Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

A tárgyalóteremből Kézrekerült a karcagi kerékpár* és motorkerékpár tolvaj Karcagon az elmúlt évek­ben elég gyakran előfordult, hogy az egyes helyeken őri­zetlenül hagyott kerékpáro­kat ismeretlen tettes, vagy tettesek ellopták. A bűnüldöző szervek — rendőrség, ügyész­ség, bíróság — mindent elkö­vettek ennek megakadályozá­sára, azonban néhány esettol eltekintve, az erőfeszítések meddők maradtak és tátyo) borult az elkövető kilétére. 1957. december havában végre tény derült a kerékpár­lopásokat elkövető személyé­re. A tettes ifj. Csikós István beismerte, hogy 1956. évtói 1957. év őszéig, katonai szol­gálatra való bevonulásáig 3 db kerékpárt és egy motor- kerékpárt lopott el. A nyomo­zó szervek bűnvádi eljárást indítottak ellene. A kerékpárlopást 1956 no­vemberében kezdte meg, ami­kor a Fényképész Ktsz. elöl Pádár Imre tulajdonát képező kerékpárt, ugyanez évben a MEDOSZ helyiség elől Sebők Gábor tulajdonát képező ke­rékpárt, míg a DISZ székhá zának udvaráról egy általa ismeretlen személy tulajdo­nát képező kerékpárt lo­pott el. A kerékpárokat lakására szállította, azokat teljesen szétszerelte, a vá­zon lévő számmal ellátott részt kifűrészelte. Hogy ha­szon származzon ezekből a lo­pásokból s a különböző szer­veket is félrevezesse, vásárolt 3 db vázat, melyre igazolványt kért és a lopott kerékpárok alkatrészeit ezekre felszerel­te. majd pedig értékesítette. 1957 áprilisában a MÖHOSZ által egy motorszakkör kezdte meg működését, melyre ifj Csikós István is jelentkezett azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy a kerékpár­lopásokból eredő pénzzel va­lamilyen módon motorkerék­párt fog magának szerezni, de addig is elsajátítja annak vezetését. Szeptember 21-én a MÖHOSZ-szakkör tagjai a vizsga eredményes befejezé­sének örömére közös vacsorát rendeztek, melyen ifi. Csikós István is megjelent. Majd kel­leténél több alkohol elfo­gyasztása után hazament és lefeküdt. Körülbelül egy órai pihenés után újra eltávozott otthonról, elmert táncolni, majd visszatért a MÖHOSZ helyiségéhez, ahol a folyosón őrizetlenül hagyott 125 cm-t-es motorkerékpárt vett észre. Minden szándéka egy motor- kerékpár megszerzésére irá­nyult és kihasználva az alkal­mat, a Győrfi István tulajdo­nát képező motorkerékpárt ellopta. A lopott holmit özv. Csíkos Ferencné Akácos út 5. sz. alatti lakására vitte, majd lefeküdt Másnap reggel hozzáfogott a motorkerékpár szél szedésé­hez és azoknak a részeknek eltüntetéséhez, amelyek szám­mal voltak ellátva. A váza szétfürészelte és a számma ellátott részt a Villanymalom melletti elhagyott helyen el­dobta. a többi alkatrészt pe­dig özv. Csikós Ferencné iá- teásán hagyta, majd a motor-- kerékpár jellegének megvál­toztatása érdekében az összes alkatrészeket bevitte Szolnok ra nikkeleztetés végett A nyomozás során a motor kerékpárt, valamint a három kerékpárból kettőt megtalál ta és lefoglalta a rendőrség melyeket a bűnügyi iratokkal együtt átadott a városi ügyész ségnek. Az ügyészség ifj. Csikó István ellen személyi tulaj­don sérelmére elkövetett ‘ rendbeli lopás bűntette miat vádat emelt a városi bírósá előtt. Minden remény megvan arra, hogy a városi bíróság cselekményt helyesen mérle gelve, megfelelő büntetést fo kiszabni. A tárgyalásra visszatérünk Jankó Gyula városi ügyész. KOSZODÉT a hanvectmártoni asszonyoknak A Megyei Nőtanács elnök­sége elismerését és köszöne­tét fejezi ki azoknak a kun­szentmártoni asszonyoknak, akik az anyák béke nagy­gyűlésének sikere érdekében odaadó munkát végeztek. Dicséretet érdemelnek A SZÖVOSz IV. kongres­szusának tiszteletére indított részjegy megduplázását a me­zőtúri terme őszövetkeziatek többsége is magáévá tette. Kollektív részjegyet váltot­tak, amellett, hogy a tagok többsége a föidművesszövet- kezetnek tagja. így a 19 termelőszövetkezet 132 darab 59 forintos részjeggyel ren- disükezik. Példának említhet­jük meg a Bercsényi Ter­melőszövet kezetet, aki 16, a Táncsics 14, Zöldmező, Ki­nizsi, Kossuth, Uj Barázda Termelőszövetkezet pedig 10 —10 darab részjegyet űze­tett be. Büszkék vagyunk a mező­túri termelőszövetkezetekre, melyek segítik e hasznos és gyümölcsöző, a saját vagyont gyarapító mozgalmait. IGAZ SZAVA K a törökszentmiklósi Dózsa Tsz-rll A Dózsa Tsz a város min­taalapszabály szerint legjob­ban működő tsz-ei közé tar­tozik. 1949-ben 10 taggal, 86 kát. hold földön alakult meg. Je­lenleg 190 tag — családta­gokkal együtt — 1355 kát. hold földön gazdálkodik ered­ményesen. Nemcsak szám­szerűleg erősödött az elmúlt 9 év alatt, hanem szervezeti­leg is. Hogy mennyire így van, bizonyíték rá, hogy az ellenforradalom vihara sem szórta szét a tagságot, —bár Gellérfi Lajos, az akkori for­radalmi tanács elnöke agitált a feloszlatás mellett —, de csak azok léptek ki, akik ad­dig sem tartották szívügyük­nek a tsz-fejlesztést. Az ellenforradalom titán tovább erősödött a tsz, és az elmúlt évben 58 tagot vettek fel. Ezenkívül a tsz tagsága és vezetősége elhatározta, hogy továbbra is nyitva áll az út a tsz-be lépni szándé­kozó becsületes emberek előtt. Az eredményes gazdálko­dás meghozta a gyümölcsét, ség értéke 40,71 forint volt, Életrevaló javaslat, amsíy megvalósításra vár addig 1957-ben 44.46 forint lett. Hogy mennyire érdemes egy jól működő tsz-ben dol­gozni, mutatja az alábbi példa: Korom András, a Dózsa Tsz tagja, 76 éves. 1957-ben — 10 hónap alatt — 359 munkaegységet szerzett, mely pénzben 15.968 forint. Ez az összeg a háztáji gazdaság jö­vedelmével együtt megfelel havi 1672 forim jövedelem­nek. Most pedig néhány adatot közlök a tsz ezévi tervéből, mely elősegíti a további ered­ményes gazdálkodást. 40 fé­rőhelyes istálló és 700 férő­helyes juh-hodály építése. 700 folyóméter vízvezeték megépítésével növelik a gaz­daságos termelést a központi tanyában. Mindezt a tsz sa­ját erejéből létesíti, Azért, hogy a szállítási költség ke­vesebb legyen, állami támo­gatással egy kilométer hosz- szú bekötőutat építenek, deme s tsz-tagnak lenni, VARRÓ LÁSZLÓ, Sűrűn. — TermeiősaövetkBíWteink tervkészítése — lényegében — befejeződött. A járási és városi tanácsok mezőgazda­ság osztályai folyamatosan vizsgálják és — észrevételeik megtétele mellett — jóvá­hagyják a tsz-ek 1958. évi terveit. A jóváhagyó köz­gyűlések tiszteletben tartják a tsz-ek jogát, hogy maguk döntsenek gazdálkodásuk módjáról. Természetesen meg­teszik javaslataikat azokra a pontokra vonatkozóan, me­lyekben a tervvel nem érte­nek egyet. így kívánja ezt a tagság, így a népgazdaság érdeke. —• Tsz-eink nagy, többségét a tervezésben megmutatkozó körültekintés, alaposság jel­lemzi Meglátszik 8 terveken, hogy azokat nem egy-két ember, hanem a közösség állította össze. A helyi adottságok és lehetőségek ismerete, a sok évi tapasz­talat, az egyéni kezdemé­nyezés, az önállóság fém­jelzi a tervek többségét. A huzamosabb idő óla mű­ködő tsz-ek tervei a legala­posabbak. Ezeken meglátszik a vezetőség ősszekovácsolit- sága, s határozott irányvonal. Egyre inkább veszít hamis fényéből az a téves nézet, melynek alapján a tagság „meg akarja takarítani1’ a szakképzett mezőgazdász ja­vadalmazását. Példaként hadd említőn elsőnek a Tuikevei Táncsics Tsz-t, mely régeb­ben egy, de ebben az évben már két agronómust alkal­mazott. Az ezer holdon gaz­dálkodó jászkiséri Táncsics Tsz, valamint a tiszainokai Szabadság Tsz ifjú mezőgaz­dászai alapos feiktszüitségük- rői tettek bizonyságot a terv- készítés alkalmával Az említett tényezők egyik eredményének tudható be, hogy a vetések százalé­kos aránya kedvezően ala­kult. Megyei átlagban a szán­tóterületnek mintegy 46—50 százalékát foglalják el a ta­karmánynövények. Ebben a mennyiségben a takarmány­gabona, a kukorica és a szá­las takarmány is bannfogäal- tatik. Kedvezőnek mondható az évelő pillangósok aránya is. A szolnoki járásban, Me­zőtúr és Karcag városokban e növények vetésterületének aranya az össz-szántóéhoz viszonyítva eléri a 16 száza­lékot. Karcag tsz-eiben glo­bálisan a 18 százalékot; i mezőtúri Ady, Hunyadi é Petőfi Tsz-ben meg éppen £ 20 százalékot is túlhaladja. — A legutóbbi kormány­határozat foglalkozik a mű- trágyafelhasználás fontossá gávaL E határozat széliemé roek megfelelően a nyokeze: holdon gazdálkodó turkeve Vörös Csillag Tsz kát. hol­danként 150 kg műtrágyá hint ei 1958-ban. A cibak házi Vörös Csillag, a tisza várkonvi Uj Élet, a héki Táncsics, a kőteleki Pé tőfi Tsz 120—120 kg-ot tér vezett kát holdanként; igei sok tsz-t sorolhatnánk feJ melyek 100 kg körüli műtrá gyamennyiséget tervezitek b holdanként. Egy-két tsz kivé telével valamennyiben elható rozta a tagság, hogy — a Po litikai Bizottság határozata nak megfelelően — a háztáj gazdaságok trágyahozamát - közös földterületen használj féL — Helytelein volna, hog, elhallgassam a hibákat.. Több helyütt tapasztaltait hogy a fokozott istálló- é műtrágyázás, az egyre előbb re lendülő gépesítés metten egy dologról m egfeled kezte a tervezők. Mégpedig arró hogy a korszerű mező gazdaság ban milyen jelentős termés többlettel jár a tudom;! nyos, technikai eredménye felhasználásával folyó gas tülköd a*. Mintha imitt-amott alábt csülnék ezek jelen tőségét: n« hezetn érthető módon kévés« tervea*ek, aránytalanul elí csomy termésátlagokkal szí moitak. Helyesebb lett válna. Lapunk levelezői, olvasói évek során át sok fontos kér uésben nyilvánították véle­ményüket, vagy régóta vajú­dó problémák megoldására adtak életrevaló javaslatokat. Nemrég Samu István kétpói olvasónk kereste fel írásával i szerkesztőséget. Le-elét ki- onatosan az alábbiakban .özöljük. „A Szenttamási Állami azdaságnak van egy körűi­éiül 3 km hosszúságú gaz- asági vasútja. Ezt még an- akidején a földbirtokosok pítetfék. Sajnos, manapság >kan igen régimódi közleke- ésá eszköznek mondják, agy legalábbis hallgatólago an annak tartják, mert nem Íródnék a fenntartásával és asznál atával. Mások úgy élekednek: kár a kisvasú t- rt, ha tönkremegy. Ha a Vldbirtokosoknak megérte o-gy a vasútállomástól min- en kisebb majorba bevezes ék, és így esős időben is ehessen szállítani, nekünk meginkátb megérné, hogy fenntartsuk és használjuk.1 A levélíró a továbbiakban felsőre’ja, hogv számítása szerint körülbelül 22 ezer forintos költséggel használható állapotba lehet­ne hozni ezt a kisvasűtat e megjegyzi: nem ártana, ha a Szenttamási Állami Gazda­ság vezetői az 1958-as eszten­dőre ezit a 22 ezer forintot a kisvasút felújítására előirá­nyoznák. Majd összehasonlí­tást közöl a gazdasági vasút útján történő szállítás és a tnaktorvontatásos szállítás között. Eszerint az üzem­anyagra, a vontató javításé ra, kiszolgáló személyzetére stb-re számított kiadások évi átlagban 59—60 ezer forint© tesznek ki, ezzel szemben a kisvasú ton történő szállítás költsége ennek az összegnek alig valamivel több, mint fe- ét teszi ki A megtakarítás tehát mái egy esztendő alatt meghoz­za a kisvasút felújítására fordítandó összeget. Samu István véleménye szerint — s ebben a szerkesz­tőség is osztozik — a Szent­tamás! Állami Gazdaság nye­reséges működését nagyban elősegítené a eaá’lítási költ­ségek csökkentése. Ennek megvalósításához pedig iger. alkalmas módszer a kínálko­zó lehetőségek — így a gaz- dsági kisvasút, stb. — teljes kihasználása. A Javaslat©’ ezúton tárjuk az illetékesek elé és kérjük, hogy a lapon keresztül ők is mondják el a maguk véleményét, „ SS ha a tsz-parasztság olyan fel­adatokat tűz maga elé, me­lyek megvalósítása több igye­kezetei igényel. A magasabb termésátlagok figyelembe vétele lehetővé teszi, hogy több jusson szo­ciális és kulturális jellegű beruházásokra is; nemszól­va a magasabb munkaegy­ség-értékről. Irreálisan tervezett — első­sorban cukorrépában és ka­lászosokban — a turkevei Űj Elet Tsz. A jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz-ben kát. holdanként 100 mázsa siló- kukoricát, őszi takarmányke­verékből 70 mázsát tervez­tek. Nyugodtan állíthatom, hogy az előbbiből a 140, az utóbbiból a 100 mázsa lett volna reális. Nem túlzott, de kissé feszes viszont a turke­vei Vörös Csillag Tsz terve. — Joggal vetheti fel bárki a kérdést: miért káros az in­dokolatlanul feszes tervezés? Nos, két főokát említhetem Egyrészt: ha az időjárás sze­szélye, vagy más ok miatt nem sikerül megvalósítani, a látszólagos „rossz” eredmény elkedvetleníti a tagságot. Más­részt: akaratlanul is megbíz­hatatlan, téves adatot szol­gáltat a várható termésered­ményekről készülő statisztika számára, így közvetve kárt okoz a népgazdaságnak. A tsz-ek tagsága előtt — gondolom — nem eléggé is­mert az a kormányhatáro­zat, melynek végrehajtási utasítása remélhetőleg nem­sokára megjelenik, s mely jelentős kedvezményeket biztosít az árutermelésben kívánatos eredményeket el érő tsz-eknek. Ennek ellenére örvendetes a szerződéses növények vetés­területének aránya az össiz- szántóhoz képest. A turkevei Vörös Csillag Tsz-ben pél' dául ez a szám: 27 százalék; ebből a cukorrépa 5.7 száza­Antié tot tartottak megyénk jogászai A közelmúltban a Hazafias Népfront megyei vezetősége ; -gi előkészítő bizottságot szervezett. E bizottság fel­adata volt, hogy a megye jo gászait a soronlévő jogalko­tási és jogalkalmazási prob- .émák megvitatására össze­hívja, mozgósítsa. Az elmúl t napokban e bizottságnak, va­lamint a Magyar Jogász Szö­vetség helyi csoportjának kezdeményezésére gyűltek össze megyénk jogászai a Me gyei Tanács nagytermében. Az ankét első részében dr. Lánczy Ferenc foglalkozott a Magyar Jogász Szövetség legújabb célkitűzéseivel az elmúlt év során elért ered­ményeivel, majd ismertette a Demokratikus Jogászok Nem zetközi Szövetségének a béke védelmében hozott legutóbb: nagyjelentőségű határozatát Az ismertetés után dr. Új­laki László, a Központi Dón főbizottság vezető döntőbíró ja tartott bevezető előadást a Polgári Törvénykönyv terve zetének „A szerződés” és „A jogellenes károkozásért és jogalap nélküli gazdagodó sért való felelősség” cimű részből. Előadásában fcülőnö sen azokat a lényeges szem pontokait emelte ki, amelye­ket a tervezet elkészítéséné’ annak alkotói elsősorban fi gyelembe vettek. Értesülésünk szerint feb­ruár hőnapban az ankétsoro zatot folytatják Munkatársaimmal hiá­nyosságot észleltünk a beépí­tett öntözéses területek ki­használtságát illetően. Nem egy tsz megfeledkezett arról hogy a kikapcsolt rizsterüle­teket a takarmánytermesz- tésrnél hasznosa1 isa. Ezek után a földterületek után a tsz-ek adót üzemek; így fokozottan szükséges, hogy lris beruhá­zások után sok szálastakar­mányt, elsősorban herefüvet vessenek. Jó példáit mutat­nak e téren Karcag, Turkeve és Mezőtúr tsz-ei, melyek a beépített öntöző telepeket 100 százalékra kihasználják. — Hadd tegyem szóvá e helyen: elég nagy azoknak a tsz-eknek a száma, melyek megfeledkeztek a fásításról. Elsősorban a központok, le­gelők, utak fásítására kell törekedni. Ebbe a hibába esett — töb­bek között — a kunszent­mártoni Zalka Máté Tsz. Di­cséretére mondhatom: a hiá­nyosság feltárása után mó­dosított tervén. Kívánatos volna, hogy a fásításban el­maradt tsz-ek is kövessék példáját. — Midőn az állattenyész­téssel kapcsolatos temétele- ket vizsgáltuk, őszinte örömmel állapítot­tuk meg, hogy megyei szarvasmarha.ciiyészteounK teifeié ívelő tenaenciát mu­tat. Az 1958. esztendő végére a tisz-ek istállóiban jelentősen megnő a tehenek száma. A karcagi Béke Tsz ma 495 szarvasmarhát tart, melyből 130 tehén, Év végére ez az állomány 15 százalékkal, ezen belül a tehenek száma 20 százalékkal nő. A karcagi Lenin Tsz szarvasmarháira k számát 30 százalékkal, tehe­neiét pedig 25 százalékkal növeli ezen belül: A mező- héki Augusztus 20. Tsz _egy év alatt 22-ről 43-ra, a me- zöhéki Táncsics 57-ről 127-re emeli tehenei számát-. A be- 'enyszögi Tiszamenti Tsz-nek és a kötelki Ezüst Kalász Tsz-nek 1957-ben még nem volt közös szarv asm arh a állo­mánya, Az előbbi 1958 vé­gére 39 szarvasmarhára iesz szert, melyből 12 lese tehén; az utóbbi pedig 41 szarvas- marhából álló állományt lé­tesít 13 tehénnel. — Nem helyeselhető, hogy több termelőszöve’ kezet túl­méretezte a szarvasmarhák selejtítését, valamint az ezt követő vásárlást. Nem egy helyen tapasztaltuk: megvásárolták a drága te­nyészállatot. majd pillanat­nyi előnyök reményében hí­zóba fogták, eladták. Ezeknek a tsz-eknek saját érdekükben meg kell szün- tetniök azt a helytelen gya­korlatot, melynek eredmé­nyeként a közös istálló való­ságos átjáróház. Azok a sz-ek járnak helyes-űton. melyek a növendékmarhák tenyésztésére vetik a fősúlyt. Hibáztatjuk a saját szaporu­lat túlságosan” szigorú mér­tékkel történő selejtezését is. — Tsz-eink javarésze ma már nem az anyakocák szá­mának növelésére törekszik, hanem arra, hogy a törzs­állományt jói szaporító «gye­dekből alkossa meg. Míg a közelmúltban egy kocára évi őt malacnál több szaporulat alig jutott; ma már — a két­szeri fialtatás gyakorlata ré­vén — még a mangali­cáktól is joggal elvárunk évi 9—10 malac szaporulatot. Hússertéseknél ez a szám még magasabb. Ily módon elér­hető, hogy a tenyészállomány megóvása és továbbfejleszté­se mellett évente egyre több sertés kerül hizlalva értéke­st tésra. — Némely tsz-ben a ser­tések tartási ideje megindo- kodatlanul hosszú. Még olyan tervet is láttunk, melyben az 1957 november—decemberé­ben született malac az 1958-as tervév végén a süldő- rovatban szerepel. Ez a gya­korlat indokolatlanul emelj az önköltséget Fogják a jó­szágot korábban hízóba, el­sősorban a hússertéseket! — A juhtenyésztéssel kap­csolatban említésire méltó problémával nem találkoz­tunk. Év végére a megyei törzsállomány nagyarányú fejlesz.ését hajtják végre tsz-eink. A baromfitenyésztésben jelentős haladás várható. — Míg 1957-ben megyénkben mindössze hét tsz tartott kö­zös baromfiállományt, addig 1958 végére ezek szarna meg­négyszereződik. A törökszent­miklósi járásban — például — tavaly csak három tsz- ben volt jelentősebb barom­fiállomány; idén őszre tizen-, négyben lesz. Hasonlóan ala­kul a helyzet termelőszövet­kezeti városainkban. Rossz képet mutat e tekintetben a tiszafüredi és a kunszentmár­toni járás. Hangsúlyozom: a mulasztások pótlásával még nem késtek ed a tsz-ek! A keltetőállomásokon biz­tosítva van — gyakorlati­lag — bármely mennyiségű naposcsibe. Ezek megvásárlására a tsz-ek jelentős aLlami támogatósban részesülnek. —■ Sajnálattal beli megál­lapítanom, hogy az áruter­melés szempontjából a ter­vek igen nagy része nem ki­elégítő. Felesleges módon sok ter­mészetbeni juttatást, s ez­zel párhuzamosan kevés készpénzrészesedést tervez«— tek munkaegységenként. * '* Az ideális arány: 70 százalék készpénz és 30 százalék ter­mény lenne munkaegységen­ként. Mindenképpen ei kfi-K kerülni, hogy munkaegység­re kukoricát osszanak. Ez a rossz gyakorlat az áruterme­lést — főleg sartósbea — a háztáji gazdaság felé tolná d a közös rovására. Vélemé­nyem szerint a tsz-ek párt- szervezeteire hárul elsősor­ban a felvilágosító munka feladata. Nem lesz nehéz be- bizonyítaniok: akkor jár jól a tagság, ha csak a valósá­gos, személyi szükségletnek megfelelő terrnényrnfinnyisé- tet kapja természetben a töb­bit készpénzben. bs a kz 1958. évi tsz-tervekről Elmondotta: BERECZM LAJOS a Megyei Tanács VB tel norr?fivó/ri Osztályának vezető közgazdásza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents