Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 4. szám
Hol a kengyeli épületfa? Keresi-e a PAR HÖNAP alatt letudni 90 ezer torlnt tartozást egy kislétszámú ktsz-néi nem csekélység. A kengyeli Vegyesiparinál mégis sikerült. Az odavalósiak közül sokan ismerik ezt az örvendetes eredményt, de mikor a „hogyan?“-! kérdem: végeszakad közlékenységüknek... Vagy fél-déleiöttnyi kérdezősködés után a következő képet sikerült ö szeállítanom: Tavaly nyáron a ktsz kiutalás útján egy vagon faanyaghoz jutott. A fát azonban ahelyett, hogy kislakás- építéshez hasznaita volna fel: eladogatta, persze busás haszonnal. A „nagystílű pénzügyi manőver’’ eredménye lett a tartozás kifizetése. __ Hogyan vélekednek erről a tagok? Mészáros István elvtárs szerint a KISZÖV-nek már régen fel kellett volna figyelme azokra a manipulációkra. melyeket ifjú Schuller János, a ktsz elnöke űz. Véleménye szerint a KI- SZÖV-beliek többnyire csak kiszaladnak a községbe, egy egy órát elidőznek, aztán: uccu! vissza a városba. Magyar Imre elvtárs tagja a ktsz vezetőségének, de a belső ügyekről — mint maga is elismeri meglehetősen' tájékozatlan, — Miért? — kérdem, —■ Tudja, elvtára, — így a válasz, — nem szeretem, ha lehülyéznek. Márpedig az elnökünk ezt tette, mikor a faügyben érdeklődtem nála. Megkaptam én már a magamét akkor, mikor a vagon fa megérkezett.. > Akkor volt ez, — kapcsolódik a beszélgetésbe Koma Gábor elvtárs, — mikor a fát nem a ktsz területére, hanem az apja lakására hordat- ta az elnök. Onnan talált az gazdára, sőt gazdákra! A BESZÉLGETÉS során kiderül, hogy a ktsz a fa köbméterét igen olcsón: kb. 200 forintért kapta. A vevők kevésbé . .4 Kovács István elvtárs, aki szintén tagja a ktsz-nek, furcsa papírt vesz elő a zsebéből, Ez a „nyugta” egyharmad köbméter fa árának fejében befizetett 323 forint 10 fillérről szól. — Azaz! A fa mennyisége nincs is feltüntetve, de mind Kovács István, mind társaságunk tagjai jól emlékeznek rá. Hiányzik a ktsz bélyegzőjének lenyomata is. * Apránként fény derül a többi „furcsaságra' Is. Magyar Imre elmondja, Koma elvtárs meg bólintga- tással igazolja, milyen körülmények között vált meg aratás idején Lengyel János könyvelő a ktsz-től: Leltározás lévén, ragaszkodott ahhoz, hogy a bognárrészleg anyagát lelkiismeretes felmérés után vezesse be a nyilvántartásba. — Ifjú Schuller János elnök éktelen dühbe gurult, mikor meghallotta, hogy a volt könyvelő a bognár-részleget be akarja hozni a ktsz területére. „Akkor rúgom ki, amikor akarom!" — kiabálta. Szavának állt: Lengyel János a történtek után igen hamar megkapta felmondó- levelét. Szeptemberben kezdte fonni az elnök testvére — a tagok helyett! — a kiutalásra kapott 480 kg drótot; holott a tagság sem állt bővében a munkának. Gondolom, a történtek után senki sem fog csodálkozni azon, hogy a szó- banforgó testvér nem tagja a ktsz-nek.41 Koma Gábor elvtárs régi kommunista; méltán érzett, elfojtott haraggal szól: — Azonnali vizsgálat kellene ide. elvtárs! ÉS PERSZE: az elnök leváltása — ebben a jelenlévők valamennyien egyetértenek Utódját már kiszemelték, jóravaló, dolgos ember, aki a párt, a tanács bizalmát is élvezi, s aki szakértelmével értékes tagja lenne a kengyeli Vegyesipari Ktsz-nek. — Miért késlekedik tehát a KISZÖV? — kérdem immár Futás Lajos elvtárstól, a tanács elnökétől. — Ezt éppenúgy nem tudom, mint ön! — mondja. — December 27-re megbeszéltük. hogy várjuk őket, jöjjenek. Meg is Ígérték. Azóta sehol semmi. Hasonló értelemben nyilatkozik Bartolomey Emilia elvtársnő is, a pártvezetőség tagja: — A pártszervezet foglalkozott már a ktsz-beli visz- szaélések kérdésével, s azokat súlyosan elítéli. A magám véleménye is az, hogy a KISZÖV-nek nem szabad tovább késlekednie a vizsgálattal. Természetesen érdekelt az is, mit mond ifjú Schuller János, a ktsz elnöke. Kedves közvetlenséggel elmondott őszinte (?) tájékoztatóját körülbelül ezekbe a szavakba foglalhatom: — A nyár folyamán ktsz- ünk egy vagon fát kapott, melynek minősége nem volt kielégítő. Már azzal a gondolattal foglalkoztunk, hogy lemondunk róla, mikor megtudtuk az árát Ez annyira kedvező volt, hogy érdemesnek látuk a fát megtartani és felhasználni. — Mennyit adtak él belőle? — Semennyit! A fa legjobban használható részét beépítettük, a többit pedig dúcolásra használtuk fel. EZEKET HALLOTTAM, jegyeztem fel Kengyelen jártamban. Leplezetlen kíváncsisággal várom: mit fog szólni mindezekhez a KISZÖV a vizsgálat alapos lefolytatása után. S végül, de nem utolsó sorban: Mikor? mm borváró *** Szolnok megye 15 éves mezegazdaságfejesztési tervéből A tervidőszak alatt 1957-hez képest megyénkben ötszörösére emelkedik a hüvelyes növények termelése. Hozzászólás a „Miért nincs űttörőszervezet Abádszalókon?“ című cikkhez örömmeä olvastam a Tisza- vidékben ezt a címet: „Miért nincs úttörőcsapat Abádsza- lókon?” Bizony, sokkal hamarabb kellett volna ezt már kérdezni. Biztos vagyok benne, már válasz is lenne rá. Nézzük, hogyan válaszodnak a kérdésre az abádsza- lóki nevelők. Valóban, jónéhány fiatal nevelő van Abádszalófeon. Az úttörőcsapat vezetését azonban . nem vállalja senki. — Miért? Erre nem tudok válaszolni. Nem akarok az idősebb katársnő szavával élni, de mégis idézek: ,444. Hát bizony a mai fiatalság annyit kapott a népi demokráciától, amit míg él, nem tud visszaszolgálni, s még sem tudják értékelni. Hát valóban ilyenek a mai fiatalok? Nem! Még itt Abédszaló- kpn sem. Még akkor sem, ha az úttörőcsapat vezetését nem vállalják a fiatal nevelők. Nem akarok mentegetni senkit. Ez nem is érdekem, hiszen teljesen független vágyóik az ábádszalóki tantestülettől. A fenti kijelentés mégis mindent a fiatalokra hárít. Tapasztalatból mondhatom. ha egy fiatal tanító vagy tanár elvállalja az úttörőcsapat vezetését, sok önállóságnak kell lenni benne, hogy tenni is tudjon valamit. — Talán kérdezhetik: Miért? — Azért, mert szükséges a párt, a tanács, a szülők, a nevelők támogatása is. Azt tudom, hogy a megye és a járás minden támogatást és minden segítséget tőle telhetőleg megad. Hol van hát mégis a hiba? Szerintem legfontosabb egy révan nevelőt keresni, aki s ívesen vállalja a csapat v vetését. Nem hiszem, hogy a kunhegyes! járásban vagy a megyében nincs egy űyen nevelő. A gyerekeik szeptember óta várják az úttörőcsapat megalakulását. — Ne engedjük, hogy a gyerekek szíve hiába sóvárogjon egy szép úttörőközösség után. Tenni kell valamit ennek érdekében, ha a tantestület tehetetlen. Vegyék észre az illetékesek a lehetőségeket Ne elégedjenek meg egy elcsépelt frázissal. „Ilyenek a mai fiatalok“. Ez nem megoldás. Tudom, a fiatal tanítók valóban húzódoznak sotemin- dentől. Azt mégsem mondhatjuk, hogy minden fiatal nevelő ilyen, Sok helye szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoznak a fiatalok is. Sőt nem túlzók, ha azt írom, hogy csak Abádszalókon van távol a fiatal nevelőgárda az úttörőcsapattól. Az -úttörőszervezet fő feladata a kommunista nevelés. No nézzük csak. Hány kommunista fiatal tanító van Abádszalókon? Az igazgató kartárs kijelentése alapján egy sem. Szerintem éppen ezért érthető az is, hogy nincs közöttük olyan, aki vállalná ezt a feladatot. Mégegyszer összefoglalva. Első és ez a legfontosabb feladat, olyan csapatvezetőt keresni, aki szívesen, önkén4 vállalja a vezetést; Másodszor: a hely! párt és KISZ szervezet segítségét kérni az úttörőcsapat létrehozásához. (Üjra megalakításához). Harmadszor: a szervezötestületbe olyan embereket kérjen fel az iskola, akik készek mindent megtenni az iskola, illetve az úttörőcsapat érdekében. Ha mindez megvalósul, bízom abban, hogy Abádszalókon is lesz úttörőcsapat. Rövidesen elhangzik az abádszalóki tanulók ajkáról is az Úttörőszövetség jelmondata: „A dolgozó népért, a hazáért előre!’’ Fagyai Sándor tanító, Kunmadaras. ^'X>J0CXXXX?000000000000Q0000C?000000000000C)0000000000(XXXX>000<XX?OC0QCa0QeO00Q00{Xa00300O000ű000Of>XX)O0000000000CO00000CXX)0C005 A kisbaba, a babona, meg a kétforintos Jó barátunk, a megtermett Balázs Ferenc, családi körében várható esemény történt. Mindössze né- íhány hete, az eddig íbékés, meleg fészket, hangos gyermeksírás heszi még melegebbé. ÍPersze a sok ismerős, ijóbarát, rokon, köteti ességének tartotta, a ■jtiszteletbeli látogatást, melyet ilyen alkalomból eszközölni szoktak. Valóságos körforgalom volt Pufi bartáomnál. A helyes |kisbaba csodáiéi anyányira megszaporod- Itak, homi az első em- «ber a lakásba., volt. a isor vége pedig vala- j-hoZ Zalaegerszeg kör- íny ékén. Mint minden -fiatal csecsemőnek, fogy Balázs barátom/ £csemetéjének is Szolnok összes üzletét fel akarták vásárolni. Szegény párhetes pici baba kapott a csörgőn, a nyuszin és a kiselefánton kívül jófajta likőröket és pálinkákat is, melyei a kis Ildikó nagy rosz- szallására a papa és a mama fogyasztott el jó egészséggel. A lakásban pedig nem látta kiírva sehol sem-, hogy „Tizennyolcévep aluli személynek szeszesitalt nem szolgálunk ki”. A látogatás nemért véget. Volt olyan látogató. c.ki pár hét leforgása alatt többször is megnézte a kisaranyos fejlődését. A rokonság között ott volt a nagynéni is, mert minden rendes embernek van legalább egy 60—79 éves nagynénikéje, aki öreg kora ellenére igyekszik önmagától még öregebb babonás tanácsoka t adni a f iatal mamának. Ugyanígy Balazs barátomnál is. A dolog, illetve a tanácsadás kezdődött azzal, hogy a küszöbre nem szabad rálépni, mert megfájul a kisgyerek háta a pályában. A jótanács között szerepelt az is, hogy amennyiben a kis csöppség éjszaka nem alszik, a kisbaltát feltétlenül ki kell tenni a cirokseprő társaságában és a gyermek magatartása rögtön megváltozik. A jó nagynéniké gyakran ellátogatott, nem fukarkodott tanácsaival sem* Minden látogatás utáni egy-egy kétforintossal\ lett gazdagabb a csa-í Iád. Ezt a pénzt aj nagynéniké rejtette3 mindig a pólyába, § hogy a kicsi semmi-j ben ne szenvedjen5 hiányt. Én javasoUj tam a látottak utáni rögtön a papának —§ mármint a barátom-% nak —, hogy jó lennej egy nagy perselyt csi-3 nálta,tni és a pénzt ab-í ba gyűjteni. A Pufi} barátom véleményei pedig az volt, legjobb j lenne, ha a nagyné-l r.i összeadogatna leg-s alább tízezer forintot,§ melyből a menyasszo-í nyi kelengyét iá meg\ lehetne vásárolni. Ésj így még a nagynéni-j nek is igaza lenne. Aj kicsike nem szenvcd-3 ne hiányt serpmibcn.% — csiha Hogyan lehet müveit9 jómódú a termelőszövetkezeti parasztság ? AKI ISMERI földművelőink történelmét, tisztában van azzal, hogy dolgozó parasztságunkat az általános műveltség, a mezőgazdasági szakismeretek és a közösségi felelősségtudat tekintetében igen alacsony színvonalon érte 1945-ben a felszabadulás. Az uradalmi cselédeknek az intézői, meg az ispáni parancsok végrehajtása volt a sorsa. Szellemi igénye, kevés kivétellel, a képes kalendáriumig terjedt, mezőgazdasági tudása pedig any* nyira fejlődhetett, hogy amit látott, azt jól, vagy rosa* szül elsajátította. A másik nagy csoport; a kis- és középparasztság fel* fogása az volt: — nagyapám is így csinálta, nekem _s jó lesz. — Az általános műveltség forrása e dolgozó rétegeknél a Friss Újság, meg a Tolnai Világlapja volt. A mezőgazdasági szaktudás fejlesztése szintén alacsony színvonalon mozgott. A közösségi érzés nyomai pedig mindkét csoportban inkább csak a hagyományokban, mint a jövőt építő összefogó munkában volt fellelhető. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendő sokféle vonalon eredményezett jelentős emelkedést. De nem mindig annyit, amennyire kitűzött céljaink megvalósítása érdekében szükség lett volna. így van ez a dolgozó parasztság általános műveltsége, szakmai ismerete és közösségi felelősségérzete tekintetében is. Ami pedig a tudás, az általános műveltség múltokozta hiányainak pótlását illeti, errevonatkozóan sok-sok részletintézkedés történt, de átfogó nevelési, oktatási terv a mai napig sem született meg. A tanfolyamok, különböző iskolák, Szabad Föld Téli Esték, stb„ véleményem szerint, csak részletmegoldások. EGY TELJES NEMZEDÉK nevelését átfogó olyan gyakorlati és elméleti oktatási tervet kell mielőbb kidolgozni és kormányzatunknak országszerte megindítani, amely abból indul ki, hogy a földművelés magasíakú tudást igénylő és ennek segítségével tisztes jövedelmet hozó mesterség legyen. Csak ilymódon biztosíthatjuk a mezőgazdaságban a képzett tsz-tagok, egyéni gazdák utánpótlását és csak így tudjuk ellensúlyozni a fiatalságnak a városokba való nagymérvű áramlását. ^ A falusi ifjúság mezőgazdasági szakirányú nevelés® teljes eredménnyel csak úgy oldható meg, ha ez az oktatás nemcsak mellékes tantárgya a falusi általános iskoláknak, hanem községenként tájjellegű és átfogó gyakorlati képzést ad, például a községi tartalékföldön felállított és egy jó szakember vezetése alatt működő ifjúsági termelőszövetkezet keretében. így az elméleti és a gyakorlati tudás a közösségi felelősségérzettel, együttműködéssel párhuzamosan fejlődik ki a falu jövőjét biztosító új nemzedékben. Az így nevelt ifjúság megmarad a falujában, mert tudása, tapasztalata alapján érzi, hogy megtalálja boldogulását a nagyüzemi közös gazdálkodásban. Az új nemzedék nevelésével párhuzamosan kell megszervezni a már fejlődőiben lévő korosztályok szakmai és általános műveltségének megszerzésére irányuló munkánkat. Ennek a feladatnak a megoldásánál még azt fs számba kell venni, hogy a munkát a betűszeretebre való neveléssel kell kezídeni. Nem csekély ugyanis azoknak az embereknek a száma, akik hónapszámra semmiféle irodalmi terméket nem vesznek kezükbe, önképző- és olvasókörök alakítása nagyban hozzájárulna a cél eléréséhez. (Helyes kezdeményezés a jászberényi járásban az „Élőkönyvtár Mozgalom”, mert a betű szeret etére neveli a hallgatóságot. Szerk.) Az ifjúság természetes kalandvágyát kielégítő és oktató tartalmú ifjúsági regények. a falusi életből vett témák sematizmustól mentes népszerű feldolgozása mind-mind hálás feladata lenne íróinknak, könyvkiadóinknak e nagy nemzetnevelési feladat elősegítésében. ÉBREDJÜNK annak tudatára, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését úgy lehet megoldani, illetve jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha megfelelő tudással, képességgel ellátott új nemzedéket nevelünk fel számára. A termelőszövetkezeti tagság jórésze a fasiszta elnyomás idejéből még magával hozott önzésétől, kapzsiságától még nem tudott megszabadulni. Ezért a szövetkezetben a „minden a miénk” fogalmát egyéni érdeke szerint magyarázza. Sok tsz-vezető sem mentes ettől a hibától, így senkit sem mer felelősségre vonni, s ennek a közösségi vagyon megdézsmálása, sorvadása a következménye. A „művelt, jómódú termelőszövetkezeti parasztság”- nak tehát előfeltétele egyrészt az ifjúsági utánpótlás helyes oktatása, másrészt a mostani vezetők megfelé továbbképzése, nevelése. Olyan tsz-elnököknek kell iri nyítaniok a termelőszövetkezetek munkáját, akik vezetni tanítani és fegyelmezni képesek — függetlenül min rokoni és baráti kapcsolattól —, akik megfelelő tudái sál, tapasztalattal rendelkeznek. Akkor nem fordul máj elő olyan helyzet, mint itt Mezőtúron, hogy egy kanásza 21 sertésre köt hizlalási szerződést és 60 tömöt libát visz piacra, mindezt egy hold háztáji földjének ményéből. Ma valahogyan úgy áll a helyzet, hogy a szövet! zeti tagság a tudással, a műveltség gyarapításával nagyon törődve, sokszor a közösségi vagyon rov halad az egyéni jómód felé. Rendet kell tehát teremte: ehhez azonban képzett, tapasztalt, erélyes vezetésre szükség. ITT SZERETNÉM megjegyezni, hogy a pártbizott Ságoknak és a tanácsok végrehajtóbizottságainak sok! hatékonyabb támogatást kell nyújtaniok a tsz-vezetől; nek, mint eddig. A termelőszövetkezet életébe való nem avatkozás elvének túlságos érvényesülése ugyani már kezd veszélyes méreteket ölteni. Azokban a kö Bégekben, amelyekben az önző maradiság, a közös ve gyón herdálása felüti a fejét, helyénvaló és szükséges meggyőző, felvilágosító munka, ha ez nem használ, erélyesebb intézkedés, hogy a tsz-vezetőség irányít megfelelően érvényesüljön. Székely István ísz-könyvelő — Mezőtúr * MEGJEGYZÉS: A szerkesztőség vitára bocsátja Szí kely István mezőtúri termelőszövetkezeti könyvelő fe írását. Kérjük olvasóinkat, hogy minél nagyobb számi írják meg véleményüket a szerkesztőségnek. A bekül írásokat a Szolnok megyei Néplapban folyami közöljük.
