Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

KÖLTŐK ALBUMA emlék

Kemény Eratébet

TAVASZKA

Tegnap* mintha tavasz lett !

(volna már j A jég felolvadt. Cipőm alatt sár cuppogott S a déli szél hogy átosont a városon,

pajzán dalokat suttogott az emberek fülébe.

Én kacagva futottam a tavasz [elébe,

s az utcára érve fejemre tette langy kezét a [Nap.

Egy pere alatt

lesímogatta rólam a sálat, Borzongtam még.

De láttam, a fákat is levetkőztette rendre, > meztelenre. •«'

A sarkon szembe jött velem a szél, a déli, ’ t

körülbecézni.

Orromba hozni .jő szagot, hajamba bújni: itt vagyok! Nyakamra csókot csenni

[zajtalan,

mint kedvesemnek, oly lágy [ajka van.

Mentem tovább víg szeret ke[zésben

e felhőtestű lénnyel, a meleggel, a fénnyel.

De kaján képpel kacagott zord fejtekében a Hold.

<5 tudta, mi fog i/jrténni rögtön.

Sötét felhőkön

jön már a szél. __ j

Nem az előbbi kedvet,

az északi:

mit még a tél

szült • • k

En hűlt

kedvvel bámulom, mint

[tapasztja

irigy kezét a Napra, mint fut előle gyáván e korai tavaszka.

Oláh Sándor verseiből:

tniiiimuntiiMtiiitttitiiiiiiiiiitttitiHiifiiMitiiitmiiMiiiiiitiiiiiiftiittimH

Házassági évfordulónkra...

Ezt a verset tízéves házassági évfordulónkra Szántam Imi; s mert Akkor tudod, hogy a bizonytalanság Miatt úgy éltünk, mint a hál,

Kit a kavargó örvény habzó vize A kopár, sziklás partokra vert;

Nem írtam semmit Neked.

És, most, hogy elnézem a gomólygó gondok Fájó napjainak árnyékát, hajdani Szép arcodon;

Régi, szép tenvtráo seemed megtört Tükrét,

Csak azt mondhatom.

Hogy nekem

Még mindig olyan vagy, mint hajdan Egy szép májusi napon, mikor a szerelem lopta belém fájó és édes ízét.

S a tűnő évek akárhogy árnyékolják Szép, sima arcod barázdás gondokkal Teli;

Nekem az marad

Aki volt a hajdani szép leány,

Kinek lenvirág szemű

Szép hamvas arcán

Azelőtt irigyen elpirult » Nap.

19 SS,

í

Oly helyes volt.,«

Oly helyes volt ax a fiú Meg az a lány,

Kik a setét

Cukrászda árnyas bársonyán Fogták egymás kezét.

Az egészben csak az veit A szomorú,

Hogy hiába már ifjúság,

Szerelem,

Csak mosolyogni tudok Már ezen,

1959,

Sopron

Timii nadrágot hord a férfi, Zöld osztrák kalapot a lány, Római kövek, rokokó dísz A házak falán.

A gőtét udvaraidba csak buj- Süt be a nap. [kálva

Mint pergő esd -btaküvegen. Német, horvát szavak.

A templomok gát ablaküvegén A középkor árnyéka lebeg.

Az égen baroklt-függönyt terítenek

A város fölé a fellegek.

1957.

I

______ ' 'Li

TaiPei

Az örök vers

]

I Zsongó magányban írom versemet,

A bambusz, mint a tenger lengedez.

j Betűim mind-mind fénylő gyöngyszemek,

1 S oly ékesek a selymes papíron.

Mint vércseppek a frissen hullt havon.

Oh, meddig érzed narancs illatát A nő haján, ki jött a kerten át?

; Meddig virulhat napfényben

jégvirág?

Elillan mind, akár az őszi köd; Csupán a versem, a művészet örök.

m borváré fordítása

Töainali tapizó dia

A hajnali trombitái

felbugnak a mélységben lebegő ntak

végtelen szalagjain.

Kékebbre feszítik a tornyok az egei és zümmögő mezőkre ejtik a csillagokat,

mik vonatokká tömörülnek össze s kerekeik alá kanyargó síneket kattognak.

Ércek és szenek szunnyadnak a vagonokban,

de távolról már ébresztőt rikoltanak a kohók és gyárak izzó kürtjei.

Világos formát kapnak a házak, a terek, az utak, a fák

és az emberek,

akik győztesen indulnak el

a nap-szemű Reggel felé.

Hatvani Dániel

SZOLNOKI SZIGLIGETI

SZÍNHÁZ

MŰSORA.*

márc. 23. vasárnap du. 3 ó.: ELVESZEM A FELESEGEM

márc. 23. vasárnap este 7 6.: ELVESZEM A FELESEGEM

Hogyha az utakat éjszaka járom,

S hallom, a szél fütyörészve rohan — Védtelen és beteg, árva virágom Hirtelen árnyad előmfoe suhan!

Hajdani fájdalom ökle szíven ver;

Téged a sons soha nem szeretett:

Koldus apád, komor és gonosz ember,

Férjhez adott — s máisé volt a szíved, Mostoha volt az a férj, aki rád várt, Indulatában eljárt keze is.

Lázadozott 6zú’ed — utatok elvált —

De búra találkoztál velem i&

Emlékszel-« még, amikor nyomorultan S éhezve feküdtem, gyönge beteg?

Mily hideg is lehetett kis odúnkban —

Szállt odabenn a fagyos lehelet!

Dobolt az eső, már fény se derengett,

A kürtőben a szél dúdolta dalát.

Sírt csecsemőd, 9 belehelte a dermedt Csöpp kezeket melegével a szád.

Hasztalanul — soha, percre se nérrmtt,

Sírt a gyerek.:, s mire éjszaka lett,

Már eleget zokogott, belepusztults óh, te szegény! ne sirasd kicsinyed? így aluszunk mi is el, mi nyomorgók, Holnapra a bú meg a baj leterít;

Átkoz a ház ura, míg a koporsót Megveszi — és hamar eltakarít

Ültünk. Emlékszem, vad bú szomorított.

Oly halovány voltál, mint a halott.

Nagy csata dúlt a szívedben, amíg ott Megszületett az a gondolatod.

Én elaludtam. Te lopva kiszöktél, Felcicomázva magad, s a ruhád.

Óra se telt, mire már hazajöttél *— ö koporsót kapott, én vacsorát.

Kínzó éhségünk gondját elütöttük, Fellobogott a tűzünk pazarul,

Kis csecsemőd a koporsóba tettük :.

Vajon a sors segített, vagy az Űr?

Nem sietett ajak ad ra a gyónás,

Szóval se faggattalak,

Ránk nehezült a setét, zokogó gyász,

S marta szívem keserűn a harag.

Merre lehetsz ma? Talán a nyomor már Fojtogató kézivel letepert.

Vagy te is arra a sorsra jutottál?

Mostoha végzeted útja betelt?

• Mondd, ma ki óv? Hiszen űz a világod Gúnyszava; nem menekülsz soha már. Ajkaimon tör elő csak az átok —

S hasztalanul tovaszáll,. s!

Fordította: Sarkady Sándor

van tizenhárom. Nem csu-j dúlom, hogy az emberek♦ szeretik. De nemcsak a szí- f nét meg az erejét, hanem j ezt a csudálatos zamatát is. »

Jött a rizling, az ezerjó,* gyöngyöket habzott a pohár-* ban a szürkebarát, maját halvány sárgán kínáltatta« magát a hárslevelű. t

—- Nem ismerek ettSl fől- ségesebb italt. Mérjétek meg Utánam a szeszfokát — megette magát hangjában egy kis spiccel Szirmúk. — Állítom, hogy megvan tizenöt fok. Ki az, aki kételkedik benne? »

A vezető bólintott az el-* ismerés jeléül, majd dőlt a* pohárba a soronkövetkező* borocska. Sűrű, vérvörös ital 5 festette meg a pohár oldalát. 2 Szirmák néhány pillanatig % forgatta a szájában a kor-l tyot, X

— Ez nem bor. Ez csakl parádé. Legalábbis magyar* embernek az. Sose becsültem* a burgundit. Arra jó, hogy a* városi ember számára meg-f fessék vele a színtelen boro-% Icát, de hallják-e, én még\ a cipőmbe se kívánom. *

És ezzel ki is telt a pró-2 ba. Azaz, hogy az egyik pincemester, a huncutabb, felszívott egy decirevaló vizet a lopóba s már engedte is az öreg poharába.

Szirmák a szájára vette az edényt. Bevett egy kortyra valót. Megállt, majd megfor-; gáttá a szájában. Kiköpte ; cumpogott a nyelvével Meg ‘ csóválta a fejét. Újra fehajtott egy keveset, majd hir-, télén kiköpte. 1

— Mi ez a nyavalya, —«

hallják-e? Ilyent én mégi életemben nem ittam, *

Speyer: VI. osztály (Ifjúsági Kiskönyvtár). (Móra Ferenc). Kb. 112 oldal, fűzve 4.— Ft.

A VI. osztály a Gimnazisták folytatása, ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanabban a miliőben. Marianne, az erdei iskola szegényebbsorsú tanulója megszökik egy vándor- cirkusszal. A VI. osztály — élén Pocokkal — mindent mozgósít annak érdekében, hogy kiszabadítsa őt a bohócók és az állatetető karmai közül. Az a bájos, ironikus hang, amely a Gimnazistákat is jellemezte itt is méltán elbűvöli és leköti az olvasót.

S'EQ/rsf'o// .

ft ( c o

liéZTAÁÁQÍ fJAPOV?

Szerkesztői üzenetek

Juhász István, Kunszent- marton. Versírásra fordított energiája nem hozza meg gyümölcsét. Tárgy szerint utánérzés, formailag kidolgozatlan minden próbálkozása.

Váróczi Gy.-né, Cegléd. Versei ügyes mesterkedések, de ennél nem többek. Nem ütik meg a közlés mértékét. » If j. Donkó János, Jászla- ! (lány. Hiába a szándék emel- i kedettsége, ha a toliból hiány- < zik az erő a formába öntés- ! hez. A szabad szocialista jövő ! építését egyéniségének meg- « felelőbb eszközökkel jobban j szolgálhatná. j

Bartai Tibor, Törökszent- j miklós. Gondolatai, s egy-két j képe megfelelő, egészükben | azonban nem használhatók i versei. ]

Kratz János, SzaJoL Alkal- J mi verse faliújságba megfelel, J közlésre azonban nem alkal- j inas, i

Donkó László, Jászszent- i andrás. Krokijai nem elég ] szellemesek ahhoz, hogy a J jassz nyelvi beütéseket feled- « tetni tudják. A versek közül J az első némi képzavartól elte- j kintve, elfogadható.

Tóth József, Szolnok, Kár j lett volna táncdalával pró- j bálkoznia. Sem zenével, sem < anélkül nem üti meg az elfő- j gadhatóság mércéjét If j. Bódi Kálmán, Szolnok. < Bár elég sokáig szerkesztette j a verset, a gondosság nem j látszik rajta. Gyermekded tör- < ténet |

Kosa András, Mezőhék, A j versírás alapelemeit sem is- < meri, mondanivalója sem ere- < deti. Hallott-olvasott emlékek j térnek vissza soraiban, ame- : lyeket nem tud mértékre fűz- j ni. |

Hortobágyi László, Debre- ; cen. Az antológia* ismét a tá- J vol ködébe hullott Versét kö- J zöljük. <

„Parasztfiú”. Mondanivaló- 1 ja sablonos, megszokott, némi < ritmusérzéket mutat ugyan, < de a verselés szabályaival j nincs tisztában,. J

Sarkady Sándor, Kisújszállás. Hosszabb távollétem miatt most kaptam meg levelét Műfordításait szívesen közöljük. Levél megy.

Féli Árpád, Kisújszállás. Donkó László címe; Jászszent- andrás, Rózsa u. 86, Tárgyi

lírája még nem üti meg régebbi versei színvonalát Az I. 27-1 sorozatból közölhetőnek tartom az „Esti esőcsep- pek”-et és az „Egy békegyű- lésen” címűt Keszthelyi Re- 1 zső Budapesten él. Pontos cí- i mét közölni fogom.

Rossi Károlyt

SBÄKTUD3S

♦

* Cstzmadi és Rónai elv tár.

Zsák vitája elég alaposan elfőI jutí.

* —^ Szóval, nekem beszél- rhe tsz, amennyit , akarsz, de gólyán ember nem létezik, aki X egy bort csupán az izéről meg

I

tud ítélni.

Nem? Hát én fenntartom az állításomat. Ismerek olyan embert, aki halálos pontosság- tgal megmondja a bornak szí- t nét, minőségét, korát, sőt, J akár hiszed, akár nem, még a $ szeszfokát is. Mindezt .csupán Zaz íze alapján.

♦ — No, azt én Is szeretném

I látni!

I r— Fogadjunk!

X Tíz üveg sör

I

* Kezet adtak s a próba színhelyéül az Állami Borpince telepét jelölték meg, még pedig szombaton este öt órára. A pince vezetője készségesen X segítségükre volt a komoly viI

ta eldöntésében.

Szirmúk Péter udvariasan elfogadta Csizmadi elvtárs szívélyes meghívását. Pucc- parádéba vágta magát, talpig feketébe. Borvirággal di- • szített orra rózsaszín ref- flekszekkel fényesítette be a

I homlokát.

A borpince kapuját halálos pontossággal, éppen öt órakor nyitotta meg. Jókedvű társaság várta a pince előterében. A két fogadó, a vezető, két pincemester, borszívóval felfegyverkezve s még néhány ismeretlen elvtárs, akik mind nagyon melegen köszöntötték Szirmá- kot.

Az asztal meg volt terítve. Hatalmas tálon gyönyörű abáltszalonna szeletek leheljék a fokhagymaillatot. Hó- t fehér kenvérdarabokból valóságos kazahat raktak a te- • ritőn.

A vezető kevés szóval tessékelte az embereket az asztalhoz. Előkerültek a bicskák s megkezdődött a jóízű falatozás. Közben persze szó- bakerült a fogadás. Ki így, ki úgy, csak éppen Szirmúk hallgatott s a szó helyett inkább nagyokat nyelt.

Mikor a tál kiadta az utolsót, Rónai kihajtott a zsebéből egy jó kora baboskendőt s bekötötte Szirmúk szemeit.

— Lássuk a próbát!

Az egyik pincemester sebesen fordult s már engedte is a lopóból az egydecis pohárba. Fehéren gyöngyözött a szép színű bor,

— Könnyű asztali! — mondta gyorsan Szirmúk. — Színe fehér. Kistelki ezerjóból szűrték. Szeszfoka alig üti meg a tizenegyet.

A vezető helyeslőén bólintott, majd intett a másik pincemesternek, aki már újabb bort engedett Szirmúk poharába. A mester felhajtott egy gyűszűrevalót * már meg is született az ítélet.

— Pecsenyebor. Barna homokon termett. Nagyrészt rizlingből préselték. Kár volt a szőlőt annyira trágyázni. Kevesebb termett volna, de erősebb lenne az ital. Ez se haladja a tizenegy fokot.

A vezető ráhagyta s egy mozdulattal vezényelte a másik pincemestert,

— Ez se valami nagytral- ; la! Valamivel szárazabb, j mint az előbbiek. Vegyes ■ szőlőből gázolták, ott a zöldhalom környékén. Ha azt , mondom, hogy tizenegyésfél ' miiagán, akkor még tán egy léniát se tévedek.

A vezető elismerte Szír- ■ mák igazságát és jöhetett a következő.

— Hát kérem, ez már Inkább bor, habár sokan le- . kicsinylően beszélnek a —s murciróL — Kicsit csersavas mellékize van, de ez egy jó zsíros vacsora után nem hátrány, hanem előny. Nyakamat rá, hogy huzza a tizenkét fokot.

A vezető megcsóválta a fe- , jét annak jeléül, hogy egyetért Szirmúkkal s a pince- , mester már csurgatta az újat.

— Kadar! —• sóhajtotta szívből Szirmúk, miután két hatalmas nyeléssel eltemette az egy deci bort. — Hát ennél a gyönyörű pirosszínú italnál kedvesebbet sose adjon az isten. Legyenek rá büszkék a ceglédiek, akár az Ugyerban, akár az öregszőlőben termelik is. Kutya legyek, ha nincsen tizenkét fok meg vagy hat lénia.

Rónai szeme tágranyílt a ■ gyors és biztos megállapításokra s a vezető bólintásai- ról olvasta le az ítélet helyességét.

A zöldszilványira Szirmúk jóízűen csettintett.

— Komoly bor. Komoly bor! Fogadjunk, hogy meg