Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

■

őrömmel irt sorok — bizakodásról, szövetkezetről, egyéni gazdákról, egy jászsági községről

Totlfogásra késztet az a lelkesedés, amely a termelö- ■aövetikezetünkben és az egyéni dolgozó parasztok körében megnyilvánul a tavaszi munkák megkezdése előtt. Mi eredményezte ezt a lelkesedést? — tehetjük fel a kérdést Válasz: a párt és a kormány helyes politikája.

Az ellenforradalom alatt az osztálvellenség nálunk is a tsz ellen vette a fő irányt, fel akarták oszlatni. Melléfogtak. 1956—57-es gazdasági évben egy munkaegységre eső jövedelem jóval nagyobb volt, mint ezelőtt bármikor És az 1957—1958-as gazdasági évre még nagyobb jövedelmet tervezték. Az elnyúlt gazdasági évn-’k ér’ékmutatója az Is, hogy 1958-ban idáig tizenöt dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetbe, a tagok elhatározták, hogy egyetlen tábla nem lesz gyomos és a területi adottságoknak megfelelően a legjobb agrotechnikai módszereket alkaimH^ák Most teljesen felkészülve várják a tavaszt

De nemcsak a termelőszövetkezetnél, hanem az egyénileg dolgozó parasztoknál is más szellők fújnak. Biza- lommmal tekintenek a jövő elé. Tizenkét év alatt nem hordtak ki annyi trágyát mint 1957 őszén és 1958 tavaszán. Ez azt jelenti, hogy az udvarokban már több éven keresztül összegyűlt istállótrágya újra a rendeltetési helyére került. Szőlőink elhanyagolt állapotban voltak, sem pótlása, sem új telepítés nem történt, most azonban pótolták a hiányt és ez évben 25 kát. holdat akarnak telepíteni. Hasonló volt a helyzet a gyümölcsösöknél is.

Vagy nézzük meg a fásítást. 1957-ben 95 ezer darab csemetét ültettek. Ugyanúgy az 1958-as évben a községi fásítást előkészítő bizottság terve szerint külterületen 20 kát. hold erdőt telepítünk és a község belterületén 5 kot. holdnak megfelelő területet fásítunk. Már kiültettünk 6 ezer darabot.

Állattenyésztés terén a párt agrárpolitikájának hatására új irányzat alakult ki. Mivel nincs kötelező vetésterület, sokkal több évelő pillangós takarmányt termesztenek. Sok gazda állatállományát szakemberekkel felül vizsgáltatta és a nem megfelelő egyedeket kicserélte. Tehén- állománynál nagyobb hozamúra, sertésnél meg a tájegység szerint kialakult tájfajtára Községünk még soha annyi tejet nem adott az államnak, mint most, de soha annyi szerződött állat nem volt.

Dolgozó parasztságunk hangulata a termelőszövetkezetek irányában is megváltozott. Fokozottam, érzik, hogy egyetlen út a magasabb életszínvonal eléréséhez, a nagyüzemi gazdálkodás.

Ez az egészséges nézet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány helyes agrárpolitikájának á nyomán alakult ki. Úgy érzem, és látom, hogy a fokozatosság betartásával meg tudjuk valósítani a nagyüzemi gazdálkodást.

Kerek Kálmán, Jászfeisős&mtgyörgy

Kiérek. AmfltorbeszéJOnfc,

A Írunk, vagy hallunk a nagy tiszántúli kun városról* vajon hányszor jut eszünkbe; minden jó, minden rossz küzdelem, erőfeszítés, öröm, gond, egyszóval minden elválaszthatatlan ezektől a nevektől. Ok és a város —•

tulajdonképpen összetartozó fogalom. Nem hősökről van szó. A hős jelzőre igényt se tartanak. Egyszerűen csak emberek, nagyon sok akarással, határt, várost formáló erővel. Nem ülnek valami magas trónon, nem is ülhetnek, hiszen ezernyi szál, ezernyi erős gyökér köti ösz- sze őket véreikkel, a karcagi kisparasztokkal, sum- másokkal, a napszámosokkal, akiiekéi hajdan együtt árulták magukat a főtér előtti emberpiacon.

Nevek. S egy-egy név viselője városi vezető, vagy tsz-elnök. Irányítják, segítik a tíz esztendő óta folyó hatalmas átalakító munkát. Ott élnek a szövetkezeti gazdák között, és mindannyian élenjáró harcosai a mezőgazdaság szocialista átszervezésének.

Kovács elvtárs, Szentesi elvtárs, Bihari elvtárs, Dob- raj élvtárs, Papp elvtárs, Bártfai elvtárs, Pavluska elv- társ .. *

Egyik mozgékony, alacsony ember, a másik erős, testes, a harmadik csavaros eszű, a negyedik ilyen, az ötödik olyan... Dolgoznak. Egyszer- másszor tévednek is. Néha túlságosan türelmesek, máskor türelmetlenek. Szereti őket mindenki? Biztos, hogy nem! De olyan ember még nem született a földre, aki mindenkinek eltalálta volna a szájaízét.

I Annyi azonban bizonyos,

Ők-és a város

mindannyian bátor harcosai

a mi nagy ügyünknek. Évekkel ezelőtt letették a garast, s jöhetett ellenforradalom, beszélhettek akármit, ők mindig azok maradtak, akik voltak. Kommunisták.

Dapp Imre elvtárs.

Pirosképű, egészséges arcú parasztember. Vezető.

Varrnak ktvfflő tulajdonságai, és vannak gyengéi. Ránéz az ember, s kutató, érdeklődó szempárba tekint. A kis fekete bajusz pedig pontosan illik az arcához.

Nem a legnagyobb és nem Ja a legkisebb tisztséget viseli. Pártmunkás, mezőgaz«

dmágl dgyekSnfi fbgíalkcsft.

értéssel, Jóindulattal és legtöbbször türelemmel.

Egy-egy dátum életéből.

1949-ig napszámos, nincstelen. 1949 telén a szövetkezeti gondolat bátor terjesztője. Majd később negyedmagával a Dózsa Tsz alakítója. Proletárok fogtak össze, s nem sok idő múlva elnöküknek választották. Társai becsülték, ellenségei megfojtották volna egy kanál vízben.

1953. A párt tanulni küldte. Megszerezte az agronó- musi képzettséget. Mezőgazdász, majd párttitkár lett egy másik tsz-ben. Ellenforradalom. Papp Imre állta a vihart.

Tavaly óta pártmunkás.

A szűkszavú, tömör mon- datok legfeljebb csak vázolják, de egyáltalán nem fejezik ki azt a sok munkát, fáradtságot, amit 6 1949 óta a termelőszövetkezetek érdekében tett.

De e néhány dátum példázza, hogy miért is összetartozó fogalom — ők és a város.

Évforduló less. Turkevér,

Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron ünnep. Hét évvel ezelőtt, hazánkban először ezeknek a kun városoknak a neve alá odaírhatták: „Termelőszövetkezeti város*’.

összecsendülnek majd a poharak. Birkát főznek a kunsági juhászok, az ünnepi gyűléseken vezetőink tartanak beszédet A milliomos szövetkezetekről, a gazdag, egyre műveltebb szövetkezeti emberekről, a jelenről, a jövőről. S talán ilyenkor róluk is szabad néhány elismerő szót szólni, róluk, a szövetkezeti városok fáradhatatlan vezetőiről*

& P.

Jó úton haladnak

Tiszasttlyön

karította körülbelül a 20

százalékát. Hogyan érhette el? A választ ő fogalmazta meg: „Rossz traktor nincs, csak rossz traktoros*’.

Igaza van, mert az időben végzett karbantartás kizárja az alkatrészek időelőtti kopását.

Korai lenne azt mondani, hogy a tiszasülyi gazdaságban m: den rendben van. Ma is akadnak még olyanok, akik csak az elvihetőt látják a közösségi vagyonban, A tapasztalatok azonban biztatóak. Biztatók annál is inkább, mert a gazdaság vezetői, pártszervezete és dolgozói nem vették le napirendről a társadalmi tulajdon védelmét.

— nagy —

Mi tagadás: az ellenforradalom után a Tiszasülyi Állami Gazdaságban is elszaporodtak a szarkák. Lopták, herdálták a gazdaság vagyonát Hol egy ponyva tűnt el, hol tíz zsáknak kelt lába, hol éppen egy hordó benzin párolgott el hordóstól a bri- gádszállásróL

A gazdaság vezetői és a

pártszervezet végül is az áldatlan állapot megszüntetésére határozták el magukat.

Ennek első lépéseként bemutatót tartottak az elvitt, de rendőrségi segítséggel visszahozott tárgyakból,

A „kiállítás” meglepő bizonyítékát adta néhány ember „szorgalmának”, mivel a kiál Jtott tárgyak értéke elérte a 60 ezer forintot.

De nem álltak itt meg. Az ellenőrzés megszigorítása, a különböző szankciók alkalmazása mellett, széleskörű propagandamunkát indítottak

el azzal a céllal, hogy minden dolgozóban rögzítsék a tudatot: a társadalmi tulajdon a népé, azt nem lehet eltulajdonítani, mert annak összességével teremtik mega dolgozók az új értéket.

A célratörő munka nem maradt eredmény nélkül. Ma már elmondhatják: a helyzet tavalyhoz viszonyítva lényegesen jobb. A KISZ szervezet titkára szerint ez lemérhető volt a tavaszi felkészülésnél is. Kevesebb volt a gondatlanságból eltört szerszám, a nagyjavításra szoruló gép.

De igazolja ezt az állítást az a féltő gondoskodás is. ahogy Kovács János elvtárs a papp-tanyai tehenész kezeli a felügyeletére bízott jószágot A körülmények pedig nem elégítenek ki minder igényt, mert az istálló egy düledező félben lévő épít mény. Mégis szánté jóleső érzés átlépni küszöbét, mer belül 35 patyolat-tiszta fejőstehén kérődzik, v A társadalmi tulajdon meg becsüléséről tanúskodik Ba laton Sándor G—35-ös munkagépe is. Balaton elvtárs a? elmúlt évben 1500 normálholdat munkált meg. Mégis csak 50 százalékát használta fel az előirányzott javítási költségeknek. Emellett még kedvem. Teli van a tanya az üzemanyagnak is megta- aprójószággal. tat istállóban

Felkészülten várják a dolgozókat az állam', gazdaságok munkásszállói

MÉG CSAK AZ KÉNE...

VÉNASSZONTOS dolog a pletykahordás; legalább

annyira az a meghallgatása is. Ha a szóbeszéd nem ért volna többhelyről is fülemhez — szavamra! — eleresztettem volna mellette... Hogy mégis foglalkozom vele, van annak nyomós oka.s;

Pár nappal ezelőtt beszámoltam am®, hogy egyik

gépállomásunkon milyen nagyarányú visszaélések ~ magyarán: lopások — leleplezésére került sor a párt vb ébersége folytán. Az elrettentő ügy „sztárja” a gépál'omás főmérnöke volt, ki ittasan balesetet okozott, gépkocsit tört össze, s „mindössze” hat MIA-motor eltulajdonításában volt bűnrészes. Cikkemben megérdemelt dicsérettel szólottám a nyomozást irányító ügyészről, rendőrnyomozó tisztről. Ebből eredt a sértődés...

A gépállomás adminisztrációjának egyik legfontosabb dolgozója sérelmezte, hogy az ő neve nem szerepelt az ügyészé és a rendőrtiszté mellett.

Még csak az kéne !. s;

KÖZEL másfél esztendeje folyik a gépállomáson a társadalmi tulajdon fosztogatása, az ellenőrzés értéke gyakorlatilag nulla, hat MIA-motomak, több autóguminak kél lába, állami tulajdont képező tehergépkocsi kerül jogosulatlanul a műhelybe, majd — orgazdákhoz. S mindezek fejében a szóbanforgó főadminisztrátor — ahelyett, hogy örülne: hanyag munkája folytán nem került bele neve a lapba — még dicséretről álmodik; sőt álmát elmeséli ...

Meglepő! Nem? i '

*— borváró m

Az Állami Gazdaságok Megyei Központja, a KISZ megyebizottsága. és a MEDOSZ képviselői sorralátogatják az Állami Gazdaságok munkás- szállóit. Megnézik, felkészültek^ a dolgozók fogadására, gondoskodtak-e a helyiségek takarításáról, biztosítva van- e kellő számban az ágynemű, a tisztálkodási lehetőség, s az üzemi konyhák ki tudják-e majd elégíteni az igényeket.

Puszbtabánrévén egy 150 személyes új munkásszálló is létesült. Kunszentmártonban 300 dolgozó fogadására állnak készen a munkásszállók. Ti- szasüly, a megye legnagyobb rizstermelő állami gazdasága. 3000 dolgozót vár az idényszakra.

A munkásszállókon mindenütt megfelelő számú takarítószemélyzetről gondoskodtak, hogy a napi munkában elfáradt dolgozóknak ne legyen gondjuk hálóhelyeik tisztántartására. Mindenütt megszervezték a kellő egészségügyi ellátást is. A gárbarányi üzemegységben orvosi rendelőt biztosítottak, s hetenként két alkalommal szak- rendelést tartanak.

Az étkeztetés — mint az elmúlt években is —•, idén is kitűnő lesz. Napi 9—10 forint ellenében bőséges, háromszori kosztot biztosítanak. A reggeli mellé szalonnát, vajféleséget, ebédre pedig egy héten öt alkalommal húst adnak az üzemi konyhák. Mindenütt gondoskodtak az ételek higénikus és gyors szállításáról is, hogy a munkacsapatok hozzájuthassanak időben az ebédhez.

Az ellenőrző brigádok, amelyek már decemberben megkezdték munkájukat, legtöbb helyen rendben találták a szállókat. A hiányosságok kiküszöböléséről még most gondoskodnak. hogy mire eljön a nyári mezőgazdasági munka ideje, a dolgozóknak ne legyen panaszuk semmire.

¥Jgy látszik, fejetetejére

. állt az idő. Lassan már bekopog az április, és tegnap reggel még havazott. Vetni akartam, de így abbamaradt. Mérgesített a dolog, mert a márciusi hó még akkor se jó, ha zsákban viszik keresztül a határon. Dehát mit csináljunk? Várunk. — Majdcsak rendbejönnek azok a napfoltok, mert olyasmit beszélnek, hogy ezekkel van baj. Úgy gondolom, ha megjön az április, akkor az magával hozza a tavaszt. De most még itt ez a hó, addig az ember a ház körül tesz-vesz valamit.

Jó lenne már megnézni a léckerítést. Tavaly a nyár elején vettem egy nagy halom lécet, hogy majd pótolom a foghíjas részeket. Mu- szály, mert a kutyák éjjel ki-bejárnak rajta, és néha olyan vonítást csapnak az udvaron, hogy majd belesü- ketülök. Szóval, javítani kellene, de még az sem ártana, ha új kerítést húznék a tanya ?lé. Pénz van legfeljebb sze- eznék valahol anyagot. Kel- 'ene, kellene.

Tavaly óta párszor már neki is készültem ennek a dolognak, de a készülődésnél tovább nem jutottam. Nincs

ott a tehén, a két )6 16, de

nekem valahogyan olyan üres minden, akár a kopasz tarló. Akármerre fordulok, akármerre nézek, mindig csak ezt érzem, ezt a nagy ürességet. Máskor, ha reggel bementem az istállóba, olyan öröm fogott el, hogy sokszor akaratlanul is egész nap fütyüresz- tem. Megsimogattam a csikót, megveregettem a tehén oldalát, s arra gondoltam nagyon sokszor, ez az élet, nem cserélnék még a császárral sem, mert gazda vagyok.

A z asszony is ott moto- ■‘rx zott sajtárral a kezében, néha még a gyerekek is fölkeltek és csipogtak az udvaron, mint a verebek.

Ha meg eljöttek hozzám — sokszor eljöttek — és a szövetkezetről kezdtek beszélni, én jót nevettem. Szövetkezet? Holnap is nap lesz, s majd akkor beszélünk róla. így odáztam el mindig. Jólesett ugyan amikor mondogatták, hogy ilyen embernek, mint amilyen én vagyok, a tsz-be lenne a helye. Tudtam, mire gondolnak, de azért mindig megkérdeztem, miért éppen énrám van szükség? És ők sorolták. Azért, Ferenc, vagy Feri bátyám — már H hogy mert nincs

még egy ilyen gazda a f álltban, s kevés helyen áll az istállóban olyan tehén, meg olyan ló, mint itt. Ilyenkor lopva az asszonyra néztem. Láttam rajta, tetszik neki a dicsérő szó, sovány kis arca egészen kipirosodott az örömtől, meg a büszkeségtől.

Én meg már utóbb ezért se bántam, hogy a szövetkezeti dologgal felkeresnek. Hadd örüljön az asszony. Sokat vitatkoztam, elhittem, meg most is elhiszem, hogy összefogásba van az erő. De azt nem akartam aláírni, hogy az egyéni gazda élete csak gondból, meg az öröm- telenségből áll. Meg hogy nem gazdája, hanem szolgája a földjének. Erre én is mindig azt mondtam, dolgozunk rengeteget, de amink van, az a miénk.

ló lett volna, ha már akkor más eszem van. Nem történt volna meg az, amiért egész életemben csak saját magamat okolhatom. Nem érezném itt belül azt a méregerős fájást, ami rág, mar, és soha nem hagy békén. Az emberek az utcán éppúgy köszönnek, mint máskor. Hallom, a gyűléseken most is előhozzák a nevemet és sokszor dicsérnek. Nem tudják, hogy nincs már nekem semmi örömöm, öltem, gyilkos vagyok, Ha nem lenne et s három szerencsétlen

ipétzax.

Aznap reggel még nem volt

semmi baj. Reggel befogtam a lovakat és hazahoztam a lécet. Az asszony, meg a gyerekek a borsót szedték. A telepen sokáig kellett várakozni és alaposan megéheztem. Arra számítottam: otthon vár a főtt étel. De az asszony szegény, nem főzött semmit. Nagyon iparkodott a borsóval, hogy minél hamarább odakerüljön a felvásárlóhoz, hiszen még egy nap is nagyon sokat számít, mert ha késünk, talán egy forinttal is kevesebbet kapunk kilójáért.

Nyárelején volt ez a dolog, és a forróság úgy szorította az embert, mintha pékkemencében ülne. Lehet, hogy ezért vadultam meg, és támadtam az asszonyra. Nem jutott eszembe, milyen sokat dolgozik, s olyan már, mint a szárazkóró. (A parasztembernek nyárelején van a legtöbb munkája, minden egybefolyik, olyankor se éjjel, se nappal, különösen olyan helyen, ahol szőlő, kukorica, borsó és még ezerféle más növény van.)

A feleségem nem szólt semmit, nagy, kerekre nyílt szemével rámnézett, mintha könyörögne. Belátást kéme. Azzal fogta magát és gyorsan befutott a tanyába, főzni kezdett. Nagyon ki lehetett fáradva, mert amikor feltette az ételt, leült * konyha hideg kömért is egy cseppet elszundított. Ez éppen élég

volt. A forró, izzadt test meghűlt. Tüdőgyulladást kapott.

És ami azután történt, arra már nem szeretek visz- szagondolni. — Néhány nap múlva eltemettük., *

1J ásnap hajnalban ugyanúgy kezdődött a nap. mint mindig. De bennem ösz- szetört valami. Sokáig tartott az öltözködés, s az járt az eszemben, milyen formás, helyes kislány volt az én feleségem néhány évvel ezelőtt. Mi lett belőle, hová jutott? Az udvaron sivalkod- tak a malacok, a tehén bőgött, a jószág enni kért. Mennem kellett. Odamentem a nagyobbik lányomhoz, fölébresztettem, és azt mondtam neki: Kelj fet bogaram, most már te leszel a gazdasszony. Ebben a pillanatban jutott eszembe valami nagy igazság. Az, amit nekem sokszor elmondtak. Az, hogy a deszkakerítés mögött nincs megállás. Ki kell innét tömi.

Hosszú hónapok múltak el, de a seb nem gyógyul. Olyan vagyok, mint a szél-1 ütött. És talán csak akkor lesz újból értelme, célja mindennek, ha majd az idő begyógyítja a sebet

Ej, ej, megint csak gondolkodom. Pedig most már tényleg meg kellene javító* •í ezt a léckerítést

SZEKUUTT PÉTER

j