüzemesítést. Az Amerikai Egyesült Államokban pl. évente 60—80 ezer kisparaszti gazdaság szűnik meg és megy tönkre. Ebből a két összehasonlító dologból leszűrheted a tanulságot Még azt is érdemes tudnod hogy a fejlődés útja a. világon mindenütt a nagyüzeme- sedés felé halad. Ez szükség- szerű követelmény, mert az az ország jár jól, amelyik minél többet és minél olcsóbban termel. A kisüzem pedig sokat és olcsón egyáltalán nem tud termelni. Éppen K. Nagy elvtárs, a Központi Vezetőség tagi3, Tur- kevei tsz elnök mondta-él egy tanácskozáson, hogy e’gy mázsa búzát kombájn aratással 2 óra alatt termeltek meg. Te viszont — miután kézierővel dolgozol *—; egv mázsa búzára 6—7 órát fordítasz. Az Amerikai Egyesült Álalmokban egy mázsa búza termelésére már mindössze egy órát fordítanak. S tulajdonképpen ez a legfontosabb.

wasáflg eárfini wafe.feL

ni, Öe be kell látnod, a világ élőre megyen.

Mindezt elmondhattam volna élő szóval is, de nagyon siettél. Még egy pohár sört is megihattunk volna, s utána megnézhettük volna a Tisza-mozit, de menned kel lett Nem baj, ami késik, nem múlik. Bejössz Te még Szolnokra a moziba is, sőt a színházba is. Lesz még neked erre is időd. Nem most, majd, ha —• szövetkezeti gazda leszel. —* Jó egészséget kíván, Barátod:

SZEKULITY PÉTER

OK ES OKOZAT

Két „kisügy“ a tárgyalóteremből

Hatan ülnek a vádlottak padján. Négyen közülük még alig múltak húszéveselv. A Terményértékesítő Vállalat dolgozói voltak, amíg a vád tárgyát képező bűncselekményt; társadalmi tulajdon jogtalan elsajátítását el nem követték.

Nem megrögzött bűnözők, csak a könnyű pénzszerzés lehetősége taszította őket a bűn útjára. Amit elloptak a közöségi vagyonból, nem képez nagy értéket, mégis érdemes, sőt szükséges foglalkozni az üggyel, mert háttérben a társadalmi veszélyesség mellett egyebek is húzódnak.

Ott keR talán kezdem, — hogy a vádlottak közül hárman, P. Miklós, A. Antal, H.

Sándor munkakönyvük tanúsága szerint az utóbbi 2-3 évben sűrűn változtatták munkahelyüket anélkül, hogy erre különösebb okuk lett volna. Még ők maguk is csak a nagyobb fizetés reményével tudják indokolni a ván- doréletet.

Többet fizetnek — ennyi az egész. Ebbe belenyugodott a szülő, és még csak szót sem emelt az elhatározás ellen. Itt kezdődött, hogy majd folytatódjék a véletlenül ösz- szeverbuválódott rossz társaságban, a kéteshírű italboltokban, a laza erkölcsű nők társaságában. — Innen már csak egy lépés a bűn, amit megtenni — majdnem gyerekfejjel *— nem is nehéz;

„Alkalom szüli a tolvajt’“ tartja a közmondás. AlkaMiért csak álom...?

Piától technikus Sanen&wm

az utcán rámköszönt és megállított.

— Van egy kw ideje’ —

kérdi.

— Van.

— No, ezt hallgassa meg és ha jónak találja, írj3 meg.

— Az építkezés?

— Azzal kapcsolatos — hagyja rá —, de ne valami szenzációt várjon. Ugyhisizem, azért mégis érdemes volna vele foglalkozni.

— Na, halljuk;»*

— Tűd ja, tegnapelőtt történt. A munkaidőnek fél ötkor van vége nálunk. A művezető ráütött a gongra, a félméteres I tartógerendára. Ezzel szoktunk harangozni délben és a műszak befejezése után. Én még bent maradtam az irodában egy ideig, mert egy új nyolcemeleletes áruház terveit kaptuk meg ős ezt nézegettem. Mondhatom, gyönyörű, valóságos -üvegpalota...

—• A mi városunkban épül?

— Ne szakítson félbe, legyen türelemmel.

■— Leszek.

■— Szóval valamivel öt előtt lépek, ki az irodából és látom hogy az égjük ifi segédmunkásbrigád az állások alatt motoszkál.

— ...tudom, társadalmitulajdon, nemde.

— Mondom, ne vágjon közbe. Nézem őket és nem akadok hinni a szememnek. A hat fiú munkaidő után, képzelje, munkaidő után valóban — szorgalmasan szedegeti össze a szétszórt darab téglákat. Egy csomóba rakják őket. ami pedig egészen apró, azt külön. Kérdem tőlük, mit csináltok, fiúk? Erre a brigád vezető: „Ma délután lekapott mink-t a művezető, hogy a kőművesek kiszolgálása közben sok téglát összetörtünk és

szertedobáltunk. Pedig azok

között volna egy csomó, amit még be tudnának dolgozni a falba. Hát most rendet csinálunk. Ezt a félórácskát csak rááldozhatjuk. S ezentúl nemcsak jobban vigyázunk az anyagra, hanem minden nap hazamenetel előtt rendet teremtünk, hogy reggel annál könnyebben tudjuk kezdeni.

Na, mondom magamban, ezek aztán derék gyerekek, becsülettel megszívlelték a kapott figyelmeztetést. Ezeknek jó példát kell adni, hát én is közéjük álltam és versenyt szedtem velük a téglákat. Alig negyedóra alatt olyan rend volt, hogy nem lehetett ráismerni a munkahelyre.

—- Hogy hívják a brigádot, veszem elő a jegyzetfüzetet menten.

— Arra nem emlékszem.

“ Hiszen azt mondta, tegnapelőtt volt, ilyen rövid az emlékezőtehetsége.

— Igen, de mikor épp az utolsó darab téglát veszem, hogy a törmelék közé dobjam, a feleségem kicsavarta kezemből az ébresztő-órát, nehogy elhajítsam. Megrázta a vállam szokás szerint:

—* Kelj fel, Jóska, már negyed hót. Lekésel.

*

ífc voít a technikus álma, Ha igaz, ha nem, kérdezzük: miért csak álom? Van ebben valószínűtlenség, lehetetlen? Hiszeri minden darab tégla drága pénz és az országban naponta, ha csak tízezre- is törnek el, hány ezer forint kár. És hol van a többi, a kiszáradott cement, lecsorbftott cserép, burkolólap, felszabdalt, feltüzelt faanyag, meg a többi drága érték. Ami kár az államnak, mindenkinek kár.

(—a—a)

lom pedig különösen ott, -* ahol nincs következetes ellenőrzés, mint a négy fiatalt foglalkoztató vállalatnál, tucatjával akad. —• Csak egy szarka kell —• és ez F. Miklós személyében meg is Volt — hogy szarkafészket hozzon, létre, ahová lehet hordani a lopot lucernamagot.

Megkönnyíti a helyzetet, ha úgy, mint az a jelen esetben is volt, „jószívű” a brigádvezető is, és „bizalom"- bői nem jelenti feletteseinek a felfedezett lopást, hanem, elhallgatja. Ez a kötelességmulasztás őt is a tárgyalóterembe juttatta.

S most itt vannak. Ülnek magukbaroskadtan. Hallgatják az ügyész szavait, aki arról beszél, — hogy nemcsak azok a vétkesek, akik most a vádlottak padján ülnek, hanem azok is, akik az okozatot megteremtő okok felső- rakozását akarvaakaratlan elősegítették.

n,

Jókezű iparosember hírében állott hosszú évekig B. Antal asztalos. Most mégis bíróság elé került közveszélyes munkakerülés, és csalás vádjával. Mint az B. vallomásából és a tanúk állításából kiderült, a vád megalapozott. jvaiéban elkövette e cselekményeket. — Ma már szánja-bánja, ég fogadhoz:k: visszaadja a hiszékeny emberektől kölcsönként kicsalt pénzt, dolgozni fog. Most már azonban késő. B.-nek a kezdésnél kellett volna számolni mindennel. Igaz, „a kezdés” már másfél évtizedre, a háború éveire vezethető vissza. Ebben az időben kezdett el inni, amit később som tudott abbahagyni. — Egyre gyakrabban volt italközi állapotban, amikor még családját is üldözte.

A gyámhatóság •— látva a helyzetet — 1955-ben feljelentést tett ellene. A bíróság ekkor hat hónap börtönnel súlytotta ifjúság elleni bűntettért, de bízva abban, hogy B. Antal okult a tárgyaláson elhangzottakból, három évre felfüggesztette az ítélet végrehajtását.

O azonban nem okult;

1957-ben Budapestre ment; de ott is csak pár hónapig tartózkodott. — Októberben mái- újra Szolnokon van és alkalmi munkásként dolgozik, amikor dolgozik. Többnyire nem. Inkább a kőny- nyebbet választotta. Ismerőseitől kisebb-nagyobb összegeket csalt ki, hogy hódolhasson a háború évei alatt szerzett szenvedélyének, —■ amely ez év elején a rendőrségre. a napokban pedig a tárgyalóterembe juttatta.

A bíróság — tekintve a büntetett előéletet — hat hónap végrehajtható börtönre és korábban kiszabott büntetésének letöltésére ítélte.

. **+<,**.m-,-H,*+',t+***+-Hl+***+.+**++****++-m*-*+*H*4*****i.***+**++*+...

ÍZ ét munkás beszélget e.

**■ Népbüfében a koraesti órákban. Itt szoktak meg- inni hazamenetel előtt egy kisfröccsöt.

— Ma az én vendégem vagy. Nem kisfröccsöt iszunk, hanem mondd meg, mit akarsz? — így az egyik, akinek erősen olajos a ruhája.

— Talán nyertél a lottón, vagy örököltél? — kérdez vissza a másik, akinek szakmáját meszes, malteros zubbonya elárulja.

. — Nem éppen, de annál szebb. Kitüntettek.

•— Na fene.

Ki bizony. —- De mit iszunk, mit akarsz?

A malteros, a söntéspol- cokra néz, olajos követi tekintetével:

— Valami erősei, édeset?

— Hát, ; inkább egy üveg jó bort.

Már koccintanak is. Egyszerre mondják:

— Egészségünkre! és ismét összeütik poharukat.

Ilyen márkás bornál illik a nyelvvel csettinteni, hát ez sem marad el.

A második pohárnál indul a szó:

— Miféle plecsnit kaptál!

— Nem pleesni, oklevél. Na, meg egy kis pénzt hozzá.

— Mutatja az öt ujját.

— Tízes?

— Hová beszélsz? Jól néznék ki, ha ennyit keresnék

egu Mißt

‘‘ munkád (kázétget

rt- Talán bizony ötszáz?

— Egy fillérrel sem keve- seb b.

/1 lajOsnak csillog a szeme,

y nemcsak a bortól, de a belső öröm gyullasztja pirosra arcát. A gyárban mindenki tudja, de a barátai még nem. Alig várta, hogy ezzel a régi, gyerekkori cimborájával közölje az örömhírt. Nagy a boldogsága, ezt el kell mondani neki. El is mondja egyszerű, lelkes szavakkal:

— Tudod, komám, milyen

nagyszerű érzés ez? Két nappal azelőtt volt, mikor az egész gyár résztvett a termelési tanácskozáson. Ma aztán a pénzt kaptuk meg. — Biztosan nem számítottam erre a dologra, de itt belül valahogy éreztem, most már egyszer nekem is sorra kell kerülnöm. Képzeld csak, olvassák egymásután a neveket és akiket szólítanak innen is, onnan is, felkelnek és az asztalhoz mennek. Csak nézem, nézem azt, amint átveszik a kiváló dolgozó oklevelet és mondják nekik, hogy ezzel egy heti fizetés jár, mint jutalom. Már az ötödik nevet olvassák, de engem nem szólítanak. Ott ültem a negyedik sorban,

a jó futballista-. Egyszerre látom, hogy az üb. elnök rámnéz, elmosolyodik, és már mondja is a nevemet. No, mondom magamban, ha utoljára hagytatok, azért sem sietek. Felálltam, komótosan, egy kicsit odasandítottam a kollégák felé, meg a művezetővel is összekacsintottunk, ő még oda is súgta nekem: „Ne feledd el megköszönni“ és már mentemis. Átvettem az oklevelet és akik ott ültek, azokkal mind sorba kezet fogtam. Te, ha láttad volna, az igazgató, két kézzel rázta a kezemét. Én meg csak álltam ott és egyszerre meghatódtam, hogy a torkom valósággal kiszáradt és a hangom elveszett. Csak suttogva mondtam: köszönöm szépen. MíJmt szólítottak, feltettem magamban, hogy kivágok egy szabályos dik- dót. Meg is fordultam a hallgatóság felé, megköszörültem a torkomat, de egy kukkot sem tudtam szólni.

— Lámpalázad volt.

— Várj csak, most jön a java. Gondoltam, ha nem megy a szónoklás, hát nem megy, s indulok vissza a helyemre. Egyszerre csak a terem baloldali ajtajából végig a széksorok közölt, képzeld el, kj szabad hoznám?

Sri ??

— Nagy lelkendezve a kisfiam. Most sem tudom, hogy került oda, de szalad, fura- kodik az emberek között és mikor hozzám érkezik, nyakamba ugrik, megölel, megcsókol és elkiáltja magát: „Édesapám, én is gratulálok!" Ügy megzavarodtam, hogy azt sem tudtam hirtelen, fiú vagyok-e, vagy leány. Hanem aztán erre a jelenetre kitört a tapsvihar. Olyan tapsot még nem hallott a kultúrterem, Én pedig állok ott, nyakamban a kisfiam, aki ölel-csókol, és a tapsvihar csak zúg, zúg. Aztán megindult az egész terem, mindenki felém igyekezett. Egyszerre öten is szorongatták a kezemet.

A hogy elmondta mindezt “ra- egy szuszra, újra átélte az egészet, aztán megölelte malteros barátját:

— Tizenöt éve vagyok a szakmában, de ilyen örömöt a gyár még sosem szerzett nekem. Talán még az esküvőmön sem voltam ilyen boldog. Csak azt tudnám, hogy azt a kölyköt ki irányította oda. mert az asszony tagadja, hogy ö tudott volna erről A fiúból pedig harapófogóval sem lehet kihúzni egy szót

sem. Azt hiszem, mégis csak a feleségem volt, de akárki is volt, ezt úgy megrendezte, hogy abban hiba nem volt. '

älÜMmt fera riiaiM.

_ ' ~