Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

NAGY ISTVÁN:

Megdicsőült kofaságom

‘NAPOK ÖTA ynunka nélkül - kódorogtam. Róttam a töfehiiiarf'- pesti utcákat és azon törtein a fejem, hogy tulajdonképpen az utóbbi napokban miből is éltem. Nem batyuztam, nem loptam csak á munkanélküliség nulla jövedelmű iparágát űztem, — amiből viszont még senki sem lett milliómos.

Nem akarom felkelteni a haragot a negyvenhatos idők iránt, de úgy érzem a legrosszabbak között is kerül valami jó. —- Ha más nem, kivetni való. Az én esetem is félig-meddig ebbe a súlycsoportba tartozik.

Ha jól emlékszem türelmetlen gyomrom a harmadik napot korogta. A lelkem is csak azért jár már belém, hogy azokon a szép nyári napokon ne legyen társaság nélkül. Igaz nem is nagyon mehetett volna máshová. A forráságra enyhet adó strandokra például egyáltalán nein, mivel nevezett hűsítő vállalatokat nemhogy az enyémhez hasonló kóbor lelkek, de még az élhetősebb emberek se nagyon vették igénybe. A stran- dolás ilyen nagyfokú elhanyagolásának abban az időben két igen súlyos oka volt. Az egyik: a pengő olyan rohamosan romlott,, hogy másnapra egy napi kereset még a soroksári ingyen uszodába sem volt elég belépődíjul. A másik: a mai strandoknak akkor csak a romjai voltak. Némelyeknek még az sem. így tehát teljesen egymásra voltunk utalva, a lelkem meg én. Nekem szükségem volt ő- rá, mivel igen furcsán néztem volna ki lélek nélkül, neki pedig szüksége volt énrám, mert nem bolyonghatott az utcán naphosszat lakás néliil. El is éldegéltünk volna mi hosszú ideig békésen egymással, dehát az a vacak koreás mindig zavarta csendes kettesünket.

A MÁR FENTEBB említett harmadik napon is együtt ballagtunk. jobban Mondva támolyogtunk — a lelkem meg én — a kispesti piac felé, amikor rám mosolygott a szerencse.

Eladdig a szerencse általában két alakban mosolygott rám. Vagy pénz, vagy ajánlat alakban. Most azonban a sors kiszámíthatatlan intézkedése folytán egy megállapíthatatlan nemű. jókora pocakkal megáldott istenteremtmény szájából. Azért mondom, hogy megállapíthatatlan nemű, mert ruházata a férfi és a női öltözék furcsán összeválogatott keveréke volt. A helyzetet még súlyosbította, hogy e Fortunát megtestesítő személy épp úgy káromkodott, mint a korabeli sze- neskocsisók és éppen úgy tudott sírni, mint a nőinemhez tartozó természeti alkotások,

KÖZELEBBI megállapításokat az együtt töltött idő rövidsége miatt nem volt alkalmam tenni. Egyébként e furcsa természeti tünemény egy Ararátnak is beillő paprikahegy mögül rikoltott rám.

— Hé! akársz pénzt keresni?

—Akar a halál — kiáltottam vissza, mert még a pénz gondolatától is irtóztam a már korábban említett okok miatt.

E nem éppen kedvező válasz ellenére is úgylátszik, puszta rokonszenvből újra szólt...

— Na told már ide a lemezedet, majd megegyezőnk valahogy.

— Az más tészta — kiáltottam neki hasonló stílusban és megindultam a kiabáló paprikahegy irányába.

— Hát tészta éppen nincs, de ha a buci megfelel? ...

— Buci — ismételtem vágyakozva és a még fel nem emésztett nyálam mind összeszaladt.

— Ühüm, — mondta sokat

sejtetően.

— Jó, jó. Mi a meló?

>— Árulni kell. De ne lopj.

•— Lop az atyaisten...

— Na. na, ne hepciáskodj. Ismerem én a fajtádat. Én is „valériás” vagyok.

— Én meg „wekerlés” •— mondtam — így nem nagyon tehetünk egymásnak szemrehányást.

Kedves társalgásunkat egy vevő szakította meg. A törvényszerű munkamegosztás alapján én kimértem a kívánt paprika mennyiséget a tulaj pedig elvette a pénzt. E művelet végrehajtása után egy hirtelen támadt indulattól felvillanyozva kifordult a paprikahalom mellől és szó- nélkül. szinte szaladva elindult a Márkus féle vendéglő irányába.

•— Na kenyeres ♦— mondtam magamnak félhangosan •— ezt sem látod már napvilágon.

ETTŐL MÉG NEM is estem volna én olyan rettenetes nagy bánatba, de a baj ott kezdődött, hogy mindezideig egy árva szónyi említést se tett a paprika árára vonatkozóan.

— Mi a csudát csináljak? <— emésztettem magam. — Itt van ez a teméntelen paprika és azt sem tudom, mennyiért adjam eL — Befőzés idején lévén úgy számoltam, ilyenkor a legdrágább a savanyítani való paprika. Igenám, de mennyi a drága?...

Estig is elokoskodtam volna ott magamban, ha nem jön az első vevő.

— Hogy a paprika?

*— Hát. hát, — nyöszörögtem kétségbesetten — megállapodás szerint

— Válogatni lehet?

— Válogasson nagysád, ha sok az ideje.

Ki is válogatott olyan öt kilóra valót mikor ismét feltette az árra vonatkozó kínos kérdést

— Khm. khm, — köszörültem a torkom ijedten, — adjon érte amennyit a szíve diktál.

KÉTSÉGEKKEL telten

rámnézett. Láttam azt latolgatja szóljon e valakinek, aki ellenemben kisegíti, mert biztos kevesebben van egy kerékkel. Aztán meggondolta a dolgot. Táskájából kivett egy negyedkilóra való adópengőt. kezembe nyomta és nagy léptekkel, vissza-vissza pillantva odébállt.

Távozás után nem telt el egy egészséges negyedóra már körülbelüj tizen válogatták a paprikát. Kiválogattak egy-egy kosárra valót adtak egy negyedkilóra való papirt és igen megnyújtott léptekkel köszönés nélkül igyekeztek távolkerülni a standomtól.

Ugv tizóra tájban eszméltem rá áldásos kofaságomra. amikor már az ütődött paprikák is elkeltek.

— Na kenyeres. — mondtam magamnak elégedetten. «— ezt jól elintézted. De most már tűnj el. mielőtt még ez a

megállapíthatatlan nemű munkaadód erre nem fuvarozza magát.

Kétszer se kellett megismételni a biztatást.

MIELŐTT AZONBAN végleg elköszöntem volna a ko- faságtól, az asztal alatt meghúzódó kosarat, tizenkét bucival. egy csomó paradicsommal és egy kilónyi cserkészkolbásszal egyetemben a karomra öltöttem. A legelső alkalmas helyen lakmározni kezdtem.

Mikor már tisztességgel elláttam magamat, akkor jutott eszembe, hogy a paprikahalom árát meg mind az asztalon hagytam. Szörnyű módon kínzott a lelkismeret, de a visszafordulásra már nem volt elég mersz még a cserkészkolbásszal betegre tömött gyomorban sem.

| Petőfi Nándor:

Disznóim

£ Nyelvek és fülek... csend,

■ Figyelem!

; Szóm fontos beszédre > Emelem.

t

; Halljátok, mit ajkún ' Zengenek;

Egyszersmind az ég is Halija meg.

Hosszan nyúljon, mint e Ilurkaszál.

Életünk rokkáján 'A fonál.

Valamint e sültre ’

A mi szánk:

Mosolyogjon a sors Szája ránk; jS pályánk áldásával 'öntse le,

‘ Mint e kását a zsír | Özöne.

| S életünk fölé ha ? A halál :

Romboló torát meg- § Ülni száll:

» Egy gömböc legyen a Magas ég, í

És mi a gömböcben i Töltelék!

■ OO0C)CXXXXKXOC30C0C)0000O«50000OC00C0C00O«. c

— Hát szóval mégis csak vannak csodák — kezdek tréfálni. — Hiszen ha te ennyi ideig nem beszélsz, az mér igazán csodaszámba megy! Rád se ismerek. Kész angyalka vagy, vigyen el az ördög.

Egyszer aztán valamelyik szövetkezeti ülésen felvetettem, ezt a kérdést is,

— Mit csináljunk az asz- szonyokkal? Az én feleségem már tóét hete nem szól egy szói sem. Nem tudom, mi baja• van, csak attól- félek, rossz vége lesz.

— Hát miért nem hozod el őt is? — Kérdez vissza az elnökünk. — Hiszen ő is tagja a szövetkezetnek!

— Tagja, tagja, az igaz —, válaszoltam —, csak attól félek, mi lesz, ha éppen itt talál megnyílni a szája? Meg aztán más asszonyokat is ide- csüdít majd, félek, rossz hatással lenne a szövetkezetre. Azt pedig nem hagyhatjuk, hiszen az egész világ rajtunk fog nevetni.

— Ne félj semmit, hozd csak el nyugodtan. Hadd lássa ő is, miről van szó.,,

Attól kezdve minden vasárnap ünneplőt húzott a feleségem és jött velem a gyűlésre. Némám jött mellettem, némán ült az ülésen is, némán tért haza; valahogy mégis úgy vettem észre, szelídül már.

fi gyszer aztán, mikor a melegágyaknál kezdtünk dolgozni, ott láttam őt is.

Mit keresel te itt? Hallgat.

— Mit keres itt a feleségem?— kérdezem az elnököt.

r;— A munkaóráit dolgozza !?, Hiszen ez az ő gazdasága is, : -'.íz

*— Na jó, dolgozzon, vigye elsnz odög. De ki fog nekem ebédet főzni?.- ..

— Ne félj, majd esztek itt mind a ketten.

Hogyhogy? Azt hiszed, hogy nekem is hozott? r— Természetesen,

Aztán eljött a november és egyszer zöldséget kellett vinnem a szövetkezeti raktárba. Megyek a szövetkezetbe, kérek Umat-kocsit és rakodni kezdem a zöldséget. Valahogy úgy alakult, hogy éppen a volt saját lovamat kaptam. Nézem, nézem, hát alig ismerek rá. Meghízott, frissebb lett, igazán mondom, még meg is fiatalodott!

Este hazaérek, hát az asz- szony sízalad az udvarra, kifogja a lovat, már vezeti is az istállónkba.

— Mit csinálsz már megint? — mordulok rá.

De az asszony csak hallgat. --i Hiszen vissza kell vinnem a szövetkezetbe! És különben is, ne avatkozz az én dolgomba.

— Hogyhogy a fe dolgodba? — nyílt ki egyszerre a beszélőkéje. — Hát nem az enyém is a ló? Hát nem az enyém is ez a szövetkezet? Hová akarod most, éjnek idején vinni ezt a lovat? Ki vár ott rá? Ki gondoskodik ott róla, ki eteti és itatja meg.

*— Majd megetetik holnap.

— Es ha beteg lesz? Itt legalább gondoskodom róla, hiszen közös vagyonunk.

Végeredményben igaza volt az asszonynak. A szövetkezetben ilyenkor már csak éjjeliőr van.

—• Hát jó, nem bánom; legyen igazad. — Majd holnap visszaviszem.

,V| e gvacsoráztam, lefeküd- tem. De az asszony egész éjjel nem aludt ám, a szobából az istállóba, az istállóból megint a szobába, hordta az állatnék a nyalánkságot, egyszer almát, aztán egy fej káposztát, egy marék hámozott diót, még egy fazék levest meg egy kukoricalepényt is kivitt. Hát igazán ünnepi vacsorája volt a lónak.

Reggelfelé végre halálra- fár adton aludt el az asszony a kispadon.

Nagy dobogásra ébredtem fel, zengett az istálló, de a ház is. A ló nyihog, a falakat rugdalja, a vályút harap- dálja.

Felkeltem az asszonyt:

■— Hallgasd csak, mit csinál a ló!

Az asszony meg nekem támad:

— Mit csináltál vele, mondd Eftim?

— Én? Semmit. Csakhogy a lónak már újabb szokásai vannak. Felkelt a nap, hát követeli a reggeli zabot, vizet, mindent. Itt az etetés ideje, hát akkor etetni kell. A szövetkezetben nem úgy megy ám, mint nálunk ment! Rendhez szokott a ló, tudja, mikor jár a reggeli — ha meg nem kapja meg időben, hallod, mit csinál. Ez már így van. És láttad, hogy megfiatalodott? Látszik, hogy jól gondoskodnak róla. Néhány év múlva ilyen lesz minden ló..,

Az asszony végig sem hallgat, fogja a vödröt, elköti a lovat — éjjel piros szalagot font a sörényébe — és vezeti a kúthoz.

Múlik az idő, de az asszony csak nem jön tússzá. Végre úgy két óra múlva előkerül.

■— Hol a ló? — kérdem.

1— Hol lenne? A szövetkezetben.

— Magad vezetted oda?

Megigazítja a kendőjét, leül a padkára és hallgat.

— Hát mondd már meg legalább, valaki érte jött s szövetkezetből?.

— Nem. <

— Hát akkor te vezetted j

oda? j

— Nem. j

— Hát akkor mi lett vele,' az ördög vigyen el! A szövet-; kezeiben van a ló, vagy nincs' a szövetkezetben? Megint va-\ lami butaságot csináltál,' ugye? Miért nem beszélsz? <

— Mit beszéljek? Nincsj

mit beszélnem. Eredj és kér-« dezd meg lőle. «

— Kitől?

— Kitől? HM a lótól. A mi]

lovunktól, hogy vigye el az < ördög! Megivott vagy négy < vödör vizet a kútnál, aztán J felcsapta a farkát és elfu-\ tott. <

— Hová?

— Hiszen mondom: a sző-; vetkezetbe. Amikor utólér-; tem, már a fejével döngette J a kaput, hogy nyissák ki neki. Nézd csak. ,.

Azzal megmutatja a piros

ex szalagot, amely kioldozott a ló sörényéből — nyilván akkor, amikor be akart jutni a szövetkezetbe. ^

— Hát kinyitottam neki. a * kaput saját magam. Ha ott t jobb neki, hát legyen ott. * Nem fogjuk erőszakkal vísz- szavezetrú. Aztán meg: láttam, hogy gondoskodnak róla; és ha a szövetkezeiben van, mégis csak miénk is. Hiszen a szövetkezet is a miénk.

Hát így történt,

— Akkor jó.., — válaszoltam. — Nagyon jól van. Hegyen, ahogy te akarod. Csak egyen csodálkozom; hogy a lovunk okosabb nálad, azt régen tudom, de hogy nálam is‘okosabb, azt- már nem értem. Hiszen én J már nem. is tudom, mennyit ideje kínlódom veled és nem | tudtalak a negyedére sem» megtanítani annak, amire ezt az állat egy negyedóra alatti megtanított-.

AGÁR PÉTER:

a

MANAPSÁG nem csodálkozunk azon. ha valamelyik ismerősünket a vonaton, vagy az autopuszon pillantjuk meg. Még egy repüioutazas történetet is közömbösen hallgatjuk — hacsak nem különösebben izgalmas — és nincs messze az az idő sem. amikor megszoríthatjuk a kezét olyan halandónak, aki már megjárta a Holdat. De bezzeg rosszalóan csóválnánk tejünket, ha valaki szeszélyből gyaloghinton vitetné magát végig a város főutcáján. Es ugyancsak elképednénk, ha barátunk a mai közlekedési eszközök közé sorolná a taligát is. Pedig ma. az űrhajózás korának küszöbén is használják ezt az alkalmatosságot emberszáilításra. Bizonyíték erre Tilalmas Márton esete.

Tilalmas Márton vidáman ment el otthonról Szilveszter estéjén. Nagy tervet forgatott a fejében. Ma erőt vesz fél- szegségén és megkéri Molnár Zsuzsi kezét. Régóta gondolt már erre. de a lánykéréssel nem mert előhozakodni. De ma biztosan előáll. Jó is lesz igyekezni, mert Kopácsi Feri mostanában ugyancsak kerülgeti Zsuzsit.

DüDORASZVA érkezett Molnárék háza elé. Bentről vidám kacagás, pohárcsengés szűrődött ki a rádió hangjával elkeveredve. Az ablakok hívogató világosságot vetettek a hamvas utcára, s a fénypásztát csak néha szakította meg egy-egy elsuhanó árnyék. Márton határozott mozdulattal nyomta le ázaj- tókilincset. Belépett, azután nagyot rúgott sarkával az ajtóba, amely döngve csapódott be utána.

Odabent a szobában egy pillanatra megszakadt a vidám beszélgetés, amikor Márton alakja feltűnt az ajtóban. Zsuzsi is csak nézte a jövevényt. Nem számított arra, hogy ma este eljön hozzájuk 'tilalmas Márton. Hiszen egy szóval sem hívta a szilveszteri házimulatságra. A fiú ugyan többször is kérdezte: hová menjenek szórakozni, de o azzal siklott ki az egyenes vaiasz alól, hogy vendegek jönnek, s ezért itthon maiadnak. Ezt pedig nem lehetett meghívásnak venni.

Márton eszre sem vette Zsuzsi zavarát. Csak nézte a ve- téiyiársát. Kopácsi Ferit, aki elmerülve beszélgetett az öreg Molnárral. Zsuzsi pedig mit tehetett egyebet, bemutatta Mártont a vendégeknek.

A V1UAÄ1 TAKisAhAG és az ital megoldotta Tilalmas Márton nyelvét és bátorságot csepegtetett bele. De hiába ügyeskedett, hosszú ideig két szót sem válthatott zavartalanul a lannyal, mert az is kerülte ot. 'lánc közben azutan alkalom nyílott a lánykérésre. Először akadozva kezdett a mondókéba, majd mindjobban belemegelegedett. s végül eljutott a nagy pillanathoz is.

— Zsuzsika, legyen a feleségem — súgta elpirulva.

A lány meghökkent a nem várt szavakra. Igaz, volt olyan idő, amikor tetszett neki Márton, de hol van már az. Néha csokolóztak is, mint a többi fiatal pár, de igazán soha sem szerette és férjének sem kívánta a fiút. Amióta pedig Kopácsi Feri feltűnt a láthatáron, egyre hidegebben bánt Mártonnal.

— Nem — mondta ki a lány az elutasító szót Többet nem is tudott hirtelenében válaszolni.

Mártont ez az egy szó úgy érte, mintha taglóval vágták volna tejbe. Keze lecsúszott a lány derekáról és csak állt némulva.

— Ez az utolsó szava. Zsuzsika? — kérdezte nagysokára és torkát folyto^atta a sírás.

j — Ne haragudjon, Marci — tette a lány csillapítókig,kezét a fiú karjára, amikor meglátta a fájdalomtól eltorzult arcot.

Márton lerázta magáról a lány kezét. Felkapta kabátját, fejébe csapta kalapját és köszönés nélkül elrohant. A vendégek megdöbbenve néztek utána, s nem is sejtették, miiven nagy pillanatnak voltak tanúi.

Tilalmas Márton reményt- vesztve. céltalanul csavargóit az utcákon. Lába. öntudatlanul vitte be az italboltokba.

toliján

Az egyikben bort ivott, a másikoan rumot, de nem tudott különbségét tenni az italok között. Csak ivott, ivott,

IGA VETŐDÖTT EL a szálloda éttermébe is. Kabátját a runatarba tette es megállt a bejárainál. Kigombolt zakója iéirecsuszva logott rajta, csapzott hajanak egy rakoncátlan tincse a homlokára csüngött.

Az étteremben tetőfokán állott a szilveszteri hangulat A táncoló párokat pókhálóként szote körül a szerpentiszalag, dúlt a koníetticsata. s az apró papirpihek szazszínu hó- zuhatagként omlottak szét a levegőben,

— Marci. Marci! Ide gyere.

— integetett felé a szőke kis Balogh Pista az egyik asztaltól. Márton áttörte a színes forgatagot és sóhajtva lezökkent az egyik székre. Nem szólt, csak íelmarkólta az egyik teli poharat és fenékig kiitta.

— Mi bajod van Marci — döbbent meg a kis Balogh elkapva barátja komor tekintetét.

— Kidobott a Zsuzsi! Ki-ko- sa-ra-zott! Ér-ted? — tagolta a szót.

— Hát elment a jobbik eszed? — kacagott fel Pista.

— Halló — kiáltotta — itt látható az a díszpéldány, aki egy menyasszonnyal a nyakában akarta kezdeni az új-esztendőt

VÉGE LETT A TÄNCNAK

az asztalhoz szállingózott a többi barát is. Földes Jóska, amikor megtudta Marci bánatának okát rácsapott a szomorkodó barát vállára:

— Ezt énekeld, komám. -- majd megnyugszik a szíved

— villantotta ki fogát és belekezdett a nótába:

„Nagy a feje, búsuljon a ló.

Egy kislányért búsulni nem <jó.’5

A többiek is belekaptak a

vidám nótába, csak Márton hallgatott egy ideig, s aztán csakúgy maga elé zümmögte:

„Csak egy kislány van a

világon....”

De tovább nem folytatta.

Minek is, hiszen úgysem igaz ez a nóta, másnak nyílik az a virág.

LaöSAN REGGELBE hajlott az idő. Márton előtt szaporodtak az üres borosüvegek. Homloka az asztalhoz koccant néha, de szaja csak egyre mormolta:

„Csak egy.... egy kis , •kisiany van a vi... világon..5

A reménytelen szerelem keserűsége, de meginkább a bor ereje az esznieieilensegbe taszította Tilalmas Mártont. Vege leven a szilveszteri mulatságnak, kivitték a barátok az előcsarnokba. Alaposan megizzadtak, mire a tehetetlen emberre ráhúzták a kabátot. Kivitték az utcára. Ha lábraáliították, összecsuklott.

— Hü. de nehéz. Hogyan vigyük haza? — néztek ösz- sze a barátok. Sem kocsi, sem autó nem volt a közelben.

Végül a kis Balogh Pistának mentőötlete támadt Eliramodott és néhány perc múlva taligával tűnt fel az utca sarkán. A barátokból kitört a kacagás, összekapaszkodtak, s úgv támogatták egymást, hogy el ne essenek. — Azután feltették az eszméletlen Mártont a taligára. Keze- lába ernyedten lógott le a furcsa járműről. Alig mentek néhány lépést félrecsúszott a test és le is esik. ha idejében el nem kapják.

— Szijazzuk oda — javasolta Földes Jóska.

LEKERÜLTEK a nadrág- szijjak és odakötözték az eszméletlen barátot a taliga támlájához. Megindult a menet. Elől a taliga, rajta félrebillent fejjel Tilalrftas Márton, utána a barátok, kissé bizonytalan léptekkel, harsogó kacajjal.

A kis Balogh Pista tolta

szuszogva, kipirosodott arccal a taligát és csak úgy a válla fölött szólt hátra a többieknek:

— Az ördög sem hitte volna, hogy ilyen fenemőd nehéz a szerelmi bánat, ,