Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Élvezet nézni, amint a ha­bos forgács kunkorodik BA­KON Dl JÁNOS kisújszállási kádármester szerszáma alól. Elbámul ám estig, de nem le­het: jegyeznem kel, amit mond: — Van nékem kívánságom, kettő Is; r? első pár hét múl­tén megvalósul. Rendes vöt szerettem volna magamnak, jó férjet a kislányomnak: Iz­musnak. Iván Ja/ncsi veszi el; a Fővárcti Operettszínház új tagja. A zásodik már nem Írónkén és Jancsin á.H- ■ ■ Ez nehezebb is: Tölgyfa-kiutalást szeretnék. Igazán tartós hor­dót, kádat csak tölgyfából le­het 'szítení. Mint hallom, a környékbeli tsz-ek szőlőt te­lepi' - lek. A szőlőből előbb- utóbb must lesz, bor lesz; kí­vánja a- a hordót. Nem is sok az. amit kívánok: mind­össze 3—í köbméter tölgyfa egy évre* holott ötöt is fel tudnék doloorni. Bízom ab­ban, hogy — miként az adó — ez a kérdés is rendeződni fog előbb-utóbb. — Hát mit kívánhat egy matufandus diák?! — sóhajt jókorát CSŐTÓ ISTVÁN, a Szolnoki Verseghy Gimná­zium tanulója. A deresedé új­ságíró szivbemarlcoló részvé­tet érez, s felélénkült emlékei­nek ha'ása alatt érzelmei még fokozódnak, amikor ezt hallja: — A matematika nem erős oldalara, tudom, hogy ezzel a tárggyal kapcsolatban még sok és kemény munka vár rám. Jogásznak készülök. Persze, most csodálkozol, hogy nem mezőgazdász le­szek, holo't édesapám tsz- elnök. Nem akarok én elsza­kadni a földtől; mint jogi doktor — majd! — elsősorban a mezőgazdasági, paraszti jo­gi kérdésekkel kívánok fog­lalkozni ... Bár... bár lehet, hogy inkább a katonaságot választom: persze, ezt is jogi vonalon. Az új esztendőtől te­hát azt várom, hogy az érett­ségin legalább olyan ered­ményt érjek el, amely a to­vábbtanuláshoz szükséges. XJgy-e, drukkolsz nekem?.*. ~ Komolyan mondom, nem is gondolkoztam ilyesmin — feleli kissé zavartan KIRÁLY ERNŐ elvtárs, a Szolnoki Génállomás agronómusa. — Azaz, hogy pontos legyek: azon nem gondolkoztam, hogy személy szerint mit szeretnék 1958-ban. Szeretném., ha gép­állomásunk jövőre még jobb munkát végezne, mint ta­valy, s az idén; noha — sze­rénytelenség nélkül mondha­tom! — nem sok okunk van az elégedetlenségre. Tavaly 75 ezer, idén 95 ezer normálhold munkát terveztünk; nincs okom feltételezni, hogy az utóbbit is ne teljesítenénk. Ezidén 780 ezer forint tiszta nyereséget értünk el. 1957. augusztusában 81 ezer forint jutalmat osztottunk szét leg­jobb' dolgozóink között, 1958- ban 120 ezrei fogunk kiosz­tani. Mind ehhez, mind az egész évi munkához kívánok a mieinknek — s persze ma­gamnak is —• sok szerencsét, jó munkát. GÁCSI MIHÁLY, a szol­noki Művésztelep egyik leg­tehetségesebb, fiatal lakója hosszasan gondolkodik, mi­előtt felelne. — Minden művész, tehát magam is, állandóan telve van vágyakkal; anélkül vem is lehetne művész. Vágyó­dunk arra, hogy megtaláljuk az igazi témát, az igazi kife­jezésmódot, Persze, vannak köznapi vágyaink is: színház­jegy, könyv, új sál az asz- szonynák... — Fametszet-sorozaton dol­gozom; szeretném a magyar töyténelem valamennyi jelen­tős eseményét úgy megraj­zolni, ahogy azt korunk mű­vésze látja. Ha technikailag nemis, de tartalmában része ennek az az öt lapból álló Dózsq-sorozat, linóleum-met­szet, mely most Budapesten van kiállítva. Ügy számítom, hogy történelmi sorozatom­nak az 1848—49-es nagyszerű szabadságharcról készítendő lapjai március—áprilisra el­készülnek. Szeretném, ha most készülőben lévő mun­kám hozzásegítené ifjúságun­kat a helyes történelem- szemlHethez; lássák meg: kik vitték előre a múltban a nép sorsát, s kik viszik előre napjainkban. Űj iskolát! Az amiben most tanítunk, részben még a múlt századból maradt itt... Volt az már magtár is... Torna­termünk nincs; kölcsönben használunk egy erre a célra megfelelő helyiséget. A szak­körök részére egyáltalán nincs megfelelő terem. Közel ezer gyermeket érint igen ér­zékenyen ez a kérdés. Igaz, j jövőre készen lesz egy új is­kola Törökszentmiklóson, de annak felépítése a mi kör­nyékünk problémáját nem i oldja meg. Tehát; új iskolát ' kívánok. A szülők, a gyere- j kék, s mi magunk is boldogan segítünk az építkezésben; fu- ] varban nem lesz hiány, ezt megígérhetem. (MtidZá^íé LEGYEN SOK, DE ÉRETT DÉLI GYÜMÖLCS — Tovább akarom járni a megkezdett utat — feleli SZ1KSZAI Ló JÓS elvtárs, a Törökszentmiklósi Gépgyár párttitkára —, melyet a párt jelölt ki számunkra. — Az üzemben dolgozó elvtársahkal együttműködve szeretném el­érni, hogy kifogástalanná vál­jék nálunk a munkafegye­lem, Mondjuk meg kereken: annak megszilárdítására elég­telen a jelszó, a rábeszélés, annak ellenére, hogy legelő­ször ezekkel kell próbálkozni. Büntetésként — elég helyte­lenül ~ gyárunkban szinte kizárólagosan a fegyelmi úton történt elbocsátást alkalmaz­tuk eddig; holott az átmene­tileg alacsonyabb munkakör­be való helyezésnek kétség­telenül szintén jelentős ne­velő hatása van. A részesedésről ma még csak hozzávetőleges adatot mondhatok: 18—20 napi ke­resetről számíthatnak legjobb­jaink. Kívánom, hogy 1958- bwn fokozódjék gyárunk dol­gozóinak jó kapcsolata a párt­hoz, egymáshoz, s hogy ezen keresztül több és jobb áru­val kapcsolódhassunk a nép­gazdaság vérkeringésébe. IWiAlVU uH. 3,0» U^ tipfy — Ne kínozzon ezekkel, kartársam, nem tudna inkább inekem valami jó jonatán almát adni? NÖJJÖN A PRÓZAI DARABOK LÁTOGATOTTSÁGA PINTER LAJOS növény­termesztő a törölcszent miklósi Dózsa Tsz-ben. Megbecsült tagja a tsz-nek, s hogy miért az: otthonában látszik a ma­gyarázat. — Nemcsak tiszta, rendes a szobája, de jóminő­ségű, ízléses berendezés szé­píti. Amije van, javarészt a tsz-ben szerezte. — Az új esztendőtől leg­előbb a békét várom, — mondja elgondolkozva. — Anélkül se élet, se munka nincsen. Az ellenforradalom miatt elmaradt a mélyszánv tás, el a jó termés. Ennek soha többé nem szabad meg­ismétlődnie. Nyugodtan né­ClRANO DE BEH&UAC zek az 1958-as év elé. Szeret­ném, ha holdanként 14 má­zsás átlagtermést érhetnénk el zabból... Magamnak?..-, Büszkélkedés nélkül mond­hatom: mindenem megvan. Ha esztendő közben szüksé­gem lesz új ruhára, új cipőre — hát megveszem. Nem gond ez a mifélénk számára. Hanem a lányom: hát az bi­zony gond. Olyan eladósorban van már, sőt vőlegénye is van. A bútor! Az ám a nehéz dió, mégha nem is diófából faragták... Kombinált szoba­bútort szeretnék adni a lá­nyomnak esztendőre! Ide nem fceäi szöveg. KÉPZŐMŰVÉSZEINKNEK KIÁLLÍTÓ CSARNOKOT-* Juji. kérdezzen valami könnyebbet! — rázza meg liszttől fehér, de eredetileg szőke haját F. NAGY TER- KA, a törökszentmiklósi ma­lom kiszerelő részlegének dolgozója. Némi biztatás után nekibátorodik, s elkezdi so­rolni: — Először is: állandó szer­ződést szeretnék. Tudja, a miénk idénymunka; addig tart, amíg van mit a zacskóba töltögetni. A kultúrtermünk olyan kicsi, hogyha kétszer ekkora lenne, akkor sem „vesznénk el” benne. Igen el­kelne egy új tangóharmonika is. Persze: az építés,is, a har­monika i pénzbe kerül, az pedig nem szállona úgy a le­vegőben, mint idebenn a liszt... Ha több állandó dol­gozója lenne a malomnak, előbb megoldódnék a problé­ma: hiszen társadalmi mun­kában előteremtenénk a szükséges összegeket. Első­sorban ezt várom az új évtől- rendeződjenek azok a kérdé­sek, amiket most hamarjában elmondottam. J* -jíá A. — KARDA SÁNDORNÉ, a tö- jem, megfelelő lakásom van, rökszentmiklósi általános is- s ha a ruhás-szekrényünket kola pedagógusa hamar kész kellene megmutatnom, akkor a válasszal: sem maradnék szégyenben ... — Nézzen körül nálunk! S ha már azt mondja: kíván- Két szép kislányom, jó fér- jak =« hát nagyot kívánok. VINCZE JVSZTINKAT munkahelyén: a Tisza Cipő­gyárban találjuk meg, a cipő­felsőrészkészítő műhelyben. — Egy pillanatra összevonja szőke szemöldökét, aztán ki­vágja: — Még ha kinevet is, ak­kor is megmondom: Olyan vőlegényt szeretnék az új év­ben, akiből jó férjem lesz! Ezt minden lány szeretné, legfeljebb nem vallja be... Nem igaz?... Persze, a gyár­ral kapcsolatban is van kí­vánságom17 hetes szak­SIQMKI FEVrÖMÖ­V££2£k kúp U\ 4UÍTAÍA szervezeti tanfolyamot hall­gattam végig a közelmúltban Budapesten. Termelési- és bérkérdésekkel foglalkoztunk. Valószínűleg bérfelelős leszek. — Szeretném elérni, hogy a gyárban dolgozó összes elv- társak, még a legújabbak is pontosan tudják, mi jár ne­kik; de azt se feledjék: mivel tartoznak a közösségnek. Jó KISZ-munkát is szeretnék látni a gyárunkban... No, nem akarok ünneprontó len­ni; bízom benne, hogy az is megjavul nálunk 1958-ban... Jesszusom, Endre, hol voltál ilyen sokáig? — Node, drágám, ennyi jó képet nem lehet megnézni [rövid idő alatt, A BÍRÓSÁGNAK MINÉL KEVESEBB ÜGYFELET Előbb szabódik a választól, majd olyannyira nekibátoro­dik, hogy kettőt is kíván VERES BELÁNÉ, a 47. számú gyógyszertár dolgozója: — Két éve dolgozom válla­latomnál; de csak napi négy órára vagyok alkalmazva. —*• Szeretnék olyan munkát ta­lálni, melyet gyenge egészségi állapotom ellenére is jól el­láthatnék nyolc órán keresz­tül. Igaz, segít az őszön le­szerelt fiam; de mégis nehéz a két kicsiről egymagámban gondoskodnom. Másik kíván­ságom a gyógyszert kereső közönség felé szól: Ha belép­nek a patikába, ne feledkez­zenek meg arról, hogy itt milyen felelősségteljes mun­ka folyik: legyenek csende­sek, türelmesek. S bízzanak § a gyógyszerészben! Ha az ■ teszem fel — Largactil he­lyett Hybernal-t ajánl, fogad­ják el nyugodtan. Sokan van­nak, akik csak a külföldi 3ooocoo(>xx»ooooocx>c>c>oo3oo(»ooooceoaoocootm gyógyszerben bíznak, halott a. hazai gyártmány legalább olyan jó. Főleg pedig kívá­nom nékik: az új esztendőben minél kevesebb gyógyszerre legyen szükségük. — Mindig jobbat vár az ember az új esztendőtől! —• vallja MOLNÁR SÁNDOR tiszaföldvári egyéni gazda. — Lám, az 1957-es év mennyi­vel jobb volt számunkra, mint az 1956-os... A kor­mány meglátta, mi fáj a pa­rasztnak: eltörölte a beadást, szabaddá tette a gabona for­galmát. Hallottam én nem egy gazdától olyat, hogy nem tart ez a jóvilág örökké; egy­két év: s újra lesz beadás. No, ebben nem hiszek! Szí­vesebben dolgozik, többet ter­mel a paraszt, ha maga hatá­rozhatja meg, mit termel, s hogyan értékesíti... Hogy én mit tervezek? Töb, jobb ta­karmányt szeretnék termelni, hiszen a fő jövedelem hizla­lásból ered. Továbbra is dol­gozni fogok a legeltetési bi­zottságnál; jól jön az a kis biztos forint a házhoz,ti Kevés olyan fiatal háziasz- szonyt ismerünk, akinek csak a ház körül akad munkája. Legtöbbje ezen kívül még vagy a földeken, vagy gyár­ban, vagy irodában dolgozik Az utóbbiak közé tartozik NAGY ISTVÁNNE is, a tur- kevei fmsz másodkönyvelője. Válaszából kiderül, hogy elég gyakran ölvas újságot, tudja, mit szokás felelni... — Juszt sem a munkámat említem! — nevet. — Pedig szeretem, amit itt az irodá­ban végeznem kell. Először is: Van egy nyolchónapos kis­fiam: ístvánka. Annak kivi* nők erőt, egészséget, gyara* podást az új esztendőben, —> Magamnak? ... Semmit. De magunknak, az urammal; igen. Szeretnénk egy konyha­bútort, mert tavaly még csak a szobaberendezést tudtvlk megszerezni. Tudja, egy szép, halványzöld, keletnémet kony- hagarnituráról álmodozunk Háromezerkílencszáz forint, Talán, ha esztendőre errejár, eldicsekedhetem vele, hogy megvalósult az újévi kíván-s Ságunk. a I /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents