Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-26 / 72. szám
Hz amerikai diplomácia eszköze: a katonai flotta AZ ÚJSÁGOKBAN rövid hír jelent meg arról, hogy március 14-en Duües amerikai külügyminiszter Taivan szigetén titkos tárgyalást folytatott Samual indonéz felkelő ezredessel. A tárgyalás nyilvánvaló célja, hogy az amerikai imperializmus nyújtson az eddiginél fokozottabb pénzügyi és katonai támogatást a felkelő ezredeseknek, azért, hogy meg- döntsék a jelenlegi demokratikus központi kormányzatot, melyet Szukarnó vezet. A lázadók már kaptak is amerikai fegyvereket, persze közvetett úton Csang Kaj-Sek- tói Sőt a Daily Express tudósítója Szingapúrból küldött táviratában hírül adta lapjának, hogy „Az Egyesült Államok 7. flottájának egyik repülőgépanyahajója, — a 30 ezer tonnás Philippine Sea indonéz hadműveleti területre érkezett'’, fedélzetén az amerikai 3, tengerész hadosztály első ezredének 800 katonájával. Meg kell ijeszteni az Indonéz kormányt, hátha megváltoztatja imperialista- ellenes politikáját — gondolják az amerikai Imperialisták. A Newsweek tudósítója Alphens W. Jossup, aki szintén a vezérhajó fedélzetén tartózkodik, arról is tudósítást küldött, hogy a 7. flottának 60 ezer embere, 129 hadihajója és egy sor tengeralattjárója van. Négy repü- lögépanyahajóról nukleáris fegyverekkel felszerelt bombavetők szállhatnak fel. A flotta rakétái ugyancsak nagy tűzerőt képviselnek. A fenyegető számadat után dicsekvéssel írja, hogy „Büszkeséggel és dicsekyéssel mondhatjuk; a 7. flotta a világ legerősebb operatív hadiflottája” — s hozzáfűzi „a flotta az amerikai diplomácia leghatalmasabb segítője ebben a térségben”. FELMERÜL A KÉRDÉS, mit akar az amerikai 7. flotta az indonéz vizeken/ Mi lehet a „küldetése”? Ugyanaz, ami a 6. flottáé volt a Földközi tengeren. A 6. flotta annakidején az arab vizekre hajózott és fenyegető megjelenésével biztosította a 22 éves Husszein Jordániái király puccsát. 1957 nyarán pedig Szíriában akartak végrehajtani puccsot, — melyet szintén a 6zíriai vizeken megjelent amerikai flottával akartak „elősegíteni ’. Ehhez hasonlót akar a 7. flotta is. Támogatni Somual es Husszein indonéz lázadó ezredeseket. — (Úgy látszik a Husszeinek tetszenek az amerikaiaknak). Támogatni, de miért? A KÉRDÉSRE VÁLASZT AD az Egyesült Államok haditengerészetének Stratégiai Kézikönyvéből vett idézet, •— melyet a Newsweek cikkiró- ja idéz „Kelet-Azsia ellenőrzése annak a kezeben van, aki ellenőrzi a tengeri öblöket és a tengerek lezárására alkalmas szűk szorosokat...” Az újságcikk írója így toiy- catja „Felix B Stmp admirálisnak, a 7. flotta parancsnokának hatalmas térképszobá- jában ez az elcsépelt közhely új értelmet nyer...” Kiderül, hogy nemcsupán az indonéz lázadók megsegítéséről van szó, hanem arról, hogy a Távol Kelettel foglalkozó amerikai stratégák végre ürügyet találjanak egy olyan akció megkezdésére, amelytől azit remélik, hogy biztosítja számukra — a stratégiai kézikönyv szavaival élve — „az ellenőrzést Kelet- Azsia felett”. A 7. flotta tehát a lázadók segítése ürügyén ellenőrizni akarja; a Makassar, a Mólukká és a Malakka szorosokat. — Az amerikai diplomácia eszköze a katonai flotta. Amit „szép- szerével” nem tudnak megoldani, majd „megoldják” a hadsereggel. A flotta szerepe nemcsak a tengerszorosok ellenőrzésében merül ki, hanem végső soron a pucs- csot kellene elősegítenie. — Olyan indonéz kormányt szeretnének hatalmon látni, mely szilárd amerikabarát, mely szovjetellenes, mely hozzájárulna ahhoz, . hogy Indonézia belépjen a SEA- TO-ba, mely megengedné az amerikai tőke korlátlan behatolását Indonéziába. A BEKESZERETÖ EMBEREK az egész világon szolidárisak az indonéz központi kormánnyal és reméljük, — hogy sikerül levemiök a Kelet- és Közép-Szuniátrán cs más helyeken is a lázadókat, akik az amerikai monopóliumok ügynökei. Hírügynökségi jelentéseit alapján a kormányhű csapatok gyorsan haladnak előre és egymásután foglalnak vissza falvakat és városokat. Csépe József szds. Egy igazi művész Forró siker a magyar-saar- jet barátság jegyében II KISZ segítséget variált ai érettségizi' pályaválasztó fiatalok Kigyúlt szemű gyerekek és újra gyerekké vált felnőttek lelkes, csodálkozó tekintetétől kísérve mutatta be világhírű, ragyogó műsorát Obraz- cov bábszínháza. A szolnoki közönség — sajnos, csak egy estén keresztül — megnézhette az egész világ bábjátékát forradalmasító együttes kétórás teljes műsorát. A Különös koncert, Magyarországon, a Szempiilód zizzenésére címmel adott esztrádműsor briliáns karikatúrája az igazinak. A bábok a szó szoros értelmében, mozognak a színpadon. Mozognak pedig úgy, mint egy élő ember. Persze, a megdöbbentő élethűség csak a bábjáték sajátszerű törvényeihez igazodik. < Nem akar igazi ember lenni, csak Igazi karikatúra. Vidám, eltúlzott mozdulatú figurák, énekesnő, akinek nyaka a magas C éneklésekor négyszeresére nyúlik, szalontánco- sok, akik közül a frakkós férfi előkelő könnyedséggel a színpad másik végébe haji- gátja partnernőjét és még sok más. érdekes, megnevettető figura látható a miniatűr, de tökéletes színpadon. Néha olyan mozdulatokat és Itatásokat produkálnak, például a sztepp-táncosok esetében, amelyek eiképesztőek és hihetetlenek. Külön kell megemlékeznünk a konferansziéról, akiről nyugodt lélekkel példát vehet bármelyik hivatásos élő kollégája. A Szigligeti Színház közönségének különböző maszek és nem maszek társulatok által nem túlságosan elkényeztetett ízlése végre olyan konferansziét lát, akinek a művészete nem rossz értelemben vett pesties, hanem nemzetközi, ízléses és humora legalább annyira kacagtató, mint az olcsó és kétértelmű szóviccek halmaza, amelyhez Időnként szerencsénk van a konferálásnál. zett zsinegekkel mozgatja a bábot. Ebben aztán művészi tökélyt ér el, minden egyes színész szinte összenőtt azzal a bábbal, amelyet mozgat és beszéltet, így érhető el a tökéletes előadás hatása és ezt a bábotmozgató művészek végtelen szerénysége, önfegyelme és játékkultúrája biztosítja. Lapunk munkatársai a szünetben felkeresték a művészeti vezető elvtá.sat és interjút kértek tőle. A beszélgetés során elmondotta, hogy nagyon örül a szolnoki közönség műértésének. Hajszálpontosan reagál a közönség, érzi a bábok mozgását, szinte összeforr a színpadi cselekménnyel — öröm ilyen közönségnek játszani — mondotta a művészet vezető elvtárs. A továbbiak során fény derült az egyes produkciók apró kulisszatitkaira. így például az akrobatikus' tangót táncoló művészpárt nem két színész mozgatta, hanem hat. A hat ember csodálatosan összehangolt munkájának eredménye a bábszínjátszás történetében páratlan produkció. Elmondotta még, hogy Szolnokot, sajnos, nem volt ideje megtekinteni, azonban a fogadáson és a színházban közvetlenül az előadás előtt meggyőződött arról, milyen barátságosak, vendég- szoretőek a szolnoki emberek mennyire érdekli őket mindaz, ami a Szovjetunióval kapcsolatos. Befejezésül sok szerencsét kívánt a város dolgo zóinak munkájukhoz és a város fejlesztéséhez. * Zúg a faps és nem is akar végelérn Mint madár a fészkéből, úgy kelnek útra nemsokára az érettségiző fiatalok is az iskola megszokott környezetéből az ismeretlenbe, az életbe. Mindennap közelebb jön az a perc, mikor dönteni kell: hova, merre? Közeledik az a nap is, mikor négy év munkájáról kell számot adni. S mindez örömet, ünnepélyességet, boldog izgalmat jelent a tizennyolcéveseknek. Ez tükröződik ötvenkét csinos hajadon arcáról a Varga Katalin Leánygimnáziumban is. — Szurkolunk az érettségi előtt —mondja Hajdú Ilona, a IV/a-ból. Az osztály több mint fele tovább akar tanulni és ahhoz jó bizonyítvány kall. Az egyetemre, főiskolára jelentkezettek 2 orvosi és 1 gyógyszerészi kivételével mind pedagógiaira mennek. Pedig a múlt héten voltak itt a műszaki egyetemről toborozni, de még a b-ben sem akadt oda jelentkező. Sőt Gedon Anna is, aki családi körülményei miatt nem tud most a pedagógiai pályára menni, az iskola mellett esti műszaki rajzolói tanfdlyamot végez, elhelyezkedik és levelező tagozaton szerez majd képesítést. ■— Ezt határozta el a lányok 50 százaléka. És a többiek? — A többiek kérdése még probléma — mondja Cseh Andrásáé igazgatónő. — A lányok tudják: az érettségi bizonyítvány magában csak alapot ad, ahhoz szakképzettséget kell szerezni. Sokan érdeklődnek a gyakorlati életről. Nem vagyunk tájékozottak. A felsőbb szervektől. de első sorban a KISZ- töl várunk segítséget. Ismertessék leányaink előtt a különbőzö munkaterületeket és elhelyezkedési lehetőségeket. Például igen sokan érdeklődnének a finommechanikai, műszerészi pálya iránt. Igen. A KISZ-tői várnak az ifik elsősorban segitőke- zet. Annyi minden pálya létezik, amiről nem tudnak, s ami megkönnyítené a válasz-* tást Hallottam a lányoktól azt is, hogy éveken át milyen lelkesen patronálták kultur- csoportjaikkal a Dohányfermentáló, a Cukorgyár, Papírgyár KISZ szervezeteit. Milyen jó barátság szövődött a diák- és munkásaijúság között. De nem gondolnak azok a kiszisták -'őst rájuk — nem mondj : gyertek nálunk ilyen, vagy olyan munkahely van, ennyi, vagy annyi fiatal számára. Mert ha a többi szerveknek, üzemeknek nem is jutott ez sohasem eszébe, de Tőlük bizony jólesett volna. Azok a fiatalok, akik nem tanulnak tovább — az egy Sebestyén Elvira kivételével — mert férjhez megy — nagyon hálásak lennének e regítségérL Nehéz a döntés és még nehezebb az első lépés az az életbe. Segítsük ezeket a sók reménnyel fűtött tettre- kész lelkes lányokat. Segítsük a többi érettségiző pályaválasztó fiatalokat is. A KISZ-nek legyen szívügye ismertetéseket tartani számukra és felkutatni a lehetőségeket. Hisz megérdemlik Ok. A Varga Katalin gimnazisták országosan is kiváló eredményről adnak számot — átlaguk csaknem 4 egész. S ha érettségi után évekkel találkozót tart a IV. a. és a IV. b., mindegyikük arcán olyan derű legyen, mint most és mindegyikük elmondhassa: megtaláltam az életben a helyem. (Kárpáti) A műsor: esitrád icing <erseny Negyventagú énekkar, karmesterrel és tökéletes szájmozgással. Ez a szám különösen nagyszerű. A karnagybáb minden mozdulatára hajszáidon tosan reagál az énekkar megfelelő szólama. Elképesztő! Tegyük hozzá, hogy az egyes jólpergő számok mindegyike ilyen tökéletesen kidolgozott. A társulat az úgynevezett wayard technikával dolgozik, vagyis pálcikákkal és a báb belsejében elhelyeA bábok felsorakoznak a ; színpadon és hajlongva köszönik meg a tapsokat. Azután eltűnnek, hogy heflytad- j anale az őket mozgató művészeknek. Mert igazi művészek ezek az emberek. A színész, az énekes és a ragyogó technikájú bábjátékos egyesül bennük. A taps erősödik. Már jó öt perce vége az előadásnak, de a nézőteret még egy lélek sem hagyta el. A színpadon megjelenik a művészeti vezető és szerény, kedves mosollyal köszöni meg a tapsokat. Jaszladányban és JászaisÓ6zentgyörgyön március 15-én nagyszabású irodalmi estet rendezett a népfront. 1848 a magyar irodalomban címmel. A két helyen összesen mintegy 40O-an tapsoltak a jólsikerült előadásoknak. Az előadásokat a községek pedagógusai tartották. A jászkieéri Népfront-körben érdekes és értékes találkozóra gyűltek össze a község fiataljai és öreg kommunista harcosai. Kötetlen beszélgetésben emlékeztek meg 19-ről, a parasztság és a munkásság nehéz életéről a Horthy-korszakban. A fiatalok számos kérdést tettek föl a régi életre vona kozólag. Az est, a résztvevők egyhangú véleménye szerint igen hasznos és gyümölcsöző volt. ATOLSZTOJ fí! oaim méinc/i iii/iei éc/oit/fa 27, — No és aztán? — Kik vettek magukhoz? — Idegen emberek. Inasra volt szükségük: fára mászni, gombát, diót szedni, mókust fogni, meg kifutó szolgálatra;.. — Szóval expedícióra vittek magukkal, mi? (Ivan hunyorgott és hallgatott.) Messzire? Felelj csak bátran, ne félj semmit. Nem szolgáltatunk ki nekik. Most már egészen közénk tartozol... — Nyolc napig hajóztunk.: j' Már azt hittük, odaveszünk. Aztán még nyolc napig gyalogoltunk. Akkor egy tűzhányóhoz értünk. s. «— Aha! — mondta Selga. — Tehát Kamcsatkában volt az az expedíció. — Hát Igen, Kamcsatkában..; Egy kalibában laktunk.!. Sokáig nem is tudtunk a forradalomról. Amikor megtudtuk, hogy kitört a forradalom, hárman elmentek tőlünk, aztán még ketten; nem volt mit enni. A végén csak ketten maradtunk vele. — Ügy. És ki az a „véle”? Hogy hívják? Ivan megint a homlokát ráncolta. Selga megsuno* gáttá a megrémült fiúcska lehorgasztott, kopasz fejét és igyekezett megnyugtatni. —- De ha mondom, hogy megölnek, ha elárulom a nevét. Szavát adta. hogy akkor megöl... — Ki adta szavát? — Hát Mancev, Nyikolaj Hrisztoforovics. i; azt mondta: „Ide hallgass, te. Egy levelet írtam a hátadra. Ne mosakodj, az inged és mellényed le ne vesd, ha kell akár egy évig vagy kettőig is, amfg eil nem jutsz Petro- grádba és fed nem keresed ott Pjotr Petrovics Garint, hogy megmutasd neki az üzenetet, Busás jutalmat kapsz tőle i.. — Hát miért nem utazott az a Mancev maga Petro grádba, ha beszélni valója volt Garinnal? — Félt a bolsevikektől... Azt mondta: „Rosszabbak azok az ördögöknél is. Megölnének. Tönkretették az országot, a vasutak nem közlekednek, posta nincs, ennivaló nincs, a városból mindenei elmenekült", i. De hát homnan tudhatja ő ezt? Hiszen már hatodik éve ott van a hegyen... — Na és mit csinál ott, mi keresni valója van arra? — Azt hiszi, az orromra kötötte? No de azért tudom, amit tudok... (Ivan szeme pajkosan, ravaszul megvillant.) Aranyat keres a föld alatt.:. — És talált is? — Hogy talált-e? Hát persze, hogy talált:.. — Meg tudnád mutatni szükség esetén, milyen út vezet arra a hegyre, ahol Mancev lakik? — Már hogyne tudnám... De aztán vigyázzon, ne- eláruljon, mert tudja, nagyon haragos természetű ember.;. Selga és Taraskin feszült figyelemmel hallgatták a fiú szavait. Selga még egyszer alaposan szemügyre vette a fiú hátára írt szöveget. Azután le is fényképezte. — Most menj le szépen, Taraskin majd megmosdat szappannal, utána pedig feküdj le aludni — mondta Selga. — Lám, nem volt senkid és semmid: pe apád, se anyád, csak a korgó hasad. Most pedig mindened van, bőségben dúskálsz. Becsüld meg magad, tanulj szorgalmasan. No hát, érezd jól magad, nagyra nőj, legényke, Taraskin majd gondoskodik róla, hogy okos, értelmes ember legyen belőled. Fogadj szót neki. Két-három nap múlva beszélek Garinnal és átadom az üzenetedet. Selga felnevetett, s kerékpárjának imbolygó lám« pása csakhamar eltűnt a sötétlő cserjék mögött. 36. Csillogtak az alumíniumszámyak, magasan a zöld repülőtér felett, s a hatszemélyes utasszállító repülőgép beleveszett a havas felhőkbe. A kísérők kis csoportja egy darabig még ott áld gált, az emberek az azúrkék ég felé fordították fejüket, ahol lustán keringett egy keselyű és fecskék hasították a levegőt, de az alumínium-madár már Isten tudja merre járt. A hat utas, kissé nyikorgó fonott székekben Ülve, nézte, mint süllyed lassan a távoli mélységbe az ibolyás- zöld föld kígyózó útjaival A ferde házak és tornyok mint parányi játékszerek sorakoztak egymás mellett. Jobb felől, a távolban, a tenger kéklett. Árnyék kúszott elő az egyik felhő mögül, s mindinkább eltakarta a földet. Azután maga a íelitó is köz- vetien alattuk bukkant fel. A repülőgép hat utasa az ablakhoz tapadva ült a helyén. Kissé kényszeredetten mosolyogtak, mint akik éppen hogy uralkodni tudnak mam,7on. A 'ég*' köz kedés akkoriban még újdonság volt. Noha az utasok kényelmes kabinban ültek s az összehajtható asztalokon heverő folyóiratok és a lakályos kabin egész berendezése *" . -jt, - onr. ... Ziü ... üsl-sja»-- . a biztonság illúzióját keltette,, az utasok mégis szükségesnek érezték, hogy unos-untalan megnyugtassák önmagukat azzal, hogy repülőgépen utazni veszélytelenebb, mint például gyalog átmenni az úttesten. Hiszen itt mégiscsak a levegőben vagyunk. Ha felhőbe ütközünk, egyszerűen belegázolunk, legfeljebb az ablakok lesznek kissé homályosak; ha jégeső kopog a duralumíniumon vagy nagyot zökken a gép, mintha gödörbe zuhant volna, az ember megragadja a fonott karosszók karfáját, szeme kidülled —• de szomsaédja már nevetve kacsint felé: jó kis gödör volt, ugye...! Ha szélroham jön — olyan, szélroham, amely egy szempillantás alatt feldönti a tengeri vitorlás hajón az árbocokat, kettétöri a kormányt, s a háborgó hullámok közé sodorja a csónakokat és az embereket — az acélmadár, a fürge és magabiztos acélmadár csak megbillenti szárnyát, motorjai íelzúgnak, s egy szökkenéssel fenn terem a magasban, hogy ezer méterrel az orkán fészke felett folytassa útját. Egyszóval: egy órába sem telt, s a kabin utasa! már megszokták az alattuk tátongó mélységet meg a repülőgép bimbálózását is. A motor búgásia akadályozta a beszélgetést. Egyik-másik utas fejére illesztette a fejhallgatót és így mégis megindult a társalgás. Selgával szemben egy harmincöt év körüli, szikár férfi ült. Kissé kopottas felöltő és kockás sportsapka volt rajta, ez utóbbit nyilván ennek a külföldi útnak a tiszteletére szerezte be A férfi sápadt arca finom, okos, vonzó és kissé boron gép volt; állát kis szőke szakáll díszítette, szája nyugodt és határozott jellemre vallott. Gömyedten ült, két kezét térdén nyugtatva. Selga mosolyogva intett neki. A férfi feltette fejhallgatóját. — Nemde, maga Jaroszlavlban tanult, a reáliskolában? (A férfi biccentett.) Földiek vagyunk, jól emlékszem magára. Ugye Hlinov Alekszej Szemjonovicsnak hívják? (Biccentés.) Hol dolgozik most? — A politechnikum fizikai laboratóriumában — szólt bele a hallócsőbe Hlinov. Alig lehetett érteni, mint mond, mert a motor bugása túlharsogta hangját. —- Kiküldték valahova? — Berlinbe, Reichcrhez. — Bizalmas ügy? —• Nem. Ez év márciusában tudomásunkra jutott, hogy Reicher laboratóriumában hidrogén-atomok felbontásával kísérleteznek. Hlinov felemelte fejét, Selga felé fordult és rászegezte szigorú, nyugtalan tekintetét. — Nem értem — felelte Selga, — Nem varotok szakember ezen a téren,- , ,.'„.t_ (Folytatjuk..) J „■ j \ ‘ 4*,, iv
