Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
«4 wtiftogata* tKe&teátfoitíaí 19ä3. február 27-én, 25 évvel ezelőtt láugbaborull a béritől parlament, a Reichstag kupolája. Az ég felé törd moha lángoknál a náci fasizmus sötét erői próbálták meg- sütögetni hitvány pecsenyéjüket. Az égést követő napon hatalmas vezércikkekben ordítva közölték Hitler lapjai, hogy tiltsák be a kommunista pártot, indítsanak támadást minden haladó mozgalom ellen. És mert a hitler- rendszernek űrügyre volt szüksége, többek között letartatta Dimitrov elvtársat, a nemzetközi munkásmozgalom hatalmas alakját, akit a Reichstag felgyújtásával vádoltak. Megkezdődött a világ legaljasabb provokációs pere. A hamis tanuk légiójával igyekeztek bizonyítani a bama- ingcs SA-legények Dlmitrovnak és társainak bűnösségét. Azonban fordulat következett be, a nácizmusra nézve nagyon kellemetlen fordulat. Dimitrov elvtárs szétvágta a hálót. Zseniális logikájával v isszaverte a vádakat és átvette a vádló szerepét. És amikor Gőring, a hájas porosz miniszterelnök zavarba jött, a vádlottak padján ülő Dimitrov keresztkérdéseitől és kiabálással, fenyegetőzéssel óhajtotta pótolni az igazságot, dörgő hangon vágta arcába Dimitrov elvtárs: „Ez nem felelet, Ön ugylátszik, fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr!” És a nagy hűhóval felfújt, sokszáz külföldi tudósító által figyelt per kiagyalói ellen fordult. Leleplezte a nácizmus vadállatias arcát, terveit és céljait. Dimitrov elvtárs példája pedig számtalan becsületes kommunistát és más antifasisztát késztetett hősi harcra a sötét gyújtogatok ellen. A gyújtogatás megszállottjai ma is élnek, ötvenhatban nálunk is megpróbálták a gyűlölködés máglyáit meg- gyűjtant. Lobogtak a könyvek a lángokban, de újra eloltottuk az esztelen tüzet. És ma, a terror első lángjainak 25. évfordulóján emlékezzünk és vigyázzunk, nehogy a gyújtogatok újra lángba boríthassák a világot. Hernádi A Tisza Cipőgyár főbizottságának felhívása r Szolnok megye nődolgozói! A Tisza Cipőgyár Szakszervezeti Nőbizottsága méltó módon szeretné megünnepelni március 8-át, a világ dolgozó nőinek nagy ünnepét és április 4-ét, felszabadulásunk felejthetetlen napját Már csali mint rossz emlékre gondolunk vissza azokra az időkre, amikor a mi munkánkat semmibe vették, véleményünket nem kérdezték meg, ha az ország sorsáról, a világ békéjéről döntöttek. Ma a nők társadalmi szerepe megváltozott, aktivitásuk egyre fokozódik a világ valamennyi országában. Hallatják szavukat és a férfiajokal együtt első sorban küzdenek a gyarmati országok felszabadításáért, mindnyájunk szent ügyének, a békének megvédéséért A mi számunkra a felszabadulás hozta meg az egyenjogúságot társadalmi felemelkedésünket. Azóta résztve- szünk az ország ügyeinek intézésében, részt kérünk minden. feladatból, amellyel felemelkedésünket,' hazánk fejlődését szolgáljuk. Most az ország előtt álló nagy feladatok végrehajtásában még fokozottabban, akarunk dolgozni, a fejlődést akaijuk szolgálnia Ezért a nemzetközi nőnap és hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére üzemünk nődolgozói versenyt kezdeményeznek., Felhívjuk a megye szakszervezeti nőbizottságait a kiét közelgő ünnep tiszteletére élesszék fel újra a hagyományos versenyt — köszöntsék a termelés újabb .sikereivel felszabadulásunk évfordulóját és a nemzetközi nőnapot: > TISZA CIPŐGYÁR SZAKSZERVEZETI NÖBIZOTTSÄGA Ae Izvesztyija cikke a NATÖ-országok állítólagos „rakéta-vétójogáról“ Moszkva (TASZSZfc Az Izvesztyija „Veszélyes megtévesztés1’ című cikkében egyes nyugati politikusoknak azzal az állításával foglalkozik, hogy a NATO tagországai, amelyek amerikai rakétát és e rakétához atomtöltetét kapnak „védelmük” céljára* állítólag vétójoggal rendelkeznek e rakéták fel- használása tekintetében. Az Izvesztyija megállapítja: ez hazug állítás, s csak az agresszív amerikai körök malmára hajtja a vizet, mert ezek arra számítanak, hogy így megtéveszthetik a közvéleményt, Pedig a nyugateurópai országok közvéleménye már több példa alapján meggyőződhetett róla, hogy az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem törődik ezeknek az országoknak a véleményével. „Vájjon nem az-e a helyzet — kérdeni a cikkíró —, hogy a NATO-orszá- gok vétójogáról szóló megnyugtató kijelentések közben ezeknek az országoknak kormányai megegyezést kötnek Amerikával a rakéta- berendezésekről, azután pedig kijelentik, hogy nincs módjuk ellenőrizni, hogyan használja fel az amerikai parancsnokság ezeket a rakétákat?1’ „Erősítsük az együttműködést a szocialista országok harcosaival“ a Krasznaja Zvjezda vezércikke Moszkva (TASZSZ). A Krasznaja Zvjezda szerdai számának vezércikke a szov jet hadsereg és a szocialista országok hadseregeinek fegyverbarátságát méltatja. Rámutat arra, hogy ez a barátság a hadseregek szocialista jellegéből fakadó érdekközösségen nyugszik. Nem ma és nem tegnap született népeink és hadseregeink barátsága — írja a lap. — Azokban a nehéz években, amikor a fiatal szovjet hadsereg fegyverrel verte visz- sza a külföldi intervenciósok és a belföldi ellenforradalom rohamait, a szovjet emberek segítségére siettek a kínai önkéntesek. A polgárháború arcvonalain a szovjet egységekkel vállvetve küzdöttek a nemzetközi egységek katonái-, csehek, lengyelek, jugosz- lávok, bolgárok, magyarok, románok. A vezércikk elmondja, hogy a szocialista országok hadseregei állandóan emelik a katonai kiképzés színvonalát, — fokozzák az egységek harckészségét. Tanulmányozzák és alkotó szellemben alkalmazzák a szovjet hadsereg gazdag tapasztalatait, viszont a szovjet fegyveres erők is figyelembe veszik és felhasználják a népi demokratikus országok hadseregeinek értékes tapasztalatait A szocialista országok harcosai jól tudják, — írja a Krasznaja Zvjezda, — hogy országaink összefogása megbízható garanciája mindegyikük nemzeti függetlenségének és szuverénításának, az egész szocialista tábor erejének. Semmiféle kapitalista államcsoportosulás nem valósíthat meg ilyen szilárd egységet, mivel a kapitalista világot engesztelhetetlen ellentmondások marcangolják. As algériai helyset P&ríza (MTI). Az Humanité jelenti, hogy az algériai Tenes körzetében Taouira mellett a francia gyalogság két felderí- tőúton lévő szakaszán rajtaütöttek a felkelők. Az automata fegyverekkel felszerelt támadok 24 halott veszteséget okoztak a francia egységnek, nyolc francia katona eltűnt: Az algériai harcok súlyosbodása, a francia csapatok veszteségeinek növekedése aggodalommal tölti el a francia sajtót, és a szocialista Po- pulaire kivételével valamennyi lap vezető helyen ír az algériai helyzet súlyosbodásáról, A szocialista Popu- laire egyetlen szót sem közöl az algériai harcokról, amit érthetővé tesz az a tény, hogy Robert Lacoste, az algériai miniszter szocialista. Fórum Helyeseit értei mezik-e a működési szabályt? A Paris Journal írja: a felkelők be akarják bizonyítani, hogy a felszabadító hadsereg most már ismeri a háború művészetét és a gerilla-harc síkján alkalmazná tudja Clau- sewitz elveit. \ felkelők egységei számosabbak, jobban kiképzettek és parancsnokságuk is jobb, mindenekelőtt, pedig tűzerejűk sokkal jelentősebb az egy éiwel ezelőttinél. A Liberation felkiált: „Ez nem gerilla-harc többé, ez már háború, Lacoste úr!” A lap rámutat arra, hogy a határok eHenőrzóse gyakorlatilag lehetetlen. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy Algéria elszigetelhető. Minthogy az algériai problémának nincs katonai megoldása, teremtsük meg a békét — sürgeti a haladó lap. Az egyik megyei nagyüzem úionnan életrehívott üzemi tanácsa — mindjárt első alakuló ülésén —, különféle a!- és szakbizottságokat hozott létre. Az egyes reszortokba tartozó tagok neveit listákra írták és ki is függesztették. hogy az üzem dolgozói tudianak róla. így létezik szociális, kulturális, pénzügyi stb- külön bizottság. Egy másik — szolnoki üzemben — az üzemi tanács salát hatáskörén belül egy külön csoportot nevezett meg speciális jeladat — a munkaruha és védőétel ügyek felülvizsgálatára és megfelelő javaslat kidolgozására* — Van még több példa is, amit a helyszűke miatt itt nem sorolhatunk fel részletesen. A kérdés itt az: helyes-c a különbizottságok működtetése, vagy nem? — módot ad-e rá a működési szabály, vagy sem? Mielőtt felélhetnénk erre a problémára, le kei szögezni, hogy a gyermekcipőben topogó és tapogatódat üzemi tanácsok minden kezdeményezése helyes, életképességüket és dolgozniakarásukat bizonyítja. Még abban az esetben sem lehet megróni őket, ha igyekezetük közben esetleg hibás útra tövednek. Azonban az helytelen volna, ha erre nem hívnánk fel a figyelmüket. A szóbanforgó albizottságok létrehívása ugyanis, — abban a formában, hogy eddig történt — nem egyeztethető össze a törvényerejű rendeletben lefektetett működési szabályzattal. — Ez ugyanis kimondja, hogy az üzemi tanács és annak tagjai csak és kizárólag üléseiken tevékenykedhetnek, gyakorolhatják funkciójukat, hozhatnak határozatokat stb. — Nyilván azért rendelkeztek így, hogy a meglehetősen népes üzemi tanács tagjait ne lehessen még terhelni külön feladatokkal, ne akadályozzák őket napi munkájukban. «HMHIMmiHHHINtlHHtHHIHIIHHIHIMHMmiHUH Na meg azért ia —> s ezt meg kell mondani —, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami a munkástanácsokra jellemző volt — ne szaladgáljanak az emberek munkaidő alatt különféle helyen és különféle időben, hivatalos megbízásban. Pedig egy Ilyen külön bizottságnak — amiről 6zó van, — tulajdonképpen ezt kellene tenni. Pl. három vagy négy tagú csoportnak, amely a szociális ügyek felmérésével van megbízva — akár egyenként, akár közösen adatokat kellene gyüjteniök a kifizetésekről, anyagi eszközök fel- használásáról s közben emberekkel beszélgetni — tisztviselőket beszámoltatni stb. De ha ezt teszi —• akkor már eleve túllépte as üzemi tanács-tag jogkörét: az ülésen kívül gyakorolta funkcióját. Tehát szabály ellenes s gyakorlatilag sem helyes as efajta bizottságok kijelölése* Ellenben — ez nem jelenti azt, hogy az üzemi tanács azért ne készíttethetne elő egy tárgyalandó ügyet kellően, ne ellenőriztethetné határozatai végrehajtását hatékonyan. Ezt azonban az üzemi bizottságon keresztül kell megtennie. A működési szabály is úgy szól, hogy két tanácsülés között az üzemi bizottság gyakorolja az üzemi tanács jogait. Tehát az üzemi tanács —» melynek elnöke a mindenkori szakszervezeti elnök, s tagjai között ott vannak a bizalmiak, szakszervezeti funkcionáriusok s az üb. reszortbizottságainak vezetői — nyugodtan tűzhetik feladatául a szakszervezet valamelyik bizottságának, hogy végezze el ezt vagy azt a munkát és a legközelebbi ülésen számoljon be róla. Megteheti azt is teljesen jogosan, hogy egy-egy üzemi tanácstaggal egészíti ki ezeket a szak- szervezeti speciális bizottságokat: Növekedik a munkanélküliség a kapitalista államokban London (MTI). Mitchel amerikai munkaügyi miniszter televízióban kijelentette: A munkanélküliek száma februárban négymillióhatszáa ezerre, vagy négymillióhétszázezerre emelkedik majd. A kormány valószínűleg adó- mérséklést javasol a válság enyhítésére. A levelező hozzáteszi : Kanadában a munkanélküliség 520 ezer munkanélkülivel új csúcspontot ért el, a munkanélküliek száma megfelel a teljes munkáslétszám kilenc százalékának. Macleod angol munkaügy! miniszter hétfőn este közölte, hogy a munkanélküliek száma Angliában ebben a hónapban hozzávetőlegesen 28 ezerrel, mintegy 415 ezerrel emelkedett A munka- nélküliek száma jelenleg a foglalkoztatottak 1.9 százaléka. A legsúlyosabb a helyzet Walesben, Skóciában és Délnyugat-Angliában — mondotta. JL TOLSZTOJ . _ i ■ . Laliit méínöfc hifiéi éc/cieffa ■imiwff mrwiPiwmnw’ffypwi 4. A négyujjú polgár dúlt-fúlt mérgében, arca remegett, nem is beszélt, hanem ugatott — de az ablak előtti pulton nyugvó keze továbbra is izgatottan reszketett — Nézze csak, polgártárs — szólt a távirász — ne« kém hiába mondja, hogy ez üzleti távirat Én határozottan. állítom, hogy ez rejtjeles távirat és politikai természetű. A távirász most elmosolyodott Miközben a fakó arcú úriember emelt hangon méltatlankodott, táviratát észrevétlenül elvette az egyik postáskisasszony, s odavitte ahhoz az asztalhoz, ahol Vaszilij Vitaljevics Selga éppen átnézte az aznapi táviratokat. Selga átfutotta a „Vareó, Marsalkovszkaja” címzésű táviratot, aztán kilépett a válaszfal mögül a terembe, megállt a távirat méltatlankodó feladója mögött, és intett a távirásznak. A távirász orrát fintorgatva néhány gúnyos szót ejtet a lengyel pánok politikájáról, s leült, hogy megírja a feladóvevényt. A lengyel dühösen fújt és szipákolt, 6 lakkcipőjével nyikorogva egyik lábáról a másakra állt. Selga figyelmesen nézte ezeket a nagy lábakat. Aztán a kijárathoz ballagott, és fejével a lengyel felé intve, odaszólt az ügyeletes detektívnek: — Kövesse. A rendőrkutya segítségével végzett előző napi kutatások során a nyomok a nyíresben levő villától a Kresz- tovka folyóhoz vezettek és ott megszakadtak: a gyilkosok itt nyilván csónakba szálltak. Üj eredményeket a tegnapi nyomozás nem hozott. A bűnösök minden jel szerint jól elrejtőztek Leningrádban. A táviratok átvizsgálása sem vezetett semmi eredményre. Talán csak ez az utolsó távirat tarthatott számot némi érdeklődésre — az a távirat, amelyet Varsóba küldtek ennek a Szemjo- novnák. A távirász átadta a lengyelnek a feladóvevényt, e a lengyel a zsebébe nyúlt aprópénzért. Ebben a pillanatban gyors léptekkel az ablakhoz sietett egy hegyes sza- kállú, sötét szemű, vonzó külsejű férfi, kezében távirati űrlappal. Miközben várta, hogy rákerüljön a sor az ablaknál, nyugodt, de cseppet sem jóindulatú tekintettel méregette végig a haragos lengyel tekintélyes pocakját. Selga azután arra lett figyelmes, hogy a hegyes sza- kállú férfi egyszerre egész közel lopódzik a lengyelhez: észrevette a négyujjú kezet, s rögtön fürkészve nézett a lengyel arcába. A két ember tekintete találkozott. A lengyelnek majd leesett az álla meglepetésében. Duzzadt szemhéja alatt tágranyflí a szeme. Zayaros tekintetében iszonyat lobbant fel, Arca, akárcsak egy óriási koméleoné, egyszerre ólmos színt öltött: Selga csak most ocsúdott fél, ráismert a lengyel előtt álló szakállas emberre. Annak az embernek a hasonmása volt, akit a Kresztivszk ij-szi get nyíresében, az elhagyott nyaralóban meggyilkoltak.. s A lengyelből rekedt kiáltás tört ki, és a következő pillanatban hihetetlen gyorsasággal a kijárat felé rohant. Az ügyeletes detektív, akinek a kapott utasítás szerint csak követnie kellett a lengyelt, szó nélkül kiengedte az utcára és nyomába szegődött. A meggyilkolt hasonmása továbbra is ott állt az ablaknál. Hideg szeme, amely körül sötét karika húzódott, nem árult el semmit, legfeljebb csodálkozást. Vállat vont, s amikor a lengyel eltűnt, átadta a távirásznak az űrlapot, amelyen ez a szöveg volt olvasható: „Párizs, Boulevard Batignodles, Poste Restante 555. Analízishez azonnal hozzáfogni. Minőséget ötven százalékkal emelni. Május közepén várom első küldeményt. P. P.” — A távirat tudományos munkákra vonatkozik. Jelenleg ezekkel a kutatásokkal egy társam foglalkozik, akit kiküldtek Párizsba, az ottani Szervetlen Kémiai Intézetbe — mondta a távirásznak. Azután minden sietség nélkül előhúzta zsebéből cigarettatárcáját, megkopogtatta cigarettáját és kényelmesen rágyújtott. Selga udvariasan megszólí tóttá: — Szabad egy szóra? A szakállas férfi ránézett, majd leeresztette szempilláit és roppant szívélyesen így felelt: — Parancsoljon, «= A bűnügyi nyomozóhatóság detektívje vagyok — szólt Selga, s felmutatta félig kinyitott igazolványát. — Talán keressünk valami kényelmesebb helyet a beszélgetéshez. — Le akar tartóztatni? — Eszem ágában sincs. Dm»: figyelmeztetni kívánom, hogy az a lengyel, aki az imént kirohant innen, meg akarja önt gyilkolni, mint ahogy tegnap a Kresz- tovszkij-szigeten Garin mérnököt is meggyilkolta. A szakállas férfi egy pillanatig elgondolkodott Nyugalma most sem hagyta cserben, változatlan udvariassággal felelt: — Rendben van, gyerünk. Van egy negyedóra szabad időm. 8. Az utcán, még a postahivatal közelében, cdarohant Selgához az ügyeletes detektív. Arcán vörös foltok égtek az izgalomtól. — Selga elv’árs, az az ember kereket oldott. — Miért engedte, hogy kereket oldjon? —- A gépkocsija várta, Selga elvtárs. — És hol van a maga motorkerékpárja? — Ott hever az úton — felelte a detektív és egy motorkerékpárra mutatott, amely ott állt vagy száz lépésnyire a postahivatal bejáratától. — Az az ember odaugrott és késsel belevágott a pneumatikba. Sípoltam, de ő beugrott az autóba és rákapcsolt. — Feljegyezte a gépkocsi rendszámát? — Nem. — Jelentést fogok tenni. — Hát tehetek én róla, ha szántszándékkal bemasza- tolták a rendszámot? — Jól van, menjen be a központba, húsz perc múlva én is ott leszek. Ezzel Selga a szakállas férfi után sietett. Egy ideig szótlanul mentek egymás mellett. Befordultak a Szak- szervezet bulvárra. — ön meglepően hasonlít a meggyilkoltra — szólalt meg végre Selga. — Ezt már nemegyszer volt alkalmam hallani. Pjan- kov Pitkevics a nevem — felelte készségesen a szakállas férfi. — A tegnapi estilapban olvastam Garin meggyilkolásáról. Szörnyűség. Nagyon jól ismertem art az embert, derék, dolgos ember volt, kitűnő vegyész. (Folytatjuk.) A i
