Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

'z élet nevében emelték fel szavukat

a szolnoki nők békegyűlésükön

jf SZÜRKÜLET lassan lett úrrá a varoson. A villany lámpák ténye sápadtan terjengett a félhomályban. Esteledett. Megtelt a város főutcája emberekkel, a munkahelyekről hazafelé igyekvők népesítették be, — mint minden délután, ezen is az utcákat, Ki erre —. ki arra; tartott Csak a nők csoportjai vették határozottan egy felé az irányt a Városi Tanácshoz igyekeztek, öt órára szólt meghívójuk, a szolnoki nőtanács békegyűlésére. S ott is voltak pontosan, hogy meghallgassák Erdei Lászlóné elvtársnőnek, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének beszámolóját a nemzetközi helyzetről, a nők feladatairól a békeharcban. Ott voltak az asszonyok képviselői a város minden kerületéből, a hivatalokból. az üzemekből, hogy tájékozódjanak. tanuljanak. Elmondhassák mindennapi beszélgetéseik során nőtársaiknak. az asszonyok serege milyen hatalmas erőt jelent a béke' megvédésében, hogy a nők is felelősek az emberiség jövőjéért.

A gyűlést ugyan 5-re hirdették, azonban kissé későbben kezdődött, de senki sem türelmetlenkedett, hiszen ezt az estét ennek az összejövetelnek szentelték az asszonyok. /■

Egy kis mozgolódás csak akkor támadt a sorokban, — amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen. A nőmozgalom vezetőin kívül örömmel láttuk az elnökségben Szarvas Imre • elvtársat, a városi pártbizott- ' Ság titkárát és Kapás Rezső elvtársat is. a Városi Tanács elnökét De a hallgatóság között is felfedezhettünk férfiakat. akik feleségüket kisérték el. vagy éppen mint érdeklődők tévedtek be ide, a nők gyűlésére,

jf vARAKOZÖ csendet

'r-r Kozma Sándornénak, a városi nőtanács elnökének üdvözlő szavai törték meg. Majd utána Táncsics Mária, a Szigligeti Színház művésznője Pabló Nehruda békeharcos költő versét szavalta el.

Ezután Erdei Lászlóné elvtársnőé volt a szó, aki beszédét az elfogódottság hangján kezdte. Ahogy végig nézek itt a sorokon — mondotta — a légkülönbözőbb világnézetű, korú és foglalkozású asszonyok ülhetnek itt, akik ha mindenben nem is. de egyben egyek és ebben az egyben mindannyian egyetértünk, hiszen azért találkoz- . tunk itt össze, ez pedig a béke megvédése. Sok édesanya

van itt közöttünk az idősebb korosztályból akik átélték az első világháborút, amely tiz millió emberáldozatot követelt. A második világháborúban 30 millió ember halt meg és többmilllóra tehető a sebesültek. a nyomorékok száma, akiknek szintén a háború csorbította meg testi épségét. Nyugat-Európában, de a mi országunkban is kevés olyan család van. amelyeket valamilyen formában ne érintett volna a háború. A második világháború nemcsak a frontokon zajlott le, hanem közvetlenül a családokra is hatással volt. A második világháború után az emberek fellélegeztek, hogy hosszú, tartós békére lesz kilátás, hiszen sok idő kell ahhoz, hogy a háború csapásait kiheverjük. A háború nyomait még ma is érezzük, még nem hoztuk rendbe mindenütt a lebombázott épületeket, nem temettük be sok helyütt a bambatölcséreket, itt élnek közöttünk a pusztító harcok sebesültjei és még meg sem születtek emberek, akik majd magukon fogják hordani a borzalmas háború nyomait.

A második Világháború közvetlen befejezése előtt Japán városaira Nagaszakira és Hirosimára atombombákat dobtak le, amelyek nemcsak a városokat tették a földdel egyenlővé, hanem nagyon sok kisgyermek viseli magán az atombombázás szörnyű bélyegét.

1955-ben Hirosimában a nőgyógyászok és szülészek konferenciát tartottak és ezeket a megdöbbentő adatokat tárták a nyilvánosság elé: 1945 óta 30 ezer ember született azon a környéken, ahol az atombombákat ledobták. A világrajött újszülöttek 8 százaléka az atom jegyét viseli magán. 1040 csecsemő született kifejletlenül, 429 hiányos halló és szaglószervekkel, 250 formálatlanul, 59 hangszál nélkül, 243 fejletlen belső szervekkel, 47 fejletlen agyvelővel, 25 agyvelő nélkül, 8 szem és szemgödör nélkül. — Ezek a statisztikai adatok valóban megdöbbentőek és nagyon elriasztók mindenki, de Különösen az édesanyák szá? mára. Ezek méginkább fokozzák bennünk asszonyokban a békéért érzett felelősséget. Ezért vagyunk mi egvek, asz- szonyok, a béke megvédésében. a tartós béke óhajtásában. Mi dolgozó emberek a béke hívei vagyunk, mert a háború súlyát és minden.terhét az egyszerű embereknek, munkásoknak, parasztoknak kell viselni. A katonaságot is a dolgozókból toborozzák, a

háború csak a gazdagoknak, a bankároknak, hadianyaggyárosoknak jelent hasznot.

/T. EM KELL TÜDÖS'*,WAK lenni ahhoz, hogy felmérjük, hogy egy újabb világháború mit jelentene, ha az emberiség megengedné kirobbantani. De rajtunk nagyon sok múlik, hogy a háborút megakadályozzuk. Egy újabb háború esetén nem lenne egy nyugalmas hely a világon sem Európában, sem Ázsiában, sem Amerikában, de a többi földrészeken sem. Éppen ezt tudva, az emberek azon vannak, hogy megakadályozzák a háborút, tartóssá tegyék a békét. A2 egyszerű emberek békében akarnak élni. Élhetnek azok Nyu- gat-Németországban, vagy Magyarországon. mindegy, békében szeretnének élni, — mert csak így tudják boldogságban látni családjukat, egy kis családi házat felépíteni, gyermekeiket emberekké felnevelni. Honnan fenyeget mégis a háború veszélye? Nyugaton egyes emberek a háborúban meggazdagodtak és most is gazdagodni szeretnének. Szeretnének még több vagyonra szert tenni. A pénzembereknek érdeke a háború, mert a felkészülés is hasznot hajt nekik, de a háború pusztításai után az újjáépítés is az ő dollárjaikat szaporítja. A háborús készülődések még azért is nagy jövedelmet biztosítanak a repülőgépek, tengeralattjárók, repülőgép anyahajók, stb. gyártása mellett, mert a háború címén u.iabb terheket rakhatnak a dolgozókra. Az Egyesült Államok bizonyos körei azzal ijesztgetik népüket, hogy Amerikát kommunista veszély fenyegeti. Nyu- gat-Németországban a fegyverkezés címén emelik az adókat, amivel csökken a dolgozók életszínvonala. A háborús veszély egyedül a tőkések részéről fenyeget. Nekünk ezt látni és tudni kell. akiknek fontos szerepünk van a békeharcban. A külföldi rádiókban és televíziókban hiába beszélnek arról, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok részéről fenyeget a veszély. Ez csak arra szolgál, hogy félrevezessék az egyszerű embereket és ők nagyobb erővel fegyverkezhessenek.

SZOCIALISTA országok létéhez nem tartozik a háború, Nincsenek olyan osztályok, akiknek érdeke lenne, hogy háborút robbantsanak ki. A szocialista országok népeinek békére van

A

Végetvetettiink as intrikának.

AZ ELMÜLT ÉVBEN az

Áramszolgáltató Vállalat — szakvezetése és párt zerve- zeto között sokin i nden ben nem volt meg a kellő együttműködés. Ez nagymértekben hátráltatta a munkát,

Hogyis ne hátráltatta volna, mikor nemcsak az igazgatóság, hanem a hozzátartozó tekintélyes nagyságú területén dolgozó emberek is érezték a nyomort légkört. Egyes személyek mtrikája, piszkálódás — s nem utolsósorban a kommunisták meg nem értése — ugyanis szinte átokként nyomta az igazgatóság egyes irányító osztályait. Hogy mivel jár ez,..? — egyesek meghúzódnak, mások visszatáncolnak a pártvezetésben A műszaki dolgozók egyresze kalkulálni kezd, hogy „most ki mellé álljak, ki lesz az erősebb?’1 Nyilván, mikor ilyen gondok kötik le az erőt, erről prob- íémáznak — kevebb energia marad a termelésre, a napi feladatokra.

Az egyetnemértésre jellemző, hogy kialakult egy szektáns nézet is s egy ezt képviselő csoport. Megegyezni nem tudván — közülük egyesek a debreceni központot, sőt a minisztériumot járták, hogy egy kis segítséggel bebizonyíthassák a maguk igazát. Egyre többen kilincseltek felsőbb szerveknél, hogy akaratukat eleondo'á- sulcat érvé vr-tut’rs'-ák.

Ilyen körülmények között

aztán — érthetően — nem alakulhatott ki az őszinte bírálat és önbírálat légköre. A pártszervezetben előforduló egyetnemértés pedig nem tette képessé az alapszervezetet arra, hogy végetvessen ennek az állapotnak^ — éppen azért, mert nem volt meg a kellő összhang.

MAJD EGY ÉVIG tartott a keserves játék. Támadás támadást követett. Akik kiálltait kezdettől a helyes irányvonal mellett és harcoltak érte — ezeket érte a legnagyobb intrika és rágalom. Szomorú, hogy ezek a becsületes emberek végeredményben egyedül maradtak a pártszervezet, segítsége híj- ján. A felsőbb pártszervek persze végül mégis közbeléptek, mert közbe is kellett lépniük.

Az elmúlt év végén végül is elkövetkezett, amit már mindenki arnyira várt; Az illetékes felettes pártszervek leültek a szakmai vezetőkkel, alapszervi vezetőkkel és megpróbálták közösen tisztázni a problémákat. Megmondták kinek kinek a maga hibáját kertelés nélkül.

S ezt mindenkinek el kell fogadni és tanulni belőle. —■ Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni, hogy olyan körülmények között, mint a Tuás7nál egye emberek J6- vol'ébó' előállott nem lehet éln. és dolgozni. A ló munkához elsősorban nyugalomra, megértésre, persze emellett politikai éberségre is —I szükség van. Nem lehet és 5 nem szabad megengedni, —< hegy becsületes embereket! < alaptalan rágalmakkal és! intrikákkal — kétségbesetté, 5 kedvetlenné tegyenek. ]

Egyszóval az ó évvel — aj felsőbb pártszervünk segítse- j gével — sikerült elbúcsúz- ] mink attól a birhatatlan foly- ] togató légkörtől is —. ami] addig nehézzé tette a2 embe-] rek helyzetit, lerombolta] munkakedvüket. 1

A tagkönyvkiosztó taggyű-í lésen már mindenki érezhet-] te, mennyire felszabadultak^- J bak, őszintébbek az embo-J rek. Bátran elmondták véle-1 menyüket, nem takarékos-, kodtak a kemény, de jogos J bírálattal. j

AZ INTRIKÁK VÉGÉRE,;

tehát pontot tettünk. Most-J már tudomásul kell venni; mindenkinek, ha állít vagy; mond valamit dolgozó társa-; ról, — nem teheti többé aj háta mögött. Szembe kell ke-* rülni vele, meg kell mondani; nyíltan és bizonyítani állító-' sát. Tudjuk vannak és lesznek is még olyanok, akik megpróbálják tisztességes, o-ztályhű emberek becsületét aláásni. Ezt azonban a pártszervezetnek és a szakvezetésnek meg kell akadályozni s reméljük meg is fogja. — Munkánk az új évben olyan eredményes lesz. amennyire megértik egymást azok a ve- •mtők. akiket logos bírálat érti Szí am a Ferenc i

szükségük, hogy virágozzék és fejlődjön országuk gazdasági és kultúrális élete. Mutatja ezt a Szovjetunió tapasztalata, amely 40 éve él és létezik, és a legkövetkezetesebb harcosa a békének. Egy uj háború nem jelentene gazdagságot, boldogságot, előrehaladást népünknek sem. És ezt már nem is tudjuk elhitetni rólunk, hogy mi. a szocialista tábor országai fenyeaetiük háborúval a világot.

Ezután arról beszélt Erdei elvtársnő, hogy az a sok külföldi delegáció, amely nálunk járt és akik tőlünk is más országokban jártak, elmondották, hogy az egyszerű emberek egyre világosabban látják, hogy milyen célokért és kik akarják a háborút. Jelenleg a nemzetközi helyzetet nem a háborús légkör jellemzi. Bár 1956 őszén küszöbünkön volt a háború, 1956 eseményei magukban hordták egy újabb háború lehetőségeit s hajszálon múlott, hogy nem következett be. A Szovjetunió közbelépésének és a szocialista tábor erejének, összefogásának köszönhető, hogy a* emberiség elkerülte az újabb világégést. Sokat beszéltünk a szocialista táborról, amelynek erejét, egységét október-1 ben világosan láthattuk. Ma már ez a világ egynegyedét uralja, a világ lakosságának 35 százalékát teszi ki. A szocialista tábor országai, élén a Szovjetunióval, szilárd támasza a békének s amióta a Világ, világ, ilyen szilárd támasza a békének soha nem volt. A szocialista tábort hatalmas békeövezet veszi körül. A béke hívei ott élnek a kapitalista országokban is, ott is, ahol az uralkodó körök a háborún törik a fejüket. A béke harcosai egy milliárd 600 millió embert számlálnak, — akik ha egyszerre tiltakoznak és cselekszenek, megakadályozhatják a harmadik világháború kitörését. Van egy kínai közmondás: „Ha egyedül sóhajtok, egy szalmaszálat sem tudok elfujní, ha milliónyian sóhajtunk, hegyeket tudunk elmozdítani.” S így van ez a béke megvédésével is.

Majd szólott arról, hogy a világ minden táján hogyan harcolnak az asszonyok a Békéért. Ismertette Nyugat-Né- metország asszonyainak és az angol nőknek békeakcióit.

Most az asszonyok szívében újabb remény támadt, hogy megjelent a kommunista és munkáspártok békekiáltványa. újabb hitet adott nekik a békeharc fokozásához — mondotta.

^ EFEJEZÉSÜL beszélt

~ a magyar asszonyok feladatairól is. amelyek a béke tartós biztosításában reánk is várnak.

A gyűlés résztvevői nagy egyetértéssel fogadták Erdei Lászlóné beszámolóját, aki az asszonyok szíve szerint beszélt és helyettük összefoglalta gondolataikat.

A gyűlés hangulatába nagyon beleillett Izakovszkij Béke szózata, amelyet Csontos Dezsőné adott elő. A gyűlésen szót kért: Szabó Pálné és Rácz Ambrusné. Szabó Pálné elvtársnő javaslatot tett a gyűlésen a következő szövegű távirat elküldésére: „Országos Béketanács, Budapest. Szolnok város asszonyai, édesanyái béke nagygyűlésükről küldik tiltakozásukat az atomtámaszpontok kiépítése, az atom kísérleti robbantása kipróbálása ellen. Városunk asszonyai „békét a világnak” jelszóval kisgyűlése- ken is tiltakoznak a tömeg- pusztító fegyverek kísérletei ellen. Békében, boldogságban akarunk élni. nevelni gyermekeinket és építeni hazánkban a szocializmust. Éljen a béke!” Az asszonyok egyhangúlag helyeselték és megszavazták a táviratot.

C LELKES ünnepi gyű- lést a KI ŐSZ énekkarának számai zárták be. S az asszonyok fülében zsongott Bramhs Bölcső dalának dallama. hogy a békegyűlésről hazatérve gyermekeik ágya fölé hajoltak „Aludj édesem, kedves gyermekem.”

Ha köszönt a reggel, mosolyogva keli fel”„ mert ezt akarjuk mi asszonyok és édesanyák.

Lazányi Angela

Megnyílt

a MEDOSZ második országos kongresszusa

Csütörtökön délelőtt a Vasas székházban megnyílt a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete második kongresszusa. A szervezett mezőgazdasági dolgozók négyszáz küldötte tanácskozásának megnyitásán megjelent Nagy Dániel, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökhelyettese. Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Varga György, a SZOT titkára, az ipari szervezetek képviselői, a földművelésügyi minisztérium több vezető munkatársa és a tanácskozásra érkezett szovjet, bolgár, keletnémet és olasz mezőgazdasági szakszervezeti küldöttek.

A kongresszust Varga János, a MEDOSZ titkára nyitotta meg, majd Halász József, a MEDOSZ országos elnöke tartott beszámolót.

Halász József, a MEDOSZ elnöke beszámolójának első részében történelmi visszapillantást adott a szervezett mezőgazdasági dolgozók hat évtizedes harcáról és munkájáról.

Majd arról szólt, hogy a dolgozók eddigi életszínvonalemelkedésének megőrzését s a meglévő szociális és bérügyi problémák megoldását csak a termelés növekedésével tudjuk elérni. Ezért a termeléssel való foglalkozást úgy tekintjük, mint foglalkozást a dolgozók érdekvédelmével.

Rámutatott: — a szocialista munkaverseny szervezésében akkor tudunk valóban előre jutni, ha megfelelően érvényesíteni tudjuk az anyagi érdekeltség elvét, a helyes célprémiumok kitűzését. Helyeselte azokat a kezdeményezéseket, amelyeket Nagy- bereken. Mezőhegyesen, s még ! számos állami gazdaságban, valamint gépállomáson alkalmaztak.

Ezekben az üzemekben egy-cgy feladat végrehajtására gazdasági vezetők, a szakszervezeti bizottság meghatározott pénzösszeget vagy tárgyjutalmat tűzött ki és gondoskodtak arról, hogy a munka elvégzése után azonnal értékeljék a versenyt, s a legjobb dolgozókat jutalomban részesítsék.

A jó tapasztalatokat felhasználva a szakszervezeti szerveknek az 1958. évi terv sikeres végrehajtására kell mozgósítani a dolgozókat. Szüntessék meg az eredményes versenyt gátló akadályokat. Javasoljuk a kormánynak, hogy fokozottan gondoljon a mezőgazdaság nagyobb- mérvű ellátására műtrágyával és növényvédőszérekkel.

Ezután arról beszélt, hogy üzemeink egyrészében a dolgozók nem becsülik meg eléggé a felszereléseket, anyagokat és alkatrészeket. A nagyarányú pocsékolás mellett az utóbbi időben a mezőgazdaság területén is elharapódzott a lopás. Az üzemi lopások elleni harc nem oldható meg csupán adminisztratív rendszabályokkal.

Olyan közhangulatot kell kialakítani, hogy a mező- gazdasági üzemek, intézmények dolgozói is ítéljék el a tolvajokat, s a lopások megakadályozására alakítsanak társadalmi bizottságokat. Ezzel egyidőben fel kell lépni az üzemen belül lógás ellen is.

Szakszervezetünknek sajátos eszközeivel elő kell segítenie a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Szakszervezeti tagságunkat a termelési munkán kivül is ezer és ezer szál tűzi a falvak lakosságához. e2ért igen fontos, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakításában milyen állásponton van. Széleskörű nevelőmunkát kell végezni saját sorainkban is — mondotta.

A szakszervezet bérügyi kérdésekben elért eredményeit ismertette ezután. Az 1956. júniusi párthatározat nyomán egy szélesebbkörű bérrendezés bevezetéséhez kezdtek. — amely számottevő béremelést jelentett volna a mezőgazdaságban. Az októberi ellenforradalom a bérrendezés gyakorlati végrehajtását megakadályozta.

Az ellenforradalom leverése után figyelembevéve az ország gazdasági helyzetét, mintegy háromszáz-három- százötven millió forintos bérrendezést tudtak megvalósítani.

Az előadó a továbbiakban részletesen foglalkozott az állami gazdaságok, gépállomások, erdőgazdaságok dolgozóinak bérhelyzetével és több javaslatot tett a kormáhynak, A továbbiakban azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezet mit tett eddig a dolgozók törvényes jogainak biztosításáért.

A szakszervezet munkás-; védelmi, munkáscllátási és társadalombiztosítási tevékenységéről szólva Halász József elmondotta, hogy az ál- lami gazdaságokban az elmúlt négy évben mintegy ki- lencszáz millió forintos beruházást eszközöltek ezeken a területeken. Az erdőgazdaságoknál a hasonló beruházás összege 1954-től meghaladja a nyolcvankettő millió forintot, a gépállomásoknál pedig kereken háromszáztizenöt millió forint.

Az állami gazdaságoknál például ezernégyszáztizen- kettő munkásszállás áll a dolgozók rendelkezésére, ezenkívül mintegy 26 ezer szolgálati lakás van. Az állami gazdaságokban 706 üzemi konyha áll a dolgozók szolgálatában, amelyeken csaknem negyvenezer dolgozó számára tudnak étkezést biztosítani, napi nyolc-kilcnc forint térítésért.

A gazdaságokban tizenhét, egész évben működő és ötvenkilenc idény napközi otthon van. Az orvosi rendelők száma százhét. Az utóbbi időben több mint kétszáz fürdőt és zuhanyozó helyiséget építettek. Hasonló sikereket hozott a gépállomásokon és az erdőgazdaságokban szociális és munkásegészségügyi^ célokra fordított Összeg is, ’

A munka- és védőruhaellátást a mezőgazdaságra is kiterjesztették, ami pedig ezen a területen régebben ismeretlen fogalom volt. A kétségkívül! eredmények mellett meg kell mondani, hogy a ruhajuttatás jelenlegi rendszere ellen a dolgozók kifogásokat emelnek. Javasolják, hogy amennyiben a dolgozók kérik, a juttatandó munkaruha értékét pénzben folyósítsák részükre.

A társadalombiztosítási munka terén kialakult helyzetről szólva Halász József elmondotta, hogy

tizenhárom év alatt hétszázezer lőre nőtt a mező- gazdasági biztosítottak száma. A mezőgazdasági fizikai dolgozók átlagnyugdíja jelenleg ötszázharminc forint.

1952-től negyvenhatezer- kettőszáznegyven mezőgazda- sági dolgozót üdültettek. Az üdülők fejlesztésére az utóbbi öt esztendőben két és félmillió forintot fordítottak.

Az előadó a továbbiakban: beszámolt arról, hogyan alakultak a szakszervezet nemzetközi kapcsolatai, majd a szakszervezet kulturális ne- velőmunkájáról többek között a következőket mondta: — Majdnem minden mezőgazdasági üzemben van megfelelő helyiség a dolgozók művelődéséhez és szórakozásához. Tizenhét üzemünkben már korszerű művelődési ház is van.

A szakszervezeti könyvtárakban több mint négyszázötvenezer könyv áll a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére. A szakszervezet kezelésében hét normál és kétszáznyolcvanöt kcs- kenyfilmvetítőgép van. Irányítása alatt több mint száz színjátszó csoport, száz zenekar, huszonöt énekkar, csaknem száz tánccsoport működik. öt év alatt a mezőgazdasági üzemekben művelődési célokra szakszervezeti és állami keretből hatvanöt millió forintét fordítottak.

Halász József a továbbiak- ban összefoglalta a szakszervezeti kulturális és sporttevékenység további feladatait, (MTIj,

4