Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

■ A. választók nw^aráinií részvéíele a jugoszláv nemzetgyűlési választásokon üélgr&d (MTI). Jugoszlávia dolgozói a felszabadulás óta vasárnap negyedszer járultak a szavazóurnákhoz, hogv megválasszák a legmagasabb államhatalmi szerveket: az úi szövetségi nemzet gyűlést, va­lamint a köztársasági és az autonóm tartományi képvise lőházakat. A választások or­szágszerte nagy részvétel mel­lett a jugoszláv népek egysé­gének jegyében ünnepélyes nyugodt légkörben zajlottak le. A választók többsége már a kora délelőtti órákban le­adta szavazatát a szocialisták szövetségének jelöltjeire. Az erős havazások és hó viharok különösen Bosznia- Hercegovinában és Macedó­niában nehezítették meg a szavazást. Több falu lakó: órákon át közösen dolgoztak hogy az egy-kétméteres hótól megtisztítsak a szavazóhelyi- sógekhez vezető utakat. A választásokon 11 300 000 választópolgárnak van szava­zati joga, Vagyis csaknem háromszor annyinak, mint a felszabadulás előtti Jugoszlá vlában volt. A választások szerdán, március 26-án érne’ véget, amikor a termetesben közvetlenül résztvevő mint egy kétmillió ipari munka' és hárommillió mezőgazdasá gi dolgozó leszavaz a terme­lőik tanácsainak képviselőire. A választások végeredmé­nyét i— tekintettel arra, hogy a termelők tanácsainak vá- 'esztásait csak szerdán tartják meg — előreláthatólag a hét második felében közük. Elő­zetesen nyilvánosságra hoz­zák a vásárnapi szavazások erédményeit. (MTI) Tiltakozó nagygyűlések ftyu^at-JVémetorszáfifoaii Majna-Frankjurt (TASZSZ). Majna-Frankfurtban va­sárnap kétezer ember részvételével tiltakozó gyűlést tar­tottak Nyugat-Némeotnszág atomfelfegyverzése ellen. A „harc az atomhalál ellen” jelszó alatt rendezett gyűlésen Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, Rich­ter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Wessel szo­ciáldemokrata bundestagi képviselő és mások szó’altak fel. A felszólalók tiltakoztak az Adenauer-kormány atom­ié 1 fegyver zósi politikája ellen és felhívták Nyugat-Német­ország lakosait, hogy tevékeny ellenállást tanúsítsanak e politikával szemben. Angol lapok az amerikai gazdasági válság növekvő tüneteiről A Birmingham Post vezér­cikke aggodalommal utal az Egyesült Államokban súlyos­bodó gazdasági válság növek­vő veszedelmeire. Igaz hogy az amerikaiak most kezde­nek hitelt szivattyúzni gaz­dasági rendszerükbe, azonban minden a bizalomtól függ. Ha az amerikai fogyasztó­im núrr áválik a félelem, hogy elveszíthetik állásukat és emiatt beszüntetik vagy ‘csökkentik vásárlásaikat, úgy a gazdasági váltig ösázeom lássá súlyosbodna amit sem­miféle beindító hitel, vagy kormányintézkedés nem fé­kezhet s emiatt az egész vi­lág, különösen Anglia na­gyon súlyds bajokba fog ke­veredni. A Manchester Guardian tudósítója jelenti Chicagó­ból: A Közép-Nyugat ipari- és közlekedési gócpontja és az amerikai jólét jelképe, Chicago, most aggóód, meg­A munkanélküliség súlyos követkéz­A menyei az Egyesült Államokban A New York Herald Tri­bune, a New York Post, a Labour Daily és sok más amerikai lap állandó témája lett a munkanélküliség, a munkanélküliek helyzete. — Nem csoda ez, hiszen feb­ruár közepén az Egyesült Ál­lamokban hivatalos adatok szerint 5 200 000 munkanél­külit tartottak nyilván, vagyis a bérmunkából élő dolgozók közül majdnem minden tizedik ember állás nélkül volt. Ezenkívül az Egyesült Államokban mint­egy hárommillióra tehető a részleges munkanélküliek vagyis azok száma, akik he­tenként csupán két-három napot dolgoznak, természete­sen megfelelően kisebb mun­kabérért. A helyzetet súlyos­bítja az állandó drágulás. Az amerikai lapok számos beszélgetést közölnek munka­nélküliekkel, akik elmond­ják, hogy a munkanélküli segélyből még lakbérre sem futja. Még rosszabb azok helyzete, akik különböző okoknál fogva nem kaphat­nak munkanélküli segélyt, vagy akiknél a segélyezés időtartama lejárt. Február­ban 170 000 munkanélküli segélyezési ideje lejárt. Ezek­nek az embereknek a sorsa a helyi hatóságok és a kü­lönböző jótékony szervezetek könyörületességétől függ. — (MTI). riadt város lett. Ez komoly tünet, mert Chicago az ame­rikai üzleti élet légsúlymé- rője. Chicago lakosságának 70 százaléka beismeri, hogy sújtja őket a' gazdasági vál­ság. Ezek között- vannak a munkanélküliek, akiknek megsegítésére ismét megnyíl­tak a gyászos emlékű nép­konyhák, továbbá az ipari munkások, akik már, csak heti öt napot dolgoznak, a nagy- és kis üzletemberek, akiknek raktárai zsúfolva vannak* eladatlan árúkkal és akiknek sorát megtizedelte a válság, végül az iparválala- tok vezetői, akik rém látnak reményt a termelés emelke­désére a belátható jövőben. A Német Demokratikus Köztársaságban február 17-e és május 10-e közt 49 300 né­pi ülnököt választanak. a já­rási és megyei bíróságokba. — A jelöltek 44.4 százai :ka munkás, 9 9 szza’éka terme­lőszövetkezeti tag és egyéni­leg dolgozó paraszt, 32.5 szá­zaléka alkalmazott és 8.4 százaléka háziasszony, ipa­ros és a középrétegükbe tar­tozó lakosok. A jelöltek több mint egyharmada nő. Ez az összetétel biztosítja a mun­kásosztály vezetőszere írét, — valamint a termelés és az igazságszolgáltatás szoros kapcsolatát. A Béke Világ­tanács irodája megkezdte munkáját Delhi (TASZSZ). India fő­városában közlemény jelent meg, amely szerint a Béke Vi­lágtanács irodája megkezdte munkáját. Az iroda munká­jában 29 ország képviselő1 vesznek részt. A megnyitó Ütésen elhangzott . felszólaló sok közül kiemelkedik Isa­belle Blum (Belgium) beszé­de. A szónok megállapította hogy világszerte megnöveke­dett a békéért küzdők ereje. Ezeknek az erőknek, vala­mint a békét fenyegető ve­szélynek pontos felmérése adta meg az alapot ahhoz, hogy ez év július 16—22 kö zott összehívják a leszerelés és a békés együttélés kérdé­sével foglalkozó világkong resszust. A szónokok beszámoltak azokról az intézkedésekről amelyeket országaikban a le­szereléséit, a legmagasabb szintű értekezlet összehívá­sáért és az atomháború ve­szélye ellen tettek. (MTI) KIALLÍ7AS a Tanácsköztársaság eredeti nyomtat ványaiból JolioUCurie uite»juta az Avatnak Athén (TASZSZ). Frederic Joüot-Curie professzor, a Bé­ke Világtanács elnöke az Avgi című görög lapban kö­zölt interjújában felhívta a világ népeit, hogy fokozzák a harcot az atomfegy verkezési verseny és a rakéta-támasz­pontok létesítése ellen, a le­szerelésért és a népek együtt­működéséért. Hangsúlyozta, hogy a NATO párizsi ülés­szakának a rakéta-támasz­pontok európai létesítésének terve, a hidrogénbombákkal terhelt lökhajtásos repülőgé­pek körözése fokozza a hábo­rús veszélyt” — mondotta Joliot-Curie. A Béke Világtanács elnöke hangsúlyozta, „a közvélemény a mérleg serpenyőjét a lesze­relés, az államközi együttmű­ködés oldalára billentheti. Erre irányulnak a Béke Vi­lágtanács erőfeszítései. A Bé­ke Világtanács elhatározta, hogy július 16—22-re kong­resszust hív össze, amely megvitatja majd a leszerelő ás a nemzetközi együttműkö­dés kérdéseit. Ez a loongresz szus lehetővé teszi majd, hogy a békeharcosok kicseréljék véleményüket és tapasztala­taikat. A béke ügyének győ­zelméért meg kell találni a módot arra, hogy kifejezhes­sük a világ népeinek akara­tát. Megyénk múltjának írott emlékeiből hatalmas anyagot őriz a Szolnoki Állami Le­véltár. Ebből az anyagból né­hány szemelvényt kíván be­mutatni a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásán ak harminckilencedik évforduló­ja alkalmából a város dolgo­zói és ifjúsága számára. Ezért március 24-től 20-ig (hétfőtől szombatig) kiállítási rendez az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság korából származó nyomtatványokból A kiállítás néhány egykorú plakáttal jellemzi az 1918 ok­tóber 31-én lezajlott forrada­lom eredményeit, a Kommu­nista Párt első küzdelmeit és a Tancsáköztársaság meg­alakulását. Bemutatja a For­radalmi Kormányzótanács nak a Tanácsköztársaság hi­vatalos lapjában megjelent rendelkezéseit, a Vörös Újság beszámolóját a Tanácsköztár­saság honvédelmi harcairól, a Tanácsok Országos Gyűlésé­nek megalakulásáról stb. Sok röpirat és falragasz tesz ta­núságot az első olyan ma­gyarországi választásokról, melyen a dolgozók is szavaz­hattak. Beszélnek az egykorú nyomtatványok a proletárha­za megvédéséről, az iparosta- nulók védeméröl, a szocia­lista gazdálkodás megszerve­zéséről, szocialista kultúra és egészségügy megteremtéséről. Egykorú jegyzőkönyvek mutatják be a helyi munkáo- t anácsck me g alakulásé t, munkáját és intézkedéseit u dolgozók érdekében. A történelemkönyvekből és elbeszélésekből ismert té­nyek így valósággal é!círe­kéinek a kiállítás szemlélői előtt. Azoknak pedig, akik még személyesen emlékeznek a Tanácsköztársaság nagy napjaira, emlékeit a kiállítás elevenebbé és színesebbé te­szi. A kiállítás a levéltár buta tótermében — Szolnok, Kos­suth u. X. (Megyei Bíróság épülete) földszint balra — a fent jelzett napokon reggel It órától délután fél 5 óráig, il­letve szombaton 1 óráig te­kinthető meg. Csoportos láto­gatás esetén a levéltár dolgo­zói magyarázó vezetéssel szol ■ gátnak. Ne játsszunk a nagy szavakkal Amikor a szocialista építés­ről, a szocializmusért folyta­tott harcról, a népek összefo­gásáról beszélünk, mindig va­lami szép, valami magasztos érzés, nagy gondolat képe je­lenik meg bennünk. Csak tisztelettel és szeretettel le­het beszélni arról, amely min­den dolgozó és gondolkodó embernek szívügye, a szebb, boldogabb, nyugodtabb jövő építése. így érez minden tisiztessé- ges ember. Annál szomorúbb, hogy vannak olyanok, akik ezeket a nagy érzéseket, nagy gondolatokat bármikor haj­landóik aprópénzre váltani. Elkoptatják, lép ten-nyomon használják, rendszerint telje­sen szükségtelenül ezeket a kifejezéseket. Azt hiszem, mindnyájan ismerjük azt az embertípust, aki minden tet­tét, talán még a cipő megtal- pa'ását és az órs felhúzását!«. belevpve, valamiféle szocialis­ta győzelemnek fogja fel. Ezek az emberek ötpercen­ként emlegetik a pártot, amelyért természetesen „bár­mikor készek meghalni”, ezek az emberek hivatkoznak ar­ra, hogy az ű lakásügyük so- ronkívüli elintézése a szocia­lista állam érdeke, mert csak így emelkedik az ő saját tér» me lése, ezek az emberek be­szélnek a szocialista hazáról, amelyet esetleg habozás nél­kül el is adnának a legtöbbet ígérőnek. Persze, vannak a frázisgyártók között olyanok is, akik jóhiszeműen használ­ják ^ nagy szavakat, azt Ívíve, hogy szándékaik komolysá­gát, vagy becsületességét csak akkor hiszik el, ha ezt né­hány lvangzatos szóval meg­indokolja, illetve köríti. Lapunk levelesládájában is többször találtunk ilyen le­veleket. Egyik levélírónk né­hány verset küldött be azzal, a megjegyzéssel, hogy azokat feltétlenül közölnünk kell, mert mind a szocialista épí­tésről szólnak. A versek, eny­hén szólva, rosszak voltak, és az a gyanúm, hogy lekötésé­vel nem propagáltuk volna a szocialista eszméket, sőt! Egy másik levelezőnk pedig meg­írja, hogy a városban egyes üzletekben nem adnak a kif­lihez papírt. Ez tényleg hiba, de azért az túlzás, hogy a ba- cilusveszélyre hivatkozva, le­vélírónk kijelenti, hogy „ez a jelenség nem felel meg szo­cialista építésünk célkitűzé­seinek”., A. TOLSZTOJ cSaíin méínilfc íiifi el éo/ok/fa WTtTi'mti'irwrtTrrrróRTTTrrtrwm'mn'ffmmTpn'rTrrrrn 26, De Selga nem adta fel a játszmát: leütötték ezt a bábuját, de most ő lépett. A villából a rendőrségi autón- egyenesen a Yacht Klubba robogott, felkeltette az ügyeletest — egy borzas hajú, rekedt hangú matrózt — és minden teketória nélkül mellének szegezte a kérdést: — Milyen a szél? A matróz gondolkodás nélkül rávágta: — Délnyugati. i— Szélerősség? — Ötös. *— Kezeskedik róla, hogy minden jacht a helyén van? *— Kezeskedem. *— Ki őrzi a jachtokat? — Petyka, a portás. — Ha megengedi, megszemlélem a kikötőlutajokat. — A kikötőtutajokat? Parancsoljon — felelte a ten­gerész, aki oly álmos volt, hogy alig talált bele zubbo­nyának ujjába; — Petyka! — rikoltotta borgőzös hangon, amikor Selgával kilépett a klub tornácára. (Semmi válasz.) — Ügy látszik, alszik valahol, akár ágyút süthetnének el a füle mellett— mormogta a matróz, felhajtva gallérját, mivél fújt a szél. Nem messze, a bokrok közt megtalálták az őrt: subá­jával fejebúbjáig betakarózott, s az igazak álmát aludta. A matróz cifra káromkodásban tört ki. Az őr krákogva feltápászkodott. Kimentek a kikötőtutajra, ahol a víz acél­kék tükrén árbocerdő ringott. Hullámzott a folyó; erős, 6őt időnkint viharos szél fújt. — Bizonyos benne, hogy minden jacht a helyén van? — kérdezte megint Selga. < — Csak az „Orion” hiányzik:, Peterhofban van.. = Meg aztán két hajót Sztrelnába vittek. Selga végighaladt a vizes deszkákon, egészen a kikötő- tutaj széléig. Itt egy hajókötéldarabot emelt fel a föld­től: egyik vége oda volt erősítve a gyűrűhöz, de a másik végét szemlátomást elvágta valaki. Az ügyeletes gondo­san szemügyrg vette az elvágott hajókötelet. Vízhatlan tengerészkalapját orrára húzta. De nem szólt egy szót sem. Végighaladt a kikötőtutajok mellett, ujjam szám­lálva a jachtokat. Majd hirtelen nagyot csapott a leve­gőbe, s mivel pedig a klub fegyelmi szabályai tiltották a durvább militarista kifejezések használatát, a derék mat­róz kerülő úton fejezte ki érzelmeit: — Azt a hétszázát! — üvöltötte hihetetlen eréllyel. — Vitorlakötelet a nyakába! Megszöktették a „Bibigon- dát", a legjobb versenycsónakot, hogy fulladjon meg az a csirkefogó a nevenapján! Hát te, Petyka, hova tetted a szemed, te koszos falusi himpellér, te élösdi, hogy márta­nának meg harmincszor poshadt vízben .. s • Megszöktet­ték a.,.Bibigondát”, azt a hétszázát..; ' Petyka, az őr csak sápítozott, a szemet mereszt get te, bárány-bő*, bundájának ujjaival a combiát csapkodta. A matróz csak úgy ontotta magából a cifrábbnál cifrább szitkokat. Itt már nem volt mit tenni. Selga átkocsizott a kikötőbe. Legalább három órába telt, míg végre egy gyors­járatú őrnaszádon kijutott a nyílt tengerre. A tenger erő­sen. hullámzott. A naszád teljes sebességgel siklott a vízen. A fel-felcsapódó vízpermet elhomályosította a távcső üve­gét. Amikor felkelt a nap — a finn vizeken, messze túl a vüágítótornyon — végre megpillantottak egy vitorlát a part közelében: a szerencsétlen „Bibigonda” hányódott a vízalatti szíriek között. A fedélzeten egy lélek sem volt. A rend kedvéért néhány lövést adtak le a naszádról, az­után Selga dolgavégezetlenül visszatért. így szökött át a határon Garin, aki ezen az éjszakán ismét leütött egy bábut Selgával folytatott sakkjátszmá­jában. Arról, hogy ebben a játékban a négyujjú is részt vett, csupán Garinnak és Selgának volt tudomása. Selga, miközben hazafelé igyekezett a kikötőbe, így okoskodott: „Külföldön Garin vagy eladja titokzatos találmányát, vagy maga aknásza ki. A Szovjetunió számára ez a ta­lálmány egyelőre elveszett, s ki tudja, nem játszik-e majd a jövőben végzetes szerepet. Csakhogy a határon túl égy veszedelem is leselkedik Garinra: a négyujjú. Amíg a vele folytatott harcban nem győzött, Garin nem mer a nyilvánosság elé lépni találmányával S ha én ebben a harcban Garin oldalára állok, Végső fokon még meg is nyerhetem a játszmát. Annyi kétségtelen, hogy a leg­ostobább dolog (és Garin szempontjából a legelőnyösebb) az volna, ha nyomban letartóztatnánk Leníngrádban a négyujjút.” A következtetés, amelyet Selga mindebből le­vont, igen egyszerű volt. A kikötőből egyenesen lakására hajtatott, fehérneműt váltott, felhívta telefonon a bűn­ügyi nyomozóhatóságot és jelentette, hogy „az ügy magá­tól elintéződött”, majd kikapcsolta a telefont és lefeküdt aludni. Gúnyosan elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy a négyujjú ~ gázmérgezéssel é.5 talán sebesülten — most lóhalálában kereket old LeningrádbóL így vett „revanche”-ot Selga „a leütött bábuért”. És most megérkezett ez a távirat Párizsból. „Négy­ujjú itt van. Fenyegető fejlemények.” Ez segéjykláltáa volt. Minél tovább gondolkozott Selga, annál világosib­ban látta: azonnal Párizsba kell repülnie. Telefonon meg­érdeklődte a személyszállító repülőgépek menetrendjét, majd visszatért a tornácra, ahol TarasikAn és Ivan ütlek a félhomályban. Az elhagyott gyermek, akinek hátán Selga annak idején elolvasta a tmtaceruzával írt üzene­tet, azóta már megnyugodott és Taraskin mellett maradt. A lombokon keresztül női nevetés, vízcsobogés és vi­dám hangok szűrődtök át a narancssárga víz felöl. A szigeten, az erdő sötét lombsátrai alatt, ahol álmatlanul virrasztó madárfiókák csipogtak riadtan és fülemü’ék csattogtak, úgy folyt az élet, mint ősidők óta szakadat­lanul. Minden élő mohón habzsolta az életet a hosszú tél esős és hóförgeteges időszaka után, s vidáman szürcsölte ennek az éjszakának mámorító gyönyörét. Taraskin fél kézzel átkarolta Ivan vállát, a másikkal a korlátra tá­maszkodott, b a lombokon keresztül mozdulatlanul nézte a vizet, amelynek tükrén nesztelenül siklottak a csó­nakok. — No, Ivan — szólalt meg Selga, közelebb húzva székét és a fiú arcához hajolva —> hol jobb: itt, vagy amott? A Távol-Keleten bizonyára rossz sorod volt, so­kat koplaltál, ml? Tvan Belgára pillantott; a szeme sem rebbent. Tekin­tete a félhomályban szomorúnak látszott; mint egy aggas­tyáné. Selga kandiszeukrot vett elő mellény zsebéből és addig kopogtatta vele Ivan fogait, míg a fiú ki nem nyitotta száját és be nem kapta a cukrot. — Láthatod Ivan, ml jól bánunk a gyerekekkel Nem dolgoztatjuk őket, nem firkálunk leveleket a hátukra nem küldözgetjük őket hétezer versztányira a vagonok álalt. Ugye, milyen jó itt nálunk a szigeten? És tudod-e, kié mindaz, amit Itt látsz? Ezt mind a gyerekeknek ad­tuk, örök időkre. Tied itt minden: a folyó, a szivetek, a csónakok, a kenyér, meg a kolbász is. úgy bizony, az is a tied, ehetsz belőle, amennyi csak jólesik..: — Egész megzavarja ezt a gyereket — szólt közbe Taraskin. — Dehogyis zavarom meg. Okos öű ez. Hova való vagy, Ivan? — Az Amur mellé —> felelte Ivan. — Anyám meg­halt, apám elesett a háborúban. — Hát akkor hogy éltél meg ott? — Házról házra jártam dolgzni. — Ilyen fiatalon? nr.t_. —Miért ne’ Lovakat legeltettem^ i \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents