Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
Biró László: András visszatérj A mgy irodában még hideg volt, mert Gyuri bácsi nemrégen gyújtott be. Az . öreg Daróczi fázósan huhukolta kezét a kályha előtt. Dús fekete bajszán az olvadozó dértől csillogó vízgyöngyök jelentkeztek, — Te Péter, itt van az a bizonyos levél? — Megvan, Bálint bátyám — mutat égy borítékot az írnok; ; — Non át akkor kezdhetnénk! Ajadrás itt van-é? — Ügyi látom, meggyütt! — Feketéi István, az egyik brigádvezatő késaségeskedik a felelettels'. — Hát ife Mihály, elintézted-e a dógot? — Egy hasonló korú,' ezergödrü arcát dörzsölgető emberhez fordul öreg Daróczb Amaz csak bólint. Fejével az „iroda" jelzésű ajtó felé int. Közben cinkosán összekacsintanak; — Hát akkor szólj ki Andrásnak. Nagytermetű, félkabátos, kucsmás ember lép be. Komor nézésű kék szeme van. Ahogy leveszi a kucsmát, előbukkan sűrű szőke haja, amit ideges mozdulattal simít hátra. Olyan negyven éves lehet; — Aggyon Isten! ■— látszik is, megérződik a hangján, hogy nem szívesen van itt. — Mi bajuk velem? Mír hívattak? — Lassan András; Várj sorára. — Arról van szó — forgatja a kékborítékos levelet Daróczi Bálint —, hogy levelet kaptunk, mán mint a vezetésig. —• Tempósan bontogatja a levelet. Szemüvegén át hol a nagy emberre, hol a levélre lök egy pillantást; — Szóval itt az áll, hogy..; szóval Te, meg Erzsi szájjel mentetek, vagyishát Te otthagytad a családod. 1/ áradi András szeme vil- ’ lámokat szór. . •— Hát aztán. Mi közük vele? Az én ügyem! Nem loptam, nem csaltam! Nem vertem meg senkit. — Na, na! — Árvái Mihály veszi át a szót, a fegyelmi bizottság másik tagja. — Aszondod, nem loptál? Oszt vasárnap ki vitte el a három kocsit szó nélkül? Nem csaltál? Befizetted-e már a fuvarozást? Nem vertél meg senkit? Hát igaz, kézzel, meg karóval nem. De szívvel András? Avval igen! Megvertél három embert. Először is megverted Erzsit, az asszonyodat. — Mihály bátyám! — No csak! Tán nekem jönnél? — Nem arrul van szó — higgad le az óriás. — Azír! Ez itten a tsz fegyelmi bizottsága. Mikor a nyáron választottuk, Te is rászavaztál. Szóval mondom — folytatja Mihály bácsi — megverted Erzsit, megverted kis Andrást, a fiad. De legfőképpen megverted azt az embert, akiben most őszön az egész tagság úgy bízott, hogy még brigádvezetőnek is megválasztott. Megverted saját magad is András. Hát azír mondom, hogy lassan a testtel. A szobában most már jó meleg van. Attól-e, vagy mástól, Váradi András homlokán megjelenik egy izzad- ságcsepp, aztán még egy.; 3 és még egy ; a: — Nézzed András —■ kapcsolódik a szóba Daróczi bácsi, aki úgy látszik, az elnöke a bizottságnak, mert középen üla.a — A fegyelmi bizottság olyasféle, mint. >: mint a bíróság. Büntethet is, meg fel is menthet. Attul függ, hogy; a e szóval mondd el, hogy is történt csak ez a dolog .. a hátha segíthetünk .;. — Mit mondjak el? Otthagytam űket, oszt kísz.. e maradt mindenbül élig. Nem éhezneka többit meg majd elintézi a bíróság. — Biróság! Bíróság! Mintha nem vóna annak dóga! — aztán enyhébbre fogja a szót az elnök. — Mégis j ,3 ha meggondolnád .. 3 — Mit mondjak el? Nekem kell a Julis! Kell, értik? Oszt nincs rulla mit beszélni! jYf őst már Daróczi bá- tyánk arca kipirult és 1 megátalkodott ember szemébe néz. — Nincs-e? Nohát, mondd csak András, mikor jöttél Te haza a hadifogságbul? — Negyvennyolcban! — Oszt mondjad csak, ismerted Te azelőtt is ezt a,;, ezt a Julist? — Nem én, A nyáron, hogy a botba helyettesítettem, hát j akkor jöttünk valahogy össze. Julis akkor zöldségesjány vót. A mi botunk . j a — Igen, szomszédos azöld- ségbóttal — helyesel most Mihály bácsi. Váradi András egy pillanatra ránéz a közbeszólóra és önkénytelenül folytatja: — Néha oszt beszügettünk; Megoszt arra lakik mifelénk; Egyidőbe zártuk a botot; “ pÄ0rted? *— Nk'óbdzt? — bíztatja bá- lint bácsi Andrást, — Há< - panaszkodott, hogy így egyedül van, meg úgy egyedül van, meghogy nincs senkije, oszt milyen nehíz...; ilyeneket. — Berts mentél? Küszködik a válasz Andrásban.^ *— KísŐbb; 1— Vót is valami köztelek? <— Üti a vasat Mihály bácsi. — TTiyan mán! — felel ^ túl hirtelen, András, de nem valami meggyőzően. — Szóval így kezdődött;: 5 — így szokták ezek a — Bálint bácsi most előre dűl, mintha súlyt akarna adni szavának; — Hát azt tudod-e András, hogy ez a Te Julisod már börtönbe is ült? Olyan váratlan jött a kérdés, hogy mindenki megdöbbent, még a keszeg-mellű írnok is abba hagyta az írást, —• A Julis? — András szinte suttogva kérdez, úgy megszorult a torka, — Az! A Te hires Julisod! Mégoszt nem is kis bűnírt! Gyilkosságért! Két évet. — Gyil.;. nem igaz! Bálint bátyám, csak.., — Nem viccelek, nem ha- zudok, András! Ide figyelj, ügy vót, hogy negyvenötben sok pesti vót a faluba, oszt hogy, hogy nem, az egyiktül ez a Julis megesett... fia iett.; ; egyszer azt halljuk, hogy a gyerek meghalt... megfulladt... párnát raktak rá... Julis oszt két évig oda vót.33 Olyan csend lett a szobában; hogy valóban vágni lehetett volna, jj Váradi András ott áll a zöld asztál előtt. Csak áll, mint . «kit fejbe vágtak és most valami mély feketeségbe zuhan... Ebből a feketeségből felvillan egy rettentő éjszaka Akkor történt, amikor először maradt ott Julisnál. Nagyon későn, tán hajnalba ment haza;.. felszította a lámpát.;. Erzsi még nem aludt.. j vetkőzni kezdett Erzsi csak nézte az emberét azokkal a nagy fekete szemekkel . -. s — Mit bámulsz? Nem láttál még eleget? — förmedt az asszonyra. Az asszony nem szólt ?:; aztán- őt elöntötte a düh. —1 Nem hallod? Neked ugatok! —• Júlisnál voltál? — kérdezte is, meg felelte is az asszony. — Hát oszt, ha ott voltam? V— ordított. —■ Nem teccik? jP rzsi hallgatott.:: aztán elöntötte szép nagy szemeit 4 forró hangtalan sírás .. i Nem tudja miért, hogyan, a kezében lévő súlyos csizma felemelkedett és lecsapott Erzsi arcára... zuhogtak az ütések, amíg az asszony csak úgy Mngben ki nem szaladt a házból. A gyerek is feleszmélt ... előbb csak bámult értelmetlenül, aztán leugrott a vacokról, elébe vetette magát és reszketöen fogta át apja oszlopvastagságú lábát. — Ne bántsa! Édesapám, ne bántsa édesanyámat. András szinte erőszakkal tépte magát vissza a jelenbe... hát ezt a szörnyűséget ő tette volna? 0, akiben mindenki úgy bízott? És kiért? Miért? Ezért a Ju- lisért? Ezért a festett szájú gyilkos szajkóért? Hát mit adhat ez neki az ágyán kívül? Révedező tekintettel nézett az öregekre .. = aztán lemondóan legyint. — Hiába, Bálint bátyám. Nem lehet itt tenni semmit!.;. Kíső! — Háát ha elmennél hozzá? — próbálkozik az öreg, mintha olvasna a nagy ember lelkében, — Én?! *— Ki más? Tán én? — Ugyan mán.;otthagy-; tam. Az írnok tolla a kis csendben úgy serceg, mintha szú rágna valamelyik sarokban. — Oszt, ha ő jönne ide? — Erzsi? — Hát! Meg kis András?! — azzal szélesre tárja az elnöki iroda ajtaját, i— Na, gyertek! Az ajtóban ott áH az asszony! Széparcú, szépszemű, emberéhez méltó termetű asszony Virág Erzsi. Előtte kis András toporog türelmetlenül. Aztán kitépi kezét anyjáéból és odaszalad az apjához. — Idesapám! Idesapám! Tuggya, máma ötöst kaptam az iskolában. Azt mondta a tanító bácsi, hogy én írom a legszebb ,,tö’’ betűket. Az asszony és az ember állnak egymással szemben... András szemében a megbánás, a kérés, a bocsánatkérés ... Erzsi szemében a megbocsátás, a hazavárás, a hazahívás lángol, aztán elmosolyodik: — Ugy-e, hazajössz? Hiszen kis András olyan szép „tö” betűket ír. — Odakünn nagy pelyhekben havazott. Bálint bácsi az ablakhoz állt és nézte az udvart... Andráséit most térnek ki az országúira, öreg Bálint, hog\ valaki észre ne vegye, csontos nagy ökleivel megtörli szemét, ahogy Erzsiké után néz.;. KEMÉNY ERZSÉBET s g Bi{de(tetted jttiy-u? „Kelj fel! Nem elég mondani egyszer? Kislányom, az iskola vár. Elkésel, ha nem igyekszel: Kelj fel végre már! Hogy eszel? A sarkon is hallják. Miért nem ülsz le? Hajtsd fel a szoknyád alját!” így megy ez reggel, míg el nem indulsz és mikor csókra nyújtod a szád, még rád kiáltok: „Hogy áll a sapkád!” És délben, alig érsz haza, kezdődik a szidások halmaza: „Hova lépsz? A szőnyeget már megint összegyűrted. A kötényedet gyűröttre ülted. Egész nap csak. rendeilenkedel!” És délután is, annyit kérdezel s az én türelmem oly rövid. Felugrálsz, babrálsz tanulás közben ... És estére a sok korholástól összetörtén nézek magamba és sajnálom nagyon, hogy mint My sokszor, ezen a napon is annyi szaladt át rajtam és annyi vak xarag. Hogy este, amikor betakartalak már és arcodon rózsát nyitott az álom, lelkiismeretfurdalásom támad és mintha hamgod hallanám: „Anyu, elfelejtetted talán, hogy voltál gyerek te is? És néha szétnyomtad a szőlő szemeit bekenve az uzsonnakosarat és volt úgy, hogy a kötényed elszakadt. A tinta kidőlt. Végigfolyt az asztalon. És egész halom füzeted hevert szerteszét, Emlékszel?... Így volt?... Azért szóltam csak, ha felkel újra a nap, és látod sok hibám, ne felejtsd el, hogy voltál gyerek egyszer □ te is: Anyukám!” # IDEGENEK | PÁRIZSBAN ] Triolet, Elsa: Idegenek Vä~ j rizsban (Kossuth). Kb. 416 j oldal, kötve fi gÁ'S t IDEGENEK PÁRIZSBAN A neves francia írónő műve» ÍZ szien ábrázolja a hontalanok [ életét, az állandóan gyötrő, a Q legboldogabb pillanatokat is P megmérgező honvágyat. A re» Qgény szereplői valamennyien gérdekes jellemek; az egyik — □ Olga Heller — a francia ellen□ állási mozgalom legendás falakja; a másik — Sacha Ro* Osenzweig — franciább akar □ lenni a franciáknál, s még § szüleinek sem tudja megbo□ csátani származásukat és val□ lásukat; a harmadiknak —□ Arach Morsennek — hiába Qvan családja, megfelelő állá* □ sa, nem tudja elfelejteni □ Amerikát. S mindezt átszövi §egy nagy és tragikus szere* niem története, mely két hon* tálán között bontakozik ki. n Történetek gyerekekről L.jó rendőr szereti a tettest.. Török Sándor: Tolvaiok re. A regényt a- harmincas évek jvégén írtam, a rokonszenves 'tolvajokról, a kedves ren- ídőrökről és az undok káro- jsultakról. Persze, ez így, ennyire Id- ! vonatosán, furcsa. Sót, talán 5 nem is pontosan fedi a könyv (tartalmát. Sőt, egészen bizto- jsan nem fedi pontosan. Nem, jmert például mindjárt éppen 'a szóban forgó tolvajokról kisdérül, hogy nem is tolvajok. [Legalábbis a Btk. érteiméiben nem azok. „Szívükben” Sazok, mert jól vállalják a lo- Spást és „elméjükben” is azok, jmert logikusan be tudják bi- jzonyítani, hogy ók lopták el jazt a bizonyos gyöngysort, Imely körül aztán oly nagy [kavarodás támad. Mindez [lassanként derül ki a regény S során, s ez a „lassanként”, ez ja cselekmény. És ez egyben a szokásos detektívreronyek I mintapéldánya, illetve a min- jtapéldány: paródiája. Éppen ja könyv „deteiltivregény” ; mivolta miatt azt, hogy a (gyöngysort valóban ki lopta lel, nem mondhatom meg elő-* re. Ennek kibogozását biz nyos rendezett összjátékba együtt végezzük: az olvasó, rendőrség, meg én magam, e, sorok írója. 8 A Tolvajokban egy eltúl-| zott pompájú várbeli palota? ütközik össze a Mária Valé-§ ria-telep nyomortanyáival: e; palota urai a telep lakóival,” Széli Józsával. a kisiklott? öreg színésznővel, Fumigaí úrral, az udvari harmonikás-8 sal, a „valaha jobb napokatg látott” Dravóczky Marikával? és vőlegényével, „a jobb sors-? ra érdemes” Hetéssy Bandi-? val és így tovább. § Ez ütközések közepette derül ki, hogy a jó rendőrt; egész rokonszenve a tettes fe-[ lé vonzza. A károsult mindig! kissé mellékes figura. Ö a! passzív fél, akinek egyszerűen csak van valamije, ami el-j vehető. Aranya, ezüstje, éte-i le, itala, állata, készpénze, vagy az élete. A károsult; tán, bárgyún és tehetetlenül; álldogál a langyos középen, a- két bátor és tettrekész ellen-í fél között, akik: a rendőr és a; tettes, ök a cselekvők. Jó; rendőrök szeretik a tettest. Igen ám, de ezek, mint em-i lítettem, nem valódi tettesek,! ez a bökkenő. S mire a bonyodalmak végére érünk, egyet-; len embernek van lelkiisme-i retfurdalása. Ez egy Závory; nevű rendőrtiszt —, aki egy-! más után kétszer nézi meg aí Hófehérke című filmet — s; akivel, alig találkoztunk. — Csak átment a színen. Ez az! egy ember nagyon szégyelli magát. Hogy miért? Azt csak; jól figyelje meg a kedves ol-j vasó. KEK Kéken leng a tó fákra felrezgő mélye a kék nap tüze alatt; viráglila csendbe olvadnak be égve a fényböl-szött madarak. m* Ógy suhansz át rajtam halkan, akár a hold felködlő alkonyon, is a csillagokká fosztó földet sodortatod szelíd vonzásodon. De érzem, nem szórja fénylő árnyba fogva lényed sem a kő, sem a hab, sem a nád, csak a horizont szikrázó íve rezegteti képed s az ég mögött lebegve az ág... Virágok között a kerítés foghíjas árnya arany tündöklésbe harap, s egy kecske fehér foltja csengetyűjg dalán a kék végtelenbe halad. ' KESZTHELYT TtEZSÖ h Kövi Erzsi nyolcadikos, nagyon jól tanuló kislány. Tizennégy éves, nem csoda hát ha már benne is megbolyduU a „női huncutság”. Dolgozatot kellett a nyolcadikosoknak írni „Komáromi kaland” címen Csokonai Vitéz szerencsétlen végezetű szerelméről Erzsi -nagyszerűen megírta dolgozata ötös lett. Hol var hát itt „női huncutság?" — kérdezhetik joggal. Egy pillanat! Hallgassák csak meg ez az egyetlen egy árulkodt mondatot dolgozatából: „A hájfejű Vajda nem adtc lányát a szegény költőhöz, < fene ott egye meg, hát mit ér- l tett ő a szerelemhez!” t Nos?! r n. 1 Beköszöntött az idei tél. 1 Nagy pihékben hullt a sok hó- l csillag, betakarva a tanyákat, l hósipkát adva a kazlaknak. A 1 lapos ban, ahol a nyárról itt ma- t radt kis tócsa jégtükröt műt a- J tott a tájnak, gyerekek csúsz- • káltak, sinkóztak. Siklottak, 1 kergetőztek a fából és drótból 1 eszl.ábáit korcsolyákon. A kis 1 Gyuszi a jég szélén kuporgott * s fakorcsolyáját kötözte fel- i felé bakancsára madzaggal 1 meg apró fapeckekkel. Nehe- • zen ment a művelet, mert bi- 1 zony kezébe ütött a hideg. A 1 nagy hidegben észre sem vet- 1 te, hogy a háta mögött már 1 percek óta a hetedikes, vere- kedős Kócos Jóska állt. De amikor Gyuszi a másik korcsolyáért nyúlt, Jóska hirte- 1 len rálépett a madzagjára. < — Várj, dughagyma, ezt < csak akkor kötheted fel, ha ■ megfizeted a drót árát!- Gyuszi ijedt kerek szemek- ; kel nézett fel rá: I — De ’iszen, felét már meg- ; ad tam. I — Kell az egész — szólt K6- ’ cos durvám. — Megadod az , egészet vagy nincs korcsolyá- ? zás! I — Nincs most pénzem. \ Majd a jövő héten megadom. — Nincs mese, ide a kor- • csolyát! — nyúlt dühösen Kó< cos a korcsolya után. De Gyu- ^ szí görcsösen magához szorí- ü tóttá a fadarabot, s féllábával < lökdösve magát, el/iklott a jé- 5 gén. Kócos utána vetette ma- í gát, hosszú lábaival hamar í utolérte, majd hátulról felbuktatta a Tcis Gyuszit. Gyuszi repülve hasra vágódott s or- rából%clird.ult a vér, vörösre festve a fehér havat. Kócos kiragadta kezéből és durván letépte lábáról a két korcsolyát. S mirt aki jól végezte dolgát, fiityörószve elindult. A többiek dermedten nézték a jelenetet. Csak a nyolcadikos Sós Pista indult Kócos után. Vállára ütött, majd amikor az hátra fordult, rettenetesen állón vágta. Kócos egyet fordult tengelye körül, aztán el- iszkolt, csak messziről rázta az öklét Sós Pista felé. Pista felsegítette a kis Gyuszit, egyik fakorcsolyáját átkötötte az ö lábára, összekapaszkodtak és úgy csúszkáltak együtt egész délután. Uh Billegő Jóska eszes gyerek, csakhát nem nagyon fűlik foga a tanuláshoz, így aztán gyakran akad neki jó „bemondása”. A múltkor azt kérdezem tőle: — Te, Jóska, mit hallottál az Antarktiszről? — Antarktisz..-. •= állt fel Jóska nagyon lassan. — Az Antarktiszon nagyon forróság van. Általános nevetés. — Miért van ott forróság, fiam? — Mert az Északi-sarkon . hideg van, a Délin meg meleg. Az Antarktisz pedig a Délisarkon van! — vágta ki büsz- ; kén. Természetesen megint csak . nevettünk a buta, de egyszerű ■ logikán. DONKÓ LÁSZLÓ
