Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

Hz amerikai diplomácia eszköze: a katonai flotta AZ ÚJSÁGOKBAN rövid hír jelent meg arról, hogy március 14-en Duües ameri­kai külügyminiszter Taivan szigetén titkos tárgyalást folytatott Samual indonéz felkelő ezredessel. A tárgya­lás nyilvánvaló célja, hogy az amerikai imperializmus nyújtson az eddiginél foko­zottabb pénzügyi és katonai támogatást a felkelő ezre­deseknek, azért, hogy meg- döntsék a jelenlegi demokra­tikus központi kormányzatot, melyet Szukarnó vezet. A lá­zadók már kaptak is ameri­kai fegyvereket, persze köz­vetett úton Csang Kaj-Sek- tói Sőt a Daily Express tu­dósítója Szingapúrból kül­dött táviratában hírül adta lapjának, hogy „Az Egyesült Államok 7. flottájának egyik repülőgépanyahajója, — a 30 ezer tonnás Philippine Sea indonéz hadműveleti terület­re érkezett'’, fedélzetén az amerikai 3, tengerész hadosz­tály első ezredének 800 kato­nájával. Meg kell ijeszteni az Indonéz kormányt, hátha megváltoztatja imperialista- ellenes politikáját — gondol­ják az amerikai Imperialis­ták. A Newsweek tudósítója Alphens W. Jossup, aki szin­tén a vezérhajó fedélzetén tartózkodik, arról is tudósí­tást küldött, hogy a 7. flot­tának 60 ezer embere, 129 ha­dihajója és egy sor tenger­alattjárója van. Négy repü- lögépanyahajóról nukleáris fegyverekkel felszerelt bom­bavetők szállhatnak fel. A flotta rakétái ugyancsak nagy tűzerőt képviselnek. A fenyegető számadat után di­csekvéssel írja, hogy „Büsz­keséggel és dicsekyéssel mondhatjuk; a 7. flotta a vi­lág legerősebb operatív ha­diflottája” — s hozzáfűzi „a flotta az amerikai diplomácia leghatalmasabb segítője eb­ben a térségben”. FELMERÜL A KÉRDÉS, mit akar az amerikai 7. flot­ta az indonéz vizeken/ Mi le­het a „küldetése”? Ugyanaz, ami a 6. flottáé volt a Földközi tengeren. A 6. flotta annakidején az arab vizekre hajózott és fenyegető megjelenésével biztosította a 22 éves Husszein Jordániái király puccsát. 1957 nyarán pedig Szíriában akartak vég­rehajtani puccsot, — melyet szintén a 6zíriai vizeken megjelent amerikai flottával akartak „elősegíteni ’. Ehhez hasonlót akar a 7. flotta is. Támogatni Somual es Husszein indonéz lázadó ezredeseket. — (Úgy látszik a Husszeinek tetszenek az ame­rikaiaknak). Támogatni, de miért? A KÉRDÉSRE VÁLASZT AD az Egyesült Államok ha­ditengerészetének Stratégiai Kézikönyvéből vett idézet, •— melyet a Newsweek cikkiró- ja idéz „Kelet-Azsia ellenőr­zése annak a kezeben van, aki ellenőrzi a tengeri öblö­ket és a tengerek lezárására alkalmas szűk szorosokat...” Az újságcikk írója így toiy- catja „Felix B Stmp admirá­lisnak, a 7. flotta parancsno­kának hatalmas térképszobá- jában ez az elcsépelt közhely új értelmet nyer...” Kide­rül, hogy nemcsupán az in­donéz lázadók megsegítéséről van szó, hanem arról, hogy a Távol Kelettel foglalkozó amerikai stratégák végre ürügyet találjanak egy olyan akció megkezdésére, amely­től azit remélik, hogy bizto­sítja számukra — a straté­giai kézikönyv szavaival él­ve — „az ellenőrzést Kelet- Azsia felett”. A 7. flotta te­hát a lázadók segítése ürü­gyén ellenőrizni akarja; a Makassar, a Mólukká és a Malakka szorosokat. — Az amerikai diplomácia eszköze a katonai flotta. Amit „szép- szerével” nem tudnak meg­oldani, majd „megoldják” a hadsereggel. A flotta szere­pe nemcsak a tengerszoro­sok ellenőrzésében merül ki, hanem végső soron a pucs- csot kellene elősegítenie. — Olyan indonéz kormányt szeretnének hatalmon látni, mely szilárd amerikabarát, mely szovjetellenes, mely hozzájárulna ahhoz, . hogy Indonézia belépjen a SEA- TO-ba, mely megengedné az amerikai tőke korlátlan be­hatolását Indonéziába. A BEKESZERETÖ EM­BEREK az egész világon szo­lidárisak az indonéz központi kormánnyal és reméljük, — hogy sikerül levemiök a Ke­let- és Közép-Szuniátrán cs más helyeken is a lázadókat, akik az amerikai monopóliu­mok ügynökei. Hírügynökségi jelentéseit alapján a kormányhű csapa­tok gyorsan haladnak előre és egymásután foglalnak vissza falvakat és városokat. Csépe József szds. Egy igazi művész Forró siker a magyar-saar- jet barátság jegyében II KISZ segítséget variált ai érettségizi' pályaválasztó fiatalok Kigyúlt szemű gyerekek és újra gyerekké vált felnőttek lelkes, csodálkozó tekinteté­től kísérve mutatta be világ­hírű, ragyogó műsorát Obraz- cov bábszínháza. A szolnoki közönség — sajnos, csak egy estén keresztül — megnéz­hette az egész világ bábjáté­kát forradalmasító együttes kétórás teljes műsorát. A Kü­lönös koncert, Magyarorszá­gon, a Szempiilód zizzenésére címmel adott esztrádműsor briliáns karikatúrája az iga­zinak. A bábok a szó szoros értelmében, mozognak a szín­padon. Mozognak pedig úgy, mint egy élő ember. Persze, a megdöbbentő élethűség csak a bábjáték sajátszerű törvényeihez igazodik. < Nem akar igazi ember lenni, csak Igazi karikatúra. Vidám, el­túlzott mozdulatú figurák, énekesnő, akinek nyaka a magas C éneklésekor négy­szeresére nyúlik, szalontánco- sok, akik közül a frakkós férfi előkelő könnyedséggel a színpad másik végébe haji- gátja partnernőjét és még sok más. érdekes, megnevettető figura látható a miniatűr, de tökéletes színpadon. Néha olyan mozdulatokat és Itatá­sokat produkálnak, például a sztepp-táncosok esetében, amelyek eiképesztőek és hi­hetetlenek. Külön kell megemlékez­nünk a konferansziéról, aki­ről nyugodt lélekkel példát vehet bármelyik hivatásos élő kollégája. A Szigligeti Színház közönségének külön­böző maszek és nem maszek társulatok által nem túlságo­san elkényeztetett ízlése vég­re olyan konferansziét lát, akinek a művészete nem rossz értelemben vett pesties, ha­nem nemzetközi, ízléses és humora legalább annyira ka­cagtató, mint az olcsó és két­értelmű szóviccek halmaza, amelyhez Időnként szeren­csénk van a konferálásnál. zett zsinegekkel mozgatja a bábot. Ebben aztán művészi tökélyt ér el, minden egyes színész szinte összenőtt azzal a bábbal, amelyet mozgat és beszéltet, így érhető el a tö­kéletes előadás hatása és ezt a bábotmozgató művészek végtelen szerénysége, önfe­gyelme és játékkultúrája biz­tosítja. Lapunk munkatársai a szünetben felkeresték a művészeti vezető elvtá.sat és interjút kértek tőle. A beszélgetés során elmondotta, hogy nagyon örül a szolnoki közönség műértésének. Haj­szálpontosan reagál a közön­ség, érzi a bábok mozgását, szinte összeforr a színpadi cselekménnyel — öröm ilyen közönségnek játszani — mondotta a művé­szet vezető elvtárs. A továbbiak során fény de­rült az egyes produkciók ap­ró kulisszatitkaira. így pél­dául az akrobatikus' tangót táncoló művészpárt nem két színész mozgatta, hanem hat. A hat ember csodálatosan összehangolt munkájának eredménye a bábszínjátszás történetében páratlan pro­dukció. Elmondotta még, hogy Szolnokot, sajnos, nem volt ideje megtekinteni, azon­ban a fogadáson és a színház­ban közvetlenül az előadás előtt meggyőződött arról, mi­lyen barátságosak, vendég- szoretőek a szolnoki emberek mennyire érdekli őket mind­az, ami a Szovjetunióval kap­csolatos. Befejezésül sok sze­rencsét kívánt a város dolgo zóinak munkájukhoz és a vá­ros fejlesztéséhez. * Zúg a faps és nem is akar végelérn Mint madár a fészkéből, úgy kelnek útra nemsokára az érettségiző fiatalok is az iskola megszokott környeze­téből az ismeretlenbe, az életbe. Mindennap közelebb jön az a perc, mikor dönteni kell: hova, merre? Közeledik az a nap is, mikor négy év munkájáról kell számot adni. S mindez örömet, ünnepé­lyességet, boldog izgalmat jelent a tizennyolcéveseknek. Ez tükröződik ötvenkét csi­nos hajadon arcáról a Varga Katalin Leánygimnáziumban is. — Szurkolunk az érettségi előtt —mondja Hajdú Ilona, a IV/a-ból. Az osztály több mint fele tovább akar ta­nulni és ahhoz jó bizonyít­vány kall. Az egyetemre, fő­iskolára jelentkezettek 2 or­vosi és 1 gyógyszerészi kivé­telével mind pedagógiaira mennek. Pedig a múlt héten voltak itt a műszaki egyetem­ről toborozni, de még a b-ben sem akadt oda jelent­kező. Sőt Gedon Anna is, aki családi körülményei miatt nem tud most a pedagógiai pályára menni, az iskola mellett esti műszaki rajzolói tanfdlyamot végez, elhelyez­kedik és levelező tagozaton szerez majd képesítést. ■— Ezt határozta el a lá­nyok 50 százaléka. És a töb­biek? — A többiek kérdése még probléma — mondja Cseh Andrásáé igazgatónő. — A lányok tudják: az érettségi bizonyítvány magában csak alapot ad, ahhoz szakképzett­séget kell szerezni. Sokan érdeklődnek a gyakorlati életről. Nem vagyunk tájé­kozottak. A felsőbb szervek­től. de első sorban a KISZ- töl várunk segítséget. Ismer­tessék leányaink előtt a kü­lönbőzö munkaterületeket és elhelyezkedési lehetőségeket. Például igen sokan érdeklőd­nének a finommechanikai, műszerészi pálya iránt. Igen. A KISZ-tői várnak az ifik elsősorban segitőke- zet. Annyi minden pálya lé­tezik, amiről nem tudnak, s ami megkönnyítené a válasz-* tást Hallottam a lányoktól azt is, hogy éveken át milyen lelkesen patronálták kultur- csoportjaikkal a Dohányfer­mentáló, a Cukorgyár, Papír­gyár KISZ szervezeteit. Mi­lyen jó barátság szövődött a diák- és munkásaijúság kö­zött. De nem gondolnak azok a kiszisták -'őst rájuk — nem mondj : gyertek ná­lunk ilyen, vagy olyan mun­kahely van, ennyi, vagy annyi fiatal számára. Mert ha a többi szerveknek, üze­meknek nem is jutott ez so­hasem eszébe, de Tőlük bi­zony jólesett volna. Azok a fiatalok, akik nem tanulnak tovább — az egy Sebestyén Elvira kivételével — mert férjhez megy — nagyon há­lásak lennének e regítségérL Nehéz a döntés és még nehezebb az első lépés az az életbe. Segítsük ezeket a sók reménnyel fűtött tettre- kész lelkes lányokat. Segít­sük a többi érettségiző pá­lyaválasztó fiatalokat is. A KISZ-nek legyen szívügye ismertetéseket tartani szá­mukra és felkutatni a lehe­tőségeket. Hisz megérdemlik Ok. A Varga Katalin gimna­zisták országosan is kiváló eredményről adnak számot — átlaguk csaknem 4 egész. S ha érettségi után évekkel találkozót tart a IV. a. és a IV. b., mindegyikük arcán olyan derű legyen, mint most és mindegyikük elmondhas­sa: megtaláltam az életben a helyem. (Kárpáti) A műsor: esitrád icing <erseny Negyventagú énekkar, kar­mesterrel és tökéletes száj­mozgással. Ez a szám különö­sen nagyszerű. A karnagybáb minden mozdulatára hajszái­don tosan reagál az énekkar megfelelő szólama. Elké­pesztő! Tegyük hozzá, hogy az egyes jólpergő számok mind­egyike ilyen tökéletesen ki­dolgozott. A társulat az úgy­nevezett wayard technikával dolgozik, vagyis pálcikákkal és a báb belsejében elhelye­A bábok felsorakoznak a ; színpadon és hajlongva kö­szönik meg a tapsokat. Az­után eltűnnek, hogy heflytad- j anale az őket mozgató mű­vészeknek. Mert igazi művé­szek ezek az emberek. A szí­nész, az énekes és a ragyogó technikájú bábjátékos egye­sül bennük. A taps erősödik. Már jó öt perce vége az előadásnak, de a nézőteret még egy lélek sem hagyta el. A színpadon megjelenik a művészeti ve­zető és szerény, kedves mo­sollyal köszöni meg a tapso­kat. Jaszladányban és JászaisÓ6zentgyörgyön március 15-én nagyszabású irodalmi estet rendezett a népfront. 1848 a magyar irodalomban címmel. A két helyen összesen mint­egy 40O-an tapsoltak a jólsikerült előadásoknak. Az elő­adásokat a községek pedagógusai tartották. A jászkieéri Népfront-körben érdekes és értékes talál­kozóra gyűltek össze a község fiataljai és öreg kommu­nista harcosai. Kötetlen beszélgetésben emlékeztek meg 19-ről, a parasztság és a munkásság nehéz életéről a Horthy-korszakban. A fiatalok számos kérdést tettek föl a régi életre vona kozólag. Az est, a résztvevők egyhangú véleménye szerint igen hasznos és gyümölcsöző volt. A­TOLSZTOJ fí! oaim méinc/i iii/iei éc/oit/fa 27, — No és aztán? — Kik vettek magukhoz? — Idegen emberek. Inasra volt szükségük: fára mászni, gombát, diót szedni, mókust fogni, meg kifutó szolgálatra;.. — Szóval expedícióra vittek magukkal, mi? (Ivan hunyorgott és hallgatott.) Messzire? Felelj csak bátran, ne félj semmit. Nem szolgáltatunk ki nekik. Most már egészen közénk tartozol... — Nyolc napig hajóztunk.: j' Már azt hittük, oda­veszünk. Aztán még nyolc napig gyalogoltunk. Akkor egy tűzhányóhoz értünk. s. «— Aha! — mondta Selga. — Tehát Kamcsatkában volt az az expedíció. — Hát Igen, Kamcsatkában..; Egy kalibában lak­tunk.!. Sokáig nem is tudtunk a forradalomról. Ami­kor megtudtuk, hogy kitört a forradalom, hárman el­mentek tőlünk, aztán még ketten; nem volt mit enni. A végén csak ketten maradtunk vele. — Ügy. És ki az a „véle”? Hogy hívják? Ivan megint a homlokát ráncolta. Selga megsuno* gáttá a megrémült fiúcska lehorgasztott, kopasz fejét és igyekezett megnyugtatni. —- De ha mondom, hogy megölnek, ha elárulom a nevét. Szavát adta. hogy akkor megöl... — Ki adta szavát? — Hát Mancev, Nyikolaj Hrisztoforovics. i; azt mondta: „Ide hallgass, te. Egy levelet írtam a hátadra. Ne mosakodj, az inged és mellényed le ne vesd, ha kell akár egy évig vagy kettőig is, amfg eil nem jutsz Petro- grádba és fed nem keresed ott Pjotr Petrovics Garint, hogy megmutasd neki az üzenetet, Busás jutalmat kapsz tőle i.. — Hát miért nem utazott az a Mancev maga Petro grádba, ha beszélni valója volt Garinnal? — Félt a bolsevikektől... Azt mondta: „Rosszabbak azok az ördögöknél is. Megölnének. Tönkretették az országot, a vasutak nem közlekednek, posta nincs, enni­való nincs, a városból mindenei elmenekült", i. De hát homnan tudhatja ő ezt? Hiszen már hatodik éve ott van a hegyen... — Na és mit csinál ott, mi keresni valója van arra? — Azt hiszi, az orromra kötötte? No de azért tudom, amit tudok... (Ivan szeme pajkosan, ravaszul megvil­lant.) Aranyat keres a föld alatt.:. — És talált is? — Hogy talált-e? Hát persze, hogy talált:.. — Meg tudnád mutatni szükség esetén, milyen út vezet arra a hegyre, ahol Mancev lakik? — Már hogyne tudnám... De aztán vigyázzon, ne- eláruljon, mert tudja, nagyon haragos természetű ember.;. Selga és Taraskin feszült figyelemmel hallgatták a fiú szavait. Selga még egyszer alaposan szemügyre vette a fiú hátára írt szöveget. Azután le is fényképezte. — Most menj le szépen, Taraskin majd megmosdat szappannal, utána pedig feküdj le aludni — mondta Selga. — Lám, nem volt senkid és semmid: pe apád, se anyád, csak a korgó hasad. Most pedig mindened van, bőségben dúskálsz. Becsüld meg magad, tanulj szorgal­masan. No hát, érezd jól magad, nagyra nőj, legényke, Taraskin majd gondoskodik róla, hogy okos, értelmes ember legyen belőled. Fogadj szót neki. Két-három nap múlva beszélek Garinnal és átadom az üzenetedet. Selga felnevetett, s kerékpárjának imbolygó lám« pása csakhamar eltűnt a sötétlő cserjék mögött. 36. Csillogtak az alumíniumszámyak, magasan a zöld repülőtér felett, s a hatszemélyes utasszállító repülőgép beleveszett a havas felhőkbe. A kísérők kis csoportja egy darabig még ott áld gált, az emberek az azúrkék ég felé fordították fejüket, ahol lustán keringett egy keselyű és fecskék hasították a levegőt, de az alumínium-madár már Isten tudja merre járt. A hat utas, kissé nyikorgó fonott székekben Ülve, nézte, mint süllyed lassan a távoli mélységbe az ibolyás- zöld föld kígyózó útjaival A ferde házak és tornyok mint parányi játékszerek sorakoztak egymás mellett. Jobb felől, a távolban, a tenger kéklett. Árnyék kúszott elő az egyik felhő mögül, s mind­inkább eltakarta a földet. Azután maga a íelitó is köz- vetien alattuk bukkant fel. A repülőgép hat utasa az ablakhoz tapadva ült a helyén. Kissé kényszeredetten mosolyogtak, mint akik éppen hogy uralkodni tudnak mam,7on. A 'ég*' köz ke­dés akkoriban még újdonság volt. Noha az utasok ké­nyelmes kabinban ültek s az összehajtható asztalokon heverő folyóiratok és a lakályos kabin egész berendezése *" . -jt, - onr. ... Ziü ... üsl-sja»-- . a biztonság illúzióját keltette,, az utasok mégis szüksé­gesnek érezték, hogy unos-untalan megnyugtassák ön­magukat azzal, hogy repülőgépen utazni veszélytelenebb, mint például gyalog átmenni az úttesten. Hiszen itt mégiscsak a levegőben vagyunk. Ha felhőbe ütközünk, egyszerűen belegázolunk, legfeljebb az ablakok lesznek kissé homályosak; ha jégeső kopog a duralumíniumon vagy nagyot zökken a gép, mintha gödörbe zuhant volna, az ember megragadja a fonott karosszók karfáját, szeme kidülled —• de szomsaédja már nevetve kacsint felé: jó kis gödör volt, ugye...! Ha szélroham jön — olyan, szélroham, amely egy szempillantás alatt feldönti a ten­geri vitorlás hajón az árbocokat, kettétöri a kormányt, s a háborgó hullámok közé sodorja a csónakokat és az embereket — az acélmadár, a fürge és magabiztos acél­madár csak megbillenti szárnyát, motorjai íelzúgnak, s egy szökkenéssel fenn terem a magasban, hogy ezer méterrel az orkán fészke felett folytassa útját. Egyszóval: egy órába sem telt, s a kabin utasa! már megszokták az alattuk tátongó mélységet meg a repülő­gép bimbálózását is. A motor búgásia akadályozta a be­szélgetést. Egyik-másik utas fejére illesztette a fejhall­gatót és így mégis megindult a társalgás. Selgával szem­ben egy harmincöt év körüli, szikár férfi ült. Kissé ko­pottas felöltő és kockás sportsapka volt rajta, ez utóbbit nyilván ennek a külföldi útnak a tiszteletére szerezte be A férfi sápadt arca finom, okos, vonzó és kissé bo­ron gép volt; állát kis szőke szakáll díszítette, szája nyu­godt és határozott jellemre vallott. Gömyedten ült, két kezét térdén nyugtatva. Selga mosolyogva intett neki. A férfi feltette fejhallgatóját. — Nemde, maga Jaroszlavlban tanult, a reáliskolá­ban? (A férfi biccentett.) Földiek vagyunk, jól emlék­szem magára. Ugye Hlinov Alekszej Szemjonovicsnak hívják? (Biccentés.) Hol dolgozik most? — A politechnikum fizikai laboratóriumában — szólt bele a hallócsőbe Hlinov. Alig lehetett érteni, mint mond, mert a motor bugása túlharsogta hangját. —- Kiküldték valahova? — Berlinbe, Reichcrhez. — Bizalmas ügy? —• Nem. Ez év márciusában tudomásunkra jutott, hogy Reicher laboratóriumában hidrogén-atomok fel­bontásával kísérleteznek. Hlinov felemelte fejét, Selga felé fordult és rásze­gezte szigorú, nyugtalan tekintetét. — Nem értem — felelte Selga, — Nem varotok szak­ember ezen a téren,- , ,.'„.t_ (Folytatjuk..) J „■ j \ ‘ 4*,, iv

Next

/
Thumbnails
Contents