Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
1918 I ELJEN A HŐS i .............................................. BERLIN F OLOTT IFAN KOZSEDÜB, 1 * Szovjetunió Háromszoros Hőse könyvéből (eft f9U §» e undUnixem ngg> js»®es im» iwaswn Tff** torenkóoát együtt szálltam fel Nagy magasságban repültünk ez eget egyetlen felhöfoszlány sem homályért- tóttá. Német gépekei nem láttunk. Elhatároztam, hogy átrepülök Berlin központja felett, Nagy sebességre kapcsolókét máris feltűnnek alattam Németország fővárosának központi negyedei. Itt-ott tüzek — ide már nyilván eljutottak bombázóink. A légvédelem hallgat, nyugodtan repültünk a város felett. Mintha csak bosszantani akarnának, egyetlen ellenséges gép sem mutatkozik. Bosszúsom indulunk hazafelé, hogy egyetlen repülőgépet sem lőttünk le, A kimerítő nap után Csw pikovnak panaszkodom az ez- mdparamcsnokságon* *— Mennyit repültem ma H Wjesen hiába! Ne használ iám ki, hogy a németek estefelé erősítik a légiiévé kény- végett Megengedi, hogy még egyszer felszálljak, parancsnok elvtárs? Tyitorenkóval, mgye, megenegdi? *— Elég volt ez magüknák, majd repülnek holnap — feleli határozottam, — Mára éppen elég voH, n azonban séhogysem tudtam belenyugodni és ahogy nálunk mondták: Jké- térdeltem” a felszállást, A németek lei akarták használni a naplemente által nyújtott védelmet és estefelé kísérelték meg a támadásokat. Erre számítottam én is, Fölszállunk. 3500 méter magasságban szeljük át a frontvonalat, Berlin északnyugati külvárosa felé tartunk. Lehet, hogy a város fölött találkozunk az ellenséggel? A város északi része felé repülünk. Pontokat veszek észre, felénk tartanak. Eltelik néhány másodperc. Most már világosan látni: nagy csapat +Focke—Wulf 190'‘-es vadászbombázó közeledik, * <m Fölfelé! Nagy magasság?un emetke- tünk. ezer méterre a némehőzet közé bujunk. Figyelem a németek boréi alakzatát, mérlegelem a helyzetet. Lépcsőzetes magasságban repülnek, így könnyen védik egymást és távol tudják tartani a mieinket. Elhatározom, hogy megtámadom őket, Élessze, nyugat felé térek lr* ki, a légiteret kémlelem, Nem tudom, észrevet- tek-e bennünket a németek, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy ennek semmi jelét sem adják, <— No, Gyima, lecsapunk? t~- kérdeztem Tyitorenkót. r— Megpróbáljuk —, felelt Nem tudom, mit érzett ebben a pillanatban, de hangja nyugodtan, határozottan csengett. Es repülőpárunk egymagában száll harcba húsz német párral. Megtámadjuk a felső Focke-Wulf századot, A németek már várták az összecsapást Kiválasztottam az egyik gépet, célbaveszem és közvetlen közelről tüzet nyitok rá. A német gép lángba- borul és Berlin külvárosára zuhan, Az ellenséges csoport „farka" szétszóródott, harcrendjük felbomlott. A németek megzavarodnak és saját területükre dobják bombáikat Meredeken felhúzom a gépem. Kísérőm pontosan követ. Látom, hogy a német gépek alacsonyabban repülő csoportjai megtartották harci rendjüket. Mindenképpenmeg kell zavarnom őket! latolgatom, hol csapjak te újból az ellenségre. Beékelődöm alakzatukba, áttörök rajta és tüzet nyitok. A németek visszatorpannak, ide-oda ugrálnak és rendetlen tüzelésbe kezdenek. Tyitorenkó megbízhatóan fedez hátulról. Néhány német repülő azonban magához tér, nyilván méglátták, hogy csak ketten vagyunk. Az egyik Focke-Wulf megpróbál tüzelni rám, de Tyitorenkó egy K iese* si5ftss?M«*a3fc*«Sa met repülőket, hcljebb- n% hói balról. Tyitorenkó továbbra is pontosan követ A németek alakzata végleg felbomlott, emellett magasai, ban is vagyunk náluk, Eéfelejtettem, hogy „vadászaton"' vagyunk. Csak arra gondolok, hogy meg kell akadályoznunk a németek támadását csapataink ellen. Üj és új erőt ad a gondolat, hogy gépem szárnyai alatt Berlin fekszik, hogy már a kapujában verekednek csapataink, s hogy meg kell akadályoznunk az átkozott Focke- Wulf ok Áttörését frontvonalunk felé. Az ellenség századai megritkultak. A németek nyugat felé vonulnak vissza és szándékosan átcsoportosulnak. Az egyik fasiszta repülő azonban „erőszakosnak* mutatkozik. Látom, hogy észre- vétlenül kiválik m többiek közül és a frontvonal felé tart, bizonyára mégis le akarja dobni bombáit csapatainkra. Felülről csapok rá. Zuhanórepülésbe megy át és bombáit német területre szórja. Amikor újra megpróbál felemelkedni, „átfőzöm” egy hosszú sorozattal. Inaim ernyedtek is ““mint feszült harc után sokszor — ideges remegés fut át rajtam. Torkom kiszáradt, szinte tűrhetetlen forróságot érzek, •— No, Gyima, hogy nagyi m* kérdezem Tyttorenkótől. *— Minden rendben « feleli rekedten. T- Derék fiú vagy, öreg! fj azarepültünk. Ebben a harcban lőttem le a hetvenkettedik ellenséges gépet, Elvtársaim, akik értesültek a negyven Focke- Wulf fal való találkozásunkról, már nagyon izgatottan vártak. Elsőnek az ezredparancsnok jön hozzánk. Jelentést teszek neki a harc eredményeiről. A fiúk körülvesznek és kérdésekkel árasztanak et> *“ Szép hon volt! ™ mond- ja Tyitorenkó és megszorítja a kezem. gyors mozdulattal lelövi. Re- mekül fedez, , »ARÄTKOZÄS MOvfeszea atAwmxt mmtm •nnrKABA* a partvédelmi tczémbb 4 1 J rELV0Nrt A
