Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-13 / 61. szám

Anton Makarenko

Á legnagyobb tanító-pedagógus Anton Makarenko, ma lenne 70 éves. A halál 1938- ben ragadta el.

Belopoljeben született. Apja szegény vasúti munkás, aki gyermekét nehéz és küzdelmes munka árán tudta csak taníttatni. Makarenko néptanító, majd később igazgató lett. Kora ifjúságától kezdve küzdelmes élete folyamán mindig saját példáján tanulva, a szegény, de tehetséges íiatalok nevelésére fordította minden energiáját.

Ismerte c. cári Oroszország társadalmi nevelési elvét, a feudális állapotok áldatlan voltát. S mikor 1920-ban Ma- karenkot azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport anyátlan-apátlan, csavargó, a züllés veszélyének kitett fiatalt a társadalom számára hasznos emberekké, szovjet polgárokká neveljen, a fiatal pedagógus megfelelő tapasztalatokkal felszerelve, nézett szembe a nagy feladattal. Életét az ifjúság nevelésének szentelte, ez volts- az élethivatása, örömmel fogadta el a megbízatást Abból az aiapelvből indult ki. hogy mindenkinek előlegezni kell a megfelelő bizalmat. Szeretettel, megértéssel kell közeledni az emberekhez, s akkor az eredmény nem maradhat el. Egyéniségének és alapfel- fogésának kialakítására döntő jelentőségű volt Gorkij szocialista elmélete. Később, mikor Lenin eszméit megismerte, munkásságában azonnal magáévá tette. A nevelés és a társadalomátalakítás nehéz, de szép pályáján munkálkodott.

Az éppen kialakuló szovjet társadalmi élet kellős közepébe, feladatainak forgatagába került bele Makarenko, ö mintegy „saját bőrén” érezte, szenvedte és tapasztalta, mit tesz az: igazi, eredményes nevelést megvalósítani. Nevelési rendszerét nem az íróasztalon dolgozta ki — bár jelentékeny elméleti erők mutatkoznak írásaiban —. hanem az élet legreálisabb eseményei közepette. Pedagógiája átélt, s átküzdött, minden ízében gyakorlatilag kipróbált pedagógia. Munkássága rendkívül sokrétű volt. A gyakorlati nevelés mellett állandóan megjelentek elvi írásai is. A legismertebb műve: „Az új ember kovácsa” pedagógiai hősköltemény. Igen. Valóságos hősi eposz ez, minden hősies- ségi igény nélkül; önvallomás, pózolás nélkül; igazi pedagógiai remekmű.

Makarenko művei átitatódtak az új. nemesebb emberi élet, a szocialista életszemlélet kialakításáért folytatott nevelőmunka iránti szenvedélyes szeretetével. Munkáiban tükröződik egész egyénisége. Az új ember kovácsá-ban például stílusbeli sajátosság a szereplő személyek csiszolatlan nyelve, ennek a nyelvnek néha durva klszólásal, kifejezései. De ezek a kifejezések teszik hitelessé, emberivé művét Munkái hűen rögzftik a nevelés terén elért eredményeit. Gondoljunk csak a Gorkij gyermektelep neveltjeire, akiknek sorsa, jellembeli kialakulása szemünk előtt játszódik le. S ez a nagy nevelő egész élete során sohasem szűnt meg mást akarni, mint a közösséget szolgálni. Munkáját a párt és a kormány vezetői méltányolták, s Makarenkot a Munka Vörös Zászlaja Érdeméremmel tüntették ki. Könyveit, pedagógiai jegyzeteit írásait megtaláljuk a legkisebb könyvtártól kezdve mindenütt. S most, születésének 70. évfordulója alkalmából csak azt tudjuk elmondani, hogy küzdelme, fáradozása nem volt hiábavaló.

A munkás funkcionáriusok őssznémet

értekezlete

Berlin (MTI). Lipcsében megrendezték a munkásfunk- cionáriusok össznémet értekezletét, A konferencián, amelyen mintegy 1300 funkcionárius vett részt Németország mindkét részéből. Her mann Matera, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a népi kamara elnöke mondott beszédet, s hangoztatta, hogy közös akciókkal meg kell

akadályozni a nyugatnémetországi atomfegyverkezésit és síkra kelj. szállni az atomfegyvermentes európai övezet létrehozásáért.

— Politikánk — mondotta —, amely azt hirdeti, hogy Németország békés újraegyesítése a németek ügye, s éppen ezért a két német állam konföderációja az újraegyesítés egyetlen járható útja, érvényesülni fog.

Ssíüós munkáüaí

Tavaly ilyenkor még úgy beszéltek a • kunhegyes! tsz- ek legtöbbjében, hogy 2 ezer hold föld, 230 tag a legmagasabb határ. S mivel legtöbbjükben ez már meg volt — hogy úgymond — „becsukták a kapukat". Két szövetkezet volt, a Béke és Vörös Csillag, ahol ezt nem nagyon hangoztatták, de ők se hívogatták túlságosan sem az új, sem az 1956-ban meggondolatlanul kilépő, s most visszasóvárgó tagokat Volt azonban hely, ahol nyíltan neki szögezték a kérdést a jelentkezőknek: Miéit mentél el? Most már nem kellesz.

Pedig nagyon fontos volt, hogy amikor az ellenforradalom vihara elcsitult, az emberek gondolatai tisztázódtak, s újra felismerték, hol a helyük, ne engedjék őket széjjel széledni. A gazdasági vezetők, s a pártszervezetek is az értékek megóvásával, a tavaszi munkák elkezdésével voltak elfoglalva.

S mire május elején ezzel egyenesbe jöttek a régi és uj ismerősök türelmetlenül topogtak a kapuk előtt.

Csakhogy még: akkor is volt más,

amire a belső erőket fordítsák a már életre hívott párt- szervezetek. A Táncsicsban például júniusig azon volt a vita, hogy újra munkaegység arányában részesedjenek-e? A döntést nehezítette, hogy hárman á párttagok közül is azt bizonygatták, jó az a százalékos elosztás.

Máshol a túlméretezett háztáji területek lefaragását kellett sürgősen megejteni, s mindezt az akkor már dandárjában lévő munka közben. S a sok munka közt elsikkadt az egyik legfontosabb tennivaló, a tsz megszilárdítása mellett háttérbe szorult a fejlesztés. A községi pártbizottság felismerve az általános helyzetet, — harcba indult ennek a hibának a felszámolásáért. Az elvtársak tudták, hogy sokáig nem várakoztathatják a vissza, vagy belépni szándékozókat. Ha nem győznek várni, a kenyérkereset máshová viszi el őket, s aztán újra vissza nehezen jönnek. Igaz, nem is mutattak túl nagy hajlandóságot arra, — hogy elhagyják a községét, mert egyrészük hozzákezded új csoportot alakítani. Csakhogy ..;

Ekkor a községi pártbizottság összehívta a tsz-ek pár talapszervezetének titkárait. Megbeszélték velük, hogy ez így nem jól van, mert a kapun kívül állók alacsonyabb «társulási formákat tudnak csak létrehozni. Az pedig nem lehet, hogy a kapun belőliek zárkózottsága miatt úgy tűnjön — Kunhegyesen visszafelé forog az idő kereke,

Felelősséget jelent a tsz et kommunistái számára az,

ha hagyják, hogy olyanok is kívül maradjanak, akik az elA I ASZSZ Kernt an uj könyvéről

New York (TASZSZ). Az Egyesült Államokban megje lent a. második kötete Ken- nan volt moszkvai amerikai nagykövet könyvének. A könyv az 1920-as évek szovjet—amerikai kapcsolatainak történetét ismerteti.

Kennan teljes mértékben az Egyesült Államokra hárítja a felelősséget azért a rend- e’lenes viszonyért, amely az első viLághá'bot út követő években a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult. Az első világháború végén — írja Kennan —meg volt a lehetősége annak, hogy normális kapcsol tok jöjje nek létre a szovjetekkel. De

az amerikai politika 1918-ban ezt lehetetlenné tette. Kennan hangsúlyozza, hogy ezt a lehetőséget „a katonai be- - változás nyomorúságos és merész életű ábrándjaiért feláldozták és az amerikai diplomáciának egész történetében még soha sem kellett oly drágán fizetnie ilyen kis eredményekért”.

Kennan könyvében azt a reményét fejezi ki, hogy az államvezetés ilyen tévedései csupán történelmi emlékek maradnak, ilymódon. — mutat rá az Associated Press. Kennan arra utal, hogy az amerikai politika esetleg megismétli régi hibáit. (MTI)

leníorradalomig szorgalmas, becsülettó dolgozó tagok voltak, s akkor is csak a félelem vagy a tudatlanság sugallta nekik a kilépést.

A titkárokkal való beszélgetést újabb vita követte, ahol már közvetlenül az alap- szervezetek tagjaihoz szóltak a pártbizottságiak.

Nem ment könnyen, hisz a párttagság között is voltak — igaz kisebbségben, de voltak —, akik szívesen nézték volna még tovább is a belépni óhajtozók sóvárgását.

A végrehajtó bizottság azonban „nem vette le napirendről” ezt a tennivalót.

Kitartó munkájuk gyümölcse most már érik. Egyre több isz-ben nyitották meg a kapukat, e fogadták vissza azokat, akik odatartoznak, vagy fogadták be, akik most szánták rá magukat a közös megízlelésére. A Vörös Október Tsz-ben a januári közgyűlésen 16 új tagot vettek fel, februárban ugyanennyit. A Béke Tsz létszáma januárban és februárban 37 taggal növekedett Ezzel 1957 nov. 1. óta éppen százzal növekedett náluk a tagok száma. A Vörös Csillag, a Lenin és a többi szövetkezet nagykönyvébe is egyre több tag nevét jegyzik be. B. E.

KÜLFÖLDI HÍREK

Moszkva (TASZSZ). A dán nemzeti ünnep IX. Frigyes király születésnapja alkalmából a moszkvai dán nagy- követségen fogadás volt. A fogadáson Ignatov, Hruscsov, továbbá Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek is megjelentek.

*

London (DPA). Adenauer régóta tervezett londoni látogatásának időpontjául jólinformált forrás közlése szerint az angol kormány április 16— 18-át javasolta. Angol és nyugatnémet körökben egyformán nagy jelentőséget tulajdonítanak a kancellár londoni látogatásának mindenekelőtt a csúcsértekezletre való tekintettel.

•

New fork (MTI). Mohammed Sharif, Indonézia állandó ENSZ-beli képviselőjének első helyettese kedden az MBC rádiótársaság műsorában nyilatkozott Indonézia helyzetéről. Sharif hangoztatta, Indonézia, nem akarja, hogy a középszu mátrai harcok kérdése az ENSZ elé kerüljön. „Remélj ük, hogy ezt a válságot mi indonézek magunk a lehető legrövidebb időn belül megoldjuk” — mondotta.

*

Djakarta (Reuter). Az indonéz kormány március 11-én kijelentette, hogy akcióit nem a középszumátrai „ártatlan lakosság” ellen irányítja, csupán az a célja, hogy letörje a kalandorok lázadását.

A külügyminiszter kijelentette, Indonézia diplomáciai úton lépéseket tett tengerentúli országoknál ebből a célból, hogy meggyőzze őket bármiféle külföldi beavatkozás Indonézia belügyeibe, csupán a beavatkozó ország kárára volna. $

Manila (AFP). A Seato Minisztertanácsa szerda reggel helyi idő szerint tíz órakor üli össze, hogy zárt ajtók mellett megtartsa második ülését.

*

New York (AFP). Az ENSZ afrikai-azsiai csoportja Törökország küldöttének elnökletével kedden összeült. A csoport a tanácskozás után közleményt adott ki és bejelentette, hogy megbízta elnökét és egy másik tagját Than- ot, Burma küldöttét, keresse fel az ENSZ főtitkárát az algériai-tunéziai határnál létesítendő tilos övezet tárgyában, *

Párizs (TASZSZ). A Papu- laire de Paris című lap erről számol be, hogy egyre növekszik az ellenzék Spanyol- országban a Franco-rendszer- rel szemben. Február 21-én és 22-én — Írják a levélírók — a barcelonai egyetem ötezer hallgatója sztrájkolt szolidaritásból azok mellett a diákok mellett, akikkel szemben megtorló intézkedéseket alkalmaztak a múlt évben. A diákifjúság követelései politikai jellegűek, többi között érintik azt a kérdést is, „hogy állítsák helyre Spanyolországban a politikai és szociális szabadságot”. A barcelonai diákifjúság sztrájkjához a madridi egyetem orvoskarának hallgatói is csatlakoztak.

Tolsztoj j ^Íjaííti méínofe

#i----------------------------------—"

hi

fi el éoícid/a

Tr"wrT7T

Cenoir, egy pillanatra sem véve le szemét Garinról, leült a tűzhely szélére. Ajka megvonaglott.

■— Rendben van — mondotta határozottan. — Hajlandó vagyok mindent válla InL

Köntösének zsebéből valami rongyot húzott elő és megtörölte homlokát.

— Nem akarom kényszeríteni, Pjotr Petrovics. Azért pendítettem meg ezt a dolgot, mert bármilyen különösen hangzik is, maga az az ember, aki a legközelebb áll hozzám .., Amikor én elsőéves hallgató voltam, maga másodéves volt. Már akkor is... hogy is mondjam csak.., bámulója voltam.. i Maga félelmetesen tehetséges... ragyogó tehetség... És félelmetesen bátor is. Az esze is félelmetes: merész szárnyalásé, boncoló elme. Egyszóval, félelmetes ember maga, Pjotr Petrovics. De kissé könyörtelen, és mint minden nagy tehetség, rossz emberismerő. Azt kérdezte, kész vagyok-e minden kockázatot vállalni azért, hogy magával dolgozhassam... De hisz ez természetes... Kell-e erről egyáltalában beszélni? Nekem nincs veszíteni valóm. Maga nélkül csak egyhangú robot vár rám, szürke hétköznapokból állna az egész életem. Ha magával vagyok, az ünnepet tartogatja számomra a sors, vagy a pusztulást... Hogy hajlandó vagyok-e mindenre...? Nevetséges.... Mi az a „minden?” Lopni, gyilkolni?

Egy pillanatra elhallgatott. Garin tekintetéből ezt a választ lehetett kiolvasni: „igen”. Lenoir elmosolyodott.

— Ismerem a francia büntetőtörvényeket... Hegy hajlandó vagyok-e vállalni azt a veszélyt, hogy ezeket a paragrafusokat rám is alkalmazzák? Igen, hajlandó vagyok. .;. Mellesleg megjegyezve, annak idején, ezer- kilencszáztizenöt április huszonkettedikén szemtanúja voltam á németek híres gáztámadásának. Sűrű felhő szállt fel a föld alól, és sárgászöld hullámokban egyenesen felénk közeledett.... Ilyet álmában sem lát az ember: olyan volt, mint valami fantasztikus természeti tünemény. Elviselhetetlen iszonyat kerítette hatalmába az embereket, ezrével menekültek a mezőkön át, a fegyverüket is eldobálták. De a felhő utolérte őket. Láttam azokat, akik k sikerült kiugraniuk a lövészárokból, lábam, ezeket a sötét, bíborvörös «rcokat, ezek“’- a kilógj nyelvű, kiégett szemű embereket.Hogy lehet ezek után

„erkölcsi alapelvekről” beszélni? Micsoda üres fecsegés...! Hohó, barátom, mi, akik átéltük a háborút, nem vagyunk gyerekek!

— Egyszóval — mondta gúnyosan Garln — végre felismerte, hogy a polgári erkölcsök a legagyaiurtabb szemfényvesztés, és tökíilkók azok, akik ennek a kedvéért lenyelik a zöld gázt. őszintén szólva, nem sokat törtem a fejem ezeken a problémákon... Nos tehát..,. Szí- vestörömest társamul fogadom. Vonakodás nélkül végre kell hajtania minden utasításomat. De van egy feltételem...

— Rendben van, minden feltételt elfogadok.

— Mint tudja, Victor, én hamis útlevéllel jöttem Párizsba, éa minden éjjel más-más szállodában alszom. Néha egy utcalányt kell magamhoz vennem, hogy gyanút ne keltsek. Tegnap megtudtam, hogy nyomoznak utánam. Egy oroszt bíztak meg azzal, hogy szemmel tartson. Úgy látszik, bolsevik ügynöknek tartanak. Tévútra kell vezetnem ezeket a topókat.

—- Mi a teendőm?

— Garin mérnökké kell maszkíroznia magát. Ha lefülelik, egyszerűen felmutatja saját igazoló iratait. Meg akarom kettőzni a személyemet. A termetünk egyforma. Befesti a haját, ál szakállt ragaszt fel, s egyforma öltönyöket szerzünk be. Azután még ma este elköltözik a szállodájából a város egy másik részébe, ahol nem ismerik, mondjuk a Quartier Latin-be. Rendben van? Kezet rá!

Lenoir leugrott a tűzhelyről és keményen megszorította Garin kezét. Azután részle tesen elmagyarázta, hogyan sikerült előállítania a kis gúlácskákat aluminium és vasoxid (termit) keverékének keményolajjai és sárga foszforral való elegyítése útján.

A karika porcelán serpenyőcskéjére tizenkét gúlács- kát állított, s egy zsinór segítségével meggyújtotta a gúlácskákat. Vakító lángoszlop csapot fel a tűzhely felett. A fény & a hőségoly elviselhetetlen volt, hogy a két férfinek sietve vissza kellet vonulnia a fészer másik felébe.

— Pompás — mondta Garin. —• Remélem, nem kormoz.

—• Tökéletes égés, ilyen roppant magas hőfok mellett. Vegytiszta anyagokkal dolgoztam.

— Nagyon jól van. a most következő napokban csodát fog látni — szólt Garin. — Egyelőre menjünk ebédelni. Majd hordárral elhozatjuk a holmiját a szállodából. Az éjszakát a balparton töltjük. Holnap pedig két Garin bukkan fel Párizsban... Van még egy kulcsa ehhez a fészerhez?

26.

Errefelé nem száguldoztak ragyogó autók, nem ácso* rogiak tétlen emberek, hogy nyakakat nyújtogatva a kirakatokat bámulják, s kápráztató szépségű nők és iparmágnások sem jártak errefelé.

Ehelyett friss deszkarakásokat és egymásra halmozott burkolatköveket lehetett itt látni, az utca közepén kéklő agyaghulladékot, a járda szélén pedig, mint valami óriási, szétszabdalt féreg, szennyvízlevezető csövek egymás mellé rakott darabjai hevertek.

Taraskin, a szpartakiádok versenyzője, kényelmes léptekkel sétált a sziget felé. A klubba tartott. Igen jó hangulatban volt. Aki nem ismerte, első* pillantásra még komornak is vélhette, de ennek a magyarázata csupán abban rejlett, hogy Taraskin komoly, kiegyensúlyozott ember volt, s így semmiféle külső jel nem árulta el vidám hangulatát, hacsak nem számítjuk ilyen jelnek azt, hogy miközben nyugodt léptekkel rótta az utat, könnyedén fütyörészett.

Alig volt száz lépésnyire a villamostól, amikor a farakások mögül gyanús zaj és vinnyogás ütötte meg a fülét Mondanunk sem kell, hogy Taxasldbt közvetlenül érintett minden, ami a városban történt.

Most a farakások mögé kukkantott. Három kisfiút látott, bő nadrágban és vastag, rövid kabátban. Dühösen szipákolva püföltek egy negyedik kisfiút. Mezítlábas kis kölyök volt, alacsonyabb termetű, mült a többiek, fejéi nem fedte sapka, s vattázott kabátkája elképesztően rongyos volt. Némán védekezett. Sovány arcocskája összevissza volt karmolva, keskeny ajkát szorosan összezárta, barna szeme úgy villogott, mint egy farkaskölyöké.

Taraskin habozás nélkül megragadott két kis kölyköt és gallérjuknál fogva felemelte ókét a magasba, a harma dikat pedig fenéken billentette; a kisfiú felüvöltött és eltűnt a farakások mögött.

A másik kettő kétségbeesetten rúgkapált a levegőben, és félelmetesen szitkozódva fenyegetőzni ke’dtek. De amikor Taraskin kissé erélyesebben megrázta Őket, mindjárt lecsillapodtak.

— Ez már nem az első eset, hogy ilyesmit látok az utcán — mondta Taraskin, miközben a két szipogó gyerek arcába nézett. — Haszontalan kölykök, nem szégyellnek magatokat, kisebbeket bántani? Nehogy még egyszer meglássam! Megértettétek?

Ilyen kényszerhelyzetben csak Igenlő választ lehetett adni erre a kérdésre. A két kis imposztor komoran felelte:

— Megértettük.

Taraskin erre elengedte őket, s a két kölyök zsebre- dugott kézzel elsompolygott. „Most aztán megkaptuk” — morogták távozóban.

Az elagyabugyáit kisfiú is olyan mozdulatot tett, mint aki kereket akar oldani, de aztán meggondo'ta magát. Csak ott forgolódott egy helyben, halkan felnyögótt, majd behúzva fejét rongyos kabátjába, leült.

(folytatjuk)

i

i

I