Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-11 / 59. szám

„Asszonyok, kezetekben a béke sorsai“ Ünnepség a Megyei Tanács nagytermében A MEGYEI TANÁCS nagyterme, ahol a városi nőünnepség vendégeit fogad­ták, teljes ünnepi díszben A karzat a kínai, koreai, s más népek zászlóival nem­zetközi jelleget ölt. Közé­pen a szállóigévé vált Gor­kij idézet: „Ti vagytok az erő, amely fáradhatatlanul harcol, és győz“, s egy kife­jező festmény; édesanya, karján gyermekével. A terem, a karzat, de még a bejárat is zsúfolva. Ma­gyar és szovjet, asszonyok kabáthajtókáján díszeleg a hóvirágos üdvözlő jelvény, amelyet munkásőr elvtársak tűznek fel a bejáratnál. MÉSZÁROS ISTVÁNNÉ, a városi nőtanács elnöke nyitja meg a bensőséges ün­nepséget. Néhány szó után megjelenik az ajtóban, a Damjanich János úttörőcsa­pat színes csapatzászlója. Utána jönnek a kis dobo­sok, s a városi úttörőkül­döttség. Az ünneplők —• a dobszó taktusára — tapsolva me­leg szeretettel fogadják az úttörőket, akik a nőnapot köszönten! jöttek. , Hal Issza vű kispajtás áll elő, — Mi, úttörők legtöbben 1944-ben születtünk. A há­ború utolsó éve volt ez, s bennünket úgy neveznek: a háború gyermekei. Azt kér­jük Tőletek, Szolnok asszo­nyai, harcoljatok, hogy a jö­vőben csak békés évek le­gyenek. Mondhattak volna szívhez szólóbb szavakat? A KISZESEK, a vöröske­reszt ifjúsági csoportja, a J árműj aví tó virágokkal ked­veskedik. És zúg a taps vé­gig. Az ünnepeltek, a csa­ládanyák, a fiatal- és idős asszonyok köszönik a bizal­mat, a megbecsülést, a meg­emlékezést. MIHÄLYFI ERNŐ nép­művelési mi ni sz terh e!y e 11 es elvtárs mond ünnepi beszé­det. — 1910 óta negyvennyol- cadszor ünnepeljük a nem­zetközi nőnapot, — kezdte. Ha akkor 40 ezer new-yor- ki konfekcióiparban dolgozó nő sikeres bérharca fölött örvendeztünk, ma a világ békemozgalom nagy ünnepét jelenti a nemzetközi nőnap. Mihályfi elvtárs kitért a magyar nők jelenlegi társa­dalmi helyzetére. — Szombaton nyitottam meg a magyar női képző- művészeti kiállítást. Bátran mondhatom, az élet minden területén előretörnek a nők. Faluhelyen ugyan nem le­hetünk még elégedettek. — Kevés a női vezető, sok he­lyen háttérbe szorítják a nőket. Végül így szólt: — 1958 a béke éve lesz. A béke éve, mert a szpui- nyikok világűrbe repítésével új korszak nyílt az emberi történelemben. S a békéért harcolók tábora korszerűbb fegyverekkel rendelkezik, — mim a támadók. A világon a nők élnek többségben. — Befolyásuk óriási lehet. Asszonyok, kezetekben a béke sorsa, jól vigyázzatok rája, — fejezte be Mihály­fi elvtárs ünnepi beszédét. A Szolnok megyei Pártbi­zottság díszoklevelei kerül­nek kiosztásra. — Sulyák Istvánná, Dikó Lászlóné, Tenyerei Jánosné. — olvassák sorban a neve­ket. OSZBECSAVARODOTT- HAJU asszonyok, divatos öl­tözetű fiatal nők járulnak az elnökségi asztal elé, hogy sokéves nőmozgalmi munká­juk elismerése dokumentu­A Belkereskedelmi Minisz­térium korábban közölte, hogy az új iskolai évre hu­szonegy kereskedelmi szak­mában jelentkezhetnek fia­talok tanulóknak. Ezzel kap csolatban a minisztérium oktatási osztálya az alábbi tájékoztatást adta: Az egyes szakmákra a kö­vetkező módon lehet jelent­kezni: az általános iskola, vagy gimnázium utolsó éves tanulói úgynevezett tovább- tanulási lapot kapnak. Ezen kell feltüntetni, hogy a ke­reskedelem melyik ágában szeretnének elhelyezkedni. Az iskola igazgatója a je­lentkezőlapokat továbbítja a legközelebbi kereskedelmi ta­nuló iskolának, amely szerint megtartják a felvételeiket. — A felvételi vizsgák június utolsó napjaiban lesznek. A felvételi vizsga sikere alap­ján dönt az iskola és a szakmai vezetőség. A tanu­lókat július vagy augusztus­ban négyhetes próbaidőre hívják be és ezután kötik meg a végleges szerződést. Azoknak a fiataloknak, — akik az iskolát korábban fejezték be — egy-két éve — régi iskolájukban, ha­sonló módon kell jelentkez- niök. mát, a díszoklevelet átve­gyék. Bensőséges, meleg pilla­natok következnek. Elek La­jos elvtárs, a Városi Tanács elnökhelyettese négy nagy- családos édesanyának pénz­jutalmat ad át. Hosszú per­cekig felállva ünnepli a négy anyát a közönség. Szovjet elvtársnő kér szót: — MI, SZOVJET NŐK, mindig együtt akarunk ha­ladni a világ asszonyaival Azt a szabadságot védjük amelyet negyven évvel eze­lőtt kaptunk, s amelynek ti­zenhárom éve már magyar asszonytársaink is tulajdo­nosai. Az ünnepség további ré­szében kultúrműsort adott az úttörőház kórusa, Móni Ottó színművész, s a Bartók Béla Zeneiskola tanárai. A kultúrműsor legélénkebb színfoltja a szovjet asszo­nyok tánc- és zeneszáma volt. A négy órától 6 óráig tar­tő ünnepi nőnap résztvevői forróhangulatú, őszinte ün­nepség érzésével távoztak. —borzák •— Tájékoztatásul még közük, hogy a cipő, papír, írószer, sport, játékcikk szakágak­ra ebben az évben csak Bu- depesten lesz képzés. Így csak azok jelentkezzenek, akik gondoskodni tudnak budapesti szállásukról. — Ugyanez vonatkozik egyéb­ként az óra-ékszer szak­áikra ic ("MTU*- — A diplomáciái testü­letek tagiai megte­kinteném a Tervező Vállalatom kiállítását A Budapesti Diplomáciai Testületek tagjai hétfőn dél­előtt meglátogatták a techni­ka házában az állami műsza­ki vállalatok megalakulásá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból rendezett kiállítást. A vendégeket Lux László miniszterhelyettes üdvözölte. A vendégek ezután megtekin­tették a kiállítást és elismeré­süket fejezték ki a tervezőin­tézetek jelenlévő vezetőinek, dolgozóinak. A kiállítás csütörtökön zá­rul. Válogatott anyagát kül­földre viszik és az ősszel a bécsi, valamint a zágrábi vá­sáron is bemutatják. A kereskedelmi és vendéglátóipari tanulófelvétellel kapcsolatos tudnivalók Közlemény a Szovjetunió Kommun'sta Pártja küldöttségének az Olasz Kommun sta Pártnál telt látogatásáról Moszkva (TASZSZ). A Pravda vasárnap közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének az Olasz Kommunista Pártnál tett látogatásáról szóló köz­leményt. A küldöttség viszo­nozta az Olasz Kommunista Párt küldöttségének a Szov­jetunióban tett látogatását. Az SZKP küldöttsége az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására látogatott Olaszor­szágba, hogy viszonozza az Olasz Kommunista Párt kül­döttségének 1957 július— augusztusában a Szovjet­unióban tett látogatását és olaszországi tartózkodása alatt több megbeszélést foly­tatott az Olasz Kommunista Párt küldöttségével, amelyet Palmiro Togliatti elvtárs ve­zetett. A Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének le­hetősége volt megismerked­ni az Olasz Kommunista Párt nagy és termékeny munkájával, amely a dol­gozók létérdekeinek és jo­gainak, a demokratikus szabadságjogoknak a vé­delmére, az új háborús ve­szély ellen, a békéért, va­lamint az olasz népnek a Szovjetunió népeivel és a világ összes népével való barátságáért vívott harc megszervezésére irányul. A két küldöttség hangsú­lyozta a hatvannégy kom­munista és munkáspárt által elfogadott békékiáltvány nagy jelentőségét és idősze­rűségét. Az Olasz Kommunista Párt küldöttsége kifejzte az SZKP küldöttségének azt a mélysé­ges szolidaritását és 6zerete- tét, amelyet az olasz kom­munisták és dolgozók érez­nek a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a Szovjetunió népei iránt. Mindkét párt küldöttségé­nek meggyőződése, hogy ta­lálkozásaik és kapcsolataik a két ország népei közötti barátság és kölcsönös megér­tés megszilárdítását szolgál­ják, ennek az ügynek a je­gyében harcolnak és dolgoz­nak továbbra is. (MTI), Az angol lapok a legmagasabb szintű értekezlet összehívása mellett London (TASZSZ). — A vasárnapi vezető angol lapok bírálják a nyugati hatalmak­nak a legmagasabb szintű értekezlet összehívásával kapcsolatos álláspontját. A News Of The World, az egyik legelterjedtebb vasár­napi lap Aneurin Bevam mun­káspárti vezető hosszú cikkét közli, aki élesen bírálja a nyugati kormányokat, mivel különböző halogatásokkal igyekeznek kitérni az érte­kezlet összehívása elől. Bevan a továbbiakban a következőket írja: „Az emberek milliói dühös elégedetlenséget kezdenek érezni. Az ismétlődő kifo­gásokban azt látják, hogy a nyugat államtérfiai nin­csenek tudatában a kérdés elodázhatatlanságának. Előbb-utóbb — hangsúlyozza Bevan — meg kell tartani a legmagasabb szintű értekez­letet, ha nem akarják, hogy az egész világ mind közelebb és közelebb sodródjék a har­madik világháború megbo­csáthatatlan őrületéhez.’“ A Sunday Pictorialban Bar­bara Castle, a Munkáspárt alelnöke felhívja Eisanho- wert, fogadja el a kormány­fői értekezlet összehívásának szovjet javaslatát. A konzervatív Sunday Ti­mes szerkesztőségi cikkében ugyancsak bírálja a nyugati hatalmak álláspontját. A kö­vetkezőket írja: „El kell is­mernünk, hogy amennyiben a legmagasabb szintű érte­kezletnek tulajdonítunk je­lentőséget, nem szabad azt követelni, hogy a külügymi­niszterek előzőleg dolgozzák ki a kiálltványokat. A kül­ügyminisztereknek csupán az a feladatuk, hogy tisztázzák és meghatározzák a vitás problémákat. Most arra van szükség, hogy a nyugat te­gyen határozott és építőjel­legű javaslatot az előzetes értekezlet összehívására’’. A Reynolds News Of The World szerkesztőségi cikké­ben leszögezi, hogy az angol nép túlnyomó többsége a legmagasabb szintű értekezletet követe­li. (MTI). Hem vígzik ki Dzsamila Bnhiredet - jelenti a Tanjug Párizs (Tanjug). A fran­cia kormányhoz közelálló kö­rökben szombaton leszögez­ték, hogy a tavaly halálra ítélt Dzsamila Buhired al­gériai diáklányt nem viszik guillotine alá. Dzsamila Bu- hiredet ez idő szerint Algír város katonai börtönében őrzik és a francia köztársa­sági elnököt a világ minden részéből levelekkel és távi­ratokkal árasztották el ke­gyelmi jogának gyakorlása érdekében. Mint az említett körökben közölték, most kü­lönbizottság tanulmányozza a halálos Ítélet módosítására előterjesztett védőügyvédi ké­relmet. Hivatalos körök em­lékeztetnek arra. hogy jól­lehet a francia büntetőtör­vénykönyv értelmében nők is haláiraítélhetők, „eddig még egyetlen nőt, a Francia Köztársaság, vagy a Francia Unió egyetlen állampolgár­nőjét sem végezték ki.1’ A1 g i r (MTI). A karcsú, hosszúhajú Dzsamila Buhi- ret, „az arabok Jeanne D’ Arcja‘‘ a halálra ítéltek zár­kájában várja, hogy René Coty, a Francia Köztársaság elnöke kimondja ügyében a végső szót — írja a Reuter. Dzsamila Buhiret most 22 éves. Amikor a francia had­bíróság a nlult év júliusában halálra ítélte, e szavakkal fordula a bíróság felé: „ne felejtsétek el, ha megölnek engem, egyúttal megölik a szabadság hogyamányait is Franciaországban Jacques Verges ügyvéd, Dzsamila francia védője el­mondotta, hogy védence ép­pen csak felépült golyó okoz­ta vállsebéből, amikor elfog­ták; a golyó megbénította bal karját. Francia ejtőer­nyősök tizenhét napig val­latták Dzsamila Buhiredet és vallatásához villamos áramot használtak. Dzsamila kitünően beszél franciául. A tárgyalás során kijelentette: „gyarmatosítás­ellenes, nem pedig francia- ellenes vagyok A. TOLSZTOJ rfjaíin meínök lufiéi éo/c WTnrpmTi'riTTTvrHTM>'rfiWTryiTrrTTTT7TTyffTrTmrrmrnT A földalatti vasút észak—déli vonalának fehér, kris­tályosán csillogó, fényárban úszó vonatja halk dübörgés­sel száguldott Párizs sötét alagútjaiban. A kígyózó alagu­takban elsuhant mellette a viliamosvezetékek óriási pók­hálója, a cementfal mélyedései, amelyekben cikázó fé­nyek világították meg a falhoz lapuló munkások alakját, s a fekete alapra festett sárga betűk: „Dubonet”, „Dubo- net”, „Dubonet” — azok a reklámfeliratok, amelyek egy undorító ital nevét igyekeztek a párizsiak emlékezetébe vésni. A vonat hirtelen megállt. Földalatti fénnyel elárasz­tott állomás. Reklámok színes négyszögei: „Csodaszap­pan”, „Elszakíthatatlan nadrágtartó”, „Oroszíánfej cipő­krém”, „Pneumatik”, „Vörös ördög”, gumisarok, olcsó vásár az áruházakban, a ,Louvre”-ban, a „Szép Virág- áruslány”-ban, a „La Fayette”-ben. Zsibongó, nevetgélő embertömeg özönlik tolongva a vonat felé: csinos nők, midinettek, kifutófiúk, külföldiek, fiatalemberek szorosan testükhöz simuló zakóban, mun­kások kalikoövbe dugott, átizzadt ingben. Most szétnyíl­nak az üvegajtók... „O-o-o-o-” — tölti meg az állomást a moraj, B kalapok, kidülledt szemek, tátott szájak, vörös, derűs és ingerült arcok örvénylő áradat tódul be a ko­csiba. A téglavörös zubbonyba öltözött kalauzok a fogan­tyúkba kapaszkodva, hasukkal nyomják befelé az utazó­közönséget a vasúti kocsikba. Egy csattanás és becsapó­dik az ajtó: rövid fütty hallatszik. A vonat, mint valami tüzes szalag eltűnik a földalatti alagút fekete boltozata alatt, Szemjonov és Tiklinszkij ott ültek az észak—déli vo­nal egyik kocsijának oldalpadján, háttal az ajtónak. A lengyel dúlt-fúlt mérgében: — Jegvezze meg magának az úr: csak az illendőség tartott vissza attól hogy botrányt ne csapjak... Száz­szor is azon a ponton voltam, hogy most mindjárt kirob­banok... Nem szoktam én. milliárdosokkal reggelizni! Fütyülök a reggelijükre... Ha kedvem van, magam is bemehetek a „La Pérouse”-ba, azt rendelem magamnak, ami jólesik, és legalább nem kell egy ilyen utcalány sér­téseit végighallgatnom... Ilyet ajánlani Tiklinszkijnek, hogy magánnyomozó legyen, kopó...! Ebadta ringyója! — Ugyan, hagyja el, Mr. Sztasz! Nem Ismeri Zoját; nagyszerű nő az, kitűnő cimbora Azért, mert egy kicsit heve&kedett... — Ügy látszik, Zoja nagysága megszokta, hogy min­dig azzal a söpredékkel van dolga, a magú i emigránsai­val... De én lengyel vagyok, ezt jegyezze meg magának az úr! — dohogott Tiklinszkij, és bajusza vé zjóslóan meredezett. — Nem tűröm, hogy ilyen hangon beszélje­nek velem... — Jól van már, no — szolt Szemjonov, rövid hallga­tás után. — Eleget ráztad a bajuszod, remélem, meg­könnyebbültél. Most jól figyelj ide, Sztasz: szép oér.zt fizetnek nekünk, és ha jól meggondoljuk, voltaképpen semmit sem kívánnak tőlünk. A munkánk veszélytelen, sőt kellemes is: nincs más dolgunk, mint hogy csapszé­kekben és kávéházakban lézengjünk... Én például na­gyon elégedett vagyok a mai beszélgetéssel... Te úgy mondod: azt kívánják tőlünk, hogy kopók legyünk ... Badarság! Én másképpen mondom: arra szólítottak fel minket, hogy felderítésre vállalkozzunk, ez pedig igen előkelő munkakör. Az ajtó mellett, a mögött a pad mögött, ahol Tiklm- szkij es Szemjonov beszélgettek, könyökével a rézrúdnak támaszkodva ott állt az a férfi, aki annak idején a Szak- szervezet Bulváron Pjankov-Pitkevics néven mutatkozott be Selgának. Rövid tavaszi kabátjának feltűrt ga'lérja eltakarta arca alsó felét, kalapját mélyen a szemébe húz*a. Hanyagul és lustán állt ott, sétabotjának csontgombját szája elé tartva, s figyelmesen hallgatta Szemjonov és Tiklinszkij párbeszédét. Amikor ezek felpattantak he­lyükről, udvariasan kitért útjukból, s két állomással ké­sőbb. a Montmartre-on maga is kiszállt. A legközelebbi postahivatalban a következő táviratot adta fel: ,Belga. Leningrád. Ny''”‘,ozóhatóság. Négyujjú itt. Fenyegető fejlemények.” 23. A postahivatalból a boulevard Clichy felé tartott, s ott az árnyékos oldalon folytatta útját. Éjszakai csapszékek savanykás szaga terjengett itt mindenfelé: ez a szag áradt minden ajtóból, a pinceabla­kokból a széles járdákon sorakozó márványasztalok és szalmaszékek fölött kifeszített csíkos napellenzők alól. Dagadt arcú, brillantmos hajú pincérek lézengtek a kocs­mák körül; rövid szmoking és fehér kötény volt rajtuk. Nedves fűrészporral hintették be a csempézett padlókat és az asztalok között a járdát, friss virágcsokrokat helyez­tek el az asztalokon, és a bronzfogantyúkat forgatva, felcsavarták a napellenzőket. Nappal á boulevard Clichy kopott volt, mint karnevál után a kifakult díszek. A magas, csúnya, régi épületeket egytől egyig vendéglők, kocsmák, kávéházak, utcalányok­nak szánt olcsó kacatokat árusító boltok és garniszállók foglalták el. A járdákon moziplakátok, állványok, bádog­ból összetákolt reklám-építmények, a „Mou’in Rouge” híres malmának letöredezett szárnyai, a boulevard köze­pén két sor csenevész fa, trágár feliratokkal telefirkált pissoirok, kövezett úttest, amelyen viharos évszázadok dübörögtek keresztül, ponyvával takart mutatványos­bódék és körhinták. Mindez az éjszakát várta, amikor lentről, Párizs burzsoá negyedeiből megindul ide a nap- lopók és korhelyek áradata. Akkor aztán kígyóinak a fények, sürögnak-forognak a pincérek, megszólalnak a gépsípok, forogni kezdenek a körhinták; amydiszmókon, aranyszarvú bikákon, csóna­kokban, serpenyőkre és fazekakra emlékeztető kocsikban forogva száguldanak körbe-körbe a mulatozók, s tükrök ezrei sokszorozzák meg alakjukat. Fiatal lányokat látha­tunk itt térdig érő szoknyában, álmélkodó polgárokat, nagybajuszé tolvajokat, maszkszerben mosolygó tanáro­kat, diákokat, kis kölyköket, homoszekszuálisokat és ko­mor képű orosz emgiránsokat, akik a bolsevizmus buká­sát várják. Forogni kezdenek a „Moulin Rouge” türes szárnyai is. Szaggatott, izzó nyilak cikáznak a házak homlokzatán Kigyúlnak a világhírű kocsmák feliratai, a nyitóit kocsmaablakokból a dzsesszbend vad recsegése, dobok «3 szakszofónok hangja árad ki a forró levegőjű bouls- vard-ra.. ■. A tömegben nyivákolnak a papírtrombiták, recseg­nek a kereplők. Újabb tömegek bújnak elő a fold alól a metró és az észak—déli földalatti vasút ontja az emberi­ket. Ez a Montmartre. Ez a Maríre-l.egy, a földkerekség leggondtalanabb' helye, amely egész éjjel vidám fényien ragyog Párizs felett. Itt aztán könnyen nyakára hághat az ember a pénzének, és ha kedve szottyan, egy ke’lenes éjszakát tölthet kacarászó lányok társaságában. (Folytatjuk.) si,„

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents