Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

i\ BIZONYÍTÉK.

A VILÁGOT nagy, lila- szürke felhöszakajtó borítja. A szakajtóból hüvelykujjnyi pihékben huM a hó. A határ kormos, mint éjfélkor a csárdái lámpa és csendes, mint a bedőlt csordakút feneke.

Rózsa András mérgesen, dohogva ballag a vakdülőn a fehér esésben. Törölgeti bajuszáról a gyengetestű hólepkéket. S azt morogja, hogy ilyen szörnyűség ezer éve nem történt a tanyák közt, mint amilyen náluk most megesett: ellopták az egyik kenyeret a gádor alól. alighogy a kemencéből kiszedték.

Egy órával ezelőtt még nem volt semmi hiba a tanyában. Boriska, az eladólány az ablak mellett üldögélt. Leste a tejfehér világot. A felesége a lóddal társalgóit. aki az ágy alatt ült a tojáson. A kenyér pedig sült kint a gádor végén, a kemencében takarosán. Mikor aztán az óra elverte a falon az ötöt. az asszony odaszólt a lánynak.

—, Nézd meg Boriskám a kenyeret.

Az eladó erre fölkelt. Kiment a szobából. Hallatszott, amint végiglápked a gádor földjén. Az is beledöbögött a fülekbe, aho~- a forró kenyerekről leütögette a pör- nyét. Akkor felzúgott az udvaron a nóta és vad ugatásba kezdtek a kutyák.

— Itt van Ménkű Jóska. — állapították meg ők. akkor az asszonnyal. S az langyosítot- ta el a szívüket, hogy miiven szép is a fiatalság szerelme. A legény kiválasztja magának azt a gyeneehaiadont, akihez a belső érzelem húzza. Esténkint elballag hozzá. A kazlaknál leskelődik egy darabig. Mikor aztán

, elég bátorság van a csizmaszárban, nagy nótázással elindul az ajtó felé.

így történt ez most is. A fiatalok egy kicsit társalogtak. Aztán Ménkű Jóska elment. Ök pedig hozzá akartak fogni a vacsorázáshoz. Akkor szaladt be Boriska. hogy oda van az egyik kenyér.

— Ménkű Jóska vitte el. Más nem volt itt. — állapították ők meg az igazságot az asszonnyal.

Boriska sírni kezdett, hogy hát Ménkű Jóska nem zsi- vány. Nem éhezet az a máséra. Traktoros az. és annyit keres, hogv csordultig van a zsebe százasokkal. De hiába jajgatott. Ö kimondta a határozatot, hogy elindul a tolvaj után és visszahozza a kenyeret. ha addig él is. És most m-'gy. Már oda is ér a tetthelyre mindjárt.

Irta: Gyomai György

RÚZSA ANDRÄS lihegve, fújva bukdácsol. Toronyiránt megy a Ménkűék tanyájának. a sárgán pislogó ablakvilágnak. Akkor áll meg egy fél pillanatra, amikor a kutyák körülkapják. Aztán bedobban a konyhába. Onnan kopogtatás nélkül a szobába.

— Úgy látom, a legjobbkor jöttem, — kiáltja köszönés helyett. Mert az asztal mellett Ménkű Jóska ül. Mellette az anyja. És előttük ott sárgállik, piroslik a friss, lopott kenyér szegetlenül.

Ménkű Jóska felugrik, amikor Rózsa Andrást meglátja. Felugrik az anyja is. Akaratlanul a kenyér felé kap. mintha el akarná dugni. De már késő. Rózsa András rámutat^ az illatos, aranypiros eledel-c re.

— Ezt tőlünk loptad. Jós-l

ka. — néz a legényre komo-E lyan . f

A legény a földre váeiaE a szeme pillantását. Rágja ar szája szélét. Az anya riadtan! bámul, hol a kenyérre, hol! a fiára. Egyikük sem vála-p szol egy szót sem. C

— Miért loptad el? Tán1" üres a kamrátok? — hallat-L szik újra a Rózsa András^ kemény szólása.

A legény akkorát sóhait,C mintha utolsót fújná éle-,; tében. Ránéz az anyjára. AZ pillantása azt kérdezi: be-j= szélhetek? S utána annyit, mond csak. C

— Én nem loptam a kényé-c

rét. Csak elhoztam. £

— Minek? E

— Mutatóba. Kóstolóba, c

Édesanyám kíváncsi volUmi-E lyen kenyeret tud sütni Bo- riska. E

— Ez az igazság. András, —E néz szeretettel a kenyérre öz-E vegy Ménkű Józsefné és mo-i; soly szalad ráncos arcára. —E Mert tudod, a fiam kijelen-E tette, hogy elveszi a te Bo-[ riskátokat. Én arra aztE mondtam: elveheted fiam. dej= előbb látni szeretném, milyent kenyeret süt az a lány. aki aE menyem lesz. Mert igazi asz-f szony csak az olyan lányból f lesz, aki jó kenyeret tud süt-E ni, — mondja az asszony mo-[ solygó szeretettel.

A LEGÉNY lángvörösen* sóhajtozik. Rózsa András ai kenyeret nézi. mely kétara-1 szos.'domós, könnyű, mint a) rózsalevél. S lassan megérti.« hogy itt voltaképpen nem lo-J pásról van szó. hanem há-< zass ágról. 1

— Aztán izlik e a lányom)

kenyere? — kérdezi az anyós-) nak valótól. )

4

Jtíossi Károly s

TEsztn

— Megkóstoljuk. — szeg le a késsel egy pillét az asszony és enni kezdi a puha. foszlós kenyérbelet. — Finom, magam se sütök különbet. — mondja ki a bírálatot egy kis idő múlva.

— Akkor itt is hagyom. Már megvek is. Jóéjszakát — nyújt kezet Rózsa András az öregasszonynak megbékélve és ájtatosan indul kifelé a kormos világba, ahol még mindig szálldosnak a hólepkék. S megállapítja, hogy nemsokára unoka fog szaladgálni a tanyában. Unoka. — Ménkű Andriska.

□

f'' serepesné olyan nagyter- ^ metü asszony volt, hogy a hangja még a harmadik szomszédot is felriasztotta, de különösein akkor, amikor az óra már úgy fél kilenc felé kattyogott és az öreg Cserepes még nem fordult be a kisajtón. Ilyenkor Cserepes mama belerúgott a kutyába* kisiccólte a csendtesen doromboló macskát a konyhából. talán még a szuhos fába is belekötött volna néha.

Az öreg egyik zoanbat este is kirúgta maga alól a gyékényt s valami nagyon borízű hangon köszönt rá a kedves feleségére.

— Tudom én, hogy az én drága asszonyom le nem hunyja a szemét, hanem hazavár engem.

Az asszony remegett a hasragtól A söprűt hintálta a j kezében. Utóbb is lecsapta laz as zoaiyi fegyvert s egy jmély sóhajtás után rádördült ]a negyvenö; fokos szögben tá- Imolygó emberre, j — Hol voltál már megint 3 te boldogtalan, mint akinek jse hajl%a. se családja?

] A hang magas volt. Csere- ipes reménytelennek gondolja. hogy abba a magasságba j fel tudjon kapaszkodni. Ehe- Jlyett belemotozott a nyárika jkül’ő zsebébe. Jó mélyen, j szinte könyökig. Amikor pe- 3 dig a keze megakadt valami- Iben, akkor az arcán kisütött ja gyönyörűség napja, j — Mit hoztam én az én j kedves feleségemnek? — rán- ] cigálta hasztalan a zsebet, j — Nehézséget hoztál! Azt ja zákányos fejedet. Hogyma- Jradtál volna ott, ahol elittad j az eszedet.

j Cserepes bácsi tovább mo- ] toszkált. Sokalta a mama ha- 1 rágós mennydörgését s egy j hatalmas rántás'után diadal - 1 másán emelt a magasba egy Jháromdecis fülespoharat.

1 — Ezt hoztam az én drága

J anyjukomnak. Tudtam, hogy ] mindig ez volt a vágyásod, j Hát most itt van. Használd 3 egészséggel.

3 A z* asszony valóban le- 3 * csillapodott, úgy ahogy j azt az ember előre gondolta ] s csak altkor kapta fel a fe- 3 jét, amikor a szájához emelte ] a balfülest, hogy kipróbálja, 3 vajon hogyan esne belőle az j ivás. Ránézett az öregre s ^ már fel is csapott kemény 1 szóval.

— Hol vetted ezt a poharat? Ennek borszaga van. Ez nem bolti pohár. Érzem rajta azt a mocskos szeszszagot.

Az öreg baz-'alyogva vonta meg a vállát.

— Gyütt! Mi közöd hozzá?

— Vetted?

— Vettem!

— Becsületed szerint?

— Nobizony!

Az öregasszony füstölögve mosta ki a poharat s amikor elég tisztának találta, megmerítette és kedve szerint ivott belőle. Az öreg akkorra már végigvetette magát a kanapén s amúgy magyarán húzta a lóbőrt.

Attól kezdve az öreg gyakran kedvében járt a feleségének. Gyönyörű fehér söröspoharat, ügyes kis pálinkás stampedlit, de félliteres korsót is lobogtatott feléje. Kapott poharat a menye, a lánya, de még az ámgyikát, meg a nászasszonyt is azzal lepte meg.

Cserepesné csak a fejét

csóválta.

— Hallod-e. szeretném én látni, hogy honnan veszed te

ezeket!

— Ha csak ez a kivánsá- god, még megláthatod.

V asárnap aztán módja

' nyílott Cserepes mamának arra, hogy végére járjon a dolognak. Mindketten ünneplőben ballagtak a falu közepe, felé s amikor a szövetkezeti kocsma elé értek, az öreg a balszemével az ajtó felé vágott , meleg tikkasztó volt, a sör meg bizonyosan jéggel hűtött. Nehéz volt el- lentállni annak, hogy betérjenek. Cserepes udvariasan előre engedte a mamát s már az ajtóból követelte..az italt.

Kic elesz Jóska fürgén csapolt. A- habos folyadék keményen csapódott a poharakba.

Cserepes gyorsan kapott az ital után s miután megkoccintotta a felesége poharát, egyetlen hajtásra legurította a sört. Jól esett.

A kimérő közben sürgött>- forgott. Szorgalmasan mosta a poharakat. Kiszolgált erre- arra. Kutyafuttában egy negyede- hordót is megcsapolt.

Cserepes tata elsimította a bajuszát, s előkotorta a bukszát.

— Fizetek. Józsep!

If icselesz Józsi fürgén odafordult. Sőt egészen odahajolt a pulton keresztül

az öreghez és szinte a fülébe

súgta:

— Kilenc forint és kilencvenöt fillér.

— Mit akarsz? Tévedsz te, he! Két pohár söröm volt.

— Két pohár sör három- hatvan, a háromdecis hiteles pohár pedig hat forint harmincöt fillér.

Cserepes először elpiroso- dott, aztán elsáppadt s csak egy nagy lék-gzetvéfel után jutott 'zóhoz.

— Minő pohár, te?

A kimérő még most sem vesztette el a türelmét.

— Az. amit a zsebébe dugott, Jani bátyám Tapogassa csak meg a zsebét.

Az öreg lekókadt. Visszaengedte a zsebébe a két pohár sör árát, előkotorászott egy tízest és szótlanul letette a bádogra.

Jóska virgoncán belecsapta a kasszába s közben a fogai között morogta:

— Ennél olcsóbban meg nem úszhatta, öreg! De remélem tanult ebből is.

A házaspár úgy ment ki a kocsmából, mintha mindkettőjüket megíorrázták volna. A tata elsőnek szaladt ki az ajtón, a felesége alig tudta követni. Ho-szú lépésekkel siettek hazafelé scsak akkor álltak meg egy pillanatra, amikor az öreg az ár- tézikút ílaszterjához vágta a poharat, még pedig úgy, hogy ezer darabra széiment,

'XfoHOtodátttá

A rossz adós rosszabb a farkasnál, mert a bőre se jó.

Senki sincs, aki valamivei adós ne volna.

örül, mint varjú az akasztott embernek.

ügy megérdemli az akasz» tófát, mint szűzlány o koszorút.

Elfelejtésnek, nemértésnek egy a bére.

Fáradtság bér előtt jár. Tolvaj bére vagy bot, vagy fa.

A bagoly is bíró a maga

barlangjában.

Az okos bíró elfelejti a ko- maságat.

Dolognak végén a butykó- ja.

Egy fa nem erdő, egy tó3

nem falu.

V. E. GaJan:

há-t

,

€ftim ap lova

K\

SÓLYOM TIBOR:

Köszönő vers

Szilveszter éjén zajosak a bárok: isznak, táncolnak, csókolnak a párok. Beszédesek a szemek és percek.

Zengnek nagy öblű víg duók és tercek. Feszült a lég és feszülnek a szoknyák; fértikezek mohón már szinte fognák, dobverte taktus döngi át a termet, rángó cipők híg parkettport kevernek, Garde-mamák szigorú szeme villan, ha pártfogoltjuk két percre elillan.

Fehér-kék füst hömpölyög a magasba, a jókedv is fclszökken már magasra: sokan úgy látják, táncolnak a székek és hadarva, meg dadogva beszélnek. Alkohol-viliik ülnek a szemekben, köd-fátyolként az arcok elé lebben a szesz varázsos hályog-keszkenője; nem fáj, csak alig lehet látni tőle.

Pár perc az Ó év: közeleg az éjfél.

Ötvenhét alszik, ötvennyolc felkel, és mintha csak álmodta volna mindet, a tegnapra, mint emlékre tekintget.

Talán én is álmodom — sokat ittam — egy tündérről: a kezem fogja, itt van.

De nem, nem vagyok részeg, ez nem álom, ezen a zajos, színes karneválon a legszebb szempár ragyog a szemembe; nem hiszem, hogy egy tündéré szebb lenne. Hajasbabának ajándékként kaptam.

De hiszen ilyen baba kirakatban nem látható — én bolond, mit beszélek -, ilyet csak egy művész alkot: az élet. Gyönyörű száját, ha mosolyra nyitja, nemét csupasz szépségre megtanítja, s ha nemes ágon nemes rózsa nőne, bimbója ékes pírt lophatna tőle, amint orcáján épp e pillanatban a báj varázsos rózsája kicsattan.

Tündéreknél tündéribb tünde gyermek, nem olthattál a szivembe szerelmet, de megőrzőm az őrök ifjúságnak emlékét, amit úgy hívnak; csodálat.

jelentkezett elsőnek a termelőszövetkezeti cso- alakuló ülésén? Én. Ezt j mondtam nekik:

* — Negyvenhét éves va~ $ gyök, feleségem van, egy lo- } vám és két hold földem. Be- $ léphetek én is? Vagy azt Z mondjátok, hogy öreg vagyok Z én már, üljek csak nyugod- X tan a kuckóban és várjam a Í halált?

* Nagyot nevettek és idead- •ták a belépési ívet. így aztán

elsőnek iratkoztam fel; az első sorba az én aláírásom került.

A második sorba három t keresztet tettem, a feleségem pedig rányomta az ujját.

így hát feliratkoztunk, ha- l zamentünk. A két fiam is { feliratkozott, minden gazda- J ságával együtt. Egy-két hét

* múlva néhány gyűlést tartot- ! tunk, melyre a pártból és a i minisztériumból is eljöttek az

elvtársak, mérnökök is jöttek: választottunk, számoltunk, mértünk, elkészítettük a földek összevonását és elkezdtünk dolgozni. — Aztán nagy ünnepségen nyitottuk meg a szövetkezetei. Annyi ember gyűlt össze, mint a hangya a réten, válóban nagy ünnep volt ez falunk számára.

Másnap kiadta a rendele- ; tét a szövetkezet elnöke, hogy

* hozzunk el minden állatot, % kocsit, takarmányt és gazda- J sági eszközt, szóval mindent, % amit beírattunk a szövetke- l zetbe.

* — Rendben van, elhozzuk 5 — egyeztek bele a tagok.

* Ebben a percben bevallom, VAm, is gondoltam az aszszonyra. Az udvaron szösz- mötölt valamit — hiszen tudjátok, milyenek az asszonyok. De amint a lóért mentem, hogy elvezessem — hopp — az utamba áll és elkezd velem perlekedni:

— Hová viszed, Eftim, hová?

— Hogyhogy hová? Hát haza!?

r— Hát nálunk talán nincsen otthon?

Elkezdtem neki hát szépen magyarázni:

— Ne legyél már buta, jól tudod, hova viszem és miért viszem .

Néz rám az asszony, hol úgy, mintha meg akarna ölni, hol meg úgy, mintha a nyafkámba borulna.,. Sokáig veszekedtünk, míg végre belátta, hogy úgy sem ér el semmit, akkor aztán ráborült a ló nyakára és siratni kezdte, mint a halottakat szokás.

— Én szültele-e-ek,

én neveltele-e-ek,

most elvitt a halá-á-áíl,

fiacskám, ó fiacská-á-ám.

Az állat csak állat, bólogat, legyez a farkával, kergeti a legyeket. Az asszony ezt úgy látszik, észre sem veszi.

—- Nohát, sok ostobasággal beszélte teli valaki a fejedet, asszony — próbálom megnyugtatni. — Hogy mondhatod, hogy te szülted? Hát mi vagy te, tán bizony kanca? Aztán meg hogy mondhatod, hogy te nevelted, hiszen vén gebe volt már, amikor megvettük. És mit jajgatsz itt halálról; hiszen ha már megdöglött volna, nem csapkodna a farkával a szemedbe

Rám fintorog az asszony sírás közben:

— Hát talán a lovat siratom én? Én akkor sírok, amikor nekem jólesik! És különben is, hagyjál békében!

A zt hittem, most már ** megnyugszik az asz- szony, pedig dehogy! Még a kapuban sem vagyok, megfogja a ló zabláját, csókolgatni kezdi az orrát, ölelgeti, simogatja.

Megállók, nézem, felsóhajtok. A ló is rosszul érzi magát, igyekszik elhúzni a fejét, forgatja jobbra, balra, s ami- kor semmit sem használ, hatalmasat fúj az asszonyra. Erre aztán félreáll:

— Most már vezetheted, ahová akarod. A halott már nem kel fel a sírból.

Erre már én is kijöttem a sodromból:

— Hát szóval így csinálsz te: megsiratod, mint a halottat, csókolgatod, úgy búcsúzol tőle, s ha hagynám, még papot is hívatnál hozzá és temetést rendeznél neki — a azzal felkaptam a fütyköst.

— Meg ne merj ütni, Ef- ttm — visított fel az asszony, — hozzám ne merj nyúlni, mert abban a percben világgá megyek és meg sem állok, míg a Párt és az egész Nőszövetség meg nem tudja, hogyan bánsz te a felségeddel a házadban,,.

— Nagyon müveit vagy már — dühöngtem erre még jobban, -— mindent megtanultál, az ördög bújjék beléd, de a kollelctív gazdálkodás értelmét még nem tudod felfogni ugye? Egyébként pedig nem a házban vagyunk, hanem az udvaron és én úgy fogok veled bánni, ahogy nekem tetszik és ahogy te meg- érdemled. Ez az első, másodszor tudd meg, hogy én nem vagyok tagja sem a Pártnak;

sem a Demokratikus Nősző- vétségnek; ha nem érted a szép szót, elverlek, mint a répát, az majd használ — azzal aztán neki a bottal,

De ő csak beszél:

— Csak verjél meg. Tessék, mién nem ütsz? Hiszen nyomorultabb vagyok még annál a megverni való répánál is: napról-napra csavarogsz, csak a szövetkezet érdekel, én meg magam vagyok itthon, gondolkodom, kínlódom, soha vem tudok semmit. Meg ne merj ütni, Eftim! Jól tudod, hogy Gyurinak a Pán előtt kellett megígérnie, hogy nem fogja többé megverni a feleségét! így is éppen csak hogy igazolták,

A kerítéshez vágtam a botot.

— Idehallgass, asszony —■ mondtam végül —, mt a fenének íratlooztál be a szövetkezetbe?

— Még kérdezed! Hát veled együtt iratkoztam be és kész. Csak nem hittem, hogy olyan hamar meglesz.

— Hát aklcor mondd meg, miért vagy úgy ellenem? Ki tömte a fejedbe ezt a sok ellenkezést? Melyik kulák- asszonnyal paktálsz, mi?

— Egyikkel sem. De látom, hogy amióta, elkezdődött cs az egész . szövetkezete sdi, elidegenedtél tőlem. Azt se tudom, mit csinálsz egész nap, merre jársz; már arra is gondoltam, hogy vén csont létedre nem tálátíM-e szeretőt magadnak?

Erre is válaszoltam még, aztán rávágtam a lóra és elindultam.

^ zóval bevezettem a lovat a szövetkezeti istállóba. Nyugodt voltam, de szomorú is: attól kezdve az asszony csak halig at ott, mintha megnémult volna. Beszélek hozzá, próbálom meggyőzni, magyarázok ?terc% semmi eredmény.

UUUUUUULJUUUULJt-IULJLJULJ [

Arany Janó*:

Téli vers í

I

Ej, ej, garázda tél apó!

Ki ördög Dítta keunedet,

Hogy szem Alártonnap tájba, hó! Bontja házi telkemet?

Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint sz.tán! Pedig milyen ió szeme volt Nyáron, szerelmesek után!

I

Mily villogó szemmel lesett Minden sóvárgót, csintalant} Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és kaland

i !

De most bezzeg bámulhat ám, ; Míg, amivel lát, kiapad, — Mégsem jön ifjú és leány: Nagyon szabad künn a szabad. ;

Sőt a fakó poéta sem Motollái a négy végivel,

Hanem bent ül kedélyesen S tollmardosó dolgot mível:

1

„Öh, természet halála, tél!4« |Emígy kapaszkodik bele —- l„S te hófehér hó, mint Adél, j Fehér, hideg hókebele ..

] Pedig jól tudja, a kötél,

(Hogy a lány keble nem hideg: . jCsak, persze, tiltja szép Adél, j j Körmét annál hevítni meg.

I I

| De én kemencém oldalára,

{Csak fumigálom a telet:

Megfér kívül szobám falán! jNe bántsa ezt a kis helyet,

]

j Most fázok, mert van benne mód, jMíg el nem ég fél ölnyi fám:

] Akkor... ha elrontom a szót ]£s fázom, — nem az én hibám. ] (1850.)

l

____