Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 7. szám
eiegsNS ruhák A ruhák színei és kellékei A ruha színének és kiegészítőinek megválasztása nem kis gond, ha ízlésesen szeretnénk öltözködni. Vannak nők, akik úgy gondolják, hogy ha feltűnő színű és lehetetlen összetételű ruhában jelennek meg az utcán, vagy a társaságban, embertársaik figyelmét jobban magukra vonják. Kz meg is történik, csakhogy ajkukon mosoly jelenik meg, s utána megjegyzés, mely az ízléstelen külsőnek szól. Igyekszünk úgy a tavaszi, mint az őszi és téli ruhatárunkba .tompa színeket összeállítani. Barna, drapp, zöld árnyalatú ruhákhoz jól megy a barna, zöld cipő, retlkül, kalap és kesztyű. — Egyszerű drapp, szürke és tompa ái-- nyalatú ruhákhoz különböző élénkebb színű kiegészítőket is hordhatunk. (Zöldnek, rozsda színnek, fréznek, okkersárgának és kéknek minden árnyalata hordható finoman tarkázva is.) Szürkéhez fekete kiegészítőt. feketéhez világosszürkét, ciklámen árnyalatú, fehér, ezüst Színű kiegészítőket hordhatunk. Sötétkék ruha legelegánsabb színében és fehér kiegészítővel. Fehér-fekete pepita ruhához gallér, kézelő lehet fehér és fekete, a kiegészítő fekete legyen. Barna pepita ruhához barna, zöld és drapp kiegészítőket hordjunk. Világossárga, rózsaszín, halványabb zöld árnyalatú ruhák fehér vagy fekete kiegészítővel elegánsak. Kiegészítőkkel elronthatjuk vagy fordítva, javíthatjuk öltözékünket. Legcélszerűbb tehát, ha a kiegészítő dara bale semleges színűek. (Szürke, fekete, barna, drapp, fehér.) Különösen előnyösek a szürke és homok színű kiegészítők, mert minden színhez illenek. Nyáron élénk színű kiegészítőket is hordhatunk, persze a ruha alapszínének megfelelően. Eső- és átmenti kabátokhoz alacsony sarkú — vagy trottőr cipőt viseljünk, kiegészítője aktatáska vagy a divatnak megfelelő praktikus táska legyen, de semmi esetre sem divatját múlt kis színes retikül és magas sarkú luxus cipő. Rosszul hat a virág és tollal díszített kalap is. Pácolt,' füstölt házi húskészítmények Ide tartoznak a sonkák, a lapockák, a tarja, a fehérpecsenyék (karajok, oldalasok, göngyölt nyúlja (dagadó), a császárhúsok, a nyelv, stb.). Ezek úgy készülnek, hogy a teljesen kihűtött húsokat a már tárgyalt pácokkal, fűszer- és sókeverékkel minden oldalról alaposan beszórjuk. A sonkára és nagyobb húsdarabokra vastagabb réteg fűszeres sót hintünk, a kisebbekre vékonyabbat. Átlagban 1 kg. húsra a benne lévő csontot is beleértve, ízlés szerint 3—3.5 kg sót számítunk. Természetesen ez nagymértékben függ az időjárástól is, és melegebb időben valamivel ennél Is többet vehetünk. A sózást leghelyesebben gömbölyű fenekű teknőben végezhetjük, amelyben beleöntjük a sókeveréket és beleforgatjuk a sózásra kerülő húsdarabokat. Úgy intézzük, hogy a sonkára ragadjon több só. majd a dézsába téve még hintünk is rá, a kisebb darabokat viszont kevesebb sókeverékkel hintsük be. Különös gondot fordítsunk a csontvégződésekre, ezeket külön is meg kell hinteni. A besózott húsokat dézsába rakjuk. Alulra mindig a nagy sonkák, ezekre a kisebbek. majd a legkisebb darabok kerüljenek. A pácsóval besózott húsok — mint a szalonnák is — a sóban állás, pácolás egész tartama alatt 5—10 Celsius fokos helyiségben legyenek, tehát semmi esetre sem fagyos kamrában, mert a megfagyott húst a só a páclé nem tudja átjárni. A fagyos helyiségben tárolt hús helyenként pácolatlan marad és gyorsan megromlik. A besózott hús levet enged (húslé), ezt rajta kell hagyni, ha pedig receptünk páclé hozzáöntését írja elő, ezt úgy végezzük, hogy a húslére annyi levet öntünk, amennyi húsokat ellepi. A besózott húsokat mindennap meg kell forgatni. A húsokat másik oldalukra forgatjuk, de a darabok egymás közötti helyzetét is változtatjuk úgy. hogy az alsók felülre kerüljenek. (Ez természetesen csak az azonos nagyságú darabokra vonatkozik, vagyis a sonkák mindig alul maradnak. a kisebb húsok pedig felül. A kisebb húsokat a pácban általában 8 napig, a sonkákat 3—4 hétig, sőt tovább is tartjuk. A pácból kivett húsokat füstölés előtt szikkasztani kell. CSÍKOS DÍSZÍTÉSŰ PULÓVER A f»yermeko8»tály javára A jászberényi Városi Kórház gyermekosztálya javára a helybeli Vöröskereszt 1957. december végén a Fémnyomó és Lemezárugyár klubhelyiségében műsoros előadást rendezett. Az előadás jól sikerült, a jegyek kevés kivétellel mind elkeltek és a nagyszámú közönség lelkesen tapsolta végig a jó műsort. Legnagyobb sikere Kis Tibornak, a Debreceni Csokonai színház művészének volt, aki egyébként Jászberény szülöttje. Operett áriákat és dalokat énekelt kiváló előadásban, műsorszámait ismételni kellett. Igen nagy sikert arattak még a Déryné Kultúrotthon Palotási János énekkara és zenekara, Eördögh Ilona hegedűszólói. Medve Pál tárogatón előadott kuruc dalai, amelyet Kállai Vilmos népi zenekara kisért. Jó hangulatban és fegyelmezetten reggelig táncolt és szórakozott a közönség és egy jólsikerült est emlékével távozott. Az est erkölcsi sikerén kívül 3000 forint tiszta jövedelmet hozott a gyermek- osztálynak. A jól sikerült előadást a farsangban megismételjük. Dr. Papp Mihály városi főorvos a Vöröskereszt elnöke Miért tarüa-liarka néha a kenyér? A múlt év december 5-i lapszámukban bírálat érte a szolnoki 2. sz. sütőipari üzemet. A cikk kéri, hogy a dolgozók a rendelkezésükre bo- csájtott jóminőségű lisztből ne tarka-barka, hanem egyenletesen jóminőségű kenyeret készítsenek. Mindezekhez tudni kell, hogy a kenyérsütéshez a malmok nem mindenkor szállítanak egységes mihősé- gű és típusó lisztet. A különböző típusú lisztből jó minőségű és egy színezetű kenyeret csak akkor lehet sütni, ha előbb alaposan összekeverik. A szolnoki sütőipar két legnagyobb üzeme, az 1- és 2-es, elavult berendezésével ezt a keverést nem tudja megoldani és a megsütött kenyérben a liszt különböző színe meglátszik. így a sütőipari r unkásokat nem is lehet hibáztatni, s azt sem lehet mondani, hogy hanyag munkát végeztek. Ami a minőséget illeti, azon a kenyér színeződése nem változtat, ugyanis a liszt minősége az elírásoknak megfelelő volt. csupán a malomból különböző őrié’ jött, amit a vállalat nem bírt egvszínűre keverni. Reméljük, ilyen látszólagos hiányosság már ebben az évben nem fordul elő, meri az új kenyérgyár elkészültével az üzemnek rendelkezésére állnak a legmodernebb sütőipari felszedések is. SUTA ANDRÁS gyártásvezető Pedagógiai jegyzetek Néhány szó a nevelésről SOK PANASZT hallunk mostanában léptetn-nyomon ifjúságunk helytelen magatartásáról. Hogy a mai gyermekek neveletlenek, udvariatlanok, tiszteletlenek a felnőttekkel szemben. Nem becsülik kellőképpen szüleiket, * ízléstelenül, sokszor durván feleselnek velük. Fegyelmezetlenek az iskolában, az utcán, rongálják a társadalmi tulajdont. Gyakori köztük a verekedés és a csúnya beszéd. Mind gyakrabban olvashatunk a bűnügyi jelentésekben a züllés útjára került fiatalkorúakról. (Vagy gondoljunk a tavalyi ellenforradalomra!) Sok igazság van a fenti megállapításokban és ha nem is általánosak a hasonló tünetek, de való, hogy vannak ilyenek. És ha vannak, károsan hatnak egész társadalmiunk életére, fejlődésére. És hogy ez így van, azt mindenki tapasztalhatja, aki nyitott szemmel jár a világban. Mi következik mindezekből? Az, hogy a káros jelenségeket meg kell szüntetnünk, más szóval ifjúságunk magatartását, a társadalomhoz, a közösséghez való viszonyát meg kell javítani. Ez hogyan lehetséges? Arra egyetlen szóval válaszolhatunk: neveléssel. Még pedig helyes neveléssel. ÖNKÉNT ADÓDIK most a következő kérdés: mi is hát a nevelés? Erre is egyszerűen lehet válaszolni. A nevelés a különböző hatások hosszú sorozata, amelyek a gyermeket különféle helyeken és különböző időben érik. Ezek lehetnek jók, de lehetnek rosszak is. Valójában azonban nevelés alatt csak a gyermekre tudatosan irányított jó hatások sorozatát értjük. Más szóval céltudatosan gondoskodunk arról, hogy milyen külső tényezők hassanak a gyermekek tudatára. Egyszóval irányítjuk a gyermek egyéniségének kialakulását. A következő kérdés ezefcután az, hogy kinek keE nevelnie? Ez a kérdés mostanában sokszor felvetődött és a vélemények nem voltak mindig egyezők. Voltak és vannak olyanok, akik azt mondják, hogy neveljen az iskola.- Mások így vélekednek: Én szívesen csinálnám, de nem értek hozzá. Mások ismét arra hivatkoznak, hogy nem érnek rá gyermekükkel foglalkozni. KEDVES SZÜLÖK! Ne haragudjanak meg érte, ha azt mondom, hogy ez a felfogás nem helyes. Az igaz, hogy az iskolának a tanításon kívül legszebb feladata a nevelés: De..; és itt jól figyeljenek! Ifjúságunk nevelésének ügyét nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Gyakran használt kifejezés az, hogy az ifjúságé a jövő. Viszont a jövő olyan lesz, amilyen az ifjúság. És én, úgy gondolom, hogy senkinek sem lehet közömbös az, hogy a jövőnk milyen lesz?! Nem lehet tehát kibújni a felelősség alól azzal, hogy a nevelést végezze csak az iskola. Hogy miért nem? Azért, mert az iskola nem tud egyedül megbirkózni a nevelés sokrétű feladatával. Nem tud pedig azért, mert a gyerrnt idejének csak kis részét tölti az iskolában., a többit a csí Iádban, az ismerősöknél, az utcán, a moziban stb. Különféle irodalmi és nem irodalmi művet olvas, rádió hallgat, színdarabot lát. Eközben sokféle, és sokszor ellen tétes hatás éri őt; Ezek a külső hatások gondolatokká, tettekké válnak a gyermekben. A gyermeket tehát „neveli” minden, amit lát, hall vagy olvas. MINDEZEKBŐL következik, hogy nem elég, ha a nevelés ügyét csak iskolai ügynek tekintjük. A nevelés közügy, az egész társadalom ügye. Ifjúságunk nevelésének magasztos feladatát csak a család, az iskola és a társadalom összefogott és öszehangolt munkájával lehet — és kell megoldani. Ehhez pedig az szükséges, hogy tekintse mindenki szívügyének ifjúságunk nevelésének kérdését. Hasson át mindenkit a szocialista ember kialakításának igénye. Váljék szorosabbra az iskola és a család együttműködése, a család ési az iskola kapcsolata. Alakuljon ki a társadalom minden tagjának ez irányú segítő készsége. Foglalkozzanak minél többet a gyermekekkel. Ég ehhez nem is kall más, mint elhatározás, jóakarat és helyes időbeosztás, Ha így lesz, a jó eredmény nem marad el. CSONTOS SÁNDOR iQTirrrinnnnnnnajüüüüOü 25 dkg fehér és 5 dkg színes zefír- ión álból, 2-es és 2l/2-es tűvel kötjük. A kötést a derékrész csíkos patentkötésénél, kb. 120 szemmel 2-es tűvel kezdjük. Az első két sort két sima és 2 fordított váltogatásával készítjük, majd a színeket két soronként úgy váltjuk, hogy a munka színén haladó első sort simán, a visszáján haladó második sort pedig ismét 2 sima és 2 fordított váltogatásával kötjük. Ezáltal nem látszik a színek összekötésének vonala. Kb. 15 cm magas patentikötéses rész után 21/2-cs tűvel, fehér fonallal folytatjuk a kötést. Az első sima sorban a szemeket 150 szemre szaporítjuk, vagyis minden negyedik szembe 2 szemet kötünk. Ezután a munka színén sima, a visszáján fordított sorokkal dolgozunk. Az oldalvonalon minden hatodik sorban 1 szemet szaporítunk. A karki vágáshoz érve a kötést abbahagyjuk és elkezdjük az ujjatkat kötni. Az ujjak kötését a fehér fonallal kötött résznél 1 szemmel kezdjük, majd a szabásminta szerint minden sor elején szaporítunk, amíg az ujj alsó fél bőségét elérjük. Innen kezdve az egyik oldalon fogyasztva, a másik oldalán szaporítva folytatjuk a kötést, ugyancsak a karkivágásig. Itt ismét abbahagyjuk a munkát és az előbbi ujjhoz hasonlóan megkötjük a másik n ujjat. O A karkivágáshoz érve az abbahagyott D szemet mind egy tűre kötjük és most már Q teljes bőséggel kötünk. Közben a kívánt □ helyen a nyakkivágás szemeit is elfogyaszt- O juk. A pulóver hátát 110 szemmel kezd- q jük és az előrészhez hasonlóan kötjük meg. D A váliak és az oldalvonalak összevai- q rása után a nyak kivágás felszedett sze- ~ meine 5 cm szélig, visszahajló, fehér patentkötés es pántot készítünk. A magasan zárt, csökis nyakpántot, valamint a csíkos kézelőt külön készítjük és a darékrész pa- tentkötése szerjnt ytolag varrjuk a meg- íeletö heäyj^ Jól gazdálkodtak a karcagi tanács vezetői a községfejlesztési alappal A város lakosságának jelentős része, ha nem is mindig időre, de befizette a községfejlesztési hozzájárulást. Az így befolyt összegből sok hasznos dolgot lehetett létesíteni. Szerkesztőségünk felkereste a városi tanács vezetőit és a következő választ adták: — Az 1957-es éviben is arra törekedtünk — mondja Tóthi elvtárs, a VB-titkár —, hogy ott segítsünk, ahol legjobban szorít a cipő. A villanyhálózat bővítésére 87 ezer forintot, utak, járdák és vízhálózat bővítésére többszázezer forintot fordítottunk. Ezeken felül teljesítettük a lakosság régi kívánságát és a Kossuth téren 18 ezer forintos ^költséggel autóbuszvárótermet létesítettünk. A vidékre utazóknak ezelőtt kint kellett ázni, fagyoskodni indulásig. Közben helyijáratot kapott Karcag. A várakozók száma megszaporodott. Az új váróterem sok bosszúságtól szabadítja meg az utazókat és nagy örömére szolgál a lakosságnak. Ezenkívül intézmények részére is je- jelentős összegek jutották. Iskolafogászati rendelő létesítésére 23260 forint, a kiskulcsosi iskola felépítéséhez 65 0G0 forint. a Kálvin úti iskola melléképületének aláfalazására, a Zádor úti iskolánál anyagbeszerzésre, járdaépítéshez, a Vasút úti iskolánál cserépkályha készítésre, a Bócsai iskolánál tégla, új ajtók, ablakok beszerzésére és a Varjas} iskolánál padlás-szigetelésre, összesen 82 990 forintot Iványi elvtárs az út, járda és vízhá- lózat bővítését ismertette. 550 méter aszfaltjárdát, 330 méter új betonjárdát 720 méter új téglajárdát raktunk le. 1500 méterrel és két közkifolyóval, bővítettük a vízhálózatot. A város területére részle- tczvci Járdák: Délibáb utca 160, Mészáros utca 100, Tompa utca 400, Madách utca 150, ^Sbröshadsereg út 40, Kazinczi utca 390, Kuthen utca 974. Ketel utca 140, Táncsics Mihály utca 200, Tőkés utca 16, Bercsényi utca 200, Vörösmarty utca 342, Bocskai utca 112, Ady E. utca 190, Ka- csóh utca 40, Rét utca 40, Hortobágy utca 220, Temető utca 150, Kápolna utca 180, Kungát utca 130. Sántha utca 167, Csokonai utca 216, Kinizsii utca 428, Berekfürdő 440, Kisföldek 320 méter járdát kapott. Vízvezetékhálózat-bővités: a Délibáb utcában 265, Sántha utcában 246. Madarász Imre utcában 402, Forint utcában 170, Beloiannisz utcában 417 méter. Megelégedéssel vettük tudomásul a részletes nyilatkozatot és bízunk abban, hogy 1958-ban tovább folytatják ezt a munkát a lakosság érdekében. Elmondták az elvtársak még. hogy a tanácsülés úgy határozott: a községfeilesz*ési a’apot 1958-ban azokban a vá1asztókörzetekben használják fél először, ahol leghamarabb és legpontosabban fizették be a járulékot. Érdeke tehát minden választókerületnek, hogy a községfejlesítést Időben é$ pontos «m hefi ,
