Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
HAMAR FELLOBBAN. Azt mondják róla, hirtelen haragú, kicsit türelmetlen ember. Ő nem ilyennek tartja magát. Rendszeretőnek, aki az alapos munkát mindig megkövetelte. Igaz ez is. De hogyan követelte meg? Sokszor indulatos, goromba hangon.... Az is lehet, ideges volt. Talán túlságosan fáradt, hiszen minden gondját, minden gondolatát megosztotta a szövetkezettel. Négy esztendőn keresztül elnökösködött S bármennyire hihetetlen — most egyéni gazda. Négy évig irányította a tiszaigari Petőfi Tsz-t Beszélt a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Intézkedett, fáradozott, tanácsokat adott, terveket készített Pár évvel ezelőtt valami aszályos esztendőben szövetkezete 30 mázsa kukoricát termelt holdanként — Nagy szó volt ez akkor. Olyannyira, hogy róluk beszélt az egész megye, öt kitüntették. Kiváló növénytermelő lett Később gomblyukába tűzték a második kitüntetést, a „Kiváló tsz tag” jelvényt VALAMELYIK NYÁRON, vasárnap délután találkoztunk össze. Kerékpárját magamellett tolta, a tarlóról jött Éppen akkor fejezték be az aratást és hogy gyorsan végezzenek, kaszát fogott is. Egyik ősszel felépítették a kukoricagórét. Úgy örült ennek, hogy még a szeme is nevetett, amikor megmutatta. „Gazdagodunk, gyarapodunk” — mondogatta. S eredményeikről, terveikről sokszor beszélt nyilatkozott újságíróknak, rádióriportereknek, őt és szövetkezetét ismerték, s megyeszerte becsülték. Ma egyéni gazda. Csoda-e hát ha néha mégis megáll az ember esze? — 1956 decemberében megtartotta a zárszámadó közgyűlést u.„na fejébe nyomta kalapot és elment. Ott hagyott csapot papot Még ha egyszerű tsz tag tesz ilyet akkor az tálán érthető. De éppen ő, az okos. tanult, ZSÁM- BEKON egy éves iskolát végzett tanfolyamokra járó elnök, akinek neve rangja volt. Mindég-'' elment De a tsz megmaradt. Három nap múlva hiába hivta vissza SOMLAI LAJOS elvtárs — a derék, elvhű, szilárd jeliemu ember hiába hivta. nem ment. Felemelie mutatóujját és azt mondta: — így, ilyen egyedül maradsz Te is SOMLAI elvtárs — ennyi volt kettőjük között minden beszéd, s azóta bár sokszor találkoztak, soha nem hozzák elő azt a decembervégi kínos visszahívást SOMLAI elvtárs azóta nem hívja. Ű most az elnök és nem maradt egyedül, hiszen ma már több mint száz tagja van a Petőfi Tsz-nek. 1956 DECEMBERE óta eltelt már egy jó öreg esztendő. S vajon most hová tegyük, — mit gondoljunk POKA JÁNOS volt tsz elnökről? önkéntelenül felmerül ez a kérdés, a sokszor nagyon bonyolult sorok szálait bogozga- tó vezetőkkel szemben, s nem utolsó sorban ott Tiszaiga- ron a falu népében is. Hová soroljuk? A gyávák közé, a helyezkedők közé, a képmutatók közé. az elveket áruló óvatos duhajok közé, — vagy tényleg csak az volt a baj, hogy hirtelen haragú, kicsit meggondolatlan ember? Az a típus, aki legtöbbször lakatot tenne a szájára, de már késő, mert kimondta a szót, s önérzete nem engedi visszaszívni. Nehéz kérdések. De mert az élet feladta ezt a kérdést, valakinek válaszolnia kell rá. Elmentem hozzá. Szokása lehet, mert újból felemelte mutatóujját, vizsgáló szemeit összébb húzta. — Rossz cselekedet volt, — annyi biztos — ennyit mond röviden, tömören a kilépéséről, de egészen biztos, többet érez. Faggatom. — Miért tette? Mit gondolt akkor? A válasz szaggatott, darabos, félmondatokból áll, — Az emberek... nehéz az emberekkel bajlódni. - értedének. ... Nem mindegyik™ Meg kicsit elfáradtam akkor. Az ellenforradalmat keresztülvészeltük. Én addig álltam a sarat, utána történt a decemberi zárszámadó közgyűlésen. JÓKEDVŰNEK, magabiztosnak mutatja magát. Szavai, mozdulatai azonban elárulják, mindez csak fáradt erőlködés, a valódi érzések eltitkolása. Azért jól vagyok. Nem is haragszunk egymásra. Eljárok én oda. Tavaly tavasszal ekekapát kértem tőlük. Tudtam, hogy van. Nem mondom, adtak is szívesen. Én is segítek, amit tudok. Beszéd közben néha végig- simitja homlokát S egyszer, szinte véletlenül kicsúszik a száján: — Nekem az életem volt a termelőszövetkezet. Amikor otthagytam, utána reggelenként nagyon sokszor rajtakaptam magam, hogy ballagok az iroda felé. Megszoktam. Hiába, nagyon megszoktam .., — De hát most mi lesz? Meddig marad egyéni gazda? Elveivel meddig tartja össze- férhetőnek ezt az állapotot? Sokszor feladhatta már önmagának is ezt a kérdést, — mert gyors válasza sejtteti, hogy nem érte váratlanul. Inkább védekezik. — Én a nagyüzemi gazdálkodás híve vagyok, — De a tények. A tiz hold föld... — Tudom. Gondoltam én már arra, hogy uj tsz-t kellene összehozni. — Újat? Fáradt, fakó a válasz. — A Petőfibe nem vesznek vissza. — S a kitüntetések? Viseli még a „Kiváló termelőszövetkezeti tag” jelvényt? Hallgat Úgy látszik, nem szívesen beszél erről. — Nem viselem. Elvették. — Jogosan? A fejét ingatja. — Ha e^vszer ide adták, akkor miért vették vissza? Megérdemeltem. HALLGATUNK MIND A KETTEN. Mindennek van határa. Nem szabad tovább feszíteni a hurt Hallottam, a kitüntetéseit nem is akarta visszaadni. De hiába, a kegyetlen valóságot tudomásul kell vennie. PÓKA JÁNOS egyéni gazda ma már nem viselheti a „Kiváló termelőszövetkezeti tag” jelvényt De vajon feltüzheti-e még? Igen. Az írás elején feltettük a kérdést; hová soroljuk? Erre valakinek válaszolnia kell. S a választ senki más nem adhatja meg. csak egyedül PÖ- KA JÁNOS. Azzal, amit ezután tesz. Ha átgondolja mindazt. ami vele történt, s ha elveit nemcsak hangoztatja, hanem valóra is váltja.' Ne várja, hogy dédelgessék. Nem várhatja. — Nem várok én senkitől semmit. Megvan a magam kis terve, sőt mi is megtartottuk itthon a zárszámadást, keserűség fut a számba. A tegnapi tsz elnök, a fejlődő nagyüzemből egyénibe visszacseppenő ember kicsit tragikus, s komikus szavait rossz hallgatni. Mennyire összeszűkült a kör. A szoba ablakban néhány színes papírzacskóban kertimagok. Az alacsony istállóban két tinó, az ajtó előtt répadaráló. S közben terv, meg zárszámadás a beszéd tárgya. Hová vezet PÖKA JÁNOS sorsa? Ö tudja és ő irányítja. Jól esett neki ez az őszinte beszélgetés. Hívott, keressem fel máskor is. Felkeressük. Számon tartjuk útját. — Meglátogatjuk PÓKA JÁNOS elvtársat. Szekullty Péter Megválasztották a Szolnok megyéi Képi Ellenőrző Bizottságot — Elnök: Juhász lmréné, alelnökök Tóth János és Kruzsiicz József elvtärsak lettek — Az Országgyűlés 1957. december 20-i ülésén megalkotott népi ellenőrzésről szóló törvénye alapján pénteken délután a Szolnok Megyei Tanács is megválasztotta a megyei népi ellenőrző bizottságot. — Mielőtt a végrehajtó bizottság a javaslatát megtenné — mondotta Kuti György vb. titkár elvtárs, — szükséges e nagyfontosságú törvény vázlatos ismertetése. Fontos azért, mert a tanács és népi ellenőrző bizottságok között sajátos kapcsolatnak kell kialakulni. Mutatkoznia kell a kölcsönös segítségnek, ugyanakkor feladatunk, hogy választókerületünkben a dolgozókkal megismertessük a törvény célját és jelentő gét — A népi ellenőrzés célja: 1 gépállomás —- 2 újítás Nem gyakori, hogy ilyen hírről halljon az újságíró: — még szerencse, hogy a valódiságot ellenőrizni nem kell messzire mennie... *— Csak a város szélén túl elterülő Szolnoki Gépállomásra. A főmérnöki iroda hollété felől nem is tudakozódunk; ismerjük már annyira a „helyi szokásokat”, hogy _Bóza János főmérnököt a műhelyben lelhetjük meg legelőbb... így is történik... — Már tavaly megvalósítottunk egy kocsimosó berendezést, mellyel a gépjárművek tisztaságát — fagyos időben is könnyen elvégezhetjük. Ma már az utolsó simításokat végezzük a kocsiemelő tervein, mely a nagyműhelyben lévő tér jobb kihasználását teszi lehetővé, — mondja Bóza János. A berendezést úgy alakítjuk ki, hogy bármilyen nyomtávú személygépkocsit, traktort felemelhessen kb. másfél méter magasra. Az egyenletes emelést menetes orsó alkalmazása biztosítja. — Alvázak, fékberendezések, kormányművek karbantartó sát, tisztítását, rendszeres zsír ozását biztosítjuk ilyen módon. Egy 3—5 lóerős elektromotor szolgáltatja bérén' dezésünkhöz a hajtóerőt. Az a fontos szocialista elv, mely kimordja, hogy „legfőbb érték az, ember” — ; Szolnoki Gépállomáson élő valósággá vált. Ennek egyik bizonyítéka az az újítás, — mely ugyancsak Bóza János főmérnöktől ered. Lényege: a gépállomásokon rendszeresített villamos motorkocsik használatánál az áramütés megelőzése. Megtudjuk, hogy az eddig alkalmazót lábrácsok fenyőfából készültek, — szállítás közben gyakran összetörtek, elkallódtak. _ Nem minden dolgozó eléggé előrelátó, óvatos, folytatja tájékoztatóját a gépállomás főmérnöke. — „Elveszett — hát elveszett!1 —- mondja némelyikük lábrács nélkül használja a gépet. Újításunk kizárja a kony- nyelműsködés lehetőségét: az új lábrács szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban van a motor indítóbercn- dezésével. Amíg a lábrács nincs a rendeltetésének megfelelő helyzetben: — az elektromotort megindítani lehetetlenség, mert azt a megszakító-kapcsoló alkalmazása kizárja. — Az új lábrács már fémből készül?-— Anyaga részben ma is fenyőfa; ez könnyebb, olcsóbb, — elkészítése egyszerűbb. A tartósság biztosítására azonban vaskeretbe foglaljuk, sőt — az üzembiztosság növelése érdekében — 3—6 milliméter vastagságú, elektromos szigetelésű gumiszőnyeggel borítjuk. A lábrácsozat, — ismételten, szükségszerűen állandóan a motorkocsinál van, — hiszen anélkül a gép nem használható. Az ötletes berendezés alkalmazásával lényegesen csökken a baleseti-, sőt életveszély. — Ezen túlmenően nem kell a lábrácsot éven- kért pótolni, ami majdnem minden gépállomáson visszatérő jelenség. A megszakítóul használt un. „daruérintkező” mely bármely villa- mosszaküzletben — nem is drágán beszerezhető. Reméljük, hogy az újítások nemcsak a Szolnoki Gépállomás dolgozóinak munkáját könnyítik majd meg; nemcsak az ő életüket, biztonsá<uikat védik, hanem mihamar a megye, — sőt az ország valamennyi gépállomásáét is. — b. z. — népidemokratikus államunk védelme és erősítése. Feladata a dolgozó nép bevonásával segítséget nyújtani az állami szerveknek a nép vagyonának védelmezcsé- ben. Tevékenyen résztven- ni a feltárt hibák megszüntetésében és egyben javaslatot tenni egyes személyek felelősségre vonására. <— A népi ellenőrző bizottság feladata oly sokrétű, mint maga az élet. Tevékenysége az állami, társadalmi és gazdasági élet majdnem minden részére kiterjed. Segítséget fog adni a korrupt, a bürokrata, a sikkasztó, pazarló egyének megfelelő helyre való juttatásában. De nem marad ki hatásköréből a karrieristák, rágalmazók, „fúró’ emberek megfékezése sem. — Az ilyen széles hatásköröknél vitára számíthatunk és még ki nem alakul a megfelelő viszony, súrlódások is előfordulhatnak. De érvényesülnie kell annak, hogy a népi ellenőrzés fegyver az osztályellenség ellen. — A bizottság előtt, — hogy a népi ellenőrzés feladatait meg tudja valósítani — nem lehet zárt ajtó. Rendelkezésére kell bocsájtani a kívánt iratokat még akkor is, ha azok hivatali, vagy államtitkokat tartalmaznak. — A megyei népi ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozik minden üzem, szerv, intézmény, kivéve a bűnüldöző szervek és a honvédség ügyeit. Azonban velük is szoros kapcsolatot kell tartani. Ez a szerv a munkás-paraszt hatalom fegyvere, amely azt a demokratizmusával védi és erősiti. — Amilyen nagy ürömmel fogadták a munkások és parasztok e törvényt megyénkben, annyira gyűlölik belső és külső ellenségeink. Az ellenőrző bizottságokba nem férkőzhet be az ellenség. vagy szekértolói, mert a törvény szerint csak azok választhatók meg, akik nagykorúak, büntetlen és fedhetetlen előéletűek, választó joggal rendelkezők, népidemokratikus államrendünkhöz hű, magyar állampolgárok — fejezte be beszédét Kuti elvtárs. A beszámoló után a hozzászólók kérdéseket tettek fel az előadónak és gyakorlati példákon mutatták be, hogy mennyire helyes volt az országgyűlés határozata. A válasz után Fodor Mihály elvtárs, a meeyei vb. elnökhelyettese előterjesztette a Megyei Végrehajtó Bizottság javaslatát. Elnöknek javasolta dr. Juhász lmréné országgyűlési képviselőt, elnökhelyettesnek Tóth János MSZMP ipari osztályvezetőt, második elnökhelyetesnek Kruzs licz József elvtársat, az Építők Területi Szakszervezetének elnökét. Tagoknak javasolta Horváth Andrást, a Járműjavító ti. V. lakatosát, Zagyi Jánost, a kisújszállási MSZMP városi párttilkárát, Rácz Lajost, a karcagi Hunyadi Tsz könyvelőjét, Csorna Kálmánt, a Megyei Tanács VB Költségvetési csoport vezetőjét, Kovács Istvánt, a Papírgyár dolgozóját, Tóth Ottót, a Vegyiművek mérnökét. A Megyei Tanács ülése a javasolt elvtársakat egyhangúlag elfogadta, majd a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság tagjai letették a hivatali esküt Az eskü után Juhász Imréné elvtársnő maga és a bizottság nevében megköszönte ar tanácstagság bizalmát — Nem lesz könnyű a munkánk, — mondtá többek között —, de szép a feladat Segítjük az üzemeket és komoly harcot fogunk folytatni a társadalmi tulajdon elherdálói és az ellenség munkája ellen. A népi ellenőrzés még nálunk új forma, s éppen ezért nagy körültekintéssel kell munkánkat végezni. Kialakítjuk a helyes munkamódszert. Úgy akarjuk végezni munkánkat, hogy a becsületes dolgozók szeressenek bennünket, de a népi rendszerünk ellen támadók féljenek tőlünk. Itt kérjük a párt- és tö- megszex-vezetek és a megye összes dolgozójának segítségét, mert mi a dolgozó néppel együtt akarunk munkálkodni. *— ab. *— E»y hír Jászkísérről A Táncsics Tsz vagyonában hatalmas károkat okozott az ellenforradalom; még a gépállomásnak járó részesedést is szétosztották. A magára talált tagság ennek ellenére elérte, hogy 1957 őszére pedig 40 forintosat tervezhessen. A tsz 100 kh-val növelte pillangósnövényeinek vetésterületét; s a 50 százalékkal több műtrágyát hasiznál fel, mint az előző évben. Levelek az ifjúságról J&szkiséri ifjú traktorosok A Jászkiséri Gépállomás fiataljairól szeretnék néhány sorban megemlékezni. Valamennyien részesei annak, hogy a gépállomás 112 százalékos tervtúlteljesítést ért el az elmúlt évben. Ifj. Köntés József traktoros neve már jópár éve ismert a megyében, ismert az országban. — Köntés elvtárs katona volt, s csak a múlt évben szerelt el Eves tervét 200 száza lékra teljesítette, első lett teljesítményével a kormos gépek közötti versenyben, s mivel a talajmunkában szintén első, aratásban negyedik helyezést ért el, így egyike volt azoknak, akik a legtöbb jutalmat kapták az évvég) elosztásnál. Zana János fiatal vontató- vezető. Szakáll László zeto- ros szintén sok idősebb dolgozót előztek meg a munkában. Köntés József, Zana János, Szakáll László — mindhárman KISZ vezetőségi tagok, s nagyon büszkék vagyunk rájuk. Hasonlóan jó! dolgoznak az egyszerű Kisz-tagok, a többi ifjúmunkások is. Garics István, Zsemberi József, Berta István és Köntés Sándor ugyancsak a legjobbak közé tartoznak. Ifj. Bendő Ferenc, ifjú Kun Sándor, Toszek Sándor, Földvári Ferenc, a KISZ-brigád tagjai a nyolc traktoros brigád közül harmadik helyen állnak. Abonyi Ferenc, Zana József, Sziráki András szerelők a téli gépjavításban végeztek kiemelkedő munkát. Zana József Jászkisér, Gépállomás. FOGADALOMTÉTEL „Én, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja fogadom. í,“ — hangzott a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum KISZ melyben hűséget esküdtek a pártnak és a Népköztársaságnak. Az ünnepélyen a tanári karon kívül a Honvédség is képviseltette magát Kus főhadnagy elvtárs személyében. A megnyitó után Bihari Lajos igazgató elvtárs röviden szólt a KISZ szervezet munkájáról. Elismerően nyilatkozott eredményeinkről, majd rátért célkitűzéseinkre. Eddigi munkásságunk vitaestek rendezése, ifjúsági akadémia tartása, az úttörőszervezetek patronálása, s az iskolarádió heti műsorának összeállítása, mind-mind szervezetünk egészséges fejlődését bizonyítják. Ezért feleméit fővel tettünk esküt valamennyien a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. Kun főhadnagy elvtárs olvasta fel az eskü szövegét, s mi hat- vanan bátran, messzehangzó hangon ismételtük azt. Varró László, Törökszentmildós, Mezőgazd. Technikum. Beszéljenek emberségesen a MOKÉP munkatársai Az a helyzet, hogy Jász- ágón nincs se kultúrotthon, de KISZ-helyiség sem. így ha valamit akarunk rendezni, akkor arra szorulunk, hogy a mozihelyiséget kérjük kölcsön. Nemrégiben úgy gondoltuk, farsangi bálái rendezünk. Február 13-án fel is hívtam a MOKÉP-et, hogy próbáljam elkérni a termet. Hogy hogyan beszéltek velem, az kritikán aluli. Egy női hang vette fel a kagylót, f amikor elmondtam kérésem, gyorsan átadta egy illetékesnek, akit Béres elvtársnak szólított, Béres alvtárs nem teketóriázott sokáig, amikor előhozakodtam kérésemmel, rögtön lecsapta a kagylót Másnap ismét hívtam őket, s ekkor Berkes elvtárssal váltottam szót. ö ugyan nem tette le a kagylót, de annál durvább hangnemben beszélt hozzám. Mi értelme ennek? Miért veszik annyira semmibe a jászágói KISZ szervezetet a MOKÉP dolgozói, hogy még arra sem méltatják, hogy emberi hangnemben beszéljenek velünk? Dobos Jánosné, KISZ-tag, Jászágó, Kati velőgépe A puszta-monostori iskola hatodik osztályos növendékei tapssal fogadták a minap Jancsó Katalint. Nem, ez a ta-os még nem a jó bizonyítványnak szólt, hanem Kató szerencséjének, mert a kislány vetőgépet nyert a legutóbbi lottó jutalomsorsoláson. — A zsebpénzemből szoktam lottó-szelvényt vásárolni —- mondja. — Egyszer már kéttalálatom volt, most meg ez a vetőgép... Édesapámnak adom, ő meg kerékpárt vesz nekem érte. Jancsó Jánosnak van egy kis földje és nagy örömére szolgál, hogy ezután saját vetőgépjével dolgozhat -ajta. — De nemcsak én, hanem a szomszédok is örülnek neki — közli János bácsi —, mert az én hét hold földem mellett még másokét is be lehet azzal vetni. Jancsóék maguktól talán soha nem jöttek volna rá, hogy kihúzták a kislány egyik, szelvényét, mert eszükbe se jutott végignézni a nyerőszámokat. Pedig a tanácsházi mikrofon is napokig hirdette, hogy jelentkezzék a szelvény tulajdonosa. Ugyanis a vusztamonostori postán adták el ezt a szelvényt, de nem tudták, k>nek. Jancsó János vasutas fia hallotta haza jövet a hangos beszélőn, hogy még mindig keresik a nyertest. Á postára is ő ment el az otthoni szelvényekkel. Azóta az egész falu lázban van. Már alig várják, a lottón nyert ve- tőgépet, ami hamarosan meg is érkezik Jancsóékhoz. Mert vasúton továbbítják Pestről. \ ♦ Utatvesztő lépés — Hová vezet Póka János egyéni gazda* volt tsz elnök sorsa —