Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-20 / 43. szám

Értékesítsék • a felesleges anyagkészleteket — Egy életrevaló kezdeményezés — Békében és barátságban élni Országos Béketanács nyilat kosaid hős — A napokban megtartott me­gyei ipari tanácskozáson sok hasznos megállapítás, javas­lat hangzott eL Rendkívül alkalmasak arra, hogy saját üzemünkben hasznosít­va, eredményesebben oldjuk meg a mostani év tervfelada- tait* A sok értékes elgondolás közül éh csak egyet kívánok megemlíteni. Tóth János elv­társ, a Megyei Pártbizottság Ipari Osztályának vezetője, továbbá Tolna Károly élv­társ is, a Magyar Nemzeti Bank területi vezetője igen helyesen rámutattak arra, hogy milyen nagy hátrányt jelentenek a népgazdaságnak az egyes vállalatoknál feles­legesen felhalmozott áru- é3 anyagkészletek. Ugyanis nem­csak arról a helyről vonják el az amúgy is szűkös anya­gokat, ahol nélkülözhetetlen szükség lenne rá, hanem megnehezítik a vállalat pénz­ügyi egyensúlyának fenntar­tását is. Tudniillik, a meg­duzzadt anyagkészletekben pénz, forgóeszköz never. Ha viszont ezektől a feles­legektől megszabadulnak, értékesítik, ami nem szük­séges, a lekötött eszközök szabaddá válnak, s a ter­melésre fordíthatók. A mi vállalatunknál, a Ti- szamenti Vegyiműveknél is megvizsgáltuk ezt a kérdést. A kép a következő: Az elmúlt évben — a meg­előzőhöz képest.— töjjb, mint 1.1 millió forinttal 'csökken­tettük készleteinket Ez úgy történhetett, hogy az anyag­A Szolnok Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya rend­szerint kiadja a „Szolnok Megyei Mezőgazdasági Hír­adó”-*. Hasznos és érdekes tájékoztatást ád ilymódon a rzö vet keze ti mozgalom hely­zetéről, növénytermesztési tennivalókról, állattenyésztés­ről, sftb., sfb. Hát erről a hír­adóról lenne itt most szó. És még valamiről. Aki ugyanis a szóbanlévő tájékoztatót a különböző intézményekhez, szervekhez továbbítja, az sa­ját maga nagyon tájékozatlan ember lehet: Az is kiderül nyomban, hogy miért. Kezdjük csak. A hét elején a Szolnok megyei Néplap szerkesztőség' meg­kapta a maga példányát. A cím jő. A postás tehát ide­hozza. Igaz, a rendeltetési he­lyet csak hevenyészett, kézzel írt betűkkel tüntették fel: „Néplap Szerkesztősége, Szol­nok”. Dehát közelebbi címre nincs is szükség, hiszen Szol­nok megyében sok erWber tud­ja, hol székel a szerkesztőség. Elérkezik azonban a hét másotok napja, s vele együtt a délelőtti órákban megérke­zik a postás. Leveleket, kül­deményeket hoz, ezenkívül újból asztalra teszi a Szolnok Megyei Mezőgazdasági Hír­adó egyik példányát. Címzett neve: „Szabad Föld Szerkesz­osztály dolgozói kritikusan mérlegelték a különböző vál­lalati szervek átadott meg­rendeléseit, s óvakodtak at­tól, hogy az esetleg szükség­telen anyagokat is beszerez­zék. Ugyanakkor állandóan ellenőrzik a különféle anya­gok készleteinek alakulását, s a szükségtelen felduzzadást így meg tudják akadályozni. A relatív készletcsökkenés és a rendszeres ellenőrzés el­lenére is — az évvégi leltá­rozáskor (ami egyébként hiánymentesen zárult) kiderült, hogy közel 320 ezer forint értékű „elfek­vő készletünk" van olyan áruk melyek régóta várnak hiába felhasználásra. Erre valószí­nű, később se kerülne sor. Hogy ne tartsuk ott feles­legesen ezeket a cikkeket, anyagonként csoportosítottuk, jegyzéket készítettünk róluk, s ezt megküldtük több olyan vállalatnak: eladásra ajánlva, melyeknek feltehetően szük­ségük lehet rá. Ezentúl fel­ajánlottuk a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat­nak is, mely hivatásszerűen foglalkozik az elfekvő kész­letek értékesítésével, illetve átvételével. Persze, a kívánt eredményt — a teljes értékesítést — így még nem tudjuk egészen biztosítani. Pedig a cél az I lenne, hogy ezek a máshol egyébként keresett cikkek — mielőbb forgalomba kerülje­nek — eljussanak oda, ahol valóban hiány van belőlük* tősége, Szolnok”. Hát jó! Té­vedni emberi dolog. S vélet­lenül vagy a nagy sietség kö­vetkeztében, aki a híradót postára adta, az nem Buda­pestet, hanem Szolnokot írt a küldeményre/ Az ugyanis lehetetlen, hogy ne tudná, miszerint a Szabad Földnek nem Debrecenben, nem Pé­csett, nem Miskolcon és még csak nem is Szolnokon van a szerkesztősége. A lónak négy lába van, mégis megbotlik — tartja a közmondás, tehát szót sem érdemelne a dolog, ha... Ha még aznap nem kap­tunk Volna újból egy Mező- gazdasági Híradót, de most már a változatosság kedvé­ért nem a Szabad Földnek Szolnokra, hanem a Népsza­badság Szerkesztőségének Szolnokra.­Most már nem tehetünk egyebet, várj« ka többi hír­adót is. Azokat, amelyeket az Érdekes Újságnak, az Ország- Világnak, a Ludas Matyinak, meg még mit tudom én ki­nek küldenek. Bár azoknak a lapoknak erre nincs nagy szükségük, de aki a szóban- forgó híradókat ideküldte, az feltehetően ezt sem tudja. S még valamit! Azért a postán is szabad ám tudni, hogy a Szabad Föld, meg a Népszabadság szerkesztősége hol van. Gondolom, nemcsak a Ve­gyiművek, hanem más vál­lalat is hasonló helyzet előtt áll. Ebből kiindulva javas­lom a következőket: 1. Minél előbb rendezzünk Szolnokon „készletértékesítő” napot a megye összes üze­meinek és kereskedelmi szer­veinek/bevonásávát Itt a vál­lalatod megbízottai kölcsönö­sen bemutatnák egymásnak elfekvő készleteik kimutatá­sát. 2. Minden vállalat, gépál­lomás, gazdaság, tsz vezető­sége kötelezné magát, hogy anyagbeszerzéssel foglalkozó dolgozóját elküldené erre a rendezvényre. 3. A „készletértékesítő‘‘ na­pot szervezze és rendezze kö­zösen a három legilletéke­sebb: a Magyar Nemzeti Bank, a Megyei Tanács ke­reskedelmi osztálya és a Mű­szaki Anyag- és Gépkereske­delmi Vállalat. Ügy vélem, hogy e hasznos célra a város il­letékes szervei is szívesen bocsátanának rendelkezés­re megfelelő helyiséget. Egyébként nem új dologról van itt szó, csupán arról, hogy ne hanyagoljuk el azt, ami az elmúlt években már jól bevált. Remélem, hogy az érdekelt szervek megértéssel fogadják javaslatomat, s a megrende­zésre kerülő „készletértéke- sítő1’ nap meghozza a kívánt eredményt. A Szolnok megyei kende­rest Növényvédő Állomás dolgozói termelési értekezle­tet tartottak. Itt határozták el, hogy versenyre hívják az ország valamennyi növényvé­dő állomását. A kenderesiek Sebők István javaslatára programot dolgoztak ki, s ez képezte a versenykihívás alapját. Meghatározták, mit, hogyan és milyen határidőre végeznek el. Foglalkoztak a növényvédelmi munkákkal, a munkaidő és a gépek jó ki­használásával. Kezdeménye­zésük dicsér- tremé! tó és bi­zonyára' válaszolnak rá az or­— Gondolatok az A tegnapi országos lapok hírüladták az olvasóknak. — kedden délután teljes ülést tartott az Országos Béketa­nács. A tömör tudósításban nem olvashatunk szenzációs eseményekről, tervekről. Van mégis egy lényeges, nagyon is elgondolkoztató eb-> ben a cikkben. Hantos János, az Országos Béketanács titkán rának beszámolójában. A kö­vetkezőképpen hangzik: „Az elmúlt fél esztendőben is folytatódott a világon a béke és a háború erőinek harca. A fegyverkezési haj­sza révén súlyosbodott a helyzet, részben azonban — mindenek előtt a Szovjet­unió erőfeszítései nyomán — uj reménységek nyíltak, hogy tárgyalások révén rendezni lehessen a nem­zetközi helyzet legsúlyo­sabb problémáit. — Kétségtelen tény, hogy a mesterséges holdak felbocsá­tása és következetes békepo- litikája révén a Szovjetunió kezében van a diplomáciai kezdeményezés a nemzetközi politikai életben. Ezt jelzi az a nyugati államfőknek kül­dött szovjet jegyzéksorozat is, amelynek javaslatait milliók támogatják szerte a világon.” A Szovjetunió. E szó nélkül sohasem beszélünk mór a bé­kéről. Béke és Szovjetunió majdnem egyet jelent a vi­lág népeinek szótárában. Nem valószínűtlen, hogy eljön aa idő, amikor jelzőt kap a béke szó, valahogy így: szovjet bé­ke. Mert a Szovjetunió fenn­állása, létezése óta új jelen­tése van a béke szócskának. szag többi növényvédő állo­másai. Tiszabö Községi Tanács Végre­hajtó Bizottságától 93/1958, szá­mú HIRDETMÉNY Közhírré teszem, hogy Ti- szabő Községi Tanács 1958. évi január hó 24. napján tar­tott ülésében a fásított és parkosított zöldterületek vé­delméről rendeletét alkotott. A rendelet a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának, tit­káránál a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti. Tiszabő, 1958. február 17. Öllé István sk. vb. elnök A világ népei tudják ezt jól. Ezért érthető, természetes. — hogy milliók támogatják a béke kérdésének állandó na­pirenden tartását, a háború örök időkre való elhárítását sürgető szovjet jegyzéksoroza­tokat. Mert a rendszeres új­ságolvasóknak. de akik csak vasárnap délutánonként ve­szik is kezükbe a sajtóorgá­numot, hányszor ek hányszor ötlöttek szemükbe a szovjet békejavaslatokról szóló hír­adások, Bulganyin elvtárs le­velei, a szovjet kormány üze­netei. Senki, a Szovjetunió legelvakultabb rosszakarója sem vádolhatja azzal a kom­munizmust építő szovjet né­pet, hogy csupán a legutóbbi eltelt félévben is nem a Szov- vetunió kezdeményezett, ja­vasolt állandóan a béke meg­őrzése, megtartása érdekében. S a szovjet kormányfők nemcsak nyilatkoztak, levele­ket írtak a békéről, de e szó szellemében telik min^pn napjuk. A szovjet mestersé­ges holdak nemcsak új szó­val — a szpntnyikkal — gaz­dagították a világ legkedve­sebb szókinccsel rendelkező lakosát is. hanem új reményt keltettek milliók szívében. — Akik eddig éltek is olyan gyanúval, hogy a Szovjetunió esetleges háborús készülődés­re használja fel magas fokon álló tudományát, látniok kel­lett; a Szovjetunióban az első atomreaktor üzembehelyezése után elsőnek küldték a világ­űrbe a műholdat is. A Szov­jetunió tudománya a békés építés, a békeharc tudomá­nyává lett. Mindezt a jószándékú, be­csületes emberek mellett a nemzetközi kalandoroknak is tudomásul kellett venniök. S tudatában is vannak, még ak­kor is, ha gyakran kardcsör­tető fenyegetőzésekre ragad­tatják el magukat. A magyar békemozgalom­nak is, — mely a népek béke­törekvésének erős láncszeme, —, természetesen a magva* dolgozó nép eredményein kí­vül erőforrásává lett a szovjet békeharc. A magyar békemoz­Ezt állítja GULYAS IST- ván. a MINÖSZER kirendelt­ség vezetője, majd aggodal­masan hozzáteszi: — Csak a szállítással ne le­gyen baj... Attól tartok, — hogy mint az elmúlt években is: utolsó pillanatban érkez­nek majd a megrendelések. A kénport, a gyümölcsfaola­jat rügypattanás előtt kell felhasználni; addig már nem hosszú az időr Mégis csak szórványosan jelentkeznek a „kuncsaftok”. A jókor törté­nő szállítás sikerét veszélyez­teti az is. hogy egyik-másik tsz elfelejt megrendeléséhez fedezetigazolást mellékelni. Szóba kerül a darabos és kristályos rézgálic dolga. Sok megrendelő ragaszkodik ah­hoz, hogy az egész mennyi­séget darabosban kapja. Erre a. mai import-adottságok mel­Ez a „hiánycikk“ nem na­rancs, citrom, banán, vagy egyéb déligyümölcs, nem is mosógép, vagy újfajta robogó. Hiánya jiem róható fel a ke­reskedelem rossz áruelosztá­sának. Külkereskedelmi vál­lalataink még súlyos devi­záért sem szerezhetik be. S hogy legyen bőven, nem kell hozzá sokmilliós beruházás. Sőt, egy árva rézgaras sem kell.' Ez a hiánycikk ugyanis — az udvariasság. Hiányzik, ha két ember in­kább egymásnak koccan az utcán, semhogy egyikük ki­térne az útból. Hiánya erősen szembetűnik a zsúfolt autó­buszokon, amelyen rendsze­rint az egészséges fiatalok ülnek és oly nagy figyelem­mel nézik az útszélen elma­radó fákat, mintha valami­lyen különleges trópusi nö­vény bukkant volna fel a lát­határon. Az idősebbek és a galom a maga szerénységével hozzájárul a világ népeinek nagy ügyéhez: a béke ügyé­hez. Hogyan? Erről is olvashatunk az Or­szágos Béketanács ülésén el­hangzottakból. Májust a né­pek barátságának hónanpjává tesszük. Május 9-én, a fasizmus fe­lett aratott győzelem nap­ján a magyar békemozga­lom megnyitja a népek ba­rátsága hónapját. Üzemi összejöveteleken, kisgyűlc- seken, nagybudapesti tö- meggyűlésen, járási, me­gyei konferenciákon, előa­dásokon ünnepel a magyar nép, ünnepli a barátságot. E hónap alatt külföldi ven­dégeket hívunk meg, találko­zunk a Magyarországon tanu­ló külföldi ösztöndíjasokkal, a DÍVSZ képviselőivel. — A Kultúrkapcsolatok Intézete nemzetközi filmfesztivált, ün­nepi hangversenyeket rendez. Szóval, egy kissé olyan nemzetközi találkozó színhe­lye leszünk egy hónapig. S e hónap alatt ismét érezzük, kifejezésre juttatjuk majd: mi mindig így akarunk élni a vi­lág népeivel: békében és ba­rátságban. A népek barátsága hónapja végén összehívják az V. ma- gy^f békekongresszust. Ké­szülünk a béke-világkong­resszusra, mert — mint az Or­szágos Béketanács üléséről kiadott nyilatkozat is tudtára adja a világnak: „Az Országos Béketanács elsőrendű feladatának tekinti, hogy minden erejével támo­gassa a Béke-Világtanács munkáját a leszerelési és nemzetközi együttműködési világkongresszus sikeréért, határozattan állástfoglal a nemzetközi kormányfői érte­kezlet megtartásának gondo­lata mellett.” Igen. mi azt akarjuk, bé­kében élni. barátságban lenni a világ minden népével, s ezért készek vagyunk meg­tenni mindent. lett nincs mód: 30 százalék darabos rézgálic mellé 70 szá­zalék kristályos^ kell adnia a MINÖSZER-nek; hiszen az is így kapja. •— Nem értem ezt a —- a magyarán mondva — makacs- kodást! — jegyzi meg GU­LYÁS ISTVÁN. — A dara­bos rézgálic 98 százalékban tartalmaz rézszulfátot, mig a kristályos 94—96 százalék­ban. Nem is oly régen Kecs­keméten, a híres gyümölcster­mő vidék központjában vol­tam értekezleten. Több terme­lő elmondotta, hogy a perme- zéshez kizárólag kristályos rézgállcot használt, ennek el­lenére egy fikarcnyival sem ért el rosszabb eredményt, mint a keverék — vagy ép­pen „tiszta” darabos anyag felhasználásakor. nők pedig ácsorognak. S ez ma már szinte oly természe­tes. , Egy másik gyakori jelen­ség: belibben egy nő az or­vosi rendelőbe. Körülnéz. So­kan vannak, ígyhát sóhaj egyet. Kis idő múlva az ajtó nál álló soronkövetkező férfi­hez fordul és bájos mosollyá mondja, hogy csak gyógy szert íratna ki. Hiszen eg perc az egész. Nyílik az ajt s az udvarias férfi szól: Te sék. — Eltelik jó tíz perc i mire kijön a nő és feltartó orral ellibeg. Belép utána c udvarias férfi és hallja, hog> valaki megjegyzi: Mafla. Igen. Az udvarias emberek megjelölése lassan a mafla szó lesz. Pedig mennyivé szebb, kellemesebb lenne a• élet, ha körülöltünk csupa u varias ember élne, és ten szetesen mi sem lennénk h jával ennek az erénynek. — PP — 47.750 forintos újítás Kun Ferenc és 1. Kovács Já­nos lakatosok az újításukat szemlélik. I Különösen az egyéni dol- j gozó parasztság körében is- i mert a Törökszentmiklósi | Mezőgazdasági Gépgyárban I gyártott — kézierőre és vil- | lanymotorra egyaránt szerel- ' hető kukoricadaráló. Eddig a daráló garat-talpazatat ön töttvasból készítették és két- két anyás csavarral fa-lá­bakhoz rögzítették. Ennek az volt a hátránya, hogy az állandó mozgatás közben meglazult a három faláb. Mos I. Kovács János és Kun Ferenc lakatosok újítá­sa ezt kiküszöböli. — ök ugyanis acéllemezből készí­tik a talpazatot és vaslába­kat hegesztenck hozzá. így erősebb és masszívabb a gép. A 6200 legyártásra kerülő darálónál — újításukkal az üzemnek 47 750 forintot ta­karítanak meg. Mucsányi Kálmán Tiszamenti Vegyiművek. NmoejspeiE Csak úgy egymás között Cibakházán is szabad mérgelődni Cibakházán van egy ma­lom. De ez nemcsak a létezé­séről hanem másról is neve­zetes. Arról, hogy kiváló jó munkát végeznek a dolgozói. Szívesen és minden zokszó nélkül ennek a malomnak a lisztjéből sütnék a kenyeret a cibakházi gazdasszonyok, meg a pékek. S miért ne süt­hetnék? Végeredményben ott Cibakházán talán-tán éppen azt a célt szolgálja a malom, hogy ellássa a falu lakosságát őrleményekkel. El is látná, ha láthatná. De más a helyzet. Valaki — va­lahol kitalálta, hogy jobb lesz Törökszentmiklósróí szállíta­ni Cibakházára a lisztet. — Azért is jobb lesz, hogy költ­ségesebb legyen. Meg vég­eredményben a szegény va­sutasokat. a szállítőmunkáso­Az a csavaros jászkun esz Az egyik asszony oktatja a lányát. Azt mondja neki: — Lányom, szép is vagy, jó is vagy. Minek hitegeted azt a sok udvariét? Egy is untig elég. A lány így válaszol: — Igaz, anyám, de biztos, ami biztos. És én férjhez aka­rok menni, a sok közül pedig egyik majdcsak elvesz. Hát ilyenformán gondol­kodhat az a turkevei paraszt- ember, aki előbb körülmé­nyes terepszemlét tartott a termelőszövetkezet környé­kén, aztán kitalálta, hogy be­lőle: ha törik, szakad, de előbb-utóbb szövetkezeti gaz­■ ■ ^ ii A Kenderes! Növényvédő Állomás versenykihívása kát valamivel foglalkoztatni kell! Hát, ha úgy vesszük, ez is igaz. Az előbb említett embereket tényleg foglalkoz­tatni kell, csak nem éppen így. Az még mondjuk hagyján, hogy Cibakházára Török- szentmiklósról szállítják a lisztet. Ezt még elviselnék valahogy az ottaniak. De azt már nem, hogy ugyanak­kor Cibakházáról meg el­szállítják a lisztet. A cibak- háziak élénken találgatják, mi lehet ennek az oka. Végül is arra a megállapításra ju­tottak, hogy valaki talán ki­találta: ők nagyon jámbor, szelíd emberek, csinálni kell valamit, hogy mérgelődjenek, is egy kicsit. (Hollósi Gyula levele nyomán) da lesz. Igen ám! Csak ez manapság nem olyan egysze­rű. A szövetkezetekben ala­posan megnézik, néha még meg is „táncoltatják” azt, akit maguk közé vesznek. Mindezzel számolt a mi em­berünk. S hogy biztos legyen mégis a dolgában, kiokoskodta, mit lehet itt csinálni. Szerzett belépési nyilatko­zatot és kitöltötte azokat, ösz- szesen hét darabot. Ilyenfor­mán valamennyi tsz-be a fel­vételét kérte, ügy gondolta, az egyik biztos sikerül. Hiába, ilyen az a csavaros jászkun ész. Sz. P. B. L. ..... » El egendő a növényvédőszer OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC£> „A hiánycikk“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents