Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SIÓ A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 14. szám. ÁRA: 50 FII LÉR. 1958. január 11. péntek. Es érben átadják a forgalomnak as AbádssaLók—kiskörei hidat A téli Tiszapart csendjét légkalapá­csok kerep’ése veri fel az abádszalóki os kiskörei parton. Serényen folyik a munka a hídépítőknél. Iparkodnak, mert sürget az idő. Az elmúlt években a MÁV hídépítők először az abádszalóki oldalon készítették el a híd egyik ívét, amit 1957 elején be is emeltek. A másik ívet az év végére majd­nem teljes egészében felhúzták. . Ez évben nem kisebb feladat vár az építőkre, mint a középső és egyben a leg­nagyobb ív beszerelése. Számottevő mun­ka volt az eddig végzett is. A pusztító há­ború okozta rombolást sok nehézség árán sikerült csak kiheverni. A hídépítők előtt viszont nincs olyan nehézség, amit le ne tudnának gyűrni kemény akaratukkal. Igen nehéz volt pl., hogy a vízből kiszedett roncsokat olyan állapotba hozzák, amely lehetővé teszi újbóli felhasználásukat. így sokezer tonna új anyagot takarítottak meg a népgazda­ság más, fontos területe számára. Pedig mennyivel könnyebb lett volna az új anyagból leszabni a megfelelő darabot, mint az össze-vissza hajlott hatalmas U- és I-vasakat egyengetni, különösen olyan nehéz viszonyok között, mint a tiszaparti terep adott. A hídépítők azt is tudják, hogy na­gyon várják már ezt a hidat a környéken lakók, elsősorban az abádszalóki és kis­körei dolgozó parasztok. Mint egy fal, választotta el a Tisza a két községet. A túloldalon lévő földekre igyekvő dolgo­zóknak bizony sokat kellett várniok, amíg a kompon rájuk került a sor. Különösen nagy volt a tumultus a betakarítás idő­szakában, mikor sok értékes munkaóra veszett el a várakozással. Az új híd elkészü’ésével ezek az aka­dályok eltűnnek és normális lehetőségek állnak a környék lakói számára. A híd­építők pedig munkájuk jó végzésének tudatában újabb alkotásra készülnek. — ab — A Barúti család számvetése A kisújszállási termelőszö­vetkezetek sokat gyarapod­tak az elmúlt esztendőben. Petiig nem volt könnyű az 1957-es év, mert az ellenfor­radalom súlyos örökségét hordozták magukkal, s nagy arat kellett fizetniük, míg a gazdasági károkat helyreállí­tották. A szépen fejlődő szövetke­zeti mozgalom azonban ki­állotta a próbát és a tsz- tagok, akik szorgalmasan dolgoztak, megtalálták szá­mításaikat. Egy kisparaszti családot veszek alapul. Azért, mert a parasztságnak e? a rétege szinten nem volt hozzászoK- va ahhoz, hogy a gazdasági évnek minden munkanapját munkában töltse. Noha, akit most megnevezek, a felsza­badulás előtt cselédember volt. 1945-ben kapott 12 hold földet és ezen a főidőn gaz­dálkodott a tagosítás idejéig. A fentebb említett kisparasz­ti szokást is átvették a föld­del együtt. Ezzel nem azt akarom vázolni, mintha a Baróti család nem dolgozott volna, hiszen valamennyien Igen szorgal­mas emberek voltak min­dig, de az évnek bizonyos Időszakában szeretnek oda­haza tartózkodni. Ezt megpróbálom számok­kal bizonyítani. Az elmúlt év 52 vasárnapjához az új évet és karácsonyt hozzá kell szá­molni. meat hétköznapra es­tek és ünnepnapnak számí­tottak. Az év 365 napjából tehát le kell vonnunk 54 na­pot, mint olyan időt, amelyet a parasztember mumtaszü- netnek számit.. Eszerint 311 munkanap volt 1957-ben és ebből Baróti Ignác családjá­nak tagjai 120 napot dolgoz­tak a kisújszállási Üj Baráz­da Termelőszövetkezetben. A családból öten vettek részt a tsz közös munkájában, és az 155j munkanapból öten 600-at dolgoztak. 311x5=1555. Ebből a szor­zatból az tűnik Ki, hogy a vasárnap- és ünnepnapokon kívül a család 955 munKana- j.ot valahol máshol, vagy a család körletében töltött el. Ezzel a számítással azt aka­rom igazolni, hogy nincs oka még a középparasztnak sem attól félni, ha a termelőszö­vetkezetben dolgozik, nem ma rád elég pihenője. — Marad, amit senki által sem befolyá­solva, úgy tölthet el, ahogy akar. A Baróti család — annak ellenére, hogy az évnek csak egyharmadát dolgozta le a termelő szövetkezetben — mégis biztosítani tudta a létfenntartást. A család öt tagja a 600 munkanap alatt 1 676 90 munkaegységet szer­zett. Eszerint egy napra átlag 2.79 munkaegység jut. Az Üj Barázda Termelő- szövetkezetben 36.39 forint egy munkaegység értéke, tehát a napi kereset egyen­lő 101.52 forinttal. A család 1957-ben az 1.676 90 munkaegységéire ka­pott 98.42 mázsa búzát, 16.76 mázsa árpát, 21.79 mázsa ku­koricát, 14.02 mázsa vegyes ocsut, 10.07 mázsa burgonyát, 6.10 mázsa cukrot. 4.79 mázsa hántolt rizst, 100.81 mázsa szalmát. 33.56 mázsa búzatö- reket, 50.30 mázsa takar­mányrépát, 16.77 mázsa ve­gyes szénát, 1007 kéve Kuko- ricaszárat és 6875.29 forint készpénzt. Ezenfelül övék lett egy kát. hold háztáji kukori­caföld tenni se, 80 zsák ku­korica, ami megfelel 40—42 mázsának. Nagy érdeklődés a Lottó iránt A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a lottó harmadik játékhetének nyerőszámait január 17-én pénteken dél­előtt tíz órakor Szolnokon, a Szigligeti Színházban sorsolja. A városban és a megyében ebből az alkalomból csaknem megkétszereződött a lottószel­vény vásárlók száma. (MTI). Ezenkívül meg van a csa­ládnak a háztáji állatállomá­nya szarvasmarhából és ser­tésből is. Mint a fenti példa bizo nyitja, még az év egyhar- mad részének a munkája is nyugodt életlehetőséget bizr tosít egy termelőszövetke­zeti családnak. Hát még, aki többet is dolgo­zik. Év végéin igen kevés 12 holdas középparaszt mond­hatja el, amikor a számve­tést megcsinálta, hogy neki annyi maradt, rrjint a Baróti családnak. Baróti Ignácné nemcsak a tsz-ben dolgozik, hanem vá­rosi tanácstag is, s mint ilyen, zintén jó munkát végez. Em­bertársait saját példáján ke­resztül is igyekszik meggyőz­ni _ a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Ami ezek után senki előtt sem lehet kétsé­ges. Mészáros István A Kisújszállási Városi Tanács VB elnökhelyettese Levél Kungyaluról Tigyi Antal elvtárs, lapunk hűséges levelezője írja az alábbi sorokat: ifj. Ugrai Im­re a kungyalui Zöld Mező Termelőszövetíkezet sertés- gondozója az 1957-es gazda­sági évben jó munkáján ke­resztül 728 munkaegységet szerzett. Munkaegysége után 36.40 mázsa búzát, 14.40 má­zsa árpát, 21.84 mázsa kuko­ricát, 5.82 mázsa burgonyát, 1.74 mázsa cukrot és 19.947 forintot kapott. Ha ehhez hozzászámítj uk az 1200 négy­szögöd háztáji föld kukorica- termését, ami körülbelül 25 mázsát tesz ki, bárki meg­győződhet róla, hogy a szor­galmas tsz tagoknak megvan a biztos jövedelme. Iíj. Ug­rai Imre az ősszel nősült és nemcsak a jövedelemszerzés­ben volt szerencsés, hanem élete-párja megválasztásában is. Egy hét alatt 123 új belépő megyénk termelőszövetkezete ben Eredményes volt az elmúlt héten megtartott me­gyei tanácskozás, amelyen a termelőszövetkezetek gaz­dasági megszilárdításával és a tsz-ek számszerű fej­lesztésével foglalkoztak az értekezlet résztvevői. Az—- J óta megyeszerte számos szövetkezetben felvilágosí­tó munka indult. A tsz-ta gok, vezetők ismertetik a X szövetkezeti gazdálkodás eredményeit, saját és hoz- $ zátartozóik keresetét és hívják maguk közé az egyé- * nileg dolgozó parasztokat. — A felvilágosító munka «, eredménye meglátszik. Egy hét alatt, vagyis január J 7—12-ig minden kényszer nélkül 123-an léptek be » Szolnok megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei- * be. Ebből a kunhegyest járásban 30-an vannak. Az | abádszalóki Lenin Tsz-ben 13, a tomajmonostori Pc- J tőfi Tsz-ben 6, a kunmadaras! Petőfi Tsz-ben 11 új * szövetkezeti tagot vettek fel, azonkívül már 14 újabb * jelentkező is van, akiknek felvételére a következő * közgyűlésen kerül sor. Ez év január 1-től 12-ig ősz- ♦ szesen 123 szövetkezeti taggal és 109 kát. hold földdel ♦ gyarapodott megyénk term előszövetkezeti mozgalma. * Külföldi vélemény a szolm'ti Pista munkájáról Kedves vendégei voktak tegnap délelőtt a szolnoki F őpost thivatalnak. A postás szakszervezet országos kong­resszusa alkalmából hazánk­ban tartózkodó külföldi dele­gátusok közül Kari Kalauch, a Német Demokratikus Köz­társaság és Vaszily Zsiganov a szovjet Postásszakszervezet képviselői tettek látogatást, hogy megtekintsék az ország egyik vidéki postahivatalá­nak munkáját, technikai be­rendezéseit. A vendégek és a posta vezetői, dolgozói kö­zött rövidesen meleg barát­ság alakult ki. Először mag­tekintették a posta műszaki berendezéseit, hivatalait, majd elbeszélgetlek a szak­mát érintő egyes kérdések­ről. A szolnoki Főpostán tett látogatásáról Kari Kalauch, a berlini postásszakszervezet forgalmi- és keratkedetaű osztályának helyettes veze­tője a következő nyilatkoza­tot adta: — Bár alig kétórás lá­togatást tettünk a szolnoki Főpostahivatalinál, mégis jó benyomásokkal távozunk. — Meglepett, hogy a magyar vidéki városokban ilyen fej­^ooooooGGOoojxDooooooGoooo©eaeíDoecx;:oGGc A nagy érdeklődésre való tekintettel harmadik eiőadas is less hétfőn a Szigligeti Színházban Mint már, előzőleg a plakátok hírül adták, hétfőn Szolnokon vendégszerepel a londoni BBC televíziórádió világhírű néger jazzegyüttese. Ritkán tapasztalt érdeklő­dés előtte meg az előadást, olyannyira, hogy már elővétel­ben, mindkét tervezett előadásra a jegyek elkeltek. A ren­dezők, a közönség igényének kielégítésének figyelembevé­telével, hétfőn nem kettő, hanem három előadást szándé­koznak tartani, Ilyenformán megváltozik az előadások kez­dési idejének sorrendje is. Az első délután fél 5 órakor, a második este 7 órakor, a harmadik pedig fél 10 órakor kezdődik. Az esti előadásokra már egyáltalán nincsen jegy, a délutáni előadásra még kapható, korlátozott meny- ny iség ben, a Szigligeti Színház szervező irodájában, na­ponta délután 14 órától. ►**­BékegyuISs Já* *zber<3uvben Ma délután 5 órai kezdet el a jászberényi Fém- és Le nezárugyár klubhelyiségé >en békegyűlés lesz Előadó Izinege Lajos elvtárs, a dSZMP Megyei Bizottság; ílső titkára. Hírü'ad'uk Január 25-én este 8 órako i Martfői Tisza Cipőgyárba! MEGYEBÁLT ■endezünk, melynek bevéte ét a Gyermekváros felépíté éré fordítjuk. Belépődíj ; érint. Tánc, büfé, tombola. Megyei Nőtanác Elnöksége Ú típusú rádiiaJú Nagyteljesítményű rádió dóval gazdagította gyárt- nányválasztékát a Beloian lisz Híradástechnikai Gyái Jjtipusú 140 kilőwattos kő éphullámu rádió adót készí ettek, amelynek térfogata a: ddigi típusnak mintegy fele íz uj adóból az idén négye várt az üzem exportra. » * —- Mintha csak a I mesebeli lennénk! — i jegyzi meg egy idő- tsebb nérd közvetlenül {mellettem, az egyik | asztalnál, itt' Török- tszentmikőson, a cuk- |rászipari kiállításán. í Afwgy végig néz­etem a kiállítás min­iden anyagát, kezdve ► a virágvázáktól a ro- I k kóruhás miniatűr Ihölgyekig, én is osz- {toztam a néni kije- [ entésén. A felsorolt l tárgyak érdekessége, I hogy a látszat ellené­ire nem herendi por- tcelárunal állunk szem­ében, hanem cukorká­iból, csokoládéból ké­* szült min iatűr apró Ifigurákkal, szobrocs- \kákkal. * A nézők nem rit- *kuló sorfala jön és * túr«, ik az ajtókon. ^Hármas-négyes so­drokban vonulnak el a ivégtelenül sok érde- Xkességet ígérő aszta­lok előtt. Akad látni­ivaló bőven. ► Bátran mondhatom, ► hogy a Törökszent- {miklóscm megrende- {zeit kiállításra eljött \a földműnesszövetke- tze i cukrászipar szi­tué-java. A verseny-. zők szakmaszeretetét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 300 —400 kilométerről is elhozták törékeny, le­heletfinom remekei­ket. , Mint a szobrász az agyagban, úgy öntöt­ték a kiváló meste­rek cukorba, csokolá­déba lelkiviláguk minden elképzelhető szépségét. Az egyik asztalnál különösen sokan tolonganak. — Szóval nem unal­mas? — kérdezi az egyik fiatal lány partnerétől. — Csodálatos! — mondja elismerően a fiatalember. Közelebb kerülök én is az asztalhoz. Egy csokoládémű a szoba parkettás alap­zatát szemlélteti. A parketlcockák, mint­ha csak fából készül­tek volna, fellelhető rajtuk nemes vona- lúan, a fa minden erezete. Legalább is az élesthű ábrázolás így mutatja. A par­ketten , aprólékosan kidolgozott színes to­rontáli szőnyeg húzó­dik. Közepén egy asz­tal fényeskedik, mintha csak most po­litúrozták volna. Négy oldalán áttetsző cukorból, horgolt te­rítő lóg alá. az aszta­lon finomművű vá­zában a tavasz idé­zője, 4—5 szál ibolya ékeskedik, természe­tes színében. Mindenfelől káprá­zatos látványosság. Hihetetlenül festői hatásúak a kisebb- nagyobb gyümölcs­ös állatalákok, szét­szórva a rendezett desszert szele*ék, na­pi torták között. Minden kiállított tárgy igazi művészi érzéket üqy°s ke^et tükröz. Nehéz volt a töntőbizottséjg mun­kája, mert a gyü­mölcs csendélettől a lámpaemyöig olyan természetes és átla­gon felüli, hogy a dt-, jak kiosztásánál nem volt könnyű feladat eldönteni a főbb díja-', kát. Az öt dij mellett' kiadták a nem terve­zett hatodikat is.' Ezenkívül 8 kisebb jutalmat 300 forinttól 600 forintig. Hat sző-, vetkezeti dolgozónak, „Mester cukrász” cí-', met adományoztak ; A kiállítás — ame­lyen 17 megye indult — kereskedelmi jel legű is volt. A kiállí­tott tárgyak bő vá­lasztékban fogyaszt-' hatók a büfében. A látogatók közül fel is keresték sokan, hogy a süteményeknek és tor*asz°leteknek ne, csak a szévségét, ha-, nem az ízét is élvez-', zék. Az'esti órákig, kb. 5 ezer forint ér-', tékű árut adtak el. '■ Az ivók környékén: is csoportosuli ak a; látogatók. Megelége-', dett arcú emberek fo-, gy osztják az édes-; ségre a málnát, a\ bort és sört. *, — Mert nemcsak; cukrászsüteménnyel < él az ember... < ttj =•) 3 (L Félhalkan morran egyet a kuvasz, s mint ki dolgát jól végezte: ismét elnyúlik a szal- “ mán: Mögötte kövér, jóltartott tehenek ropogtatják a takar­mányt, vagy szundikálnak a 1 koradélutáni kellemes meleg­ben. Hosszú fénypászmával kacsint be a nap; meg kell erőltetnünk szemünket, hogy felismerjük a félhomályban Pocsai János bácsit, a rákóczi- íalvi Béke Tsz tehenészét. — Szalonnázását fejezte be ép­pen; tempósan megtörli a bicskát, zsebre vágja ... ; — Nem újság nekem a szö­; vetkezeti élet. — mondja. — ; Ha tavalyelőtt néhány forró- ; fejű nem ágál, sosem fordí- ; tottam volna hátat annak. Jó ' sora van ott a parasztnak, [ hallja! Koros ember létemre í 500—550 munkaegységet tel- ! jesítettem egy-egy évben. Fél- ' esztendeig egyéni voltam. —• ' most megint itt vagyok ... S í maradok is ... j Elbeszéli, hogy a sertések- , kel szívesebben foglalkozik, ; mint a szarvasmarhával. ; Csakhát az a hely éppen fog- lalt a tsz-ben, ő meg nem ; akar kitúrni senkit. Becsüle- ; tes, megfontolt ember; lát- I szik, hogy naponta olvas uj-. 1 ságot: ! — Az is benne volt a lap­' ban, — mondja. — hogy a jö- ; vő igencsak a szarvasmarha- ; tenyésztésé. Tudok én arról is ; eleget... De. mondom, ha : már így adódott: megtanulom ; egészen. Miért is ne tanulhat- I na holtig a jó állattenyész­tő?... Nem iga;;?...-> b. z. ­lett műszaki berendezéssel ellátott postahivatalok műr ködnek. Különösen emeli a berendezések értékét, hogy azokat magyar gyárak állít­ják elő. A posta dolgozóinak helyzetéről kapott informá­ciók alapján az a megállapí­tásom, hogy jó kollektív szgl- lem uralkodik és a gazda­sági munkát tervszerűen, egységes irányítással végzik. Azt is őszintén megmondha­tom, hogy a mi vidéki posta­hivatalaink még sok tekin­tetben nem állanak a fejlett­ség ilyen magas fókán: Érde­kesnek taaáltam például a»t á műszaki megoldást, hogy a táviratokat csőposta segítsé­gével továbbítják földszint­ről az emeletre. Ezt a meg­oldást a keletnémet posta­hivataloknál is javasolom. — Úgy vélem, hogy a szakszer­vezet nálunk nagyobb befo­lyással van a posta munká­jára, mint például Szóin o- kom. Érdemes megjegyezni, hogy a hivabal-vezAés pél­dául nem hozhat személyi ügyben döntést anélkül, hogy előzőleg a szakszervezettel ne tárgyait volm. Látogatásunk, úgy vélem, sok tekintetben hasznos volt és hozzájárul a két ország barátságának a további el­mélyítéséhez — fejezte be nyilatkozatát a német kül­dött. A posta dolgozói részlete­sebb beszélgetés1 folytattak Vaszily Zsiganov elvtárssal is, elsősorban a szakszerve­zeti-munkát érintő kérdések­ről A vendégek ezután a rádió-adó állomást tekintet­ték meg, majd tovább foly­tatták útjukat Debrecen felé. Eniirész Sándor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents