Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

Miért mostohagyermek a X ősségi Gépállomás rákóesifalvi üzemegysége?

Okos ember volt, akárki volt! — így vélekedik Síé- der István zetoras a MEDOSZ

munkaruha-rendeletének kezdeményezőjéről. — Míg a juttatást természetben kaptuk, olykor előfordult, hogy vagy a csizma, vagy a munkaruha maradt el. Arra is volt példa, hogy még egészen használható munkaruhákat le kellett adnunk; ezeket tisztítás után rongynak szabdalták fe!.»,

Az elismerésben osztozik Lengyel Imre elvtárs is, a Tószegi Gépállomás 2. sz. üzemegységének szakszervezeti megbízottja. Sokkal kevésbé elégedett a TITÄSZ működésével. j,

— Időtlen idők óta húzódik a vilianyhistória — panaszolja. — Pedig az itt dolgozó elvtársak mindent megtettek, hogy felhagyhassanak a vakoskodássál: önerejükből állították fel az oszlopokat, ásták be a több mázsa súlyú betongyámokat. A TITÁS7 hol ezit, hol azt kifogásolta, de a nóta vége mindig ugyanaz volt: Majd, majd majd...

Mint értesülünk, a TITÁSZ január 18-ra adott újabb határidőt, a villany bekapcsolására .; i Ellátogattunk a műhelybe, kíváncsiak lévén arra, miként dolgozik a gép- állomási brigád villany nélkül,

~ Keservesen! — foglalja össze egy szóban a helyzetet Hegedűs Sándor műhelyvezető. Az ablakok közeiében még csak hagyján; de a terem közepe táján kínszenvedés a munka; Nem ritkán öngyújtó fénye mellett illesztenek be a szerelők egy al-j katrészt, egy csavart. Arra meg éppen nagyon kél! vigyáznunk, hogy ez esetleg lehulló csavart bele ne tapossuk a földbe.,.

Ilyen is létezik?Elég szégyene a Tószegi pépállo- más vezetőinek, hogy igen! Se - beton, se cementlap... Miként várhatjuk az itt dolgozó elvtársaktól, hogy tisztán tartsák műhelyüket? A helyiség hepa-hupás, sáros, nedves. — Elképzelhetetlen, hogy az üzemegység építésekor a műhely cementezéeére ne lett volna fedezet,.

Már alig félórás ott tartózkodás irtán megállapíthatjuk^: rossz a gépállomás vezetőinek a 2. sz. üzemegységgel fenntartott kapcsolata. — Arra a kérdésre, hogy Tószegről mikor járt itt utoljára valaki — senki sem tud bizonyos választ adni.

—- Utasítást küldözgetni, azt tudnak Tószegen! _ így vélekednek többen. — De el-eljönnd közénk már nem.

Pedig, ha nem csalódunk, a Tószegi Gépállomásnak VVhehappon-ja is, Peugeot-ja, eőt_ motorkerékpárja is van. Miért nem fordítják olykor RákóczifBdva felé a volánt?

Ha megtennék, bizonyára nem fordulna elő olyan eset, mint a közelmúltban: A dolgozók kategória-besorolását az üzemegységvezető meghallgatása nélkül végezték, így esett meg, hogy az egyik szerelő kategóriáját — megindokolás nélkül! — eggyel leszállították. Lengyel elvtárs komolyan veszi szakszervezeti megbízatását: elhatározta, hogy még e hót folyamán tisztázza ezt a kérdést,

A látóttafk-hallottak után már nem is csodálkozhatunk a brigádszálláson tapasztaltakon: Padló nincs; az édes anyaföldön járunk. Az ágyakon hiába keressük az előírt fejrészt. Viharvert, kopott pokrócok szégyenkeznek a lapos szalmazsákokon. Kecskelábú, leterí tetlen, nem éppen tiszta asztal akadályozza a szabad mozgást. Étkező, háló egy helyiségben — ez nem egészséges dolog.

5— De nem ám! — helyesel Lengyel elv társ. '— A nedves föld sem:.. Hiszen volt deszka a padlózáshoz, de azt felhasználtuk a cséplőgépek javításához. Tudják azt a mieink, hogy a népgazdaságnak tettek jelentős ér- ttékű szolgálatot a deszka kölcsönzésévelj5!’í De?:,

— K ölcsön-cfeszka visszajár; nemcsak a köicsön-ke- nyér, — vélekedünk, majd megkérdezzük: Mai napig

sem kapták vissza?

Kiderül, hogy deszkát nem, de ígéretet kaptak a brigád- szállás lakói. Igaz, nem faanyagra, csupán cementlapokra. Az is igaz, hogy Polgár István főkönyvelő még az ígéretben sem vélt túlságosan gavallér, őszre helyezte kilátásba a cementlapokéit.

s í . Annak ellenére, hogy tudnia kellene: a rákóczifal- vaiaik többízben kijelentették: Ha lesz anyag, a munkát elvégzik maguk. Persze, alá csak „minden szökőévben’* 1 látogat el az üzemegységbe — mint a főkönyvelő, — hogyan is tudhatna ilyesmiről. ::

Kerekes Vince könyvelő, Lengyel élvtánssal egyetért lésben, úgy tteli: meg tehetne oldani a problémáikat. — Először is lakás keüü biztosítani annak az elvtársnak, aki az üzemegység épületében lakik; így külön lehetne választani a hálót az ebédlőtől. Sőt; a fürdő helyisége is felszabadulna, a dolgozók nem

volnának kénytelenek a műhelyben mosakodni. Elengedhetetlen egy éjjeliőr fed vétele ebben az esetben; az üzemegységen komoly értékek vannak; nem szabad azokat őrizetlenül hagyni.

Aly nem ismeri kellőképpen a rákóczifalvaáakat, könnyen azt hihetné, hogy házuk táján vontatottan, kelletlenül megy a munka. Nos, ez nincs így; annak ellenére sem, hogy a Tószegi Gépállomás vezetői nem sokat törődnek velük. A dolgozók látják, hogy — ha nem is a kívánt ütemben — eiőbb- utóbb megoldódnak problémáik, hiszen segít a pártszervezet, a szakszervezet és a gépállomás között létrejött megegyezés alapján a jövőben minden tervét teljesítő dolgozó havi céljutalomban részesül. Mint elmondották, azon lesznek, hogy ezt a jutalmat minden hónapban kiérdemeljék.

A magunk résBsrtü ezúton kérdezzük a Tószegi Gépállomás igazgatóját, főkönyvelőjét és főmérnökét;

—- 1. Megkíséreltek-e valaha az életben világítás nélküli műhelyben jó munkát végezni?

2. Van-e sejtelmük arról, mit jelent gépjavítás munkát végezni egy sáros, hepehupás helyiségben?

3. Tisztában vannak-e azzal, mennyire egészségtelen a háló- és étkezőhelyiség „összeházasítása".

4. Tettek-e, s ha igen: mát tettek annak érdekében, hogy a TITASZ végre-valiahára bevezesse a 2. sz. üzemegységbe a villanyt?

5. Ennek megtörténte után megadják-e azt a rádiót, melyet már igen hosszú idő óta ígérnek a rákóczifalvi üzemegység dolgozóinak?

6. Mikor szánják rá magukat arra, hogy rendszeresen látogassák és segítsék a rákóczifalvi üzemegység dolgozóit?

Gondolom; a válaszra jogosan kíváncsiak a2 üzemegység dolgozói is, a pártszervezet is, a szakszervezet is; nem csupán az újságíró.

«b, 2,—

TUDÓSÍTÁSOK, HÍREK A NÉP! DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBÓL

repel még a gyártási Katákon,

Az idén tovább bővítik a

gyártmányát választékát. így sor kerül porszívók, villamos- fűtőberendezések, valamint fényképezőgépek és egyéb finommechanikai cikkek, köztük mikroszkópok és távcsövek gyártására. Ebben az évben előreláthatólag 5500 motorkerékpár, illetve robogó kerül ki majd ezekből a gyárakból. Híresek a jugoszláv fegyvergyárak vadászfegyverei is.

Mindezen Műi a jugoszláv hadiipar jelentős mennyiségű gyártmányát külföldön értékesíti. Idei kivitele előreláthatólag felülmúlja majd a rnásfóknilíliárd dinár értéket.

CSALÓDÁS

A Szovjetunió filmgyártásának tématerve örvendetesen javul. Mindinkább háttérbe szorulnak a termelési problémák, hogy helyet adjanak a mai életnek, a mai kor emberének, kisebb-nagyobb gondjának, szerelmének, csalódásának.

Iszidor Annyenszkij, aki eddig irodalmi művek megfilmesítésén dolgozott (Anna a férje nyakán, Máry hercegnő), most igazi, életteli, mai témát választott filmje anyagául. Egy fiatal lányt, — Kátya Voronyinát — ismerünk meg a filmből, aki csalódik szerelmében. Kátyát ez a tapasztalás zárkózottá, közömbössé teszi az emberek irányában, míg egy napon újra kopogtat nála a szerelem. Röviden ennyi a történet, de ha részleteiben vizsgáljuk, sokkal több. A film az élet árnyékos oldalait, a bánatot mutatja, azt, hogy mindenütt vannak felelőtlen emberek, akik játékszerként bánnak saját és mások legszentebb érzéseivel. Armyenszfeij mesteri kézzel bánik az anyaggal, olyan rendező, aki ismeri az életet s eligazodik annak szövevényei között is, Kátya személyében egy rendkívül vonzó leányalakot állít elénk. Kátya először is nagyon S2cp, csinos, intelligens nő. Mindennapi ember, lénye azonban komoly értékekkel rendelkezik.

A fiatal Hitjajeva művésznő formálja meg a főszereplőt. Játéka őszinteségével, melegségével, megnyerő nőiességével tűnik ki. Szereplőtársai Medvegyev (Jurij Mcszto- voj szerepében) ős Malisevszkl., (Lednyov alakjában) kitűnő művészek. Elmondhatjuk, hogy a Gorkij Stúdiónak Annyenszkij irányítása alatt sikerült magával ragadó, művészi filmet alkotnia.

A.„Tisza” mozi műsora.

Vasárnapi számunkban közöliük a MOXÉP rejtvénypályázatának eredményét

A napokban megtörtént a MOKÉP 1957. novemberi képrejt vény pályázatának értékelése. A sorrend ösz- szsállítása folyamatban van

és vasárnapi számunkban már közreadjuk a nyertesek névsorát, valamint azt, hogy ki, mennyi szabadjegy tulajdonosa.

Nasy István:

►

> fyf a sem tudom, miért, de | / " attól a pillamattól kezd- \ve, ahogy közénk jött, Kuku- j hcakónak neveztük. Őszintén {szóim, nem is kérdeztük meg íbecsületes nevét, ő pedig az

I egyhangú, krampácsolás szü- E Heteiben nem nyilatkozott ró- í la soha. A magunkfajta tizen, t ldlenc-húsz éves legények meg ; kaphatók a gúnykeresztelőre {és az olyan csendben meghú- f zódó emberekre, mint ő, mintáén előzetes történés nélkül [ ráhúzzák, a szentelt vizet, so. í ha nem látott keresztnevet, tattól függetlenül, hogy az }e► lent valamit vagy értelmet[len zagy vaság. idők múltával tazfán ez a név úgy hozzáta- ! vad az elkeresztelthez, hogy [ még ő sem ért másról ÍKukubenlcót is a vonaifönok- Uől kezdve az előmunkáson [ keresztül a csobányos lányig | mindé nki Kvkub inkának

[hírfa. Nem haragudott érte. ! Abban az időben a győri |pályaudvaron dolgoztunk. Vá. [ gúny zár, váltócsere, felújítás Imit a program. Megszokott

> ütemes munka, amit már fel “se vettünk, csak végeztük.

► Egyhangúsága azonban le- t bangóiban hatott a fiatalságától pezsgő kedélyekre. Azzal

► igyekeztünk színesebbé termi,

> hogy esténként a „Bagolyvár> ban” — amely szállásunkat [ képezte — csendháborításnak

► is beillő birokviadalokat ren- [deztünk. Gyomroztuk egy- tmásf éjfélekig. Zajos attak- í iáinkon az egész társaság Erészt vett, csak Kukubenkó [nem. ö a munka befejezése tufán még a nappalinál is mé- [ lyebb hallgatásba burkolód- rzott. Behúzódott a „Bagoly- {vár" legtávolabbi sarkába, [párnája alól elővett egy ösz- t sze-vissza gyűrött könyvet és EOtoasatt. Mi kétségbe vontuk, t hogy egyáltalán olvas. Min- t dig azzal ugrattuk, hogy csali, la képekben gyönyörködik. f/lzért pedig, mert nem vett |részt müln'sámlinkon, halvé- i tőséggel vádokuk.

s> Német Sanyi, a csapat leg- [erősebb tagja váltig mondom Igatta:

kukubejhko

— Hallod-é, Kukubenkó? Nem szeretnék az anyád helyében lenni, mert az még az enyémnél is szegényesebb sors, mivel nekem csak kerül egy kis himmi-hummim, de neki csak egy baromfija van.

Kukubenkó fel se vette a durva szójátékban rejtődző sértést. Nagy bánatos szemeit Sanyira vetve hallgatott, de olyan nézéssel és némasággal, hogy annak elment a kedve a további piszkálódás. tól

Egyszer aztán — több hónapi egyűttlét után — rájöttem, a mi Kukubcnkőnk a maga csendességében is az egyik legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam ...

Történt pedig ez a következőképpen:

Az elömwtikás égy reggel beállítok hozzánk, hogy ember kellene.

— De — mondta *** csak olyan, ember jöiiön, aki nem keresi a dolog kö-nyebb végét, hánem ott kapja, ahol éri.

— Miről van szó? — kérdezte Német Sanyi. — Hova kell menni?

Az élőmunkáé egy kicsit hallgatott, majd végül kibökte:

— Árvízhez... A Rábához, mert az éjiéi, ikertestvérével, a Rábcával együtt küött és elöntött vagy tízezer holdat. Mi több — folytatta — a hidat és a pálya tőkését is szorongatja. Szóval ide kell az ember.

<y légyen, nem szégyen, de a hideg víz hallatára senki sem mozdult, csak a sarokból hallatszott némi ká- szálódas. A zaj okozója pedig nem más, mint a. serényén csomagoló Kukubenkó volt Előbbit a homályos szegletből és csak ennvit mondott:

— Na, mehetünk.

•— Igen, de több is kéne — közölte az előmunkás.

Mi akkorra már magunkhoz tértünk a hidegvíz hallatára és Kukubenkó csendes jelentkezésétől beállott 'dermedtségünkből és egymásután kecmeregtünk lefelé az ágyakról. Végtére összekerültünk vagy húszán és ásóval, lapáttal felszerelve, két haj- tánnyal elinduljunk.

A tetthelyre érve, szomorú látványban volt részünk. A másfél méteres vízből kopár faágként meredtek ki a düle- dező tanyák. Mindenfelé menekülő emberek és jószágok. A jeges ár pedig percről percre nőtt.

Megérkezésünk után a mentés katonai parancsnoka olyan embereket keresett köztünk, akik tudnak evezni.

Kukubenkó tudott, csak egyedül.

—• Vegyen magához két embert — mondta a parancsnok és induljon a legközelebbi tanyához.

— Te, meg te, gyertek — mutatott rám, meg az egyik földimre.

Beszálltunk a ladikba és szorongó érzéssel érkeztünk meg a kijelölt 'anyához.

— Hé, gazduram, merre vannak? — kiáltott Kukubenkó.

— Itt vagyunk — hallatszott a padlásról.

— Jöjjenek le. Kivisszük magukat.

A hiváS’ra egy négytagú család jelent meg a padlás feljáróján. Kapitányunk — én legalábbis akkor már annak tekintettem — egyenként a ladikba szedte őket és szapora evezéssel elindította a túlterhelt járművet a töltés iránijába.

uz -osen alkonyodon, ami- kor a tizedik szállítmánnyal megérkeztünk, de Kukubenkó még mindig a vízmezőre fordította a l-dik orrát. Egy összeomló-félben lévő kis tanya irányába zveRövid betekintés a csehszlovák technika világába

Ma már senki sem vitatja, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia ipara a felszabadulás óta eltelt évek során világhírnévre tett szert. A csehszlovák technika, a különböző csehszlovák gépek a világ minden táján igen jó hírnévnek örvendenek. Nem véletlen, hogy a III. bmoi gépipari kiállításon csaknem 8 ezer külföldi fordult meg. Az sem véletlen, hogy 1057- ben megkezdte működését az első csehszlovák atomreaktor és rövidesen hozzálátnak az első csehszlovák atomerőmű építésének munkálataihoz. A csehszlovák technika azonban nemcsak ilyen nagyjelentőségű dolgokat produkál, hanem rendszeresen figye-1 lemmel kíséri a nők, a fér- • fiák, a dolgozók életét, mun- j káját megkönnyítő vívmá- i nyok előállítását.

Nézzük meg, mit tett aj csehszlovák technika a nők < munkájának megsegítésére. J

Csehszlovákiában ma már 1 mindenki ismeri a hőszabá-J lyozóval működő villamos | vasalót, amelynek ezenkívül { van még egy igen fontos, elő- J nye is: automatikusan ned-1 vesíti a vasalnivaló holmit.! Országszerte mindenütt kap-! ható a villamos sütő- és fő-! zőberendezés. ♦

Egyre több olyan mosógé-! pet gyártanak, amely autó- • matikusan kikapcsolódik a j mosás elvégzése után. A leg- j újabb típusú hűtőszekrénye- j két, az újtípusú televíziós ] készülékeket, magnetofono- f kát ugyancsalt az ország min- j den táján beszedhetik a dől-1 gőzök; j

Gazdag ásvány! lelőhelyek « Kínában

Az első ötéves terv ideje} alatt gazdag mangán, higanv, j alumínium, ólom, cink és < más érclelőhelyekre bukkan- 1 tak Délnyugat-Kínában Kve- I jesov tartományban. |

A vasérc olyan nagymeny-J nyiségű itt, hogy egy köze-! pes vasolvasztógyárat el tud í látni nyersanyaggal. !

A tartomány északnyugati « részén szenet is találtak, ai rétegek több mint 2ó00 millió j tonna szenet rejtenek ma-1 gukban. J

Fejlődik a jugoszláv

műanyagipar j

Jugoszlávia műanyagipara ) lendületesen fejlődik. — A } szpliti műanyaggyár kibőví- i tése most folyik és ennek ] eredményeként a gyár mér a ] Következő hónapokban mint- « egy 1300 fogyasztási cikket] gyárt majd, a tavalyi 1000 j cikkel szemben. A gyár ké- j szitményei között szerepel- ] nek utazóbőröndök, esőkabá- « tok függönyök, asztalterítők, j továbbá cipő-, papucs, gyér- j mekjáték és egyéb közhasz- j nálati cikkek.

A jugoszláv hadiipar a dolgozókért

Jugoszláviában nagj? erő«}

sett. Megérkezésünk után a hívó szóra nem kaptunk feleletet. Ennek láttán, ketten már a visszafordulásra szavaztunk, de Kukubenkó nem. Odakormányozta a ladikot az ablakhoz és benézett.

— Itt vannaik — mondta, és egy erőteljes ugrással Az ablakpárkányra lépett, onnan pedig a szobába, ahol a vizen ringó ágyban egy hat-nyolcéves forma kislány aludta a gyerekek édesízű álmát.

— Fogjátok. Én még körülnézek — nyújtotta az az- lakon keresztül a gyereket és a nyakigéró vízben elindult. Bejárta az egész házat. A padlásra is felkiáltott. >— Válasz vagy jel sehonnan. Már éppen fellépett az ab- lakpárkányra, hogy jön kifelé, amikor egy szörnyű reccsenéssel összeomlott az ázott alapú ház.

A felverődött por és víz zuhatag még el sem oszlott, amikor földimmel együtt a rom felé vetettük magunkat, melynek közepén az ablak- párkányba kapaszkodva, két (ferenda szorításában ott volt Kukubenkó.

•*— Hagyjatok — nyögte — nincs semmi baj. Vigyétek a gyereket a partra, mert megfázik. — En kibírom addig, amíg visszajöttök. Szégyen ide, szégyen oda, sírni kezdtem, annyira megrázott ennek az embernek lelki nagysága, aki két gerenda halálos szorításában ts más ember egészségével törődik.

Mire kiszabadítottuk, elveszítette eszméletét. Jobb lába törten csüngött és szájából vékony csíkban szivárgott a vér. Távollétünket megso kaira a mentés parancsnoka indult utánunk motorcsónalc- kal. Közös erővel szállítottuk partra, ahol az érdeklődőknek csak ennyi felvilágosítást tudtunk adni; Kukubenkóvak hívtuk.

U ’’■»ni hónap telt el, mire

I *■ újra találkoztunk. Mellén kitüntetés csillogott, de azt is olyan szerény csendes seggel viselte, mint értelmetlen gúnynevét, amire nem szolgált rd;

feszítések történek a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. E cél szolgálatában állították át az ország hadiiparának több gyárát, iTlotvte üzemrészlegót fogyasztási cikkek gyártására. A hadiipari gyárak legnagyobb sikerüket motorgyártással érlék eL Diesel- és benzinmotorokon kívül igen sok alkatrész is készül ezekben a gyárakban. Ezenkívül nagymennyiségű motorkerékpár és robogó kerül ki a hadiipari gépgyárakból. Nem csekély a hadiüzemek által gyártott traktorok és pótkocsik száma sem. Ezenkívül igen sok varrógép, zománcén alumíniumcdény, alumínium ablakkeret, ajtózár sze-